Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-07 / 56. szám

D U hLAJÁJ SZENTENDREI-SZIGET 9 CSEPEL-SZ1GE1 • DUNAKESZI 9 RÁCKEVE 9 SZIGETSZENT“ MIKLÓS • FŰT • GÖD Ráfizetéses a lilzcmarhák értékesítése Csökkenő ipari megrendelések A lóversenyen nyert kastély kálváriája Az enyészet mindent elért Az elmúlt évet szerény nyereséggel zárta Kiskun- lacházán a Kiskun Terme­lőszövetkezet. A 300 mil­lió forintos árbevétel mel­lett elért csaknem ötmil­liós haszon elegendő bizto­sítékul szolgált ahhoz, hogy az idei esztendőt megnyug­tató alapokról indíthassák. Pedig kerülhettek volna a kiskunlacháziak kellemet­len gazdasági környezetbe is, mivel az éveken át ered­ményesen működő iparbá­zisaik felbomlottak, éppen az átalánydíjas üzemeltetés megszűnésének eredménye­ként. Az 1020 fős tagság egyik napról a másikra 529- re zsugorodott. Az iparban dolgozók más cégekhez „igazoltak” át. Kiss János, a szövetke­zet elnöke ez utóbbiakkal kapcsolatban elmondta: a növénytermesztés vette át a legfőbb alaptevékenység szerepét, s a megmaradó ipari egységek, köztük a fémtömegcikkek készítése, a műanyag termékek előállí­tása másodlagossá vált. Az elmúlt évben 35 mil­lió forintnyi hitel mellett gazdálkodtak, amelyet az utolsó fillérig visszafizet­tek. Erre az évre 10 millió forintnyi bankhitelt igé­nyeltek 36 százalékos ka­mat mellett. Ennél a közös gazdaság­nál is érezteti hatását a tejpiaci feszültség. A 600 darabos tehenészet állomá­nyát 10 százalékkal csök­kentették. Ebből tehenen­ként 15 ezer forintos ká­ruk származott, de legalább nem kell tovább etetni őket. A partner tejipari vállalat makacsul tartja magát a 85 százalékos szerződéskö­téshez, a hivatalosan rögzí­tett árakhoz, míg a fenn­maradó részt csak 3 fo­rintért kívánják átvenni. Ebbe érthetően a téesznél nem mentek bele. A gazdaság 3 ezer 800 hektáron próbál idén is eredményeket felmutatni. Ebből háromezer hektárnyi a szántó, a többi rét, lege­lő, erdő és gyümölcsös. Mindössze 860 hektáron gazdálkodik Szigetbecsén az Űj Élet Tsz. Az átlag­ban 24 aranykorona értékű szántókon jó eredményeket értek el az elmúlt évben a kenyérgabonaféleségekből. Ezt a közös gazdaságot Nem az énekes szüli a dalt Könyv a Ferenczyekről („A bal kezed mindent tud. Evvel / beszélsz job­ban, mint akik / órák hosz- szat fecsegnek.”) Toldalagi Pál Pár sor Eerenczy Béniről című ver­sének első három sorából való ez az idézet. Nagy gonddal választottam ki, a bőség zavarában, sok jeles magyar író és költő művei közül, akiket a mester alko­tásai megihlettek. Hetek óta forgatok egy könyvet. Kézbe veszem, la­pozgatom, gyönyörködöm és meglepődöm. Csak egy recenziót kellene róla Ír­nom. Rövid anyagnak, gyors munkával. Ám erről nem lehet „csak” úgy. Nem úgy készítették elő a meg­jelenését, hanem láthatóan nagy gonddal, s már a pa­pírját, betűtípusait is a té­mához méltó módon válasz­tották. A kötet címe A két Fe- renczy, melyet a Pest Me­gyei Múzeumok Igazgatósá­ga adott ki. A színvonala miatt kár, hogy mindössze ötszáz példányban. Nem új művek szerepelnek benne, hanem a Ferenczyekről ké­szült, hazai lapokban, folyó­iratokban megjelent írások legjava, melyeket Ladányi István válogatott, szerkesz­tett 88 oldalas gyűjtemény­be. Ebben a kis antológiá­ban Ferenczy Noémi és Fe- renczy Béni születésének századik évfordulójára em­lékeztek az elmúlt év vé­gén. Mint a szerkesztő elő­szavában írja, a válogatás első írása 1947-ben jelent meg, az utolsó tavaly. A könyv tartalma tehát fél évszázadot ölel fel. „A tár- in ti ótogató e sorokat olvas­8 va minden bizonnyal kö­zelebb kerül hozzájuk” — véli a szerkesztő, s joggal. Nem didaktikus belema- gyarázásnak szánták, mű­alkotásokat adnak kézbe, mintegy példázva a köl- csöhhatásokat. Kálnoki László Virágko­sár Noéminek című vers- fűzérének mindegyike mel­lett ott az ihlető mű repro­dukciója, Menekülés Egyip­tomba, Szövőnő, Naprafor­gók, Nővérek, Rügyező fa, Virágkosár. A hetvenéves Bénit köszöntők sorában Nagy László, Jánosy Ist­ván, Hubay Miklós, Simon István, Juhász Ferenc, Tol­dalagi Pál, Illyés Gyula, Pi­linszky János és Kormos István költeményeit és szépprózáit olvashatjuk. A Petőfi-szobor zsepiális ere­detisége Nagy Lászlót, Csák Gyulát, Somlyó Györ­gyöt, Csoóri Sándort és Tolnai Gábort késztette méltató írásokra. Nem ma­radt ki a sorból Weöres Sándor, Kronstein Gábor. A tehetség öröklődéséről a felfedezés örömével ol­vashat egy érdekes tanul­mányt a könyv lapozgató- ja, aki a 76. oldalon ráta­lál A Ferenczy család gene­alógiája című, Czeizel End- re-tanulmányra. „Nem az énekes szüli a dalt, a dal szüli énekesét.” idézi a gondolatot Nagy László; sok alkotótársával együtt csodálva, tisztelve a betegség után némán és bénultan, már bal kézzel alkotó Ferenczy Béni vas­akaratát, az ember csodá­ját. Jó, hogy kiadták ezt a könyvet. Páratlan élmény költők, írók társaságában látni, elgondolkodni a szent­endrei kincsesházban. Kovács T. István Ajándékba kapták a hátasokat Diákok lovasklubja Rendhagyó ajándéknak örülhettek tavaly kará­csonykor a fóti gyermekvá­ros diákjai. A Kaposvári Agrártudományi Egyetem ugyanis nyolc hátaslovat küldött a számukra. Az ajándék érkezését nagy iz­galom előzte meg. A gyere­kek Székely István fizika szakos tanár vezetésével már a nyár végén elkezd­ték begyűjteni a környé­ken a szénát, amit koráb­ban mások mindig veszni hagytak. Egy lerobbant ho- dályból csodálatos lóistál­lót építettek, így az álla­tok egy 12 bokszból álló, fű­tött „otthonba” érkeztek. A diákok maguk építettek az istálló mellé egy irodahelyi­séget, öltözőt, zuhanyozót, a nyergek tárolására egy rak­tárát. Mindezt a gondosko­dást még a profi lovasok is megirigyelhetnék. A ta­nítás után tanári felügye­lettel folyamatosan elsajá­títják a lótartással kapcso­latos teendőket, az álmo- zástól a csutakolásig. Az elmúlt hetek, hóna­pok során olyan tervek körvonalazódtak a lovas­klubban, hogy a helyi lehe­tőségekkel élve az idegen- forgalom számára bentla­kással önvédelmi, úszó- te­nisz- és lovastanfolyamokat szerveznek. Ügy okoskod­nak, hogy még ezen túl másfajta lehetőség is kí­nálkozik a sportolásra. Tény, hogy az adottságok rendkívül kedvezőek a gyermekvárosban mindeh­hez. Bár jelenleg elkelne még egy kis anyagi támoga­tás a lovas gyerekeknek, mi­vel nincs elegendő nyereg, szükség volna önitató-be- rendezésre is, de bíznak ab­ban, hogy mégis boldogulni fognak. Tény, hogy a dolognak számtalan olyan eredmé­nye már eddig is mutatko­zott, amely pénzzel nem mérhető. A szereteted, a kö­tődést nem forintért ad­ják ... V. M. (balra). Az egykori lovagteremben ruhákat szárítanak (Erdősi Agnes felvételei) szerencsére nem sújtotta az aszály, s az 51 fős tagság több mint hárommillió fo­rintos nyereséget termelt ki. Borbély Julianna, a téesz főkönyvelője elmondta, hogy pillanatnyilag ráfi­zetéses a szarvasmarhatele­pük. A 300 darabos állo­mányból 101 a tehén és a borjú. Értékesítésük is mesze elmarad a kívánal­maktól. A vas- és műanyagipari termékeket készítő ipari lé­tesítményeik megrendelési problémákkal találják szembe magukat. Neves partnereik, köztük a Cse­pel Autógyár, több millió forinttal tartoznak. Kint­lévőségeik elérik a nyolc­millió forintot. Ennek el­lenére sem tavaly, sem pe­dig idén, legalábbis eddig, még nem kényszerültek hi­tel felvételére. Az elmúlt évben a döm- södi Dózsa Tsz-ből kivál­tai; az ipari egységek, s ipaii szövetkezeiként funk­cionálnak tovább. A helyé­be lépett Dunatáj Tsz hatezer hektáron gazdálko­dik. Ennek zöme szántó, kisebb részbgn szőlő, rét, legelő. Számottevő az állat- tenyésztési ágazaton belül a szarvasmarhatartás, mint­egy ezer az állomány szá­ma. Foglalkoznak juhte­nyésztéssel is. A bárányo­kon, tudtuk meg Bődi Ist- vánné főkönyvelőtől, sike­rült jó áron túladniuk. Vi­szont katasztrofális a hely­zet a gyapjúértékesítés te­rén. Az elmúlt évben igény­be vett beruházási hitelek egyebek között segítették a különböző munkagépekhez jutást, a modernebb gaz­dálkodást. Eddig mindössze 60 hektárnyi földet igényel­tek vissza a gazdák. Az embereknek nincs pénzük, említette a főkönyvelő, s bizony kétszer is meggon­dolják, hogy belefognak-e a földművelésbe, (gyócsi) Hideg lenne itt mosdani A halásztelki Malonyai- kastélyt tulajdonosa állító­lag lóversenyen nyerte. A helybéliek azt is tudni vé­lik, hogy a szerencsét ho­zó négylábú szobra ott állt a kastély előcsarnokában. Ma már csak a legidősebb halásztelkiek emlékeznek arra, milyen is volt teljes szépségében az épület. Ma ugyanis már csaknem visz- szavonhatatlanul az enyé­szeté. Sorsa — sajnos — tipikus magyar kafetélysors. Az ostrom után a kör­nyékbeliek széthordták be­lőle, ami mozdítható volt. Az államosítás után hatal­mas bálteremmel, nagy pincével, tágas szobákkal sok méltatlanság esett meg. Volt már a Malonyai-kas- tély magtár, majd szinte karriernek lehetett tekinte­ni, amikor munkásszállóvá lépett elő. Persze mit csináltak vol­na a lakók a hatméteres belmagasságú szobákban, az impozáns méretű elő­csarnokban? Nosza, vízszin­tesen megosztották a helyi­ségeket. A pincében fürdőt alakítottak ki. A műemléki szakemberek nyilván vandálságnak érté­kelték volna az átépítést, de tény, hogy amíg munkás- szálló volt a szép kastély, legalább valamelyest óvták az állagát. Amikor a Ha­lásztelki Tanács visszakap­ta a Duna Tsz-től az épüle­tet, működött itt KISZ- klub, laktak benne pálya­kezdő pedagógusok, és örö­költek a kastéllyal néhány állandó lakót is. Némi iróniával elmond­hatjuk, hogy a gyönyörű épület belső leépülése tel­jes összhangban ment vég­be a környezete jóvátehe­tetlen tönkretételével. A Már a lépcsők sem használhatók Malonyai-kastély gyönyö­rűen kialakított gesztenyés park közepén állt. Ennek széleiből folyamatosan „le­csíptek” valamilyen célra. A főút felől egy maszek vendéglő épült a kastély elé, de vettek el a terület­ből lakótelep építésére, s Van olyan oldala a park­nak, ahol egy esztétikailag nem éppen épületes garázs- sor mutatja hátsó felét a kastélynak. Néhány éve megjelent egy cég, a Kastély tourist, amely nagy lehetőséget csillantott meg a tanács előtt, nevezetesen, hogy hasznosítót keres, tőke­erős külföldi vállalkozót, aki helyreállítja és üzemel­teti. A cég számára megle­pően előnyös szerződés szü­letett: gyakorlatilag ingyen megkapták a tanácstól a kastély kezelői jogát, sőt a hatóság arra is kötelezettsé­get vállalt, hogy a bent la­kó családokat elhelyezi, és üresen adja át az épületet a Kastély touris ínak. A kiürítés ugyancsak el­húzódott, az utolsó lakó a közelmúltban hagyta el az épületet. Ám a cég ezután sem kezdett semmit a Ma- lonyai-kastéllyal. Az új ön- kormányzat peres úton sze­retné visszaszerezni a még így is értékes ingatlant, és más hasznosító után nézni. Stoffán Antal pol­gármester elmondta, hogy amint Ráckevéról a megyei bírósághoz, másodfokra ke­rül az ügy, az ismert tévés személyiség, dr. Erőss Pál ügyvéd képviseli majd a halásztelki önkormányzatot a perben. Mindennek ellentmonda­ni látszik Bundev Todorov Ilona művészettörténész, aki tagja a halásztelki ön- kormányzat kulturális bi­zottságának. Ö volt az, aki- évekig harcolt azért, hogy a kastélyt műemlékké nyilvá­nítsák, s aki ma is aggód­va figyeli a fejleményeket, illetve azt, hogy nincs fej­lemény. — Megdöbbentő az a di­lettantizmus, amit ebben az ügyben tapasztalok —- mondja. — Hónapokat fe­csérelt el az önkormányzat azzal, hogy ezt a keresetet a Ráckevei Bírósághoz nyújtotta be. Tudniuk kel­lett volna, hogy a kastély értéke miatt az ügyet első fokon a megyei bíróság fog­ja tárgyalni. Az is meglepő, amit a polgármester állít. Szó sincs arról, hogy ügyvédet fogadtak volna. Magam ismeretség révén szereztem az említett jo­gászt, de nélkülem tárgyalt vele az önkormányzat egyik képviselője, és semmiben sem állapodtak meg. Nem fontoskodni akarok, csupán aggaszt a kastély sorsa. Évek óta csak beszélnek arról, hogy kezdeni kell valamit az épülettel, s köz­ben sorra születnek az olyan megalapozatlan és összehangolatlan döntések, amelyek lassan lehetetlen­né teszik azt, hogy a Malo­nyai-kastély sorsa valaha jobbra forduljon. M. K. DUNATA.I HÍRLAP Vezető munkatárs: Moza Katalin. $ Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T. István. ® Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. pf.: síi. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 138-1067.

Next

/
Oldalképek
Tartalom