Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-06 / 55. szám
Részletes vita előtt a kárpótlási törvény Augusztus 20-a lett az állami ünnep Az Országgyűlés keddi munkanapjának kezdetén az előző napi heves vitához képest meglepő többséggel, 171 igen, 91 nem szavazattal, illetve 3 tartózkodással úgy döntött, hogy a kárpótlásról szóló törvénytervezetet részletes vitára bocsátja. Az általános vitában több mint 100 képviselőt megszólaltató javaslat további tárgyalására a módosító indítványok bizottsági vitája után kerül sor. Az érdemi döntést megelőzően, napirend előtt kért szót G. Nagyné Maczó Ágnes. Az MDF-es képviselő kifogásolta Kövér László (Fidesz) hétfői megnyilvánulását, amelyben „veszélyes dolognak” minősítette az adósságállomány eltörlésének kérdését. Ezt annak idején Maczó Ágnes vetette fel, aki mostani felszólalásában kijelentette: a másként gondolkodás nem veszélyes, hanem demokratikus. Kövér László jobban tenné, ha a népet érintő kérdésben nem a tisztázó szemléletet, hanem a Kádár-klikk homályos pénzügyi akcióit ostorozná. A Parlament ezután megkezdte a Magyar Köztársaság állami ünnepéről szóló törvényjavaslat általános vitáját. A képviselőknek arról kell dönteniük, hogy a nemzeti ünnepek — március 15., augusztus 20., október 23. — közül melyiket emeljék az állami ünnep rangjára. Az általános vitában az ellenzék március 15. mellett érvelt, a kormány- koalíció soraiból felszólaló képviselők többsége augusztus 20. fontosságát méltatta. Az Országgyűlés végül augusztus 20-át emelte az állami ünnep rangjára. Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetve nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló törvény- tervezet, valamint az ahhoz szükséges adatszolgáltatással foglalkozó országgyűlési határozati javaslat újabb „békétlenségre” adott alkalmat. Torgyán József, az FKgP frakcióvezetője igyekezett világossá tenni, hogy a képviselőknek az előjogok megszüntetéséről kell dönteniük, és nem holmi „nyugdíjacskák” sorsa a kérdés. Deme Zoltán (MDF) a néptömegek elkeseredettségének okát nemcsak a gazdasági döntések visszafogottságában, hanem a még mindig meglévő társadalmi méretű súlyos igazságtalanságokban látta. Véleménye szerint e törvény megalkotásával az Országgyűlés az igazságot szeretné „legalább megközelíteni”. Frakciótársa, Szűcs István annak a véleményének adott hangot, hogy egyes képviselők szemében erősebb az inger a kor- mányellenességre, mint arra, hogy a pártállam kiemelt kedvezményezettjei ellen szóljanak. Szerinte az „össznépi megbocsátás” szelleme, amelyet egyes felszólalások sugalmaztak, nem jó irányba vezet. A keddi ülésnap kora délutáni időszakát a szokásoknak megfelelően ezúttal is képviselői interpellációk és kérdések töltötték ki. Ezek sorában a pedagógusok 30 százalékos béremelésének akadozása miatt fordult a művelődési és közoktatási miniszterhez Szőr Gyula szabad- demokrata képviselő. Kérdésében megvilágította, hogy egyes önkormányzatok szűkös anyagi helyzetük miatt csupán tíz százalékot fordítanak béremelésre, húsz százalékot pedig visz- szafognak. Andrásfalvy Bertalan elmondta, hogy a belügyi és pénzügyi tárcával közös konzultációt tartottak a helyzet rendezése érdekében. A Belügyminisztérium vállalta, hogy a köztársasági megbízottakon keresztül ellenőrzi a tíz- százalékos központi béremelés végrehajtását. A további húsz százalék visz- szafogására pedig — ismerte el — az önkormányzatoknak a törvények szerint joguk van. Ennek ellenére a három tárca nevében kérte, ne válasszák ezt az utat. Az interpellációk és kérdések, illetve az azokra adott válaszok elhangzása után a képviselők lezárták az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetve nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló törvénytervezet, valamint az adatszolgáltatással foglalkozó országgyűlési határozati javaslat általános vitáját. A plénum úgy döntött, hogy a tervezetet részletes vitára bocsátja, a jövő heti ülésen foglalkozik vele. Ő MONDTA Vonulat Egy alapító tagra, esetünkben a Szabad Demokraták Szövetsége egyik alapító tagjára, Juhász Pálra mindig is érdemes figyelni. A honatya, a közgazdász, az SZDSZ országos tanácsának tagja a Heti Világgazdaságnak (91/9.) adott interjúban — milyen ismerős! — megfeddi az ország közvéleményét, mert az „egybemossa a politikai csoportokat”. Talán azért is teszi/teheti ezt az a fránya közvélemény, mert J. P. szavai szerint is „az SZDSZ politizálása beszorult a Parlamentbe”, azaz „elvész a közvélemény előtt, hogy miben sajátos az SZDSZ- álláspont”. Csoda-e, ha itt is, ott is elvész a jellegzetes, s akkor a közvélemény (az a fránya, amellyel már évtizedek óta annyi baj van!) mos, mos, egybemos? Csak ezért persze nem hoztuk volna szóba a dolgot, hiszen soha nem az elitek, hanem a gyalogpolgárok a hibásak... Mondott azonban valamit J. P., ami valóban új. „Valóban van két vonal az SZDSZ-en belül, de nem a liberális és a szociáldemokrata. A két áramlat a legista és az anarchista vonulat, ami a politizálási stílust és a politikai célokat jelenti.” Tehát nem liberális, nem szociáldemokrata, hanem ... Azt is megtudhattuk, hogy a legis- ták „rendszerépítésben”, míg az anarchisták „ha- talomellenességben” gondolkodnak. Lám milyen meglepetések érhetik a politika iránt érdeklődő polgárt! Miket tudhat meg! De mert akkor tud meg ilyen lényeges jellemzőket (nem csak az SZDSZ-ről, hanem a többi politikai alakulatról is), amikor már többszörösen (le)voksolt a maga pártja mellett, csoda-e, ha meglepetésében spongya után kap, és (egybe)mosni akar?! KLIENS PRRLUMENTI JEGYZET Éljen október 8.! Ha rám bízták volna — szerencsére ez az egy veszély nem fenyegeti országunkat —, én a „fene tudja” föliratú gombot nyomtam volna meg. Persze előtte részletesen ecseteltem volna pártom álláspontját — második marha nagy mázlink, hogy ilyen nincs —, mely szerint nekünk minden napot, amelyet még megérünk, nemzeti ünnepnappá lehetne nyilvánítani. Ezek után javasoltam volna, nagyfokú kompromisz- szumkészségről téve tanúságot, hogy a nemzeti ünnepek sorából emeljük ki a negyediket. Mondjuk október nyolcadikát. Ez azért lett volna nagyon jó, mert elég közel van a nép-nemzeti lelkületű, kenyérillatú, alkotmány- szagú augusztus 20-ához, a trikolórpántlikákhoz, a borhoz, búzához, de legfőképp a békességhez. Ezenkívül eléggé közel van a békét- len, puskaporszagú, Molo- tov-koktéltól mámoros október huszonharmadikához. Nem hagytam figyelmen kívül azt a szempontot sem, hogy október nyolcadikát rokonítsam március idusával. Számtalan érvem közül talán elég egy is: esős évszakra esik mindkettő. Mármost, ha szakadó esőben, talpig fölpántlikázva, ám mindezek dacára békésen ünnepelnénk és ünnepeltetnénk magunkat, annak nemcsak az az előnye lenne meg, hogy a diplomáciai testületek ekkor már nagyüzemben rendezik estélyeiket. Hanem az is, hogy a világon senki nem vádolhatna minket azzal, hogy bármerre is hajlana a kezünk. Ha már szentek nem lehetünk, legalább ne erőltessük belső politikai szempontjainkat a külföldre. Tudjuk mi azt magunk között igen jól, hogy mit tűzünk ki március 15-én, hogy mire kérünk áldást augusztus 20-án, és kinek mi fáj október 23-án. Ezért mondom, mondanám: éljen október nyolcadiké! Akár egy kormánypárti, nem tudok ellenérveket fölhozni magam ellen. Október nyolcadika, akárhonnan nézem, mindenkinek kiváló. Megfelel a lánglelkü fideszesnek, hiszen akkor is eshet az eső. Áldhatja kisgazda, hiszen a kárpótlási törvényre hulló minden csöppje aranykoronát ér. Állhatnának az MSZP-sek szűzen az októberi események előtti ünnepnapon, s a keresztény- demokraták igazán egy szót Kék busz jár Újfaluban Néhány hónapja még elképzelhetetlen lett volna, hogy a Volán-járatok helyett maszek buszok szállítsák az utasokat mondjuk Szigetújfalu sportpálya és a szigeíszent- mártoni HEV-állomás között. A csoda mégis megtörtént, mert március 1-jén reggel 4 óra 20 perckor ezen az útvonalon egy kék színű Ikarus busz indult cl, amelyet Strommayer Ferenc magánvállalkozó vezetett. A vállalkozó naponta 24 járattal bonyolítja le a forgalmat a településen, és kevesebb viteldíjat is kér, mint a sárga buszok (Hancsovszki János felvétele) Benzinbumeráng vagy szerződéses bunkó? Ha m fizeti a kötelező biztosítást, ugrik a rendszám meg a jogsi Egyelőre semmi véglegeset nem tudott mondani a kötelező gépjármű-biztosítás új finanszírozási rendszeréről, az ezzel kapcsolatos konkrét változásokról dr. Hideg Miklós, a Hungária Biztosító Pest Megyei Igazgatóságának vezetője. Mint közölte, cége azért nem hozott még döntéseket, mert valójában nem a biztosítótársaságok, s főleg nem a megyei szintű igazgatóságok, hanem a kormány gazdasági bizottságának és az Országgyűlésnek a dolga erről határozni. Eddig mindössze annyi bizonyos, hogy a gépjárműbiz- tosítás mostani, benzinárba épített finanszírozási rendjét az év közepén megváltoztatja a kormány. Kétféle változtatási lehetőségre számíthatunk. Az egyik, hogy a jelenleg a benzin árába foglalt literen* ként 1 forint 20 fillér biztosítási díjhányadot egységesen növelik, a másik, sem szólhatnának, hiszen a Magyarok Nagyasszonya ünnepét emeltük volna állami rangra. Az SZDSZ megspórolhatna egy csomó virágot, amit már hatodi- kán az örökmécseshez vitt, s két nap alatt sem hervadóit. Az MDF pedig örülhetne, hogy végre egységben ez a sokszínű magyar nemzet, nemkülönben a koalíció és a vele konstruktív ellenzék. Külön örömöt jelenthetne népünk és nemzetünk számára, hogy idén október nyolcadika keddre esik, ekkor húzzák a hatos lottót, A nyertest a tévé ünnepi műsorában külön meg lehetne koszorúzni. Persze a dologból már nem lehet semmi. Istvánt — akarta vagy sem — megkoronázták, s mire beértem a Parlamentbe, az Imrék meg a Gézák már megszavazták augusztus húszadikát. Törvényünk van immár arról, hogy István az első az egyenlők között. Október nyolcadika továbbra is szürke, esős, őszi nap marad. Amilyen mifelénk a Koppányoknak névnapjukon is kijár. Jakubovits Anna hogy a biztosítók áttérnek az egyénenként változó szerződéses rendszerre. A két lehetséges megoldásnak számos előnye és hátránya van. A Hungária Pest megyei viszonyai alapján pillanatnyilag rövid távon a benzinárba beépített biztosítási díjhányad emelése ígérkezik kedvezőbbnek, de egyúttal az autótulajdonosok érdeke is inkább ezt kívánja. Ám ez a megoldás később bumerángként visz- szaüthet biztosítóra és biztosítottra egyaránt, mert az egyéni anyagi helyzet mérlegelése nélküli egységes díjváltoztatáson alapul. A benzinárba építés Pest megyében ennek ellenére pillanatnyilag azért tűnik vonzóbbnak a szerződéses rendszerrel ellentétben, mert nem igényel a biztosítótól új adminisztrációs nyilvántartási bázist. Ez utóbbihoz új adatfeldolgozó és tároló géppark, egyedi, naprakész nyilvántartás, adatbázis, valamint az azt kiszolgáló személyzet is kéne. Igaz, folytatta a Hungária megyei igazgatója, a szerződéses rendszer előnyökkel is jár. Például a közlekedési vétségek, kihágások elkövetőitől nem a betétlapot vennék el, hanem adminisztrációs szempontból könnyebben kezelhető módon járhatnának el ellenük, ráadásul jogi vonatkozásaiban is kedvezőbbé, gyorsabbá és áttekinthetőbbé válna a biztosítási eljárás. Pest megyei viszonylatban most csak annyi biztos, hogy a Hungária 80 ezer gépkocsi-tulajdonosát és a csaknem ennyi vállalati autó gazdáját — összesen mintegy 120-130 ezer gépjárművet érint a biztosítási díjhányad várható változása. Ezek a nagy számok mindenképpen figyelmeztető jelek: csaknem az egész országra vonatkozó, pénzügyileg nagy horderejű változások előtt állunk, ezért nem tanácsos elhamarkodott és megalapozatlan biztosítási döntéseket hozni, s főleg nem a megyei biztosítók szintjén, tette hozzá az igazgató. A kormány mostani határozata szerint április 15-től jelentős mértékben emelkedik a benzinárba épített díjhányad, ám hogy hány forinttal, az egyelőre vitatott. A biztosítócégek javaslata szerint 1 forint 20 fillérről 9 forint 40 fillérre lenne célszerű emelni a díjhányadot. Ettől némileg eltérően dr. Hideg Miklós elképzelhetőnek, reálisnak tart 6, 7 esetleg 8 forintos emelést. A díjhányad emelésére azért- van szükség, hogy az így befolyó összegekből fedezhessék a biztosítási díjak és a kárrendezésre kifizetett összegek közti ráfizetésüket, amelyet eddig az állam pótolt. Ezt a költséget ezután az egyénekre kívánják hárítani. Ugyancsak Damoklész kardjaként függ az autóvezetők feje fölött a biztosítási díjak fizetési módszerének változása is. A havonkénti helyett az évenkénti egy összegben fizetésnek számos előnye van a biztosító és a biztosított számára is. A biztosítónak elsősorban az adminisztráció csökkenése kecsegtető, az autó- tulajdonosnak pedig, hogy csak 11 hónapot kell fizetnie. Ez az intézkedés valójában a díjfizetésre kötelezett állampolgároknak azt a rétegét sújtja, amelynek ezentúl egyszerre és erejét meghaladó nagy összegeket kellene lerónia. Ezt jó né- hányan nem képesek vállalni, olyannyira nem, hogy inkább hagyják, hogy levegyék a rendszámtáblájukat és bevonják a jogosítványukat. A Hungáriának — miként a gépkocsi-biztosítással foglalkozó más biztosítóknak is — most sok szempontból feladták a leckét, akárcsak az autótulajdonosoknak. Ám kizárólag állami döntésekre várni ezekben a kérdésekben lehet ugvan. de nem tanácsos. Mindenképpen célszerű — főleg a biztosítóknak ■— a lehetséges megoldásokra felkészülniük, hogy a felsőbb döntések ne érjék váratlanul őket. K. K. •'■^éírlan 3
