Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-06 / 55. szám

KiUMMi ©«emésszek II. János Pál pápa felszólítást intéz az egyházhoz és a világhoz a tartós és igazságos békéért a Közel-Keleten a most folyó konferencia végén — jelentette ki kedden Navarro Valis vatikáni szóvivő a közel-keleti pátriár­kák és püspökök vatikáni értekezletéről. A A lengyel adósság tetemes elengedése reményének jegyében kez­dett tárgyalássorozatot kedden Bonnban Jan Krzysztof Bielecki lengyel kormányfő. A Az öböltérségbe kül­dött egyiptomi és szíriai csapatok alkossák a külföldi alakulatok távozása után felállítandó arab békefenntar­tó erő magvát — javasolta kedden Eszmat Abdel-Me- gid, az egyiptomi diplomácia vezetője az Irak-ellenes koalíció nyolc arab tagállamának damaszkuszi külügy­miniszteri értekezletén. A Tárgyaljanak a közel-keleti, rendezésről Helsinki-típusú értekezleten, valamennyi érdekelt ország részvételével — javasolta hétfőn az amerikai kormánynak Gianni De Michelis olasz külügy­miniszter. A A KKP és a kínai kormány vezetői nagy jelentőséget tulajdonítanak a kínai—szovjet kapcsola­toknak — jelentette ki kedden Pekingben Li Zsuj-huan, a KKP KB PB ÁB tagja, ideológiai és propagandafőnök Lev Szpiridonovot, a TASZSZ hírügynökség elnökét fo­gadva. Meghaft Lwicrmjm ,A magányos harcos rr Még mindig vém megy a véradás ügye Sejtmosó a transzfúziós állomáson Továbbra is véresen ko­moly gondok vannak Pest megyében is az önkéntes véradással. Tavaly év vége felé már sok vöröskeresztes panaszolta, hogy jelentősen kevesebb a véradó meg a vér is. A nagy gyárak, üze­mek, vállalatok közül mind többen zárkóznak el attól, hogy gyárkapun belül le­gyen a véradás, mert az — például az egyik legna­gyobb, a Csepel Autógyár esetében — alkalmanként legalább háromszázezer fo­rintos termeléskiesést okoz­na. A még mindig aggasztó véradási helyzetre csak egy adat: az egyébként jobbak közé tartozó gödöllői kör­zetben az utóbbi öt évben nagyjából húsz százalékkal csökkent a véradások szá­ma és a levett vér mennyi­sége az előző évek átlagá­hoz képest. Szerencsére a múlt év végétől a megyében ez a folyamatos zuhanás vissza­felé fordult. Azóta, ha las­san is, de újból több a vér­adó. Ennek magyarázata a gödöllői vértranszfúziós ál­lomás helyettes vezetője, dr. Kalász László adjunktus szerint, hogy folyamatos meggyőzéssel, jobb szerve­zéssel rábírták a vállalat vezetőit, ismét engedélyez­zék gyárkapun belül a vér­adást. Eszerint a példaképp említett Csepel Autógyár­ban február 19-én újból lesz önkéntes véradás. A gödöllői javulás okát Ka­lász doktor abban látja, hogy mostanában más típu­sú, személyre szóló, benső­séges meghívókat küldenek az érintetteknek, bár ez is­mét növeli a Vöröskereszt papír- és postai költségeit. A gödöllői vérellátó állo­más egyébként néhány hete saját pénzéből csaknem egymillió forintos, vércso­portvizsgálatok gyorsításá­hoz szükséges, német fél­automata sejtmosó beren­dezést vásárolt. Ebben az évben a vércsoport-megha­tározás mikromódszerére alkalmas másik német mű­szert is szándékoznak ven­ni körülbelül két és fél mil­lió forintért. Továbbra is megnyugta­tó az önkéntes véradók AIDS-vizsgálata, ugyanis Gödöllőn öt év óta minden donor vérét utólag elemzik. Azóta ebben a körzetben egyetlen AIDS-fertőzöttet sem találtak közöttük. (Az országban öt év alatt mind­össze tíz-tizenegy fertőzött váradót derítettek fel.) A gödöllői vérellátó köz­pontban a véradás és az AIDS-vizsgálat mellett haematológiai ellátás is van, amelyen évente száz­ötven-kétszáz beteg vesz részt. Számuk öt év óta ál­landó. Pest megye haema­tológiai szempontból saját­ságos helyzetben van a töb­bi megyéhez és a főváros­hoz képest. Itt csupán a megyei kórház belosztá- lyán, a gödöllői vértransz­fúziós állomáson, valamint a Rókusbán, mint a másik megyei kórházban foglal­koznak velük. Ezért kény- szerűségből esetenként a főváros III-as belklinikájá­ra szorulnak. A gyógyító­megelőző munkához a szá­mítógépes adatfeldolgozás és adatszolgáltatás is na­gyon kéne. A gyógyítás másik felté­tele, a különösen csíramen­tes, majdnem steril egysze­mélyes kórházi szobák is hiányzanak megyeszerte, tudtuk meg dr. Szalontai Sándortól, a Tárogató úti kórház haematológusától, a belosztály vezetőjétől. Pél­dául a 230 ágyas Tárogató úti kórházban csak nyolc­tízágyas kórtermek van­nak, ötágyas is mindössze egyetlen akad. Az egészség­ügy kedvezőtlen anyagi háttere miatt látványos vál­tozásokra e téren egyha­mar aligha számíthatnak. Pest megyében viszont egyre komolyabb ellátást igényelnének az alkoholiz­mus miatti vérrendszeri rendellenességekben, az elégtelen táplálkozás miatt kialakuló vashiányos vér- szegénységben vagy a leu­kémiában szenvedők is. K. K. Egyenes adásban Március 15. Egyelőre csupán annyi biztos, hogy a televízió több órán keresztül élő adásban közvetíti majd a március 15-i eseményeket — adott felvilágosítást az MTI kéré­sére kedden Gombár Já­nos, az MTV illetékes ve­zetője. A végleges adásprogram nem alakult ki, ugyanis még mindig bizonytalan az egyes helyszíneken zajló megemlékezések „menet­rendje”, a résztvevő állam­férfiak köre. A televízió szándéka sze­rint a nézők 9 óra 30-tól 14 óra 15-ig figyelhetnék a Nemzeti Múzeum kertjé­ben, a Kossuth téren, vala­mint a más fővárosi emlék­helyeken folyó ünnepsé­geket. Egy közvetítőkocsi segítségével Mészáros Lá­zár hamvainak bajai újra­temetését is sugároznák. Gombár János leszögezte: a hat parlamenti párt megál­lapodása garanciát adott arra, hogy az idén a televí­zió politikai beavatkozás­tól mentesen, szakmai szempontok alapján alakít­sa ki ünnepi programját. Elkallódtuk a perdcniő ruhadarabok A gyilkos mosolyogva távozott Horvátországi menekültáradat Keddre virradóra mint­egy húszezer szerb mene­kült érkezett Horvátország­ból a Vajdaságba. Zömében gyermekekről és asszonyok­ról van szó. A menekülők Baranya és Szlavónia fal- vaiból indultak útnak, vidékükön ismeretlen sze­mélyek azt a hírt terjesz­tik, hogy a horvát belügyi alakulatokkal való össze­csapásoktól kell tartani. A horvát köztársasági vezetés ezeket a híreket cáfolta, s hangoztatta, hogy minden horvátországi polgár bizton­ságát szavatolni kívánja. FURCSA RÖPLAPOK A Gazeta Wyborcza című •lengyel lap cikke, az ilyen tárgyban már meglehetősen edzett lengyelek számára is meglepő röplap varsói terjedéséről számolt be. Névtelen szerzői követelik, hogy „száműzzék az or­szágból a baloldali, zsidó, német és szabadkőműves ügynököket, akik hadat üzentek a lengyel nemzet­nek”. Követelik to­vábbá a Nyugatról és Iz­raelből érkező „mérgezett élelmiszerek behozatalá­nak betiltását” és „a sá­tánt szolgáló kormányokkal való diplomáciai kapcsola­tok megszakítását”. Többek között az Egyesült Államo­kat, Izraelt, Németországot, Nagy-Britanniát, Francia- országot és Olaszországot sorolták e kategóriába. A szerzők általános sztrájkot hirdetnek, és a velük egyetértőket felszólították, hogy péntekenként tüntes­senek a parlament épülete, a köztársasági elnöki és a prímási palota előtt. A SZÖVETSÉGESEK re­pülőgépei már csak azért szállnak fel, hogy felderí­tő tevékenységgel egészít­sék ki a mesterséges hol­dakról érkezett állandó adatszolgáltatást a katonai helyzetről. A fegyverek, legalábbis a frontvonalak mentén, elhallgattak, s a bagdadi kormányzat teljesí­ti a tűzszüneti megállapo­dásban vállalt feltételeket. Más kérdés, hogy Kuvait- városban még most is meg­megszólalnak a géppiszto­lyok, amikor egy-egy rej­tőzködő iraki orvlövész — aki nyilván tudja, hogy háborús bűntetteire előbb- utóbb fény derül, s így tu­lajdonképpen nincs veszte­nivalója — az utolsó löve­dékig tüzel, amikor nyomá­ra bukkannak. Kuvait egész területén tovább ég­nek az olajkutak, amelye­ket Szaddam Husszein pa­rancsára gyújtottak fel a visszavonulók, s a hírek szerint jó félévbe is bele­telik, amíg oltásuk és hely­reállításuk befejeződik. A szövetségesek felderí­tése azonban ismét harco­kat jelez hat dél-iraki vá­rosból, köztük Bászrából, ahol épületek és gépkocsik égnek. Az értesülések meg­lehetősen gyérek, csupán menekültek beszámolóira hagyatkozhatnak. Ezek sze­rint a Szaddam Husszein eltávolítását követelők — köztük a hadsereg egyes csapatai is, — küzdenek a diktátorhoz hű egységek­kel, elsősorban a köztársa­sági gárda alakulataival. A koalíciós főparancsnokság hangsúlyozza: nem óhajt beavatkozni e belső vi­szály kimenetelébe, s csak akkor lép akcióba, ha a koalíciós erőket támadás éri, vagy a tűzszünetet a másik oldal felrúgja, s emiatt veszélybe kerülnek a szövetséges erők. Mint jelzik, azonban az Irak egy­Meghalt Ion Lancranjan román író, aki Magyaror­szágon a Beszéd Erdélyről című, Romániában 1982- ben kiadott könyvével vált ismertté, amelynek ma­gyarellenes állításaira an­nak idején Száraz György adott higgadt hangvételű választ Egy furcsa könyv­ről című művében. A hírt a kormányhoz kö­zel álló, nagy példányszá­mú Adevarul közölte keddi számában. Lancranjan el­hatodát megszállva tartó szövetséges csapatokat, amelyek Kuvaitnál három­szor nagyobb iraki terüle­tet foglaltak el a tűzszünet kezdetéig, egyelőre nem fenyegeti veszély. Az elfog­lalt vidékek amolyan ütkö­zőzónát alkotnak jelenleg Kuvait és Irak között, s a tűzszüneti megállapodás ér­telmében, a határvonal mindkét oldalán egy-egy kilométerre visszavonták a szemben álló csapatokat, hogy így elkerüljék a vé­letlen összecsapások veszé­lyét. A szövetségesek addig, amíg Bagdad nem teljesí­ti 100 százalékosan a tűz­szüneti egyezményben vál­lalt kötelezettségeit, nem vonják ki csapataikat erről az iraki területről. Látva azonban a bagdadi vezetés rendkívüli készségét a fel­tételek megtartására és fi- gyelembevéve több, térség­beli arab ország és Irán sürgetését, Washingtonban és a többi nyugati főváros­ban jól tudják, hogy a ki­vonás sokáig nem halo­gatható. Ezért már most felvetik: kinek adják át majd ezt az iraki területet? Egyes washingtoni katonai szakértők szerint helyes volna, ha az iraki ellenzék, amely Dél-Irakban erős és képes arra is, hogy városo­kat tartson ellenőrzése alatt, vegye át ezt a vidé­ket a szövetségesek kivonu­lása után. Mások viszont figyelmeztetnek: sem a térség biztonságának, sem pedig az Egyesült Államok érdekeinek nem kedvez, ha Irak második Libanonná válik. Egy szétszabdalt, egy­mással milíciaháborút foly­tató, olajban oly gazdag ország belső viszálya köny- nyen újra lángba boríthatja az egész környéket. Ezt a megoldást az iraki ellenzék sem helyesli. An­nál kevésbé, mert attól tart, hogy az északi, a kurdok által lakott vidé­kek — amelyek az iraki olajipar másik centrumát alkotják — ilyen esetben el­halálozásának idejét és he­lyét nem ismertette, csupán annyit, hogy az hirtelen kö­vetkezett be. Az elhunytat méltatva az Adevarul a többi között azt írja: „Lancranjan vala­mennyi könyvében megvív­ta a maga harcát, ami azt tanúsítja, hogy ez az egye­dülálló és magányos író mindenkor vállalta annak bátorságát, hogy őszintén megmondja az igazát saját világáról.” szakadhatnak, vagy leg­alábbis felújítanak ott min­den harci tevékenységet, bármilyen legyen Bagdad­ban a központi kormány. Sulimaniyában, az ősi tör­ténelmi északi városban máris a bászraihoz hasonló zavargás kezdődött. Mivel ez Szaddam Husszein meg­buktatását tűzte ki célul, a Kurdisztán Front, amely egyik jelentős ereje volt a december 27-i ellenzéki nyilatkozatnak, támogatá­sáról biztosította a mostani megmozdulást. Irak lakos­ságának mintegy 16 száza­léka, azaz körülbelül 3 és fél millió tartozik a kurd kisebbséghez. Az iráni— iraki háború nyolc eszten­deje alatt, függetlenségi megmozdulásaikat a Szad­dam Husszein-rendszer ve­gyi fegyverek bevetésével is kegyetlenül elnyomta. A mintegy tucatnyi más ellenzéki erő, amelynek hí­veit és szimpatizánsait Dél- Irakban többmilliósra is becsülik, a decemberi nyi­latkozattal kezet nyújtott az északon élő kurdoknak. Már ebben a dokumentum­ban is kinyilvánították, hogy egységes Irakot akar­nak, nem az ország „liba- nonizálását” Egyetlen célt jelöltek ki, hogy a 18 mil­lió lélekszámú országban megdöntsék Szaddam Husszein diktatúráját, s azt többpártrendszerű állam­mal helyettesítsék. Elkép­zeléseik szerint a bagdadi diktátor bukása után koa­líciós kormánynak kell ala­kulnia, amely biztosítja a közrend fenntartását és vá­lasztásokat rendez, hogy létrejöjjön a parlamentáris demokrácia az országban. SIKEIIÜL-E ez annak kö­vetkeztében, hogy Szaddam Husszein elvesztette a mos- táni háborút, vagy ismét felülkerekedik a diktátor­ral, vagy nélküle, az eddig kormányzó Baath egypárti hatalma? Bárhogyan is alakuljanak a dolgok egy bizonyos: a háború döntő változást hozott a térség­ben, s nem lehet vissza­zökkenteni teljesen min­dent abba a megkövesedett kerékvágásba, amelyben tavaly augusztus előtt, a kuvaiti agresszió dátumát megelőzően, zajlottak a történések. Arkus István (Folytatás az 1. oldalról.) gyot tömött a szájába, és egy párnát szorított az ar­cára. Az áldozat lakásáról eltulajdonított tárgyakat egy másik tanyán eladásra kínálta fel, amelyeket a nyomozás során a rendőr­ség lefoglalt. A vádirat szerint Monori István bűnös. Az. eddig két teljes napot Igénybe vevő tárgyalást tegnap folytat­ták. Itt megjelent három szakértő is. Már az nehezí­tette, hogy a kirendelt vé­dőügyvéd nem jelent meg, s hiányos volt a szakértői gárda is. Dr. Kárpáti Piroska bün­tetőbíró és tanácsa egy al­kalmi, a büféből behívott ügyvéd jelenlétében kezd­hette csak meg a tárgyalást. A boncolóorvos dr. Szabó Árpád egyebek mellett el­mondta, hogy az áldozaton 21 különböző sérülés volt, ezek zöme a fejen, az arc, illetve a koponya területén, de az elhalálozott mindkét kezén megtalálhatók vol­tak az úgynevezett védeke­ző sérülés nyomai is. A leg­nagyobb ütés az áldozat fe­jének jobb hátsó tájékát ér­te, kettéhasadt a koponya­alapja, továbbá bordatöré­seket is szenvedett. Megál­lapította a szakértő, hogy a nyak megfeszítése miatt a 6-7. csigolya közötti csont­kapocs szétszakadt. A sérü­léseket olyan súlyosaknak minősítette, hogy életmen­tésről szó sem lehetett. Az áldozat a jegyzőkönyv sze­rint nem fogyasztott alko­holt. Az ügy tárgyalása során hallhattuk más szakértők véleményét is, akik a hely­színen és a vádlott ruháján talált üvegszilánkokat, va­lamint a vádlott cipője tal­pán talált és a sértett laká­sa körüli talajmintákat vizsgálták. Ezek mindkét bizonyítási eljárás során feltételes bizonyítékként szolgáltak. Érdekes fordulat az ügy­ben, hogy az áldozat körme alatt lelt bordó színű ruha­foszlányok eredetére vonat­kozóan nem tudtak sem­mit mondani. A bizonyítás­hoz szükséges ruhadara­bok — a vádlott lefoglalt ruházata — ugyanis a rend­őrségen elkeveredtek. Az ügy tárgyalását és le­zárását lehetetlenné tette továbbá az is, hogy több tanú a tárgyalásokon nem jelent meg. Dr. Kárpáti Pi­roska tanácsvezető elmond­ta, úgy véli, nem megenged­hető, hogy már egy-egy tárgyalás megkezdésekor mindig hiányzik valaki. Szólt arról is, hogy újabban gond van az elővezetések­kel, mert a rendőrség lét­száma kicsi. A kijelölt ügy­védek pedig gyakran nem jelennek meg, annak elle­nére, hogy ötezer forintos rendbírsággal sújtja őket. Ezt a jelen esetben sem mulasztotta el, valamint a távol maradó ügyvédre ter­heli az egyéb felmerült költségeket is. A bíróság az ügyben új tárgyalási napot tűzött ki. Űjra idézi a tanúkat és a meg nem jelent szakértőt, továbbá a tanácsvezető kér­te az ügyészt, kutassák fel az eltűnt ruhadarabokat, amelyek perdöntő bizonyí­tékként szolgálhatnak. Mo­nori István vádlott legkö­zelebb április 9-én ül a vádlottak padjára, most vi­dáman, mosolyogva távo­zott az ülésteremből. á. m. M/lGYZBT IBHBHBBj AKCIÓBAN AZ IRAKI ELLENZÉK

Next

/
Oldalképek
Tartalom