Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-30 / 75. szám

Betegeket ápolnak, s talán majd tanítanak is Visszahívták a kedvesnővéreket I. ÉVFOLYAM, 49. SZÄM 1991. MÄRCIU3 3D., SZOMBAT BUDAÖRS O ÉRD 0 SZAZH ALOMBATTA 0 PILIS VÖRÖS VAR 0 BUDAKESZI 0 BIATOR- BAGY 0 TÖRÖKBÁLINT 0 PILISCSABA 0 PATY 0 ZSAMBÉK 0 SOLYMÁR 0 TÁRNOK 0 NAGYKOVÁCSI 0 BÚD A JENŐ O PERBAL 0 TÖK 0 TINNYE 0 ÜRÖM Kiszárad-e a Oarancsi-té ? A felvétel Is mutatja, hogy a part menti nádastól he­lyenként 10-15 méterré is visszahúzódott a Garaücsi-tó vize — megmentése tehát valóban sürgőssé vált! (A szerző felvétele) A dombtetőről jól látni azt aa épületet, ami a falu felöl nézve megbújik a plébánia kertjében. Egy esztendő alatt épült fél a gyönyörű kolostor Budakeszin, ahol ma kilenc nővér él. Lenne itt hely töb­büknek is, mivel mind a 12 cfella valójában kétszemélyes, de talán évtizedbe Is belete­lik, amíg legalább alapjaiban újra kialakul az, amit 1518-ban szétvert az államosítás. Az Isteni Megváltóról ne­vezett nővérek tanító és ápoló rendjét 1849-ben ala­pította Niederbronnban Epingcr Erzsébet Alfonza. Magyarországra, pontosab­ban a soproni anyaházba Becsből érkezett az első liárom nővér. Sopronban már 1900-ban megkezdte működését a ta­nítóképző, később beindult az óvónőképzés is. Ebbe az intézménybe járt, maid az egyetem elvégzése után ide tért vissza tanítani Mészá­ros Mária Ernesztra nővér, a budakeszi kolostor házfő- nöknője, aki tagja a helyi önkormányzat népjóléti bi­zottságának is. Az egykor rendkívül nép­szerű. éppen ezért gyorsan gyarapodó rendhez tartozó apácák több mint száz esz­tendeje települtek először Budakeszire. A helybeliek közül sokan a nővérektől tanulták a betűvetést a zárdaiskolában, mely épü­letet most visszakapta az egyház, s szeptembertől nyolcosztályos katolikus gimnáziumként működik majd. A százéves évfor­duló tiszteletére a falu plébánosa, dr. Németh László meghívta azokat a még élő nővéreket, akik egykor Budakeszin működ­tek, illetve a rendhez tar­toztak. Akkor, 1989 tava­szán jött a gondolat, hogy az Isteni Megváltó leányait újra visszahívják a falu­ba, s megépítik számukra a kolostort. Ez a kezdemé­nyezés akkoriban az „első fecske” volt az ország­ban. mint ahogyan a bu­dakeszi plébániáról ment Németh atya először a kör­nyék három kórházába is­tentiszteletet tartani, lelki vigaszt adni a betegeknek, támaszt nyújtani a haldok­lóknak. — Tavaly szeptemberben elsőként költöztem ide Pi- liscsabáról — mondja Er- neszta nővér. — Évekig él­tünk együtt a rend magyar tartományfőnöknőjével, Vlettner Mária Archangéliá- val. Nem sokkal azután, hogy ő szegény meghalt, nekem is lejárt a tanácsosi megbízatásom. Akkor hív­tak Budakeszire. Az életet szigorú napi­rend szabályozza a kolos­torban. Imádság és munka váltják egymást. A közeli Egy esztendő alatt fcléxiiitt a Keresztüli ájtatosság a ctl- lafolyosón (Vimola Károly felvételei) Korányi-szanatóriumba két nővér jár gondozni a be­tegeket. Egyikük, a 32 éves Teréz, akinek most kellett volna örök fogadalmat ten­nie, de egy Rómából érke­zett levél alapján még egy, közösségben elvégzendő lelki évet írtak elő a szá­mára. — A kórházban minden osztályos főnővér szeretne maga mellett tudni egy apácát — mosolyodik el Erneszta nővér. — Csa.k- hogy kevesen vagyunk, mi­vel itt a kolostorban, a plébánián, a sekrestyében is akad dolgunk bőven. Sajnos a faluba egyelőre nem is jutunk ki a bete­gekhez. Ezerkétszáz nővért zavartak széjjel az államo­sításkor a rendünkből. Száz esztendeig építgettük mind­azt, amit egyetlen tollvo­nással tettek semmivé .<. Hetven elemi, számos pol­gári, kereskedelmi, ipari és betegápoló iskolát működ­tettünk, kórházakban dol­goztunk. Engem 1950-ben negyvenötödmagammal Me­zőkövesdre internáltak a budai Szent Margit Gim­náziumból. Amikor felol­dották a kényszertartózko­dást, régi tanítványaim szereztek nekem a Tabán­ban albérletet, s tanítvá­nyokat, akiknek 1966-ig an­gol- és németórákat ad­tam. Ezután kerültem a tartományi főnöknő mellé Piliscsabára, mert ő soha nem akart többé Pestre költözni. Állandóan zak­latta az ÁVH. mert min­denáron meg akarták aka­dályozni, hogy újjászer­vezze a rendet. Archangé- lia nővér azonban minden­kinek segített: kinek la­kást, kinek munkahelyet szerzett, az időseket pedig elhelyezte valamelyik szo­kolos . ut ciális otthonban. Teréz nő­vért is ő vette fel 25 éve­sen jelöltnek. Ő Győrből keresett fel bennünket, a Rábánál volt vasesztergá­lyos. S lám, itt érzi jól magát. Szeretik a betegek, az orvosok meg azt mond­ják, hogy olyan nővérből, mint ő, tucat is elkelne ... Sokáig úgy , tűnt, hogy a kolostor kápolnája csak évek múlva készülhet el. De nemrégiben Budakeszin járt Fatimából Kondor atya, aki felajánlotta; áll­ja a kis kápolna berende­zésének költségeit. Úgy tű­nik. hogy a pápalátogatás idejére áll majd az oltár, s a Fatimái Szűz Mária szen­télyét akkor szentelik Jel, A plébánián gyakori ven­dég mostanában Godó atya, a pánkot a i lelikész, akinek börtönben szerzett tüdőbe­tegségét másfél évig gyó­gyították a Korányi-sza­natóriumban. Az erdélyi pap most a közeli maikkos- máriai templom parókiá­ján, jezsuita renditársaival lakik. És éppen a húsvéti ünnepek előtt tartott nagy­böjti lelkigyakorlatot a bu­dakeszi templomban. Fazekas Eszter Jákob Roggevcen holland tengerész 1722. április 6-án, vasárnap magányos kis szi­getet pillantott meg a Csen­des-óceán vízisivatagában. A hajónaptárból adott ne­vet a földdarabnak, és így lett a Húsvét-sziget. Az európaiak közül először csodálhatta meg a kapitány a parton heverő vagy álló gigantikus, lávakőből kifa­ragott ember formájú szob­rokat — egy ősrégi kultúra néma emlékeit. De mind­ezeknek, mint ahogyan a szigetnek, semmi közelebbi dolguk a húsvét ünnepével, A földrajzi elnevezésen kívül mégis o világ egyik legtitokzatosabb helyének mondható. Olyan bonyolult, mint magának a húsvétnak a dátumszerű kiszámítása — de erről majd később. Thor Heyerdal, a híres nor­vég kutató útja és beszá­molója után („Aku-aku, a Húsvét-sziget titka”) még rejtélyesebbé vált, és meg­nyugtató magyarázatot Heyerdal sem tudott adni. Végeredményben a több száz, mintegy 1500 éves kő­kolosszus, olyan kultúra ta­núja, amelyik egyik pilla­natról a másikra szűnt meg. A sziget kőbányáiban félig kifaragott szobrok és Még társközség volt Pi- liscsaba és Tinnye — előb-' bi székhellyel, amikor elő­ször hallottam arról, hogy bajban van a híres-neve­zetes (tengerszemnek is hitt) Garancsi-tó. Ki csa­bai, ki meg tinnyei tónak mondta a meredek dom­bok közé ékelődött, főleg karszUőrrások által táplált természetes vizet. Gáspár Csaba nemrég szintén piliscsabai tavat emlegetett — nyilván lo­kálpatriotizmusából adó­dóan —, amikor szóba hoz­ta a Garancs kiszáradásá­nak veszélyét. Tőle tudom, hogy á helyi horgászegye­sület és az akkori, önkor­mányzat (vagy másfél év­vel ezelőtt) tervet készítte­tett egy vízügyi építővál­lalattal a tó megmentése érdekében. Ám az előzetes számítások szerint már akkor mintegy 6 millió fo­rintba került volna a tó forrásait eltömő 1,5- 2 mé­ter vastag iszapréteg eltá­volítása. Ennyi pénze nem volt a horgászegyesület­nek, s az önkormánxTat- nak, maximum félmillió forintot tudtak volna ösz- szekaparni, A Magyar Or­szágos Horgászegyesület­tel is folytattak tárgyaláso­kat, s a televízió Csali cí­mű — azóta megszűnt — műsorában is segítséget eldobált kőszerszámok ta­lálhatók! A jelenleg ott élő emberek a nagyarányú ide­genforgalomból tartják fenn magukat, de „semmire sem emlékeznek”. Mintha nem őseik, hanem mások műve lenne a sok szobor, a ha­talmas kőépületek romjai, továbbá a teljesen meg nem fejtett húsvét-szigeti írás. A tulajdonképpeni kér­dés: mit keresnek e gigan­tikus kultúra nyomai a pa­rányi, mindössze 118 négy­zetkilométernyi szigeten, a Csendes-óceán legelhagya- tottabb vidékén? Ezer és ezer mérföldnyiré a legkö­zelebbi lakott szigetcsoport­tól... Sokféle misztikus, hi­bás magyarázat született már e problémára — kezd­ve az Atlantisz-legendától az idegen égitesteknek Földre látogató küldöttei­nek keze nyomáig. Valószínű, hogy az igazi megoldáshoz az eddiginél jobban kellene ismerni a dél-amerikai kontinens és a csendes-óceáni szigetvilág, valamint az ázsiai konti­nens keleti részének kultúr­történetét. Illetve az egyes korok közötti szorosabb összefüggést. A legvalószí­nűbbnek tűnő magyaráza­tok a húsvét-szigeteki rej­telmekre : kultikus zarán­kértek. Azonban ez a pro­paganda is kevésnek bizo­nyult. Kasza Pétert, Piliscsaba polgármesterét a napokban kérdeztem arról, hogy . mi lesz a csabai (?) tóval, tesz-e megmentéséért vala­mit az önkormányzat. Ám kiderült, hogy a két község különválása óta Tinnyéhez tartozik a Garancsi-tó, amelynek kezelői joga a toki Egyetértés Termelőszö­vetkezeté. Egy-két hónap­pal a tavaly szeptemberi önkormányzati választások után tárgyalóasztalhoz ül­dokhely volt egykor, bál­ványkészítő központ, val­lásos „szoborkert” stb ... De nem valószínű, hogy ezer mérföldeket tettek meg törékeny csónakjaikon a szobrászok, hogy emberfe­letti munkát végezhessenek, nek. Ha viszont a csöpp szi­get egykori lakói voltak á szoborállítók, akkor miért tették mindezt és hová tűn­tek egyik napról a másik­ra? És most a másik bonyo­dalom. A húsvét mozgó dá­tuma! A közelebbi vizsgá­lat szerint mindig március 20-a, és április 25-e közé esik. Valamikor úgyszólván mindenütt más és más idő­pontban tartották. A ke­reszténységnek Is nagy ün­nepe a húsvét — ezért oko­zott zavart időpontjának bi­zonytalansága. A tudós el­mék sehogyan sem tudtak megegyezni a legelfogadha­tóbb dátumban. Végül is az i. sz. 325-ben megtartott niceai zsinat talált kielégí­tő megoldást. Ezek szerint: „A hús vét azon a vasár­napon tartassák, amely a tavaszi. s napéjegyenlőség (vagyis a tavasz első napja) utáni holdtöltére követke­zik.” D. A. lek a két település veze­tői, ám akkor mindenne­mű lépéstől mereven el­zárkóztak a tinnyeiek. — legalább is Kasza Péter szerint. Mindebből, követ-, keziik, hogy a piliscsabai önkormányzat nem akar s nem is tud pénzt költeni a természetes víz megmenté­sére. Már csak azért sem, mert a polgármester sze­rint illetéktelenül avat­koznának bele a tinnyeiek dolgába. Nos, ezek után kíváncsi lettem dr. Pintér Mária, Tinnye község jegyzőjének véleményére. Legnagyobb meglepetésemre örömhír­rel szolgált. Éppen érdek­lődésem napján járt kint ő maga is a tónál, mert geológusok és vízügyi mér­nökök megkezdték a Ga­rancsi-tó forrásainak fel­kutatását, térképezését, s a vízminőség vizsgálatát. A források iszap alóli kisza­badítására egyelőre 340 ezer forintja van a tiny - nyei önkormányzatnak. Ez a pénz nem lesz elég a tó megmentésére, de azért van némi remény, hiszen természetvédelmi terület­ről lévén szó, országos ha­táskörű szervektől is jog fi­sán várnak segítséget. Mindettől függetlenül köz­ségi alapítványt is létre­hoznak. amelynek egyik fő célja, hogy pénzt gyűjtse­nek a Garancsi-tó meg­mentésére. Ha ez a vállalkozás kellő visszhangot kap a környe­ző községekben, talán még az is lehetséges, hogy azok a korábban jelentkezett vállalkozók is előkerülnek, akik üdülőfalut és emlék­parkot akartak építeni a Garancsi-tó partján —• amelyről Kasza Péter, Pi- liscsaba polgármestere be­szélt. Aszódi László Antal BUDA VIDÉKI HÍRLAP Ve*etö munkatárs: Fazekas Eszter. ® Munkatársak: Fe­ttete Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Márton. & Fo­gadónap minden hétfőn 14— 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somo­gyi B. u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: H4C. Telefon: 138-4761, 138­4067. COOjCCCCCC Más és más időpontban A marslakókra is gyanakodtak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom