Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-28 / 73. szám

I. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM 1991. MÁRCIUS 38., CSÜTÖRTÖK Kitől kérhetik számon a jövőt? Kisafó»n kísért Az igen csak népes iskolaudvar fölött hangszóróból harsog a közlemény. A bőrlabdát kergető fiúk, a maguk játékait ját­szó kislányok egy pillanatig megállva erre figyelnek. A to­vábbtanulás miatt hívnak az irodába néhány nyolcadik osz­tályos gyereket. Ez a tavasz ebből a szempontból nehezebb. Már tavaly is több volt a szülők gondja mint korábban. Pe­dig nem szeretnék, ha ugyanaz ismétlődne meg az életbe in­duló utódaikkal, ami a maguk fiatalsága idején velük. SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIG ETSZENT­MIKLÓS • FŐT • GÖD A leendő taritermek inkább homokozóra emlékeztetnek (Erdősi Ágnes felvétele) Hosszú évek óta alig múlt el úgy tanácsülés Sziget- szentmiklóson, hogy ne ke­rült volna szóba az 1. sz. általános iskola bővítésének ügye. A megboldogult tehó- ból ugyan létesült egy tor­naterem, de ez nem oldot­ta meg az alapgondot; az iskola diákjai több épület­ben tanulnak, ezek közül egy-kettő olyan siralmas állapotban van, amely egy tanyasi iskolához is méltat­lan! Ráadásul ez az általá­nos a fiatal város falusi ré­szén van, így az iskola ügye általában a hagyomá­nyos, családi házas telepü­lésrészen és a lakótelepe­ken élők állandó ütköző­pontja .volt. Még a leköszönő tanácsi vezetés döntött arról, hogy a nyolc tantermes bővítést meg kell építeni, és tucat­nyi jelentkező kivitelezőből választották ki a legmegfe­lelőbbnek tűnőt. Az önkor- mányzat vezetői mára már sejtik, hogy ez csalóka tü­nemény volt csupán; a Pest Megyei Állami Építő­ipari Vállalat valaha bizo­nyosan megbirkózott volna egy esztendő alatt ekkora volumenű munkával, ma azonban nem. Ha valamelyest is tartják magukat az ütemtervhez, akkor az elmúlt héten már a 70 százalékos késztiltségű építkezésen, a leendő tan­termek valamelyikében tár­gyalhattak volna a PÁÉV- esek a polgármesteri hiva­tal képviselőivel. Ám falak­ról nem beszélhetünk. A palánkkal takart építkezés a polgármesteri hivatal ab­lakaiból kitekintve semmi­képpen sem iskolára, sok­kal inkább egy nagy játszó­téri homokozóra emlékez­tet. A beruházás éppen csak, hogy kinőtt a földből, a szeptemberi tanévkezdés így enyhén szólva is kétsé­ges. Sajnos vannak baljós je­lek, amelyek azt sejtetik, hogy az építők akkor sem valószínű, hogy elkészülhet­nének, ha minden emberü­ket erre a munkára rendel­nék ki. Néhány hete kértek Na ne! Találka Semmi különös nincsen abban, ha az átlagpol­gár előtt ismeretlen a vita arról, miként kellene az Állami Vagyonügynökség tevékenységét to­vábbfejleszteni. Legyenek holdingok, ne legyenek, elég-e a három fő részleg — a vagyonkezelési fő- igazgatóság, a spontán, valamint az aktív priva­tizációval foglalkozó —, egyáltalán: mi legyen a működés álapelve?I Nincsen ugyanis privatizációs törvény. Lehetne éppen, de a Parlament más dolgokat fontosabb­nak tartott, azokat vette előbbre. Csakhogy közben az átlagpolgárnak (aki nem ért semmit a vitákból és a történtekből) a lába alól eladják (külföldinek, belföldinek, vegyesen, mindegy) azt a sokat emle­getett állami tulajdont. Törvény hiányában azon­ban nehezen tudja eldönteni a jámbor polgár, amit vele és (köz)tulajdonával művelnek, az jó-e, törvényes-e úgy, ahogyan eladásra kerül. A na­gyobb baj az, hogy ezt azok sem tudják, akik kí­nálják magukat... s ha senki nem tudja, akkor azt kell írnom, na ne! Ezt nem szabad csinálni. Az egyik oldalon ott van a privatizáció gyorsítá­sának az igénye, a másikon a feladatkörében folyamatosan támadott, sokadszor átszervezett vagyonügynökség... Azaz van eladó is, eladandó is, vevő is, csak éppen nem jött, jön Össze a ta­lálka. Vagy ha mégis, akkor a felek zavartan néz­nek egymásra, vajon találkájuk nem házasságtö- rés-e, s a frigy gyümölcse nem számít-e az át­alakítás zabigyerekének?! Néhány jelentősebb me­gyei vállalat eladása illő figyelmet keltett. A tisz­tázatlanságok a szőnyeg alatt rejlenek. Egyszer csak-csak rendet kell rakni. (m) hétmillió forintot az önkor­mányzattól anyagvásárlás­ra, ám félő volt, amint ez az összeg megjelenik a vál­lalat számláján, azonnal rá­teszik a kezüket a cég hite­lezői. Az önkormányzat érthetően nem akart addig fizetni, amíg nem rendel­kezik hiteles információk­kal a PÁÉV anyagi helyze­téről. Vannak persze egyéb le­hetőségek, például, hogy az önkormányzat vásárolja meg az iskolaépítéshez szükséges anyagokat. Kínos helyzet, hiszen a szerződés összeköti a megrendelőt és a kivitelezőt, ennek felbon­tásáért -- bármelyik fél te­szi — viselni kell a követ­kezményeket. Ma már erre a munkára más kivitelező nyilván drágábban szerződ­ne le, igaz, akkor ismét nagyobb remény kínálkoz­na arra, hogy az iskolát esetleg tető alá hozzák a szeptemberi tanévkezdésig. (móza) Erről Fáinak ebben a körzetében sokat tudnának beszélni az emberek, akik munka és a jövő reménye nélkül, az ország keleti fe­léből indultak a világváros irányába. Munkát kaptak, hajlékot nem, azt itt tudták maguknak megteremteni. KÖZÖS HÁZBAN Szociológusnak való ku­tatási hely ez a falukörzet. E hivatás művelői talál­hatnának anyagot botén szokások, életmódok, az anyagi helyzet vizsgálatá­hoz. Ennek az írásnak már semmi köze sincs az 1. sz. általános iskola sorsáról, egyházi vagy nem egy­házi jellegű egyesület­birtoklási igényéről szóló vitához. Ez a 3. sz. általá­nos iskola a nagyobb és népesebb a másik Főt te­rületén, ahol más a múlt, ennek következtében né­mileg más az értékrend is. Az iskolaügyről megjelent sorozatunkban már meg­tárgyalt probléma legfel­jebb csak ott metszi egy­mást a jelenlegivel, hogy a református egyház, mint az a legutóbbi közmeghallga­táson elhangzott: addig is szeretne imaesteket, vagy délutánokat rendezni vala­hol, amíg saját erejéből fel nem tudja építeni a környéken, saját vallási központját. Azt az épületet, melyben jelenleg minden­féle szükségmegoldásokra, de főként napközi otthonnak használja a kisalagi iskola, köznyelven pártháznak szokták errefelé nevezni. A névhez ennek annyi a ke­ze, hogy az alig több, mint gyűlésterem szerepét betöl­tő házat azok az idős em­berek, régebbi MaZMP-ta- gok építették fel a saját kezükkel, akik ma is ra­gaszkodnak a jogaikhoz. Korunk jelensége, de egy­ben jó példája lehetne, hogy az egyház is megtart­hatná itt a maga szertartá­sait, oktatási óráit, amíg jobb feltételeket nem tud magának teremteni. KEVÉS A HELY Az 1950-es évektől kezd­ve szüntelenül terebélyese­dő Kisalagnak a háború előtt itt, mindössze két tan­terme volt. Azóta mindig toldottak a ma már. egész nagy épülethez valameny- nyit. Utoljára 1983-ban bő­vítették az iskolát, de sc-ha sem akkora előrelátással, hogy elég legyen abban a hely. Most is kilenc szük­ségtantermet kell fenntar­tani. A múlt évtől kezdve beázott a lapos tető. Ezen a bajon segítve s a másikat is megoldva, úgy döntöt­tek, hogy szeptemberig emeletráépítéssel, hat tan­termet alakítanak ki a fel­ső szinten. Ezzel lehetővé válik a már említett külön épületben levő napközi ott­Nem nosztalgiázás Hangya-kiállítás Dömsödön Ki nosztalgiázva, ki kissé gunyorosan, ki teljesen új­donságként beszél a Han­gya szövetkezeti mozga­lomról. Ez nem véletlen, hiszen a gróf Károlyi Sán­dor és köre kezdeményezé­sére ■ 1898-ban megalakult Hangya Magyar Gazdaszö­vetség 1947-re teljesen be­olvadt a még ma is megle­vő típusú szövetkezeti moz­galomba. Tehát, már csak a legidő­sebbek rendelkeznek sze­mélyes emlékekkel arról, milyen is volt valójában ez a mozgalom, amely már az első világháború végére há­romezernyi kis helyi cso­portot tömörített. Ám a visszaemlékezők is igen szubjektív képeket őriznek. A Hangya valódi fejlődésé­ről, működéséről keveset tudnak. Márpedig reálisan meg­ítélni a mozgalmat és ennek kapcsán az újraélesztési tö­rekvéseket megérteni csak akkor lehet, ha tisztában vannak a mai gazdálkodók is e szövetkezeti mozgalom lényegével, működésével. Ebben segít az a kiállítás, amelyet a dömsödi Petőfi Sándor Oktatási és Művelő­dési Központban rendeztek. A falon ott vannak a pad­lás mélyén megőrzött helyi Hangya-bolt viharvert bá­dogbetűi, a két világhábo­rú között felvirágzott moz­galom gyárainak, üzemei­nek, raktárainak fotói. A félbetört márványtábla a történelem viharairól ta­núskodik. Emlékül állítot­ták Dömsödön abból az al­kalomból, hogy Itt nyílt meg a Hangya ezredik üz­lete. A kiállított emlékek, régi tárgyak végigkísérik a mozgalom történetének nagy állomásait. Elsőként a fogyasztási ágazat épült ki, majd a világgazdasági vál­ság hatására erősödött meg az őstermelői csoportokkal. Az 1940-es évek elejére csaknem nyolcszázezren csatlakoztak. Ekkor már az ország különböző részein ötven szövetkezeti gyár és huszonhat vidéki kiren­deltségi raktár álít a tag­ság rendelkezésére. A dömsödi kiállítás anya­gát a halásztelki Neszmélyi György és a dömsödi Tár- kányi Béla gyűjtötték, illet­ve állították össze. A tárlat szerda kivételével naponta látogatható. M. K. (Erdősi Ágnes felvételei) a múlt hon felszabadítása, ahová négy osztályt lehet áthe­lyezni. így kell gondolkod­nia a tantestületnek ott, ahol 655 gyerek zavartalan nevelése a tét, ahol 25 osz­tály működik. A tornaterem használa­tát szinte lehetetlen úgy beosztani, hogy ott minden csoportnak megtarthassák, az órákat. Mármost, ha nem is beszél erről Tros- tovszky Gyuláné igazgató és az iskolatitkár, sejthet­jük: egyházi és pártélet, iskolai oktatás, kevés tor­natermi kapacitás, osztva egyetlen középülettel az iskolán kívül, tizonj tálán hányadost eredményez. m LESZ VELÜK? A szülők, nagyszülők kí­sértő múltja még inkább fokozhatja a családok bi­zonytalanságérzetét. Ez gyanítható abból az infor­mációból, ami szerint a nyolcadikos gyerekek 65 százalékát ugyan már fel­vették valamilyen iskolá­ba, de a gyengébb, tehát a közepes és négyes közti osztályzatokat elérők elhe­lyezkedése még_ nem biz­tos. A lányok kereskedelmi eladónak, varrónőnek, fonó tanulónak jelentkeznének, a fiúk szakmunkásképzőbe mennének. Am a legtöbb nekik megfelelő intézet azt kéri; vigyenek magukkal munkahelyi igazolást arról, hogy biztosítják nekik a gyakorlóhelyet. Ám ebben ma egyre kevesebb állami üzem, még kevesebb kis­iparos érdekelt. Egy-kc't évi áthidaló megoldás kel­lene, hogy ne maradjanak tétlenek a fiatalok, amíg megtalálják a helyüket. Jelentkezési lapok jön­nek és mennek. Négy közül két pályázót fogadott el a dunakeszi gimnázium. Erős négyes osztályzatú az egyik elutasított. Fogad fóti fia-, talokat a káposztásmegyeri Babits-gimnázium, az új­pesti Könyves Kálmán Gimnázium, egy tanulót a Leöwey Klára Gimnázium, sokan szakközépiskolába kerülnek. A tanintézetek helyesen és jogosan, mind maga­sabbra teszik a mércét. Ám aki tizennégy éves koráig nem tartozott az eminen­sek élgárdájába, annak is Látnia kell a jövőjét. Kitől kérheti számon? Kovács T..István ZENE, ZENE Szentendre vendégei Külföldi és hazai zene­művészek és kórusok láto­gatják a Szentendrei tava­szi napok alkalmával a vá­rost. A Péter-Pál-templom­ban március 28-án 16 óra 30-kor az angliai Brkanston Iskola kórushangversenyét hallgathatja meg a közön­ség, Michael Brown ve­zényletével. Xaver Varnus kanadai orgonaművész ugyanitt áp­rilis 6-án 15 órakor Johann Sebastian Bach emlékének tiszteleg művei előadásá­val. A húsvéti hangverseny várdombi előadásán 31-én 19 óra 30-kör Kovács György trombita-, Véghelyi Krisztina hegedű-, Lőrincz Katalin orgonaművész és a Gabrieli Rézfúvös Quin­tett szerepel. DUNATA.I HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. © Munkatársak. Vasvári Éva és Kovács T. István. O Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 138-1067. Falak helyett homokozó Baljós jeleié

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom