Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-27 / 72. szám

I. ÉVFOLYAM, 46. SZÄM 1991. MÄRCIUS ZI., SZERDA SZÉN TEN UREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZ1GETSZENT­MIKLÓS • FŐT • GOD Beugráltak az udvarokba Talányos jelek Oszlopról — földbe Szigetújfalu határában kap­ta lencsevégre fotóriporte­rünk a darns kocsit. A szak­emberek egy részen föld alá viszik az elektromos hálózat vezetékeit (Erdősi Agnes felvétele) A mostaninál kevésbé zaklatott időkben senkit sem zavartak a banális ke­rítésfirkák. Az iskolából hazatérő mihasznák na­ponta írtak fel valamit az osztályból elcsent fehér és színes krétáikkal. Olyat is,' ami a Jóskát vagy a Lacit nem éppen hízelgő módon minősítette. A nagyobbak már áz érzelmeikről is tu­dósítottak. No, persze név­telenül üzenve, ekképpen: „Panni, szeretlek'.” A plakátháborúk elcsitu- lása után, de az olykor még heves politikai szónoklatok idején, más képzeteket éb­resztenek a palánkra fes­tett, ismeretlen jelzések. Főleg a piros színűek, me­lyek láttán némelyek azon is hajlamosak elgondolkod­ni: Vajon az épphogy le­tűnt időkben milyen pártál­lású is volt annak az ud­varnak a gazdája, melynek kerítésén az adott jel lát­ható? Akadt, aki a sátánisták gonoszkodását gyanította, s intett óvatosságra a maga körében. Igaz, ami igaz, elég nehéz kitalálni, miért láthatók egy falu utcáin is­meretlen, de jórészt egyfor­ma palánkfestések. A rejtély az alsógödi fa­lufórumon oldódott meg, ahol bemutatkozott a föld­mérők vezetője, és elmond­ta, hogy Közép-Európa leg­korszerűbb településtérké­pét készítik a nagyközség­ről. Ahhoz kellenek a mé­rési jelek, s ha az akció véget ér, lekaparhatja a fes­téket az, akit zavar az ilyesmi. Nem tette hozzá, hogy tulajdonképpen tájé­koztatni kellett volna erről a tulajdonosokat, sőt meg is kérni: Ugyan, engedjék már meg, hogy közérdekből mázolják össze a kerítésü­ket, ami elvégre a sajátjuk. Ügy látszik, ez a régi, hatóságosdi beidegződés, amire még az ajánlott kül­deményeket továbbító pos­táskisasszonyok is rákaptak évtizedeken, sőt évszázado­kon keresztül minálunk. Indokolt a kérés: Tesse­nek otthon maradni, ha jönnek a szakemberek, mert mérni szeretnének. Eddig, ha nem voltak jelen a há­ziak, akkor az urak beug­ráltak a kerítésen, mond­ván türelmetlenkedve: A munkával időben el kell készülniük, másként nem haladnak. Ezért aztán rájuk is szóltak a megfelelő hely­ről. Ezt jól tették. Még jobb lett volna, ha ők szólnak hamarabb, s nem késztetik találgatásra az embereket. K. T. I. A példa nevel, nem a szó A világ körül - helvben állva ö I! Hosszan tartó betegség­ből épült föl. Ezért nem tudott részt venni a nagy eseményen: bemutatták volna a rend nagykövetei­nek. Dr. Mailáth Imre ugyanis a máltai lovag­rend tagja lett néhány hó­nappal ezelőtt. Igaz, ő már 1944-ben foglalkozott a gondolattal, hogy felvételét kéri, ám az ünnepi ese­ményre negyvenhat eszten­dőt kellett várnia. Így, amikor az elképzelés születéséről kérdezem, igencsak vissza kell menjen az időben. Édesapjáról, édesanyjáról beszél. Akiket tisztelni kellett. Nem kény­szerből, hanem, mert egyé­niségek voltak. Édesapja maga a megtestesült fér­fiasság. Ritkán szólt, de ha mondott valamit, az a fia számára egész életén át őrzött, sarkalatos igazság lett. Édesanyja meg az őszinte szeretet volt, a gyöngédség, az önfeláldo­zás. Ilyen indulás után követ­kezett nyolc év a ciszterci rend budai Szent Imre-fő- gimnáziumában. A béke szigete volt ez az iskola, pedig világháború dúlt. Tanárait emlegeti, akik­nek segítségével magánta­nulóként le tudott érettsé­gizni. Nagy' szeretettel be­szél dr. Brisits Frigyesről, aki nyolc évig osztályfőnö­ke volt, latint s magyart ta­nított. A magyar nyelv tisz­taságára azóta is vigyáz. Egy pillanatra elkalando­zik gondolatom: mit jelent hét évtized után is egy igaz pedagógus: s hogy mennyi­re a példa nevel, nem a szó. . Amit szüleitől, taná­raitól átvett, azt adta to­vább gyermekeinek: lánya, a máltai lovagrend tiszte­letbeli hölgye. Az érettségi után a jog- és államtudományi karon tanult, s az államtudomá- nyokból doktorált. Életé­ben mindent eldöntő ese­mény történt, amikor meg­ismerte azt a lányt, akivel immáron hatvanegy eszten­deje házasok. Különböző hivatalok után, 1936-ban a Belügymi­nisztériumba került. Ők, a fiatal miniszteri segédtitká­rok és titkárok kezdték felismerni, milyen nagy hiányosságok vannak a községekben az egészség­ügy, a kultúra és a szociá­lis ellátottság terén. S meg­próbáltak tenni ez ellen. Szerette a hivatását, bár nem érezte magát igazán jogásznak. Inkább mindig a humán témák érdekel­ték: irodalom, művészet, történelem. Ám a történe­lem kíméletlen volt. A minisztériumból a nyi­lasok rúgták ki. Németor­szágba vitték, de — mi­helyst lehetett — hazajött. Itthon már „más” világ volt. Itt bélistára tették, Ám — úgy véli — kellett a szakember, mert három évig még megtűrték a mi­nisztériumban, majd alig egy esztendő múltán kitele­pítették. Negyvenhét esztendős volt. Azt vallja: Isten, akiben mélyen hisz, tudja, mit miért enged meg. Akkor nem kapált volna több mint két évig, s nem dolgozott volna nyolcvanhat éves ko­ráig múzeumban. Több mint negyedszázaddal ez­előtt került Szentendrén a Ferenczy Múzeumba. He­tente kétszer most is be­megy. Csoportokat vezet, fordít, hiszen beszél német, angol, olasz és francia nyel­ven. Előbb csak teremőrként teljesített szolgálatot. Mivel a múzeumban kevesen be­széltek nyelveket, mind többször lett szükség rá. Közben tanult, könyvtárak­ba járt, s több tudományos dolgozata jelent meg. Ez idő alatt jó pár kitüntetést is kapott. Pro Urbe-díj is van közöttük, s Szentendre város 14. díszpolgára lett. — Mit tegyen az elhiva­tott tárlatvezető? Így felel: — Törekedjék pontosságra, szóljon az esetleges legen­dás elemekről — kellő megvilágításban. Szeretetet kell érezni a látogatók iránt, s barátsággal búcsúz­ni tőlük. Milyen gyönyörűség is volt ezt csinálni! Világ kö­rüli utat tett meg. Pedig helyben állt. A világ jött és ment e kis múzeumban. Visegrádnak van mit számon kérnie Vendéglátásból egzisztencia A Duna felé áramlik az esőié. Talán utat váj magá­nak a partot szegélyező sűrű iszapban, az elva­dult füzes, bokros meder­szélen. Erről a panaszról elég csak említést tenni. Megírtuk már, amit Had­házi Sándor visegrádi pol­gármester is megemlít. A községnek nincs jelen­leg szabad partszakasza, pedig az idegenforgalomból él. Sátorhelyek, üdülőpar­cellák csalogathatnák, ma­rasztalhatnák, a táj szerel­meseit. Erre azonban csak az erőmű sorsáról szóló végleges döntés után lehet számítani. Még as idén — Ezt az évet át kell va­lahogy vészelni — mondja a kisközség első embere, de olyan kis községé, ahová ta­vasztól őszig milliók láto­gatnak. A táj szépsége és a történelmi emlékei adják azt a garanciát, hogy az itt lakó alig több, mint másfél ezer ember mindig biztosan meg fog élni. Igaz, most ellentétes tünetek is mutatkoznak. A Pilisi Park­erdőgazdaságnál például kétszáz munkahely szűnt meg. Szerencsére kevés helybelit érintett a dolog, de a mások bajának sem lehet örülni. Egyre több viszont a magánpanzió, egyre inkább a vállalkozói ismereteket, gondolkodás- módot kell önmagukban fejleszteniük az itt élő em­bereknek. Annál is inkább, mert a mai közlekedési árakhoz képest még Szent­endre és Esztergom is messze van. Hát még Bu­dapest. Az ingázók messze eljárnak, hacsak nem kell ezt múlt időben mondani, váratlan munkahelyi fordu­latok után. Ahol idegen- forgalom van, s azt nem Rengeteg levelet őriz. Bush amerikai elnök felesége is írt neki, s Margaret Tha­tcher ugyancsak.. Állítja: mindez nem neki szólt, hanem a magyarok­nak, a közösség, a nemzet, a haza iránti lelkesedésnek. Mindig is vonzódott a mál­tai lovagrendhez. Már na­gyon idős, mondja, de meg­teszi azt a keveset, ami tőle telik. Szerény adományok ezek, koros emberekkel való törődés — és a vallás buzgó gyakorlása. Nagyon fontos, emeli fel ujját figyelmeztetően, kü­lönösen most, hogy a kül­föld hogyan ítél meg ben­nünket. S azért szereti a múzeumot, mert azon ke­resztül lehet megszerettetni a magyar népet. Megakasztom a beszélge­tést egy kérdéssel: látja-e jelét annak, hogy ezt a ha­zát igazán meg fogja be­csülni saját népe? Elgon­dolkodik. Erre rá kell ne­velni újra, válaszolja. Az egyháznak, neki, nekem és — mindehkinek. Venncs Aranka csak megtartani, hanem fejleszteni is akarják, ott a szolgáltatások színvona­lára is gondolni kell. Ha a vendég megbeteg­szik, orvost kell hívnia. Sőt, akad, aki direkt gyó­gyulni akar ott, ahová sza­badságra utazik. Ebből a szempontból egyre inkább számítanak és úgy tűnik, számíthatnak a Gizellate- lepi kórház orvosaira. Az ivóvizet eddig még jónak és elégnek tartották a falu vezetői. Mta már azonban arról is szó esik, hogy a térséget ellátó vízbázis bő­vítésére lesz szükség, ösz- sze kell tehát fogni a szomszéddal, a megyeha­tártól pár kilométerre lé­vő Dömössel. Vannak itt még ezenkívül is közmű- vesítési feladatok, lehetne beszélni esetleg a Duna alatt áthaladó közműveze­tékről, a térség szennyvíz­tisztításáról, ha túl jutnak a nehezén. Van is mit és kitől számon kérni a ko­rábban Visegrádnak tett ígéretekből. Építési tilalmak Most azonban az a tény­állás, hogy a helyi költség- vetés idei, 40 milliós fő­összegéből harminchetet el­visz maga a közintézmé­nyek, az iskola, az orvosi rendelő, s mások működ­tetése. Csaknem 300 tel­ket érint az építési tilalom, pedig a családok építené­nek, a fiatalok lakni sze­retnének. Olyan otthont teremtenének, amelyik ven­dégfogadásra is alkalmas, mert ez itt az egziszten­cia alapját jelenti. Ha a tilalom megszűnik, nagyon éberen kell odafigyelni, hogy a táj képét ezután is olyan gonddal őrizzék, mint eddig. Ritka eset ma már az, amit a visegrádi hegy előtt elhajózva látha­tunk. A szépen kékellő er- : dős hegyoldalt nem zavar­ja kockaházak, szükségte­len építmények látványa. It!t a legszebb a Dunaka­Nehéz idők járnak a szo­ciális foglalkoztatókra. Most, amikor emelkedik a munkanélküliség, amikor egészséges, teljes munka­képességű, szakképzett em­berek sem tudnak elhelyez­kedni, egyre nehezebb megfelelő elfoglaltságot ta­lálni az öreg, beteg, fogya­tékos embereknek. S ha akad is vállalatoktól meg­felelő munka, ott lebeg a szociális foglalkoztatók fe­je fölött az újabb rém: hogy a cég esetleg nem fi­zet az elvégzett munkáért, vagy menet közben válik fizetésképtelenné, csődbe jut, felszámolják. Ilyen gondokkal küzd a ráckevei szociális foglal­koztató is. A központi iro­da mellett nyolc felephe-. lyen 10 főállásút és száz bedolgozót foglalkoztatnak. Csomagolást végeznek, zsa­nért gyártanak, festékes vödröt, bébicipőt, táskát készítenek. A bedolgozók között vannak rokkant­nyugdíjasok, megváltozott munkaképességű rehabili­táltak és olyan nyugdíjasok vagy e korhatárt még el nem értek, akik szociális indokok alapján várnak munkát a foglalkoztatótól. Év közben több nagyvál­lalat — például a Compack, a Magyar Acél, a Budaco- lor — felbontotta szerződé­sét. Ezek a cégek főállású dolgozóiknak sem tudtak Az idén több mint száz állomást kötnek be a tele­fonhálózatba, de a digitá­lis rendszerű, igazán jelen­tős bővítésről jövőre lehet beszélni. Svéd cég nyerte a pályázatot, Szentendrén szerelik fel az első köz­pontot. Ettől kezdve járhat még gyorsabban a hír, mentesítve egyebek közt sok üzletembert az utazás­tól, levélírástól. Közvetve ez is gazdaságot segítő fel­tétel, hisz az idő pénz, az információ a g-yors dönté­sek alapjait erősíti. A jövő termi Ahhoz persze az adó­rendszernek is változnia kell valamit, hogy a pol­gármesteri hivatal számlá­jára több pénz kerüljön a mostani nagy forgalomból. Egyelőre még a normatív támogatás „című” vissza­osztásnál, építményi adók­nál tartanak a falvak. Itt van ' idegenforgalmi is, le­hat gondolni helyi adóra, de úgy, hogy az a vékony­pénzű polgárokat ne ter­helje. Ezért aztán ma egyáltalán nem könnyű gazdálkodni Visegrádon, ahol a polgármester úr, s ahogy mondja, az önkor­mányzat optimista. Az új idők követelményei szerint alakult a testület, sokféle tudás, szakértelem birtoko­sai foglalnak helyet ben­ne. Kovács T. István Vasárnap két mozi Áprilistól bővíti, előadá­sait a Csepel Autógyár Művelődési Központ és Könyvtár mozija. Vasár­naponként az eddigi egy vetítés helyett kettőt tarta­nak. Így április hetedikén már két előadásban 16 és 18 órakor láthatják az ér­deklődők az Űrkalózok (Moon 44) című amerikai sci-fit Michael Pare fő­szereplésével. munkát adni, ezért a be­dolgozói szerződést nem vállalják. Közben pedig a tények azt mutatják, hogy egyre többen remélnek munkát a foglalkoztató­tól és azok is egyre többen vannak, akik szo­ciális, anyagi helyzetük miatt hivatalosan is rászo­rulónak minősülnek. Ám a dolog úgy fest, hogy a foglalkoztatónak szinté több az adósa, mint a mun­kát biztosítója. Tucatnyi vállalat, szövetkezet több mint két és fél millióval tar­tozik a ráckeveieknek. En­nek ellenére a város veze­tése fontosnak tartja, hogy a foglalkoztató fennmarad­jon és mind több olyan le­hetőséget találjon, amel'y- lyel ebben a nehéz gazda­sági környezetben is a felszínen maradhat. Tavaly a Szentesi Asztalos és Vasipari Kisszövetkezettel közösen vásároltak egy házat Ráckevén, ahol az idén ugyancsak közösen bútorüzletet alkarnak nyit­ni. rak. DUNÁTAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. © Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T. István. © Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Cp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: Síi. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 138-1667. nyár. Ráckevei szociális foglalkoztató Nekik is tartoznak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom