Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-26 / 71. szám

I. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM 1991. MÁRCIUS 26., KEDD BUDJLYIDEKI BUDAÖRS • ÉRD • SZAZHALOMBATTA 0 PILIS VÖRÖS VAR 0 BUDAKESZI 0 BIATOR- BAGY 0 TÖRÖKBÁLINT 0 PILISCSABA 0 PATY 0 ZSAMBCK 0 SOLYMÁR 0 TÁRNOK 0 NAGYKOVÁCSI • BLDAJENÖ 0 PERBAL 0 TÖK 0 TINNYE 0 ÜRÖM Az érdi temetőben tengelyt akasztó a sár Fogynak a parcellák Az emberélet utolsó ál­lomása a sírkert. Az enyé­szet. az elmúlás kertje, gondozott és gondozatlan sírokkal, hol a rögök alatt olykor méltatlanul elfele­dett nagyságok alusszák 'örök álmukat, úgymond a város díszpolgáraként. Fe­jük felett az idő korhasz- totta szerény fakereszttel, „szemfedőként” gyommal, gazzal borítva. Szomszéd­ságukban a kevesebb örök­séget. pénzt hagyó, ám leg­drágább nagyapa vagy apa sírját mindig virág borít­ja. Hát ilyen az élet, ilye-i nek az örökösök, a jogutó­dok, a hátramaradók. Nem szívesen jár az ember az enyészet kertjében, de még­is kényszerű kötelezettség. Hiszen egy korábbi érdi — ám megjelenés előtt visszavont — nyilatkozat­ból tudom, fogynak a par­cellák. Szűknek bizonyul a sírkert. A figyelem először erre a tényre az idén ja­nuárban, februárban irá­nyult rá. Amikor volt olyan hónap, hogy huszonkét te­metést. regisztráltak. A visszavont nyilatko­zattól függetlenül tény — a polgármesteri hivatalban sem tagadják —, az érdi sírkertben fogynak a par­cellák. S terjeszkedni? Kü­lönösebben nincs hova! Hiszen az egyik oldalt csa­ládi házakkal beépítették — a jövőre nem gondolva kiadott építési engedélyek­kel —, amott meg a ter­jeszkedés gátja a gyümöl­csös. Lehetne szanálni? Lehetne bizony, az értékes termő fák kivágásával. Csakhogy kinek lenne, lesz majd pénze több milliót ki­fizetni ? Morcos az érdi polgár, ha a temetőről esik szó. Nem az üres parcellák számá­nak csökkenése miatt. Nem! Ki szeretteinek sírjához ki­jár. erre nem figyel. Tél­víz s a tavaszi nagy esőzé­sek idején a.tengelyt akasz­tó sár miatt. Pedig vannak, lennének utak. Csakhogy hitelt érdemlő szemtanúk, régi érdi lakosok bizonyít­ják : a rendet olykor fel­rúgták. Merthogy szere­tettéi sírhelyét mindenki az e!ső sorban szereli látni. S addig-addig ment a hu­iaj, azok a kirándulók A koca most agresszív Még sosem készült fel­mérés arról, hogy évente hány védtelen állat esik a kíméletlen vagy gonosz ki­rándulók áldozatául. A ta­vasz minden bizonnyal ez­reket és ezreket csalogat most is a természetbe, ha­marosan benépesülnek a budai hegyek, a vízpartok is üdülésre váró felnőttek­kel, gyerekekkel. Az érett személyiségű emberek ter­mészetesen most is nyilván betartják azt az íratlan er­kölcsi követelményt, amely szerint a természet vadon élő állatait sem szabad bántani. A tavasz.i zsongás sajnos azokat is kicsalja az odújukból, akik korántsem így gondolkodnak, hanem gátlástalanul irtják, • pusz­títják vagy csak kínozzák az állatokat, amelyekkel ki­rándulás közben találkoz­nak. Ajánlatos tudni, hogy ma Magyarországon minden vadon élő állat védett. El­pusztításuk pénzbüntetést is vonhat maga után, ha éppenséggel természetvédő vagy állatbarát, esetleg egyszerűen csak jóérzésű ember csípi fülön őket. A Pest megyei vízpartok mentén leginkább á békák, az erdős részeken pedig az őzgidák és szarvásfiak vannak a legnagyobb ve­szélyben. A békák tavasz­tájt seregestül lepik el a partot, s ezzel kiszolgálta­tottá válnak a rontó szán­dékkal szemben. Ha magá­nyos őzgidára lelnek a ki­rándulók, semmiképpen ne ■ i nimm .... ii in ni mini Tn— n yúljanak hozzá, ne hur­colják haza magukhoz saj­nálatból, azt gondolván, ezzel elárvult, gyámoltalan állatkölykön segítenek. Az őzek és szarvasok ter­mészetrajzához tartozik, hogy az anyaállat eldugott helyen gyakran magára hagyja kicsinyét, hogy táp­lálék után nézzen, de min­dig visszatér magzatához. Ugyancsak ismeretes, hogy az őz és a szarvas könnyen riadó állat, ha tehát a ri- csajozó kirándulók megri­asztják, ijedtükben meg­ugranak a Uölykük mellől, de ilyenkor is mindig visz- szatérnek. Vaddisznóéknál is feb­ruár-márciusban jön el a kölvkezés időszaka. Jó tudni, hogy ebben a kor­szakában a koca az átla­gosnál agresszíve bb, ezért nem tanácsos a közelébe menni. A tavasszal költő madarak fészke, tojásai is védelemre szorulnak, akár­csak a budai hegyekben honos erdei barna sikló és a másfél méteresre is meg­növő, szintén ártalmatlan sárgás rézsikló vagy a vi­zek mentén élő 50 -60 centis sárga foltos, kockás tarkó- jú vízisikló. Viperától Pest megyében nem kell tarta­ni, mert elvétve és ke­vés él is errefelé, mindig a legeldugottabb helyeken, ahová a kirándulók nem­igen jutnak el. Megnyugta­tásul: száz évre visszame­nőleg Pest megyében nem Qkozott halált még a rend­kívül ritka viperamarás sem, hiszen elkövetője, a parlagi vipera nem a leg­veszedelmesebb hüllők kö­zül való.-kk­zavona, mígnem egy kis helyet — szabálytalanul! — szorítottak. így aztán a járható út elveszett... S néhány, évvel ezelőtt még arra is volt példa, hogy a huszonöt évet ki nem vár­va, valakire *— kinek hoz­zátartozója nem(!), csak munkáltatója volt! — rá­temettek. Pedig a kegyelet az. ami sértést nem tűr. Az utolsó nyughelynek háborítatlan­nak kell maradnia. S a sír- kertnek talán szebbnek il­lenék lennie, mint a város legfrekventáltabb terüle­tén levő díszkertnek. Csak példaként .mondom, hiszen Érdnek máig sincs egy va­lamirevaló piheyöparkja valahol a központban. Er­re az elődök, a városveze­tők korábban vagy nem gondoltak, vagy nem sokat adtak. Mint ahogy a teme­tő másik oldalának beépí­tésére sem. Csakhogy ma már kész tények előtt áll az önkormányzat. A hírek szerint a testület egyik bi­zottsága foglalkozik a te­mető sorsával. Mint ahogy egy kft. is jelentkezett — az eddig erre hivatott Pest megyei vállalattal szemben — a kegyeleti park rend­ben tartására, kezelésére. Kettőjük közül — ha majd döntésre kerül a sor — nyilván a gondosabb mun­kát kínáló, a-z utolsó út­hoz fűződő követelmények­nek jobban eleget tenni kívánót jelölni ki a feladat­ra az önkormányzat. Miköz­ben fogynak a parcellák, a megoldás kis türelmet kí­ván. Nem azért, mert nem fontos, hanem mert a jó, legalább két generációnak megfelelő döntéshez ala­pos, nagyon is körültekintő, minden lehetőséget, eshető­séget mérlegelve hozhat­ják meg a városatyák dön­tésüket. Y'arga Edit Ha lesz harmadik Ki kapja a mentőautót? Az elmúlt szombaton (március 16-án) a piliscsa­bai önkormányzat által megtartott közmeghallgatás alkalmával tették. fel a kérdést a helybeli polgá­rok: lesz-e saját mentőál­lomása a községnek? .Ugyanis elterjedt annak a híre, hogy a nemrég ala­kult pilisvörösvári mentő- állomás hamarosan meg­kapja terven felül, a har­madik mentőautót is. Ezt szerették volna a csabaiak megszerezni. Csakhogy Ka­sza Péter polgármester sze­rint nincs reális esély ar­ra, hogy a közeljövőben mentőállomást kapjon Pi- liscsaba, mert arra' nincs elég pénz. A vörösvári mentőállo­más eddig mintegy 16 mil­lió forintba került. Azon­ban a nyilvánvaló tények ellenére sem felejti e] az önkormányzat a lakosság saját mentőállomás iránti igényét, de annak a meg­valósításához előbb egy-két évet jó gazdálkodási ered­ménnyel kell zárnia a köz­ségnek. A. L. A. Luxus a lux ? Amikor a higanygőzlám- pák teret hódítottak, szép ostornyelük végén csücsül­ve telepítőik arra voltak büszkék, hogy fényüknél éjféli órán is újságot olvas­hat a polgár. Persze ha van mersze éjfélkor a lámpa alatt ácsorogni, olvasgatni. Manapság viszont ilyesmiről szó sem lehet. Mert a hi­ganygőzlámpák — már per­sze ahol van! — vesztettek luxaikból — azaz fényere­jükből s ráadásul éjfél után tompított menetre kapcsolnak. Mert hogy drá­ga, luxuscikk az elektromos energia. De azért nem kell mindig, s minden város­részben kivárni az éjfélt, például ferdén nem. Hiszen a föútról letérve, a kertes családi házak foghíjas tel­kei között még a hagyomá­nyos, egykőrtés póznák is kínálják bágyadt sárga fér nyűket. Ha van szemük, a;- az égőjük. Merthogy újfajta divat szerint egyszerűen ki­lövik az égőket. Lemondat­ván az olt lakókat arról a luxusról. amit a luxok je­lenléte jelenthet. Nem az elektromosok — bár a cse­rék körüli késlekedésekkel nekik is van benne némi részük —, hanem az újműdi játék játékosai. Kilőve azt az egy szemet, mely sárgás fényét szórja. Techniká­jukban, módszerükben nem vagyok járatos, de a végeredmény mindig sike­res. Olyannyira, hogy ese­tenként egy egész utca sö­tétbe borul. Van, aki a történetekben gyerekes csínytevést iát, míg a többség attól tart, mindez az első lépés a be­törési alkalom, a későn ha­zatérők megtámadásához. Mi tagadás, mindkét ver­zióban lehet valami igazság. Ktfcöl azonban nem borul fényárba Tusculánumban például a Könyves ut a, ahol a polgár késő este be­húzott nyakkal botorkál. S ívja levelét arról, hogy többszöri bejelentés ellené­re is csak nehezen, késle­kedések árán cserélik azokat az égőket... Ám a sötét utcában most végre felcsillant a remény, a fény. Hosszabbak a na*>- pa ok, későbben sötétedik, így aztán az sem nagy baj; hogy a luxust jelentő luxok elmaradnak. Eár nem va­gyok abban biztos» hogy ez lenne a megoldás, a célra­vezető, az üdvözítő út. Mé; akkor sem, ha drága a vil­lanyszámla — hát még e/y városé! — s pénzbe kerül a daruskocsi kiállása, vagy az oszlopokra felkapaszko­dók kezében lévő é~o. Azért annyira nem luxus a l.'x, hogy a közbiztonságért ag­gódó polgár, a városlakó közérzete megromoljon! V. E. Ki a felelős Iván Ágnes haláláért? (I.) A ladás közéjük hajtott — Ilyen sok?! — nézek meghökkenve a rendőrtisztre, akj Kádár Lukács bűnügyi osztályvezető hozzájárulásával behoz­za és felbontja a már tűzőkapcsokkal is lezárt Molnár-ügy ak­ta csomag júí. — fez csak a baleset nyomozati anyaga — „nyug talM meg Bereczki Tamás alhadnagy, a Budaörsi Rendőrkapitányság közlekedési alosztályának vezetője. — Az ezzel , összefüggő Tá­las-ügy aktáit majd ik.ládi alitaiinagy. prezentálja. Nincs mit tenni, beásom magamat a papírhalmazba. Har­minc év alatt megtanultam, rendőrségi és bírósági ügyekben csak akkor mondhatok tárgyilagos véleményt, ha teljes és át­fogó képet kapok az iratok alapján. Még 1990. szeptember 22-én este néhány fiatal fiú és lány rándult át Etyekről Sóskútra, a Gesztenyés diszkóba táncolni. Alighogy a buszról leszálltak — sza­bályosan az út baloldalán, a murvás útpadka és az úttest közti távon haladtak — Molnár László 22 éves mezőgazdasági gépész, tél­ki lakos, közéjük hajtott a KS 07-.'.',í rendszámú Ladá­jával. A baleset pontos idő­pontja 21.20 óra, ezt a ta­núvallomások alapján, rög­zítették a rendőrök. A cso­portos . gázolásnak négy sé­rültje volt. Jván Ágnes 16 éves etyeki lakos már, a műtőben, operálás közben meghalt. Számos egyéb sé­rülése mellett a máj ron­csolódása és a vese leválá­sa eleve kizárta az életben maradás esélyét. Németh Látványnak is mérgező A tavasz közeledtével egyre több lerobbant „auióparó- dia” rontja a látványt á közutak mentén. Az alkatrész­árak, a magas üzemanyagköltség, a várható kötelező biztosítási díj egyre nagyobb terheket ró az autósok vállára. Ennek következménye, hogy elhanyagolt, kör­nyezetszennyező gépkocsik futnak az útjainkon. De az még látványnak is „mérgező”, ahogy felvételünkön is ez az egykor Mercedesnek nevezett négykerekű árvál­kodik (Virág Márton felvétele) Csaba 16 éves alcsútdobozi lakos súlyos, életveszélyes sérüléseit részben már ki­heverte, hogy marad-e utó- következménye a baleset­nek, az csak 8-10 hónap múlva derül ki. Czipáth Arnold 16 éves etyeki la­kos nyolc napon túl gyó­gyult, bátyja, a 17 éves Norbert megúszta néhány horzsolással, öt csak féire- sodorta az ütközés, de nem esett el. Ez azért lényeges, mert egyik laptársunk azt írta — csupán egy szub­jektív elmondás alapján —. hogy hatan feküdtek az úton a baleset következté­ben. A rendőrség joggal ne­heztel e pontatlanságért. Ami a baleset körülmé­nyeit illeti; Molnár vétkes­sége egyértelmű, ez a nyo­mozati anyagból is kide­rül. Nem tartotta be a se­bességkorlátozás szabályait, nem a látási viszonyoknak megfelelően vezetett. Az eset rekonstruálása során az igazságügyi gépjármű- szakértő — Tavasz László, aki a legismertebb a szak­mában — 70 km óra sebes­séget állapított meg. Mind­ezt lakott területen, éles ka­nyarban és egy olyan út­szakaszon, ahol a figyel­meztető tábla 40 km,óra sebességet ír elő. Az üggyel kapcsolatban több ellentmondásos állí­tás is elhangzott; a baleset egy járdaszigeten történt, Molnár kidöntötte a figyel­meztető táblát, a Ladának ■csak az egyik refiektoriz- zója égett, jól működött a közvilágítás stb. Ennek a rendőrök sorban utánajár­tak, lépésről lépésre min­den állítási ellenőriztek. Az állítások nagy része nem igaz. Például: a kérdésfs útszakaszon, nincs járdaszi­get, a figyelmeztető tábla ina is a helyén van, a hely­színhez legközelebbi lám­patest akkor este nem vi­lágított. Nem tudni, miért, a köztudat kilenc métert emleget, állítólag ennyit repült Ágnes. A jegyző­könyvben 15,4 méter sze­repel, ami önmagában is aiawnaszija a szakértő sfcoessegre vonatkozó m-eg- áiiiapítását, szemben a Mo.nur aital beismert 50 km, órával. Mindezzel azt kivánom bizonyítani, Moiiiár Lászlót sensi nem akarja ineme*.- teni a feieiőssegre vuis s alól, toieg nem a rendőr­ség. A budaörsi lteaaar- kapitanysag mindent meg­tett a korrekt nyomozás erdekeoen, majd januar 9-eu vádemelési javaslatot nyújtott be. Molnár László ellen. Ezt megelőzően Iván Imrém, az éuiunyt kislány édesanyja 1990. december 28-an két órán keresztül tanulmányozta az úgy ak­táit, melyekhez észrevételt nem tűzött, kifogást nem emelt. A vádemelési javas­latot ár. Stooerne ar. Ha- dasai Katalin, a Pest Me­gyei Főügyészség közleke­dési csoportvezetője vette át, kérdésemre az ügyésznő a következőket mondta: — A budaörsiek jó mun­kát végeztek. Nem kellett pótnyomozást elrendelnem, az ügy vádemelésre alkal­mas, a vádirat elkészült. Vagyis Molnár László fe­lelni és bűnhődni fog Iván Agmes haláláért, jóllehet ez gyenge vigasz a szülők­nek. A balesettel kapcsolatban valaki megjegyezte: sze­rinte felelőtlenség tizen­éves gyerekeket iiyen ké­sői órában felügyelet nél­kül diszkóba engedni, egy lakóhelyüktől távoli telepü­lésre. Lehet, maradi álláspont, mint ahogy én magam is maradi vagyok. A fiúk még hagyján. Ue égy lányt, a (tizenöt és fél éves ^gnesi. én sem engedtem volna el felügyelet nélkül táncolni. Persze ez mit som változ­tat a helyzeten, és nem menti Molnárt sem. De ér­demes elmeditálni ezen ... (matula) (Folytatjuk) B1IDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. 0 Munkatársak: Fe­kete Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Márton. © Fo­gadónap minden hétfőn ti­lt óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somc- gvl B. u. 6. PL: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138­4067.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom