Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-25 / 70. szám
I. ÉVFOLYAM, 44. SZÄM 199 í. MÁRCIUS 25., HÉTFŐ SZENTENDREI-SZIGET CSEPEL-SZIGET MIKLÓS I DUNAKESZI FŐT • GOD • RÁCKEVE • SZIGETSZENTSzerbek között Lóréven Katona Tamás meglátogatta a ráckevei szerb templomot és a lórévi Ziehy-kápolnát *L járt pénteken Katona Tamás külügyi államtitkár. A Savoyai-kastélyban tartott politikai fórumról már beszámoltunk olvasóinknak, ám a látogatás célja elsősorban a szerb nemzetiségi hagyományokkal, illetve az ország egyetlen szerb többségű településével, Lórévvel való ismerkedés volt. A ráckevei szerb templom a maga nemében egyedülálló műemlék, hiszen a barokk stílusú építmény csodálatos szerb ortodox templombelsőt rejt. A vendég, Katona Tamás, akit a városházán dr. Kulcsár István polgármester és dr. Vona Ferenc országgyűlési képviselő, a szerb templomban pedig Mártity Mirosz- láv pópa fogadott, nem igényelte sem a páratlan ráckevei műemlék, sem pedig a később meglátogatott lórévi Zichy-kápolna történetének részletes ismertetését. Ez nem véletlen, hiszen az államtitkár történész, a reformkor és a 4f!-as forradalom kutatója, de mint kiderült, nem idegen számára a Magyarországon élő nemzetiségek múltjának históriája sem. A szerb templom udvarán több épület áll. A legidősebb, a volt görögkeleti parókia rendkívül alkalmas lenne egyházi múzeumi célokra. Boltozatos pincéje még a templom legrégebbi részeinél is bizonyítottan idősebb. Az átalakításhoz és az ezzel járó felújításhoz az elkészített tervek és költségvetés szerint ötmillió forintra lenne szükség, ám erre már nem futja a templom tatarozásra gyűjtött pénzből. Lóréven a gróf Zichy Ödön 1848. szeptember 30-ai kivégzésének emlékére emelt kápolnánál Ale- xov Ljubomir polgármester kalauzolta a vendéget, aki szembesülhetett a helyben élő lengendákkal. Lóréven ügy tudják: későn érkezett Kossuth kegyelmi levelével a fehér lovon vágtató futár, a törvény előtti jog- egyenlőséget merészen alkalmazó ifjú honvéd őr nagy — Görgey Artúr — felakasztatta az áruló grófot. A lórévi polgármesteri hivatalban Katona Tamás találkozott a helyi képviselő-testülettel, amelynek tagjai valamennyien nemzetiségiek, tehát a 340 lelkes község alig másfél száz magyar lakójának bizalmát is élvezik a szerbek, akiknek itteni jelenlétéről csupán a XV. századból vannak írások, ám ők szívesen hinnék, hogy sokkal előbb, Vak Béla király feleségével kerültek az 1276-ban már létezett Lórévre. Itt egyébként nincsenek hagyományőrző klubok, a helyi szerbek nem múzeumokban, hanem mindennapjaikban ápolják kultúrájukat. Persze, ha foghatnák a jugoszláv tévé műsorát, ha nem egy márka lenne egy jugoszláv napilap, ha elérhető áron behoznának szerb nyelvű szépirodalmat, sokkal könnyebb volna ápolni a nyelvi hagyományokat. Katona Tamás természetesen nem ígérte, hogy minden gondra azonnal megoldást talál, de hangsúlyozta: ha Európához akarunk tartozni, a kisebbségeknek járó extra jogokat igenis biztosítani kell. M. K. Májosházán nincs hatalmi perpatvar (1.) A karmester szólózni akar Tudja, úgy lehetne jellemezni a mi önkormányzati testületünket, mint egy zenekart — mondja Kis Gábor majosházi képviselő. — Mindenki más hangszeren játszik, valamennyien jó zenészek vagyunk, de a karmester vezénylete nélkül disz- szonáns a produkció. Mi csak arra kérjük a Bench, ne szólót akarjon nekünk játszani, hanem vezényeljen bennünket. Vegye fel végre a karmesteri pálcát: Kis Gábor Kucsera Benőről, Majosháza polgármesteréről beszél, aki öt esztendeig a Dunavarsányi Nagyközségi Közös Tanács elnöke volt. Három település ügyeit irányította, ezek között szülőfaluja, Majosháza volt a legkisebb. A képviselő-testületi tagok szerint Kucsera Benő is felelős azért, hogy a tizennégy éves kényszerű házasságban mindig Majos húzta a rövidebbet. Állítják, jobb intézményhálózata volt, mint ma és minden szempontból csak veszítettek a közösködésen. Fegyelmit adlak László József képviselő nem titkolja: álmában sem gondolta, hogy a falu négy polgármesterjelölt közül éppen Kucsera Benőt választja. (Ö 183 szavazatot kapott, csupán öttel előzve meg dr. Zsíros Mihály állatorvost. László Józsefnek 69, ifj. Sipos Istvánnak 33 szavazat jutott.) „Hatalmi perpatvar ' Ma- josházán, duzzogó demokrácia” címekkel írtunk e lap hasábjain a faluban kialakult helyzetről. A február 27-én megjelent anyag bizony kínos következményeket hozott Kucsera Benő számára; a héttagú ön- kormányzati testület fegyelmi büntetésben részesítette a tiszteletdíjas polgármestert. Nem titkolom elképedésemet az önkormányzati tagok előtt, bevallva, hasonló helyzettel még nem találkoztam. Naponta citálnak sajtóperbe szerzőket, indítanak polgári pert nyilatkozók ellen, óm olyat, hogy egy újságírói produktum nyomán egy polgármester kapjon fegyelmit, még nem hallottam. Miért nem a szerzőt keresték meg, tudakolom. — A cikk megjelenése után kérdőre vontuk a polgármestert, nyilatkozott-e és a cikkben leírtakat mondta e az újságírónak. — sorolja az előzményeket Kis Gábor. — Kucsera Benő nem tagadta le, azt válaszolta: a leírtakat ő mondta és vállalja ma is. — Számunkra az a legfájóbb, hogy hatalmi perpatvarról beszél — veszi át a szót Szomor Edit képviselő, én pedig kiigazítom, hogy kolléganőm fogalmazott így és nem a nyilatkozó. — Tudomásul kell venni, hogy az önkormányzat éppen abban különbözik a tanácsrendszertől, hogy polgármesternek lenni nem hatalom, hanem szolgálat. S ha nincs hatalom, nem lehet harcolni érte. Vitatkozni viszont lehet, sőt kell is a testületi üléseken, mivel ezek nyomán sikerül a gondokra a legjobb megoldást megtalálni. Támadásnak tekinti — Viszont a polgármesterünk minden ellenvéleményt a személye ellen irányuló támadásnak tekint — mondja Kis Gábor. — Jó lenne, ha tudomásul venné, már nincsenek párttitkárok, tanácselnökök, akik egy személyben eldönthették fontos kérdéseket, ké- nyük-kedvüik szerint herdálhatták el a falu vagyonát. Kis Gábor többször is hangsúlyozza, nem akarja bántani Kucsera Benőt, mégis újra azon kapja magát, hogy hibáit, balfogásait sorolja. Például, hogy nem állt oda a képviselők mellé a március 15-i ünnepségen, hogy fontos témákat az egyebek napirendek között próbál becsemA szerb templomban a külügyi államtitkárt Mártity Mi- roszláv kalauzolta (Erdősi Ágnes felvételei) Amit az élet ír Hogyan lettem gavallér? A haj is olyan, mint a rét füve. Vághatják, nyes- hetik, mindig kinő. Gondozása pedig mostanában igen költséges. Ráadásul a túlságosan elfoglalt ember hetekig járhat loboncosan, míg egyszer alkalma kínálkozik egy figaróhoz betanyáznia. Nemrég egy Duna menti kis faluban dupla örömet okozott nekem a privát mester táblájának meglátása, mert éppen másfél órával a téesz közgyűlése előtt érkezve, üres hatvan perc elé nézhettem. A remény zöld színeivel festett keskeny lóca, a régi formájú forgószékek, minden, minden, zsenge gyermekkorom kedves éveit idézték nála. Fluck ' bácsi öreg kezeire emlékeztem, melyek szorgalmasan kat- togtatták fölöttem a nullás nyírógépet. A falon öreg ingaóra aranyszín-koron- gos sétálója lengette a nyugalmas perceket. Kintről időnként fogatos lovak patáinak ütemes csattogása szűrődött be az ajtó üvegén. Percek alatt a közvetlen társalgás hullámhosszára hangolódtunk, arról beszélgettünk a frizurák helybeli gondozójával, hogy volt régen, mint vészelte át a nehéz időket, amikor szövetkezetét kellett csinálni, s oda ő, szerencsére, csak pár évig tartozott. Aztán visszajött a kis műhelyébe. Most meg már családi hagyomány lett a foglalkozása, amint azt a belső ajtón túl láthattam, ahol hölgyek ültek a női fodrász burái alatt. Igaz, mindig kijárt ő a mezőre is, mint majdnem minden falusi kisiparos. Ez az, erre is emlékszem. Beszélgetni a vendéggel. Ez így illett. Nála ez még szabály. O még borotválást is vállal, nem úgy mint a betegségtől félő városi kollégák, akikhez a fiatalok járnak a faluból. — Mennyiért nyírtak meg? — kérdezi őket. — Százhatvanért — válaszolják, mert ilyen drágák például a pestiek. Jövögetnek az újabb vendégek. Beszélgetésükből kirajzolódik a falu napi életei Az is szóba kerül, hogy éppen most mérték .volna ki a téesz bérbe vehető szőlőparcelláit. Ám a szövetkezet agronómusa nem tudott kimenni, mert az éjjel kicsit falázott a talaj, ő meg félcipőben jött a hivatalába. — Hát ilyen mezőgazdászokat alkalmaznak mostanában — füstölögnek a sokat tapasztalt parasztemberek. — Ez is így volt — idézem magamban. A falusi ember mindent megtudhatott a fodrásznál, cipésznél, a malomban, az árté- zi kútnál. Élvezem a pillanatot és szinte sajnálom, hogy elkészült a mű. leértem volna hajszeszt, de kérdés nélkül a hajkefe nosztalgiázott egyet ritkuló szálaim fölött. Aztán a kérdésem következett: — Mivel tartozom ? Hatvanat kért, százasam volt, s kissé zavart, hogy a pénz átnyújtása után az idős ember akarja rám adni a kabátot. Az meg szinte rossz emléket ébresztett, hogy mélyen meghajolt, s mintha azt mondta volna: alásszolgája. Szándékosan gomboltam lassan a kabátot, igazgattam a sálamat, mert vártam a visszajáró negyven forintomat, amiből aztán én premizáltam volna még tízzel a bátyót. Neki viszont nem mozdult a keze. csak várakozón nézett rám, míg végül kénytelen voltam elköszönni. Az utcára lépve úgy éreztem magam, mintha most is Fluck bácsi nullás gépe végezte volna el a dolgát, s én megyek haza, sapkám alatt fehér kobakkal, kopaszon. Kovács T. István pészni az önkormányzati ülésekre. Hogy a tanácsi ki- rendeltség telefonját még elnök korában átszereltette a lakására, hogy előnytelen szerződéssel hosszú évekre kiadták a máj ősi révállomást. Kucsera Benő azért kapott fegyelmit a testülettől, mert megsértette őket. Az újságírónak olyan tájékoztatást adott, amely alkalmas arra, hogy rossz színben tüntesse fel, lejárassa a testületet. Nem igaz, hogy csaknem a tettlegességig fajultak az ülések, mint ahogy az aláírásgyűjtések sem rendszeresek. Szeptember 30-a óta csupán kettő ilyen fordult elő, s ez aligha tekinthető rendszeresnek. Más is dolgozik Népi kezdeményezésként vagy egy levélben hét témában fordultak az aláírásgyűjtők a testülethez. Kérték például, hogy ne módosítsák főállásra a polgármester megbízását, válasszanak pénzügyi ellenőrző bizottságot, akadályozzák meg a község javainak tervbe vett elherdálását, kezdeményezzék a dunavarsányi téesztől való elszakadást, hassanak oda, hogy helybeliek töltsék be a státusokat a polgármesteri hivatalban. Kivételek természetesen vannak. A helyben lakó pályázó, a volt közös tanács gamesz-vezetője Bugyi községben nyert pályázatot, a majosi jegyző viszont Bugyiról jár át. — Kucsera Benő nem örömmel ugyan, de vállalta a tiszteletdíjas polgár- mesterséget — magyarázza Kis Gábor. — Mégis már sokadik alkalommal próbálja megbízatását főállásúra változtatni. Bevallom, engem az is felháborít, hogy tiszteletdíjként, főállás mellett havi tizenötezer forintot kap, miközben a körzeti orvosunk, sokéves gyakorlattal alig kétezerrel keres többet. A polgármester veri a mellét, hogy mennyit társadalmi munkázott ezért a faluért, mintha más nem is dolgozott volna rajta kívül. Magam most akarok alapítványt tenni, és egész sor vállalkozó segíti a forráshiányos hivatalt. A feleségem társadalmi munkában intézné a műszaki előadó teendőit, de a polgármester erre sem tart igényt. Az sem igaz, hogy politikai nézetei miatt valaki is fenyegetné Kucsera Benőt. Bár az valóban furcsa, hogy miközben előtte és utána is büszkén vállalta MSZP-tagságát, a választásom függetlenként indult. Mindezek ellenére Kis Gábor állítja, ha megváltozik, ő együtt tud dolgozni Kucsera Benővel. László József, a szeptemberi ve- télytárs viszont merőben másképpen látja a kialakult helyzetet. Móza Katalin (Folytatjuk) Moziműsor Szentendre, Dunakorzó: március 29-én, délután 5 órakor és este hét órakor: A tél foglyai (szín., mb., am. krimi) 30-án és 31-én délután 5 órakor: Dumbó (szín., mb. am. rajzfilm), este hét órakor A tél foglyai (szín., mb., am. krimi)* DUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. © Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. © Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 3-11. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-1067.
