Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-04 / 53. szám
Lemegyek csövesbe? Bélás törzsszemély a VIII. kerület belsőbb tájain elhelyezkedő talponállókban, csellókban, borkimcrcsekben. Fontos napi útvonalat jár be, mint a postások (akik között egyébként sok haverja akad). Azt nem lehet mondani, hogy törzsvendég volna a Szentkirályi utcai pincében vagy a Bródy Sándor utcai, már-már előkelő borkóstolóban. Vendégnek lenni azt jelenti, hogy valaki rendel s fizet. Vele ez alig fordul elő. Régebben talán sűrűbben kérte ő maga a saját rizling kisfröccsét (csak ezt iszik). Akkor még jó világ járta. Bélásnak is jobban ment a sora. Abban az időben (a boldog fiü-as években) kapta a nevét is. Tehetősebbnek látszó — mert három derít tisztán fogyasztó — vendég urakhoz lépett oda tiszteletteljesen, sosem tolakodóan, és így szólt: — Kérlek szépen, adj egy bélást! A finom tónus hatott. Két forintot — egy bélást — senki nem sajnált Bélástól. S ha egy-egy müintézetben hárman is adakozó szívünck mutatkoztak, akkor már összejött két kisfröccs meg egy) hagymás- zsíros „deszka'’. Ennyiből ki lehetett húzni ebédidőig. Ebéd körül főleg a Rádió és a Nemzeti Múzeum kornyékén megszaporodtak a kuncsaftok a csellókban. Leöblítették az üzemi ebédet egy nagyfröccsel, két decivel tisztán. Bélás pontosan tudta hol mikor kell megjelennie. Ilyenkor jött össze a délutáni egy-két fröccsre meg a tányér babgulyásra való a Népszínház utca sarkán működő talpon- zabáldában. Estefelé a Dankó Pista utca környékén tűnt fel. Ott akkor kezdődött a nagy élet. Bélást arrafelé is ismerték. Gyakran meghívták, még gyakrabban tejelték a bélásokat. Amikor pedig eljött az éjszaka, bevackolta magát a Rákóczi téri csarnok mögött a ládák, papírilobozbáiák közé, s durmolt reggelig. Itt még télen is meghúzódhatott, mert a transzíormátorház vasrácsán mindig fújt kifelé a finom meleg. Bélás ma is járja megszokott útvonalát. Szokásaihoz ma is ragaszkodik. Ma is meghívják olykor-olykor, de egyre ritkábban. Ma is tarhál, finoman, tisztelettel. De már nem bélást. Egy mailért — azaz egy tízest. Stájgerolt. Mint Állam bácsi. Pedig hát neki aztán elég alacsony a rezsije. Lakása most sincs, így se lakbért, se vízdíjat, se villany- és gáz- számlát, se fűtést, se telefont vagy kamatadót s más finomságokat nem kell fizetnie, ideális helyzet, nem? Munkahelye, fizetése sincsen, így nem adózik, mert nincs mi után. Autója nem lévén, nem tankol (csak a kisfröccsö- ket), nem fizet biztosítást, cascót, szervizt. Ruhát nem vásárol, mert a kukában vagy a tavaszi lomtalanításkor mindig talál használható holmit, néha egész elegánsát is. Ami élelmiszerre szüksége van, az arravalót összetar- hálja. Egy malter ma kevesebb, mint hajdan egy bélás volt. Ennyit ma is szívesen adnak jobb kuncsaftok, főleg a Bródy Sándor utcai borozóban, mely azért már-már előkelő hely, mert oda rádiósok, sőt színészek is járnak. Szóval épp kezdtem volna azt gondolni, hogy jelenleg a legkívánatosabb életforma kis honunkban a csöveseké, amikor Bélás, a fent említett müintézetben. kiknnyerált kisfröccsét szopogatva kiábrándított. — öltári íré ez, szerkesztő úr — mondta. — Egyre több a csöves, naponta gyűlik a konkurencia. Brus/.tolnom kell a piacéért. Már csövesnek se lehet lenni. Fuccs a régi szép szabad időknek. Ezt tette velem a* új Állam bácsi. Mm boldog a magyar, uram. Bélás, mint általában, most is bölcsen szólott. Nem is vitatkoztam vele. viszont beláttam, hogy tervemet, mely szerint lemegyek csövesbe, és akkor Állam bácsi fújhat nekem, fel kell adnom. Megint szegényebb lettem egy illúzióval. Már a csöves se igazán boldog. Mérvadó Vili. kerületi körök véleménye szerint ez frankón a vég kezdete. (takács) A BM-iskokíra fáj Kerepesid rcsa foga V ihart hozott, megoldást nem Kerepestarcsán a képviselő-testület legutóbbi ülésére a lakosságot is meghívták. A központi téma a BM tar- talókostiszt képző iskolájának a sorsa. Hogy ez menynyire érdekli az ott élőket, azt bizonyítván, több százan zsúfolódtak az ülésterembe. Az átlekinihetöség kedvéért vissza ke?l menni az időben. Még 1989 májusában interpellált Vassné Nyéki Ilona, akkori országgyűlési képviselő, s felvázolta, hogy a megyében az oktatás helyzete katasztrofális. Ügy vélte, a DM-nek egy ilyen, minden igényt kielégítő intézményre nincs akkora szüksége, mint a megye középfokú oktatásának. Kérte, adják át a településnek, hogy ott középiskolát alakíthasson ki benne. Válaszolt akkor az államtitkár, majd a honvédelmi bizottság a helyszínen tárgyalt. Több mint egy éve született a döntés: két ölemben átadják, és indulhat az iskola. A második ütem átadásának határidejéül 1921 áprilisát jelölték meg. Április közel van, lépni kellene. Az egy gimnáziumi osztály ma már a történelmi falak között dolgozik. De azt, hogy mi lesz ott ősztől, még' sejteni sem lehet. Az önkormányzat az egy évvel ezelőtti megállapodás értelmében kész lenne átvenni a csaknem egy- milliárdot érő iskolát. Természetesen ingyen, ahogy azt írásban is rögzítették. A Belügyminisztérium ingatlanaival és lakásaival foglalkozó osztályáról az önkormányzat tájékoztatására dr. Kovács Tibor osztályvezetőt küldték ki. A múlt iratainak ismertetése után hangsúlyozta, ők, amennyiben a kormány eleget tesz a korábbi ígéreteknek, kivonulnak az objektumból. — A két ütemben történő átadás jó ötlet volt. A feltételeinket azonban nem teljesítették. Novemberben tárgyaltam a kerespestar- csai polgármesterrel, majd a Pénzügyminisztérium álTöbb lesz a kulcsos gyetek Táborhelyük az utca: Az, hogy gyermekeink hogyan töltik hasznosan a nyári vakációt, minket, szülőket már most foglalkoztat. Az úttörősdi időszaka elmúlt, a nyaranta szokásos táboroztatás struktúrája megváltozott, a táborok üzemeltetését mások vették át. 9 Hogyan fognak funkcionálni? Mi lesz a sorsuk? Kik, kiknek a gyermekei jutnak el ezekre a — valaha közösnek nevezett pénzeken fenntartott és üzemeltetett — helyekre? Ezekkel a kérdésekkel kerestük meg a Pest Megyei Gyermek és Ifjúsági Alapítvány titkárát, Nemoda Istvánt. — Az elmúlt években a táborokban 30-35 ezer gyermek tudta gondtalanul tölteni a nyarat. Hogy az idén mi várható, azt hiszem, még senki sem tudja. A táborok cégtáblái változtak, az önkormányzatok vették át java részüket, alkotmányos jogukká vált a táboroztatás. Bízom abban, hogy a gyerekek változatlanul eljutnak a táborokba. Szerintem az iskolák szervezni fogják, az önkormányzatok pedig működtetni. Az már más kérr*2íírlcw dés, hogy a szülők többet fognak fizetni. • Mennyiben változtak az árak? — Míg tavaly 150—180 forintot fizetett a szülő, az idén 200 és 400 forint közötti összegbe kerül majd egy napja egy gyereknek. Kivédhetetlen viszont, hogy a költségek emelkedése ne vonjon maga után szelekciót. Csak egy bizonyos réteg gyerekeinek jut majd erre is pénz. • Mióta él az önök alapítványa? És mit tettek a megye egyik legnagyobb vagyonáért, a zamárdi táborért, ami köztudottan eléggé leromlott volt már az elmúlt nyáron is? — Az alapítványt múlt év május 29-én jegyezték be. A zamárdi tábor a mi tulajdonunk lett. Az alapítvány szerezte meg a kismaros! vándortáborbázist is, aminek nagyon örülünk. Most tart a kötélhúzás a sződligeti harmadik nagy ingatlanért. — Az alapítvány a gyermeküdültetést szolgálja, erre hivatott. Zamárdiban 120 hely van, s a tábor valóban lerobbant. Bízunk abban, hogy az önkormányzatoknál képződnek majd effajta célra is felhasználható pénzek. Nemoda Istvántól megtudtuk azt is, hogy az idén a megyében élő gyermekeknek csupán a 25-30 százaléka jut majd el a különböző táborokba. Ám mi lesz a kimaradó hetven százalékkal? IIán>ran bolyongnak majd nyakukban kulccsal? Hányán lesznek — s számuk egyre több —, akik soha nem ismerik meg a táborélet szigorát és gyönyöreit? Kérdés továbbá, hogyan sikerül felújítani a zamárdi tábort, amelynek már érvényes szerződése van egy nemzetközi szervezettel. A világ minden tájáról érkező gyerekek nyelvtanulással töltik majd szabadidejüket. A nyári programok feltehetően színesebbek is lehetnek a korábban megszokottaknál. Gondoljunk bele, régen volt az egy úttörőmozgalom, most pedig vannak a cserkészek, a kü- lénféle egyletek, egyesületek, amelyek mind fenik a fogukat az önkormányzatok birtokába került táborokra. Nem szabad azonban elfelejteni azt sem, hogy ezeknek az új hivataloknak sok az adósságuk és kevés a pénzük. Pedagógusoknak, szülőknek kell ösz- szefogniuk, hogyT a polgár- mesteri hivatalok a gyerekek érdekeit tartsák szem előtt. Nagy hiba volna, ha üzleti célokat szolgálnának a régi úttörőtáborok. — árvái — lamtitkárát kértem, lépjenek, adjanak az ígérethez híven épületet, ahol a rendőrtisztek képzését folytatni tudjuk, s biztosítsák a megállapodásban foglalt pénzösszeget. írásbeli választ mind a mai napig erre vem kaptunk. Részinformációink vannak arról, hogy a kiköltözésünkhöz szükséges pénzek és ingatlanok egyelőre nem állnak rendelkezésre, és belátható időn belül nem is fognak. Gondolatként felvetette, hogy a BM és a nagyközség közösen is jól megférne az objektumban, amiben azóta működik egy idegenszállás is. A képviselő-testület tagjai ezt a bejelentést követően ingerült felszólalásokban adtak hangot véleményüknek. Pásztor György úgy fogalmazott, s ezzel összegezte is a véleményeket, hogy amit az egykori Németh-kormány vállalt, azt a jelenlegi kormánynak is kötelessége teljesíteni. Akadt képviselő, akit semmi nem érdekelt, s kijelentette, fájjon a BM feje azon, hogy hol képez rendőrt, és hová teszi a menekültek szállásáról, az ott tartózkodó idegeneket. Mások az egyházi iskola megnyitását szorgalmazták, és volt egy-két megfontoltabb önkormányzati képviselő is, akik javasolták, hogy a terület két országgyűlési képviselője járjon el az ügyben. Az ülésen részt vevő hallgatóság nem szólhatott volna hozzá a kérdéshez, de Mező Antal javaslatára a képviselők végül ezt is engedélyezték. A lakossági vélemények megoszlottak. Egyesek azért kérik vissza az egykori internálótábort, mert úgy vélik orruk vérével már megfizették. Mások szerint csak teher lenne a településnek. Volt felszólaló, aki elfogadta a Belügyminisztérium álláspontját, és így fogalmazott: én is átadnám a házam a szomszédnak, ha lenne hová mennem. Munkatársunk kérdésére, hogy lesz-e az önkormányzatnak elegendő pénze egy ekkora ingatlan fenntartására és működtetésére, így válaszolta: lesz, mert a gimnáziumi tanulók után járó fejkvóta magas. A második ütem átadása tehát még várat magára. Megindult ismét a harc, kié legyen ez a nem kis érték. Az egykori interpelláló az ülésen nem vett részt. Elindított valamit, ami akkor is, most is borzolja a kedélyeket, a megyei oktatáson viszont semmit nem változtat. Nem születtek új oktatási intézmények, nem bővült a kollégiumi helyek száma, csupán mód nyílt arra, hogy egy eladósodott település harcba kezdjen a kormánnyal. Az ülés után hallottuk: bérbe kell adni, irodáknak, kiilfödieknek, és hozza majd a hasznot. Oktatás ide vagy oda. akkor már a kutya sem kéri számon, mi lett belőle, csak legyen a miénk. Az átadásról szóló okiratokon viszont egyértelműen az oktatási célra történő átadás szerepel feltételként. Árvái Magdolna Támogatást kér az iskola A szentendrei Kovács László utcai iskola több mint három esztendeje már, hogy önálló intézményként működik. A tanintézet diákjai lelkileg, szellemileg sérült, vagy a jelenlegi társadalmi normák adta követelményeknek nem mindenben megfelelő gyermekek. Az ország nehéz gazdasági helyzete miatt a szülök és pedagógusok nagy részének egzisztenciája is bizonytalan. Az iskola igazgatója, Selmeci László nemrég levelet küldött a Szentendre és Vidéke című laphoz, melyben segítséget kért. Leírta, hogy az intézményükbe gyerekeket küldő családok szociális nehézségei szembetűnőéi;, s várható, hogy még kritikusabb helyzetbe kerülnek. Ahhoz, hogy a tanárok, tanítók nevelési elveiket és speciális pedagógiai módszereiket a gyakorlatban is meg tudják valósítani, a megfelelő szervezés mellett pénzre is szükségük van. Selmeci László úgy vélte, a hathatósabb nevelői munka érdekében a tanulókat szerepeltetni és versenyeztetni is kell. A győztesnek persze jutalom jár, illetve csak járna: ha lenne miből adni. Az oklevél, a szóbeli dicséret sajnos nem elég ösztönző. A szülők többsége anyagilag képtelen segítséget nyújtani, ezért a város lakóihoz fordultak segítségért. — Adakoztunk Vietnamnak, segítettünk a romániai rászorulóknak, hogy csak két példát említsek. A mi iskolánkban nevelt, oktatott gyermekek Szentendrén élnek. Ha nem tudunk minden lehetőséget biztosítani oktatásuk érdekében, akkor ennek következményeit nemcsak mi és a szőkébb környezet, hanem talán minden ember észlelni fogja — írja az igazgató. Segítség lenne számunkra a pénz mellett bármilyen ajándék: játék, könyv, édesség. M. I. A luigyok a legnépszerűbbek Szentendre, a képek fővárosa A festői szépségű Szentendre évtizedek óta mágnesként vonzza nemcsak a festőket, hanem a képkereskedelmet is. Bemutatóteremben itt nincs hiány, egymást érik a kisebb-na- gyohb állami és magángalériák, amelyek az ország négy sarkából ide vonzzák a vásárlókat, a bámészkodókat. A legrégebbi szentendrei galéria a tíz éve nyílott Képcsarnok Vállalaté, de népszerű a hat éve alapított alkotóközösségi Artéria és a négy évvel ezelőtt nyílt Péter-Pál Galéria, sőt csatlakozott a sorhoz a magánszemély által öt éve fenntartott Metszet Galéria is. A Képcsarnok szentendrei bemutatótermében a nagy öregek, az immár klasszikussá nőtt hazai festőóriások alkotásaival is szép számmal találkozhatunk. A legkeresettebbek Barcsay Jenő, Korniss Dezső, Bálint Endre és Balogh László egyedi képei, igaz, az áruk is hat számjegyű ösz- szeggel kezdődik. Ezeknek a festményeknek évek óta jól kialakult hazai vevőköre van. A kortársi szentendrei festészet és szobrászat alkotásain kívül a nemzetközi kortársi művészet képviselői — például Christo, Ranschberg, Warholl — és a nagy klasszikusok — Picasso, Chagall, Dali — képiéi is megtalálhatók a képcsarnok galériájában. A vevők nyolcvan százaléka külföldi, a többiek magyar neves műgyűjtőik és alkalmi vevők. Sajnos Pest megyeiek ismert műgyűjtőként nem szerepelnek a galéria állandó vásárlói körében. Mindenki másképp csinálja, nos a Képcsarnok Vállalat szentendrei galériája a fennállása óta eltelt tíz évben oly módon építette ki és igyekszik megtartani vevőkörét, hogy itt minden egyes műalkotás — festmény, szitanyomat, érem, kisplaszika stb. — az első perctől kezdve részletre is kapható. Ez a kedvezmény a kispénzűeknek is nagy vonzerő, szemben képkeresikedelemmel foglalkozó egyéb cégek másfajta kereskedelmi fogásaival, ugyanis a részletre adás a képkereskedelemben sem kötelező. Mindenesetre az eddigiekből úgy látszik, a galéria kedvezménye beváltotta a hozzá fűzött reményeket. mert az eladott műtárgyakból származó bevétele évről évre körülbelül az egyötödével nő. A másik három szentendrei galéria főleg az új kórtársi festészet alkotásaiból válogat. És hogy még mindig vannak kiaknázatlan lehetőségek, jelzi, hogy várhatóan ezen a nyáron két új magánkézben lévő galéria nyílik Szentendrén, tovább bővítve, élénkítve a hazai feslménykereskede- lem lehetőségeit. K. K. MaimtBS yytkia I Főnyeremény: t-fi 1 masa» jgfo ]||f| pÉrajgaL ' I ' ' A ; • Minden vásárló, aki 1000 Ft feletti értékben SfSMilSIIItfjf vásárol, ajándékutalványt kap. SStitVS ÍV Sorsolás: 1991. március 29-én. [ t ■VJ7uHT ';®ii!Ö3EiSSL.
