Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-23 / 69. szám

VÁCI XXXV. OLY AM, 69. SZÁM 1991. MÁRCIUS 23., SZOMBAT E körsétán magára ismerhet! Meddig vagyunk pedánsak? Vajon mi jár könnyebben, a kezünk vagy a szánk? Félek, hogy inkább az utóbbi. Hogy miért? Mert elkényelmesedtünk, megelégszünk, ha csak saját kicsi fészkünkkel törődünk. A többit kívül­ről várjuk. A lakás pedáns, tiszta, az új padlósző­nyegre cipővel lépni tilos! Ugyanakkor, ami benn útban van, zsupsz ki, akár a nyitott ablakon is. Odakinm, az utcán nem hagynánk szidalom nélkül a takarításfelelősöket, de két. lépéssel odább rászó­lunk a gyerekre, dobja már el azt a maszatos csokis papírt, mert összekeni ma­gát! Ki ne látott volna már ilyen jelenetet, s biztos va­gyok abban, hogy sokan nem állták meg utána vinni az illetőnek és nyájas mo­soly kíséretében átadni; elvesztette! Nem tudom, Vácy Ká­roly, akit elsősorban kör­nyezetvédelmi erőfeszítésé­ről ismert meg a város, és aki valószínűleg ezért könnyedén került a képvi­selő-testületbe is, lehajol-e ilyenkor, de azt igen, hogy időnként veszi a fáradsá­got, és körbejárja a várost. Mit keres? Rávághatnánk: a rossz példákat, a szeme­tet. De pontosabb volna úgy; a valóságot. — Tudja, elhangzik min­denfelől, hogy nincs pénz a város tisztán tartására, és ez igaz. Csak annyi taka­rítás rendelhető meg, amennyire telik. És ez ke­vés. Én mégsem erről aka­rok most beszélni — ma­gyarázta Vácy Károly —, hanem saját magunkról, itt élő polgárokról. Nézze, nem vagyok rest, és kör­bejárok, megjegyzem, hol, mit láttam. Megdöbbentő. Amúgy pedáns, becsületes emberek megmagyarázha­Elsőrangú — harmadrangú Kárpitba vésett betűk Ha jól tudom, időnként fel-felelevenedik a vita, hogy milyen képzőművésze­ti kiállítások kellenek a vá­rosnak, s ha nem tévedek, a szakemberek — művé­szek, művészettel foglalko­zók — egy része a „csak rangosra” esküszik, míg mások megtűrnék a máso­dik-harmadik vonalat is. Én viszont „mindenevő” va­gyok. Igaz, megtehetem: a kiállításlátogatói rangnál magasabbra nem vittem ... Mindez pont egy „első Vonalból” való művész ki­állításának megnyitóján ju­tott eszembe. S hogy eszembe jutott, arról ma­ga a művész tehet. Hajnal Gabriella ugyanis — még a megnyitó előtt —, el­mondta, hogy tulajdonkép­pen nem akart Vácra jön­ni. Sőt egyáltalán nincs kedve a kiállításokhoz, mert úgy érzi, ma nem a kultúra érdekli az embere­ket. Sem itt, sem másutt a világon. Különben is, sze­rinte először a „koszt" kell kisöpörni... Szavai egybecsengenek azzal, amit vagy egy év­tizede vetett papírra: A si­lányról, a porhintésről nem beszélek, bár ezek száma növekszik, burjánzik — va­lószínűleg a hatványozott számszerű növekedéssel együtt. (Gondolataimból, Műterem sorozat, Gondo­lat Kiadó.) — A Madách Imre Művelődési Központ­ban megnyílt kiállítását méltatva mondta Nagy B. István festőművész: a go­déi”, a földi dolgok hiába­valóságáról, amelyet egy hatalmas műtárggyá „kárpitba vésett” betűkké — formált a művész. A go­belinen jól olvashatók Sa­lamon király szavai: Vala­mit hatalmadban van cse­lekedni erőd szerint, azt cselekedjed .... — És a bölcs királlyal együtt Hajnal Gabriella is vallja: Ügy ér­zem, én akkor tudok közöl­ni valami lényegeset, ha a munkámat végzem ... ak­kor a saját műfajom nyel­vén elmondtam a legfonto­sabbat. Hajnal Gabriella szerint most a „kosz” kisöprésének ideje van itt, s mi más módon tudna egy művész ebben közreműködni, mint —■ Nagy B. Istvánt idéz­ve — az igazságok ki­mondásával ? Azzal, hogy saját műfaja nyelvén el­mondja a legfontosabbat. Aztán meg ha ő nem ál­lít ki, akkor másnak a mű­veit mutatja be például a művelődési központ galé­riája. Mondjuk egy har­madik vonalbeli alkotó műveit. Amelyeket ő eset­leg tarthat-nevezhet por- hintésnek, silánynak ... Ami a megnyitón eszem­be jutott: ha a Hajnal Gab­riellák üresen hagyják a kiállítótermek falait, má­sok foglalják el, kevésbé tehetségesek, akik esetleg csak részigazságokat mon­dának el. Hogy jó-e ez vagy sem, nem tudóin. Ari­nál viszont biztosan jobb, mint hogy üresen marad­janak a falak. Mert én — bélinek alkotójának nagy- „riaindenevő'’ kíállításláto­sága a mindenkihez szólni tudásban, az örök etikai és bibliai igazságok kimondá­sában rejlik. A terem egyik falát csak­nem betölti „A prédikátor­nak, Dávid fiának, Jeru­zsálem királyának beszé­gátéként — hiszek abban, hogy egy harmadrangú ‘művésznek is lehet égy pil­lanata, amikor elsőrangút alkot. S ha ezt nem lát­nám, sokat vesztenék ve­le... — gó. ■ - ‘-.'V -. -• ‘ tatlan dolgokra képesek. Deák váron pékiául a Jáz­min tenet egyszerűen sze­métlerakónak használják. És ezt nem messziről jött idegenek teszik, hanem a közelben lakók, mivel ta- licskányi kupacokkal van tele a tér. A nagykörúton a házak előtt nőttek ilyen kupa­cok. A Kápolna utcában pedig, ahol csak az egyik oldal beépített az a szokás, ami nem kell, egyszerűen kihordják a közterületre. A Bajcsy-Zsili.nszky utcá­ban az út szélére kerül a fölösleg. A Büki soron az Árok utcai részen ugyanez a helyzet. Érdekes a Szent- györgyi utcaiak szokása is. ök’a magasan lévő kertjük végébe hordják azt ami nem fér a kukába, ahon­nan idővel minden lehull az árokba és eltorlaszolja a víz útját. A közületek se hibátla­nok. Például a MÁV fűtő­ház Telep utcai része, a ke­rítésen túl, szintén „elsze- metesedett”. Nem kell messzire menni további rossz példáért, csak a deák­vári fasorig. Ott a Kommu­nális Költségvetési Üzem­től a Tigázig számos válla­lat telephelye található. Ezek között kgvés, amely rendet tartana ahogy kell, a szabályok szerint a hoz­zájuk tartozó járda szé­léig. És akkor még nem beszéltem azokról az autó­sokról, sőt teherautósokról, akik két kerékkel a járdán parkolva nem csak az utat állják el, hanem tönkre is teszik a parkot és a jár­dát. Az a véleményem, hogy ilyen hozzáállás mellett le­hetne tízszer annyi pénz is a város tisztán tartására, az sem volna elég! — fejezte be egy szuszra elmondott tapasztalatait Vácy Károly. d. z. Ki volt Koppi Károly? A névváltoztatás gondjai A névadományozási al­bizottság, amikor közzétet­te negyvenhat utca, illetve közterület nevének megvál­toztatására vonatkozó ja­vaslatát. kérte a város la­kosságát: fejíse ki vélemé­nyét. Lapunkban már kö­zöltünk észrevételeket, most a további véleményeknek adunk helyet. A Javaslatok utcanév-vál­toztatásra című cikket ol­vasva nem akartam hinni a szememnek a tervezett 48 utcanév-változtatás lát­tán — írja Leszné Greff Aranka körzeti postahiva­tal-vezető, majd így foly­tatja: Felelősen, következete­sen valaki végiggondolta ennek a következményeit? Magasabb lesz netán ettől a lakosság életszínvonala? Az új utcanevek bevezeté­se megold valami problé­mát? Mindenesetre teljes anar- hiát jelent nálunk is, a postán. Hogyan és milyen címre fogunk kézbesíteni? Továbbmenve, a telefon­szerelő, a gázszerelő, a vil­lanyszerelő, a szállító és egyéb lakossági szolgálta­tást ellátó szerv hogyan fogja a címhelyeket meg­találni? A felvetett kérdésekre nem várok választ, csak kérem, gondolkodjanak el a reá adható feleleteken. •k Abban természetesen, iga­za van a hivatalvezetőnek, hogy 46 utca, közterület nevének megváltoztatása óriási feladat elé állítja a postát, a szolgáltatókat. Igaza van a tekintetben is, hogy ettől nem várható sem az életszínvonal javu­lása. sem pedig a problé­mák megoldásá. Viszont a jelképek, az utcák nevei mindig is fontosak voltak, hozzájárultak egy nemzet, egy város lakossága azo­nosságtudatának kialaku­lásához, vagy éppen ellen­kezőleg, lerombolták azt. Az albizottság elnöke, Moys Csaba alpolgármes­ter — kérdésünkre — „meg­nyugtatásul” elmondta, hogy nem terveznek továb­bi változtatásokat, tehát levélírónknak sem kell tar­tania a „teljes anarchiá­tól”, legalábbis, annak tar­tósságától. ★ Gondot okoz viszont, hogy az alábbi levél szerzője sem ért egyet a változta­tással: Bereznai László azt sérelmezi, hogy a Vácon született piarista diák és tanár, Koppi Károly nem lesz névadója egyik utcá­nak sem. Pedig véleménye szerint ebben a városban megérdemelte volna az utókortól ezt a tiszteletet Ezt így indokolja: A magyar jakobinusok iratai között találkozunk az ő nevével is. Koppi Ká­roly 1744. február 28-án született Vácon. Egy mé­száros gyermekeként látta meg a napvilágot. A piaris­ta rendbe lépett, tanult Kecskemétén, Nyitrán. Ta­nár volt Vácon, Pesten. Később gróf Fekete János fiának nevelője volt Becs­ben. Itt került kapcsolatba a felvilágosodás irodalmá­val. BécsbőJ Kassára ke­rült itt — az Orczyakkal való ismeretség által — kö­zel került Kazinczyhoz, aki nagyra becsüli tehetségét és rátermettségét Koppi­nak. Tudjuk, hogy szoros barátság fűzte őt — Batsá­nyihoz, Hajnóczyhoz, de főleg Verseghyhez — a magyar jakobinusokhoz. A pesti egyetemen világtör­ténelmet tanított, ahol diák­jai rajongtak érte. Bátor és hazafias szellemben taní­totta őket. Arról szónokolt, hogy a szabadságot a nem­zet minden polgárának meg kell adni. Az irgalmasrend nyitásra készül A városi képviselő-testü­let februári döntésének értelmében, március elején Bartos Ferenc polgármes­ter hivatalosan is átadta az irgalmasrendnek a ré­gi kórház megüresedett ügyeleti traktusát. A ko­rábban rendi tulajdonban lévő épületben berende­zett rendház már látogatót is fogadott: P. Dömötör László Hilár, az iragalmas- rend magyar tartományi főnöke, a rend magyaror­szági jogi képviselője tett látogatást Vácon. A kór­ház leendő igazgatójának kíséretében találkozott a város polgármesterével is. A rend minél előbb sze­retné elindítani a litur­gikus életet templomában. Ennek érdekében már fel­kérték a város lakóit: akik­nél az irgalmasrend egy­kori szobrai, képei, bútorai vannak, adományozzák az újrainduló kórháznak, il­letve templomának. Az új­rainduláshoz természetesen, nagy segítséget jelentenek a pénzadományok is. Mint Szabó Ferenc rendi igazga­tótól megtudtuk, készsége­sen áll az érdeklődők ren­delkezésére is (a 12-838-as telefonon, az esti órákban). Ünnepi események Nagyheti szertartások Varga László székesegy­házi karnagytól, a Váci Katolikus Tudósító főszer­kesztőjétől kértünk tájé­koztatást a nagyheüi szer­tartások és a húsvéti ünne­pi események váci prog­ramjáról. Az időrendi be­osztás a következő: Március 24., virágvasár­nap: barkaszentelés, pas­sióéneklés a piaristáknál és a barátok templomában délelőtt 9 órakor, a székes­egyházban és a Hétkápol- nában 10 árakor, a fehé­reknél fái 11 órakor, Deák- váron fél 12-kor. Március 28., nagy csütörtök: fél 11 órakor olajszentelés és mise a székesegyházban, melyet az egyházmegye je­lenlévő papjai és megyés fő­pásztor vezetésével tarta­nak. — Esti szentmise az oltáriszentség és a papság alapításának emlékére: Ba­rátok és Hétkápolna 5-kor, piaristák, fehérek, Deákvár és székesegyház este 6-kor. A dómban a templom fér­fikara énekel. A szentmi­Megvalósulatlan álmok Volt egyszer egy álom Vámosmikolán: felépül a tornacsarnok és a szabadidőközpont. A félig kész épület most galambok tanyája, s legfeljebb a roncs Nysát védi az idő­járás viszontagságaitól. Csak az állagmegóvás milliókat emésztene fel (Vimola Károly felvétele) sék után valamennyi temp­lomban szentségimádás (virrasztás). Március 29., nagypéntek: Jézus kínszenvedésének és halálának a napja, kereszt­úti ájtatosság az új kór­ház melletti kálvárián —■ az ifjúság vezetésével —, délután 3 órakor. — Nagy­pénteki szertartások: Bará­tok és Hétkápolna délután 5- kor, piaristák, Deá'kvár, fehérek, székesegyház este 6 órakor. A székesegyház­ban a templom ifjúsági kó­rusa énekel. — Este 8-kor a székesegyházban, a szánt sírnál énekes áhítatot tart a dóm kórusa. Március 30., nagyszombat: szentségimádás Deákváron, a fehéreknél és a székes­egyházban regigei 8-tól, egész nap. — Nagyszomba­ti szertartások kezdete: Barátok és fehérek délután 4 órakor, Hétkápolna 5-kor, székesegyház és Deákvár 6- kor, körmenettel. A piaristáknál húsvéti vigília, este fél 9-kor. — Kérik a hívőket, hogy a székesegy­házi körmenetre gyertyát hozzanak magúikkal. A szentmise alatt a dóm kó­rusa énekel. Március 31., húsvétvasár- nap: Jézus feltámadásának ünnepe. Minden templom­ban ünnepi miserend. A székesegyházban délelőtt 19 órakor ünnepi püspöki szentmise, énekel a dóm kórusa. Április 1., húsvéthétfő: Valamennyi váci római katolikus templomban ün­nepi miserend. P. R. VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 15. £ A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. © Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. © Postacím: Vác, Pf. 32. 2S01. Telefax és telefon: (27) 10-095. . Telex: 232 29«. G Szerkesztőségi fogadóóra; kedd és péntek 13-tói 15 óráig. $ Hirdetésfelvétel a szerkesztősedben naponta délelőtt 9-töl 11-ig, vala­mint a váci hirdetőirodá­ban (Jókai utca 9.) hétfőn és Kedden délután 14-től 17 óráig. M üx. mm íOcH'jf && A*-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom