Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-21 / 67. szám

I. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 1991. MÁRCIUS 21., CSÜTÖRTÖK TÁP1ÓMENTI x^CMa MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON i lesz veled, szegény település? Ez egy mókuskerék ■ ■ - IO Pillanatkép egy állomáson^ amit valamikor ilíll ■ le sem volt szabad fényképezni. (Ki tudja, ■ Ujvil IIVI * mii*» ■ miért?!) Bizonyára ezért is gondolták az il­letékesek: biztos, ami biztos, csak egyetlen egy fát ültetnek, de azt pontosan az állo­más felirata alá. Szegény fa (csak ki ne vágják!) feleseperedett, és most eltakarja az épületen feltüntetett helységnevet. De hát elég nagy az állomás, lenne még hely hová felbiggyeszteni néhány betűt... Különösen, ha mostanában minden vonat Európába megy... (Deák Attila felvétele) Szentlőrinckátán is félnek A faluvédők összefognak Tóalmás Elköltöztek A tóalmási önkormány­zat értesíti a község pol­Szaporodnak a kistelepü­lések önkormányzatainak a gondjai, ingerült a lakos­ság, félnek a helyi adókról. Sokan felteszik a kérdést: a kormányzat szűklátókö­rű, vagy elkapkodott dön­tést hozott, amikor minden terhet az önkormányzatok­ra ruházott, viszont a be­vételeket megnyirbálta. TÁMOGATÁS A Tápiómenti Hírlap is beszámolt már arról, hogy a térség több településén elégedetlen a lakosság a helyi közbiztonsággal. La­kossági kezdeményezésre sorra alakulnak meg a faluvédő egyletek. Most Szentlőrinckátáról kaptunk hírt Boroznaki István ol­vasónktól, hogy a koráb­ban megalakult és jól mű­ködő önszerveződés léte veszélybe került. Szentlőrinckátán a falu­védő egyletnek mintegy negyven önkéntes tagja Zombori Máté elnök irá­nyításával igen hathatós intézkedéseket foganatosí­tott az elmúlt esztendőben, így például éjszakánként három-négy fős csoportok­ban ügyeletet tartottak, sa­ját gépkocsijukkal járőröz- tek és több esetben aka­dályoztak meg betörése­ket is. Az elmúlt esztendőben a faluvédő egylet bejegy­zésre került a cégbírósá­gon, így jogi személlyé vált. Az egylet tagjai azon­ban úgy érzik, a mai na­pig egy sor jogszabály nem, vagy tévesen értel­mezi munkálkodásukat. Pedig ők csak a bűnmeg­előzést, a lakosság védel­mét, a környezetvédelmet tűzték ki célul. Az alig kettőezer lakosú község­nek mindössze egy körze­ti megbízottja van, akit bizony sokszor napokra, he­tekre elvezényelnek a fa­luból. Az egyetlen segélykérő telefon is csak elvétve mű­ködik, így a lakosság több­nyire csak önmagára, az­az a faluvédő egyletre tá­maszkodhat. Annak elle­nére, hogy a rendőrséggel jó a kapcsolatuk, tanácso­kat is kapnak, mégsem tisztázott a helyzetük. Az önkormányzattól kaptak harmincezer forint támo­gatást, ami természetesen csak minimális összeg, azonban most ezt is visz- sza akarják kérni a képvi­selők. Ugyanis ezt az ösz- szeget a képviselők nem szavazták meg, pedig ők ugyancsak a településen laknak. A faluvédő egyletnek az is gondja, hogy a jogsza­bályok nem csak a jogai­kat és kötelezettségeiket, hanem a lehetőségeiket sem tisztázták. Elmond­ták, hogy amíg a bűnözők bandákba tömörülve, fel­fegyverkezve randalíroz­nak, fenyegetőznek, vagy fosztogatnak, addig a fa­luvédő egylet járőrei sem gumibottal, sem gázspray- vel nem rendelkezhet­nek. Jogosan merül fel a kérdés bennük: ha spray- vel védekeznek, akkor az minősülhet jogtalan vé­dekező támadásnak is? A szentlőrinckátaiak min­denesetre szeretnék a harmincezer forintos tá­mogatást továbbra is meg­kapni. — D. A. — Együtt vacogtak Ez már a negyedik tél volt, amelyen a tanárok és a tanulók együtt vacogtak a kókai általános iskolában. Mint hallottuk, 10—13—15 fokos hőmérsékletnél nem lehetett jobban felfűteni a tantermeket. A fűtőtestek tagszáma kevés, a kazán kis teljesítményű a felfű- tendő légköbméter függ­TAFIÖMENTI hírlap Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. # Munkatárs: Deák Attila. 0 Fogadónap minden csütörtökön 10—12 óra között Nagykátán a művelődési központban* 8 »»«gffifjqp vényében. Ráadásul rosz- szul záródnak az ajtók, ab­lakok. A kivitelezés szavatossá­ga valószínűleg lejárt, de eddig erélyesen mért nem reklamáltak? Történtek javítások, amelyek ered­ménye nem hathatós, je­lentéktelen. Falugyűléseken többen kérték a bűnösök megneve­zését és megbüntetését. Vagy talán idegenek, nem helybeliek voltak azok a lelketlen műszakiak, akik gyerekeinek nem kellett padokban ülve szenvedni a hidegtől? Végre itt a tavasz. Re­méljük, kijavítják a hibá­kat. Az önkormányzat költségvetésében szerepel az erre fordítandó összeg. Samu B. Gábor gárait, hogy az önkor­mányzat szervezeti és működési szabályzata, a képviselő-testület üléseinek éves munkaterve, az ülé­sek jegyzőkönyvei a köz­ségházán és a könyvtárban a nyitvatartási idő alatt megtekinthetők. Egyben tájékoztatják a lakosságot, hogy a ga- mesz a községháza udva­rán levő, volt vízműtársu­lati irodába, a vízműtár­sulati iroda pedig a PVCSV-strand melletti üzemviteli épületébe köl­tözött. — A megyei bevételek egy részét sokkal inkább beszedhetnék az önkor­mányzatok is — mondja a farmosi polgármester, dr. Bencze József. — Például a vagyonátruházási illeték ma a megyei önkormány­zatot illeti, holott az a kis­településeken képződik, ha ingatlant értékesítenek. Senki nem vitatja, hiszen törvény van rá, hogy hány százalék illetéket kell fi­zetni, de az önkormányzat sokkal inkább érdekeltebb lehetne abban, hogy a piaci értéken állapítsa meg az ingatlanok árát — termé­szetesen, ha mi kapnánk A nevelés ára A borostás, kialvatlan szemű, szakadtnak tetsző, ápolatlan negyvenes férfi a vasúti presszó irá­nyába tart. Vonatra, buszra várakozhat, esetleg egyikre sem. Tíz, tizenkét éves fiúgyerek kullog néhány lé­péssel mögötte. A férfi a lépcsőfeljáró előtt lassít, félfordulattal hátranéz, s mond valamit az ácsor­gó kölyöknek. Az tanácstalanul megtorpan, zavar­talanul forgatja fejét. Mintha keresne valamit, va­lakit. Elfoglaltságot, érdekességet, amit lehet né­zegetni, körbejárni. Mindegy, csak teljen az idő! Hogy az apja melyik vonattal, busszal utazik: ki tudja még? A férfi — mielőtt a kilincsre tenné kezét — a lépcsőn megáll, megfordul, tétován keresi fia még mindig körbe-körbe pásztázó tekintetét. Amikor elkapja, magához inti. A gyerek felcsillanó szem­mel nyomban apja mellett terem. Az pedig — kotorászva a kabátzsebben — elővesz két darab százast, és egy papírötvenest. Mindketten nézik a pénzt. A fiú sóvárogva, apja gondterhelten. Számolhat magában? Esetleg nem tud dönteni, mitévő legyen? Hisz a gyereket még­sem viheti a kocsmába! Hogy nézne az ki?l Neki is volt gyerekszobája — naná, hogy volt — eny- nyire ő is jártas a pedagógiában! Különben pe­dig mi köze egy ekkora kölyöknek ahhoz, meny­nyit iszik az apja! Ráadásul szilvára kőbányait, kétszer. Amennyire futja a pénzből. Neki már csak így jó. A fiának viszont még korai... a lát­vány is. De ácsorogjon addig kint a hidegben sze­gény? Mi mást csinálhatna itt? A túloldalon járdára nyíló büfé, trafik. A férfi felfedezi. Feszült arcvonásai szemlátomást kisi­mulnak. Ott a megoldás! Az ötvenest kiemeli a százasok közül. Nézi, forgatja, a lendület megint megtört. Sokba kerül ez a gyerek! Ennyit mégis illik áldozni: legalább egy csomag cukrot kapjon érte. — No! Ne lófrálj itt, vegyél inkább valamit! — s nyújtja a pénzt. Most már nyugodtan nyitja az ajtót. Ezt megoldotta. Ihat, ahogy már megszokta. S mint kötelességtudó apa, még a gyerekre is gon­dolt. Nevelte. Jól megfizette az árát... meg ezt az illetéket. A szű­kös anyagi helyzetben ez is lehetne bevételi forrás — Most viszont megkap­ják a személyi jövedelem- adó egy részét... — Látni kell azt is, hogy 1991-től a személyi jöve­delemadó sem úgy jelenik meg nálunk, mint korábban. Hiszen az 1989. évi szemé­lyi jövedelemadó ötven szá­zalékát kapjuk meg 1991- ben. Ez igazságos is, de vala­hol torzít is. Igazságos ak­kor, amikor például Száz­halombatta huszonhárom­ezer forint egy főre jutó jövedelemadót fizet. Nyil­vánvaló, ez a település jól jár a személyi jövedelemadó ilyen mértékű visszatéríté­sével. De vannak olyan te­lepülések, ahol a legfiata­labb állampolgár hatvankét éves, tehát ott nem képző­dik személyi jövedelemadó. Az ilyen településeknek va­lamilyen támogatást kelle­ne adni... Mindez előre­vetíti annak az árnyékát, hogy az a település, ame­lyik addig gazdag volt, az még gazdagabb issz, ame­lyik szegény volt, az még szegényebb lesz... Ha már eddig nem volt egyformán biztosítva a fej­lődés, akkor most jó lenne esélyegyenlőséget biztosíta­ni — vallják a farmosiak. Tehát ahol alacsonyabb jövedelmű emberek laknak, ott kevesebb adót kellene beszedni. Ahol kevés az ipar. ahol kevés a vállalko­zó, ott kevés lesz az ipar­űzési adó is .. . Ahol vi­szont már mindezek meg­vannak, ott a település biz­ton számíthat arra, hogy tovább fog erősödni, gyara­podni. Sajnos az ilyen igaz­ságtalanságok bőszítik ^ lakosságot. MORZSÁNYI ADÓ — Mi igyekeztünk Far­moson mindezt fölmérve megnyugtatni a lakosságot — folytatja dr. Bencze Jó­zsef. — 1991-ben nem ve­tünk ki magánszemelyekre semmiképpen helyi adót. A kilencvenévi lakossági adókat szedjük be, kivéve azt, amit a törvény hatá­lyon kívül helyezett. — Mennyi bevételre szá­míthat így a farmosi ön- kormányzat? — Közel nyolcszáz-, nyolcszázötvenezer forint lakossági adóra számítha­tunk, ami a mi ez évi költ­ségvetésünk bevételi olda­lának csak a másfél száza­lékát teszi ki. Ez éppen csak hogy elegendő arra, hogy a közvilágítás éves díját kifizessük belőle. — Tehát a fenti példával is jól érzékelhető, hogy az a lakossági adó, amit Far­moson be akarunk szedni, az morzsányi a költségve­tésükben. Az a kis fejlesz­tési lehetőség, ami járdára, útra, vízelvezetésre és egyebekre rendelkezésünk­re állhat 1991-ben, azt úgy szeretnék felhasználni, hogy az az utca kapja meg, amelyik a legtöbb lakossá­gi önerőt is mellé teszi. Vagyis érdekeltté akar­ják tenni a lakosságot: akik mellé tesznek még három-négyezer forintot, kapnak egy makadám- utat. Mert hiába is fizet a polgár több adót, na nem látja, hogy visszakapna va­lamit — akár egy közvilá­gítási lámpát, akár egy járdát — azt látja, hogy nem törődnek vele és nincs megelégedve. ELKAPKODTÁK Az is tény, hogy az ön- kormányzat támogatási rendszerében mindez fele­másan érvényesül. Ma pél­dául egy óvodás gyerekre tizenötezer forintot kap az önkormányzat, de az óvoda működését, fenntartását felszámítva a gyerek öt­venezer forintba kerül. Jó, ha ötezret be tudnak szedni a szülőktől és har­mincezret hozzá kell tenni egyéb forrásokból. — Ezért szorít minket a kormányzat a helyi adók kivetésében — folytatja a töprengést a farmosi pol­gármester. — Sokan felte­szik a kérdést: a kormány­zat ezt szűklátókörűségből találta ki, vagy nagyon el­kapkodta volna? Azt hogy elkapkodta volna, nem tu­dom, mert-én már az el­múlt év derekán láttam a helyi adókról szóló tör­vénytervezetet. Nekem in­kább az a furcsa, hogy amikor az áremelés, az infláció, a munkanélküliség és még annyi más a lakos­ságot terheli, akkor a kor­mányzat az önkormányza­tokat hozza lehetetlen hely­zetbe. „Ha meg akarsz él­ni, akkor még vedd satuba, présbe a polgárt!” — ala­pon nem hiszem, hogy mű­ködhetünk. — Ha az önkor­mányzat sarcol, rögtön népszerűtlenné válik, ha pedig nem, akkor ellehe­tetlenül. Nem tudja biztosí­tani az alapellátást és hosszabb távon esetleg másképp válik népszerűt­lenné ... Ez véleményem szerint egy mókuskerék, amibe belekényszerítették az önkormányzatokat. Amíg nincs tisztázva a tulajdoni helyzet, az önkormányzati vagyon, addig az életképes­ségünk- erőteljesen megkér­dőjelezhető. Deák Attila Vásárok T ápiógyörgyén Tápiógyörgye községben az első félévben kétszer lesz országos állat- és kira­kodóvásár: április negyedik vasárnapján (április 28-án) és június negyedik vasár­napján (június 23-án).

Next

/
Oldalképek
Tartalom