Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-19 / 65. szám
Sorvad a me glévő Sirály csoport ^’áírással az alábbi levelet kaptuk Nagy- kátáról. Hogy óik rejtőzködnek e fantázianév mögött, még nem tudni, ám kérésük egy olyan témában hangzik el, melyre érdemes odafigyelni. Már csak azért is, mert nem- a Tápiómente Együttes az egyedüli, akit hasonló cipő szorít. Ha szorít. Reméljük, az alábbi írásra maguk az érdekeltek fognak reagálni, nevezetesen Nagykáta önkormányzati testületé. Pont most kell a „lenni vagy nem lenni” kérdéssel foglalkoznia a fennállásának 23. évét ünneplő együttesnek, amikor új repertoárját készül bemutatni! Mint sokfelé az országban, az úgynevezett halaszthatatlan beruházások miatt szép lassan elsorvadnak a meglévő, eddig jól működő kultúrintézmények, csoportok, együttesek. A nagy- kátai probléma tehát nem egyedi. Ám itt, úgy látszik, nem csak erről van szó. A nagy múltú együttes kicsinyes hatalmi marakodások és személyi ellentétek céltáblája lett. A Bartók Béla Művelődési Központban, a Tápiómente főhadiszállásán problémák vannak az intézmény igazgatója és az együttes vezetője között, jóllehet tavaly még nagy egyetértésben vettek részt az amerikai egyesült államokbeli turnén. Mára igencsak kevés maradt az akkori barátság melegéből, olyannyira kevés, hogy az utóbbi időben már fű- tetlen teremben próbál a Tápiómente. Sajnos az együttes vezetőjének állása bizonytalanná vált. Azé a vezetőé, aki majd 30 éve ingázik Pestről Kútára, aki ott olyan csodákat teremtett, ami Ciprustól Amerikáig világszerte sok ezreket gyönyörködtetett, és akinek a koreográfiájáért az országban mindenütt két kézzel kapnának. Másik tény: az idén már nem lesz nemzetközi táncfesztivál Nagyká- tán. Nincs rá keret. Mint ahogy az együttesre sincs, hisz a városnak mind a mai napig nincs elfogadott költségvetése erre az évre. Március közepén! Ehhez még tegyünk annyit, a táncosok, zenészek, énekesek a lehetőséghez mérten a pénztermelésből is kiveszik részüket a vendéglátós műsorokkal. Az együttes sorsát a napokban . tárgyalja az önkormányzati testület, a döntés március 19-re várható. A jóérzésű, lokálpatrióta kátaiak izgatottan várják az eredményt. Sirály csoport Nagykáta Szentmárionkátán Szentmártonkátán a községtörténeti baráti kör társas vacsorával egybekötött estet rendezett a „Korona” vendéglőben. Itt mutatkozott be Györki Árpád festőművész is műveivel, amelyek a vendéglő földszinti és emeleti részén kerültek kiállításra. Gyönyörű tájképei, virágcsendéletei méltán arattak tetszést a vendégek körében. Az est meglepetése Szántó Károly énekművész volt, aki sok szép magyar nóta után még a székely himnuszt is elénekelte a közönségnek. Szántó Károly dalait tartalmazó kazettákat a közönség a helyszínen megvásárolhatta, úgyszintén megvehe- tőek a bemutatott festmények is, amelyek még három hétig megtekinthetők a „Korona” vendéglőben. Az est bevételét a baráti kör a községtörténeti kiállítás gyarapítására szeretné fordítani. Kissné Pásztor Éva Hagyományőrzők Hírmondó Kékén Március első napján vehette kezébe az olvasó a Kókai Hírmondó első és második összevont számát. Kiadó a községi könyvtár, főszerkesztő Varró István. A 8 oldalas lap mottóját „A hír szent, a vélemény szabad!”. Megjelenik minden hónap negyedik hetében. Tapasztalt nemzedék Azt mondja a könyvtárosnő, munkahelyi főnököm, hogy írhatnék a nyugdíjasokról a Tápiómenti Hírlap számára. Egy kicsit gondolkoztam, majd azt mondtam: megpróbálom. Szóval a nyugdíjasokról! Erre mondják a fiatalabb nemzedékek: „Teli van velük a hócipőnk!” Meg egyáltalán, tudok én igazán újat, érdekeset mondani a nyugdíjasokról? Bármit is? Igaz, hogy már tizenhat évvel túlléptem a bűvös női korhatárt, de „valódi” nyugdíjas még nem voltam. Folyamatosan dolgozom, szívesen és örömmel, Istennek hálát adva az erőért. Talán még hasznára is voltam másoknak, bizony, már fél évszázadnál több évi munkaviszony van mögöttem, de mégsem éltem át teljes súlyával a nyugdíjassorsot. Van akkor jogom, hogy kinyissam a számat? Ismereteim, érdeklődésem, közeli és távoli tapasztalataim alapján két nézőpontból szemlélem a nyugdíjasok széles rétegét. Miért örül (örülhet) egy nyugdíjas férfi vagy nő? Örülhet, hogy a nyugdíjaskort egyáltalán megérte, hogy 30—40 évi tisztességgel végzett munka után eljött számára a megérdemelt pihenés időszaka. Nem kell keseregni, hogy „Kegyetlen a törvény, de törvény!” A mindenki számára rendelt idő elérkezé- sével bele kell nyugodni, hogy „Ideje van a sírásnak, ideje van a nevetésnek”, ideje a pihenésnek is. Olyan sokan eltávoznak idő előtt. Örüljön hát, aki átlépte életében, viszonylag egészségesen a bűvös küszöböt. Ha van mellette önzetlen, vele együtt megöregedett, szerető társ is: nagyon sokat kapott. 8 « Minek örülhet még? Ha vannak gyermekei, unokái, akik szeretik, akik körülötte vagy tőle nem túl vesszire laknak. Igaz, hogy ez az öröm nem feltételezi a nyugdíjas állapotot. Az is nyugdíjasöröm itt vidéken, ha van egy kis kert, ahol csendben dolgozgatva, figyelve a természet naponta megismétlődő apró csodáit, a bogarak, madarak életének megnyugtató szépségeit: valami kis harmónia árad el lelkében. Aztán zöldséges-gyümölcsös kertek haszna is jó a nyugdíj mellett. Öröm egy-egy jó könyv, amelyet most már nyugod- tabban el lehet olvasni, egy szép és nem fültépő zene- szám meghallgatása a rádióból, lemezjátszóról. Többet törődni magunkkal, a lelkűnkkel, készülni, rendezni dolgainkat. Fáj, hogy vannak akik nyíltan hirdetik, hogy nem kell a nyugdíjasokkal törődni. Mi kell már azoknak? Ruhát ne vegyenek, hordják a régit! Enniük nem kell annyit. Menjenek az öregek napközijébe, akkor nem kell fűteni és világítani sem. Itt van például az önkormányzatokra szabadított helyi adók lehetőségének nyugdíjas, éppenséggel egyedülálló nyugdíjas ellensége. Ha 25 négyzetméteres (Bertha Bulcsú nevezetes cikke szerinti) „nyúl- ketrec”-kigondolást rászabadítják a községekre, az egyedül élő nyugdíjas vagy nyugdíj nélkül tengődő János bácsinak, Mári anyának, mamiknak és papáknak „tisztelt” öregek fogják kinyögni, megkoplalni a súlyos forintokat jelentő adót, ha ugyan bírják. Ők lesznek a legaktívabban adóztatható réteg. Az „okos” lehetőségek szerint ahol 4—5 aktív kereső él egy házban: megúszhatja egyetlen fillér adó nélkül, de az egyedüli nyomorult, beteg, tengődő nyugdíjas: fizessen! Ügy kell neki! Miért engedte szárnyára gyermekeit, miért nem halt meg akkor, amikor társa eltávozott tőle? Miért él egyáltalán? Bűnhődjön! Fizessen! Esetleg költözzön 70—80 évesen. Váljon meg minden emlékétől, emberségének, függetlenségének utolsó szálát is eltépve. Talán rémeket látunk? Sajnos annyi félelem vált szomorú valósággá már. Elképesztő lehetőségek lesújtó valósággá lettek. Tudjuk, hiszen mi vagyunk a „tapasztalt nemzedék”. Marjos Istvánná Szentmártonkáta I. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM 1991. MÁRCIUS 19., KEDD TÁPIÓMENTI MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Költségvetésük fillérre pontos Optimista farmosiak Farmoson — az önkormányzat vitáján és a közmeghallgatáson is — fontosnak tartották megállapítani azt a tényt, hogy a korábbi tanács számottevő pénzügyi aktívummal adta át a kasszát az új vezetésnek. Így megbízható tartalékkal indulhattak. A tavalyi 41,7 millióval szemben az idén közel 57 millió forintos költségvetéssel számolnak, aminek 57 százaléka normatív állami támogatásból származik. Fejlesztésre mintegy 9,5 millió jut, ami — saját bevallásuk szerint -r a mai szűkös világban igazán jó lenne. Feltéve, ha az infláció nem haladja meg a számított 36 százalékot. Akkor ugyanis minden felborulhat... Mert az idén esedékes költségeket fillérre pontosan kiszámították. A környező községekhez képest feltűnő az a törekvésük, hogy előrelátóan figyelembe veszik a termelő, kereskedő, közszolgáltatást végző szervekkel, üzemekkel, intézményekkel való lehetséges együttműködést, a közös teherviselésen alapuló, kívánatos társulási formákat. Így például a MÁV-nál kezdeményezték a nasút- állomásnak és környékének rendbetételét, hiszen több, mint ezer farmosi ingázó utazik naponta. Az önkormányzat benyújtott egy költségvetési tervezetet aszfaltozott peronok kialakítására. Szóvá tették, hogy a váróterem, valamint az előbbi területek világítása sem maradhat a jelenlegi állapotában tovább. A falu határában lévő természetvédelmi terület fennmaradásához szintén nélkülözhetetlen a Természetvédelmi Hivatal anyagi hozzájárulása. A községi dögkút helyzetének megnyugtató megoldása viszont csak a helyi tsz-szel együttesen megy. ök legalább annyira érdekeltek az ügyben, mint a falu. Tőlük vesznek egyébként szennyvízszippantót, hiszen csak a közületek ilyen jellegű igényeit számítva két év alatt megtérül a kiadás. (Ide kívánkozik az a megjegyzés, hogy az alig néhány kilométerrel távolabb fekvő Tápiószelén ugyanebben a variációban gondolkodnak, ráadásul nyilván ugyanazon tsz-től akarnak vásárolni traktort és szippantót is. Lehet, hogy együtt könnyebben menne?) Farmoson nem vetnek ki az idén helyi adót, természetesen a régi jogszabályok szerinti adók érvényben maradnak. Hozzátették: ha a szomszéd Tá- piószele bármilyen formában megadóztatja a közü- leteket — a közös tsz-t, ÁFÉSZ-t —, akkor nyilvánvalóan új helyzet áll elő... A farmosiak nem bízzák véletlenre a jövőjüket, számon tartják tartalékaikat is. Többek között remélik, hogy a külterületeiket használó vadásztársaságok a jövőben az önkormányzatnak fizetnek majd a földterületekért. Farmoson tehát optimisták. Ha év végére kiderül, tévedtek mégis? Akkor maradnak rosszul értesült pesszimisták! (tóth) Elgondolkodtató Meddig fut a homok? Tápiószele, Tápióbicske, Farmos környékén, az Al- só-Tápió mentén egyes évszakokban olyan homokfúvásokkal találkozhatunk, mint más tájon télen a hófúvások idején. Előfordul, hogy az autósok leállnak a homokfúvás miatt. Tíz-tizenöt perces álldogálás után a kocsi mögött mintegy ötven-hatvan centiméteres bucka keletkezik... Itt a tavasz és a szén mmsxmsmmntama&stimxt Az utóbbi hetekben — mint ahogy azt a Tápiómenti Hírlap is megírta — szénhiány- nyal küszködött a térség. Megszaporodtak a lakossági panaszok, sőt némely településen indulatosan részrehajlással vádolták a tüzépeseket. Szerencsére nemcsak a jó idő, de a szén is megérkezett (Deák Attila felvétele) Szakemberek véleménye szerint ennek több oka van: egyrészt az évek óta tartó szárazság. Másodszor a mezővédő erdősávokat kiirtották. Kiirtották a kisebb facsoportokat, a cserjéket, hogy minél nagyobb mező- gazdasági táblákat tudjanak létrehozni. Az óriási táblákon a szél fölgyorsul, szárítja a talajt. Egy nagyobb szélvihar útakadályt is tud okozni, arról nem beszélve, hogy tönkreteszi a növényzetet. Ahol a nagy erejű homok száguld, szinte pengeélességgel borotválja le a növényzetet. Arról is szólni kell, hogy a szél a talajba került tápanyagot is elhordja. De ugyanígy elhordja a maradék termőréteget is. Mit lehet tenni? A gazdákat, az önkormányzatokat rá kellene venni arra, hogy a táj arculatának, a természet védelmének az érdekében a települések környékét újból fásítsák, és amit elültetnek, azt a későbbiekben gondozzák is ... Régi mondás: ha az ember egy fát ültet, azt nem magának, hanem a jövő számára, az unokáinak telepíti ... De aki ma fát ültet, annak gondoskodnia kell arról is, hogy az a fa felcseperedjen, mert az unoka csak úgy tud majd alatta pihenni... Katt •tápiómenti hírlap Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. O Munkatárs: Deák Attila. ® Fogadónap minden csütörtökön 10—12 óra között Nagykátán a művelődési központban.
