Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-18 / 64. szám
Variációs tanítás A Pest Megyei Pedagógiai Intézet kiadványszerkesztősége Üj utakon a pszichológiában címmel tanulmánykötet megjelentetését tervezi idén szeptemberre I.énárd Ferenc munkásságáról. A könyv az ismert pszichológus-pedagógus professzor több mint fél évszázados, rendkívül gazdag életútját elemzi. Az egyes írások foglalkoznak Lénárd Ferenc tudományszervező és szerkesztő tevékenységével, elméleti és empirikus kutatómunkájával. A kötet bemutatja az általa létrehozott iskolalaboratóriumot, az ott kezdett és országszerte folytatott tanítási kísérleteket: az úgynevezett variációs tanítási és vitamódszert, ezek alkalmazását és eredményeit, valamint a Lénárd- életművet továbbfejlesztő pedagógiai-pszichológiai kutatások újabb sikereit és tapasztalatait. Olvasói értékes anyagot kapnak a mindennapok pedagógiai problémáinak megoldásához, ezért elsősorban pedagógusoknak és pszichológusoknak, pedagógusjelölteknek, iialamint a társadalomtudomány kérdései iránt érdeklődőknek ajánlják a szerkesztők. Sz. K. Kossuth- és Szécheny i-dí j ások Az Országház felújított kupolatermében Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke március 15. alkalmából átnyújtotta a Kossuth- és a Széohenyi-díja- kat. Kossuth-díjat kapott: Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző; Gaúl István filmrendező, érdemes művész; Határ Győző író (Nagy-Britannia); Ragályi Elemér operatőr, kiváló művész: Schrammel Imre keramikus, érdemes művész; Szabó Miklós, a győri leánykar kóruskarnagya, egyetemi tanár; Szabó Sándor színművész, kiváló művész; Szakály György, a Magyar Állami Operaház magántáncosa, érdemes művész; Szilágyi .János György történész; Takáts Gyula költő; Tatay Sándor író; Tor- dy Géza, a Vígszínház színész-rendezője, kiváló művész; Zalaváry Lajos építész. Széchenyi-díjat kapott: dr. Boda Domonkos, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikájának igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár; Bodonyi Csaba Margó FARKASSZEM Meghökkentő megállapítás. „Ritka kivételtől eltekintve, ma a tantestiile- . tek és a képviselő-testületek farkasszemet néznek." A megállapítás maga is meghökkentő, s még inkább azzá teszi, hogy akitől származik, kettős minőségében érintett. Volt pedagógus, jelenleg polgármester. Ó csak tudja ..., de jól tudja-e?! Sajnos jól tudja. Valóban sikerült az önkormányzatok egy jelentős részének furcsa háborúba keverednie a tantestületekkel. Ami persze nem azzal egyenlő, mintha a tantestületeknek semmi része nem lett volna ennek a furcsa állóháborúnak a kialakulásában. Sorolom, távirati stílusban. A teljhatalom igénylése, az iskolai demokrácia felülbírálása. Belebonyolódás a személyi kérdések útvesztőibe. A hamari módon meghirdetett, sok iskolánál a nemrég megejtett igazgatóválasztást törlő pályázatok. Az ígért, de nem megvalósított tantervi változtatások. A tárgyi feltételek rohamos romlása. A pedagógusok béremelése körülötti huzakodás. Az iskolaszékek felállításának bedobása a köztudatba, majd a szinte teljes csend. A ki kit képvisel szakszervezeti viaskodások. A sztrájkkal való fenyegetés ... Bővíthető lenne a lista tovább is, de minek? Éppen elég ennyi. A hevenyészett felsorolás is bizonyítja, a teendők egy részéhez semmi köze az önkormányzatoknak (ha csak annyi nem, hogy ők helyben „a" hatalom), annál több a tárcának, s magának a kormánynak. Ami azonban „fent” nem vagy rosszul történt meg, azért is a képviselő-testület tarthatta ja a hátát. Ebbe nem csak olyan kérdéskör tartozik, mint például a tantervi változtatások, hanem olyasmi is, mint az önkormányzatok gazdálkodásának a törvényi rendezettsége. Ennek híján ugyanis bár mérés, de korántsem felelőtlen véleményként hangozha tóit el sok helyen: nem tudni, mi lesz áprilisban, májusban, szeptemberről nem beszélve ... S a mai helyzet szerint valóban nem tudhatni, hiszen néhány iskolánál már az ún. folyó kiadások fedezete is kétséges. Szomortian észlelem, hogy amint a megelőző hatalom, a mostani sem tartja sokra az oktatás világát, s annak fösze replőjét, a pedagógust. Attól persze óvakodnék, hogy azt állítsam, amit jó néhány helyen hallhattam („folytatódik a p edagó gusellenesség”), tényként kell viszont elfogadnom a rossz közérzetet, a farkasszemet néző két fél türelmetlenségét a másikkal szemben, amint annak is sok az igazságtartalma, amit a képviselő-testületek tagjai, a polgármesterek állítanak. Szerintük t ú l érzékenyek a testületek, tévésen értelmezik önállóságukat... Megkockáztatom: a farkasszemet nézők az egymásra szegezett tekintetekkel korántsem elszántságukat, bátorságukat, sokkal inkább bizonytalanságaikat, a rendezetlen helyzetből következő aggodalmaikat leplezik. Néhány helyi akarnak túlkapásaitól eltekintve, az objektív helyzet teremtette és tartja fenn a feszültségeket. A farkasszemet nézők az átmenetet értelmezik állapotnak, a felszíni jelenségeket folyamatnak, és ezért vonnak le téves következtetéseket a másik fél toleranciáját, egyiittmüködé- si készségét illetően. A mindent központilag előírtak helyébe lépett lépő mindent döntsenek el önállóan gyakorlata meglepte a felkészületlen feleket. Felkészületlenségük objektiv helyzet következménye. Ezt belátni ne legyen presztízskérdés. Mészáros Ottó 1 építész; Domokos Pál Péter néprajzkutató, zenetörténész; dr. Kerkápoly Endre, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára; dr. Király Tibor akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának kutató-professzora; dr, László Gyula, a történelemtudomány doktora; Liska Tibor közgazdász: dr. Németh Lajos akadémikus, művészettörténész; dr. Palikovits Miklós akadémikus, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I-es számú Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének egyetemi tanára; dr Rúzsa Imre, a filozófiatudomány doktora; dr. Szabad- váry Ferenc egyetemi tanár, a Műszaki Múzeum főigazgatója: dr. Szalav Sándor akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara atomfizikai tanszékének egyetemi tanára; dr. Var- gyas Lajos népzenekutató. A Széchenyi-díjat megosztva kapták a gépelt vagy nyomtatott szövegek automatikus felismerésére szolgáló optikai karakterfelismerő programrendszer nemzetközileg is elismert kidolgozásáért: Kovács Györgyné matematikus, dr. Marosi István villamosmérnök, Tállai Benedek üzemgazdász -r ends z erszer- vező. Sza k ni un kástamílók kényszerpályán Nem eresztették őket szélnek Nincs reménytelen helyzetben a megye egyik legnagyobb szakmunkásképző iskolája, a gödöllői Madách Imre Szakmunkás- képző Intézet és Szakközépiskola, noha a vészharangot az ő fejük fölött is megkongatták, akárcsak az ország hasonló középfokú intézményei fölött. Nem kell vészmadárnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük a szakmunkásfiatalok oktatása, képzése egén jó idő óta gyülekező viharfelhőket. Gödöllőn is gond, hogy 18 szakmájuk egyikére- mástkára idén nem a szükséges mértékben jelentkezett a náluk próbálkozó 439 végzős nyolcadikos. Az egyik túlzsúfolt szakmára, a nőiruha-készítőire 72-en startoltak, de csak 32-t vehettek föl. Nem jobb a helyzet az ugyancsak agyoncsépelt fodrászszakmában se, ahová 16 helyre 45-en tülekedtek. Á fiús szakmák közül legnépszerűbbnek az autószerelői bizonyult, de 40 fiatalból csak 32 juthatott be. Igen erőteljesen nőtt idén a karosszérialakatosi szakma iránti érdeklődés, sajnos az 50 pályázóból csak 28 számára volt hely. Akik nem jutottak be, Magánfőiskola tervei Ónálló nyelv! főiskola létesítését tervezi — vállalkozási alapon — a nyelv- és felnőttoktatással, középfokú képzéssel, felvételire előkészítő táborok szervezésével, valamint könyvkiadással foglalkozó székes- fehérvári székhelyű Come- nius Tanulmányi Társaság. A főiskolán — nyolc félév alatt — nyelvtanárokat. tolmácsokat, szakfordítókat, illetve újságírókat képeznének, s a programot később menedzserképzéssel, Illetve informatikai képzéssel is kiegészítenék. Az intézmény létrehozására a város önkormányzatától a volt MSZMP oktatási igazgatóság épületét, valamint a működési költségeket kéri a társaság. A tanárokat, valamint az egyéb költségeket a társaság fedezné. Az elképzeléssel egyetértett a városi ön- kormányzat is, de ahhoz, hogy a főiskola megvalósulhasson, mep szükség van az országos szakmai fórumok, s végső soron a kormány jóváhagyására is. Székesfehéi'várott egyébként két évszázados álom valósulna meg a főiskola létrehozásával: az akkor még szabad királyi város ugyanis először 1794-ben kérte, hogy falai között létesítsenek univerzitást. azokat se eresztette szélnek az iskola. Az elutasítottak ^ szüleit bekérették, és józan érvekre hivatkozva próbálták meggyőzni őket, másik szakmára írassák be náluk a gyereküket. Ügy látszik, a meggyőző szónak volt foganatja, mert jó néhányu- kat sikerült átirányítani a népszerűtlen hegesztői, ács- és marósszakmára. Elsősorban a volt gödöllői és aszódi járásból vettek fel jelentkezőket, fodrászszakmára viszont az egész megyéből. Jó érzékkel igazodva a megye telefon- és telekommunikációs fejlesztési elképzeléseihez, az iskola a jövő tanévtől az egész megyéből vesz fel erre a szakmára jelentkező fiatalokat. Sajnos, korábbi vállalati partnereik közül most visszalépett a 23. számú Építőipari Vállalat. Az eddigiektől eltérően nem kötött szerződést velük arra, hogy végzős diákjaikat foglalkoztatja. Csökkentette a végzős diákok alkalmazására vállalt létszámát a Gödöllői Gépgyár. Lépését azzal indokolta, hogy áttért a vegyes vállalati formára, és a privatizációra is hivatkozott. Csapás az iskolára, hogy a gépgyár ezentúl nem engedi át neki a területen levő tanműhelyt, mondván, azt ezentúl más célra akarja használni. Az ilyesfajta kényszer hatására szerencsére ezzel ellentétes, kedvező változások Is tapasztalhatók. A vállalatokat szerződéskötésre ösztönző adókedvezmény miatt a korábbinál több végzős diákot alkalmaz a Ganz Mérőműszerek Gyára. Szintén az ösztönző adókedvezménynek köszönhetően néhány Gödöllő környéki kisvállalat, ktsz elkötelezte magát, hogy fölvesz néhány, számára szükséges szakmában végző diákot, sőt öt kis cég mindezt megtoldotta összesen 950 ezer forint, az iskolának adományozott támogatással. Az adókedvezmény a kisiparosokat ts mozgásba lendítette. Ha a kisiparos vállalja, hogy a szakmunkástanuló nála végezheti a szakmai gyakorlatát, akkor adóelőnyökhöz juthat. Ezzel a megoldással mind a kisiparos, mind a vállalat, mind a diák jól jár, mivel a fiatal így nemcsak a nélkülözhetetlen szakmai gyakorlatot szerezheti meg, hanem az iskola elvégzése után biztosabban lesz állása. Érthető okokból a szakmunkásképző is szorgalmazza, hogy lehetőleg minden tanulója még az iskolai felvétel előtt kössön ilyesfajta szerződést, akár kisiparossal, akár vállalattal. A fentiekből kitűnik, nincs még minden veszve a szakmunkásképzés ügyében, bár ezek az újfajta törekvések, ösztönzők és megoldások elsősorban a gyerekek szüleire rónak a réginél nagyobb, főleg anyagi terheket. Ha például a gyerekükkel szerződést kötő kisiparos nem Gödöllőn lakik, akkor a diák hetente váltogathatja a gyakorlati képzést a kisiparosnál és az elméleti oktatást az Iskolában. Vagyis hetente ingázik a két település között. A kényszerszülte megoldás még mindig célravezetőbb, mintha akár az iskola, akár a kormány, akár a szülők tétlenül tűrnék, hogy gyerekük nem tanulhatja ki választott szakmáját. Kedvező változás várható a gödöllői szakmunkás- képző kollégiumi ellátásában. Az iskola igazgatójának ígérete szerint két éven belül minden diákjuknak jut kollégiumi hely. Mindez úgy lehetséges, hogy négyemeletes, 208 férőhelyes saját kollégiumukat — amelyben jelenleg négy gödöllői iskola diákjai laknak — fokozatosan ismét ők veszik birtokukba. Üj helyeket nyerhetnek azáltal is, hogy talán az egyik iskola visszakerül a fővárosba, s így a szakmunkástanulóknak több hely jut. / K. K. Módszer az önkormányzatok féken tartására Egy gesztus ára A Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnökét, dr. Kiss Sándort arról kérdeztük: mi a véleménye minisztereink ama nagylelkű gesztusáról, amellyel idei, éves béremelésükről lemondtak? Hiszen a köz- igazgatási dolgozók jelentős hányadának, éppen a miniszteri illetmények függvényében állapítják meg fizetését. Nem képzelhető el, hogy a miniszterek ezzel a lépéssel többeket kizártak a béremelés lehetőségéből? — A közigazgatási dolgozók közül csak a polgár- mesterek illetményét számítják a miniszteri fizetésekből. A polgármesterek azonban — eltekintve a fővárostól és a nagyobb városoktól — a legtöbb helyen jóval alatta maradnak n számukra adható maximális bérnek, mivel az önkormányzatoknak kevés a pénzük. Emelni tehát még lehetne nekik, de nincsen miből. Ugyanakkor a köz- tisztviselők bére aggasztóan alacsony, ennek következményeképp viszont tényleg igen nagy fluktuáció várható, amely végső soron a közigazgatás működését sodorhatja veszélybe. — Nem elképzelhető, hogy a minisztereket — és csak őket — valahogy kompenzálják majd az elmaradt béremelés miatt? — Tudjuk, hogy a miniszterek jövedelmét nem csupán a fizetésük alkotja, hanem részesülnek más olyan térítésekben is, amelyekből anyagi előnyük származhat, így valóban elképzelhető, hogy ezek a juttatások kompenzálhatják az elmaradt béremelést. — Visszatérve a polgár- mesterek fizetésére, vajon nem sérti az önkormányzatiság szellemét, hogy egy helyi tisztségviselő munkabére a miniszteri fizetéstől függjön? — Igen, ez valóban elhibázott konstrukció. Az ő illetményüket függetlenül kellett volna megállapítani, illetve a képviselő-testületnek szabad kezet adni, hogy polgármesterük munkáját saját belátásuk szerint díjazzák. Ugyanerről az anomáliáról kérdeztük dr. Erdélyi Lászlót, a Pest Megyei ön- kormányzati Hivatal főjegyzőjét, aki elmondta: — Nem új dolog ez, amit a miniszterek csinálnak, hiszen azelőtt is előfordult, hogy a megyei tanácselnökök hosszabb ideig sem kaptak fizetésemelést hasonló okok miatt. Így azután arra is volt példa, hogy néhány 'beosztottnak az összjövedelme meghaladta a vezetőét. Mindez azonban akkor még elviselhetőbbnek tűnt, hiszen az infláció nem ért el ilyen nagy mértéket. A rossz közérzet kialakulásához azonban már akkoriban is hozzájárult. — A mostani körülmények között hogyan hat majd mindez a közigazgatásban dolgozók életkörülményeire? — Mivel a hivatali dolgozók bére alatta marad a polgármesterekének, ezért az így kialakuló bérbefa- gyasztár nagy mértékben rontja majd az önkormányzatok versenyképességét a munkaerőpiacokon. A jó szakembert nem lehet majd megtartani, ha minden más területen jobban fizetnek, mint nálunk. — Persze nagy gond most sincs, hiszen az említett törvény a polgármestereknek csak az alapbérét határolj'a be, nem a jövedelmüket. A képviselő-testületek' ötletességétől függően biztosítani lehet a polgármesterek részére jövedelmük értékállóságát. Csak éppen méltatlannak tartjuk, hogy ilyen trükkökkel kelljen hozzájuttatnunk a tisztségviselőket ahhoz a jövedelemhez, amelyet munkájukkal egyébként kiérdemeltek. — Mégis, hogyan kerülhetett annak idején elfogadásra egy ilyen bérezési szisztéma? — Amikor a rendszer bevezetéséről, illetve a törvényről folyt a vita, arról volt szó, hogy ez garancia lesz a fizetések fokozatos emelésére, az infláció követésére. Az fel sem merült, hogy a módszer az ön- kormányzatok féken tartására lesz majd egyszer jó. Nem értjük, hogyha az eredeti szándék nem ez volt, mégis hogyan estünk bele egy ilyen előre át nem gondolt helyzetbe. Szegő Krisztina
