Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-02 / 52. szám

Nem veszítettek piacot Barokk álmok A napokban tartotta év­záró közgyűlését a Stylus Faipari Kisszövetkezet, amelynek elnökével, Reich Lászlóval ebből az alka­lomból beszélgettünk. — A beszámolójuk sze­rint 1990. az önök életé­ben az elvesztegetett le­hetőségek éve volt. Miért? — Voltaképpen jó néhány cég szívesen elfogadná az eredményeket. Ne vegye szerénytelenségnek, mi ön­magunkhoz képest lettünk gyengébbek a múlt eszten­dőben. Reggelente nyo­masztó gondokkal küszkö­dő emberek jöttek dolgozni, .bár több .szociális intézke­dést tettünk. Ám a hangu­lati elemekre kevésbé fi­gyelt a vezetőség. Nemigen gondolt arra, hogy a lelket tartsák a munkatársakban. Mindenesetre lényegesen szerényebben teljesítettünk — holott egész évben folya­matosan tevékenykedhet­tünk —, mint amit a ren­delésállományunk lehetővé tett. — A megrendeléseket nem győzték kapacitás­sal? — Egyszerűen arról van szó, hogy a szövetkezetnek többet kell produkálni a tavalyinál. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, hogy a második félévben kétszer annyit termeltünk, mint az elsőben, és háromszoros volt az exportunk. Hál' is­tennek, nem veszhettünk piacot. 1— A korábbi látványos beruházásuk meghozta-e azt az eredményt, amit reméltek? — Alapjában véve nem hasznosítottuk azt, ami a beruházásban rejlett. Azo­nos volt a termékösszetétel, nagyobb odafigyeléssel, korrektebb munkavégzéssel dupla termelési értéket is hozhatott volna. Az előbb említett számok ezt bizo­nyították. — Termékszerkeze t- váltás? — Maradéktalanul meg­valósult. Nagy biztonsággal és üröminél mondhatjuk, erre az évre megvannak a feladataink. Sőt, úgy lát­szik, már 1992-ben sem lesznek efféle gondjaink. — Igazán tetszetős a barokk bútoruk. A hozzá fűzött álmok mikor tel­jesülnek? ■ — Egyelőre a nyugat- európaiak rendkívül tartóz­kodóak. Meglepő viszont az amerikai, kanadai és izraeli érdeklődés. Velük ajánlati szinten tárgyalunk. Az az igazság, ebből nem akarunk sokat készíteni. Képtelenek is lennénk rá. Ezzel csupán ■azt szeretnénk elérni, hogy az „elit” gyártók kategó­riájában tartsanak bennün­ket számon. Természetesen ez a rang aztán niás terü­leteken is kamatozik. — A kintlévőségek mennyire keserítették meg az életüket? — Szerencsére nem jelen­tetlek létkérdést. A vevőink többsége fizetőképes. Az exportjaink után tíz napon belül pénzhez jutunk. An­nál elgondolkoztatóbb a jogalkalmazásban észlelhe­tő trehányság. Itt van olyan felszámolási eljárá­sunk, ami 1989. december 4-én indult — nem tévedés! —, és a mai napig nem moz­dult az ügy előbbre. Bebi­zonyosodott a sorozatos bí­rói mulasztás. Ez az, ami megengedhetetlen. Az ál­lam, akitől lehet még, elve­szi a pénzt. Ugyanakkor nem követeli meg a jogal­kalmazásná! a korrekt ha­táridőket. A ceglédiekkel többnyire lekezelően visel­kednek. — Az már biztos, hogy lesz elegendő munkájuk. A sikeres évhez az igazi garancia a nyugat-euró­pai piac? — Az. általunk gyártott termékek vevőköre azt hi­szem, elszegényedett. A ko­lonial típus iránt nincs ke­reslet. Most fejlesztünk ki egy úgynevezet organikus bútorcsaládot, amit honi ér­tékesítésre szánunk. Ez el­képzeléseink szerint körül­belül az 1993-as modellünk lenne. Addig a túlélést a nyugati piac jelenti szá­munkra. — Végül is a szövetke­zet igencsak optimistán szemlélheti ezt az évet. Van elegendő megrende­lés, csupán dolgozni kell. — Kétségtelen az a tudat, hogy tudjuk, mit kell csi­nálnunk, optimizmust su­gall. S ez óriási dolog. Re­méljük. hogy az ország semmiféle gazdasági ka­tasztrófája nem fogja elfúj­ni ezt a bizakodást. Ha az eddiginél többet már nem vesznek el tőlünk, a piaci gazdálkodásra való áttérést még túléljük. Szinte biz­tos, hogy a jövőre is talpon maradunk. F. F. Ár­változások Változó világban élünk. Olykor még az árak is változnak, k ko­rántsem eredeti tapasz­talairól szereztem tanú- bizonyságot a minap. Cegléden, a Rákóczi úti élelmiszerboltban AMO viking pipereszappant vettem. Az elegáns cso­magolóanyagra rára­gasztották: ára 25 forint 80 fillér. Alaposabban szemügyre vettem, s alatta az eredeti árat fedeztem fel: 14 forint 90 fillér. Tovább vizsgá­lódtam. Egy kézzel rá­írt árral is találkoztam. Ezen 22 forint 10 fillér állt. A szappan egyébként illatos volt. Ez fix. (r.) A könyvtárban Március 4-én, hétfőn 16.30-kor a városi könyv­tárban tartja összejövetelét a Kárpáti Aurél irodalmi asztaltársaság. Az érdeklő­dők Kürti Béla nyugdíjas középiskolai tanár előadá­sát hallhatják Szikszai Istvánról, a századforduló színész-újságírója életéről, munkásságáról. Leesett a tan tusi Öngól Kévjegykártya. Nem rongyrázás, ha van. Időn­■ ként szükségeltetik. Ezért elhatároztam, hogy valame­■ lyik nyomdában száz dara­bot csináltatok. Miután Cegléden és környékén is gombamód elszaporodtak a ■házinyomdák, úgy véle­kedtem, hogy a legolcsób­bat választom. Telefonhoz nyúltam. — Halló! Búzakalász nyomda? — Igen. — Névjegykártyát szeret­nék csináltatni. — Kérem mi már ezzel nem foglalkozunk. Üjabb telefon. — Itallá, cs emői tsz- nyomda? — Igen, az vagyok.' ._ — Vállalnak-e névjegy­kártya-nyomást? — Hogyne. Két hét alatt készen van. Száz darab négyszáz forint. Sokallottam. — Halló, Kossuth Mű­velődési Központ-nyomda? — Igen, parancsoljon. — Csak érdeklődöm. Csi- nálnak-e névjegykártyát? — Természetesen — Mennyiért?- — Száz darab 450 forint. Egy héten belül készen van.- Még inkább drágállotiam. — Halló, Szabadság téri nyomda? — Igen. —1 Csinálnak-e névjegy­kártyát? — Igen. — Mennyi az ára? * — Száz darab négyszáz forint. Két hét múlva ké­szen van. Ennél maradtam. Ugyanis rájöttem, hogy 400 forint­nál olcsóbban sehol nem készítik. Bizony nem volt hiábavaló a telefonálgatás, mert megtakarítottam öt­ven forintot. Jaj, most esett le a fan-, tusz! Eltelefonáltam hat­van forintot.., Szembesítés A nevelés pillérei A bibliaiskolák közössé­ge március 4-én (hétfőn) 18 órától előadást szervez a ceglédi Kossuth Művelődé­si Központban. A helyes nevelés alapelveineik tagla­lása során Vígh Ágnes, a Jó Hír című folyóirat szer­kesztője beszél az öt alap­pillérről: az önfegyelemre, szolgálatkészségre, élet­módra, hitre, a családi ott- hon kialakítására való ne­velésről, s bibliai példákat szembesít a mai gyakorlat­tal. CEGLÉDI Közeledik a tavasz A fák gallyazása, nyesése már a tavasz közeledtét jelzi. A Parképítő Kisvállalat brigádjai a Rákóczi és Pesti úton dolgoznak (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Ez nem tréfa A Átalakulnak Az utolsó hagyományos zárszámadási közgyűlését tartotta a napokban az al- bertirsai Szabadság Ter­melőszövetkezet. A közös gazdaság gépműhelyében a 345 tag közül 220 jelent meg. Zömmel a 199 nyug­díjas közül kerültek ki a távolmaradók. Az elnöklő Takács Gyula főagronómus megnyitója után Nagy Gá­bor ismertette a tava­lyi termelési-gazdálkodási eredményeket. A közös gazdaság az évet 7,3 millió forint veszteség­gel zárta, mert a 20 millió forintos aszálykárnak csak egy részét tudták pótolni. Bár a szövetkezeti és A művész Un gyárról jött Bubelényi László festőművész Ungvárról települt át családjával Ceglédre. Március 8-áig a Ceglédi Galériá­ban látható kiállítása (Apáti-Tóth Sándor reprodukciója) földtörvény hiányzik, a szövetkezet döntő lépés megtételére határozta eK magát. Április másodiká- tól gyökeresen átalakul egy magyar viszonyok között életképesnek tűnő, nyugati típusú szövetkezetté. Ennek jegyében az ipari részle­gek közül kettő már egyéni és társas vállalkozásba ment át. További kettő-há­rom hasonló módon alakul át április másodikától. Az alaptevékenységet ki­szolgáló gépesítés, a szállí­tás, a műhely költségelszá- molásos egyéni vállalkozá­si formában működik majd. A növénytermesztésben és állattenyésztésben dol­gozók egyéni, illetve kis­csoportos érdekeltségi rendszerbe lépnek át. A háztáji föld .szeptemberig megmarad, S ami szintén érdekes, elkezdik a bio­gazdálkodást újabb 40—50 hektáron. A teljes átalakulás szep­temberig megy végbe Ad­dig remélhetőleg a szövet­kezeti törvény is napvilá­got lát. A változások lé­nyege, hogy a tagok a jö­vőben vagyonuk vagy föld­jük egy részével, netán tel­jes egészével kötődnek a szövetkezethez és ennek fe­jében részesülnek a ha­szonból. A változások kézzelfog­ható jele már a közgyűlé­sen is.’, érződött. A tagók „juhjegvet” húztak és 370 birkát osztottak szét. Emel­lett 58 millió forint érték­ben vagyonjegyeket kap­tak A szervezeti, tulajdonjo­gi, érdekeltségi átalakulás szorgalmazása mellett a szövetkezet tagsága: úgy döntött, hogy a jövőben is együtt kívánnak dolgozni. Senki nem kerül az utcára, és mindenki képességeinek megfelelő munkát találhat az albertlrsai Szabadság Termelőszövetkezetben. (r. i.) ina

Next

/
Oldalképek
Tartalom