Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-14 / 62. szám
I, ÉVFOLYAM, 36. SZÄM IMI. MÁRCIUS 14., CSÜTÖRTÖK D U K4JÁJ SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGE1 • DUNAKESZI MIKLÓS • FŐT • GOD • RÁCKEVE • SZIGETSZENTBuszháború nincs, csak néhány ütésváltás Komédia fűrészre, tányérsapkára Az alábbi történet tipikusan mai magyar sztori. Főszereplője ezúttal a helyi buszjárat üzemeltetésére vállalkozó magánfuvarozó, de lehetne bárki, aki olyasmire adta a fejét, amit eddig csak állami vállalatok művelhettek. Az ügy helyenként vígjátéki fordulatot vesz, néhol a komédia határait súrolja. Célunk mégsem a kacagtatás. Az év elején kiderült, hogy a helyi autóbuszjára-^, tok tarifáját az önkormányzatoknak kell jóváhagyni. Az új tarifák elfogadása a legtöbb helyen formális volt. A Volán kimutatta, mennyiből tudja kihozni a helyi járatok működtetését, és bejelentette, mennyit kér majd a bérletekért, a testület pedig elfogadta. TÚL JÓ SAJTÓJA VOLT Szigetújfalun azonban másképpen történt, a Volánbusznak konkurenciája akadt Strommajer Ferenc vállalkozó személyében, aki szabályos licitálás során nyerte e) a helyi járat üzemeltetésének jogát. A Volán négyszáz forintos dolgozói havibérletárával szemben ő húsz forinttal kevesebbet kért. A szigethalmi üzemigazgatóságnak igen kis falat az újfalui helyi járat, mégis keményen és igen tisztességesen küzdöttek. Még arra is hajlandóak lettek volna, hogy némi csellel a helyi járatot helyközivé alakítsák. Hiszen ha a sárga buszok nemcsak a sportpályától a HÉV-állomásig közlekednek, hanem átmennek Szi- getszentmártonba, akkor a vonal helyközivé válik, s az ide váltott dolgozói bérletek árának nyolcvan százalékát a munkáltató kifizeti. Ám az újfalusi elöljáróknak nem tetszett az ötlet. Sok bejáró attól fél ugyanis, hogy leépítéskor a cégek először a „legdrágább" dolgozóik talpára kötnek útilaput. Nyert tehát a vállalkozó, ám ö február helyett csak március elsején tudta indítani a buszait. A Volán igen nagyvonalúan még azt is vállalta. hogy egy hónapig a régi feltételekkel üzemelteti járatát, sőt megegyezett a maszekkal: húszezer forint ellenében megkaphatja a nyolc darab meg- óllótáblát is. Sajnos Strommajer Ferencnek Iái jó sajtója volt. A Pest Megyei Hírlap két írásában is foglalkozott a maszekbusszal, a Magyar Távirati Iroda róla szóló információját tucatnyi lap átvelte. Szigetújfalun járt az Ablak forgatócsoportja, két menetben élő telefon- interjú hangzott el a polgármesterrel, illetve a vállalkozóval a Danubius Rá- ri óban. Talán véletlen, talán nem, hogy éppen íz után, március első napjai8»^ffírZap ban különös dolog történt Újfalun. — Nagyon sajnálom, hogy nem v“*tem videóra vagy nem csináltam legalább lényképeket — meséli ar. Lakatos István jegyző. — A Danubiuson elhangzott beszélgetés utáni napon reggel megjelent négy emberrel egy sárga busz és beállt a megállóba. A kisöre- gek, akik mentek a napközibe, szépen felkapaszkodtak rá, és várták, hogy induljon. A négy férfi azonban letessékelte őket, elővettek egy fűrészt és megpróbálták tőből kifürészel- ni a megállótábla alumíniumoszlopát, mivel rán- gatássa! nem értek el semmit. Négy ember egy fűrésszel nyolc oszlopot akart kivágni. Kabaréba ülő jelenet volt. Persze a vállalkozó nem derült rajta ilyen jót. Ugyanis — igaz, szóban — ő abban állapodott meg a szigethalmi üzem- igazgatóság vezetőivel, hogy március tizedikéig fizet, s addig még vagy három napja volt. Nem tudom, mit kezd a Volán a kifűrészeit, megkurtított oszlopokkal, de az bizonyos, ahol egy nagy busszal négy embert küldenek efféle munkára, ott még lehetnek tartalékok. — A vállalkozó az elmúlt hetekben nem csupán a buszbeszerzéssel foglalkozott — veszi át a szót Varga József polgármester. — Strommajer Ferenc addig kilincselt, amíg engedélyt szerzett, hogy járatát a Volán által is felajánlott módon, Szigetszentmárton érintésével helyközi járatként üzemeltesse. Akinek a munkáltatója téríti, az hat- százért helyközi bérletet vált, s így csak 120 forintjába kerül az utazás, és aki akar, az helyi bérletet vesz 380 forintért. A volánosok kijelentették, hogy o vállalkozót majd nekünk kell ellenőrizni. Kérdeztem is, úgy gondolja az igazgató úr, hogy reggelente tányérsapkát csapok a fejembe és jegyet ellenőrzők a Strommajer járatain? — mondja a polgármester. MEGFORDULÁS1 ENGEDETY Szó, ami szó, a vállalkozó hatalmas dilemma elé állította a hivatalokat szokatlan kérésével: helyközi járatot akar indítani. Minisztériumtól minisztériumig, főhatóságtól, főhivatalig küldözgették. Végül a megyei közlekedésfelügyelet engedélyezte — feltéve, hogy megszerzi a sziget- szentmárloniak jóváhagyását, miszerint megfordulhat falujukban a buszaival. A mártom polgármester egy személyben nem vállalta a felelősségteljes döntést, testület elé vitte a dolgot. A képviselők végül áldásukat adták a megfordulásra. Nem tudom, volt-e vita e napirend fölött: feltételezem, aligha. Hiszen a közlekedési rend szabályait tán még egy önkormányzóság sem változtathatja meg. ÍGY MÁR MEGÉRI — Mi valóban nem ellenségként kezeltük a vállalkozót, de némelyik nyilatkozata egészen elképesztő volt és alkalmas arra, hogy ellenünk hangolja a közvéleményt. Nem a főnök sok nálunk, hanem összehasonlíthatatlan az a rezsi, amellyel mi vagyunk kénytelenek dolgozni. Menetrendszerűen megjelenik telepünkön a Köjál, a közlekedésfelügyelet, legutóbb a tűzoltóság, és csak a villámvédelmi tervezés 120 ezer forintunkba került — mondja Kurali István, üzemigazgató. — De a legjobban az háborít fel, hogy amire nekünk nemet mondott az önkormányzat, azt a vállalkozó megcsinálhatta: hatszáz forintos bérletet árul, pedig a licitáláskor 380 forinttal vert meg minket. így már vastagon nyereséges a dolog, hát még úgy, hogy a százegyné- hány forintos diákbérletre 610 (!) százalékos dotációt ad az állam. De azt megnézném, hogy ki ellenőrzi majd a maszek járatok bérleteladásait. Nemsokára ugyanis Dunaharasztin is hasonló vállalkozás indul. Móza Katalin Hány perc jut egy-egy betegre? Majdnem kicsi a rendelő Az utóbbi évtizedekben városi rangot szerzett helységeinkkel kapcsolatban gyakran hangzik el a kérdés: — Mitől az, aminek nevezik? Minősítésükét a tények adják meg. így van ez például Dunakeszin, melynek szolgáltatásait a körzet másik ket nagy települése. Főt és Göd javára Is fejlesztik. Az orvosi szakrendelő intézetet például négy évvel ezelőtt adták át. Jelenleg 15 féle rendelésen fogadják az ide beutaltakat. Van két napszakos és részmunkaidős rendelés is. Legújabb osztályuk az audológia, azaz a hallásvizsgálat. A város területén egyébként 11 felnőtt- és öt gyermekkörzeti rendelőben végzik az egészségügyi alapellátást. fi gyógyítók terhei A számokat szokás időnként beszédesnek mondani, s dr. Néder Miklós orvos igazgató tájékoztatójában tényleg ilyenek szerepelnek. Az, hogy a szakrendelő és a hozzá tartozó hálózat forgalma 431 ezer 274 fő volt, a rendelők teljes napi átlaga pedig összesítve: 1 ezer 718, v egyszerre hoz izgalomba bennünket amiatt, hogy ilyen beteges lenne ez a magyar társadalom? Másrészt mutatja az orvosok túlterhelését, azt, hogy amit négy évvé] ezelőtt mérföldnyinek tartottak Dunakeszi és környéke egészségügyi fejlesztésében, már most nagyobb lépést, újabb fejlesztést kíván. Máris kinőtték a házat. Vajon, az adatokat nézve, nem kell-e eltűnődnünk, hogy hány perce jut egy beteg vizsgálatára az orvosnak? Ekkora leterhelés mellett mennyi ideje jut önmaga művelésére általában, de főleg szakmailag? Ha valóban ennyi a beteg, vagy legalábbis az orvoshoz forduló ember, akkor hol van az a prevenció, magyarul megelőzés, amelyre már az iskolában nevelni kell az ifjúságot? Ami a felnőttnek önmaga iránt kötelessége, ami a gyógyítás költségeitől, fáradalmaitól és szenvedéseitől menthetné .meg az egyént és a társadalmat, minél kedvezőbb mértékig. Már emiatt, az önmagunkban hirtelen megfogalmazódó kérdések miatt is figyelnünk kell a főorvos úrra, aki a tervekről beszél. A legegyszerűbb intézkedések közé tartozik, hogy a központi ügyeletet a nap teljes 24 órája alatt tartani fogják. Ami ennél sokkal jelentősebb, s a város funkcióinak része: még az első félévben megnyílik Dunakeszin a kétkocsis mentőállomás. Ez többet jelent annál, hogy gyorsabban, kevesebb költséggel érkezik a segítség oda, ahová kell. A városban létrejöhet a sürgősségi betegellátás, orvosi felügyelet és fektető létesítésével. Sürgősségi Dunakeszin — Mentés, tartalékkocsi, szállítás a betegség szerint szükséges kórházba — magyarázza dr. Néder Miklós azt az előnyt, aminek megteremtésére sok helyen törekednek. Ez a tendencia, de még kevés helyen dicsekedhetnek vele. Képzeljem el, mondja: —A jelenlegi foktető, sürgősségi osztályok, ambulancia nélkül működő szakrendelőkben előfordul, hogy mindaddig ott marad a beteg a rendelőben, míg eldől, hova kell szállítani. Közben mások kint várnak, türelmetlenkednek. Gyakran csak infúzió és szakszemélyzet kell a kezeléshez, de emiatt öt napig is elfoglal valaki egy kórházi ágyat, amire sokan várnak. Míg az egyszerűbb beavatkozásokra helyben is sor kerülhetne. Ezen a gondon sikerül most változtatni. Segít ebben a mindössze 12 kilométeres távolságra levő Szobi utcai mentőkórház Budapesten, mert az ott dolgozó kollégákkal jó kapcsolatokat alakítottak ki. Szükséges persze a mások támogatása is, így például a Társadalombiztosítási Intézeté, ahová hamarosan tárgyalni indulnak a város küldöttei. Mankóval is gyalog Dunakeszi önkormányzati képviselői ötmillió forintot szavaztak meg az említett fejlesztésre. Az évi 80—82 millió forintos költségvetéséből egy félmilliót valahogy ki tud szakítani az intézet. Ez azonban még mindig kevés. Az országos központ támogatására szintén apellálnak innét, Budapest tőszomszédságából, majdnem 70 ezer ember, alanyi jogon ugyanennyi biztosított érdekében. Apellálhatnának még a közlekedés irányítóinál is, mert ez ügyben a helyzet nemhogy változatlan, hanem rosszabbodik. A gödiek jobb helyzetben vannak valamivel, mint a fótiak, mert a főútvonalon a közelben áll meg az autóbusz. A másik falu öregei vagy ide gyalogolnak a helyközi járat megállójától, vagy várnak és átszállnak a városháza előtt, hogy egy- megállónyit ismét buszoz- zanak. Mondani sem kell, hogy mindez mennyivel kerül többe, mint az elmúlt években. Kovács T. István Természetgyógyász-ta nfolya m A meditáció művészete Na ne! MŰNYÚL Az évi mérlegzárás izgalmas napjait élik a megye gazdálkodó szervezeteinél, amelyeknek a száma most már jócskán kétezer fölé jutott. A gyors iramban lezajló növekedés el-elfed lényeges mozzanatokat, azt például, hogy bár gyakran emlegetett fogalom a gazdálkodók közötti verseny, a résztvevőknek korántsem azonos a pálya. Például az állami vállalatoknál minden bér- kifizetés számon tartott, valamennyi forintja járulékkal, adóval terhelt. Ugyanakkor a kisszervezeteknél — kár lenne tagadni — meglehetősen lezser a kifizetések kezelése... Ez olyan egyenetlenséget teremt a verseny hely zetben, ami — súlyosbítva a többi között az amortizációs kulcsok különbözőségével — eleve meghatározza, ki a sikeres, s ki megy gyorsan tönkre... Amire nem mondhatok mást, mint azt: na ne! Holott hosszú éveken át rengeteg papírt elpocsékoltam annak bizonygatására, mekkora kárral járt a nehézkes (állami/szövetkezeti) gazdálkodói szervezet, a rugalmasság és a kisvállalkozások hiánya... Most azonban az átmenet, az ideiglenesség, a már nem, még nem helyzetében némely jellemzők a korábbinak a visszájára fordulnak. Miniig az agárversenyek elengedhetetlen kelléke, a műnyúl lépne elő főszereplővé...! A művi úton létrehozott és következetlenül betartott, „versenyfeltételeknek” ugyanis az a következménye, hogy az állami vagyon indokolatlanul leértékelődik. Alig hoz jövedelmet, magasak a termelési költségek..., csak éppen azt fedi csend, vajon a versenytársaknak is azonos pályán és akadályokon át kell haladniuk? A műnyúl műnyúl, hogy műagarakat futtassunk... (m> de Kozmetikust még csak találunk a lakóhelyünkhöz viszonylag közeli területen, az nem annyira hiányszakma. Sőt újabban a vásárlóerő gyengülése miatt ők maguk panaszkodnak vendéghiányra. Ámbár ez a kép sem egységes. Mert például a dunakeszi József Attila Művelődési Központban számítanak arra, hogy a manikür-, a pedikür-szak- érteiem mellé hasznos kiegészítésként tanulják meg az emberek például a talpmasszázst. Ez utóbbit saját hasznunkra sem árt megismerni, ha jut rá időnk. A művelődési központ több mint fél éve kezdődött természetgyógyász-tanfolyamain a hallgatók e szaKértelem mellett megismerkedhettek az úgynevezett ellazulás, érthetőbben lazítás módszereivel, a reflexzónák szerepével, a gyógynövények tulajdonságaival, hatásaival, alkalmazásával. A tanultakat családi és baráti körben már többen gyakorolják. Kérdés, mi arról az egészségügyet tudományosan ismerők véleménye, hogy néhányan hivatásszerűen is gyógyítani szándékoznak a tanultak alapján. Kételkedhetünk, hogy sikeres lesz e a munkájuk, de mint tényt, szándékot, ezt is tudomásul vehetjük. Az eddig oktatott öt csoport mintegy 60 főnyi hallgatósága vizsgát tett, oklevelet szerzett. A tanfolyam végén többen kifejezték azt az óhajukat, hogy a közös érdeklődés miatt együtt szeretnének maradni megismert társaságukkal. Ezért minden hónap páratlan hetében, vasárnap délelőtt 10 órakor összejövetelt tartanak. Főleg azok vonzódnak a csoporthoz, akiket a meditáció művészete érdekel, a test és a lélek egysége, harmóniája. Az érdekes társaságot Carmen Lucia Schöpf természetgyógyász vezeti. Legközelebbi találkozójukra március 17-én, délelőtt 10 órakor kerül sor. — s. — n. A hétfő marad a hosszú nap Néhány hónapja megváltoztatta fogadási rendjét a szigetszentmiklósi polgár- mesteri hivatal ügyfélszolgálata. Bevezették a szerdai hosszított ügyfélfogadást, este hatig várták az állampolgárokat. Akik azonban csak nem akartak élni a felkínált lehetőséggel. Már nagyon régóta más hivatalokban is hétfő a hosszú nap, talán emiatt nem éltek a szerdai lehetőséggel. Az önkormányzat most úgy döntött, hogy szerdán 16 óráig tartson nyitva az ügyfélszolgálat, s a kieső két órát csütörtökön kapják vissza az emberek, amikor- is 14 óra helyett 16 óráig fogad az ügyfélszolgálat. DUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T István. # Fogadónap: min den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk : Bp. Vili., Somogyi Béla u 6. Pl.: 511. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-1067.
