Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-14 / 62. szám

Ők másként látják a jövőt Az egyik jön, a másik megy BUDAÖRS • ÉRD • SZÁZHALOMBATTA 9 PILISVÖRÖSV AR 9 BUDAKESZI • BIATOR- BAGY • TÖRÖKBÁLINT 9 PILISCSABA • PATY 9 ZSAMBEK • SOI.YMÁB • TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI © BUDA JENŐ 6 PERBAL. • TÖK 9 TINN'YE 9 ÖRÖM I. ÉVFOLYAM, 3fi. SZÁM 1991. MÁRCIUS 14., CSCTÜRTÜK buixaj/ideki Szórakoztató — de szaga van Kormány a fa tetején Az ürömi autómosó már az új vállalkozói szellemről ta­núskodik (A szerző felvétele) Több mint egy éve, kü­lönösebb feltűnés nélkül bezárták a 10-es főút men­tén az Áfor piliscsabai ben- zinkútját. Az autósok per­sze nem örültek ennek, de annál inkább néhány vál­lalkozó szellemű csabai polgár, akik már korábban „ütni kezdték a vasat” azért, hogy egy új, modern töltőállomást kapjon a köz­ség. Csakhogy ez konku­renciát jelentett volna az Áfornak. Kértek is új terü­letet az akkori tanácsi ve­zetéstől, mert a régi, egy- ószlopos kút teljesen hasz­nálhatatlanná vált. s hiá­nyát a megyehatárt oda- vissza átlépő autósok na- gyonis megérezték. Azonban a tanácstól azt az információt kapta az Áfor — mint Farkas Tibor, a vállalat budapesti üzem­igazgatóságának vezetője mondta —, hogy egy másik építtetővel előrehaladott tárgyalások folynak. Sőt, a szükséges engedélyek be­szerzéséhez is hozzáláttak. Végül is az Áfor lemondott az új területről — amit ugyancsak béreltek volna az önkormányzattól. Igaz, e döntésben szerepet ját­szott a vállalati beruházá­sokra szánt pénz megcsap­panása, s az, hogy a 10-es főúton már üzemel egy Shell-kút, s az Áfornak meg Solymáron van egy másik is. Így már gazda­ságtalan volna egy harma­dik kutat építeni azon a te­rületen. Hát így szűnt meg a csa­bai benzinkút — alighanem mindörökre. Nem úgy az ürömi, amely egyelőre még nem is létezik, mégis híre ment a községben, hogy rövidesen lesz. A falubeliek már ismerik a 10-es főút menti autómosót, amely alig több mint két hete még az Alagút Kisszövetkezeté volt, s azóta megvásárolta az AZ Autó Kft. Az új tár­saság ügyvezetői — Sós Gábor és Rajkovics Zoltán —, az Áforral ellentétben másként látják a jövőt. Zsámbéki-medence Tájszövetség alakul A Zsámbéki Művelődési Házban ma, csütörtök dél­után 3 órakor tartja alaku­ló ülését a Zsámbéki-me­dence Tájszövetség, amely a földrajzi-ökológiai érte­lemben egységesnek tekint­hető Zsámbéki-medence falvait fogja össze. Első­sorban Bia, Etyek, Herceg­halom, Mány, Páty, Perbál, Telki, Tinnye, Torbágy, Tök és Zsámbék lakóit várják BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. 9 Munkatársak : F e­kete Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Márton. 9 F'o- Radónap minden hétfőn 14— 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somo­gyi B. u. «. PL: 311. ír. sz.: HÍ6. Telelőn: 138-4761, 138­4067. 6 !"fcífiiíap az összejövetelre. A szö­vetség célja, hogy a térség felvirágoztatásáért egység­be tömörítse a települések önkormányzatait, az egye­sületeket és a gazdálkodó szerveket, a községek pol­gárait, az üdülőtulajdono­sokat. A tájszövetség szeretné sok egyéb meghirdetett programja mellett az infrastruktúra-fejlesztések összehangolását, valamint az idegenforgalmi befoga­dóképesség növelését. Kap­csolatokat akarnak a Zsám­béki-medence területén lé­vő gazdasági, kulturális, oktatási intézmények kö­zött. A táj karakterének megőrzése mellett, célunk a településfejlesztés színvo­nalának növelése, de fel­lépnek a környezeti kultú­ra fejlesztéséért is. A mai alakuló ülésük nyitott, várják az érdeklő­dőket. — e. —ó. Legkésőbb júniusban meg akarják nyitni a maszek benzinkutat. A kútkezelők autóápolási és felszerelési cikkeket is árusítanak majd. Ha jól alakulnak a dolgok, idén egy kis presz- szót is nyitnak, s tőkeerős társakkal a Fészek mintá­jára kisáruházat építené­nek, ahol egyebek mellett mezőgazdasági cikkeket, kisgépeket, alkatrészeket kínálnának a vevőknek. Legkésőbb egy év múlva pedig lecserélik a mostani autómosó-berendezést, egy új típusú, zárt rendszerű technológiára. Állítják a vállalkozók, hogy e kis komplexum, az éjjel-nap­pal nyitva tartó benzinkút- tal együtt új munkalehető­ségeket teremt a helybe­lieknek. Legalább tucatnyi dolgozót tudnak majd fog­lalkoztatni már az idén nyártól. Az üzemanyagot egyelőre az Áfortól vásá­rolják (majd). Persze, nem tartják lehetetlennek, hogy a maszek üzemanyagkuta­sok idővel egy olyan társa­ságot hozzanak létre, ame­lyik ha külkereskedői jo­got kap, akkor közvetlenül a termelőtől veheti a ben­zint. Ha így lesz, akkor „nemcsak” a kiszolgálás lesz jobb — mint a többi kútnál —, hanem az árak is kedvezőbben alakulnak. A. L. A. Aki Érd és Budapest kö-\ zött ingázik, az előbb-utóbb. felfigyel rá, hogy ezen az, útvonalon hány és hány szemétlerakó hely virít. Előbb csak buckák képződ­nek, majd kisebb-nagyobb dombokká növik ki magu­kat. Amolyan kicsi rakás nagyot kíván alapon. Most még nincs szaga a dolog­nak, de ha bejön a jó idő, melegebb, lágyabb szelek járnak, akkor behunyt szemmel is tudja a polgár, hogy a szemétlerakók kör­nyékén furikázik. Persze azért a játékossá­got sem hagyjuk ki az ügy­ből. Hiszen úgy látszik, az errefelé turkálók, gube­rálók, vagy netán a randa­lírozó nebulók valami újat, „ötleteset” eszeltek ki, a a hetvenes út mentén. Most nem meggyújtották a sze­métkupacot — mert azt is szokták — hanem a Tra­bant kormányát a fa tete­jére akasztották, s szom­szédságába egy üres, mű­anyag kannát is raktak. Míg ez a derék kanna szolgált, bizony gyomrában vegyszert hordozott. De van itt minden, mi szem-száj­nak ingere. Hőtaposó, ma­gas szárú csizma a fára akasztva. No, meg vödör, lyukas fakéz éke-díszeként a jobb sorsra érdemes fák­nak. Ja, kérem, „a játékos ember” járt erre, kit a leg­kevésbé sem zavar, hogy élet- és létfeltételét veszé­lyezteti a majdani lombsá­tornak. Bár mire rügyíaka- dásra kerülhet a sor, talán a fák alatt levő szemét is megteszi a magáét. Elszí­va előlük a* életteret. Mindez jó s olcsó játék lehet — nogy ne mondjam kinek 1 — csakhogy a kör-, nyezet szennyezése, a zöld­területek irtása a bőrünk­re megy. Mint ahogy az is, hogy a környéken lakók újra és újra „telepítik, majd felgyújtják a szemét­kupacokat — s valahogy véletlenül sem válik, vál­hat a tűz martalékává az a sok-sok műanyag. Legfel­jebb megolvadva elborítja a talajt — csökkentve a föld lélegzőterületét. V. li. Nemzeti iinnépünkön Budaörs díszpolgárai Budaörs önkormány­zata oklevéllel járó ki­tüntetést alapított, ame­lyet jeles ünnepeinken azoknak a helybelieknek nyújtanak át, akik a leg­többet tették a városért, s mint ilyenek, méltóak a Budaörs díszpolgára cím­re. A kitüntetést első ízben március 15-e tiszteletére Mauser Józsefnek és Sza­káig Mátyásnak adja át Budaörs polgármestere, Wittinghoff Tamás, a március 14-én a városhá­zán rendezendő ünnepsé­gen. Beszélgetés Avar Istvánnal Biatorbágyra jár pihenni Biatorbágyon sokszor megszólítják az emberek, ki megszorongatja a kezét, ki Pistámnak szólítja, de van, aki csak művész úr­ként ismeretlenül is üdvöz­li. A fővárosi művész nép­szerű ember Biatorbágyon, ahol valójában nem ven­dég, hanem otthon van. — Itt Biatorbágyon van egy kis telkem, rajta egy kis faház — mondja Avar István. — Valójában nem is kertészkedni szoktam, azt inkább a feleségem csi­nálja, hanem barkácsolok. Néha úgy belemerülök a fúrás-faragásba, hogy el is feledkezem az ebédről. Elő­fordul, hogy a feleségem rámszól: „Pista, már há­romszor hívtalak, ha nem jössz, nem melegítek több­ször.” Higgye el, igazi ki- kapcsolódás ez nekem a jó levegőn. A sok feszültség levezetésére beülök a ko­csimba, kirohanok és Bia­torbágyon kipihenem ma­gam. Az itt végzett munka nekem kikapcsolódásnak tűnik. Bián még a színház­ról sem ejtünk szót, de kü­lönben arról "mostanában nem is igazán érdemes. — Avar István számára mit jelent a mostanában oly sok embert foglalkoz­tató nyilvánosság? ön ko­rábban országgyűlési kép­viselő volt, gyakorta hallat­ja hangját a Parlamentben. — Egy haláleset miatt 1973-ban kértek fel, hogy a megüresedett képviselői tisztet vállaljam el. Attól kezdve az életemnek kiala­kult egy másik része is. Pár esztendő múltán a kép­viselőség azonban szakmai­lag nem vált hasznomra. Előrebocsátom: semmit nem bántam meg, a lelkiis­meretem azt diktálta, hogy ezt a megbízást el kellett vállalnom, jól tettem, hogy elvállaltam. De hazudni sem akarok saját magam­nak, letagadni sem akarom azokat a dolgokat, amelyek közben a szakmai mun­kámban jelenségként fel­tűntek. Nem lettem rosz- szabb színész, csak időköz­ben jöttek fiatalok, jött az új generáció, akiknek a szemében a régi Avar Ist­ván semmit sem jelentett. Mert nem nagyon ismerték azt az általában közszere­tetnek örvendő színészt. Egy generáció szemében csak a politikus színész, a képviselő, a szenátor kezd­tem lenni... És vannak emberek, akik nemcsak a kitüntetéseimet tulajdonít­ják annak, hogy én képvi­selő lettem, ök megfeled­keznek arról, hogy már a hatvanas években kétszeres Jászai-díjas és 1972-ben már érdemes művész vol­tam ... De ez valahol ért­hető is. Mert ha én lennék az ő helyükben, és csak az utóbbi két évtizedet látnám az Avarból, akkor lehet, hogy nekem is ez lenne a véleményem. Tehát ameny- nyire beleártottam magam a képviselői munkába, a politikába, az a színészi életemet is meghatározta, befolyásolta. Amire koráb­ban könnyebben legyintet­tem, azt mint képviselő, háromszor is meggondol­tam. Bár amikor felkértek, azt mondták, azért is java­solnak engem, mert úgy is­mernek, hogy egy nagyon is konstruktív gondolkodá­sú ember vagyok. De ha ez akkor igaz volt, akkor sok­kal igazabb lett azután. Valóban egy kicsit konst­ruktívabbá kellett válnom, és ez menthetetlenül ösz- szekapcsolódott a munkám­mal. Nincs nekem semmi­féle fájdalmam, de azt sem tehetem, hogy időnként ne vegyek tudomást a külön­böző megnyilvánulásokról vagy megjegyzésekről. — Ez nem csak egyfajta színészi túlérzékenységből fakad? Hiszen közismert segítőkészsége, aki segített kollégáinak lakásügyeik, kocsikiutalásaik és egyéb gondjaik intézésében ... — A dolog nem ilyen egyszerű; tény, hogy igye­keztem többször segíteni. Az is tény, hogy amikor az Országgyűlés kulturális bi­zottságában felszólaltam, akkor is a kollégáim és az egész magyar színésztársa­dalom érdekében szóltam. De sajnos az elmúlt évti­zedben kialakult egy felszí­nes megítélés, hogy tudniil­lik, ha valaki közéleti vagy politikai funkciót vállal, az bizonyos fajta előnyöket is élvezhet. Ezzel bizony vol­tak, akik visszaéltek, és él­veztek is bizonyos fajta előnyöket. — A színészi népszerűsé­gét befolyásolta a közéleti tevékenysége? — Soha életemben nem politizáltam... De a szí­nészi és a képviselői vonal egymásra való hatása bizo­nyára kimutatható. Én mint színész, természetszerűleg másképpen élem meg a nyilvánosságot és a demok­ráciát. Amikor még képvi­selő voltam, az egyik utolsó felszólalásomkor el is mondtam, hogy a képvise­lők hosszú ideig másfajta parlamenti munkához vol­tak szokva, mert nem vol­tak igazán érdekeltté téve, hogy éljenek a parlament igazi demokráciájával. Ez most bekövetkezett: meg kell tanulni ezt a demokrá­ciát. Csak úgy veszem ész­re, hogy nem tartunk még a demokrácia egyik lénye­ges alapkérdésénél sem, hogy tudniillik egymás gondolatait tiszteletben tartsuk. Még egyelőre csak megsértődünk, indulatba jövünk. Pedig aki vállalja a nyilvánosságot, annak meg kell tanulni érvelni a más véleményével szem­ben. Deák Aliila

Next

/
Oldalképek
Tartalom