Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-11 / 59. szám

Bővül a rendelő Dabas város polgármesteri hivatalának szakiparosai végzik a városi rendelőintézet bővítését. A május elsejére tervezett átadáskor új szakorvosok is helyet kapnak a bővített épületszárnyban (Vimola Károly felvételei) Prégyeni Pál műhelyében (Mnybiitykössel kezdte Prégyeni Pál óvatosan ke­rülgeti pár hetes kiskutyáit a hangszerkészítő műhely­ben, a kis szőrmókoktól alig tudja megmutatni a maga gyártotta citerákat. Nem dolgozik „raktárra”, csak megrendelésre. Legújabb munkája egy nagy, csepp alakú citera a „Tisza 83” kamaraegyüttes számára. Inárcsi műhelye szülöttei­vel Japánban is találkoz­hatunk. Tizenhat évesen csinálta az első hangszerét, akácfá­ból. Játszani már tudott, a fogásokat apjától, nagyap­jától tanulta el. Abban az időben tévé és rádió híján az emberek sokszínűbb, teljesebb életet éltek, a ro­konok, barátok együtt ze­néltek, nagy citerabálokat rendeztek. Később az ér­deklődése a fúvószenére te­relődött. Nagyapja meglep­te egy cigánybütykös klari­néttal, azon kezdett el ta­nulni. — Persze nem sikerült rögtön, mindenféle hangja volt, mint amikor a vadli­bák vonulnak! — vallja be nevetve. Addig kísérletezett, pró­bálkozott, amíg önállóan, mindenféle kottaismeret nélkül megtanult klariné- tozni. Jól jött ez a tudás később, a katonaságnál, mert a zenészeket mindig jobb bánásmódban részesí­tették a seregnél. Leszerelés után a kaku- csi Kálvin Jánosnál kez­dett zenét tanulni. Akkor sajátította el a kottaolva­sást, a harmonizálást és a hangszerelést. Erre az idő­re esik első zenekarának megalakítása. Miközben életét a zenére tette fel, a lehető legpró­zaibb kenyérkereső foglal­kozásokat űzte, előbb tető­fedő volt, majd hegesztő. Naponta öt órát töltött uta­zással, kora hajnalban kelt, mégsem örült maradékta­lanul, amikor a téesz újon­nan alakult segédüzemágá­ban állást ajánlottak neki. Munka után ugyanis a Láng Gépgyár zenekará­nak karmesteréhez, Mo­gyorósi őrnagyhoz járt to­vábbképzésre, és ettől a le­hetőségtől nem akart eles­ni. Álmatlan éjszakák és családi viták után az ott­hon maradás mellett dön­tött. Régi fúvószenekara is megkereste, hogy segítsen, kapcsolódjon be a munká­jukba. Tragikus és sorsdöntő év volt 1973. Éppen karnagy­iskolába készült, amikor előbb egy súlyos légúti megbetegedést, majd hor­ganymérgezést kapott. A következmény: többé nem játszhatott fúvós hangsze­reken. Ekkor tért vissza a citerához. Szinte egy időben kérték fel az inárcsiak és a her­nádiak, hogy vezessen cite­ra szakkört az iskolásoknak. Miközben a kicsiket a ci- terázás alapjaira tanította, vállalkozó felnőttekből ze­nekart alakított, akik a szintén akkor induló inár­csi népdalkört is kísér­ték. Gyermekszakköreivel rendre nyerte a népzenei fesztiválok első díjait. Egy ilyen alkalommal jegyezte • meg a zsűri: Miért gyári citerákon játszanak ezek a tehetséges gyerekek? — Akkor kerestem meg Buday Sándort, a népmű­vészet mesterét Sándorfal- ván. Tőle vásároltam az első egyedi citerákat. Tud­tam róla, hogy másokat nem szívesen avat be szak­mai titkaiba, ezért volt számomra meglepő, hogy beinvitált a műhelyébe. Én nem mertem volna kérni. A következő állomás a citerakészítők hőgyészi ta­lálkozója, ahol szintén sok tapasztalatot gyűjtött, és bátorságot kapott a megmérettetéshez. Első da­rabja egy prímcitera. Kikí­Batyusbál Örkényben Ha valaki nem tudná, a batyusbál olyan rendez­vény, ahová mindenki ko­sárral érkezik, benne a sa­ját sültje-főztje, és a saját itókák. Ilyen bálra invitál­nak Örkénybe, melyre már­cius 23-án kerül sor a he­lyi művelődési központban. A mulatság kezdetét jelző harsona 20 órakor szólal rríeg, pontosabban ekkor kezdi el áldásos tevékeny­ségét ifjú Somogyvári Lász­ló és bandája. Számolva a „restekkel” DABASI HÍRLAP Verető munkatárs: Maiula Gy. Oszkár. 9 Munkatárs: Pachner Edit. 9 Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. VIII. kér., Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz. 1446. Telefon: 138-2399/283 sérletezett egy hasas típust, amit lágy, tömör hangzása miatt mások is szívesen rendelnek tőle. Pedig nehéz elérni, hogy egy citera szépen szóljon, ez nemcsak a húroktól és a formától, hanem a megfe­lelő faanyagoktól is függ. Általában ötféle fából ké­szül. — A fejnek, a középtő­kének és a farnak kemény fából kell lennie, hogy megfogja a szögeket, és a furatok ne tudjanak kitá­gulni. Én általában diófá­ból és körtéből csinálom. Az oldalát kőrisből, mert az nem túl rideg, mégis szilárd. A citera teteje fe­nyőfa, az alja rétegelt le­mez. Próbáltam az alsó la­pot is fenyőfából készíteni, de túl lágynak tűnt. A te­tőlapnak csomómentesnek kell lennie és a fa szálai­nak sűrűségére is fontos odafigyelni. Az érdekesség kedvéért: a citerakészítéshez hasz­nált gépek is a mester kreációi. A citerakészíté sen túl, továbbra is tanítja a gyerekeket, pillanatnyi­lag Inárcson és Ócsán ve­zet citera szakkört. (pachner) D A kASJ ts/Cmci MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Az Örkényieket érdekli Sok a képviselő? A dabasi fogadónap kapcsán írt észrevételem elérte cél­ját, az Örkényi hasonló rendezvényt már jobb propa­ganda előzte meg, s így többen is jöttek el, hagy talál­kozzanak képviselőjükkel, dr. Fodor Istvánnal. Azt per­sze nehéz megmagyarázni, hogy a megjelentek zöme miért csak a „tisztes” korúak közül került ki, a fiatal és középkorosztály miért nem tanúsít több érdeklődést a közügyok iránt. Mindjárt az elején a fegyvereladási ügy került terítékre. — Miért nem volt egybe­hangzó a kormánytagok nyilatkozata e kényes témá­ban? — tette fel a kérdést az egyik résztvevő. — Az előzményekről ta­lán annyit — ez az én véle­ményem — a tranzakciót megelőző jugoszláv belpo­litikáról nem volt reális ké­pe a magyar kormánynak, nem mérték fel a polgárhá­ború veszélyét. Kellemetlen következménye a dolognak a szomszédok, köztük a ro­mánok reagálása. Valahogy úgy jártunk, mint az a vad­disznó, amelyik kijön a bo­zótból és önként kínálja magát a vadásznak. Nem is maradlak el a vádaskodás golyói. Ezt a fiaskót ugyan­oda kell elkönyvelni, mint Antall József ama kijelen­tését, miszerint ő 15 millió magyar miniszterelnöke. Mint tudott, ezt a kijelen­tést már nemcsak a romá­nok sérelmezték. 010 — Ami a visegrádi együttműködési szerződést illeti, ezt már pozitív kül­politikai lépésnek tartom, hozzátéve, talán nem volt szerencsés a visegrádi hely­meg az agglegényekkel, a rendezők róluk is gondos­kodnak, a büfében virsli, debreceni, szendvics, sze­szes és nem szeszes italok várják a megéhült, szom­jazó mulatozókat. Asztal- és helyfoglalás, je­gyek megvásárlása március 15-ig. Jó tudni, belépni csak az előre megváltott jegyek­kel lehet. Ki a hunyó? Kérdezhetnénk cinikusan az 50-es főútvonal és az ócsai mellékút kereszteződésében, merthogy eltűnt az elsőbbségadást jelző tábla. Helyette egy ütött-kopott útburkolati jelzés tanúsítja az aláren­delt kereszteződést. Aki pedig ezt nem veszi észre, és nincs helyismerete, hát az a hunyó. Ha élve megússza! (Vimola Károly felvétele) szín megválasztása, és az 1335-ös eseményekre hivat­kozni. Ott és akkor a három uralkodó összefogását a Njmgat-ellenesség motivál­ta. Ez tény, még akkor is, ha annak a paktumnak egyetlen pontja sem való­sult meg. Viszont a mai Nyugat felfigyelt, vezető lapok ilyen aspektusból is kommentálták a mostani eseményt. A következő kérdés ösz- szetett volt. Egyrészt az Antall-kormány által fel­vett kölcsönök nagysága, másrészt a kormány minő­ségi összetétele, érdekelte a kérdezőt. — Tagadhatatlan, hogy a kölcsönök nagyok, de ez az „örökségből” adódik, ami­vel az előbbi kormányok som tudtak megbirkózni. Az Antall-kormány sem képes csodákra, a lejtőn való megálláshoz szükség volt újabb pénzekre. — A kormánytagok meg­választása sokak esetében valóban nem volt szeren­csés. Egy dolgot tudomásul kell venni: a kalandorok és dilettánsok megjelenése minden rendszerváltozás velejárói. Feltűnnek és rö­vid időn belül levitézlenek. A hozzá nem értést sokáig nem lehet palástolni. — Miért félházasak a parlamenti ülések, hol ül­nek a képviselő urak a mi pénzünkért, ha épp nem a helyükön? — kérdezte egy választó. — Unatkozó ar­cok. ásítozások vagy sze­mélyeskedő, nem Parla­mentbe illő szócsaták tanúi vagyunk a képernyő jóvol­tából. m — Igaz, nagyon sokan nem odavalóak. Sem a mo­doruk, sem a képességük nem teszi őket alkalmassá erre a tisztségre. De ne fe­lejtsük el, a választások so­rán a polgár nem az ember­re, hanem a pártokra sza­vazott. A képviselőket a pártok juttatták be a Par­lamentbe, s most, eseten­ként a támogatót is minő­síti a pártfogolt. Vélemé­nyem szerint túl sokan ülünk a padokban, Ma­gyarországnak nincs szük­sége 380 parlamenti képvi­selőre. Csak mint példát említem, Franciaországban 420 képviselő jut 55 millió lakosra. — Miért jutott a közbiz­tonság mélypontra, hol van a rendőrség? — A közbiztonság romlá­sa nem csak hazánkra jel­lemző, a gazdasági helyzet következménye. Az nem jó szándék vagy jogosítvány kérdése, hogy a rendőrség mennyit produkál. A pénz határozza meg. Amíg egy rendőrkapitányságot anyag­normák (is) szabályoznak — például mennyit költhet benzinre — addig ne vár­junk csodákat a magyat rendőrtől. A kiemelt nyugdíjak fe­lülvizsgálatáról is hallhat­nánk valamit? — Az állampolgári jog- egyenlőség elvét a nyugdíj­ra vonatkozóan a plecsni- rendszerrel játszották ki. A magas állami és párt­funkcionáriusok kaptak egy-egy kitüntetést, mellyel együtt járt a nyugdíjpótlék is. Hogy ki, miért, mikor és milyen plecsnit kapott, en­nek megállapítása sziszifu­szi munkát jelentene. Vár­ható, hogy automatikusan mindenkitől megvonják a kitüntetéssel járó előnyö­ket, s egy utólag benyúj­tott érdemigazolás alapján döntik el, ki jogosult a ked­vezményre. A problémát ott látom, hogy ez az ellenőr­zési procedúra több pénzbe fog kerülni, mint az érdem­telenül kapott kiemelt nyugdíjak összege. Itt csu­pán erkölcsi nyereségről le­het szó: a közvélemény elégtételt kap. A késő esti órákig tartó tartalmas beszélgetésen a helyi önkormányzat ugyan­csak képviseltette magát Kovács István személyében, aki külön is megköszönte dr. Fodor István tájékozta­tóját. Matula Gy. Oszkár Simlisek alkonya? Vidékről ingázó olvasó­ink nemegyszer emellek már szót levélben az alul­járókban, a vasút és busz­megállókban simliskedő itt a piros, hol a piros játéko­sok ellen. Jelezték, hogy a fővárosnak több olyan pontja is van, melyek ere­detileg a személyi forga­lom megkönnyítése céljából épültek, ám az utóbbi idő­ben az alkalmi árusok jó­voltából ezek a csomópon­tok — például aluljárók — lefogják, gátolják a haza vagy dolguk után siető tö­meget. A fentiekkel kapcsolat­ban közöljük, hogy a Demszky Gábor főpolgár­mester által indított tiszto­gatási akció január és feb­ruár hónapban a következő mérleggel zárult: A rendőrség az itt a pi­ros, hol a piros játékosok közül 39-et előállított, 49 esetben büntetést szabott ki. Engedély nélkül árusí­tók ellen 119 feljelentést tettek a közterület-fel­ügyelet munkatársai. Csu­pán januárban (a februári mérleg még nem teljes) 9332 alkalommal intézked­tek és 2 140 000 forint bírsá­got róttak ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom