Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-09 / 58. szám
A Cégbíróság vizsgálja a lacházi ügyet Még megvan a vagyon — de megmarad? Feszült szorongás, bizalmatlan várakozás. Mint amikor a ring- ben küzdő ellenfelek egymás mozdulatait lesik. Valahogyan így jellemezhető a termelőszövetkezeti tagság egy részének jövőváró aggodalma is — fogalmazódnak a ki nem mondott kérdések: vajon a kft.-k és részvénytársaságok megalakításának hevében hová vándorol a közös vagyon, kinek a kezében összpontosul az anyagi erő, s az ezzel párban járó hatalom? Kis- kunlacházán a Petőfi Mgtsz-1 is megérintette a bizalmatlanság szele. S jóllehet itt még korántsem egyértelmű és nyilvánvaló a vagyonátmentés szándéka, a közös dolgokat megrontó kétkedés mégis lábra kapott. 0 U NATÁJ ^/cítia, Arcok az államigazgatásból A valóság sokkal árnyaltabb Mindez még a februárban megtartott elnökválasztó közgyűlés kápcsán vált nyilvánvalóvá, amikor az érdekkülönbségek markánsan megfogalmazódtak, s a két jelölt — Németh Imre és Szikom János — mögé sorakoztak. S mert nagyon is aktuális szándékok és kétségek megtestesítői a jelöltek, nem csoda, ha zűr támadt a szavazás tisztasága körül. Olyannyira, hogy a lekörözött jelölt, Németh Imre a Cégbírósághoz intézett beadványában az ügy felülvizsgálatát kérte. Egyenlő esélyt Az előzmények fontosak. A szövetkezet volt elnöke, Fejérdy Győző, aki 1976 óta irányította a téeszt, a múlt évben Lórévre ment, a Du- namente Mgtsz élére: sok szállal kötődött e településhez, de az sem kizárt, hogy tartott a tisztújítás kockázatától. Mindenesetre posztja megüresedett, s ezt júniustól Szikora János helyettes töltötte be. Ebben a pozícióban abszolút rálátása nyílt a szövetkezetre, az anyagi helyzet mérlegelésére. Vagyis: Németh Imrénél — aki a szövőüzem irányítója, tavaly pedig fő- ágazatvezető — lényegesen jobb starthelyzetből indult az elnökválasztáson. És persze a téesz életében meghatározó, a belső vállalkozások rendszerét kidolgozó programot is ő irányította. A gyökerek valahonnan innen eredeztethető!?. Nem kétséges ugyanis, hogy a jövő útja a belső vállalkozás, az önelszámoló .egységek létrehozása, de — s ezt vallja Németh Imre és csoportja —, mindenkinek egyenlő esélyt kell páni az anyagi források birtoklására. Nagyon leegyszerűsítve: nem jó dolog az, ha bizonyos egységek eleve botla- dozásra, s eszközök és tartalékok hiányában szegénységre vannak kárhozVáltozhak vagy bővülnek a szerepek es a vállalkozások. Mint információink is bizonyítják, ennek példáját adja az utóbbi időkben Dunakeszin a József Attila Művelődési Központ. A Vasutas Sport'horgász Egyesületnek már régóta helyet ad a ház. A csaknem 500 tagú, a város melletti tőzegtavakon horgászó társaság, melyhez épp úgy tartoznak budapestiek, mint gödiek vagy fótiak és váciak, évente 15 ezer forintot fizet a terembérletért. Soron következő közgyűlésüket éppen ma, szombaton reggel 8 órakor tartják. Március 12-ikét akár a kereskedelem napjának is tekinthetik az intézmény látogatói. A Váci Köíötttatva, míg mások tisztes vagyonnal indulnak. A kétségek tehát e ponttól körvonalazóejnak. Mert még nem szakadt Ugyan „ezer” kft.-re a szövetkezet. Még átlátható a vagyon. De vajon így marad? Szikora János elnök magabiztos. Szerinte évek, évtizedek óta most az első demokratikus választás zajlott. A csalás lehetősége kizárt, csupán értelmezési problémák merültek fel. (Ezt erősíti egyébként a jogi képviselő is; mivel olyanok is szavaztak, akik nem szövetkezeti tagok, felmerül a kérdés, hogy á leadott vagy az érvényes szavazatok fele — plusz egy — dönti-e el az eredményt.) Ezt a Cégbíróság tisztázza, a jelenlegi elnököt azonban cseppet sem riasztja az újabb választás eshetősége, mint mondja; senki sem született elnöknek, ő sem, ha kiesik, legalább többet foglalkozhat az irányítása alá tartozó vállalkozással. Programja egyébként ezen önelszámoló egységek létrehozását szorgalmazza. Nincs más út — vallja —, létkérdés, hogy a szövetkezet képes-e az átalakulásra. S ezt nem lehet halogatni, e kérdésben radikálisan kell lépni. Hogy esetleg érdekek harcáról is szó van? Ez természetes. Az élet sokkal bonyolultabb, mint feltételeztük: még nem szoktunk hozzá, hogy veszíthetünk, egyáltalán: még meg kell tanulni le- győzöttnek lennünk. Nincs más út Németh Imre főágazatve- zető volt, január elsejétől azonban, hogy megszűnt a régi szervezeti forma, egy belső vállalkozás élére került. Programja nem sokban tér el az elnökétől, ő is a korszerűbb szervezeti formákban látja a jövőt. De nagyon határozottan érvel az egyenlő esélyek biztosítása mellett: az önálló egységek létrehozásában igazságosabb és méltányosabb elvek vezéreljenek. Öv a közös vagyon elherdúlásáárugyár ekkor tart itt fonalvásárt.- A délelőtt 10-től 18 óráig tartó kilós tavaszi és nyári ruha árusítást az Érted Kft. rendezi. — Mi készteti ilyen vállalkozásra önöket? — kérdeztük Veres Gábor igazgatót, aiki szerint ha a kultúra pénzbe kerül, akkor a hiányzó összeget meg kell szerezni. Például bérleti díjakból. — Az sem idegen a kulturált, s éppen ezért humánusan gondolkodó emberektől — tette hozzá —, hogy a mai pénzszűke viszonyok között feltárják a kisebb kiadásokkal járó családi beszerzések lehetőségeit. A Dunakeszi Vasutas Sportkör természetesen nem fizet terembért, hiszen szakmabeliek a tagjaik. Házon belül értekeznek most is, délután négy órától. Feltehető, hogy sóik szurkoló érdeklődik majd az idei terveik iránt. tói, a változásokat lassan és fokozatosan vezetné be, s egy igazságos vagyonértékelést követel. A szavazás eredménye számára meglepő módon, csupán öt vokssal dőlt el Szikora János javára, tehát sokan vannak, akiknek az őáltala felkínált út a szimpatiku- sabb. Elsősorban ez ösztönözte a beadvány megírására. Hosszú távon ? Elnök tehát van, de nem elképzelhetetlen egy újabb választás kiírása. S bár lehet számítani az érdekek felerősödésére, esetleg ütközésére — ez nem harag vagy ellenszenv kérdése. Szikora Jánosnak és Németh Imrének a jövőben, bizonyára még hosszú távon együtt kell dolgoznia, közös tevékenységüket tehát az okos kompromisz- szumoknak kell áthatnia. S még valaminek: a jövő formálás felelősségének. Vasvári Éva A legtöbb helyen számozzák az iskolákat. Egyes, kettes, hármas — olvasom a telefonkönyvekben, s nem tudom, melyiket hívjam. Intézményeink névadása annyira sematikus volt az elmúlt évtizedekben, hogy az még legjelesebb nemzeti hőseink és személyiségeink nevét is elszürkítette. A Pomázi 2. Sz. Általános Iskolában ma, szombaton délelőtt 10 órakor ünnepséget tartanak. Az oktatás e helyi intézményét Sashegyi Sándorról nevezik el. Az ünnepi beszédet Kulin Imre polgármester mondja. Követésre méjtó példa lesz ez, mert a nagyközség 1959-ben elhunyt jeles polgárának adják meg ezzel a tiszteletet, s emlékeztetik rá a felnövő, az ezután születő generációkat. Az autodidakta régész, helytörténeti kutató téMúrcius 15-én Emlékhelyet avatnak Az 1843-as magyar szabadságharc méltó megünneplésére készülve Délegyházán — az önkormányzat oktatási, kulturális és sport- bizottságának javaslatára — emlékhely felállítását tervezik. A kegyeleti megemlékezésre szolgáló márványtáblát a községháza falán helyezik el, s március 15-én avatják. AT következő idézetet vésetik a márványlapra: „S hirdettek új tudományt, ó halld, s vedd szívre magyar nép: Legszentebb vallás a haza, ’ s emberiség." Dunakeszin Koncert A The Catterpillar együttes koncertezik március 16-án, 19 órakor a dunakeszi József Attila Művelődési Központban. nyekkel próbálta igazolni, leleteivel bizonyítani, hogy Pomáz a tulajdonképpeni ősbuda helye. A Holdvilágárokban vélte megtalálhatónak Árpád fejedelem sírját. Itt volt a magyarok ősi, fejedelmi szálláshelye, sőt itt állt Attila vára, s itt vívta utolsó csatáját Nagy Károly. Erről, Sashegyi Sándor sok más helytörténetileg általánosan is izgalmas állításairól, munkásságáról éppen Kulin Imre írt korábban a Képes Üjság lapjain, megemlítve azt is: a tudomány hivatalos köreitől sohasem kapott segítséget, csak támadásokban, leszólásokban lehetett része, miközben külföldi szaktekintélyek csodálták, méltatták kitartó buzgalmát és ismereteit. Méltó és jó választás volt helyi kiválóságról elnevezni az iskolát, még pedagógiai szempontból is. K. T. I. Keveseknek adatik meg a szerencse, hogy azzal foglalkozzanak, amit szeretnek. Vörös Benjaminné, a délegyházi polgármesteri hivatal jegyzője ezen kevesek egyike; munkáját örömteli hivatástudattal látja el. — őslakos vagyok, itt élek Délegyházán — meséli —, s 1958 óta dolgozom az államigazgatásban. Akkor még választották a vb- titkúrt, s én kaptam e megtisztelő megbízatást. Kilenc évig tevékenykedtem e pozícióban, közben megszülettek a gyerekeim, s elvégeztem a Tanácsakadémiát is. Az első nagy változás akkor következett be a pályámon, amikor létrejöttek a közös tanácsok, s minket Dunavarsánnyal és Majos- házával összevontak. Nem gondoltam volna, hogy a közös tanács is megtart vb-titkárnak, de így lett. Ez nagy iskola volt számomra, amely egy újfajta szemléiét kialakításával kezdődött. Az egyes település érdekeinek helyébe a közös érdek lépett, mindig mérlegelnünk kellett döntéseinket — a különböző célokat alárendelve az együttes szándékoknak. Nyilvánvalóan nem volt könnyű elsajátítani az új látásmódot, de megértettük, hogy nincs más út. A hátrányok mellett azért előnye is volt a közös működésnek; koncentráltabb lett a hatósági munka, egy-egy kolléga bizonyos területeken szákosodhatott, s így nagyobb lehetőség nyílt az alaposabb ismeret- szerzésre. De mondhatok konkrétabb példákat is. Délegyháza mint önálló kistelepülés, biztosan nem tarthatott volna igényt gyermekorvosi ellátásra, a nagyközségi elosztásba azonban belefért, így jól járt a ml településünk is. Az újabb változás hírét 1990-ben minden állam- igazgatási dolgozó aggodalommal fogadta. Kétségek és félelmek között latolgatták az eshetőségeket: vajon a szétválással, az ön- kormányzatok létrejöttével az önálló élet újraalakítása mit hoz számukra. Sokakban az is felvetődött, egyáltalán megmaradhatnak-e az államigazgatásban? — A közös tanácsi formába kényszerülve — folytatja a jegyző asszony — az önállóság után áhítoztunk, amikor pedig önállóak lettünk, hirtelen azt sem tudtuk, mit kell tennünk. Én magam is örömmel jöttem haza, s nagyon jólesett, hogy pályázatomat elfogadva, a jegyzői posztra választottak. De tény, valami elmúlt, és visszahozhatat- lan. A közös működés bő évtizede alatt sok minden újat kellett kitalálnunk, számomra rendkívül termékeny volt az az időszak. Most itt a dolgok elején tartunk. Elölről kezdünk mindent, s nagyon nehéz feltételekkel. Hiányoznak a törvények és a jogszabályok, még ma sincs a kezünkben a hatásköri jegyzék, amely konkrétan behatárolná a mozgásterünket. Nap mint nap belebotlunk a szociálpolitikához és a gyámügyhöz kapcsolódó rendelkezések hiányába, az átmeneti törvény nem ad mindenre választ. A jelenlegi működési keretek azt sugallják, hogy amit rendelet nem tilt, azt* mind szabad — ez azonban csapda. A valóság sokkal árnyaltabb, semmint hogy ez legyen a cselekedetek abszolút iránymutatója. Olyan útvesztő ez, ahol nagyon óvatosan kell navigálni, mert könnyen lesodródhatunk a törvényesség talajáról. A jegyző asszony nagy tapasztalattal végzi munkáját, s a rutint újabb tudással pótolva, elvégezte az Államigazgatási Főiskolát is. De a legnagyobb erő, amely hivatali munkájában segíti, az a település, a szűkebb pátria szsretete. Itt nem szembenállnak a lakókkal, hanem szolgálják őket. Más a viszony, és más a hangnem, mint egy személytelen nagyvárosban: a tettek igazolást kapnak, az eredmények és a hibák visszaköszönnek. A számok mögött sorsok húzódnak meg, s az emberek a bürokratikus ügyintézés helyett megértő, pártfogó támogatást várnak. S nekik — vallja Vörös Benjáminná — ezt a bánásmódot kívánja a hivatal biztosítani. Va. C. PINCESZÍNHÁZ Az ezredik éjszaka Kovács Zsuzsa rendezésében ma este 7 órakor Balázs Béla Tündér című misztériumát mutatják be Dunakeszin a József Attila Művelődési Központ pinceszínházában. Március 12-én Dorde Lebovic Az ezredik éjszaka és Szép Ernő Kávécsarnok című egyíe/vonásosait láthatja a közönség. A rendező Uray Szentendrei séták CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA Ila a kultúra pénzbe kerül Vásár és terembérlet Pomáz helytörténésze Névadó az iskolában
