Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-09 / 58. szám

A Cégbíróság vizsgálja a lacházi ügyet Még megvan a vagyon — de megmarad? Feszült szorongás, bizalmatlan várakozás. Mint amikor a ring- ben küzdő ellenfelek egymás mozdulatait lesik. Valahogyan így jellemezhető a termelőszövetkezeti tagság egy részének jövő­váró aggodalma is — fogalmazódnak a ki nem mondott kérdé­sek: vajon a kft.-k és részvénytársaságok megalakításának he­vében hová vándorol a közös vagyon, kinek a kezében össz­pontosul az anyagi erő, s az ezzel párban járó hatalom? Kis- kunlacházán a Petőfi Mgtsz-1 is megérintette a bizalmatlanság szele. S jóllehet itt még korántsem egyértelmű és nyilvánvaló a vagyonátmentés szándéka, a közös dolgokat megrontó kétke­dés mégis lábra kapott. 0 U NATÁJ ^/cítia, Arcok az államigazgatásból A valóság sokkal árnyaltabb Mindez még a február­ban megtartott elnökvá­lasztó közgyűlés kápcsán vált nyilvánvalóvá, ami­kor az érdekkülönbségek markánsan megfogalma­zódtak, s a két jelölt — Németh Imre és Szikom János — mögé sorakoztak. S mert nagyon is aktuális szándékok és kétségek meg­testesítői a jelöltek, nem csoda, ha zűr támadt a sza­vazás tisztasága körül. Oly­annyira, hogy a lekörözött jelölt, Németh Imre a Cég­bírósághoz intézett beadvá­nyában az ügy felülvizs­gálatát kérte. Egyenlő esélyt Az előzmények fontosak. A szövetkezet volt elnöke, Fejérdy Győző, aki 1976 óta irányította a téeszt, a múlt évben Lórévre ment, a Du- namente Mgtsz élére: sok szállal kötődött e telepü­léshez, de az sem kizárt, hogy tartott a tisztújítás kockázatától. Mindenesetre posztja megüresedett, s ezt júniustól Szikora János he­lyettes töltötte be. Ebben a pozícióban abszolút rálátá­sa nyílt a szövetkezetre, az anyagi helyzet mérlegelé­sére. Vagyis: Németh Im­rénél — aki a szövőüzem irányítója, tavaly pedig fő- ágazatvezető — lényegesen jobb starthelyzetből indult az elnökválasztáson. És persze a téesz életében meghatározó, a belső vál­lalkozások rendszerét ki­dolgozó programot is ő irá­nyította. A gyökerek valahonnan innen eredeztethető!?. Nem kétséges ugyanis, hogy a jövő útja a belső vállalko­zás, az önelszámoló .egysé­gek létrehozása, de — s ezt vallja Németh Imre és cso­portja —, mindenkinek egyenlő esélyt kell páni az anyagi források birtoklásá­ra. Nagyon leegyszerűsítve: nem jó dolog az, ha bizo­nyos egységek eleve botla- dozásra, s eszközök és tar­talékok hiányában sze­génységre vannak kárhoz­Változhak vagy bővülnek a szerepek es a vállalkozá­sok. Mint információink is bizonyítják, ennek példáját adja az utóbbi időkben Du­nakeszin a József Attila Művelődési Központ. A Vasutas Sport'horgász Egyesületnek már régóta helyet ad a ház. A csaknem 500 tagú, a város melletti tőzegtavakon horgászó tár­saság, melyhez épp úgy tar­toznak budapestiek, mint gödiek vagy fótiak és vá­ciak, évente 15 ezer forin­tot fizet a terembérletért. Soron következő közgyűlé­süket éppen ma, szombaton reggel 8 órakor tartják. Március 12-ikét akár a kereskedelem napjának is tekinthetik az intézmény látogatói. A Váci Köíött­tatva, míg mások tisztes vagyonnal indulnak. A kétségek tehát e ponttól körvonalazóejnak. Mert még nem szakadt Ugyan „ezer” kft.-re a szövetke­zet. Még átlátható a va­gyon. De vajon így marad? Szikora János elnök ma­gabiztos. Szerinte évek, év­tizedek óta most az első demokratikus választás zaj­lott. A csalás lehetősége kizárt, csupán értelmezési problémák merültek fel. (Ezt erősíti egyébként a jo­gi képviselő is; mivel olya­nok is szavaztak, akik nem szövetkezeti tagok, felme­rül a kérdés, hogy á le­adott vagy az érvényes szavazatok fele — plusz egy — dönti-e el az ered­ményt.) Ezt a Cégbíróság tisztázza, a jelenlegi elnö­köt azonban cseppet sem riasztja az újabb választás eshetősége, mint mondja; senki sem született elnök­nek, ő sem, ha kiesik, leg­alább többet foglalkozhat az irányítása alá tartozó vállalkozással. Programja egyébként ezen önelszámoló egységek létrehozását szorgalmazza. Nincs más út — vallja —, létkérdés, hogy a szövetke­zet képes-e az átalakulás­ra. S ezt nem lehet halo­gatni, e kérdésben radiká­lisan kell lépni. Hogy eset­leg érdekek harcáról is szó van? Ez természetes. Az élet sokkal bonyolultabb, mint feltételeztük: még nem szoktunk hozzá, hogy veszíthetünk, egyáltalán: még meg kell tanulni le- győzöttnek lennünk. Nincs más út Németh Imre főágazatve- zető volt, január elsejétől azonban, hogy megszűnt a régi szervezeti forma, egy belső vállalkozás élére ke­rült. Programja nem sok­ban tér el az elnökétől, ő is a korszerűbb szervezeti formákban látja a jövőt. De nagyon határozottan érvel az egyenlő esélyek biztosí­tása mellett: az önálló egy­ségek létrehozásában igaz­ságosabb és méltányosabb elvek vezéreljenek. Öv a közös vagyon elherdúlásá­árugyár ekkor tart itt fo­nalvásárt.- A délelőtt 10-től 18 óráig tartó kilós tavaszi és nyári ruha árusítást az Érted Kft. rendezi. — Mi készteti ilyen vál­lalkozásra önöket? — kér­deztük Veres Gábor igaz­gatót, aiki szerint ha a kul­túra pénzbe kerül, akkor a hiányzó összeget meg kell szerezni. Például bérleti dí­jakból. — Az sem idegen a kulturált, s éppen ezért hu­mánusan gondolkodó embe­rektől — tette hozzá —, hogy a mai pénzszűke viszonyok között feltárják a kisebb ki­adásokkal járó családi be­szerzések lehetőségeit. A Dunakeszi Vasutas Sportkör természetesen nem fizet terembért, hiszen szakmabeliek a tagjaik. Házon belül értekeznek most is, délután négy órá­tól. Feltehető, hogy sóik szurkoló érdeklődik majd az idei terveik iránt. tói, a változásokat lassan és fokozatosan vezetné be, s egy igazságos vagyonér­tékelést követel. A szava­zás eredménye számára meglepő módon, csupán öt vokssal dőlt el Szikora Já­nos javára, tehát sokan vannak, akiknek az őáltala felkínált út a szimpatiku- sabb. Elsősorban ez ösztö­nözte a beadvány megírá­sára. Hosszú távon ? Elnök tehát van, de nem elképzelhetetlen egy újabb választás kiírása. S bár le­het számítani az érdekek felerősödésére, esetleg üt­közésére — ez nem harag vagy ellenszenv kérdése. Szikora Jánosnak és Né­meth Imrének a jövőben, bizonyára még hosszú tá­von együtt kell dolgoznia, közös tevékenységüket te­hát az okos kompromisz- szumoknak kell áthatnia. S még valaminek: a jövő for­málás felelősségének. Vasvári Éva A legtöbb helyen szá­mozzák az iskolákat. Egyes, kettes, hármas — olvasom a telefonkönyvekben, s nem tudom, melyiket hív­jam. Intézményeink név­adása annyira sematikus volt az elmúlt évtizedek­ben, hogy az még legjele­sebb nemzeti hőseink és személyiségeink nevét is elszürkítette. A Pomázi 2. Sz. Általános Iskolában ma, szombaton délelőtt 10 órakor ünnepséget tarta­nak. Az oktatás e helyi intézményét Sashegyi Sán­dorról nevezik el. Az ün­nepi beszédet Kulin Imre polgármester mondja. Követésre méjtó példa lesz ez, mert a nagyköz­ség 1959-ben elhunyt jeles polgárának adják meg ez­zel a tiszteletet, s emlékez­tetik rá a felnövő, az ez­után születő generációkat. Az autodidakta régész, helytörténeti kutató té­Múrcius 15-én Emlékhelyet avatnak Az 1843-as magyar sza­badságharc méltó megün­neplésére készülve Délegy­házán — az önkormányzat oktatási, kulturális és sport- bizottságának javaslatára — emlékhely felállítását tervezik. A kegyeleti meg­emlékezésre szolgáló már­ványtáblát a községháza falán helyezik el, s március 15-én avatják. AT következő idézetet vésetik a már­ványlapra: „S hirdettek új tudományt, ó halld, s vedd szívre magyar nép: Leg­szentebb vallás a haza, ’ s emberiség." Dunakeszin Koncert A The Catterpillar együt­tes koncertezik március 16-án, 19 órakor a dunake­szi József Attila Művelődé­si Központban. nyekkel próbálta igazolni, leleteivel bizonyítani, hogy Pomáz a tulajdonképpeni ősbuda helye. A Holdvilág­árokban vélte megtalálha­tónak Árpád fejedelem sírját. Itt volt a magyarok ősi, fejedelmi szálláshelye, sőt itt állt Attila vára, s itt vívta utolsó csatáját Nagy Károly. Erről, Sashegyi Sándor sok más helytörténetileg ál­talánosan is izgalmas állí­tásairól, munkásságáról éppen Kulin Imre írt ko­rábban a Képes Üjság lap­jain, megemlítve azt is: a tudomány hivatalos körei­től sohasem kapott segítsé­get, csak támadásokban, leszólásokban lehetett ré­sze, miközben külföldi szaktekintélyek csodálták, méltatták kitartó buzgal­mát és ismereteit. Méltó és jó választás volt helyi kiválóságról elnevez­ni az iskolát, még pedagó­giai szempontból is. K. T. I. Keveseknek adatik meg a szerencse, hogy azzal fog­lalkozzanak, amit szeret­nek. Vörös Benjaminné, a délegyházi polgármesteri hivatal jegyzője ezen keve­sek egyike; munkáját örömteli hivatástudattal látja el. — őslakos vagyok, itt élek Délegyházán — mesé­li —, s 1958 óta dolgozom az államigazgatásban. Ak­kor még választották a vb- titkúrt, s én kaptam e meg­tisztelő megbízatást. Kilenc évig tevékenykedtem e po­zícióban, közben megszü­lettek a gyerekeim, s elvé­geztem a Tanácsakadémiát is. Az első nagy változás akkor következett be a pá­lyámon, amikor létrejöttek a közös tanácsok, s minket Dunavarsánnyal és Majos- házával összevontak. Nem gondoltam volna, hogy a közös tanács is megtart vb-titkárnak, de így lett. Ez nagy iskola volt szá­momra, amely egy újfajta szemléiét kialakításával kezdődött. Az egyes telepü­lés érdekeinek helyébe a közös érdek lépett, mindig mérlegelnünk kellett dön­téseinket — a különböző célokat alárendelve az együttes szándékoknak. Nyilvánvalóan nem volt könnyű elsajátítani az új látásmódot, de megértet­tük, hogy nincs más út. A hátrányok mellett azért előnye is volt a közös mű­ködésnek; koncentráltabb lett a hatósági munka, egy-egy kolléga bizonyos területeken szákosodhatott, s így nagyobb lehetőség nyílt az alaposabb ismeret- szerzésre. De mondhatok konkrétabb példákat is. Délegyháza mint önálló kistelepülés, biztosan nem tarthatott volna igényt gyermekorvosi ellátásra, a nagyközségi elosztásba azonban belefért, így jól járt a ml településünk is. Az újabb változás hírét 1990-ben minden állam- igazgatási dolgozó aggoda­lommal fogadta. Kétségek és félelmek között latolgat­ták az eshetőségeket: va­jon a szétválással, az ön- kormányzatok létrejöttével az önálló élet újraalakítása mit hoz számukra. Sokak­ban az is felvetődött, egyáltalán megmaradhat­nak-e az államigazgatás­ban? — A közös tanácsi for­mába kényszerülve — foly­tatja a jegyző asszony — az önállóság után áhítoztunk, amikor pedig önállóak let­tünk, hirtelen azt sem tud­tuk, mit kell tennünk. Én magam is örömmel jöttem haza, s nagyon jólesett, hogy pályázatomat elfogad­va, a jegyzői posztra vá­lasztottak. De tény, valami elmúlt, és visszahozhatat- lan. A közös működés bő évtizede alatt sok minden újat kellett kitalálnunk, számomra rendkívül ter­mékeny volt az az időszak. Most itt a dolgok elején tartunk. Elölről kezdünk mindent, s nagyon nehéz feltételekkel. Hiányoznak a törvények és a jogszabá­lyok, még ma sincs a ke­zünkben a hatásköri jegy­zék, amely konkrétan be­határolná a mozgásterün­ket. Nap mint nap belebot­lunk a szociálpolitikához és a gyámügyhöz kapcsoló­dó rendelkezések hiányába, az átmeneti törvény nem ad mindenre választ. A je­lenlegi működési keretek azt sugallják, hogy amit rendelet nem tilt, azt* mind szabad — ez azonban csap­da. A valóság sokkal ár­nyaltabb, semmint hogy ez legyen a cselekedetek ab­szolút iránymutatója. Olyan útvesztő ez, ahol na­gyon óvatosan kell navi­gálni, mert könnyen lesod­ródhatunk a törvényesség talajáról. A jegyző asszony nagy ta­pasztalattal végzi munká­ját, s a rutint újabb tudás­sal pótolva, elvégezte az Államigazgatási Főiskolát is. De a legnagyobb erő, amely hivatali munkájá­ban segíti, az a település, a szűkebb pátria szsretete. Itt nem szembenállnak a lakókkal, hanem szolgálják őket. Más a viszony, és más a hangnem, mint egy személytelen nagyváros­ban: a tettek igazolást kap­nak, az eredmények és a hibák visszaköszönnek. A számok mögött sorsok hú­zódnak meg, s az emberek a bürokratikus ügyintézés helyett megértő, pártfogó támogatást várnak. S nekik — vallja Vörös Benjámin­ná — ezt a bánásmódot kívánja a hivatal biztosí­tani. Va. C. PINCESZÍNHÁZ Az ezredik éjszaka Kovács Zsuzsa rendezé­sében ma este 7 órakor Balázs Béla Tündér című misztériumát mutatják be Dunakeszin a József Atti­la Művelődési Központ pinceszínházában. Március 12-én Dorde Lebovic Az ezredik éjszaka és Szép Ernő Kávécsarnok című egyíe/vonásosait láthatja a közönség. A rendező Uray Szentendrei séták CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA Ila a kultúra pénzbe kerül Vásár és terembérlet Pomáz helytörténésze Névadó az iskolában

Next

/
Oldalképek
Tartalom