Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-09 / 58. szám
Számítanak rá A nénit nem kell különösebben bemutatni. Mindenki ismeri, ha név szerint nem is, de látásból. Ü már jelenség a váci piacon, ha nem volna, hiányozna. Évtizedek óta áll kis asztala a bejáratnál, azon csatok, fésűk, varróké'szlet. Néhány hónapja elpanaszolta: rettegésben telnek éjszakái, mert fél, hogy reászakad otthon a mennyezet. Tanácsot kért, mit tehet, kihez fordulhat. Nemrég a polgármesteri hivatalban láttam várakozni a folyosón, nyilván segítségért folyamodott. Amikor ismét találkoztunk, megkérdeztem, mi történt. Elmondta: felajánlották neki, hogy menjen szociális otthonba, de ő nem akar. Tudja, onnan nem jöhetnék ki árulni! Lehet, hogy koromnál fogva — 83 éves vagyok —, azt gondolják, mehetnék az otthonba, de egyelőre úgy érzem, erre nincs szükségem. No meg várnak a vevőim. Számítanak rám. H. E. TERMÉSZETGYÓGYÁSZ VERŐCÉN Ismét természetgyógyászt várnak a verőcei könyvtárba. A népszerű „betegségkeresők” közül most Fe- rencsik Istvánhoz fordulhatunk. Március 10-én vasárnap rendel az Árpád úti könyvtár épületében 10—16 óráig. Mindenkit várnak, aki gyógyításra vagy diagnosztikára számít. énénél:. Ötletek is kell Akácok nélkül Váchartyán önkormányzati testületé sincs köny- nyebb helyzetben más községeknél. Am a kevés pénzből is azon fáradoznak, hogy minél csinosabb, szebb legyen falujuk. A közelmúltban került sor három életveszélyessé váló, több mint százéves japánakácfa kivágására, amely a Tüzép-, valamint gázcseretelepen dolgozóknak okozott gondot, jelentett veszélyt. A fakivágást még a tanácsi testület határozta el, ám a jelenlegi ön- kormányzat hajtotta végre. Aki kivágta a fákat, kötelezettséget vállalt arra, hogy pótolja csemetékkel, s munkája ellenértékéként felhasználhatta az úgy sem túl nagy tüzelcértékű fát. A kivágás ellen a lakosság nem tiltakozott, a képviselő-testület is egyetértett azzal, ám Zsilinszky Ferenc- né váchartyáni lakos felemelte szavát több hivatalban. így a polgármesternél, Juhász Istvánnál, s levelével megkereste szerkesztőségünket is. Zsilinszky Fe- rencné így érvel: ,... 1950 óta lakom Váchartyánban, én már ezeket a fákat így ismerem. A fővárosban próbálják védeni a természeA snoblizáshoz három pénz elég Nincs egyedül B. Károly — vezetéknevét kérésére nem írjuk ki a huszonhárom éves fiatalembernek — március 2-án ünnepelte születésnapját, s meg is ülte ezt a jeles évfordulót alaposan: haverjaival befészkelte magát Vác városa egyik szórakozóhelyére. Folyt a sör, a bor, s a pezsgő — a fiúk egyheti fizetése maradt a főpincér tálcáján. A dáridót követően, reggel hatkor már munkába álltak J. Ferenc kőművesmester és vállalkozó egyik építkezésén. Károly kubikosként dolgozik: alapot csákányoz, betont kever, téglát rak, sódert rostál. A csákánynak egy nyele van, a kubikta- licskának két szarva, s a betonkeverő billentőkere- kóben öt küllő feszül. Lényeges, mindennapi számok ezek a fiatalember életében, sokat látott tárgyak részei. A rosta lyukainajt számát el sem tudja képzelni — leírva ... Mert ez a keménykötésű, vaskosbeszédű fiú analfabéta. Délidőben váltunk szót — a mester fél óra ebédszünetet ad a fiúknak —, hiszen munka közben nincs lapátra támaszkodás. Kemény a követelmény, mint keménynek tűnik a munkabér ára is, óránként nyolcvan forint. Most Károly sört iszik és szalonnát falatoz a sarki kocsmában. — Űri proli vagyok — szólal meg két nyeldeklés között —, valamelyik hülye társam azt mondta rám, magyar nemes, merthogy nem írok, nem olvasok. Azt pérsze nem tudom, mit jelent a nemesség. Van egy falu, úgy hívják, hogy Kösd, ott születtem. Hatodik gyerekként jöttem a világra vagy hetedikként? Ki tudja, szóval sokan vagyunk. Apám rendesen eljárt Pestre dolgozni, a köztisztaságinál volt kukás, míg meg nem dermedt a gigája a sok pálinkától. El is kerültünk egy pesti putriba, én ott kezdtem iskolát. Utáltam a tanítónőt, egyszer ■meg is rugdostam, mert ha- ' sonlított anyámra. Az igazgató fölpofozott, aztán nem is mentem többé iskolába. Kijött a büntetés, anyám elpáholt. Az első évet még igazolták, a másodiknál azonban megrekedtem. Nem akartain tudni a betűket, a számokat, semmit. — S a testvérek? Ők sem tanultak? — A mi családunkban soha nem volt becsülete az ákombákomnak. K£t nővérem kurva lett, a többiek valahol lelencben vannak. Én mostanáig itt, egy Vác alatti viskóban húzódok meg. Szóval tizennégy évesen abbahagytam a második általánost. A nevemet is csak úgy tudom leírni, ha valaki lerajzolja a betűket. Minek is azok a betűk? Reggel hattól este ötig dolgozom, aztán irány a kocsma vagy a mozi. A snóblizáshoz három pénz elég. Járok egy lánnyal, míg nem volt putrim, szállodába vittem. De csak egyszer, mert ott valami papírt kellett kitölteni, persze, azonnal leléptünk. — Voltak, könyvek otthon, a családban? — Hogyne! — röhög fel keserűen — A munkakönyvek. Egyszer az iskolából loptam néhány mesekönyvet, s anyámék kihord- ták a klozetra. Katona nem lettem, mert gyomorbajos voltam a sorozáskor, a bejelentést is mással írattam meg. Fogy a sör, vékonyul a szalonna. Károly a múló Időt kérdezi. Örúja nincs, nem is lesz. Reggelente szokásból ébred, akár tél van, akár nyár. Hä a munkából elkésik, a mester levonja a járandóságból az időt. Int a borzas hajú csaposnak és fizet. Ismeri a bankókat — Tűzhelyet, családot nem akar? — lopom kérdésembe a költő szavait. — Mire? Habókra? Kinek keli egy analfabéta férfi? — Talán, ha beiratkozna esti iskolába ... — Megszűntek már ezek a kiváltságok, uram! S ha lenne is módom, hogyan képzeli? Munka után, hul- lafáradtan üljek iskolapadba? Álljak sorba a könyvekért? Meg ebben a csapatban is vágyunk vagy hárman, akik azt sem tudjuk elolvasni, milyen utcában dolgozunk az építkezésen ... Besze Imre tét, úgy látszik, ez a falunak nem érdeke. Ezeket a fákat még a ma is élő Gosz- tonyiak ősei ültették és ezek az uradalomhoz tartoztak. Gondolom ez döntő érv, hogy nyoma se maradjon a régmúltnak”. Juhász István, Váchartyán polgármestere előtt a téma nem volt ismeretlen Mint kifejtette, egyedül Zsilinszky Ferencné tiltakozott a fakivágás ellen. Az asszony személyesen és levélben is megkereste őt, kérte az ügyben falugyűlés összehívását. A polgármester a válaszában leírta, hogy március 14-én 18 órára ösz- szehívta a falugyűlést, amelyre szeretettel várják a panaszost. „Be kall vallanom — írja a polgármester — ez az elhatározás nem a panaszával kapcsolatban alakult ki, hanem mart kezd formálódni a költségvetés, és ez az, amiről már érdemben tudják a lakosságot informálni." Egyébként azt is megtudtuk Juhász Istvántól, lehetőséget teremtenek arra, hogy a lakosság véleményét elmondhassa. segítséget nyújthasson ötleteivel, hogyan lehetne jobban gazdálkodni. Ám a fórumon mindössze egy ember jelent meg, s nem volt köztük panaszosunk sem. A polgár- mester szerint a lakossággal való kapcsolattartásnak az újság nem lehet eszköze. Nem acsarkodói kell egymás ellen — mert ez esetben fellelhető ennek szikrája —, hanem segíteni az önkormányzatnak azon törekvését, hogy szebbé váljon a falu. S ehhez összefogásra van szükség. H. J=. Alkatrészek orvosi műszerekbe Az Ipoly völgyében reménykednek Az Ipoly völgyében gazdálkodó nagyüzemek a megmondhatói annak, hogy bár földrajzi szempontból Pest megye csapadékosabb zónájába tartoznak, de az elmúlt évi aszály itt sem múlt el nyomtalanul. Olyannyira nem, hogy a perőcsényi téesznél több, mint 13 millió forintnyi aszálykár képződött, amely elvitte a szövetkezet tervezeti nyereségét. Kolozsi Béláné, főkönyvelő ezzel kapcsolatban elmondta; a környéken található gazdaságok, szintén megsínylették a természeti csapást, amely országos szinten tavaly „kiérdemelte” a katasztrófa megnevezést. Nos, a perőcsényiek azért elértek 210 millió forintnyi árbevételt, s ennek nagy része az ipari, a szolgáltató egységek eredményességének volt köszönhető. A fővárosban szállítási és takarítási részlegeik működnek. Budapesten és a vonzáskörzetekben a téesz elektronikai üzemegységeket tart fent. Az alaptevékenységnek számító növénytermesztési ágazat, amelynek profiljába egyebek között sörárpa, cirok, napraforgó, továbbá a bogyós gyümölcsök termesztése tartozik, nem tudía hozni a már említett szárazság miatt a tervezett eredményeket. Biztató viszont a téesz számára, hogy részvényei már az elmúlt esztendőben négymillió forintnyi tiszta hasznot hoztak. A közös gazdaság ugyanis 85 millió forintért vásárol a Szobi Gyümölcsfeldolgozó Rt.-töl részvényeket, s ez egyúttal azt is jelenti, hogy 20 százalékos vagyonrészesedése van a szobi rt.-ben. Ennél a "nagyüzemnél kevés 'földigénylőt tartanak számon, hiszen eddig 5—6 ember kérte vissza a földjét, hogy azon kertészkedjen, gazdálkodjon. Letkésen, az Ipoly Völgye Termelőszövetkezetben 10 milliós veszteséget okozott Energiahordozó . '■: A palackba zárt energia nagy kincs vidéken. Csakhogy a gázpalack cseréje időnként enyhén szólva is döcög. A távoli Kemencén élőknek állandó feladat, hogy akkor menjenek a cseretelepre, amikor megérkezett az új szállítmány — s ki-ki a maga módján szállítsa haza az ebédfőzéshez nélkülözhetetlen energiát (Vimola Károly felvétele) az aszály, s ez egyúttal 100 millió forintnyi árbevétel- kieséssel párosulva elvitte a téesz nyereségreményeit. Légrádi János, a szövetkezet elnöke szerint az ipari üzemágak is gazdálkodási problémákkal találták szembe magukat. Az olyan cégek, mint a BHG, az Orion Rt., akik számára úgynevezett toroid transzformátorokat készítenek, adósaik leitek. A téesz kintlévősége megközelíti a 30 millió forintot. Az elmúlt évben igénybevett 17,5 milliós hitelt visszafizették, de az idei induláshoz, a gazdálkodási elképzelések megalapozásához további hitelekre volt és van szükségük. Az ipari ágazat azonban nincs olyan helyzetben, hogy a felszámolás réme fenyegetné. Mind több a tőkés cégek érdeklődése a híradástechnikai alkatrészek, s a már említett transzformátorok iránt. Utóbbiakat a hifitornyokba, orvosi műszerekbe, számítógépekbe építik be. Bérmunkában, béreladás formájában kell az üzemeknek minőségi árut, színvonalas termékeket produkálniuk. A közelmúltban sorrake- rült munkahelyi tanácskozásokon a tagság azon az állásponton volt és van, hogy a téesznek meg kell maradnia, de más, korszerűbb gazdálkodási módozatokat szükséges meghonosítaniuk. Gy. L. Felzárkózás 1991 a felzárkózás éve lehet a községben. Ugyanis végre megcsillant a remény, hogy bevezetik a gázt, s ezt sokan — a palackos PB-gáz utáni hajsza keserves tapasztalatainak birtokában — kitörő Örömmel fogadták. A hivatalosan meg nem erősített hír. azonban csak első pillanatban villanyozta fel a falusiakat... Voltak, akik jól emlékeztek rá, egy időben divat volt azon tréfálkozni, hogy Pesten állandó az ostromállapot, mivel a posta, a vízművek, a gázművek képtelen összehangolni tevékenységét, s ha egyikük helyreállította a felbontott utat, jött a másik, s feltörte. S ha már készen volt az új aszfalt, működésbe léptek a harmadik cég légkalapácsai ... Boldog pestiek, mondják a falusiak, s nemcsak az aszfaltra gondolnak. Vagy nem is elsősorban arra . . . Űk legalább nem fizetnek azért, hogy f úrják-f aratják útjaikat! Mert falun bizony fizetni kell. Már fizettek azért, hogy a víz vezetéken kerüljön be a lakásba, s ne kannával kelljen kimenni érte a kútra. S alig fizették be az utolsó részletet — és alig simították el a földutakat —, jött a következő nagy lehetőség: akinek pénze volt, telefonhoz juthatott. Potom harmincötezerért... És a szédítő iramú fejlődés nem állt meg: megjelentek a markolók, s a telefonkábel-fektetők után, ásni kezdték az árkot a szennyvízcsatornának. A község lakói pedig újra fizettek. Havi. részletekben vagy negyvenezret a csatorna társulásának, egy szép kerek summát pedig annak, aki az úttól a házig lerakta a csatorna csöveit.... Most pedig, ha igaz, itt az újabb „nagy lehetőség” a felzárkózáshoz. Újabb pénz, újabb árkok. Igaz, azt mondják, ha a pestiek kibírták a helyenként állandósult útfelbontásolca,t, kibírják ők is. Csak a költségeket nem fogják kibírni. S félő, hogy mire megtörténik a felzárkózás, és vezetékes gáz ro- iyogtainá a tűzhelyen az ételt, nem lesz mit ro- tyogtatnia. Nem kétséges persze, hogy soklcal kényelmesebb és elegánsabb egy gázfűtéses, telefonos házban gondolkozni azon a hó vége felé, hogy zsírt vagy margarint kenjünk a kenyérre ebéd gyanánt. Természetesen, a vezetékes gázzal működő tűzhelyen. .. — nos. Iskolai diáksportköröknek Svéd segítség Sportmezt és melegítőt kapnak négy iskola diák- sportköreinek tagjai abból a 10 ezer svéd koronából, amelyet két svédországi cég utal át. A sződi és a szödligeti általános iskola mellett a felsőgödi Németh László Általános Iskola és a dunakeszi Körösi Csorna Sándor Általános iskola diáksport- köre részesül a juttatásban. Hivatalosabban fogalmazva: e sportkörök szponzorálását vállalta a Kone Hissar AB. — egy finn felvonószerelő vállalat svédországi kirendeltsége — és a Svédországban élő, magyar származású építési vállalkozó, Szakály Árpád. A sportfelszereléseket a közeljövőben adja át a diákoknak Bolyóczki János, az MSZDP megyei alelnöke. Hangverseny Három Pikéthy-mű A kőbányai kulturális és pedagógiai napok keretében március 10-én, vasárnap délután 16.30-kor Lőrincz Katalin orgonahangversenyt ad a kerületben levő Szent’ László-templomban. Műsorán a 19 évvel ezelőtt elhunyt K. Pikéthy Tibor váci karnagy zeneszerző három műve szerepel. A már ismert, itthon és külföldön játszott Ave Maria (Op. 20.), és Gyászzene (Op. 59.) című ■ alkotásain kívül — a Lechner Ödön által épített templomban — lesz Ének Szent István királyhoz című alkotásának az ősbemutatója.
