Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-08 / 57. szám
Országszerte megválasztották a kórházak orvos igazgatóit, ápolási igazgatóit. A vezető posztokra szinte kivétel nélkül új emberek kerültek. Kuriózumnak számít Pest megye, amelynek öt kórházából négynek élén is a régi ember maradt, őt választották orvos igazgatóul, az 1/1990-es népjóléti és belügyminiszteri közös rendelet szerint. S ha már e rendeletnél tartunk: nincsen végrehajtási utasítása. Annak meg, hogy miként is működjön együtt kollegálisan egy háromtagú vezetőtestület, a kórházigazgatóság, nos, annak nincs hagyománya, kidolgozott módszertana. S ha hozzátesszük, amit dr. Inczédy János, a megyei önkormányzati közgyűlés elnöke tett szóvá tegnap Kerepestarcsán, ahol a megye nevében köszöntötte a Magyar Kórházszövetség orvosigazgató-klubjának 100 résztvevőjét, hogy ugyanis az önkormányzatok lettek a kórházak tulajdonosai, finanszírozásuk viszont a társadalombiztosításhoz került, akkor nyilvánvaló az összejövetel célja is: tisztázni a feladatokat. A dr. Mányi Géza professzor elnökletével megtartott klubtanácskozásra talán azért is Pest megyében került sor, mert itt több tapasztalt orvos igazgató „maradt lábon". Nem is tétlenkedtek. Referátumában dr. Szabadfalvi András kerepestarcsai és dr. Szőnyi Mihály váci orvos igazgató egy-egy már a gyakorlatban is működő kórházvezetési modellt ismertetett, talán mondanunk sem kell, hogy mindkettő a demokratikus, kollektív vezetés szellemében született, s mindkettő éppen a részbeni szabályozatlanság miatt kísérleti. Míg Vácott megtartották a régi igazgatótanács elnevezést (emlékeznek, ez az üzemi négyszög megfelelője volt), a tartalma lényegesen változott, bevonták ebbe a különböző szintű és profilú gyógyító szakmacsoportok képviselőit, a fiatalokat képviselő másodfőorvost s a szakszervezetek (több is van), valamint az orvosi kamara egy-egy emberét. Kerepestarcsán más módszert választottak, fórumok, rendszerét alakították ki, amelyben például a választott orvos igazgató a személyét javasló s programját ismerő szakorvosi testületnek számol be kéthavonta, az ápolási igazgató az ápolási, a gazdasági igazgató pedig a gazdasági-műszaki testületnek. Érdekegyeztető tanácsba hívták az érdek- védelmi szervezeteket is. A három igazgató pedig nagy- nagy önállósággal, területén egyszemélyi felelősséggel dolgozik együtt. A sikert méri: a mostani béremelésnél mindhárman „osztottak”, de vita nem volt... Klubülésről lévén szó, — s erről a mostaniról tudni kell, hogy bár a klub nem új, tagságának zöm« újonnan választott —, a: ismerkedés egymással, i kórházvezetői gondokkal, t megoldási lehetőségekkel közhasznú. Elvégre mindez a betegek érdekét szolgálja. Mert bármilyen is legyen az irányító, célja csak egy lehet: hatékonyabban gyógyítani. Ezt szem előtt tartva adta közre a vitához az orvos igazgatók és ápolási igazgatók feladatát, hatáskörét, felelősségét taglaló tervezetet a kórházszövetség, s ezért készítette el tegnap reggelre rohammunkában a kerepestarcsai Flór Ferenc Kórház a már működő vezetési rendszerre vonatkozó szervezeti szabályzatát, amelyet ugyancsak közreadtak. V. G. P. AZ ÜGY MELLÉ ÁLLUNK Nem a kákán keressük a csomói Elsöprő többséggel voksoltak bizalmat a Zsámbékl Tanítóképző Főiskola küldöttgyűlésén Hoványi Lajosnak, az intézmény eddigi megbízott főigazgatójának — adtuk hírül tegnapi lapunkban, amikor a vele készült interjút is közöltük. Ennek ellenére tény, hogy az eredménynek sokan nem örülnek. Többek között a testnevelési tanszék tanárai is aggodalmuknak adtak hangot még a szavazás előtt, amikor nyilvánosan hallgatták meg a jelölteket. Utóbb állítólag a diákok is vegyes érzelmekkel fogadták a hírt. ® Miért nem támogatták Hoványi Lajost? — Mi nem a személy ellen szóltunk. Számunkra a Ha nincs munkakönyv, de megvannak az évei Előnyugdíjba vonulhat Az Országos Munkaerőpiaci Központ adatai szerint hazánkban a munka- nélküliek száma már csaknem eléri a 100 ezret. Pest megyében is szinte hónapról hónapra több állás nélkül maradót tartanak nyilván a foglalkoztatási központban, számuk már meghaladja a négyezret. Ezért is fontos lenne, hogy három hónap után — a foglalkoztatási törvény megjelenésére kellett várni — ismét elkezdődjék az átképzési tanfolyamok szervezése. A foglalkoztatási központban Bozóné Máté Lia osztályvezetőtől megtudtuk, hogy egyelőire még mindig várakozási állásponton vannak, mert nem tudják, mennyi pénzzel gazdálkodhatnak. Ezenkívül a törvény előírja, hogy minden megyében létre kell hozni egy úgynevezett munkaügyi tanácsot, amelynek beleszólása lesz, hogy a foglalkoztatási alapból mennyit költhetnek átképzésre a korkedvezményes nyugdíjaztatások, a részmunkaidős foglalkoztatás és a vállalkozói támogatás finanszírozására. A munkaügyi tanácsba a megyei munkavállalók és munkáltatók érdekképviseleti szerveinek, valamint az önkormányzatoknak kel] legalább három-három embert delegálniuk. Mint megtudtuk, a tanács szervezése már megkezdődött, s előreláthatólag március végére működőképes lesz a testület. Remélhetőleg addigra ismert lesz az is, hány forint elosztásáról ■kell majd dönteniük. Ez azt jelentené, hogy a második negyedévben már indíthatnák a tanfolyamokat. Jó lenne, ha ezt a határidőt már nem kellene módosítani, hiszen lehet számítani arra, hogy az iskolapadot elhagyó, elhelyezkedni nem tudó fiataloknak szükségük lesz az átképzési lehetőségekre. A tanfolyamok iránt egyébként nagy a érdeklődés. A tapasztalat az, hogy a munkanélküli-járadékot kapók többsége dolgozni akar, nem segélyből élni, s Enyedről, Tordáról, Kolozsvárról. A helyiek népviseletben. A legények hófehér, posztóból készült székely harisnyában. A lányok gyöngyös pártában. És mindenki kezében ott van a Torockó. Az általunk hozott újság. A községháza előtt két hatalmas pannó tápiógyörgyei színes képekkel. A lakosság így ismerkedik a testvérközséggel. A nagy sokada- lomban feltűnik két úr is. Valaki szól: — Utánunk szaglásznak. Lopva figyelem őket: ezek a forradalom előtt sem fagylaltot árultak. A személyünk iránti „figyelem" másik megnyilvánulása: a rendőr a szemünk láttára ragasztja ki a hirdetményt, miszerint az idegenek bejelentése kötelező, s aki elmulasztja, büntetést fizet. Jobb a békesség. Bejelentkezünk. — Bezzeg 1990 januárjában nem kellett bejelentkezni — jegyzi meg Józsa Laci félig tréfásan. — Százezer forint értékű ennivalót, gyógyszert meg ruhát hoztunk. A második fordulóban meg könyveket. Pedig azelőtt azt sem tudtuk, merre van Torockó. Ma viszont már egy györgyei kisgyerek is tudja. A nyáron több mint harminc torockói iskolás nyaralt a Tápió mentén, táKétszáz éves szószék az unitárius templomban. Nem lelni fel rajta román motívumokat piógyörgyei családok házánál. És több torockói család itt lelt menedéket, otthont. Köztük Sáskáék két kisgyerekkel. Józsa Lászlóéit lakáshoz, munkához segítették őket. Este vacsorára vagyunk hivatalosak a helyi kocsmába. Tordai pecsenyére. Az ivóban vastagon áll a füst, zsír- és italszag lengi körül a társaságot. Az egy szál cigányt ide-oda rángatják, ki csárdást akar, ki meg a góbé himnuszt. Magamban mosolygok. És számítást végzek: Mennyi járt volna Ceau- sescu idején ezért a nótáért. Kőhajításnyira a kultúr- ház. Áll a bál, brummog a nagybőgő. Tiszteletünkre tust húz a zenekar. Fent- ről, a színpadról gyönyörködünk a képben, a tánc forgatagában, a csárdástól kipirult arcokban. Vajon mikor volt ilyen felszabadultan vidám bál a Székelykő aljában? Borozgatunk a parókián, egymást váltják a vendégek. Isznak egy pohár enyedit, mondanak néhány szót, aztán továbbállnak. Az utolsó mondat rendre így hangzik: — Aztán jöjjenek máskor is! Éjféltájt a pap ajtót nyit, szellőztet. — Halljátok? — int ki a távolba. Valamit hallunk. Mintha valaki sírna. — Dehogy sírás! A Tilalmas-hegy fenyvesei zúgnak. Jelzik, hogy enyhül a fagy. Holnap derült idő lesz. Tényleg derült idő volt. Kék égbolt feszült Torockó fölött, és fényárban állt a Székelykő. Matula Gy. Oszkár ennek érdekében hajlandók arra is, hogy új szakmát tanuljanak. Hasznos tudnivaló lehet a munkanélkülieknek: aki járadékban részesül, s nem tudnak számára munkahelyet felajánlani, de úgy dönt, hogy vállalkozásba fog, a törvény szerint az ehhez szükséges tanfolyam költségének ötven százalékát, valamint a hitelfedezetéhez szükséges biztosíték felét a foglalkoztatási alapból is fedezni lehet. A törvény betűi szerint ez adható, de nem kötelező. Üj dolog az előnyugdíj, amelyet azok kérhetnek, akik már legalább hat hónapja kapnak munkanól- küli-járadékot, s még három évük lenne a tényleges nyugdíjig, tehát 52, illetve 57 évesek. Mint megtudtuk, Pest megyében a munkaerő-szolgálati irodákban még nem jelentkeztek ügyfelek, akik igényt tartottak volna erre. Előfordulhat az is, hogy vannak, akik még nem ismerik ezt a lehetőséget. Ez egy cseppet sem lenne meglepő, hiszen információink szerint még az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság munkatársai sem eléggé tájékozottak ez ügyben, a törvény e pontjáról ők is csak a Magyar Közlönyből értesültek. H. É. program a fontos, bárkié legyen is az —■ mondja Pap Miklós, a testnevelési tanszék docense. — Én egy olyan koncepciót tudok csak támogatni, amelyben világosan körvonalazódik; honnan hová kívánunk eljutni, s ehhez milyen személyi, tárgyi feltételekre van szükség. Hoványi Lajos pályamunkája mindössze egy gépelt oldal, ami bennem azt a benyomást keltette, mintha egy éves munkaterv egyetlen oldala lenne. Szakmailag semmit sem tartalmaz, olyan ti- zedrangú kérdésekkel foglalkozik, mint az órafelosztás megreformálása, miközben nem vázolja a jövőt. 9 Állítólag a tanszéknek saját jelöltje volt a pályázók között... — Ez rágalom. A tanszékvezető valóban ismerte az egyik pályázót, de ez nem jelent semmit. Hiszen amikor megismertük az illető pályamunkáját, azt alkalmatlannak tartva nem is szavaztunk rá. Ezzel is bizonyítható, hogy mi valóban nem személy, hanem az ügy mellé kívánunk állni. Pap Miklós szerint Hoványi Lajos ama november 20-i bejelentésével, miszerint őt tettleg bántalmazta a főiskola főtitkára, eleve megosztotta az intézmény dolgozóit és diákjait. Nyíltan senki sem mer állást foglalni, hiszen nincs bizonyíték. — Én a bejelentés után megkerestem Hoványi Lajost, mert úgy éreztem, hogy közlésével azokat szólította meg — ide sorolom magamait is —, akik nem értünk egyet munkastílusával. E beszélgetés során addig jutottunk, hogy a főiskolán számos rossz intézkedés és gyakorlat tapasztalható, s majd Hoványi Lajos elképzelései nyomán megindul az intézmény fejlődése. Kérdeztem a megbízott főigazgatót a koncepciójáról, s ő azt mondta, hogy a félév végeztéig minden kérdésemre válaszol. Azóta is várom ... Mint ahogyan várjuk azt is, hogy kiírja az össztanári értekezlet időpontját. Meggyőződésem, hogy intézményünk a főiskolák derékhadába tartozik, ahol bár mindig voltak feszültségek, de közben rangos szakmai munka folyt. Ezt tükrözi a magas felvételi ponthatár, diákjaink eredményei és számos főiskolai kezdeményezés. Hoványi Lajos bírálatában természetesen igazság is van, de azt azért tudnunk _ kellene, hogy mely értékek őrizendők — mert ilyenek Igenis vannak —, miközben bizonyos gyakorlatot elvetünk majd. 9 ön az intézmény párttitkára volt, Hoványi tanár úr párton kívüli. A nagyjából két táborra szakadt emberek között politikai vagy szakmai természetű a vita? — A szakmai indíttatást kizárom. Hiszen éppen a tanár úr levele nyomán mondott le az előző főigazgató, Stark Ferenc. Abban a levélben többek között az állt, hogy Stark Ferenc kinevezésével a régi pártállam emberei maradnak fontos beosztásokban. O Hoványi Lajos melleit elsöprő többséggel voksolt a küldöttgyűlés annak ellenére, hogy személye nem felel meg egyértelműen a pályázati ki Írásoknak. Meglepte az eredmény? — Nem. 9 Mi a helyzet a pályázati feltételekkel? — Ebben a kérdésben a minisztérium hivatott állást foglalni, a pályázatot ugyanis nem a főiskola írta ki. De jegyzőkönyvi nyoma van annak, hogy szóvá tették: Hoványi Lajos docens és nem professzor, ez pedig a kiírás szerinti feltételekhez kevés. 0 Ma a minisztérium őt mégis főigazgatóvá nevezi ki, hogyan tudnak majd együttműködni az ismert előzmények után? Lehetséges az Is, hogy egyesek megválnak majd a főiskolától? — Ezt ma nem tudom megmondani. Csak abban vagyok biztos, hogy létezik egy csendes tömeg, aki fél, és ezért hallgat, Mindemellett nekünk dolgozni kell, de bizonyára többen leszünk, akik mindig kritikusan és nyíltan elmondjuk a véleményünket, bárki is legyen a főigazgató. Nem azért, hogy a kákán is csomót keresve személyeskedjünk, hanem azért, hogy jó irányban haladjunk. Fazekas Eszter Befooromboló az utcán Ez röpült,de hol Különösen veszélyes volt az a második világháborúban kilőtt tüzérségi lövedék, amelyet még ’kedden, március 5-én találtak Budapesten kábelfektetés közben. Az Alkotás utca és Kiss János altábornagy utca sarkán előbukkant 203-as átmérőjű betonromboló gyújtószerkezettel is rendelkezett, így kiszámíthatatlan volt viselkedése elmozdítás esetén. — Nekünk csak másnap, hatodikén jelentették a dolgot — mondta Láng László alezredes, a váci tűzszerész alakulat parancsnoka. — Azonnal védelmet kértünk a XII. kerületi rendőrkapitányságtól a helyszín biztosítására. Mivel nem tudhattuk, miért nem robbant kilövés után, nappal nem is szállíthattuk. Ezért vártunk vele. ü Ma, csütörtök délután amikor beszélgetünk, már túlvannak mindenen. Föl is robbantották. Bizonyos értesülések szerint egy Váchoz közeli megsemmi- siíőhelyen. — A pontos helyét nem szeretném megmondani, elégedjen meg annyival, hogy Budapest környékén történt. ■ A legizgalmasabb kérdés az elszállítás, hiszen óriási hatóerejű lövedékről van sző. Hogyan vitték ki a sűrűn lakott fővárosból? — Csütörtökön, hajnali ötkor mentünk érte. Tudja, csakis folyamatos szállításról lehetett szó, vagyis fékezés és megállás nélküli menetről. Félig leeresztettük a teherautó gumijait, a lövedéket pedig, előírás szerint, homokágyba tettük. A helyszínen az előkészített megsemmisítő gödörben ráhelyezett töltettel robbantottuk. S3 Milyen gyakori az önök életében az efféle feladat manapság? — Annyira, hogy erre a napra már volt egy másik, Zalaegerszegen. Nem hiszem, hogy munka nélkül maradnánk. De nemcsak Magyarországon van így. például Angliában is. Igaz, nekik annyival köny- nyebb dolguk van, hogy ott csak német gyártmányokat találnak, amit könnyen kiismernek. Nálunk a bombák, lövedékek és aknák minden válfajára számíthatunk, amit a világháborúban használtak — válaszolta Láng László tűzszerész alezredes, alakulatparancsnok. Dudás Zoltán ORVOS IGAZGATÓK KLUBJA Fűltök helyett: triumvirátus
