Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-08 / 33. szám

Szájtátva Valódi Csinos summát követelt annak idején az a szocioló­giai felmérés, amelynek egyik erőteljes megállapítá­sa volt a nagyvállalatról az, hogy művezetői pusz­tán mű (ál) vezetők. For­málisan vezetnek, ténylege­sen azonban nincsen jog- és hatáskörük .. . Ismert téma. Könyvtárnyi az iro­dalma. Ez az irodalom rö­videsen aktualitását veszt­heti. Szájtátva látom az emlí­tett cégnél, milyen hatal­masság lett a művezető. Valamennyi beosztottja szá­mára ő az első s az utolsó főnök. Nála dől el minden, ö veszi fel az új embere­ket, ő küldi el az alkalmat- *ant, bért állapít meg, ju­talmat ad ki... Ügy dol­gozik, ahogyan — valami­kor dolgozott egy műveze­tő. Mi történt? Valójában semmi. Pusztán annyi, hogy a nagyvállalatnak e gyárát (döntő részben) megvette egy külföldi gyá­ros. Üj vezetőket nevezett ki, azok pedig — mert ke­vesen vannak, mert renge­teg a dolguk — a mű mű­vezetőkből valóságos mű­vezetőket teremtettek. Vol­tak, akik nem feleltek meg; elmentek. Az újak és a megmaradtak hamar rá­álltak a másmilyen útra: élvezni kezdték, hogy ve­zethetnek. Élvezni, mert látták a munkájuk értel­mét! Láthatták, mert rájuk volt-van bízva min­den. A megyében négyezer fe­letti azoknak a vezetőknek a száma, akik művezetők vagy annak megfelelő irá­nyítók. Ez persze csak az ipar. A tábor tehát sokkal népesebb, de nem tudhatni, közülük ki már az igazi művezető, s ki még mindig a mű művezető?! Tartok attól, az utóbbi sokkal-sok- kal népesebb, mint az előb­bi tábor. Mégis, úgy látszik, vannak hatásosabb eszkö­zök a változások serkenté­sére, mint a szociológiai tanulmányok. S ez megér­ne egy szociológiai tanul­mányt . . . MOTTÖ Or. Both nyert... Vácon (is) pletykálnak. A legújabb pletyka szerint dr. Bóth János, a város volt tanácselnöke lesz az Állami Biztosító váci fiók­jának vezetője. — Igaz, amit városszer­te beszélnek? — kérdeztük az érintettet. — Decemberben hirdet­ték meg az Állami Bizto­sító váci fiókvezetői állá­sát, én megpályáztam, és négy pályázó közül én fu­tottam be. — Mikortól tölti be ezt az állást? — Kedden, február 12-én lesz a bemutatásom, és et­től kezdődik a munkaviszo­nyom. Ä bundák felosztották magok közöst Pest megyét lit a p de hol a rendőr? A szólások között lassan már mint klasszikust emlegetjük a következőt: Itt a piros, de hol a rendőr? Ha egyáltalán akad az olvasók között olyan, aki nem tudja, miről van szó, rög­vest megmagyarázzuk. Szerencsejátékról, melyet piacokon, vá­sárokban, más forgalmas helyeken űznek, s amelyekben az egyszerű embert szinte kivétel nélkül lóvá teszik az élelmes váűlalkozók. Három gyufásfloboz, egy ördöngösen ügyes kéz és egy piros kocka vagy golyó. Kitalálni azt kell, melyik doboz alatt van a piros. Ezresekben mérik a tétet, s a játékot irányító maffia tagjai addig el sem engedik áldozatukat, amíg minden pénzét el nem veszíti náluk. Volt már péMa arra is, ha a játékos mégis nyert, utánaeredtek, s addig verték, amíg vissza nem adta a nye­reségét. A főváros polgármestere és rendőrei most hadat üzentek ennek a szerencse­játék-maffiának, megfo­gadták, nem hagynak nyugtot a naiv emberek vámszedöinek. Készülnek-e hasonló akcióra Pest me­gyében is? — érdeklődtünk a megyei főkapitányságon. Megtudtuk, a megyei rendőrfőkapitány már az elmúlt esztendőben nyoma­tékosan felhívta a városi kapitányság figyelmét, hogy szigorúan lépjenek fel a szerencsejáték-bandák éllen. Az igazat megvallva eddig nem valami látvá­nyos eredménnyel. — Miért? — tudakoltuk Boros Zoltán váci rendőr- kapitánytól. Mindenekelőtt a jogsza­bályi rendezetlenség miatt. Bármily veszélyes is ez a játék, a törvény szerint csak szabálysértés. Hosszas procedúrával és csak kis összegű pénzbírsággal sújt­Mit mond a megyei főügyészhelyettes ? Express Money, Bingo A Népszabadság február 7-i, csütörtöki számában interjú jelent meg dr. Bócz Endrével, a Fővárosi Fő­ügyészség vezetőjével. Mint az interjúban elhangzott: a Fővárosi Főügyészség sze­rint a cégbíróság megsér­tette az érvényes jogszabá­lyokat, amikor bejegyezte az Express Money, illetve a Bingo szerencsejátékokat. A Bingo bejegyzése ellen a legfőbb ügyész helyettese már törvényességi óvást nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságon. Az Express Mo- neyval kapcsolatban pedig a Pest megyei főügyész jo­ga, hogy kezdeményezze a törvényességi óvást. A Fővárosi Főügyészség és a rendőrség szakemberei külön-külön megvizsgálták a két cégbejegyzést, s ki­derült, hogy sem az Express Moneyt sem a Bingót kibo­csátó cég nem kért enge­délyt a pénz, illetve érték­papír sorsolásával kapcso­latos tevékenységére, a Pénzügyminisztériumtól. Az embereket tehát félrevezet­ték, amikor nem teljesen tisztázott jogi háttérrel en­gedélyeztek ilyen játékot. — Mi a Pest Megyei Fő­ügyészség álláspontja? — kérdeztük dr. Stirszky Sán­dor főügyészhelyettest. — A szerencsejátékkal kapcsolatos törvényességi problémáról mi is csak a Népszabadságban megjelent interjúból értesültünk. Mi­vel a cég bejegyzését elren­delő határozat alapján nem ítélhető meg egy gazdasá­gi társaság megalakulásá­nak törvényessége, be kell szereznünk a cég iratait, és azok tanulmányozása után bíráljuk el, hogy a cég be­jegyzése törvényes volt-e vagy törvénytelen. Egyelőre a szerencsejá­tékok ügyében még nincs döntés. Mivel a cégbíróság alkalmazta tévesen a jog­szabályokat, így a cégeket nem lehet felelősségre von­ni. tők tömegét. A gyümölcsök, húsok, ajándéktárgyak, zöldségek, mind-mind kü­lön ladikban várják a ve­vőt, nagyban megy a csere­bere és az üzletelés, a ha­jók pedig szorosan sikla- nak egymás mellett, nem ütköznek és nem borulnak fel. A rózsakerti kirándulás­tól csodás parkot, számta­lan orchideafaj megisme­rését vártuk, de emellett kaptunk még egy folklór- műsort is. A kakasviadaltól a thai boxig, a bokatörő­táncig, az esküvői szertar­tásokig megismerkedhet­tünk számtalan Délkelet- Ázsiára jellemző népszo­kással. Záróakkordként megnéztünk egy elefánt- show-t, majd létrákon fel­másztunk, és utazgattunk kicsit a hatalmas testű ázsiai elefántokon. Ezeket, a 2-3 mázsás rönköket is megmozgató okos jószágo­kat még ma is munkára fogják vidéken. Bangkokból utunk a hí­res — hazai utazási irodák által is hirdetett — Pattaya nevű tengerparti üdülő­helyre vezetett. Csodálatos szállodák, pálmafák, aranyló, forró homok, hideg sörök és lan­gyos, kellemes tengervíz várt — ahogy ez arrafelé illik. Pattaya is kétarcú város. A régit, a tradicio­nálisát őrző. és a modern szexközpontú részei jól el­Luxusszálloda a szexcent­rum középpontjában különülnek. A város, ha tudna, felbillenne, hiszen egyik részében egymást érik a turisták. Volt idő­szak, amikor szégyenkez­tünk fehér és európai vol­tunk miatt. Hogy miért? Mert egyszerűen hányin­gerünk volt a nyugati, zömmel német turisták ál­tal nyújtott produkcióktól. Fekélyes lábú, gennyes se­bekkel vonuló középkorú urak húzták maguk után az egy-két hétre megvásá­rolt thai lányokat, akik alig voltak 150 centi maga­sak és negyven kilósak. Etették, itatták őket és vá­sároltak nekik, de látszott a kiszolgáltatottság, s un­dort keltő volt az egész. Pattaya előkelő szállo­dáinak aulájában már más kép, kulturált szórakozás várt a még nagyobb pén- zűekre. Ott valóban szebb­nél szebb lányok várták alkalmi partnereiket estélyi ruhában, számmal a mellü­kön. Az úr bemegy, leül, kinéz egy lányt, a pincér bemondja a számát és mennek a masszázsra. Rá­mutatni bűn a kiválasztott­ra, ezt tiltja az etikett. A lány összetett kézzel kö­szöni meg a választást, s illatos olajokkal a kezében vonul az úr után a szobá­ba. Az effajta szállodai masszázs a body nevet kap­ta, ugyanis a lányok nem a kezükkel, hanem egész tes­tükkel dolgozzák meg a páciens izmait. A jómódú és igényes réteg kérhet szendvics típusú masszázst is, akkor két lányt kell vá­lasszon és fizessen. Mi pedig vegyes érzel­mekkel, sok új ismerettel folytattuk utunkat. A tró­pusokon és a fővárosból Kambodzsán keresztül át­repültünk Vietnam déli ré­szébe, a Saigon néven is­mert Ho Si Minh-városba. Árvái Magdolna (Folytatjuk) ható. Az elkövetők szemé­lyi igazolványában szinte kivétel nélkül fiktív mun­kahely szerepel, állásuk nincs, így tulajdonképpen hiába „gyűjtjük be” őket, a jogszabályok nekik ked­veznek. Ha tettüket végre legalább vétségnek minősí­tenék, akkor legalább néha bíróságra lehetne vinni az ügyet. Boros ezredes szerint amúgy is nehéz eredményt elérni, hiszen jól szervezett budapesti bandákkal áll­nak szemben, akik már fel­osztották maguk között Pest megyét. Vácra például a tizenharmadik kerületi vagányok járnak. Ismernek minden váci rendőrt, még a civilruhásokat is. Napi háromezer forintért figye­lőket alkalmaznak, akik jó előre jelzik, ha közeledik a rendőr vagy a nyomozó. Lehetne persze akciókat szervezni ellenük, de mint arról már volt szó, a rend­őrök szerint sok értelme nincs, amúgy is fontosabb­nak tartják, hogy a gyilko­sokat, rablókat, betörőket kutassák fel. A rendőröknek talán részben igazuk van. Tudjuk, sajnálatos módon megsza­porodott a dolguk. Állás­pontjuk azonban aligha ta­lálkozik a polgárok egyet­értésével. Az itt a piros, hol a piros játék az emberek többségének szemében ugyanis a rendőrség tehe­tetlenségét jelképezi. Fél­nek is a piacokon uralkodó bandáktól, akik ma ugyan ■még csak játszanak, de ki tudja, hogy szervezetük háttérben lévő irányítói holnap mire -vetemednek. Összehangolt rendőri ak­ciókra már csak azért is szükség lenne, mert ha a fővárosi rendőrök sikeresen lépnek fel az aluljárók vámszedői ellen, félő, hogy működési terepül vala­mennyien Pest megyét vá­lasztják. Sűmikmtra Budaörs Több is 9esz, vagy egy sem? Szerencsésnek mondható a budaörsi Sasad Termelő- szövetkezet földrajzi elhe­lyezkedése. A főváros pere­mén az utóbbi évtizedben sikerült olyannyira gyöke­ret eresztenie, hogy a me­gyében az egyik legtőkeerő­sebb nagyüzemmé nőhette ki magát. A tsz egyebek között részese több mint harminc gazdasági társulás­nak, s résztulajdonosa szá­mos pénzintézetnek. A Sa- sadra az utóbbi két évben nemcsak itthon, hanem kül­földön is mindinkább fel­figyeltek. Felgyorsult a tsz háza tá­ján a vendégjárás, s ennek már biztató üzleti eredmé­nyei is vannak. Olyan tő­keerős nyugati cégek álltak elő vállalkozási-befektetési szándékkal, mint az oszt­rák Girozentrale Bank, az Európa-hírű osztrák—nyu­gatnémet—svájci áruházi láncolatot kezében tartó Metro konszern s a ha­zánkban már évek óta jól ismert építési vállalat, a Bau Holding osztrák cég. A Sasaddal kiépített együtt­működés keretében szüle­tett meg az az üzleti meg­állapodás. amelynek célja a tsz Törökbálint határában fekvő 52 hektáros területén egy nívós kereskedelmi központ felépítése, míg Bu­daörsön több mint 100 hek­tárnyi, a mezőgazdasági művelésből kivont terüle­ten pénzügyi vállalkozási központ alapjainak leraká­sa, illetve az intézmény felépítése. Utóbbi érdekessége, hagy a tőkés partnerek sora ausztrál és japán pénzinté­zetekkel is gyarapodott, s a PVK-t ausztrál—magyar vegyes vállalat építené fel, 200 millió dolláros alaptőke birtokában. Ahogy monda­ni szokás, a vállalkozási el­képzelések sínen voltak, sőt a megkötött szerződések ér­telmében a jövő hónapban már meg is kezdődhettek volna az említett létesít­mények kivitelezési mun­kálatai. Most viszont teljes a bizonytalanság, mert a beruházások addig nem kezdődhetnek meg, amíg azokra nincs garancia. Ugyanis két éven belül legalább 75 százalékban készen kell majd állnia az épületeknek. Miként arról lapunk is beszámolt, a Sasad örömé­be még az elmúlt év végén mind több üröm is vegyült, mert a beruházások körül éles viták, érdekellentétek alakultak ki a tsz és Buda­örs között. Ugyanis a város is szeretne részt venni egy a tsz-től kapott földterüle­ten a bevásárlóközpont épí­tésében. Az önkormányzat­nak azonban üres a zsebe, ezért érthetően nagyon vár­ják már az új föld-, illetve szövetkezeti törvény meg­születését, mert így az ön- kormányzati képviselő-tes­tület tagjai szerint máris másként festene a Sasad ál­tal a vállalkozásba bevitt földek jogi minősítése. A budaörsi városházán tehát nem mondtak le az általuk elképzelt bevásár­lóközpont építéséről, sőt in­formációink szerint a szin­tén osztrák Intermantor Hamberger céggel előszer­ződésük is van. Az osztrák oég hazánkban is bejegyzett képviseleti kft., amelyben tőkeerős partnerek találha­tók, akik hírek szerint igen reménykednek abban, hogy végre megszületik a már említett tulajdoni törvény. Ami biztató, hogy ebben a budaörsi belviszálykodás- ban mind a tsz elnöke, mind pedig a város polgár- mestere egyetért abban, hogy fel kell hagyni asz el­lenségeskedéssel és egy­másra mutogatással. Ez utóbbiak ugyanis valóban elriaszthatják az egyébként türelmes tőkéseket. (gyócsi) Harminckét esztendeje Feri már. A Fillér Feri. Idős emberré lett, de Feri maradt. Akkor, harminckét éve bukkant fel a Nagyállomás pavilonjában. Voltak, akik tudni vélték, a vasút adta neki ezt a lehetőséget, merthogy a bal lábát levágta a vonat. Akadnak, akik esküsz­nek rá, azóta egyetlen napon sem hiány­zott. Ki tudja? Kinek van ideje ilyes­mivel bíbelődni? Ott van és kész. Az ismerősnek összekészíti az újságjait, ki- nek-kinek a maga cigarettáját kérés nél­kül adja, az idegeneknek lesütött szem­mel nyújtja át azt a kétfajta képesla­pot. amely üdvözletként postára adható a városból. Ha kérdik, felel, ha beszél­getni akar valaki, beszélget, ha rámor­dulnak, nem mordul vissza. Kideríthetetlen, ki ragasztotta rá a Fillér Feri nevet. Az ok azonban ki­deríthető. Mindenkor halomnyi tíz-, húsz-, ötvenfilléres áll a keze ügyében, s bármilyen összegű is a vásárlás, a vevő a vissza járót fillérre megkapja. Az más, ha visszatol valamennyit az illető, azt Fillér Feri köszönettel elteszi, de olyan, hogy ő ne adna fillérre vissza ... Persze, hogy voltak, akik fogadásokat kötöttek, próbára teszik...! Mindhiába! Adta a tíz-, a húszfilléreseket, hiába le­gyintettek neki, hagyja. Nem és nem. Felhagytak tehát a kísérletezők a pró­batétellel. S egy idő után már csakis Fillér Ferinek hívták. Ahogy ma. Azok is, akik az unokái lehetnének, s azok úgyszintén, akik a kortársai. Mondják, valamikor volt felesége. Vagy csak asz- szonya? Elment, azóta Fillér Feri maga van a szoba-konyhás lakásban. Olykor akadt egy-egy asszony, aki azon sopánkodott, miként láthatja el magát Fillér Feri, hiszen „a szegény fe­je nyomorék”, ám a többiek leintették, nincsen más bajod, mint ezzel törődni? Maradt hát annyiban a dolog. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, hiszen elég a ma­Lapszéíre írt életek Fillér Feri ga baja mindenkinek. S különben is, az állomáson mindenki rohan, aki itt bá­mészkodik, az csakis idegen. Beszélték azt is, hogy Fillér Feri nagy pénzt kapott a fél lábáért a vasúttól, mert nem ő volt a hibás, ám azt már nem tudta senki, hol az a sok pénz, mit csinált vele. Ha sok a pénze, akkor miért ül ott a pavilonban? Avagy a nagy pénzből egy szó sem igaz? Hiszen éppen az is igaz lehet, hogy jól berúgott, s úgy került a vonat alá. Ki tudja? Fillér Fe­rivel bármiről lehet beszélgetni, csak ép­pen magamagáról nem. Olyankor hüm- mög, motyog, nem érteni, mit válaszol; faggatni meg? Az már illetlenség lenne. Így szinte tartozékká vált, a Nagyállo­más egyik darabja lett, amit-akit észre sem vesz az ember, csak akkor kapna a fejéhez, ha nem ülne ott a pavilonban. Hát hol a Fillér Feri? Ezt mondaná ér­tetlenül az, aki elsőként torpanna meg a zárt pavilon előtt, de erre még nem volt példa, lehetőség. Ott ült, nyújtotta az újságokat, a doboz cigarettákat, aki­nek az kell, annak a rágógumit, pen­gette a fémtálba a visszajáró tíz- meg húszfilléreseket. „Köszönöm!”, mondta annak, aki visszatolta a filléreket egy- egy forinttal megtoldva, de annak is kö- szönömöt mondott, aki utolsó vasig ki­szedte a tálkából az aprót. Talán igaz. talán nem, mert erről sem tudni, ki állította, hogy Fillér Feri ott­hon olykor kiáll az ablakba, hegedű van a kezében, s amíg a vonó táncol a húro­kon, ö néz, néz messzire, ki tudja, houó, valahová a csillagos égre. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom