Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-07 / 32. szám
A polgármester cipője koszos És a székek kényelmetlenek Kertész László meghökkentő kijelentése után, valamennyien kínosan éreztük s vizsgálgatluk magunkat. A cipőnk orrától a nyakkendőnkig szemlét tartottunk. Tényleg, hogy is érkeztünk ma ide, Szentendrére, a városháza dísztermébe? Németh Gábor, a város polgármestere pedig igen kulturáltan vezette be a napokban az esti órákban tartott nyílt vitát, s az öltözéke, ha úgy tetszik, hivatalához illőn választékos volt. A felszólaló viszont arra célzott, hogy koszos tulajdonképpen az egész város, nem is érkezhettünk volna másként a helyszínre, mint ilyen lábbelivel. D U hLAJÁJ SZENTENDREI-SZIGET O CSEPEL-SZIGET § DUNAKESZI 0 RÁCKEVE © SZIGETSZENTMIKLÖS © FÓT © GÖD lnern a vízbe esett /. ezet a kompválság? gát úgy, hogy majdnem a Dunába esik az a váci matróz, akivel már a nagy kompon dideregtünk. Neki is az a baja, mint kollégáinak, hisz 4 ezer 800 a bruttója. Hanem a kölcsönös szimpátia okán ösztönösen nyilatkozók egyszer csak megkérdezik : — Miért érdekel ez engem olyan részletesen? El is komorulnak, meg is neheztelnek, amikor megmondom, mert újságíróknak nyilatkozniuk még a demokráciában sem szabad. Ezt megtiltotta a vállalat vezetősége. A kompválságról szerte a Duna-mentén beszélgetnek az emberek. Bertalan Béláné, Pócsmegyer polgármestere más számítást végzett, mint Miczura Pál, aki szerint, még ha lenne is privatizáció, s ő mondjuk alkalmazottból bérlő lenne, 1 millió 248 ezer forintot kellene forgalmaznia ahhoz, hogy az önköltség megtérüljön. A község vezetője azt gondolja: ha ők vennék kezelésbe ezt a vállalkozást, hat embernek havi 12—13 ezer forint bruttó keresetet tudnának garantálni. Ennek persze meg kellene teremteni a jogi és az anyagi alapjait. Az ár bezár Kisroszi vezetői is úgy látják, hogy a kompválságot valahogy meg kell oldani. Újvári Pál polgármester szerint még az is irreális, hogy a Duna, Vi- segrád felőli keskenyebb oldalán ugyanannyi az átkelési díj, mint a Nagy-Dunán. Az pedig katasztrófa, hogy oda-vissza 40 forintba kerül az átkelés. Különösen a sziget legtávolabbi pontján élőknek, akikhez ritkán jár az autóbusz, kerülő a tahitótfalui hídon átjárni. Legpraktikusabb, de nagyon drága a gépkocsi. Ennek is szerepe van az elmúlt évtizedekben lezajlott népességcsökkenésben. A közlekedési gondok miatt a két folyóág közé zárt falu lett, a jobb sorsra érdemes Kisoroszi. Más és másként — Mi történik a jégzajlás idején? — Az, amiről beszélünk, csak fokozottan. No de, még nyáridőben sem elég egy hajó. Kiskompok kellenének ide, húsz percenként közlekedtetve. Ezt kívánná az idegenforgalom, amelyre bízvást alapozhatnának a helybéliek. Hiszen itt a szép, nagy kemping tábor. A visegrádi oldal felől ott a sekély vizű partszakasz szabad strandja. Az országra és a falura egyaránt ráférne a munkát, jövedelmet hozó turislák bevándorlása, ide szoktatása. Aki egyszer a sziget földjére lép, visszakívánkozik, s legközelebb a barátait is elhozza. Kovács T. István Évek óta népszerű Főiskola a faluban Márpedig a kultúra a tisztasággal kezdődik és a magatartással. Ámde tessék megnézni, a hallgatóság fele kint trafikál a folyosóra nyitott ajtó előtt. ő akár egyhavi fizetését ajánlja: tessék kimenni Ausztria kisvárosaiba, megnézni, hogy ott a háromszáz éves rézkilincsek is ragyognak. Igen. Itt kezdődik a kultúra. — Mi legyen a Szentendrei Teátrum jövendő sorsa? Hogy alakuljon a város kulturális élete? Ez volt a fő kérdés, ebbe a mederbe igyekezett terelni az eszmecserét Szabó Ferenc, a polgármesteri hivatal művelődési osztályvezetője. Amikor pedig a szófolyam kicsapni próbált onnét, akkor ismét Németh Gábor hívta fel a figyelmet finom diplomáciával arra: itt nem a nagypolitikának szánnak teret adni. Kié ez a város? Aknay János festőművész csak érintette ezt az utóbbi határt, s lényegében azt feszegette, amit Kertész László: — ötletbazárrá változik ez a tanácskozás, nincs konkrét javaslat, megfelelő előkészítés. Most Felfeszített ajtó, átvágott drótkerítés, levert lakat — s egy tömeg akta, amely szerint a betörések tettesei ismeretlenek. Krimibe illő a történet, menetrendszerűen ismétlődik, csakhogy Délegyházán kezdik megelégelni az emberek: a történet ugyanis az ő településükön, az ő gázcseretelepükön esik meg. De miről is van szó? — Ez egy jól ellátott telep volt — mondja indulatosan Purthál Jánosné vezető —, bár forgalmunk alapján nem tartozunk a nagy telepek közé, havonta 650 kicsi, s úgy tizenöthúsz nagyméretű palack az igény. A településen nem érződött a gázhiány, jól és olajozottan ment minden. A múlt évig. Attól kezdve aztán, mintha a feje tetejére állt volna a világ, ha- vonta-kéthavonta kirabolják a tárolóházat, amelyet szabvány szerint készítettek és zárunk. És érdekes módon hol huszonhét, hol negyvenegy, hol tizenegy, vagy éppen tizenkilenc palackot visznek el, sohasem kerek a szám. Jelenleg negyvennégy palackom van, s száznyolcvannak kellene lenni. És persze nem olyan egyszerű pótolni, jó, ha fél év múlva feltöltik. Annak idején a kiürült gázpalackjaikat itt tárolhatták a lakók, most azonban ennek vége — csak aláírás ellenében hagyhatják itt az emberek, vállalva, hogy a lopásból eredő anyagi kárért ők felelnek. A cseretelepet — eredetileg — jó helyre építették. A falu szélére ugyan, de * Afárlan az alapkérdéseket kellene rendezni. Igen. Tisztává tenni a várost, kulturálttá az intézményeket. Ezt a nézetet még többen kifejtették. Pedig gyűjtőhely Minthogy Szabó Ferenc szerint az idegenforgalomról szóló vita közel egy évszázados, felfigyelhettünk rá, hogy a hagyományt ezen az estén is folytatták a disputáló művészek, értelmiségiek, polgárok. Sokan azt is fejtegették: Akár üzlet ez, akár nem, ha az embernek rossz a közérzete, mert zajban, stresszben él, nem szimpatizál vele. — Mit és kit szolgáljon a kultúra Szentendrén? Ez volt a felszólalók legfőbb dilemmája. Nyilvánvalóvá lett, hogy az egyik cél üzleti, vendégcsalogató, s erről nem lehet lemondani. A másik a helybeliek művelődése, a harmadik pedig saját műveltségük, kultúrájuk felmutatása. Ez utóbbi tárháza gazdag, hisz a város népek, kultúrák gyűjtőhelye. Lehetséges tehát, hogy a programoknak európai színvonaluk, saját hazai arculatuk rajzolódjék. a távolabbi tanyavilághoz közel. Az egyik oldalon erdős-bozótos vidék (nem messze kezdődik a temető), a másikon sík, lakatlan terület, s vannak ugyan lakóházak is, de nem túlságosan közel. És ha valaki látna vagy hallana valamit, az sem mer tenni semmit — telefon nincs a közelben, a rendőrséget nem tudják hívni. Az ügy mindenkit felháborít, mert úgy tűnik, a betörők megrendelésre, biztos felvevőhöz, orgazdához viszik a palackokat. És nyilván nem Délegyházán bonyolódik az - üzlet, ezt előbb-utóbb észrevennék az emberek. Feltételezések szerint tehát egy olyan nagy forgalmú gázcseretelep is benne van a fekete ügyben, ahol ezt a lopott mennyiséget értékesíteni lehet. A telepvezető már arra is gondolt, esetleg riasztócsengőt szereltet fel — a kérdés csupán az: ki ruházza be? Az üzemeltető Taksony AFÉSZ-nak nincs ebben közvetlen érdeke, hiszen a palack nem az övé, a TIGAZ pedig szintén nem mozgolódik. Marad tehát minden a régiben — lassan hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy Délegyháza szabad prédája a bűnözőknek. Kár, hogy a rendőrség presztízsét ez nemigen zavarja. Va. É. Pénztári órák liergászoknak A MÁV Dunakeszi Sporthorgász Egyesülete minden kedden 10—18, és szombatonként 10—12 óráig tart pénztári órákat. Várják az idei tagdíjfizetőket. A Teátrum régi formája megismételhetetlen. Szentendrén ellenzik a Fő tér hangulatát rontó tribünök építését, a környékbeli polgárok pedig pihenni akarnak esténként. A városba érkezett vendégek közül többen kész ajánlattal érkeztek a fórumra. A lehetséges nyári programok egyik változatát ajánlotta Sunyovszki Szilvia színművésznő, egy másikat Takács Gábor, a Libertinal Kulturális Társaság vezetője. Pályázati jellegű programot adott elő Nagy András László, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár munkatársa. Egy bécsi karmesterképzőn tanuló fiatalember Mozart-hangversenyek rendezését ajánlotta fel. Szilágyi Zoltán, az Art Me- nagement Iroda képviseletében azt közölte: — A hónunk alatt pénzzel jöttünk. Rendezvényeinket alapítvány finanszírozza, több befektetésre építve. Ötletek tavaszra Tőlük az írás elején idézett, bár a vita derekán megszólaló Kertész László elnézést kért a maga nevében. A bejelentésükre ugyanis volt, aki úgy reagált: — Miért nézik tehetetlennek a kultúra helyi munkatársait? Ügy tesznek, mintha azok nem dolgoznának, no meg; mintha nem tudnák, hogy itt üzletről van szó. Többen úgy vélték: ha már megalakult volna az önkormányzat kulturális bizottsága, könnyebb lett volna rendszerbe foglalni az elképzeléseket. No de miért baj, ha addig is megnyílik az a bizonyos ötletbazár? Az idegenforgalom igényli a vendégek szórakoztatását. A helybeliek művelődése a bogozni valók külön szála,' önálló terület. A befogadás és a saját kultúra felmutatása egyaránt fontos. Ha lesz bizottság, bizonyára a sok-sok részkoncepciót igyekszik majd átfogó egészként integrálni. K. T. I. ÚJ EGYÜTTES Los Diamantos Az új dunakeszi zenei együttes tagjai olyan fiatalok, hogy még általános iskolás is akad közöttük. A helybeliek közűi verbuválódott kis társaság rockmuzsikát játszik, és első bemutatkozása alkalmával népes házra és sikerre számít. A premiert február 8-án, 17 órakor tartják a József Attila Művelődési Központban. A matróz, ma/ Hová v Az Epercsárda zárva, pedig jó lett volna ebéd után nézni. A pócsmegycri Du- na-partot téli fény pásztázza, csak éppen meleget nem ad a nap. Dombó János hajóvezető a vizet kémleli, Attól tart, ha így folytatja a tél, még befagy a folyó, jégzajlással kell számolni. — Nem könnyű a maguk szakmája sem — ismerem el, és ezzel kezdődik a beszélgetésünk. Magánemberként- szólítom meg, tehát gyanútlanul társalog, szinte mentegetőzve, mert utasnak néz. A panaszok ugyanis őket érik el leghamarabb az áremelésekért, ami itt a szigeten mindenkit érzékenyen érint. A Pest Megyei Kishajózási Vállalat különben is ritkán járatja a hajókat, és ezzel elégedetlenek az emberek. Miből élnek ? Dombó János ugyan vitába száll velük, ugyanúgy, mint Miczura Pál matróz, akik szerint elég a járat. Sőt, külön igényre még kora éjszakai órákban is hazahozzák, átviszik a későn járókat. A fizetés? Hát, arról jobb, ha nem beszélünk — próbálják elhárítani a kérdést, bár végül mégis kiszedem belőlük: a hajóvezető bruttó 7 ezer kilenc- százból próbál megélni, a matróz 5 ezer 800-ból. Ehhez a pénzhez csak a 400 forint éjszakai pótlék jön. Érthető tehát, hogy a szolgálati idő után más munka után kell nézni. Kőmívesnél segédmunkás- kodni, kertészkedni, ha egyáltalán el akarják tartani a családot. A központban azt mondják, nem tudnak változtatni, mert még az áremelés után is ráfizetéses a cég. Azt, hogy mi lenne a kivezető út, a révészek nem tudják, mert velük semmit sem közölnek. Még azon is csodálkoznának, amiről én értesültem. Igaz, csak a pletyka szintjén, hogy valami svéd cég kínálkozna vevőnek. — Ide? — neveti el maHírt adtunk arról, hogy a napokban megtartották a Népfőiskola soros előadását Pócsmegyeren. Tulajdonképpen két faluból szervezték a hallgatóságot, először 1988-ban. Előadott itt Varga Csaba szociológus, dr. Kukorelli István állampogász, dr. Czeizel Endre genetikus. Szó volt néprajzról, megtartották a pártok fórumát, tavaly ak- tuálpolitikai kérdéseket boncolgattak az előadók. Idén a magyar reneszánsz története a téma. A főiskola szervezője a Jékely Zoltán Kulturális Egyesület., melynek Németh Tamás református lelkész a vezetője. Vele, még mint a tanács vb-tit- kára is együttműködött Bertalan Béláné, az ősszel választott polgármester, aki először 1988-ban fogott hozzá a Népfőiskola alapításához. Tapasztalatait főleg az 1985-ben, még a Sió menti, első újkori népfőiskolákra alapozta. Ez merész vállalkozás volt. — Nem kísérte gyanakvás, nem voltak kellemetlenségei? — Nem — válaszolja a polgármester asszony. Még a helyi pártbizottság is megtárgyalta, jónak tartottak. Támc^**- a DUNATAJ HÍRLAP Szerkeszti: Móza Katalin. © Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. © Fogadónap: minden hétfőn 12— 16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1416. Telefon: 138-4781, 138- 4067. Kalászi liasználtraha-iustra A budakalászi Temaforgnál rendszeresen szerveznek használtruha-akciót. Az olcsó külföldi tisztított ruhák vására különösen a nyugdíjasok és a nagycsaládosok körében népszerű (Erdősi Agnes felvétele) A rendőrséget nem zavarja Dolgozik a maffia?