Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 27. szám

BUDA-YIDÉKI Budaörsön kapott elégtételt Új seprő, de nem seper Budaörsön régóta tombol a vihar. Annak idején jókora sajtót kapott a tanácselnök távozása, a megbízott elnök asszony és a vb-titkár konfliktusa. Aztán elment több osztályvezető, ami még tovább nehezítette az apparátus helyzetét. A választá­sok után sem lett csendes a városháza, mert a kép­viselők és a polgármester szembefordultak egy­mással. Kemény fába vágták hát b fejszéjüket azok négyen, akiik Budaörsön pályázták meg a jegyzői állást. A me­gye egyik legerősebb ön- kormányzati testületé előtt mérettettek meg, de mire a jegyző munkába állt, két képviselő lemondott, s a város első embere is beje­lentette, hogy január 31-vel megválik a hivataltól. Bu­daörs pénzügyileg a csőd szélén áll, amire az idegen a legmerészebb álmában sem gondolhatott, de magu­kat a képviselőket is hideg zuhanyként érték a tények. Dr. Andráskóné dr. Hor­váth Olga számára mégsem ez volt az első pofon. Azt még Budakeszin kapta, aho­vá többoldalnyi konkrét elképzelést tett le, de az önkormányzat lö pályázó közül az 1982 óta ott dol­gozó régi vb-titkárt válasz­totta meg jegyzőnek, így biztosítva a folyamatossá­got. Könnyű volt koncep­ciót készítenie Horváth Ol­gának, hiszen ott él, ismeri a település minden gond- ját-baját. Mi több, a polgármesteri hivatal apparátusát is, hi­szen műszaki, majd igaz­gatási előadóként, később igazgatási csoportvezető­ként öt évig dolgozott Bu­dakeszin, ahonnét csak 1987 végén ment el Pátyra Vb- ti tikárnak. Mindössze hat hónappal a választások előtt vált meg Pátytól, de már akkor tudta: az első adandó alkalommal vissza­tér az államigazgatásba, mert a Frutta Rt.-nél csak a szakmáját gyakorolhatja, a hivatását nem. — Annyira bántott a ve­reség, hogy az egész éjsza­kát végigsírtam, mint egy taíknyos gyerek — mondja. — Igaz, mindvégig bennem motoszkált a félsz: nem választ meg engem az a testület jegyzőnek, ahol a férjem az MSZP pártlistá­járól került be képviselő­nek. Magam soha semmi­lyen pártnak nem voltam, s nem leszek a tagja, az MSZMP-be annak idején egy jobb állás reményében sem léptem be. Aztán Bu­daörsön elnyertem a testü­let bizalmát, ami elégtételt hozott, s ma már őrülök, hogy így alakult. A város ugyanis sokkal nagyobb ki­hívás számomra. — Mit gondol, miért esett önre & választás? — A képviselők minden pályázónak összeállítottak kilenc azonos kérdést. Ezek után mind a tizenkilen- cüknek volt hozzám lega­lább öt—öt kérdésük. Mi tagadás, alaposan megiz­zasztották, hiszen nemcsak a szakmai, hanem az alap­intelligenciát érintő témá­kat is firtatták. Gondolom, a spontán válaszaim és a közigazgatási gyakorlatom győzte meg a testület tag­jait. — Mi volt az első dol­ga a városházán? — Ezt a képviselők is megkérdezték — mosolyo- dik el. — Végigjártam a házat az iktatótól a titkár­ságig. Mindenütt puskapo­ros volt a levegő. Ezért igyekeztem mindenkit meg­nyugtatni: én nem leszek az az új seprő, aki jól se­per. Számomra az egyedüli fokmérő a pártatlan szak­mai munka, minden továb­bi lépést ettől teszek függő­vé. Én csak egy jegyző va­gyok, aki az apparátus átszervezésével kapcsola­tos elképzeléseimet egy rendszerszervezővel aka­rom rnegkonzultálni. Ad- dik azonban elengedhetet­lennek tartom, hogy a kol­légáim nyugodt .körülmé­nyek között, félelem nélkül dolgozhassanak. Mindegyi­küktől megkövetelem vi­szont, hogy a képviselő- testület döntésének meg­kérdőjelezése nélkül, pár­tatlanul dolgozzanak. A testületi tagok, vagy hozzá­tartozóik, de senki más sem szerezhet privilégiu­mot az ügyintézésben. — Van-e elképzelése arról, miként lehetne le­dolgozni valamit a város közel kétszázmilliós hiá­nyából? — Természetesen, de eze­ket az elgondolásaimat nem szeretném a testület tudta nélkül az újságban közzé tenni. Már csak azért sem, mert rontaná az esélyeinket, ha mások is életképesnek tartanák az ötleteimet. A Délelőtt az egészségért Lakótelepi sportnap A budaörsi Keresztény Egylet és a városi önkor­mányzat szervezésében Egészséges szombat dél­előtt címmel február 2-án 9—13 óráig ügyességi és játékos versenyekre várják az érdeklődőket a „sárga" iskolában. A szervezők a lakótelep körül futóver­senyt is hirdettek, a táv 4 kilométer. Lesznek egész­ségfelmérő orvosi vizsgála­tok és tanácsok, a verse­nyek győztesei pedig érté­kes nyereményeket kap­nak. 6 BUDA VIDÉKI HÍRLAP Szerkeszti: Fazekas Eszter. (I Munkatársak: Fekete Il­dikó, Aszódi László Antal, Virág Márton. • Fogadó­nap minden hétfőn H—17 óráig a szerkes?tőségben. Címünk: Bp. Vili., Somo­gyi B. u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1146. Telefon: 138-4761, 138­4067. városnak léteznek olyan belső tartalékai, például in­gatlanügyletek, bérleti dí­jak, amelyek revíziójával és érvényesítésével gyara­pítható lesz a kasszánk. Egyik napról a másikra persze csodákra senki sem képes. En csak alternatívá­kat adhatok a testületnek, adott esetiben még azt sem. — Ma még titok, hogy ki lesz a polgármester Budaörsön. így azt is homály fedi, tudnak-e majd együtt dolgozni... — Adott esetben a pol­gármestertől is elvárható a kompromisszum, ha képes leszek őt észérvekkel meg­győzni igazamról. Termé­szetesen ez oda-vissza kell, hogy működjön. A végső szót egyébként is a testület mondja ki. — Beszélgetésünk ele­jén azt mondta: szakmá­ja jogász, hivatása vi­szont az államigazgatás. Hogyan élte meg az el­múlt hat hónapot? — Nagyon nehezen, jól­lehet a Frutta jogtanácso­saként rengeteget tanul­tam, s tulajdonképpen jól éreztem magam a munka­helyemen. Kényelmesebb volt az életem, mert most bizony sokszor éjszaka me­gyek haza, amikor a három gyerek már alszik. Segítség, biztos családi háttér nélkül nyilván meg kellett volna alkudnom a sorssal, ami az embert valahol keserűvé teszi. Örülök, hogy e he­lyett a szolgálat lehet az enyém. F. E. Alapítvány az érdi rendőrség javára A polgár nyugodtan akar aludni Hogy milyenek egy „cég” anyagi kondíciói, mi­lyen munkakörülményeket biztosít a „telephelye­ken dolgozóknak”, azt az ember sohasem a köz­pontban méri fel. Régi tapasztalat, ott süppedő, halk szőnyegek nyelik el a léptek zaját, gépírónők hada lesi a munkát — ha kedve van hozzá —, míg például a telephelyeken az íróasztalok lába éppúgy rogyadozik, mint a székeké, az egy szem gépírónő gépe is özönvíz előtti. A központban régóta van telefax, de az csak „felfelé” működik, mert lefelé a „te­lephelyen” fogadóállomása sincs. Az épület meg? Ro­gyadozik, néhány négyzet­méteren hárman-négyen dolgoznak. Pedig az „ér­ték”, a produktum innen származik a legtöbbször. Mindez Érden, a rendőrsé­gen jutott eszembe, amikor kiderült, hogy Falusi Fe­renc vállalkozó Érd város vagyon- és közbiztonságért alapítványt hívott életre, s huszonötezer forinttal indí­tott. Mit ne mondjak, ha vala­kire, hát az érdi kapitány­ságra ráfér a támogatás. A körzetet is beleszámítva a százezer ember nyugal­máért felelős, biztonsá­gáért dolgozó érdi rendőrök munkakörülménye, eszkö­zökkel való felszereltsége kritikán aluli — bár most kaptak egy telefaxot. Különösen igaz ez akkor, ha számításba vesszük, ta­valy 4 ezer 600 bűncselek­mény felderítését várták tőlük az emberek. Azoktól, akik nemcsak a modern eszközöknek vannak híjá­val, hanem ráadásul keve­sen is. Ehhez a beszélgeté­sekből csak egy adalék: a járőrözők túlóráznak, újra és újra. Csak az a kérdés, meddig bírják? S ilyen kö­rülmények ellenére is im­már egy éve ragyogó ered­ményt mutatnak fel. A 4 ezer 600 bűncselekmény fe­lét felderítették — s nem elégedettek, nem is önelé­gültek, mert a többi még rájuk vár ... Az utóbbi időben a biza­lom jeleivel egyre többször találkozhattak. Vállalatok, szövetkezetek, magánsze­mélyek segítenek, a techni­kát, az eszközöket gyarapí­tani. Niva terepjárót kap­tak még a tanácstól, az ér­ditől, így a legnagyobb sár­ban is megközelíthetik a magasan fekvő hétvégi há­zakat. A sóskútiak vadonat­új Aro típusú kocsival gya­rapították a rendőrség gép- kocsiparkját. Diósd sem maradt el az adakozók so­rából. Veres Sándor pedig egy Rozitex szövegszerkesz­tő gépet, az önkormányzat villanyírógépet adott. Száz­halombatta 350 ezer forin­tot autóvásárlásra, a Benta Völgye Tsz pedig rendbe ho­zatta az irodák falait. S bi­zony elkél a segítség, hi­szen, ha például elfogy az indigó, a géppapír, a mun­kahely szépítésére havonta összeadott ötvenesekből vá­sárolják a pótlást. Nem ép­pen szívderítő mindez, de hát szegény a polgár, sze­gény, mint a templom ege­re a vidéki kapitányság. Az alapítvány a huszon­negyedik órában jött, melynek célja a város te­rületén a bűnügyi és köz- biztonsági tevékenység színvonalának emelése, a 1 technikai eszközök gyara­pítása is. A hivatalosan be­jegyzett alapítvány élén kuratórium áll, melynek tagja Falusi Ferenc — az alapító —, dr. Mihály Ist­ván városi rendőrkapitány, Császár Mihály, a bűnül­dözési osztály vezetője, dr. Tunyogi Balázs jegyző, Bé­res László s természetesen a város mindenkori polgár- mestere is. Mindén dön­tést a kuratórium hoz majd. Az alapítvány nyílt, bárki csatlakozhat ahhoz. Az Érd és Vidéke Takarék- szövetkezet érdligeti fiókja egy számlán kezeli a már befizetett 25 ezret, s á to­vábbi pénzeket, amit a csatlakozók adnak. Mégpe­dig az alábbi számon: 219-98-320 20 077. Azok a korábban felajánlott jutal­mak — melyet nem fogad­hattak el, mert az érdi ka­pitányság nem önálló jogi személy —, ezt az alapot hizlalhatják, a biztonságot szolgáló technikára fordít-' hatók. Varga Edit Battai hírcsokor Februártól, hétfőnként Százhalombattán, a polgár- mesteri hivatalban műkö­dik jogi tanácsadás. Ezzel egy időben megszűnik a fo­gadóóra a művelődési köz­pontban. A Barátság Művelődési Központ előterében minden kedden és pénteken 15—17 óráig kézműves-foglalko­zásra várják az érdeklődő­ket. A színházteremben feb­ruár 9-én 16 órai kezdettel az Astra bábegyüttes Cir­kusz című műsorát láthat­ják. Jegyek a gyermek- könyvtárban válthatók 25 Ft-os áron. Farsangi bált rendez a művelődési központ nyug­díjasklubja február 9-én, 18 órai kezdettel. A belé­pődíj 50 Ft. A talpalávalót a Vasinka együttes szol­gáltatja. Itt a jegyző, hol a jegyző? Hclycscrés támadás Államigazgatási szakember nem terem minden bo­korban, zömmel tehát a volt vb-titkárok lettek a jegyzők. Pontosabban helycscrés támadásnak lehe­tünk tanúi, bizonyság erre néhány Buda környéki település esete. Pátyon például Budakeszi volt vb- titkárát választották meg jegyzőnek, a pátyi ap­parátust egykor irányító hölgy Budaörsre került. A város megbízott tanácselnök asszonya Diósára ment, a pátyi elnöknő meg előbb Perbálon tett hűségesküt, aztán mégis átpártolt jegyzőnek Tö­rökbálintra. Jó néhány faluval az itt a piros, hol a piros mintá­jára játszatják az itt a jegy­ző, hol a jegyző játékot, mert a pátyi, a nagykovácsi, a budajenői ’ kiválasztott végül másutt lett kiválasz­tott. Budajenő például Tel­kivel állapodott meg abban, hogy körjegyzőséget állíta­nak fel. Jelentkezett is az állásra az etyeki vb-titkár, de időközben Telkin úgy döntöttek, hogy ők bizony önálló közigazgatást szer­veznek. Meg is találták a maguk emberét, Budajenő viszont — ahol már két esztendeje nem volt vb-tit- ikár — hoppon maradt. Egyelőre nincs pályázó, s hiába hirdette meg az állást újólag Nagykovácsi és Páty is, ez ideig senki sem je­lentkezett. — Azzal a boldog tudat­tal mentem el Szolnokra a polgármesterek találkozójá­ra, hogy Pátynak mar van jegyzője — mondja Kuthy Ákos polgármester. — Mire hazaértem, vége lett az eu­fóriámnak, mert a kiválasz­tottunkat, Majomé Stahácz Évát megtartotta a faluja, Budakeszi. Mi tagadás, rendkívül sérelmezem a történteket, mert mi népes hallgatóság szeme láttára, füle hallatára választottuk meg a jegyzőnket, aki ott megígérte: visszavonja a pályázatát Budakeszin. A történtek azt bizonyítják, hogy nem tartotta meg a szavát... Szegény pátyi önkor­mányzat, még az ág is húz­za: távozott a gamesz veze­tője, s a szervezet további két dolgozója, akik a pénz­ügyekben voltak járatosak. És elment a polgármesteri hivatalból egy másik pénz­ügyi szakember is. — Mit gondol, hol van­nak most? — teszi fel a kérdést Kuthy Ákos. — A gameszvezető Perbálon, s mint utóbb kiderült, ő ma­ga szerzett állást a két be­osztottjának a megyei OTP- nél. A negyedik távozónk Tökön vállalt munkát. De akad itt más furcsaság is — folytatja a polgármester. — Peu-báli kollégám úgy nyilatkozott a közös ga- meszról, hogy ezentúl is fenn kívánják tartani a „házasságot”. Január 11-én viszont, amikor a pátyi ta­nácselnöknő már Perbálon volt jegyző, ismét felkere­sett az ottani polgármester. Közölte, hogy a képviselő­testületük döntése értelmé­ben tárgyalnunk kell a ga­mesz szétválásáról. Akkor értesültem róla, hogy a ga- meszvezetőnk is menni ké­szül, méghozzá éppen Per­bálra. de azonnal. Kértem, hogy legalább február 1-jéig maradjon, de közölte: ha nem engedem el január 15-tel, akkor ő akár kilépett bejegyzéssel is távozik. — Rá kellett ébrednem, hogy itt bizony szervezett akcióról van szó, s a hát­térből a lapot nem osztja más, mint a volt tanácsel­nök asszony, Szabó Zoltán­ná. Én őt még a választá­sok előtt felkerestem, s elmondtam: ha én leszek Pátyon a polgármester, szí­vesen megtartom magam mellett tanácsadónak. Áll­tam a szavam, hiszen no­vember 30-ig Szabóné a polgármesteri hivatalban dolgozott mellettem. Akkor ment át Perbálra, majd rö­vid idő múlva hallom, Tö­rökbálinton jegyző. — Nem irigylem: jegyző nélkül egy megtépázott ap­parátust kell irányítania, ráadásul — mint hallom — önt is érik támadások... — Bízom benne, hogy nem tart m.ár sokáig ez az áldatlan állapot — sóhajt a polgármester. — Vissza­hívtuk azt a pénzügyes kol­léganőt, aki egy esztendeje ment el. Igen ám, de máris megvádoltak: őt bezzeg nem szerződéssel vettem fel. Csak azt mondja meg: ebben a kényszerhelyzetben tisztes- séges-e szerződést kínálni annak, akire nekünk van szükségünk, s aki ráadásul fix állást hagyott ott? Való igaz, hogy akadnak a falu­ban, akik nem látnak szí­vesen á székemben, de azok megnyugtatásául, akik rám szavaztak, mondom: eszem ágában sincs lemondani. F. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom