Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-07 / 32. szám

Gorbacsov tévé beszéde Legyen népszavazás! Csak Genf széfemében A Nemzetközi Vöröske­reszt Genfben nyilvános­ságra hozott felhívásában felszólította az öbölháború­ban részt vevő feleket, hogy a genfi egyezmények szellemének megfelelően maradéktalanul tartsák tiszteletben az emberiességi követelményeket, részesít­sék humánus bánásmódban a konfliktus katonai és polgári áldozatait egyaránt. A genfi székhelyű szer­vezet mély aggodalmát fe­jezte ki a háború eddigi pusztítása és esetleges ki- terjesztése kapcsán. A nyi­latkozat hangot ad annak a félelemnek, hogy a hadi­jog — mint az emberiség egyetemes és megingatha­tatlan elveinek, a közösségi lelkiismeret igényeinek ki­fejeződése — háttérbe szo­rulhat a rövid életű politi­kai, katonai és propaganda­meggondolásokkal szem­ben. A Vöröskereszt és Vörös Félhold mozgalom genfi tájékoztató központjának közleménye szerint január 31-én iraki területre érke­zett a Nemzetközi Vöröske­reszt első segélyszállítmá­nya. A konvoj tizenkilenc tonna orvosi felszerelést vitt magával. A Szovjetunió jövőjéről tartandó népszavazáson való részvételre szólította fel az ország lakosságát szerda esti tévébeszédében a szovjet államfő. Mihail Gorbacsov egyben határo­zottan állást foglalt a szov­jet szövetségi rendszer megőrzése és mélyreható megújítása mellett. Az elnök beszéde nem sokkal azt követően hang­zott el a szovjet televízió­ban, hogy az SZKP Politi­kai Bizottsága kampányt indított a népszavazás meg­tartásáért és a szövetségi rendszer fennmaradásáért. Gorbacsov tévébeszédé­ben kijelentette: egyes köz­társaságoknak a saját köz­vélemény-kutatásra, nép­szavazásra vonatkozó dön­tései jogilag nem állják meg a helyüket. Sürgette a A Grúz Köztársaság ve­zetője azzal vádolta Mihail Gorbacsov szovjet elnököt, szovjet legfelsőbb tanácsot, hogy mindent tegyen meg annak érdekében, hogy az ország valamennyi állam­polgára élhessen jogaival a márciusi népszavazás so­rán. Mihail Gorbacsov nem hagyott kétséget afelől, hogy a jövőt a szövetségi rendszer fenntartásával s györekes megújításával képzeli el, s hasonló kiál­lásra biztatta honfitársait is. Külön is kitért arra, hogy az új szövetségi szerződés biztosítani fogja a köztár­saságok szuverenitását, a népek önrendelkezésre való jogát, a közös ügyek inté­zésében való részvételt. Szavai szerint életképes fö­derációra van szükség, amely hatékonyan képviseli a köztársaságok érdekeit is. hogy katonai beavatkozás útján akarja helyreállítani uralmát a köztársaság fe­lett. Ugyanakkor a Grúziá­hoz tartozó Dél-Oszétia el­szakadásért küzdő vezetői kedden azzal a kéréssel fordultak Gorbacsov elnök­höz, hogy katonai egységek kiküldésével vessen véget a hetek óta tartó fegyveres összetűzéseknek. A grúz köztársasági ve­zető a BBC brit rádiónak adott interjúban azt mond­ta, hogy Moszkva ugyanazt a destabilizációs politikát alkalmazza Grúziával szemben, mint amit a balti köztársaságokban folytat. Szerinte a szovjet csapatok fegyverrel látják el áz egyik körzet szeparatistáit. Ezt a helyi szovjet katonai parancsnokok cáfolják. Az elmúlt hetekben 28-an vesztették életüket a helyi összecsapásokban, s legalább 10 ezer ember hagyta el a többnemzetisé­gű Grúziához tartozó Dél- Oszétiát azóta, hogy a köz­társaság parlamentje sem­missé nyilvánította Dél- Oszétia autonómiáról szó­ló deklarációját. Kedden Chinvaliban, Dél-Oszétia székhelyén el­fogytak az élelmiszerkész­letek, és a helyi szepara- tisták barikádokat állítot­tak fel, hogy kívül tartsák a grúz nacionalista milíciá­kat. A grúz hatóságok négy napja beszüntették az áramszolgáltatást Dél- Oszétiának. A TASZSZ hír- ügynökség jelentése szerint grúzok mintegy 50 oszé- tot raboltak el, s többen nyomtalanul eltűntek. ÍGY LÁTJA A SZAKÉRTŐ Merre tart a háború? Az elmúlt három hét kevésnek bizonyult a „Sivatagi Vihar” célkitűzéseinek teljesítésére. Tovább folyik és terebélyesedik az öbölháború. Napról napra nő a har­cokban közvetlenül résztvevők száma és a bevont hadi- technikai eszközök mennyisége. A „harctér” és annak kiszolgálásában érintett területek méretei az induló- helyzethez képest napjainkig számottevően növekedtek. Hasonlóképpen alakul a felek által felhasznált lőszer, üzemanyag, élelem stb. mennyisége is. Ezek növeke­désének arányában sajnos mind több a halottak, a súlyosan sérültek, a sebesültek száma, egyre nagyobb az elpusztított, tönkretett anyagi javak értéke is. A háború menetében váratlan, meglepő fordulat az utóbbi napok eseményeihez képest nem következett be. Szárazföldön továbbra is csak szórványos, kisebb mé­retű harci cselekményekre került sor. Folytatódik a szárazföldi csapatok felkészítése, az állások elfoglalása, berendezése. Az amerikai tengeri erők tüzérségi tűzzel pusztítot­ták a Kuvaitban lévő radarallomásokat és a gyalog­sági egységeket, azok állásait. A csatahajók ágyúi pe­dig első ízben rombolták a megerősített iraki álláso­kat, bunkereket. A szíriai tüzérség első alkalommal vívott „tűzpár- bajt” iraki csapatokkal. Változatlanul heves, egyre növekvő hatékonyságú a szövetségesek légi tevékenysége. Továbbra is fontos cél­pontját képezik a bombázásoknak a Kuvaitban lévő iraki elitalakulatok, az utánpótlási útvonalak, az át­kelőhelyek és a hidak. Nagymértékben elősegíti a szövetséges repülök te­vékenységének eredményességét az a tény, hogy az iraki csapatok nem rendelkeznek megfelelő hatékony­ságú légvédelemmel. Az irakiak légi támadóeszközök­kel szembeni „kiszolgáltatottsága” következtében a ki­fejezetten katonai objektumokon túl, mind több az el­pusztított olajipari létesítmények, erőművek, utak, hi­dak stb. száma. Mindez természetszerűen befolyásolja az ira&ci csapatok ellátásának, utánpótlásának biztosí­tását, ami végső soron a csapatok jövőbeni hadra fog­hatóságát is megkérdőjelezi. Az eddigi események tükrében úgy tűnik, aligha el­kerülhető a szárazföldi hadműveletek közeljövőbeni megindítása. Erre utal egyebek között az amerikai ka­tonai felső vezetés egy csoportjának az öböl térségébe való érkezése, és az a szándék, miszerint a helyszí­nen kívánják pontosítani, felmérni a szövetséges csa­patod elmúlt háromheti háborús tevékenységének konk­rét eredményeit, valamint meghatározni a további ka­tonai tevékenységek rendjét és azok lehetőségeit. Mindent egybevetve látni kell, hogy a szövetségesek szárazföldi offenzívája kibon takoztatási feltételeinek megteremtéséhez még mindig időre van szükség. Ezt a tervezett „időkivárást” azonban az iraki fél szélső­séges cselekedete meghiúsíthatja. Dr. Danyl István alezredes A grúzok vádolják az elnököt Elrabolták aszótokat Bevonult a kormányhcdsereg Libanonban is főnek Izraeli és palesztin tü­zérek lőtték egymás állá­sait szerdán Libanon déli részén. Az izraeliek a Szi­dóniái délkeletre magasló hegyeken kiépített palesz­tin erődöket ágyúzták, míg a palesztin gerillák szovjet gyártmányú sorozatvetők­kel lőtték a Dél-Libanon- ban létesített izraeli „biz­tonsági övezetet’’. Áldozatokról, sebesülteik­ről nem érkezett jelentés. A különböző tudósítások ellentmondanak egymás­nak abban, hogy melyik fél kezdte a tűzpárbajt. ☆ A libanoni polgárháború kitörése (1975) óta először vonultak be a bejrúti kor­mány csapatai az ország déli területeire, Szidom, Tyr és Nabatije városok térségébe. A libanoni ka­tonák azonban nem lépték át az Izrael által létesített „biztonsági övezet’’ határ­vonalát. A szíriai ‘támogatást él­vező bejrúti kormány a minap elhatározta, hogy megkísérli fennhatósága alá vonni az egész ország területét, leszámítva az iz­raeli „biztonsági zónát”. A dél-libanoni területet uraló fegyveres csoportok elfogadták a libanoni kor­mányhadsereg bevonulását. Az Amal nevű síita moz­galom és az Irán-barát Hezbollah szervezet — be­lefáradva hároméves el­döntetlen viaskodásuikba, amelynek tétje a térség feletti hatalom megszerzé­se volt — beleegyeztek, hogy átadják állásaikat a kormány katonáinak. A térségben tevékenykedő palesztin gerillák parancs­noksága is megígérte, hogy a dél-libanoni hegyekből visszavonja harcosait a szidóni menekülttáborokba. Az Izrael által Libanon földjéből kihasított övezet visszaszerzése nyilván meg­haladná a bejrúti kormány hadseregének erejét. Izrael azért hozta létre ezt a „védösávot” Libanon te­rületén, hogy megszűrje a palesztin gerillák ellene indított rajtaütéseit. Szlovák kísérleti léggömb A Duna-elterelés nem kerül szóba A magyar állampolgárok szinte naponta olvashatnak a sajtóban a Duna elterelé­sére vonatkozó szlovák el­képzelésekről. Jüigos a vá­rakozás, hogy a pénteken Budapesten kezdődő ma­gyar—szlovák felső szintű tárgyalásokon foglalkoznak majd a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer proble­matikájával s a szlovák kormánynak a Duna elte­relésére vonatkozó januári döntésével is. Mi erről a véleménye? — kérdeztük Király Attilától, a Külügy­minisztérium miniszteri biztosától. — A felek előzetes meg­állapodása szerint e kérdé­sek nem szerepelnek ki­emelten a tárgyalások té­mái között, mert ma még egyik fél sincs kellően fel­készülve erre — mondotta a miniszteri biztos. — A téma azért sem állhat a megbeszélések középpontjá­ban, mert Vladimir Me- ciar, ezúttal szlovák kor­mányfőként érkezik ha­zánkba és nem a szövetsé­gi kormány Bős—Nagyma­ros ügyeivel foglalkozó megbízottjaként. — A szakemberek egy része szerint az elterelés terve ismét csak egy „kí­sérleti léggömb”, a reagá­lás lemérésére szolgál. — Szerintem ezt á kér­dést nem lehet így felfog­ni — fejtette ki a miniszte­ri biztos. — A közeljövő­ben, amikor a beruházásról tárgyalnak majd Magyar- ország és a szövetségi kor­mány erre felhatalmazott miniszterei, nyilván szóba kerül részletesebben is a szlovák kormánydöntés. Az 1947-es párizsi békeszerző­dés a határ vonalát a ha­józható főmeder középvo­nalában határozza meg. Egy ilyen megoldás — mi­vel az erőmű üzemeltetésé­hez szükséges vízmennyi­ség miatt a hajózható med­ret is elterelnék — komoly nemzetközi feszültséget okozna. Ezentúl ellentétes a terv több, a Dunára vonat­kozó vízügyi egyezmény­nyel is, hogy áz esetleges környezeti hatásokról már ne is beszéljünk. Ű K0SBTÄ Új klikk Nö a híre Nagyné Ma- czó Ágnesnek, a Magyar Demokrata Fórum or­szággyűlési képviselőjé­nek. A Heti Világ­gazdaság (91/5.) interjút készített vele, tudja meg, aki akarja, miként véle­kedik napjaink politi­kai küzdelmeiről. Mint mondotta, „megszoktam, hogy a magas lóról le- demagógoznak”. Talán-talán ez még sa­ját frakciójában is meg­történhet, hiszen, mint hírlik, a frakció etikai bizottsága vizsgálatot folytat ellene. Amit M. A. „képviselői jogaim korlátozásának” tart, ám nem sokat zavartatja magát, mert „számomra az a hatvanezer ember a döntő, akiket képvise­lek”. Nem volt és ma sem párttag, határozott vé­leménye van a felmerü­lő kérdésekről, bár né­mileg furcsálljuk egy demokratának a szájából, ha a megítéltetését így minősíti: „Nem szoktam foglalkozni a vélemé­nyekkel.” S persze, a magunk furcsállkodása semmiség ahhoz képest, amiként az M. Á.-t ma­gáénak mondható párt­frakció hökkent meg a képviselőnő szavain. Szerinte ugyanis „Eb­ben az országban csak annyiban történt meg a rendszerváltás, hogy új klikk került hatalomra.” Ez bizony szentségtörés­nek hangzik a sok-sok ájtatos szöveg közepet­te, amelyek hirdetői népről, nemzetről, de­mokráciáról fecsegnek szüntelenül. Nem mel­lékes kérdés, vajon miként kezeli a szent­ségtörést és a szent- ségtörőt az érintettek köre, ám még fontosabb kérdés, hová sikerül el­jutnunk, ha csak klikket cseréltünk klikkre. S oda jutunk-e, ahová el­indultunk?! KLIENS Bizottsági közlemény a fegyvereladásról Szerdán az esti órákban, csaknem hatórás tanácskozás eredményeként közleményt szövegezett meg az Országgyűlés külügyi és honvédelmi bizottsága. A közlemény hangoztatja: az Országgyűlés külügyi bizott­sága és honvédelmi bizottsága Göncz Árpád köztársasági el­nök és Antall József miniszterelnök jelenlétében meghallgat­ta a kormány illetékes minisztereinek tájékoztatását a jugo­szláviai fegyvereladásról, illetve annak következményeiről. A két bizottság tudomásul vette, hogy a kormány elismer­te: az illetékesek által szokásosnak tekintett fegyverüzlet en­gedélyezése során eljárási mulasztás történt, majd ez ügy nyilvánosságra kerülése után annak kezelésében hibák for­dultak elő. Felkérte a kormányt, hogy a jövőben fokozott gondossággal igyekezzen elkerülni az ilyen eseteket. A külügyi bizottság és a honvédelmi bizottság egyetértését fejezte ki a kormánynak azzal a szándékával, hogy diplomá­ciai úton tesz erőfeszítéseket az üggyel és annak jugoszláviai megítélésével kapcsolatos problémák rendezése, Magyarország és Jugoszlávia, illetve Magyarország és Jugoszlávia tagköztár­saságai közötti kapcsolatok erősítése érdekében. Az arany Buddhák lábánál öreg este volt és sötétség, amikor Bangkokba értünk. A félelem ismét úrrá lett rajtunk. Ütitársam, aki meg­járta Perut, Mexikót s számtalan dél-amerikai országot, ahol a rablás s a késélés mindennapos, óvatosságra in­tett. Pénz a póló alá, útlevél, repülőjegy lógjon a nyak­ban, gyűrű ne legyen az ujjon. A pályaudvar még az útikönyvek szerint is bűnbarlang, a hajléktalanok és útonállók menlielye. Igyekeztünk mielőbb kikeveredni. Igen, de hová? Szállás nem várt ránk, nem volt előre lefoglalt szobánk, tehát irány a világváros, lesz, ami lesz... A város alig két évszáza­dos. Bangkok magyarul annyit jelent, olajfák lige­tének faluja. A burmaiak sorozatos támadásai elől te­lepítették át ide az ősi fő­városból, Ayutthayból. Bangkokot a Távol-Kelet Velencéjének is nevezik vízi útjai és cölöpökre épült városrészei miatt. Egyszerre hívják a buddhis­ta szerzetesek és templo­mok, szentélyek városának és a bűn, a szex és prosti­túció virágzó fellegvárá­nak. A szélsőségek városa a maga hatmillió lakosával. Rengeteg a látnivaló, ha bírja a turista lába, és elvi­seli a zajt, a meleget, a rettenetes forgalmat, a koszt és a szennyezett leve­gőt. Számtalan buddhista temploma van, a leghíre­sebb a Watt Phra Keó, aho­vá csak megfelelően zárt öltözékben lehet bejutni, s ott látható a híres smaragd Buddha. A 15 méter magas és 46 méter hosszú fekvő istenséget elképzelni is ne­héz. Van olyan szentély, ahol 396 darab jellegzetes aranyozott Buddiha-szobor- ban gyönyörködhet, aki nem csömörlött meg a látvány­tól. Különlegességnek szá­mít az 5 és fél tonnás ülő Buddha, amelyről nemrégi­ben derült ki, hogy szín­aranyból van. A burmai tá­madások idején ugyanis agyagba burkolták a szob­rot, hogy ne fájjon rá sen­ki foga. Egy restaurálás al­kalmával a daru leejtette, s csak akkor tűnt elő az arany. A kínai negyed szélén, amikor már a hatalmas árubőségtől, az utca zsongó életétől alaposan elfárad­tunk, fedeztünk fel egy szabadtéri oltárt, amely mellett nyolc thai lány tra­dicionális táncot lejtett A népviseletbe öltözött lá­nyok adomány fejében a termékenység, a boldogság, az eső, s még sorolhatnám, mi mindenért tudnak tán­colni. A hívő emberek pe­dig rendelnek. Ez rituálé náluk, közben a szobor elé füstölőt és rengeteg virá­got helyeznek. A virág egyébként egész Bangkok­ban fontos szerepet tölt be és nagyon olcsó. Száz orchideavirágot alig több mint száz forintnak meg­felelő helyi valutáért vá­sárolhatnak a lovagok az úton-útfélen kínálgató áru­soktól. Érdekesek még a tibeti lámatemplomok. Egy . mű­ködő templom előtt a tek­nősbéka, a veréb, az angol­na, az egér mind áldozati állatként vár sorsára, Ugyanott, kínálják a sült disznófejeket, a kistányér­ra helyezett abált tokasza­lonnát négy tojással, kü­lönféle egzotikus gyümöl­csöket, csodálatos csokro­kat, amelyek mind az ál­dozati oltárra kerülnek. Bangkokban a gazdagság és a nyomor jól megfér egymás mellett. Láttunk vízre épült nyomortelepet, ahol hat-nyolc ember él együtt állatokkal négy-öt négyzetméteren. Figyel­meztetett is egy civil ruhás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom