Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-05 / 30. szám
ÉlciijéssóSés eikfcifctEchez Bibliobusz és kerékpár Tisztelt Matula Űr! Jól sejtette: a könyvtárakról írt eszmefuttatása valóban nem népszerű, őszintén sajnálom, hogy nem tájékozódott kellően a tárgykörben, mert valószínű, hogy több mindent nem úgy írt volna meg, mint ahogy ezt a „Megalkudni és megmaradni” című cikkében tette. Döbbenetes, ahogy a népművelést és a könyvtárügyet összekeverte, bár ez végül is nem meglepő, mivel 35 éven keresztül az aczéli művelődéspolitika is ezt tette. Holott a könyvtár funkciója más: a történelem folyamán mindig ott hozták létre ezt az intézményt, ahol szellemi élet folyt, nagy uralkodók udvarában, kolostorokban, iskolákban, végül a polgárosodás kezdetén, ahogy a műveltség társadalmi igény lett, létrejöttek a közkönyvtárak. Természetesen az ellenkezője is igaz: nem gyökeresedett meg a könyvtár intézménye ott, ahol nincs szellem,, ahol a feudalizmus vagy a diktatúra uralkodik, avagy olyan könyvtár jön létre, amely kevés pénzzel vegetálásra ítéltetik és nem képes valódi szolgáltatásokat nyújtani. ön azt írja, hogy a telefonhálózat bővítése fontosabb közérdek, mint egy könyvtár. Én azt mondom: hasonlóan lényeges. A feladatok fontosságát nem egj'máshoz kell hasonlítani, és főleg nem egymás rovására megvalósítani. Ki tudja, mi az elsődleges: az orvosi ellátás, az iskola vagy esetleg a könyvtár. Ez attól függ, hogy én melyikhez hogyan viszonyulok, mit diktál a szükségleteim. Ha egy településen van kétezer ember, akinek a könyvtár fontos, akkor a feladat az önkormányzat számára is fontos kell legyen. ön azt írja, hogy Tiszazugon kerékpárral hordja a könyvtáros a könyveket, ami egy szép példa. De Finnországban, Svédországban bibliobusz viszi, s ahogy a két ország racionalitását ismerem, bizonyára jó okuk van rá. Nyilván, a mi gazdaságunk nem hasonlítható a finnekéhez, svédekéhez, .de a bibliobusz és. a kerékpár között is van néhány fokozat. őszintén sajnálom, hogy vitatkoznom kellett önnel. Teszem azt azért, mert elkövetett egy hibát: egyetlen esetből általánosított, és a részek között sem kereste meg az összefüggéseket. Szerencsére a cikk megjelenése óta sikerült találkoznom Dabas polgármesterével, s ha minden részletkérdésben nem is értettünk egyet, ma .már tudom, hogy szándéka csupán az ésszerűsítés, a működés hatékonyságának növelése, és nem egy városi könyvtár tanyasivá degra- dálása, mint ahogy ez az ön cikkéből kitűnik. Biczák Péter megyei könyvtárigazgató-*Kedves Biczák Űr! Bármennyire is sajnálom, helyszűke miatt nincs módunkban az egész levelét közölni, arra viszont nagyon vigyáztunk, hogy mondanivalójának érdemi része ne szenvedjen csorbát. Higgye el, nyitott kapukat dönget. Dehogy akarom én a dabasi könyvtárat tanyasivá degradálni! Csupán racionális felmérést sürgettem — a megmaradás érdekében —, s azt sem végérvényesnek szántam, csupán amíg a dolgok jobbra fordulnak. (Anyám szavai csengenek a fülembe, amikor „a felszabadítók"' elözönlötték Váradot: megalkudni és túlélni — a kettő csak együtt megy.) A finn és svéd példa — sajnos — most a legkevésbé aktilhlis. Az egyiknél 6500, a másiknál 10 690 dollárral nagyobb az egy főre jutó nemzeti jövedelem, mint nálunk, a ebből már telhet bibliobuszra is. Nekünk most csak kerékpárra jut. Ami a dabasi polgármesterrel való beszélgetést illeti, ki kell önt ábrándítsam, ugyanis nekem már írásos dokumentum áll rendelkezésemre az önkormányzat idevonatkozó szándékairól. A Táj-Szó című helyi lapban jelent meg az az interjú, amelyben ' Fe- renczi Margit, a könyvtár igazgatója tájékoztatót ad a közte és a polgármester úr között lezajlott megbeszélésről. A lényeg: a tavalyi 2,8 millió forinttal szemben az idén már csak 750 ezer forintot irányoztak elő a bibliotéka fenntartására, a személyzetet három főre csökkentik, sőt: mindkét jelenlegi könyvtárat megszüntetik, illetve bezsúfolják a művelődési házba. Kb. 100 ezer kötetet. No comment! Legfeljebb annyit: ekkora „karcsúsításra” még én sem gondoltam ... Üdvözli: Matula Gy. Oszkár A dabasi könyvtárral kapcsolatos karcsúsítási hírre élénken reagált a szakma, s ha nem is össznépi, de összkönyvtárosi tiltakozást váltott ki. Jelentkezett Cegléd és közölte, bár ők sem krözusok, öt darab bibliobuszt üzemeltetnek a tanyavilágban. Pilivörösvárról is példaértékű híreket kaptunk. Most vezetik be a számító- gépes nyilvántartást. Pedig itt „csak” negyvenezer kötetet számol a könyvtár, ám — a jelek szerint — az önkormányzat könyvhöz, közművelődéshez való hozzáállása százszázalékos Jogi tanácsok r jr ilázcssságl vagyonmegosztás • Átalakul a munkahely • Árvaellátás • Ä megbízás utáni fizetési kötelezettségek • Több mint 15 éve külön él házastársától egy abonyi levélírón.*!*;. Most úgy döntöttek, hogy lezárják a függőben lévő ügyeiket, de nem tudnak megállapodni abban, hogy a közös vagyon tárgyait a mostani, vagy az életközösség felbomlása idején elfogadott értékben számolják él. A házassági vagyonközösség az életközösség idejére áll fen® a házasfelek között, és az a szétköltözésükkel megszűnik, függetlenül attól, hogy a szétválást jogilag rendezték-e vagy sem. A házassági életközösség megszűnésekor bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását. Ennek; során igényelni lehet a közös vagyonból azt az összeget is, amellyel az egyik fél saját vagyonából hozzájárult. Meg kell téríteni a beruházások, továbbá a kezelési és fenntartási költségek összegét is. Nincs helye megtérítésnek, ha a kiadás a lemondás szán-, dókával történt. Előfordulhat, hogy a közös életvitel során a különvagyont felélték . vagy elhasználták. Ilyenkor a különvagyont csak különösen indokolt esetben lehet megtéríteni. A különvagyon felosztásának az az általános szabálya, hogy a házastárs a vagyonrészt lehetőleg természetben vegye ki. Ugyancsak természetben kell kiadni a házassági életközösség megszűnésekor meglévő különvagyont is. Ha ez bármely okból nem lehetséges, vagy számottevő értékcsökkenéssel jár, a megosztás módját vita esetén a bíróság állapítja meg. Tehát ezeket a szabályokat kellett volna alkalmazni, ha a feleik még az élet- közösség megszakadásakor rendezik egymással szembeni követelésüket. Nem vitás, hogy ez esetben a megszakadáskori értéken számolnak el egymással. Mivel az elszámolás nem történt meg, a feleknek közös tulajdona keletkezett, amelyet egyikük kizárólagosan használt, míg más vagyontárgyak a másik fél kizárólagos használatába kerültek. Ebben az esetben a közös tulajdon megszüntetésének szabályait kell alkalmazni. A közös tulajdon megszüntetésénél szintén a természetbeni megosztást kell előtérbe helyezni. Ha a közös tulajdon természetbeni kiadással, vagy az egyik félnek való tulajdonba adásával nem szüntethető meg, illetőleg az jelentékeny értékcsökkenéssel járna, vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot, a közös tulajdont értékesíteni kell, és a vételárat a tulajdonostársak között kell elosztani. Ebből a törvényi rendelkezésből következik, hogy a mostani értékén kell olvasónk vitájában határozatot hozni. • Egy szakcsoportnál dolgozik B. L. szentendrei segédmunkás. Nemrég közölték vele, hogy munkahelye megszűnik, és át fog alakulni kfc-.vé. Ehhez minden dolgozónak be keli fizetni egyhavi munkabért. A munkahelye eljárását nem tartja jogszerűnek. Amennyiben a munkáltató megszűnik, rendeznie kell az ott dolgozók munkaviszonyának kérdéseit. Ennek egyik módja lehet az, hogy a munkaviszonyt felmondják, de úgy is megállapodhatnak, hogy a munkavállaló a jogutód szervezetnél dolgozik tovább. A dolgozó . maga dönti el, hogy melyik megoldást választja. A további foglalkoztatására igényt tartó kft.-hez tehát jogilag semmiféle formában nem kötődik. Levélírónk maga döntheti el, hogy akar-e az új kft. megalakításában készpénzzel vagy más módom részt venni. A döntése meghozatalánál azonban figyelembe kell vennie azt, hogy az egyhavi munkabére önálló törzsbetét vásárlására nem elégséges. A kft.-ben ugyanis egy üzletrész legkisebb nagysága 100 000 forint lehet Természetesen az előfordulhat, hogy a kisebb tőkével rendelkező tagok közösen vásárolnak törzsbetétet, és az azzal együtt járó jogaikat az összva- gyonrészük arányában képviselőjük útján gyakorolják. O Esti egyetemi tanulmányokat folytatott I. R., gödöllői fiatalember, és e félévtől a nappali tagozaton tanul tovább. Azt kérdezi, mit kell tennie ahhoz, hogy a korábban megkapott árvajáradékot ismét folyósítsák számára. Az árvaellátásra az ár- va a 16. életévének betöltéséig jogosult. Ha azonban az árva az oktatási intézmény nappali -tagozatán tanul, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a 25. életév betöltéséig jár. Ha az árva a jogosultságának megszűnése előtt megrokkan, a rokkantság tartamára az árvaellátás életkorra való tekintet nélkül megilleti. Az iskolai tanulmányok folytatása címén az árvát akkor is megilleti az ellátás, ha betegsége, testi vagy szellemi fogyatékossága miatt tanulmányait magántanulóként végzi, vagy dolgozók általános és középiskolájának ifjúsági, fiatalkorú tagozatán tanul. Iskolai tanulmányok címén az árvaellátás a tanulmányok befejezéséig a nyári szünet tartamára is jár. A tanulmányok folytatását az iskola által kiállított igazolással évenként — legkésőbb a tanulmányok megkezdésétől számított három hónapon belül — kell igazolni. A felsőfokú intézmény hallgatójának árvaellátásra jogosultságát nem érinti, ha a hallgatói jogviszonya szünetel. Az árvaellátásra jogosultságot nem érinti az sem, ha az árva vagy életben maradt szülője házasságot köt, vagy az árvát örökbe fogadják. Mindezek ismeretében olvasónk eldöntheti, hogy jogosult-e a továbbiakban árvaellátásra vagy sem. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy még mindig igényt tarthat a járadékra, a korábbi töírzsszámra való hivatkozással kérje a folyósítást az illetékes nyugdíjintézettől. • Egy sportköri elnök ugyancsak társadalombiztosítással kapcsolatban kereste meg szerkesztőségünket. Két nyugdíjast alkalmaznak megbízási szerződéssel 70-70 órában 2500-2500 forint tiszteletdíjért szertárosnak és páiyagond^ok- nak. Kell-e utánuk az egyesületnek társadalombiztosítási járulékot fizetni. Jogi tanácsainkkal olvasóinkat ahhoz kívánjuk segíteni, hogy vitáikat peren kívül megoldva, egymás érdekeinek kölcsönös figyelembevételével döntsék el. Ha ezt nem tudják, vagy nem akarják, nincs más dolgunk, mint hogy a bírósághoz küldjük a jogkeresőket. A törvény útjai azonban sokszor igen rögösek, mint az a „Szenvedő alany” jeligéjű olvasónk leveléből is kitűnik. A döntésképtelenség csapdájában Keresik a kulcsátadás kulcsát Az alábbi történet mese is lehetne. Valahol Magyarországon egy kisvárosban örököltem egy családi házat, hét évvel ezelőtt. Az udvaron egy házrészben idős bácsi él, aki ezt az ingatlant szintén örökölte. Mivel ő lakott az elhunyttal, az én házam kulcsa is nála volt. A bácsi mind a két házat szerette volna örökölni, de csak az egyik jutott a tulajdonába, s így rendkívül bosszús lett. Elhatározta, hogy nem enged be a közös kapun. Nem tudtam, mitévő legyek, hi4 ^JÍMod szén ugrott a 100 000 forint, amit illetékekre kifizettem. Ismerőseim tippet adtak: törjek be. De nem szakmám a betörés, és a kapu is nagy ahhoz, hogy mindennap feltörjem. Így nem tudtam dönteni, és tanácsért felkerestem a helyi rendőrkapitányt, aki kedvesen azt mondta, nyugodtan megtehetem, hiszen a saját házában mindenki azt tesz, amit jónak tart. Végül úgy döntöttem, hogy a bírósághoz fordulok. Ott a törvény, az igazság fellegvára, oda kell mennem. Sok-sok év óta járok már oda, olyan, mintha hazamennék. A bácsi hajthatatlan, a törvény embere pedig könyörög neki; adja már oda a kulcsot, nem a magáé a ház. Nem adom — hangzik a meg* dönthetetlen válasz. A bíró tanácstalan, mit lehet ilyenkor tenni? Tárgyalást kell halasztapi, hiszen ebből baj nem lehet. A tárgyalás előtt a bácsi rendszeresen beteget jelent, így újra kezdődik elölről az egész. Ebben az évben ismét tartottak tárgyalást. A törvény emberei agitálnak, adjam el a házat, mert a bácsi így szerelné, és nekem is így lesz a legjobb. Nem kívánom eladni, mondom, hiszen két nagy fiam lakásmegoldását szeretném segíteni. Meg aztán sokat is költöttem rá. A tárgyalás elhalasztva, közük erre. Miért vagyok én ilyen élhetetlen, mondom magamnak, hiszen mégiscsak be kellett volna törni a kaput. Ügyvéd ismerőseim mondják, sandán mosolyogva, hogy még másik hét évre számíthatok, mert az ilyen kulcsátadási perben óriási a felelősség. A paragrafusok sokaságában ki kell keresni a kulcsátadás kulcsát. Közben a ház értéke a felére csökkent. A csatorna és a fűtés hiánya miatt a falak átáztak, az ajtók lesüllyedtek, a melléképületek összedőltek, és még' csak hét év telt el. Most itt, a nyilvánosság előtt kérek segítséget. Ki tudna tanácsot adni a törvény embereinek arra, milyen fondorlattal tudnák ki- csalogatni a bácsi zsebéből a kulcsot? A megbízási jogviszony alapján rendszeresen munkát végzőnek társadalom- biztosítási szempontból azt kell tekinteni, aki ugyanannál a munkáltatónál a megállapodás szerinti, vagy tényleges munkaideje az azonos vagy hasonló munkakörre megállapított törvényes havi munlcaidő- nek a felét eléri. Ebből következően tehát a hetven- órás foglalkoztatás esetén járulékfizetési kötelezettség nem állapítható meg. A rendelet második fele azonban a következőt mondja ki: „ha a munkaidő nem állapítható meg, a dolgozó keresete eléri az öregségi nyugdíj legkisebb összegének (jelenleg 4600 forintnak) a felét, akkor is megállapítható a járulékfizetési kötelezettség.” Az előbb közölt feltételek ellenére sem terjed ki a biztosítás arra, akinek ugyanannál a munkáltatónál levő havi keresete az öregségi nyugdíj hatszorosát meghaladja. Olvasónk levelét nem azért közöltük, hogy ezzel panaszfórumot nyissunk lapunk hasábjain. Azt a jelenséget kívántuk bemutatni, hogy visszaélve a jelenleg hatályos perjogi szabályokkal, milyen hosszú időn keresztül lehet gátat szabni az igazság érvényre jutásának. Dr. Sinka Imre
