Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-05 / 30. szám

Brzezinski az öbölkonflflrtus éráiról

Kelet-Európa elképedve nézi

Amerikának újra a Szov- jeunióra és Kelet-Európára kell összpontosítania, mert ami ott történik, jövőnk szempontjából sokkal fontosabb, mint az öbölbeli tragikus események — mutatott rá Zbigniew Brze- tinski.

A volt amerikai nemzet- biztonsági tanácsadó hétfőn a The New York Timesban arról írt, hogy „Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország elképedve nézi, amint Amerika dollár-tizmilliár dókat

„Nagy időhátrányban, stresszhelyzetben vagyunk. Nem tétovázhatunk” —

mondta a bősi vízlépcső építésével kapcsolatban, a pozsonyi Üj Szó hétfői számában megjelent interjújában Viliam Oberhäuser, a szlovák kormány erdő- és vízgazdálkodási minisztere.

Oberhäuser nevéhez fűzők az úgynevezett C változat, amelyet a szlovák kormány a közelmúltban elfogadott, arra az esetre, ha semmiképpen sem lehetne számítani Magyarország együttműködésére a vízlépcső közös megépítésében. E változat érteimében a Duna szlovák területre történő „elágaztatásával” Szlovákia saját maga alakítaná ki a szükséges tározót.

Oberhäuser az Üj Szónak adott nyilatkozatában elismeri: ebben az esetben is szükség van a szomszéd ország egyetértésére. Reményét hangoztatja, hogy előbb-utóbb sikerül Magyarország számára is elfogadható megoldást találni.

„Ezért döntöttünk úgy, hogy a szakértők vizsgálják meg az elkészített tanulmányt, s ha véleményük kedvező lesz, elkészítjük a tervdokumentációt” — mondja Oberhäuser. Szavaiból tehát kitűnik, hogy

1700 halott Földrengés

A legfrissebb jelentések szerint akár több mint ezerhétszáz halálos áldozata is lehet a Kelet-Afga- nisztánt, Észak-Pakisztánt és Észak-Indiát múlt pénteken megrázó földrengésnek.

Különösen Afganisztánban emelkedik gyorsan az áldozatok száma a mentési munkálatok előrehaladtával. A TASZSZ szovjet hírügynökség szerint Afganisztánban ezerkétszázan vesztették életüket.

Pakisztánban hétfői hivatalos közlések szerint eddig 181 halottat és 502 sebesültet ástak ki a romok alól.

2

fordít az öbölháborúra, és az álláspontját támogató országok megsegítésére".

— Nagyon is valószínű, hogy határozottabb amerikai, európai és japán elkötelezettség nélkül Kelet- Európa bonyolult átmenetele a totalitarianizmusból a demokráciába növekvő nehézségekbe ütközik, sőt végül kudarcot is vallhat. Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy megoldják a demokráciába való átmenet kérdéseit, mert a keleteurópai belső feszültségek

a szakértők még egyáltalán nem mondtak kedvező véleményt a C változatról — Oberhäuser azonban már így is felkínálja a lehetőséget a magyar félnek: „ezek után is lehetősége van arra, hogy változtasson álláspontján”.

1991-ben várhatóan növekszenek, és a térségben mindinkább úgy érzik: a Nyugat; elsősorban Amerika nem ad elegendő támogatást — írta.

Zbigniew Brzezinski szerint az amerikai kormánynak nem szabadna többé Mihail Gorbacsovra összpontosítania, annál is inkább, mert közben elhanyagolja a balti országok és a kelet-európai átmenet növekvő nehézségeit.

— Washington még arra sem tudta elszánni magát, hogy a csúcstalálkozó elhalasztását összekapcsolja a litvániai és a lettországi erőszakos eseményekkel. Baljós párhuzamok vannak az 1956-os helyzettel, amikor a szuezi brit—francia invázió eltérítette a figyelmet Moszkva lecsapásáról a magyarokra. A hasonlat szerencsére egy pontban sántít: most valódi politikai élet zajlik a Szovjetunióban, és az Egyesült Államoknak közvetlenebb kapcsolatot kellene teremtenie a demokratikus erőkkel, különösen a nem orosz köztársaságok kormányaival. Gesztusokat kellene tennie olyan politikai vezetők támogatására, mint Borisz Jelcin, és nemzetközi napirendre kellene tűzetnie a balti államok elnyomását. Mindez átmenetileg rontaná a kapcsolatot Gorbacsovval, de hosszú távon a demokráciát szolgálná — vélte az egykori elnöki tanácsadó, aki egyébként cikkében az Irak elleni háború korlátozásáért szállt síkra.

ÍGY ÚTJA A SZAKÉRTŐ

Merre tart a háború?

Az öbölháború harmadik hétvégéjén a figyelem a kuvaiti— szaúdi határ körzetére, az ottani hadszíntérre irányult, mivel az iraki szárazföldi erők több ailcalom- mal is behatoltak szaúdi — a szövetségesek által üresen hagyott kb. 20-25 km-es — területekre.

Száddá ni Husszein ezekkel a „benyomulásokkal” egyértelműen a szövetséges erőket akarta az idő előtti szárazföldi háború megkezdésére ösztönözni. Eddig ez nem sikerült. A szövetséges erők amerikai légi és tüzérségi támogatással visszafoglalták Hafdzsi szaúdi várost, szönyegbombázásaikkal pedig meghiúsították a Kuvaitból megindult iraki harci járművekből álló konvoj előrenyomulását.

Úgy tűnhet, hogy ezek az iraki szárazföldi akciók a vártnál kissé nagyobb problémát okoztak a szövetségeseknek. Látni kell azonban, hogy ezek a határsávok biztonsági zónák. A koalíciós csapatok zöme hátrább települt, így az első vonalban lévő alegységek ilyen korlátozott támadás elhárítására nem készültek fel. Az iraki behatolók megsemmisítésének időbeni elhúzódása a koalíciós erőkön belüli esetleges, most még meglévő együttműködési hiányosságokra is visszavezethető.

Ezek az iraki fél részéről kiprovokált szárazföldi műveletek katonailag teljesen értelmetlennek, eleve kudarcra ítéltnek, öngyilkos cselekedeteknek minősíthetők, mivel az iraki csapatok „felvonulása” nem álcázható, kiesnek saját csapatlég védelmük ernyője alól, utánpótlásaik megsemmisíthetek stb. Akkor mi ezekkel az iraki vezetés célja? Valószínű, bizonyítani kívánják, hogy a szövetségesek technikai fölénye ellenére még mindig képesek a katonai kezdeményezésre. Esetleg ezekkel az „akciókkal” csapataik harci morálját akarják emelni. Talán Szaddam Husszein esetleg érzi — nyilatkozatai ellenére —, hogy győzelme nem biztos, ezért türelmetlensége diktálja azt, hogy így is minél nagyobb károkat okozzon a koalíciós csapatokban. Az is elképzelhető, hogy az irakiak ezzel a „bátorságukkal” az arab világtól remélnek pozitív reagálást.

A hét végén ezt nem lehetett megtudni. Helyette tény a több száz áldozat, sérült, hadifogságba esett katona, a technikai eszközök jelentős számú pusztulása. Mi történt még:

— tömeges légitámadások Iraík ellen;

— újabb Scud-rakétatámadások Izrael, Szaúd-Arábia és már Jordánia ellen is;

— megkezdődött a szövetséges erők összevonása a török-iraki határ mentén;

— mérges gázok kerültek a lerombolt iraki vegyi üzemekből a levegőbe;

— izraeli tüzérség palesztin állásokat ágyúzott;

— a palesztinok észak-izraeli célpontokat lőttek;

— francia repülőgép-hordozót vezényeltek a Földközitenger nyugati medencéjébe;

— a francia légierő folyamatosan bombázta az iraki köztársasági gárda állásait;

— a francia és a csehszlovák kormány megengedte a B—52-es bombázók országuk feletti átrepülését;

— Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia engedélyezte a német csapatszállító repülőgépek országuk feletti átrepülését;

— az iraki elnök egyre több szeméit, országot fenyegetett meg terrorcselekmények kilátásba helyezésével;

— tovább nőtt a diplomáciai erőfeszítések, a háború melletti és elleni tüntetések száma.

A háború kitörését követő harmadik hétvégén az iraki vezetés támadó hadműveletei a szövetségesek háborús „menetrendjét” kissé megzavarták, de „ütemtervükben” jelentős változást nem okoztak. Változatlanul nem akarják, hogy az irakiak a szárazföldi harcok ütemét és méreteit rájuk kényszerítsék. Ügy tűnik, hogy a szövetségesek stratégiája továbbra is az, hogy szüntelen légitámadásaikkal az iraki hadi potenciált fokozatosan, lassan megsemmisítsék, ezzel előkészítve a szárazföldi offenzívát.

Kovács Géza mk. alezredes

ICülföldíi. események í egy mondatban

......................................................................... .................................... I

A

z Európai Közösségek Bizottsága kötvénykibocsátással finanszírozza a nemzetközi pénzpiacon a Magyarországnak nyújtott hitel második, 260 millió ecus (350 millió dollár) részletét — közölte hétfőn az Európai Közösségek Bizottsága, a A magyar ipari szerkezetváltás japán és brit pénztámogatással való előmozdításáról írtak alá hétfőn Bécsben az ENSZ iparfejlesztési szervezetének központjában. A Achille Occhetto volt kommunista pártvezetőt nem választották meg a megalakult baloldali Demokrata Párt főtitkárának hétfőn Riminiben, a kommunisták átalakulási kongresszusán.

Még nincs kedvező vélemény

Stresszhelyzet Bősben

Tízmillió a hamuban

Gyorshír: Vasárnap, 1991. február 3-án kigyulladt és leégett a monori Nyerges panzió. Nem sérült meg senki, de az eddigi adatok szerint mintegy 10 millió forintos kár keletkezett. Feltehetően elektromos hiba okozta a tüzet, mellyel kapcsolatban a szakértői vizsgálat még folyik.

Huszonnégy órával a tűzeset után jártunk a Nyerges panzióban, de még érezni lehetett a füst szagát. Szomorú látványt nyújtottak a tetőszerkezet nélkül ágaskodó, üszkös gerendák, amelyek között a tulajdonos: Kafka István és a családja igyekezett pakolni, rendet rakni, menteni, ami menthető.

Szép lehetett pedig itt minden, ez a romokból is kitűnik. Egy résen keresztül a konyhába láttunk, ahol a feketére színeződött falon lógtak éles kontrasztként a fényesen csillogó nagy merőkanalak.

— Mi történt tulajdonképpen? — kérdeztem a fáradt arcú, csizmában és dzsekiben munkálkodó Kafka Istvántól. Talán egy raktárhelyiség lehetett, ahol halomra zsúfolódott holmik között leültem az egyetlen üres székre, kezemben a jegyzetfüzettel. Bejött a helyiségbe dr. Berényi Zoltán körzeti orvos, aki vasárnap délután elsőként vette észre a tüzet. Ő a család barátja, most is segíteni jött, no meg azért, hogy videofelvételt készítsen a jelenlegi állapotokról.

Mi történt tehát vasárnap délután?

Kafka István éppen Budapesten volt, és mire délután fél ötkor megérkezett a panziójába, már magasra csaptak a lángok. Berényi doktor fél négy és háromnegyed négy között érkezett a családjával, a Nyerges panzióba, ő vette észre elsőként, hogy lángnyelv látszik a tetőn. Nyomban szólt az egyik alkalmazottnak, és hívták a tűzoltókat.

Kétségbeesve látták, hogy a nádfedelű tetőszerkezeten villámgyorsan fut végig a tűz. de a nagyon várt piros autó csak nem érkezett meg. A rendőrök pedig — a monori kapitányságról — már néhány perc múlva a helyszínen voltak, de hát ők éppúgy nincsenek felszerelve tűzoltásra, mint a civilek.

Elment közben a főúton

egy tűzoltóautó, de nem állt meg. Nem tudják, mi lehetett az oka, talán éppen nem is voltak felszerelve az oltáshoz, ök csak azt tudják, hogy kétségbeesett helyzet volt ez, hiszen mivel a feltételezések szerint elektromos tűz keletkezett — a bojler hibája miatt —, az áramot azonnal kikapcsolták, így nem tudtak vizet sem venni, és tehetetlenül kellett nézniük a pusztulást.

Leégett az egész berendezés, a panzió hat szobája és minden egyéb, ami ott volt. Szerencsére arra bőven volt idő, hogy az emberek elhagyják a veszélyeztett helyiségeket. A szobákból moty ójukat

mentve távoztak a lakók, akik az adott körülmények között persze még a számláikat sem tudták kiegyenlíteni. De hát van itt annál nagyobb kár Is ...

Kafka István 1981-ben vásárolta meg a tanyát, és alakította ki belőle a megálmodott magyaros stílusú fogadót. Nagyszabású tervei voltak, a bővítésre már alapozták az új helyiséget, ahová 30 szobát és éttermet akartak építeni.

— Aít lesz a tervekkel? — kérdeztem. A tulajdonos egyelőre a kárát számolgatja. A hivatalos becslésnél jóval többre, 15-20 millió forintra értékeli. Ám a biztosítás, amelyet 1937-ben kötött, ennél jóval kevesebbre, 6,7 millió forintra szól.

Az anyagi veszteség mindenképpen óriási, ami nyilvánvalóan annak is köszönhető, hogy a szemtanúk szerint 40 percbe telt — a hívástól számítva —, amíg a tűzoltók a helyszínre érkeztek. S hogy miért tartott ez ilyen sokáig? Ügy hallották, nem volt gépkocsivezetőjük a

A tányérok maradéka mát biztonságban van

monori önkéntes tűzoltók-' nak, azért kellett máshonnan érkezni a piros autóknak.

A Pest Megyei Tűzoltó Parancsnokságon azt a tájékoztatást kaptuk, hogy nem a pilóta hiányzott Mo- noron, hanem rossz volt az önkéntesek egyetlen tűzoltóautója. Így hát máshonnan kellett küldeni a segítséget. Három gépkocsi ment a fővárosból, kettő Dobásról, egy Ceglédről.

Meghökkentőnek találjuk — a körülmények ismeretében is — azt, hogy a hívástól számítva 4Ó percbe telt, míg tűzoltók érkeztek a helyszínre. Ez alatt bizony nem csoda, hogy leégett a panzió. Mi gépkocsin 35 perc alatt értünk — megkülönböztető jelzés nélkül — a fővárosból az egykori Nyerges fogadóba.

Gál Judit

Távol-keleSi harszsn^oiások (2.)

Alvó város Mekong partján

: 1

Hanoi kalandjaink után repülőjegyet váltottunk, és elindultunk a még ismeretlenebb felé, a magyarok által egyáltalán nem látogatott, és csak televízióban látott Laosz felé. A kicsi, 48 személyes AN—24-es gépen ülve, még megszámoltuk a Vietnamban maradt longmil- lióinkat, hiszen ott néhány napig milliomosként éltünk, mivel a hivatalos átváltás szerint ezer dong csak 17 forint.

Magyarokkal sem a gépen, sem Laoszban nem találkoztunk. Bevallom, kicsit féltünk, nem tudtunk semmit az országról, a szokásokról, még a hivatalos pénz neve is rejtély volt számunkra. Késő este landolt gépünk a négymillió lakosnál alig többet számláló Laosz fővárosában.

Néhány nyugati turistához csapódtunk, franciákkal, ausztráliaiakkal és belgákkal osztottunk meg egy

Zsiguli taxit, hogy spóroljunk, és egymáson ülve jutottunk a legolcsóbb szállodához. A főváros kihalt és csendes volt. Nem tudtuk mire vélni, hiszen idehaza harcokról, puccsokról hallottunk korábban Laoszról. A nyomasztó csend, a ki- haltság és a fáradtság alvásra késztetett, s másnap aztán kezdődhetett a felfe- dezőút.

A poros, tunya, vidéki város jelzők illetik meg

legjobban Vientianét, a fővárost. A Mekong folyó partján terül el, kétszázezer lakosa van, s alig pár utcája. A lao emberek kedvesek, barátságosak, jellemzőjük a túláradó melegség. A városban alig van forgalom. Fő közlekedési eszköz a Tuk-Tuk. Ez azt jelenti, hogy egy háromkerekű, általában 50 köbcentis Honda vagy Suzuki motorral hajtott járgány, színesre, minél tarkábbra festve. A viteldíj alku tárgya.

Laoszban találkoztunk először buddhista szerzetesekkel, a teljesen kopaszra nyírt boncokkal. Narancs- sárga leplükben, mezítelen lábukkal az utcák feltűnő jelenségei. Reggelente álla-