Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-04 / 29. szám
D U hLAJÁJ Fóliahegesztők Pomázról SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI O RÁCKEVE • SZIGETSZENTMIKLÖS « FÓT • GOD Nem nyernek, nem veszítenek Hölgyek hódfarkú cseréppel A VAÉV-Bramac Dunakeszin nem az, ami a tudatomban él, hanem Duna-Bramac. Azazhogy követni kell az eseményeket. Újabban a VAÉV-Bramac Kft. három külön egységből áll. Tagjai: a VAÉV, a Duna. és a DETEP. Lényegében a cserépgyártásról van szó, melynek elkezdésénél jelen voltam. Akkor nagyon örültünk annak, hogy évszázadnyi léptékű fejlődés kezdődött a 43-as Sz. AÉV házgyárából kiszakadt cégnél. Most is egy irodaépületben található az irodájuk, szakmailag is tartják a rokonságot. Az Olaszországtól vásárolt gyártósorokat az első napokban dicsérték, modernnek tartották. Mellettük lakatosok, műszerészek, villanyszerelők álltak munkába. Később krízis kezdődött, akkor az előbb modernnek tartott technikát okolták, amivel állítólag rosszul járt a cég. Aki még maradt ebben a kis létszámú üzemben, az ma is jól keres. Jól? Gyorsan tegyük hozzá, hogy relative, a hazai árakhoz és más munkahelyek dolgozóihoz képest. A szakmunkások alapbére eléri a bruttó 20—23 ezer forintot, a segédmunkásoké a 13—17-et. Mondhatnánk, azért az ilyen üzemiekből nem ártana egy kicsit több ebben a pénz- és állásszűke mai világban. Csak hát ez nem nagy gyár. A termelői létszám alig éri el a harminc főt egy műszakban. Márpedig ezentúl csak egy műszak létezik. Aki ebbe került bele, annak a helyzete, úgy tűnik, végre szilárd. Január 21-én megkezdték a munkát, de elsejétől idáig álltak a gépek, csend honolt a termekben. A kényszerszünet azzal függ össze, amivel az egész magyar építőipar helyzete. Nincs építkezés, nem kell az építőanyag. Negyedik éve kénytelenek mégállapítani, hogy tíz százalékkal kisebb keresletet mutat a mérleg. Négy évet összeadva pedig az már negyven százalék. Emiatt kellett egy teljes műszak dolgozóinak felmondani, s gyötrő fejtöréstől szenvednie a vezetésnek: Mi lesz ezekkel a kitűnő szakemberekkel? Azon a legsúlyosabb tragédián túl, hogy munkanélküliek, bár egyelőré még jó fizetési átlaggal a hátuk mögött; felejtődik á megszerzett tudás, a régi alapra nem rakódnak új ismeretanyagok. Ez pedig már a nemzet kára is. Nem alázatból hajt fejet Ajtajukon fütyül a szél Megszűnt a bölcsőde Szigetújfalun, mégsem kerültek kisgyerekek az utcára, egyetlen anyuka sem volt kénytelen visszamenni gyedre, gyesre. A hét bölcsis átkerült az óvodád ba, ahol nulladik csoportként foglalkoznak a zömében két és fél esztendős gyerekekkel. Erre a megoldásra nemcsak azért volt szükség, mert egyszerűen nem bírta volna el a szűkre szabott önkormányzati költségvetés a bölcsőde üzemeltetésének terheit, hanem ily módon a megüresedett kisdedóvóban három általános iskolai tantermet tudnak kialakítani. A munkálatokat a Fővárosi Vízművek szakemberei végzik társadalmi munkában. Ha a termek elP ÓCSMEG YEREN Előadás a népfőiskolán Az 1988-ban alapított Pócsmegyeri Népfőiskolán a helyi és a szomszéd község, Szigetmonostor hallgatóságának Barsi Ernő tanár tartja meg az idei történelmi sorozat esedéices előadását. A rendezvényre 18 órakor kerül sor a művelődési házban. 8 sorlap készülnek, az önkormányzati hivatal dolgozói is emberibb körülmények közé kerülhetnek, és kulturáltabb helyen fogadhatják az újfalusiakat. Jelenleg ugyanis három osztály tanul a polgármesteri hivatal épületében — amely azelőtt tanácsi kirendeltség volt. A kisdiákok termei egyenesen az udvarra nyílnak. A ház már egy évtizeddel ezelőtt megérett a tatarozásra. A tantermek ajtaján, ablakán szigetelhetetlen rések tá- tonganak, egy-egy téli reggelen a napot a hó kisöprésével kell kezdeni, és nem ritka, hogy a huzatos termekben kabátban ülnek a diákok. Persze nincsenek sokkal jobb helyzetben a polgár- mesteri hivatal dolgozói sem. Varga József polgár- mester nem a munkája iránti alázatból lép be minden alkalommal főhajtással a szobájába, hanem mert olyan alacsony az ajtó. A nyugodt, négyszemközti találkozást igénylő ügyek intézői — a szabálysértési előadó, a gyámügyes — kénytelenek közös szobában fogadni az ügyfeleket, s már az is haladás, hogy egyáltalán le tudják ültetni őket. Jó ideig ugyanis bútoruk sem volt. Nem véletlen, hogy amikor a német- országi testvérvárosuk polgármestere azt kérdezte, mire lenne szükségük, Varr ga József azonnal sorolta; minden levetett hivatali és iskolai bútort, író- és sokszorosítógépet szívesen fogadnak. ■—O. —II* Pásztor György igazgató fiatal, energikus, optimistának látszó ember. Biztosan van még tartaléka arra, hogy a nehéz időkben kitalálja: mire vállalkozzanak, hol találjanak piacot? Nagy üzletről most nem számolhat be, csak úgynevezett nullszaldóról. Tehát nem veszítenek, nem nyernek, csak eltartják magukat a cserépgyáriak. Kínálatuk pedig van bőven. A főbejárat melletti, elegáns szalonnak is beillő teremben ötletes a mintakiállítás, csinos és elegáns hölgyek fogadják az érdeklődő, vásárolni kívánó ügyfeleket. A hagyományos hódfarkú cserepet három színben kínálják. Másik változat a mostani modern Alpesi plusz, nagy formájú tetőcserép, amin csak az ácsok meditálnak némelykor. Szerintük nagy súlyt kap a tetőszerkezet. Ezért annak az elkészítése is költségesebb. Három színben kapható itt az úgynevezett padlóalap, vagyis az a burkolóelem, melyet teraszok, garázsok. kerti utak, pincék burkolására használnak. Ezek fagyálló tulajdonságuk következtében nem repedeznek meg. Olyan tudás, szorgalom termékei ezek, aminek sokak esetében szerény végkielégítés volt a jutalma. Mert az igazi. ahogy a még aktívak körében elhangzott, nincs nagyon divatban. Decemberben huszonöt ember vehette a kalapját. — Mi lett végül az eleinte szidott, később kárhoztatott olasz technológiával? — Erről hadd ne beszéljek — válaszolja tömören Pásztor György, aki végül ennyit elmond: — Azóta a Duna-Bramac licencet is vásárolt. Üj gépeket szerzett be. A régiekből is megmaradt egy rész. Volt, amit az olaszok visszavásároltak, mások raktárba kerültek. Vajon mihez és mennyit érthettek annak idején az üzletkötők, a beszerzők? Hányán utazhattak abban az időben Olaszországba gépvásárlás címén ? — tűnődöm a nem egészen kerek információn. Kovács T. István Kis nép, kisváros Kedves tárgyaik hazatérnek A Pomázi Háziipari Szövetkezet 1972-ben kezdett fóliahegesztő gépeket gyártani. Termékeikre — a piaci lehetőségek visszaszorulása ellenére is — van kereslet. Igaz. berendezéseiket időről időre korszerűsítették (Erdősi Agnes felvétele) Wertheim, az a német kisváros, amelyben nem a híres lakatot gyártják. Számunkra arról ismert, hogy a háború utáni kitelepítések idején sok Szentendre környéki sváb honfitársunk talált ott új otthonra. Szülőföldjüket azonban nem felejtették el. Magyarországi tudatuk élő bizonyítéka, hogy a már ott született családtagok is magyarul tanulnak, hazai falvédőket pillanthat meg otthonukban a vendég. Testvérkapcsolatot kezdeményeztek Szentendrével, valamint a környékével. /■//////rf/y///////» A múlt évben rendezett hazai kiállításról és cserébe odakint Czóbel Béla festészetének bemutatásáról a múlt évben már beszámoltunk. Dr. Hann Ferenc művészettörténészt most arról kérdeztük; hogy fejlődtök tovább a kapcsolatok? A folyamatosság legkonkrétabb bizonyítékaként tőle azt tudhattuk meg, hogy a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, vagyis Hann Ferenc munkahelye közreműködésével, július 7-től augusztus 30-ig országos érdeklődésre számot tartó, különleges kiállítást láthat majd a közönség. A Szentendrei Képtárban megrendezik a környékről kitelepített svábok néprajzi kiállítását. Ehhez a legtöbb anyag Németországból érkezik. Gyűjtői azok a kint élő hazánkfiai, akik a magukhoz vehető kis csomagokba annak idején belerejtették féltett és kedves tárgyaikat. Ehhez próbálnak a környéken még fellelhető anyagból hozzágyűjteni a szentendrei munkatársak. Üj és régi barátságok. Duna mell'éki város, fo- lyónk Közép-Európát ösz- szekötő kék szalag. Ennek is köze van az itt élők történelméhez, a szláv rokonsághoz. Élnek-e még a bolgár koprivsticai kapcsolatok ? — Szófia, Omszk és Suhl megye, mind fentről erőltetett és nem természetes kapcsolat volt — hangzik a válasz. Omszkkal vagy tizenöt éve nincs kontaktus a mi részünkről. Az a bolgár kisváros egy skanzen. Jókat lehet velük beszélgetni, aztán kész. Suhl megye most Türingia tartományhoz került, velük együttműködünk. Wertheim úgyis közel fekszik oda. r/////////////^///4 A kis népek rokonszen- ve. Bulgária is Európa — említem. — Igen. De se nekik, se nekünk nincs pénzünk. A németek pedig mindent fizetnek.’ Türkizkék falú házak, mediterrán cserepes kőfalak, a gyors folyású Topol- nica esti suhogása, Dimcso Debeljanov, a költő szülővárosa. Sajnálom, hogy kimarad a sorból. Meggyőző válaszok után Asszony az igazgatói székben A kérdések peregnek: mennyi lesz a nyereség? Hogyan képzeli el az átszervezést? Mi lesz az emberekkel? — Nincs sok idő a fontolgatásra, a képviselő-testület tagjai azonnal várják a választ. A kellemes megjelenésű, nyugodt és kiegyensúlyozott asszony higgadtan felel: válaszai meggyőzik a kérdezőket. Azután bemutatják a következő jelöltet, majd megszületik a határozat: a Budakalászi Építő- és Szerelő- ipari Költségvetési Üzem megbízott igazgatói székét Nagy Sándorné Keresztényi Gizella kapja. Van tapasztalatom — A pályázatából az tűnt ki, hogy megfontolt stratégiája van a vállalat működtetésére. • — Van vezetői és szervezési tapasztalatom, ez ideig a Hegyvidék Üdülőépítő és Szakbolt a fóti templomért A vállalkozások kora Érdekes táblát pillantottunk meg Foton. A vállalkozások korának elején bizonyára egyedi eset még az országban, hogy a római katolikus egyház villany- szerelési szaküzletet nyitott a Sallai utcában. A mindössze ötször öt méteres alapterületű garázsból átalakított helyiség tulajdon nosa Schumeth Dániel, aki különben az egyházi képviselő-testület tagja.- Az üzletnyitás gondolata Sebők Sándortól, a műemlék templom káplánjától származik, aki éppen a restaurálás költségeihez szeretne - minél több anyagi forrást teremteni. A múlt év őszén félmillió forint tökével indult a kis vállalkozás, amely jelenleg havi negyvenezer forint hasznot hoz. — Ennek is megvan a maga kockázata, de reméljük, hogy megéri — mondja a káplán úr, s kicsit elmosolyodik, amikor azt kér. dezi tőle a krónikás: — Milyen indítékok késztették a kereskedőt? Egy ilyen munkakörbe csak hívő kerülhet? — Az üzletvezető szakember. Mint mindenki, ő is rendes fizetésért dolgozik. Mivel bizalmi állásról van szó, az csak természetes, hogy megnézem, kit alkalmazunk. Fenntartó Szövetkezet ügyvezető igazgatója voltam — a kereskedelmi —, és a marketingmunka beindításával, az értékesítési hálózat megszervezésével, a banki kapcsolatok kialakításával és a beruházások bonyolításával foglalkoztam. Mindez ad már némi alapot arra, hogy meglássam a gyenge, s a fejleszthető pontokat. — Pályázatában az áll: hároméves tevékenysége alatt jelentősen gyarapodott előző cége. Most, amikor jól megy, nem sajnálja otthagyni? — Ez talán furcsának tűnik, én azonban úgy érzem — sőt tudom —, hogy a fejlesztések néhány hónapon belül befejeződnek, a folyamatos munka más szervezeti keretek között folytatódik, a kreativitást igénylő feladatmegoldásnak vége. A BÉSZKÜ ilyen szempontból fehér folt, itt újra lehetőségem lesz olyasmit csinálni, amit hivatásomnak érzek. Függetlenül attól, hogy most vegetál a vállalat, előnyös adottságokkal rendelkezik, ezeket a pontokat keíl meglelni s kamatoztatni. Izgalmas, nagy munkának ígérkezik. Óriási lehetőség — ön azt mondta, Budakalász a Dunakanyar kapuja lehet. Elképzelései között az idegenforgalom elsődlegességet élvez? — Igen, úgy látom, ebben óriási lehetőség van, s iíf adottak a telekingatlanok. Ezekre alapozva képzelem el a szállodaépítést és a vendéglátás kialakítását. De számításaim szerint lehetne egy kötészetet és nyomdaüzemet létesíteni, s nagy piaci lehetőséget sejtek egy fafeldolgozó, faimpregnáló üzem létrehozásában is — külföldi tőke bevonásával. — Ugyanebben a szervezeti felállásban működik majd a vállalat? — Bizonyára más, korszerűbb tulajdonforma mellett döntünk, erről azonban korainak tartom a konkrét kijelentéseket, minderről mélyebb — és a munkatársakkal közösen történő —■ meggondolások után beszélhetünk. Biztos háttér — Optimistának tűnik. Nem fél a sikertelenségtől? — Én is tisztában vagyok azzal, hogy nagy a feladat, de tudom, nem leszek magamra hagyva, szeretnék egy alkotó csoportmunkában dolgozni Legalábbis ebben gondolkodom, és hiszek ebben. A terveknek van létalapjuk, ugyanakkor bízom az üzleti életben szerzett tapasztalataimban is. Az első év nyilván nagy próbatétel lesz — de hiszem azt, hogy az első akadálynál nem torpanunk meg. — A családja miként fogadta elhatározását? — Szerencsés vagyok, olyan hátterem van, amely eddig is biztosította s most is támogatja hivatali mtm- kámat. Ez fontos. Ez arra biztat, hogy ne hátra nézzek, hanem mindig előre. Va. É. DUNATAJ HÍRLAP Szerkeszti: Máza Katalin. • Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. O Fogadónap: minden hétfőn 12— 16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. PL: 311. ír. sz.: »16. Telefon: 138-4761, 138- 4067.
