Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-26 / 48. szám

DUNATÁJ kJ£Mu SZENTENDREI-SZIGET 0 CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI 0 RÁCKEVE 0 SZIGETSZENT' MIKLÓS 0 FÚT 0 GOD A szakmunkásképzés válsága? A fiatalok helyet követelnek S Senki nem tud semmit. A kacagtató’ csehszlovák film- ^ vígjáték címét ma sokan idézik. Beszélgetésünk elején ^ • ezt teszi Szabó Mihály igazgató, a dunakeszi Gárdonyi Géza Szakmunkásképző Intézet igazgatója is. A bizony- $ talansági tényezők nem kevesek. Az iskola története ^ 1350-ben kezdődött. Akkor még állami intézményként § jött létre, de a növendékek 20 százalékát a szomszédos ^ MÁV Járműjavító Üzemnek, az akkori vagongyárnak képezték. Az intézetnek 1980-ig az üzemtől független, sa- ^ ját tanműhelye is volt a gyártelepi állomás mellett. tok? Csakhogy ehhez tan- műhely kell, meg sok pénz. Ezt az akadályt látja Lő- rincz András is, a polgár­mesteri hivatal művelődé­si osztályának vezetője. El­méletileg lehetségesnek lát­szik ezt átlépni. A könyvtár és határai Fontosak szeretnének maradni Néha megbotránkoztat, hogy értelmiségi emberek leszólják településük könyvtárait. Elavult az ál­lománya, nem használható — mondják. Ennélfogva az intézmény anyagi támoga­tásáért sem nagyon kar­doskodnak, amikor a közös pénz helyéről folyik vita, mondjuk, az önkormány­zatban. A dunakeszi Kölcsey Könyvtár mindig elöl járt a modern szolgáltatások be­vezetésében. Náluk most az iránt érdeklődtem, hány kötettel gyarapodtak az el­múlt évben. A kérdésre válaszoló Preissing Frigyes 2 ezer 31 kötet beszerzéséről tud, ami körülbelül ezer címet, azaz művet jelent. A teljes állo­mány a körzeti könyvtár szerepét is ellátó intéz­ményben 71 ezer 991. Az információt kiegészíti a szakember. Vásároltak még 51 hanglemezt, video- és magnókazettákat, számító- gépes programokat. Ez már az idők szavát megértők gyakorlatát tükrözi, mert á modern bibliotéka nem csak papíron tárolja és ad­ja közre az ismereteket. Sőt. Egy időben Dunake­szin erős tendenciát ta­pasztaltunk a helyi vezető testületek munkájáról, köz­életi kérdésekről szóló tá­jékoztatásra. — Az emberek keveseb­bet tudnak könyvre költe­ni. Ebből arra következte­tünk, hogy visszatérnek a kölcsönzés gyakorlatához. Mi és milyen műfajú isme­rethordozók iránt tapasz­talhatók igények? Milyen gyorsasággal tudják követ­ni az új művek megjelené­sét, és milyen gyorsan tud­ják kézbe adni azokat? — Sajnos még annak el­lenére is csak akkor tud­juk beszerezni az aktuális irodalmat, amikor a keres­kedelemben az már nem újdonság, hogy a beszerzés rugalmasabb, szabadabb, a könyvtárellátón kívül más kereskedőkhöz is mehe­tünk — válaszolta Preis- sing Frigyes. — Nagyon el­avult a könyvtárállomá­nyunk. — Ezzel együtt gondo­lom, egyes művek örök ér­téke miatt, fontos az állan­dó meglétük. Nem beszél­ve arról, hogy ma már nemcsak a könyv, hanem a videofilm és a magnetofon - szalag is szolgálhatja a diákok tanulását, helyi szakemberek, közéleti sze­mélyek felkészülését, a könyvtár, mint mondani szoktuk: o helyiség dolgo­zószobája. A munkatárs ettől kezd­ve azt szeretné érzékeltet­ni: az, amit mond, szakmai vélemény, de nem érzi ma­gát jogosultnak, hogy kol­légái nézeteivel azonosítsa. Az övé szerint ma a köz­könyvtár kénytelen kom­mersz igényeket kielégíte­ni. Akik szórakoztató vi­deokazettát kölcsönöznek, abbahagyják a könyvolva­sást. No, persze, a kivétele­ket leszámítva. Beszereztek itt 1988-ban ismeretterjesz­tő videofilmeket, az iskolai oktatást is segítő videóra másolt klasszikus filmeket. Ezek iránt ma alig van igény. Igaz, a könyvtár nem üzleti vállalkozás, de csak akkor élő intézmény, ha van forgalma. Ezért nem zárkózhat el a kevés­bé igényes kívánságoktól sem. — A városnak egyre bő­vül a kábeltévé-hálózata. Mint lehetőség, felcsillan például a kazettáknak mint helytörténeti dokumentu­moknak a megőrzése. — Ezek alig három évig használhatók. Utána újra másolni kellene. A doku­mentálás korlátáit jelenti a tárolótér, gmi nem nagy Mint tudjuk, Dunakeszi ugyan város. A megnyitá­sakor büszke volt az új könyvtárépületre, no de ez európai mértékkel mér­ve még mindig nem na­gyobb egy falusi könyvtá­rénál. Tehát a műsorok archiválásának ezenkívül mondern technikai feltéte­lei is volnának. — Az ember elgondolko­dik: nagyobb pénzügyi tá­mogatás kellene a nemzeti műveltség fejlesztéséhez. Ám csak ahhoz, nem a kommersz igényekhez. — Ne felejtsük el, hogy a közönség igénye ebből a szempontból kedvezőtlenül változott. Mi pedig szeret­nénk fontosak lenni, min­denki számára. — Nos, azok is. K. T. I. Egy, idő után megyei, majd később városi hatás­körbe került a szakember- gárda utánpótlását nevelő iskola. Most pedig; ha igaz, marad az önkormányzat­nál, de az is lehet, hogy le­mondanak róluk, s akkor a megyei önkormányzathoz kerülnek. Mert gazda kell, a képzésre szükség van. Csakhogy a teher minden­kinek teher, ha egysaer ke­vés a pénz. Ahol a gyerek eléri a ti­zenhárom éves kort, ott már téma a családban, hogy mi legyen belőle. Sok szülő életében kezdődik minden elölről. Hisz ez olyan város, ahová sok új lakó az ország keleti felé­ből települt le, ahol nem volt mihez kezdenie. Azt hitték akkor, hogy lányaik, fiaik ezt a gondot mag sem fogják ismerni. A Mechanikai Laborató­riumban eddig minden év­ben 60—80 ipari tanulót képeztek a műszerész, a különféle elektronikus, hír­adástechnikai szakmákra. Az idén csak tíz ifjú ember léphetett erre a pályára. Megszűnik a hajógyár Vá­cott, ahol a fényezötanu- lók gyakorlati oktatása folyt. Mivel az intézmény csak az elméleti oktatásra alkalmas, tanműhely nélkül azt fogadja be, akit vala­melyik vállalat felvett, aki­nek a képzésére velük szer­ződött. A tanév kezdete előtt annyival volt kevesebb a megállapodás, hogy ötven felvételi kérelmet kellett el­utasítani. A Járműjavító­ban évente 80—100 tanuló jelenti az utánpótlást. Az idén ez mentette meg az is­kolát, amely csaknem 35 millió forintos költségve­téssel működik. Innentől, kezdve érdekes gondedat­Rendelet - példás gyorsasággal Segít az önkormányzat Alaposan megnőtt az év 1 elején az önkormányzati hi- : vatalok ügyfélforgalma. A legkisebb településeken is tucatjával jelentkeztek olyan állampolgárok, akik képtelenek vállalni a ked­vezményes OTP-hitelek fel­emelt kamatterheit. Töb­bes számban kell fogalmaz­ni. hiszen vidéken — ahol a víztől a telefonig minden közműfejlesztést . önerőből oldottak meg — nem ritka, hogy egyetlen családnak három, sőt esetleg négy emelt összegű törlesztése van, tehát akár 4500—6000 forinttal is nőhet a havi re­zsi pusztán emiatt. Szigetszentmiklóson több mint száz család jelentke­zett már az önkormányzati hivatalban, valamilyen se­gítséget kérve a törlesztés­hez. A hivatal példás gyor­sasággal készített egy ren­deletet. amely alapján gyor­san és igazságosan tudják elosztani a rászorulók kö­pött az adható pénzt. Esze- irint támogatásban részesül-* iheinek azok a családok, íahol az egy főre jutó meg­maradó átlagjövedelem nem haladja meg a háromezer forintot. Ha az átlagjövede­lem 3000 forint fölött van. azonban a család lakásépí­téssel, vásárlással kapcso­latos kiadása a fennmaradó 8 «ZStfírlan jövedelem 40 százalékát meghaladja, akkor is kap­hatnak a támogatásból. A kérelmeket minden esetben egyedileg bírálja el az önkormányzat népjó­léti bizottsága. Igyekeznek olyan támogatást adni, hogy a két vagy több hitellel ren­delkezők visszafizetési rész­letét egyszeri kamatmentes hitel adásával úgy csök­kentsék, hogy csak egy emelt összegű hitele ma­radjon. A kamatmentes hi­telt az önkormányzatnak vagy az eredeti törlesztő­részlettel, vagy a bizottság áltaj megállapított összeg­gel, maximum négy év alatt kell visszafizetni. Arról is szól a rendelet, hogy a szociális helyzet fi­gyelembevételével ezt az összeget vissza nem téríten­dő hitel formájában is ki lehet adni, így viszont nem haladhatja meg a 25 ezer forintot. A hitelekről köl­csönszerződést kötnek, és az adós hozzá kell hogy já­ruljon áz ingatlanra a jel­zálog bejegyzéséhez. Hatá- 'rozták arról, hogy a hitel­lel rendelkezőknek egyedi elbírálás alapján 1500 fo­rintig havi támogatás* ad­ható, ám ezt minden évben felül kell vizsgálni. Az önkormányzat a ren­deletet február 7-i ülésén hozta, és azóta ennek alap­ján folyamatosan végzik a hozzájuk fordulók kérel­meinek kivizsgálását. Kocsmát rejt a tákolmány Ha nem látnánk, hogy a táblán nyíllal jelzett épít­mény büfé, bizony csöve­sek, guberálók saját kezű­leg-összetákolt melegedőjé­nek nézhetnénk. Pedig ez a hullámpalából és lécekből emelt „építmény” nem egy szeméttelepen, hanem Rác­keve városában, a HÉV- végállomással szemben ta­lálható. Ugyanott műkö­dött már korábban is egy hasonló profilú műintézet, igaz, sokkal kulturáltabb környezetben. Ám ismere­tes. hogy a hatóság alig ta­gadhatja njeg a vállalkozói igazolvány kiadását, függet­lenül attól, hány kocsma van már az adott utcában. Ráadásul — ami a képen a tákolmánytól nem látszik — a büfé egy lakókocsi, amelyhez nem szükséges építési engedély. A szemet bántó szélfogóhoz pedig a vállalkozónak eszében sém volt engedélyt kérni, nyil­ván, mert tudta, úgysem kapná meg. Kérdés, med­dig fogadja ez a méltatlan látvány a Ráckevére érke­zőket. (Iíancsovszki János felvétele) menetet indít el Szabó Mi­hály, s vele képzeletbeli jö­vőt vetítünk magunk elé. Azt mondja az igazgató: — Ha egy város gondos­kodni akar a jövőjéről, elő­ször az iparosait képezi ki. Milyen igaza van, és mi­lyen időszerű a gondolata! A települések új infrastruk­túrája ezután nem az álla­mi, nem is teljesen a kiren­delt szövetkezeti szolgálta­tóktól függ majd, hanem a maguknak egzisztenciát te­remtő privát mesterektől. Igaz, ebben nem a gyárak, vállalatok az érdekeltek, hanem maga a község, a város lakossága. Éppen ezért nem lenne szabad pe­riférikusnak, alacsonyabb rendűnek tekinteni a ta­noncképzést, mit a közép­iskolait. Különben itt Du­nakeszin is folyik emelt szintű, érettségit adó szak­munkásnevelés. Sok mes­terség pedig ma már csak érettségi bizonyítvány elle­nében választható. Ketten vagyunk az iro­dában, s a kérdések hangos meditációvá alakulnak át. Hogyan függetleníthetné magát a munkás alma ma­ter? Képezhessen annyi szakmunkást, amennyi je­lentkezik? Függetlenül at­tól, kikkel köt szerződést, hány serdülő emberke taní­tását kérik tőlük a vállala­Semmi sem állt a Robbantak Budakalászon február 21-én leégett Szabó Sán­dor Bajcsy-Zsilinszky ut­cai háza. Az egyedül élő idős férfi nem sérült meg, ellenben az anyagi kár tete­mes; 180 ezer forint. S mint minden tűzkár, ez is szolgál némi — most külö­nösen aktuális — tanulság­gal. A riasztás 12 óra 54 perc­kor történt — meséli az oltásban részt vevő Bata János százados, Szentend­re város önkéntes tűzoltó­parancsnoka —, s 13 óra után három perccel már a helyszínre értünk. Szent­endréről egy Skoda víz­szállítóval ketten mentünk, Pomázról szintén ketten jöttek, de Budapestről a III. és a XIII. kerületből is kivonultak egységek — nyolc-nyolc fővel. A tűz kö­zepesen nagynak minősít­hető, s a szerencsétlenség­ben szerencse, hogy sérülés nem történt. — Mi okozta a tragédiát? — Sok * körülmény ját­szott közre, a legnagyobb baj, ami egyébként nem ritkaság mostanában, hogy Szabó Sándor is propán­butángáz-palackokat hal­mozott fel. S ráadásul — érthetetlen módon — tele volt a konyhája mindenfé­le textíliával, mintha kife­jezetten gyűjtötte volna ezeket. A fűtés is gázzal történt, de valószínűnek tűnik, hogy egy elfelejtett égő cigarettacsonk okozta a bajt: ettől lángra kaptak a textíliák, a keletkezett hő­től pedig sorra berobban­tak a gázpalackok. Ráadásul a padlás tűzfala is desz­kából épült, így semmi sem állt a tűz terjedésének út­jában. Első óvatos gyakorlati cselekedetként szóba ke­rült a Járműjavító tanmű­helye, amit átadhatnának a városnak. Úgy látszik, mintha erre hajlanának az üzemiek, ha közben a saját érdekük is érvényesíthető. Az anyagi alapok megte­remtése, bővítése, ha egy­előre még a fantázia tarto­mányába is sorolható, elér­hető szándék. Az elsőéves tanuló még inkább költsé­get okoz, de a másodéves már hasznot termel, a har­madéves majdnem szak­munkás. A kőművesek már eddig is dolgoztak, pénzt hozva az iskolának, a Tá­bor úti lakótelepen. Elkép­zelhető a mai drágaság mel­lett, hogy a nyári szezon­ban a drága lakásfestések, tapétázások idején, a pro­fiknál olcsóbb ajánlatot tesznek az ifik. így fedezik a tanulás költségeit, csök­kentik szüleik terheit. Az pedig már jövőre valóra válik Dunakeszin, hogy az intézet falain belül hoznak létre egy műszerész tanmű­helyt. Itt piacra készítenek autó- és házi riasztóberen­dezéseket, diszkóvillogókat. Lépni mindenféleképpen kell, mert becslések szerint csak a városban 400 tizen­éves fogja már keresni a helyét tavasszal, ebben a nagybetűs magyar életben. Kovács T. István tűz útjában a palackok — Mikorra sikerült meg­fékezni a lángokat? — Fél háromra lokalizál­tuk a tüzet, s fél négy felé már a tereprendezéssel is végeztünk. Ez a művelet fontos, mert megelőzi, hogy ismét gyulladás történjen. Maga az oltás is veszélyes volt, nem tudtuk ugyanis, mire számíthatunk: hány gázpalack robban. Végül is hat palack megsemmisült, a hetediket kimentettük. — A legnagyobb tanulság éppen a palackok ügyében összegezhető. Vagy tévedek? — Igen, ez ma aktuális kérdés. Hallani, hogy az emberek tartalékolják a nehezen beszerezhető pa­lackokat — s lám, ha nem tárolják szakszerűen, ilyen katasztrófákhoz vezet. Ügy hírlik, ebben az ügyben az alkoholnak is volt vala­micske szerepe, de hát az ügy vizsgálata folyik —■ még biztosat nem lehet ál­lítani. Mindenesetre legyen tanulság mindenkinek: a gyúlékony anyagok tárolá­sára oda kell figyelni, s nem lehet mindent össze­halmozni — válogatás nél­kül. Az udvar is tele volt fahulladékkal, nem kellett volna sok ahhoz, hogy a tűz átterjedjen a gazdasá­gi épületekre is. Óvatosnak kell lenni, mert a könnyel­műség nagy tragédiákhoz vezethet. Va. fi. DUNATAJ hírlap Yrezetö munkatárs: Móza Katalin. 9 Munkatársak; Vasvári fiva és Kovács T. István. O Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. Vili., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Te­lefon : 138-4761, 138-1067.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom