Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-25 / 47. szám
Segíthet az emberi közösség melegsége Tegyünk útra valót tarisznyájukba Mit kezdhet az ember örömmel és keserűséggel egyszerre? És ha e kettőt mégis megpróbálja összehozni, ugyan melyikkel kezdje? Különösen akkor, ha bizakodással szeretné befejezni. Hónapokkal ezelőtti eseménnyel indullt a történet. Múlt év októberében, egy csütörtöki napon Göncz Árpád köztársasági elnök egész délutánját a fóti gyermekvárosban töltötte. Olyannyira jól érezte magát ki- csik-nagyok között, hogy visszatért hozzájuk. Mégpedig karácsony előtti este, feleségétel együtt, magánemberként. Igazi család-ünnepi hangulat volt. A termeszei gondoskodott a külső díszletekről : sűrű hóesésben jártak házról házra a vendégek. S odabent melegség áradt. Mert aligha lehet gyermekvárosi falak közé karácsonykor szebb ajándékot vinni, mint — szeretetek így, vidám beszélgetés közben kiderült, hogy egybeesik két születésnap: a köztársasági elnöké és Opota Kornélia Ritáé. Azonmód megállapodtak, hogy együtt fogják megtartani, mégpedig a rezidencián. Születésnap az elnöki rezidencián Ám e februári vasárnap délután történteket csak a jókedvű beszámolókból ismerhettük meg. Hiába to- porgoöt odakint ugyanis a néhány jól értesült, reményteljes újságíró, tudomásul kellett venniük az udvarias elhárítást. A szigorúan zártkörű születésnapi ünnepség így is eléggé nagy létszámúra sikeredett. Hiszen Göncz Árpád családtagjain kívül még az „ajándék'” is növelte az egybegyűltek számát. Kornélia Kita kívánsága ugyanis az volt, hogy hívják meg Csepregi Évát. Aki el is jött, s Végvári Adámmal együtt énekeltek. Ügy mesélik, forró volt a hangulat. Kornélia Ritát néhányan elkísérték a gyermekvárosból, köztük Kis Tibor magyar szakos pedagógus három tanítványával. Szolár Anna, Lakatos Eszter és Váczi Virág tulajdonképpen már óvónőképzőbe járnak, de tagjai a gyermekvárosi drámapedagógiai csoportnak. Rezidenciabeli A Nemzeti Múzeum pápai emlékérmek gyűjteményének legértékesebb ezüstből és bronzból vert darabjaiból nyílt kiállítás Debrecenben, a Perényi utcai közösségi házban. Ä bemutatót a pápalátogatás előkészületeinek keretében rendezte a helyi Déri Múzeum közreműködésével a Tradorg-E Kft. és a „Nyújts feléje védő kart” Alapítvány. A szentatya, mint az már ismert, Debrecent is felkeresi majd. A Nemzeti Múzeum páp>ai éremgyűjteménye most ezúttal került először közönség elé. Kiállították többek között a „III. Calixtus érme a nándorfehérvári győzelemre”, feliratút, amelyet 145(i-ban 4 hírlap föllépésük ugyancsak hozzájárult a kellemes délutánhoz. Azt már csak saját tapasztalatomra alapozva említem meg: nem véletlen, hogy a drámapedagó- gusok megyei közössége a fóti gyermekvárosba helyezte „központját”, hiszen Kis Tibor a titkár. A drámapedagógia alapvető eszközé az éiet játék, s éppen azokat a képességeket akarja kifejleszteni, amelyek az emberek közötti kapcsolatteremtéshez szükségesek. A fóti gyerekek ezt csak ily módon tanulhatják meg. Siker, játék, felszaba- dultság — együtt alakítja a viselkedést. Mindez már hat esztendeje érlelődik gondolatként, ám a lehetőség csak szeptemberre teremtődött meg. Máris igen jó eredményekről tudnak beszámolni. Mondhatni: szinte „kicserélték” azokat a diákokat, akik ebben részt vesznek. Remek másfél órás összeállításúik már többször sikert aratott. Szinte filléreken múlik Érthető tehát mindany- nyiuk lelkesedése az ügy iránt. S nagy volt a felbuzdulás, amikor néhány héttel ezelőtt ez Beregszászon is nagy érdeklődést váltott ki. Szívesen megismernék a módszert, s a műsorblokkot is. Ide kollegiális-baráti szálak fűzik a fótiakat. Vendégszereplésre nyílna tehát lehetőség. De csak egy fél. Kinti családoknál laknának, s a gyermekváros, mint jó szülő, gondoskodna az utaztatásról. Ám az élelmezés — megoldatlan. Ügy tervezték, hogy már-, cius 14-én indulnának és 19-én térnének haza, hákészítettek. Ugyancsak láthatják az érdeklődők XI. Ince 1684-ből való. a Szent Liga létrehozásának emlékére veretett érmét. Ott van kiállításon a „Napjaink magyar történelme” sorozat első két darabja: a „Magyar Köztársaság”, illetve a „Vasfüggöny és berlini fal lebontása” emlékérem. A sorozatban a7 idén további öt arany-, ezüst- és aranyozott változatú érmét adnak ki, többek között Mindszenti) bíboros hamvainak hazaszállítása, a megszálló szovjet csapatok kivonulása és II. János Pál pápa magyarországi látogatása alkalmából. A pápai éremgyűjteményt és a napjaink magyar történelme emlékérme-sorozatot bemutató kiállítást március 10-ig tekinthetik meg az érdeklődők Debrecenben. rom napot töltenének kint. A huszonkét gyerek, étkezése viszont nehezen oldható meg. Ugyanis nincs rá pénzük. Fordultak már művelődési házhoz, üzemhez, de hiába. Kis Tibor számítása szerint mintegy húszezer forintra lenne szükség — összesen. Amiből komzerveket szeretnének venni ... Hogy egy ilyen út mekkora élmény, aligha keil bizonygatni bárkinek. A visegrádi Áprily Lajos Általános Iskola diákjai, tanárai még hetek múlva is óriási lelkesedéssel mesélték emlékeiket. Szoros baráti kapcsolatok szövődtek ugyanis közöttük, s a költő gyermekkorát őrző kis erdélyi falu iskolája közt. Imigyen meghívták őket a névfelvétel napjára, amikor soha nem látott szép ünnepségben, népviseletek színes látványában és emberi-közösségi melegségben volt részük. Hogy milyen sokat épültek ebből, s vihetik-adhat- ják tovább életük során, nem szükséges bizonygatni. A fóti gyerekek tán még fogékonyabbak lennének minderre. S nem kell sok. Még pénz sem. Talán akadna néhány intézmény, üzem, akik ajándékozni tudnának konzerveket, tartós tejet, í néhány vekni kenyeret. Göncz Árpád jogos aggodalma S mindezek egybecsengenek Göncz Árpád gondolataival. Tegnap reggel a Kossuth rádióban jövőjükért aggódva a fóti gyerekekről is szólt. Tegyünk hát tarisznyájukba útravatót — mindannyian. Vcnnes Aranka (Erdősi Ágnes felvételei) A Néprajzi Múzeumban a hét végén nyílt meg — és két hónapig tart nyitva — „Vveglcépek a régi román parasztházakban’’ címmel a nagyváradi múzeum vendégkiállítása. A romániai ikonfestészet e jellegzetes darabjait bihari román falvakban gyűjtötték a nagyváradi Körösvidéki Múzeum néprajzi osztályának munkatársai. Az üvegElőször a közönség előtt Pápai emlékérmek A könyvtárosszakma megszólalt: Óvakodj a jóvátehetetlentől! A megyében dolgozó könyvtárosok körében mély aggodalmat és felháborodást váltott ki az a hír, miszerint Dabason és több más településen a helyi önkormányzatok a könyvtárak költségvetésén próbálják megtakarítani a máshol hiányzó összegeket. Mindez együtt jár az intézmények visszaminősítésével, működésük lehetetlenné tételével. Beigazolódva látszik az a félelem, ami az önkormányzati törvény kidolgozásakor alakult ki a szakemberekben — tudniillik a törvény a könyvtárakat kiszolgáltatottá tette, jogszabály nem garantálja a működés folyamatosságának fenntartását. Egy tollvonással Szervezetünk és a megye majd minden szakmai fóruma többször hangot adott annak a kérésnek, hogy az általunk is ismert és elismert súlyos problémákat a helyi vezetők ne a könyvtárak csekély költségvetésének elvonásával, az intézmények „leépítésével”, ösz- szevonásával vagy megszüntetésével próbálják megoldani. Kifejeztük ragaszkodásunkat azokhoz az eredményekhez, amelyek egy európai szintű lét megteremtéséhez elengedhetetlenek. Ezen eredmények közé sorolható annak a könyvtári rendszernek a kialakítása, amelyet angolszász minta alapján hoztak létre a hatvanas évek elején. E könyvtári hálózat intézményei már a politikai változások előtt is a demokrácia eszméjének hordozói voltak ebben az országban. A jelenlegi szint eléréséhez rengeteg energiára, munkára és kezdeményezésre volt szükség. Ügy érezzük, nem nézhetjük tétlenül, hogy mindezt egy tollvonással megszüntessék. A megye településein a lakosság mintegy 20 százaléka olvasója a közkönyvtáraknak. vagy használja a szakszervezeti, iskolai gyűjteményeket. A könyvtárak az állampolgárok legelemibb jogát, az információhoz jutást biztosítják teljes- körűen. Mára a könyvtár lett az egyetlen olyan intézmény. ahol mindenki ingyen vagy csak jelképes térítés ellenében színvonalas kulturális szolgáltatásokat vehet igénybe. Valamennyi önkormányzat szeretné a közös szép célok érdekében aktivizálni a lakosságot, ehhez azonban tudniuk kell, hogy a közéletbe bekapcsolódó polgár információéhsége egyre inkább növekedni fog. A könyvtári olvasók zöme gyermek. Nem lehet közömbös senkinek, hogy a felnövekvő nemzedéknek van-e lehetősége tájékozódásra, a világ megismerésére a könyvek, folyóiratok segítségével, hiszen a családok immár sem utazásra, sem könyvekre nem költhetnek annyit, mint korábban. Az idős emberek, nyugdíjasok számára a mindennapi létfeltételek megteremtése is bizonytalanná vált. A könyvtárakban le lehet ülni. könyvet, újságot tudunk a kezükbe adni. Információs bázis A könyvtárak minden egyes település múltjának őrzői. Helytörténeti gyűjteményeik segítenek a hely szellemének ébrentartásában, a múlt iránt érdeklődők. a fiatalabb nemzedék tájékoztatásában. Végül, de nem utolsósorban minden könyvtár egyben helyi információs központ is, ahol arra hivatott szakemberek felvilágosítást nyúlhatnak közérdekű kérdésekben, gazdasági, jogi és sok más egyéb témában. Meggyőződésünk, hogy a jövőben a települések közkönyvtárai ’ a vállalkozók információs bázisai lesznek, í,gy szoros együttműködésük az önkormányzatokkal feltétlenül fontossá válhat. AI ináén elkötelezetthez Tudjuk, tisztában vagyunk azzal, hogy mint annyi minden más, a könyvtári rendszer sem tökéletes. Nem biztos, hogy valamennyi intézmény a legjobb irányba fejlődött, de ha változtatni kell, az nem jelentheti a jelenleg még jól működő szolgáltatások szétzilálását. szervezeti egységek szétrombolását. Óvakodni kellene tehát az olyan döntésektől, amelyek esetleg jóvátehetetlen következményeket hordoznak magukban. Mindezek után azzal a kéréssel fordulok minden kultúra iránt elkötelezett, felelős önkormányzati testületi taghoz, tisztségviselőhöz és a megye valameny- nyi könyvtárpártoló olvasójához, hogy támogassák azt a törekvést, hogy a könyvtárak működőképességét ne kérdőjelezhessék meg elhamarkodott intézkedések sehol a megyében. Magam és az egiiesület nevében felajánlom a legteljesebb szakmai és emberi segítséget minden, az ügyben, érintett számára. Tisztelettel: Nagy Ferenc az MKE megyei elnöke Erdélyi üvegképek szentjei képek a mikolai, a Brassó környéki, az Olt vidéki és a fogarasi központokban készültek. A kiállításon bemutatott kegytárgyak az ortodox és görög katolikus lakosság körében egyaránt népszerűek voltak. Általában olyan sajátos vonásokat mutatnak, amelyek egyedi jelenségek a közép-európai üveg festészet sokszínű palettáján. így például a bihari román falvakban igen népszerű mikolai kisméretű táblaképek a vonalak kifejező erejével, a színek mértéktartó egyszerűségével tűnnek ki. A Brassó környéki műhely alkotásai választékos kompozícióról, harmonikus szerkesztésről tesznek tanúbizonyságot, ahol a felhasznált aranylapocskák sajátosan finom előkelőséggel ruháznak fel minden egyes darabot. Ezzel szemben az Olt vidéki táblaképeken a hangsúlyos díszítés és az ábrázolt alakok túlméretezettsége — mint festői, plasztikai fogás — az adott téma súlypontját hivatott kiemelni. A bemutatott alkotások megrendelői, „felhasználói” az erdélyi román falvak földművesei voltak. Ezért ezek a képek tárgyilagosan érzékeltetik a korabeli társadalmi elvárásokat és azt az igényt, ami a XVIII— XIX. században az ábrázolt szentek iránt megmutatkozott. Ezzel magyarázható a védőszentek gyakorisága, hiszen minden falu elsősorban saját védőszentjét részesítette előnyben. Emellett természetesen a Jézus Krisztus és Szűz Mária életét ábrázoló képek is igen gyakoriak. A bemutatott táblaképek a népi jellegű román festészet igen jellegzetes, egyéni Ízléssel készült alkotásai. Az újabban készült művek azt mutatják, hogy a romániai népi ikonfestészet képes az egyéni megújulásra és az újabb irányzatok befogadására.
