Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-25 / 47. szám
Megkeseredik a primőrök íze? (Folytatás az 1. oldalról.) többit hazahoztam. Így még a kenyérrevaló se lesz meg. □ És mással nem foglalkoznak? Primőrrel például ... — Másfél hektáron gazdálkodunk Mitzov Ivánnal, a sógorommal és még egy munkással. Nyolc fóliasátrunk van, palántázunk paradicsomot, paprikát, padlizsánt, karalábét, karfiolt is. Itt vannak — nyitja a másik fóliasátrat, a legkisebbet —, de látja, három hét alatt elfűtöttünk 600 liter olajat, s nem nagyon indultak meg a magok. Ebből már primőr nemigen lesz. Kész ráfizetés az egész. Drága az olaj, a paradicsommag, de nem is ez a fő baj. Inkább, hogy nincs piac. Tavaly a sárgarépát négy forintért sem tudtam eladni. Bevermeltem, és rám rohadt az egész. Annyi se maradt, hogy elég legyen nekem egy húslevesbe. A zöldségesek jó része is zárva tart most. Hogyan is jutna eszembe fűteni a retekre vagy a salátára? Mihez kezdenék a terméssel? Benne vagyok már a korban, azt hiszem, abbahagyom az egészet, ha nem jön be legalább az, amit elköltöttem ... A falu túlvégén többed- magával, nagyobban gazdálkodik Garden Sismanov Károly: — Idén először úgy fest, hogy semmi primőrt nem termesztek. Azelőtt ilyenkor, február végén már volt salátánk, zellerzöldünk, petrezselymünk, márciusban jött a retek, a zöldhagyma, majd a korai, még jócskán primőrnek számító paprika, paradicsom. Darabját 15-20 forintért adtuk, és meg tudták venni az emberek. □ S miért hagyja abba? — Maga viccel? Most is van saláta a piacon, egy fej 15-18 forint. Az enyém jó, ha másfél-két hónap múlva kerül a ládákba. Mennyit fogok akkor kapni érte? Aki most árul a piacon, az is biztos veszteséggel adja a salátát, ha fűtött rá. Én csak egy sátorban, a palántákra napi 60 liter olajat égetek el. A tavalyi tiszta hasznot elvitte a tél, most már a tartalékpénzemet költőim. Hogy mire? Régebben az öt holdból három és félen volt a zöldség, a többi kukorica, de tavaly még egy holddal kevesebb lett, lucernát ültettem bele. Egyetlen zacskó salátamag ezer forint, a jobbféle karfiol ezerkétszáz. Csak a magra százötvenezrem ment el. Elégettem 22 ezer liter olajat, kifizettem kéthavonta 16-18 ezer forintnyi villanyszámlát, 130 ezer volt a 18 vagonnyi trágya, s 50 ezer az ötven mázsa műtrágya. No, ezért nem folytatom. Azt már nem győzném, hogy április elején kínáljam a salátát. Majd beérleli a nap májusra, s talán lesz aki megvegye. □ Mihez kezd, ha nem sikerül? — Ha tönkremegy minden? Van egy autószerelő műhelyem ... Bár az sem az igazi már. Nálam „felejtik” a javított autót, mert nem tudnak fizetni. Vagy hozzák a videót, a varrógépet, fizetség fejében, vagy mert zálogba itthagynák a javított kocsiért. Búcsúzóul még szemügyre veszem a gazda szobájának falát, s különös feliratot találok, tudják, olyan égetett szélű papírra kanya- rítottat: „Az életben nem az a nagy dolog, amit elérünk, hanem amit eltűrünk.” Itt tehát hiába is keresí Maradt még bőven a másodosztályú retekből, nem kapkodják, pedig lassan zár a piac, menne haza Nagykőrösre Czakó Ambrus nénk primőrt. De vasárnap is nyitva a Bosnyák. Van ott minden. Déligyümölcs meg idei paprika, paradicsom. Az utóbbit Szentes, Szeged környékéről hozzák, kivétel nélkül olyan helyekről, ahol fakad termálvíz. Fűteni ők se fűtenek. Nem így a nagykőrösi fiatalember, Czakó Ambrus, aki előtt halomban áll portékája, a retek. □ Hogy csomagja? — Ez már csak a másod- osztályú, egy tízesért adom. □ Mégsem viszik? — Nemigen. Reggel nyolckor jöttem négyszáz csomaggal, a zöme első osztályú volt, 25 forintért elkelt. A repedt nem fogy. Pedig ugyanolyan jó az íze. A boltosok húszasával, ötvenesével vették, de csak a hibátlant. □ És bejött a számítása? Megérte retket termeszteni? — Amikor elvetettem a magot, novemberben, az akkori olajárak mellett még úgy festett, érdemes kísérletezni. Mezőgazdasági gépészmérnök vagyok, 86-ban végeztem Gödöllőn. Számolgattam sokat, de most már látom: jó, ha nullszal- dóval zárom ezt a retekügyet. Csak az olaj — az egyetlen kétszáz négyzet- méteres fóliasátor fűtésére — 25 ezerbe volt eddig, az egész termésért pedig jó, ha negyvenezret kapok. Azt hiszem, nagy tanulság ez. Pihentetni fogom a fóliát meg az olajkályhát. Marad a főállásom, a Ceglédi Állami Tangazdaságban. Kihúzták a talajt a hajók alól Csodálatos az első zöldhagyma íze, az, ahogyan herseg az első retek, amit a vitaminhiányos tél után kettéharap az ember. S talán nincs mesésebb tavaszi étek, mint a tojásos nokedli friss zöldsalátával. Lehet, hogy megkeseredik az ízük? ... V. G. P. Kacsacsőrű disznó, tarajos nyúl és uszonyos papagáj A bikecs sajnos impotens Ilyen még nem volt. Ger- gátz Elemér, a mostani földművelésügyi miniszter feltalálta a bikecset. A szóban forgó valami nem szúrószerszám, még csak nem is a mezőgazdaság felvirágoztatását szolgáló ' program rövidítése, hanem • a kecske és a birka keresztezéséből létrejött állat. Hogy mire jó a bikecs? A fogas kérdést jó néhány kutató vizsgálja Mosonmagyaróváron, s minden bizonnyal jutnak is pozitív eredményre. Gondoljunk csak bele: a ló és a szamár közöis utódja az öszvér, milyen erős, milyen türelmes, s ugyanakkor egyáltalán nem makacs háziállat. Évszázadok óta minden gazdasági és politikai kurzus nagy hasznát veszi. Annyi persze máris bizonyosnak látszik, hogy a bikecsnek — eddig még fel nem tárt előnyei mellett — vannak hátrányai is. Például az, hogy önmagát reprodukálni képtelen, azaz impotens. E kérdésben, s a továbbiakban Bedö Sándor egyetemi docenstől nyertünk szakszerű felvilágosítást. Tőle tudtuk meg azt is, hogy kacsacsőrű disznó, tarajos nyúl és uszonyos papagáj éppen úgy nem létezik, mint a közelmúltban sokat emlegetett olajfaló. Ráadásul semmi remény sincs rá, hogy különböző állatfajták kereszteződjenek. Ilyesmire legfeljebb a Micsurinról szóló viccekben s a tudományos-fantasztikus irodalomban kerülhet sor. Más kérdés az, hogy a nemesítés során éppúgy létrejöhetnek kiváló tulajdonságokkal bíró fajták, mint abnormális állatok. Gödöllőn se megy ritkaságszámba, hogy ötlábú vagy négyszemű borjú jön a világra. Ennél sokkal szerencsésebb eset, s az előbbiekkel ellentétben nem a véletlen, hanem hosszan tartó kutatómunka eredménye, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen sikerült a magyar viszonyokhoz jól alkalmazkodó limuzin húsmarhát kitenyészteni, amely termelékenységben messze fölülmúlja máshonnan származó társait. Hasonló jó tulajdonságokkal rendelkezik a babarci májhibrid lúd, melynek szülőhelye szintén az egyetem. — Cs — Süllyed a kapitány Mostan már az erőszak következik, mondja a nyugalmazott hajóskapitány. A balta, esetleg a sátorverés a Kossuth téren, csak ne lenne ilyen hideg. Mert a kapitány úr kifogyott az ötletekből, a türelemből, de főképpen abból a hitéből, hogy ez itten körülötte jogállam lenne. Farkas Vince nyugalmazott hajóskapitány ugyanis hat éve hadakozik a különféle hivatalokkal, a bíróságokkal, ügyészségekkel, a szomszédjával, telekkönyvi papírokkal, térképekkel. Többkilónyi dossziéja van már az ügyről, pedig nem a papírgyűjtés a szenvedélye. Sokkal rosszabb: hajókat épít, obsitos műszereket gyűjt a Dunát járó hajókról, időnként elugrik Űj-Zélandra építési tanácsokért, s ha valahol a mederkotrás során megkövesedett mamutfogat találnak, az előbb-utóbb a hajóskapitány vitrinjébe kerül. A saját keze és felesége segítsége által készített hajók társaságába. A gyűjtemény szépen szaporodott, szaporodik. A kapitány úr és felesége vagy hét éve úgy gondolta, hogy másokat is érdekelhetnek a különféle történelmi időkből származó hajócsodák, a hozzá fűződő történetek, a hajózás mikéntje, apróbb s nagyobb titkai. Így aztán zebegényi házában megnyitotta az ország első —s egyetlen — hajózástörténeti múzeumát. Járnak is oda iskolák, s persze a környéken járó turistákat is becsalogatják a kertben lengedező vitorlák. Messze földön, például már Amerikában is híres a kis zebegényi magánmúzeum. Ez lehetett a baj, a sok látogató meg a siker. Mert mi mással, mint az irigységgel lehet magyarázni, hogy a megnyitás óta telekkönyvi vitája van a kapitány úrnak a szomszédjával. El akarja a szomszéd perelni tőle a kicsi kert felét, amivel persze kihúzná a szabadtéren kiállított hajók alól a talajt. S a kapitány úr pechjére, a hosz- szú pereskedésben mindvégig ő állt vesztésre, hiába fizette az ügyvédeket. Beperelné ő a bíróságot is, az ügyészséget is, csak nem tudja, hová forduljon, amikor — állítja — szemmel látható és papírokkal bizonyítható igaza ellenére döntenek folyton. Most éppen a soros föllebbezésnél tart: a bíróság ítélete szerint a Megy a fizetési meghagyás Makacs Az általános gazdasági, pénzügyi romlás vagy csupán a fokozódó nemtörődömség jele, hogy tavaly ugrásszerűen szaporodott a benyújtott fizetési meghagyások száma a Pest Megyei Bíróságon. Míg tavalyelőtt csupán 4173 gazdálkodó egység — vállalat, kft. stb. — élt az adósság- behajtásnak ezzel az eszközével. az elmúlt évben már több mint kétszer any- nyian, 9610-en választották ezt a megoldást. A növekedés jelzi, hogy egyre több gazdálkodó egység válik időszakosan vagy végleg fizetésképtelenné. A benyújtott fizetési meghaszomszédnak jár a hajóskapitány földje. Képviselőjéhez, az Országgyűléshez, a Jóistenhez készül a háborgó vizek nyugalmazott kapitánya, s az a véleménye, hogy a szárazföld sokkal viharosabb. Hosszú évek alatt, tengernyi türelemmel épített hajói, kis múzeuma tyúkperek áldozata lett. Ahelyett, hogy Zebegénynek, a környéknek, az országnak volna büszkesége. Ráadásul ingyenbüszkesége, hiszen semmit nem kellett érte tennie sem a hajdani tanácsnak, sem a jelenlegi önkormányzatnak. A ház, a föld Farkas Vincéé, a gyűjtemény a keze munkája, s a gyűj főutakat a saját zsebéből fizette. A dolog hátulütője: a múzeumi belépő ára nem a köz javára folyik be. Azt persze nem mondja a kapitány úr, hogy ne tettek volna erőfeszítést a helybéli hatalmasságok a múzeum ügyében. Törték és törik magukat bizony, hogy el tudják gáncsolni ezt a kis szigetet ott a zebegényi Szőnyi utcában. A kapitány úr és felesége már hat éve óvj a-védi nemzeti kincsét. Vajon hány hajót nem épített meg, miközben a peres iratokat gyűjtötte? Vajon hányszor kezdett újból és újból a pepecselő munkához, csak azért, mert remegett a keze? Vajon miért kellene egy fülemülefütty miatt fölszámolnia ezt a ritkaságszámba menő múzeumot? — jakubovits — gyások számának emelkedésével párhuzamosan körülbelül a kétszeresére ugrott a vitatott összeg is; 1990-ben elérte a 4 milliárd 230 millió 750 ezer 400 forintot, ezzel a korábbinál több feladatot adva a bíróság dolgozóinak, az ügyvédeknek és a bíróknak. Szerencsére évek óta szinte állandó a beadott polgári perek és azon belül a házassági perek száma. Polgári perrel körülbelül tizenkétezren, házassági perrel pedig nagyjából háromezren éltek Pest megyében. — kk — SÉRELEMHEGYEN L étezhet-e súlyos erkölcsi, anyagi károsodás nélkül úgy egy társadalom, hogy felmászik a sérelemhegyre, és ott kíván tartósan táborozni? S bár ez a hegymenet külön-külön csoportokban mozgatja meg a társadalmat, a hegyen állva döbbenten vehetjük tudomásul: ez is, az is, mindenki ott van. Befejezhetetlen sorolás: sérelmek elszenvedőjének tartja magát a föld-visszakövetelő, a tsz-tag, a nagyipari munkás, az ipari vezető, a nyugdíjas, a fiatal, az ötvenhatos, a volt politikai fogoly, a munkanélküli, a pedagógus, a mozdony- vezető, a tejtermelő ... Ma mind a politika, mind a gazdaság legfőbb vezérlőműve nem az érdekkífejezés és érdekütköztetés, hanem -a sérelem. Sérelmi politika s a sérelmek rangsorolásába belevesző törvénykezés színtere az ország. A sérelmek mögött tagadhatatlanul állnak kisebb vagy nagyobb csoportok. A megyében 190 ezer nyugdíjas él.. .'a fiataloknak a száma (a húsz éven aluliaké) 270 ezer, s ami másnak kártalanítás, az nekik vétlenül, de nyögve fizetendő adósság... A föld nélkül belépett tsz-tag érdekelt a tulajdonlás új formáiban, de nem érdekelt (sőt: ellenérdekelt!) abban, hogy kiszedjék a lába alól a nagyüzemi alapokat... Az ötvenhatos gyanakodva méregeti az antifasisztát, mellesleg, nem volt kommunista? Egyre több a jele, s már nemcsak a jele annak, hogy a társadalom szétzilálódik az ilyen (nem valós) érdekek alapján tagolódott-szerveződött csoportok mind türelmetlenebb formát öltő, s némely esetben már kimondottan agresszív tartalmakat hordozó nyomására. A sérelemhegyen ülők számára apró, jelentéktelen pontokká törpülnek a törvény, a törvényesség keretei, korlátái. Kiknek- kiknek a maguk által elképzeltek látszanak törvényesnek, az ettől ódzkodók rögtön megkapják „atz ellenségeink” jelzőt, címkét, fenyegetést. Ma a megyében városok és községek nagy csoportjában olyan sérelemáradat zúdul az önkormányzatokra, amilyennel egy nagy gyakorlatú vezetés sem lenne képes megbirkózni. S nemcsak a gyakorlat hiányzik a képviselő-testületekből, hanem hiányoznak — és ennek a hiánynak a súlyos következményeit rövidesen mindenki számára érzékelhetővé teszi a köznapi munka — a törvényi feltételek is. A sérelemhegyen sajnos űzött vaddá látszik válni a legfontosabb mérce: az erkölcs. S úlyos fenyegetettség, mert napjaink legnagyobb veszélye az, hogy a sérelmi politika kizárólagossá válik. Ha pedig ez lesz az egyetlen érzékelhető, azaz tényleges irányzata és látszat-látszólagos, de valódinak tartott ideológiája a politikai (és nem kevésbé a társadalmi, a gazdasági stb.) tevékenységnek, akkor o káosz szabadul rá a társadalomra. Mert akkor sértő és sértett megkülönböztethetetlenné válik, akkor érzelmek lökik félre a józan mérlegelést, akkor bárkik követelhetnek bármit bárkitől, hiszen a sérelmeknek már ma is olyan növekedését élhetjük meg, amilyet szerencsére ritkán mutatott fel a magyar történelem. A sérelmek enyhítése, ha újabb sérelmeknek az okozásával jár, olyan újabb viszályoknak, társadalomtöréseknek az előidézője lesz, amilyeneknek a hatását ma felmérni lehetetlen. A sérelemhegyen, ha nehéz is ezt belátni, helye van mindenkinek, azaz lényegében ugyanott vagyunk, ahol a sérelemhegyre történt felvonulás előtt... A sérelmek teljes rendezéséhez magát a történelmet kellene visszarendezni: ezzel a képtelenséggel, negyven, ötven év kitörlésével a történelem folyamából, még egyetlen nép sem próbálkozott. Mi most igen ... Nemzeti „magánügy”. Félő, a következménye is az lesz. Mészáros Ottó
