Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-23 / 46. szám

Hit és művészet Misztikus zene f üsttel, fénnyel Bűn titékozolni a tehetséget Varga Zoltán szobrász- művész családjából, ottho­nából nyugodt, szelíd derű sugárzik. A másutt pánikot keltő napi problémák itt átformálódnak, mintha egy rejtélyes erő megzaboléz- ná őket. Nyugalmuk alapja nem az anyagi bőség, ha­nem a hit és a művészet. Erdélyben, Resicabányán született, 1970-ben költöz­tek Magyarországra, mert ócsai származású édesany­ját kínozta a honvágy. Mi­után a szülők elváltak, őt és testvérét édesanyja ne­velte. Az iskolába nehéz volt beilleszkednie. Míg Er­délyben magyarsága miatt csúfolták, itt gyakran csak „fúj, román” volt. Osztály­társai nem értették, hon­nan tud egyáltalán magya­rul. Hiányoztak neki az erdé­lyi hegyek, kárpótlásul fel­fedezte a turjánost — a sík­sági berkek, ligetek, náda­sok világát. Ettől kezdve növényeket állatokat raj­zolt. Faragni akkor kezdett, amikor a téesz 1973-ban ki­sajátította a szőlőjüket, a fölöslegesnek bizonyult gyümölcsfákat kiszaggatták a földből, és visszaadták a tu’ajdonosnak. Zoltánnak attól kezdve nap mint nap fát kellett vágnia tanítás után. Néha, amikor belefá­radt a monoton munkába, a balta segítségévei figurá­kat kezdett mintázni. Szob­rai otthon is és az iskolá­ban is sikert arattak. Nem sokat töprengett a továbbtanuláson, első je­lentkezésre felvették a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába, bútor­műves és restaurátor szak­ra. Az iskola vidám, bohém légköre után nem kis csa­lódást jelentett a nagybe­tűs „Élet”. Érettségi után szinte senki sem tudott el­helyezkedni tanult szakmá­jában. ö elvégezte a faipa­ri szakmunkásképzőt, majd ipari faszobrászként számos munkahelyen megfordult. Hajtotta állandó hiányérze­te. mert tudta, többre hiva­tott, mint széklábakat fa­ragni. Aztán elérkezett az a pil­lanat, amikor azt mondta: elég! Igaza volt. Az írás is azt mondja: bűn eltékozol­Az ötszázadik évfordulóra Házhoz mennek Mintegy 50 perces video­filmét készítettek a tápió- szentmártoni művelődési ház munkatársai a nagy­község tavalyi évének tör­ténetéről. Az összeállítók szerint a nagy változások éve volt itt is 1990: új reformkor, új világ kezdődött a telepü­lés több mint harmadfél- ezer éves históriájában. A kábeltelevízió kiépítésével 140 család válogathat a mű­holdprogramok közül, ha éppen a helyi stúdió nem sugároz érdekesebb műsort. Mindenesetre a helyi kép­újság közvetítésével az in­formációk — legyenek azok például önkormányzati hí­rek — most már rendszere­sen házhoz „járnak”. Fontos évnek bizonyult 1990 a helyi beruházások szempontjából is. A kultúr- ház felújítása mellett a teho felhasználásával 4,3 millió forintért megépült az újfalusi orvosi rendelő. Igaz, hogy a választási kampány során — nyilván­valóan politikai indíttatás­ból — annak szükségessé­gét néhányan megkérdője­lezték, ők azonban a falu másik részében laknak. Felépült két szolgálati lakás 6 millió forintért, de a magánházak száma is legalább hússzal szaporo­dott az év folyamán. Sike­rült megoldani a Ttteép-te- lep faiuszélra helyezését a központból. Emellett szin­tén eredménynek számít hogy legalább 8 új bolt nyílt Szent márton ban. Ezek után már reálisnak tűnik a teljesen önálló ellá­tás fontolgatása. Krónikához méltó tárgyi- lagosságyal idézték fel a ffiin készítői az emlékezetes politikai pillanatokat. Az önkormányzati választások előtti falugyűlés láttán ta­lán még ma is sokan indu­latba jönnek képernyőn vi­szontlátva az akkori heves vitát. Ez az indulat azon­ban — remélhetően•>— már csak a múltnak szól... Mint ahogy a múlté már az is — nemigen sajnálják a faluban —, hogy a határ­ban levő, még a német megszállók által épített re­pülőtérről eltávoztak a szovjet katonák. Végső so­ron nem volt velük na­gyobb baj, de jobb helyen vannak ők is otthon. „Látványt és történelmet akartunk összefoglalni” — fogalmazták meg az alko­tók. Nyilván előre gondol­kodtak: a jövő generációi értsék jobban a kort. No és persze legyen dokumentum az 1995. évi nagy ünnep­ségsorozatra. Ekkor lesz ugyanis 500 éve annak, hogy TAPYZENTHMAR- THON néven először emlí­tette meg írás a település nevét, öt év múlva már nem csak betű árulkodik a múltról... (tóth) Botrány a végeken — Pesti zsargonnal élve. hatalmas banzáj volt a da- basi falugyűlésen, ami még egyetlen településen sem fordult élő a térségben ftudtunkkal még a megyé­ben sem): a gyűlés bot­rányba fulladt, a fiallgat4- ság bojkottja jeléül távozott a teremből. A testület és a polgármester előre süthet­ték, hogy felszínre kerül egy sor nemtetszés, nyil­ván ezért nem küldtek meg­hívót a sajtónak. Olvasóink jóvoltából ml mégis ott vol­tunk, ezúton mondunk k3- szü&rotet azoknak, akik fél­itek és eMúttatták hoz- ztmk a hang­anyagát. Ebből tallózva hét­fői és azerdai szákiunkban — a sZokowaiái nagyobb ^Mányszámot kap belőle éYLut^ít kőiaiyék — mik hitt a ddesíefei fó­rumon elhangzottakból. Bocs, hogy élünk ni az Űristen által adatott talentumot. Egy éve szellemi szabad­foglalkozású. Nem mond­hatni, hogy minden simán ment, használati tárgyait és- szobrait kezdetben nagyon nehezen tudta eladni. Ha si­került is, a honorárium las­san csurrant-cseppent. Az Eklézsia már katona kora óta biztos vevőnek számí­tott, ám a Képzőművészeti Alap olyan árakat szabott, amit az emberek nem tud­tak megfizetni. A budai várbeli vásár, a mesterségek ünnepe — aho­vá őt is meghívták — hozta meg a fordulatot. Sok jó öt­letet kapott, hasznos isme­retségeket kötött. Azóta több vevő kopogtat az ócsai házikó kapuján. Az anya­gi sikert a könyvespolcok, a sással kombinált ülőkék és térelválasztók hozták meg Varga Zoltánnak. Idő­vel az ember és a Biblia hí teles történeteit szeretné megjeleníteni a szobrászat eszközeivel,, ám ez már egy újabb történet lesz. Pacim er Edit A változás fintora Az elmúlt időszakban egy tízfős üzemben há­rom-négy ember húzott, a többi ült az íróasztal mellett. A komák, a ke­resztfiúk, az ügyeletes barátok, a jól helyezke­dő k. Napjainkban ezt a díszgárdát szélnek eresz­tik. Lapátra kerülnek, az utcán találják magu­kat, Vagyis belőlük ke­rül ki a „munkanélküli réteg”. Hogy miből fog­nak élni, ki fogja eltar­tani őket? Aki eddig is eltartotta. Az a bizonyos három-négy személy. Csak most nem fizetés, hanem munkanélküli-se­gély címén kapják a költenivalót. Ki-ki azt kapja, ami megilleti. Ki pénzt, ki munkát. (— samu —) Tóalmáson e kora délutá­ni órán zárva a kultúrház ajtaja. De ni csak, vagy a kilincsmozdítástól vagy a bentről kiszűrendő zene hangerejétől a kulcscsomó hintázik a zárban. Itt érde­mes várakozni. Időtöltő ol­vasmányul egy egyszerű ki­vitelű plakát kínálko­zik, amely hírül adja, hogy a Bocs, hogy élünk nevű együttes koncertezik a ház­ban. Nyilván ők gyakorol­hatnak zárt ajtók mögött. A következő, immár cél­irányos kopogtatást a zene szünetében kíséreljük meg. Tini lányok libbennek az ajtóhoz, s ezzel megtörténik a bebocsátás. Odabenn együtt a zenekar és a négy fiúhoz tartozó lány társa­ság. Valamennyien megle­pettek. kedvesek és készsé­gesek. A szerelésük annyi­ban megegyező, hogy a fe­kete öltözéket kedvelik és néhányan piros kendőt ka- nyarítottak a nyakukba. — Elnézést a zavarásért, kérem, mutassák be az együttesüket! — Nagyhutaiak vagyunk, egy kivételével diákok. Do­bók László ének és basszus- gitár, Kármán László basz- szus- és ritmusgitár, Nagy Attila szólógitár és Bozsik Gábor dob. Négy hónapja alakítottuk a zenekart — mesélik a fiúk. — Mondanának valamit magukról? — Én már leérettségiz­tem, főiskolára jelentkez­tem. ahová nem vettek fel — tudom meg Nagy Attilá­tól. Aztán kiderül, hogy a többiek Cegléden, Szolno­kon és Nagykátán járnak gimnáziumba. Régi bará­tok, akiket a zene hozott össze. Nagy Attila és Kár­mán László Vargha Róbert- nél tanul zenét, Bozsik Gá­bor Nagykátán Buzsik Jó­zsefnél. Próbáikat heten­ként háromszor tartják. — Nem túl bonyodalmas a próba ilyen hangerő mel­lett? — Eddig még mindig si­került megoldani valahogy. Volt, hogy egy garázsban gyakoroltunk, egyébként Bozsik mama elviseli a próbákat. A szüléink sokat segítenek. Nekik köszön­hetjük a hangszereket, meg a szállítást. Most is ők hoz­tak át kocsival bennünket, és fuvarozzák Gyömrőről a kölcsönkért felszerelést, mert -keveröt, erősítőt, hangfalakat onnan ígértek nekünk. — Honná származik a Bocs, hogy élünk elneve­zés? — Onnan, hogy bennün­ket sokan félreértenek, másmilyennek tartanak, mint amilyenek vagyunk. A tanáraink körében sem va­gyunk népszerűek, ezt a fajta szubkultúrát nem tá­mogatják. Mi ugyanis ré­tegzenét játszunk — ma­gyarázzák. — Afféle gótikus irányzat, a középkor misz­tikumba hajló világára em­lékeztet. Nagy magyar pél­daképünk az F. O. System, s ezzel kapcsolatos vá­gyunk, hogy egyszer annak eiő zenekaraként léphes­sünk fel. — A számok hogy szület­nek? — Nagy Attila és Kár­mán László szerzi a zenét, a szöveget Dobák László írja. Tessék, íme az egyik legkedvesebb: „Sötétség és magány vesz körül, a ködös éjszakában én vagyok egyedül. Különös fények hálóznak körbe, nem tudom miért, de le vagyok törve.” A szöveg megjelenítésé­nek része természetesen a színpadon a füst, a vöröses sárgás fények villózása. Ta­gadhatatlan, hogy a halál­táncok szellemét idéző sö­tét. hangulat lengi be majd a koncertet, pláne, ha sorra kerül a Lélegző árnyak cí­mű szám is. — Tehát a felnőttek nem kedvelik a bús misztiku­mot? — összekevernek bennün­ket a sátánistákkal, pedig semmi közünk hozzájuk. Inkább az egyház fele haj­iunk. Vidéken ezt nehezeb­ben viselik el az emberek. Még olyan mendemonda is volt, hogy kutyákat égetünk el a KRESZ-parkban, holott éppenhogy állatbarátok vagyunk, aranyos kis usz- kárkölykölcet nevelünk ott­hon. — Ki szervezte meg ezt a fellépést? — Diáktársunk, Hegyi Csilla, aki a termet sze­rezte, a plakátokat készí­tette. Segítőkész a művelő­dési ház vezetője is. — Otthon tehát még nem próféták? — Szeretnénk egyszer a nagykátai gimnáziumban is fellépni, de hamarabb lesz egy pesti középiskola diák­klubjában koncertünk — tudtuk meg a góníkus ze­ne melankolikus lovagjai­tól, (tam-tam) Baráti kör A vacsora is gyarapít A szentmártonkátai köz­ségtörténeti baráti kör 1991. március 9-én, szombaton este a „Korona” vendéglő­ben társas vacsorát rendez. A vacsora bevételét a könyvtárban található köz­ségtörténeti kiállítás gyara­pítására szeretnék fordíta­ni. Jegyek a könyvtárban kaphatók. A kiállítás meg­tekinthető a könyvtári nyit­vatartási időben: hétfőn 13—20, kedden 13—18, csü­törtökön 10—12, és 13—18, pénteken 10—12 és 13—18, szombaton 13—18 óra kö­zött TÁPiÓMENTI Tudomány, blöff, művészet? Sorsunk és a csillagok Kizökkent idejű vilá­gunkban egyre több ember hajlik a megfoghatatlan, a misztikum felé és keres ka­paszkodót például az aszt­rológiában. Vajon a mai kor embere képes-e eliga­zodni a század eleji álom­fej tésekben ? Egyáltalán, hogyan közeledjünk az asztrológiához? Lehet-e vele amatőr szinten foglal­kozni, és iehet-e vele visz- szaélni? Tudomány vagy blöff? Ezekre a kérdésekre is kerestük a választ, ami­kor beszélgetésre kértük Müller Péter írót, aki kö­zel három évtizede foglal­kozik asztrológiával, és a közelmúltban a Tápió men­te több településén is tar­tott író-olvasó találkozót. — A Doktor Herz című nagy sikerű musicaledben van egy jelenet, ahol asztrológiai számítások alapján jön léire a házas­ság, ugyams Herz kiszá­mítja, hegy ki az a nő, aki hozzá testben és lé­lekben pontosan Mik. Te mióta foglalkozol asztro­lógiával? Egydbtalán tu­domány az asztrológia.? — Van, aki annak tartja, én nem. Közei harminc éve foglalkozom asztrológiával. Ügy ismerkedtem meg vele, hogy a hagyományt kutat­tam, az ősi gondolatrend- szarokat, aminek ez egy na­gyon izgalmas és érdekes része. Rangetegst tanultam, könyveket olvastam, elké­szítettem közel háromezer horoszkópot, így a sajáto­mat is. — Jósoltál is? — Nem, soha! Csak ku- tatásszerűen követtem éle­teket ... — És előre megláttál sikeres vagy tragikus for­dulatokat emberek éle­tében? — Igenedé ez nem leegy­szerűsíthető. Nézd, magam odáig jutottam az asztroló­giával, hogy nem tartom tudománynak. Én művé­szetnek tartom, és úgy igaz, ahogy a művészet igazsága igaz. A színek, a hangula­tok, az állatok, a növények, a kristályok, az emberek, az országok között léteink analógiás összefüggés. Ami azt jelenti, hogy a kozmosz bizonyos erői, bizonyos ha­talmai kölcsönhatást mutat­nak. De az igaai asztrológia soha sem állította azt, hogy a csillagok hatnak ránk. Csak a vulgáris asztrológia használ ilyen klfejezásohat, hogy tMoUiüütók azok hatá­sa alatt GsgisfesaüídsL Az igaai asztrológia azonban aat állítja- tw»:?y ami fent van, az van kast is, azaz az élőt kívül-beüli szinkron­ban működé események törvényt» szerint történik. — Tudnál példát is mondani? — Kérlek, ha én azt mondom Toldiról, hogy mint komor bikáé, olyan a járása, akkor én egy na­gyon mély igazságot mond­tam ki. De ez nem tudo­mányos igazság, mert a bi­ka és Toldi Miklós között biológiai azonosság nincs. Mégis, az ember érzi, hogy valami rokonság van a két lény természete között. Mintha mind a kettő «{granabból a forrásból eredt volna. Csak néhány jetlamző tulajdonság: mind a kettő szilárdan megvofci a lábát a földén, fizikailag roppant erős, nehezen in- gersfhfttő, de ha feliager- Bk, akkor félelmetes. Hűsé­ges, kitartó, stabil. A szőt­ten, súlyos erőnak a jel­képe. Szt most azért mon­dom, mert az asztrológia alaptörvényé egy olyan gondolat, amit analógiának hívnak. — Vise&Mórve az aszt­rológiára: egy-egy taivst- ságss ■mórnőiz vagy aicár egy eostorgéi-jos sorsát meg lehat jósolni? — Bz a jóslás nsm úgy működük, ahagy azt az em­berek gondolják. Bizonyos tendenciákat lehet látni a horoszkópból. Olyan ten­denciákat, ami az adott em­ber jellemébe és karakte­rébe bele van építve. Hogy egy példát említsek: ha egy genetikus megnézi a te gén­jeidet, akkor abból messze­menő következtetéseket vonhat le a te természeted­re, az egész lényedre, és így a sorsodra is. ügyandyen értelemben egy jő horosz- kópeíerazéssel nagyon sok mindent fel lehet fedezni a másik emberről. Mindönki egy bizonyos sorsot visz magával, és ez látható, megítélhető a horoszkópból De az ember természete aa olyan, amilyen. Annak az embernek, aki ezzel az es*ő- szer kezet (el születik, aanak a problémamegoldási rend­szerei is csak ebben az orű- szerkezeíben jöhet léire. Például a pszichiáter csaft olyan tanácsot adhat, ami a pácienstől nem látót ide­gen. Minden őieinok van egy megoldási lahotségo és egy megöl dhatatlans ági görcse. De a megoldás és a megoldhatatlanság az vala­hol ugyanaz. Beák Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom