Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-22 / 45. szám

Genscher mint aims tér cukrász Édességkedvelők tárlata Az édességet kedvelők bn zonyára örömmel veszik, hogy Magyarországon első alkalommal — március 16 —18. között — megrende­zik az Ikba ’91-et, a cukrá­szati, sütőipari és fagylalt­készítési szakvásárt. A ki­állítást a Durma MSI — a Messe Stuttgart Interna­tional külföldi vásárokért felelős leányvállalata — rendezi, együttműködve a württembergi Bäko-Zent- raléval, a Hungexpóval és a magyar cukrász- és pék- iparosokkal. A szervezők a tegnapi sajtótájékoztatót stílszerű környezetben — Pataki Já­nos érdi cukrászmester ele­gáns üzletében — tartat­ták. A BNV területén meg­rendezendő vásáron több mint száz cég — köztük magyarok is — mutatkozik be. Az ígéretek szerint lát­ható lesz itt minden, mi szem-szájnak ingere: apró- és tejszínes sütemények, pralinék, gyümölcsfagylal- tok, francia baquett és svájci briós. A szakembereknek ter­mészetesen nemcsak gaszt­ronómiai élvezeteket kínál­nak, hanem ötleteket is; milyen gépeket, berende­zéseket, alapanyagokat, aro­mákat, sütőszereket és csomagolóeszközöket hasz­nálhatnak fel. A pékek és cukrászok gyakorlati sütési bemutatókat tartanak. Az érdeklődők például tippe­ket kaphatnak a tej- és gyümöicsfagyüalit készíté­séhez, s hogy búzalisztből milyen aprósütemények — császárzsemle, mákos fo­nott kalács, wachaui kalács, sósrúd — készíthetők. A kiállítást először, de nem utoljára rendezik meg. Mint megtudtuk, öt évre szóló szerződést kötöttek a vásá­ri helyre. A szakemberek szerint a kialakuló piacgazdaságba bekapcsolódó magyar cuk­rászoknak és pékeknek fon­tos lehet a szomszédos or­szágok technológiai és nyersanyagkínálatának át­tekintése. Az Ikba ’91-et az infor­mációk szerint Hans-Diet- rich Genscher német kül­ügyminiszter nyitja meg, aki maga is tiszteletbeli cukrász, s nagyon szereti az édességeket. H. É. Végre itt van E-hitel Megjelent a kormány rendelete az egzisztencia hitel és részletfizetési ked­vezmény igénybevételéről. Az állami vagyon priva­tizálását segítő egziszten­cia hitelt Magyarországon „valutabelföldinek’ szá­mító személyek vehetik igénybe állami vagyontár­gyak, illetve állami tulaj­donban levő üzletrészek megvásárlására. A rende­let értelmében a hitel tör­lesztése az államadósságot csökkenti. Az önkormány­zati tulajdonrész esetében a vásárló nem hitelt kap, hanem részletfizetési ked­vezményt, mégpedig a hi­tellel azonos feltételekkel. A vásárolni szándékozók­nak rendelkezniük kell bi­zonyos saját résszel is. En­nek nagysága a hitelösszeg­től függ, így 5 millió forin­tos kölcsönig csak 2 száza­lék. Ezenfelül 10 millióig a saját rész már 15 százalék, s az 50 millióig terjedő sáv­ban pedig 25 százalék. A törlesztési idő az igé­nyelt összegtől függően 6— 8, illetve 10 év, egy vagy két év türelmi idővel. A tü­relmi idő alatt csak a ka­matokat kell fizetni, a tör­lesztőrészleteket nem. Az Állami Vagyonügy­nökség a sajtóban hirdeti meg a privatizálásra szánt állami vagyonra a pályáza­tot. Mennyire mérgezett SzázhnkmMtián a levegő? Halak mint biomonitorok Az elmúlt hetekben, hó­napokban szenvedélyes hangú újságcikkek, rádió­műsorok szóltak arról, mennyire rossz Százhalom­batta és környékének leve­gője, milyen káros anyago­kat bocsát ki a város két nagyüzeme, a DKV és a DHV. A sajtó jelzései, vala­mint a lakossági bejelenté­sek nyomán Keresztes K. Sándor környezetvédelmi miniszter felkereste a mi­nap a Dunai Kőolajipari Vállalatot. A látogatáson részt vett a város két or­szággyűlési képviselője, dr. Kovács László és dr. Szűcs István, valamint Kolozár György, a DHV vezérigaz­gató-helyettese, Tőig Ist­ván, a Temperált Vizű Halszaporító Gazdaság igazgatója, valamint Ercsi és Százhalombatta polgár- mesterei. A vendégek megtekintet­ték a DKV kulcsüzemeit, a kracholót, a hidrogénfluo- ridos alkilezőt, azt a gyár­egységet, ahol az ólommen­tes benzint gyártják, s a Dunamont polisztirolgyártó üzemét, ahol a próba jára­tások folynak. A részt vevő polgármes­terek elmondták, érzékel­hető: a DKV sokat tesz azért, hogy a veszélyeket minimumra csökkentsék, ám a felbolydult lakosság lecsendesítésére ez nem elég. Dr. Rátosi Ernő, a DKV vezérigazgatója ismertette a környezetvédelmet szol­gáló beruházásaikat, s el­mondta, hogy a benzin- és gázolajban a kén- és ólom- tartalom radikálisan csök­kent. Ezekre a beruházá­sokra nem kaptak állami támogatást, holott a válla­lat 1980 óta 10 milliárd fo­rintot fizetett be a költség- vetés kasszájába. A kör­nyezetvédelmet szolgáló fejlesztésekre ezért kényte­lenek hitelt felvenni, pedig ezek létrejötte nemcsak a DKV, hanem az ország ér­deke is. Elmondta azt is, hogy a feldolgozandó nyersolaj szerkezete meg­változott — több az arab olaj —, s ennek nyomán a hőerőműben elégetendő fűtőanyag nehézfém- és kéntartalma jelentősen csökkent. A DHV kémé­nyeiből kibocsátott füstben is kevesebb a káros anyag. Kolozár György, a DHV vezérigazgató-helyettese ígéretet tett arra, ha a nyá­ron üzembe helyezik a 140 megawattos gázturbináju­kat, akkor a legszennye- zőbb kéményüket kivon­hatják a forgalomból. A környezetvédelem érdeké­ben elektrofiltert és porle­választót is be kellene sze­rezniük, de a beruházás 20 milliárd forintba kerülne, amire megintcsak nincs pénze sem az erőműnek, sem az államnak. A halgazdaság igazgató­ja, Tőig István kifejtette, hogy a hal a legjobb bio­monitor, amely kitűnően érzékeli a levegő- és víz­szennyezettséget. A halte­nyészetük virul, jelezve, hogy mégsem annyira rossz a helyzet, mint azt egyesek állítják — mondta az igaz­gató, aki egyben biológus is. Állítását megerősíten­dő azt is hozzátette, a DKV és a város között lévő vé­dőerdőben is vidáman él­nek a fülemülék. Keresztes K. Sándor mi­niszter a látogatás végén elmondta, hogy a helyzet jobb, mint remélte. A meg­lévő kedvezőtlen hatások kiküszöbölése nemcsak he­lyi feladat, ebben a mi­nisztériumnak is segítséget kell adnia, s az önkor­mányzatoknak is vannak még ez ügyben kihaszná­latlan lehetőségeik. Hozzá­tette, a DKV környezetvé­delmi pályázatát — világ­banki hitel elnyerésére — ha az megfelelő színvonalú lesz, a minisztérium is tá­mogatni fogja. H. É. Egyetemisták hangja a Parlamentben Először vegyük fel a kabátot Van valami kedves jópofaság abban, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetem titokzatos hangzású egyetemi ideiglenes diáktanácsának két képviselője egy honatyára bízza levelét, azzal a céllal, hogy olvassa fel a harmincegy néhány sort az ország házában. S mivel Zsiros Géza ezt meg­tette a múlt héten, az újságíró már indult is az egyetemi városba. Az akció persze másra, többre is utal. A ritka ki­vételekként közéletet is ta­nuló hallgatók nyitott szem­mel járják az országot. Di­csérendő, ha nem eléged­nek meg következtetéseik csendes levonásával. Zsiros Géza Békés me­gyéből került a Parlament­be. Durkó Károly — az egyik levélíró — azon a vidéken versenyzett Fidesz- színekben egyéni kerületben a képviselőségért, de most még nem nyert. Gondolom, innen az ismeretség. De hogy végre a tárgyra tér­jünk, idézzük a levelet, melynek másik szerzője Varga Péter. Saját sorsát irányítja „Február eleje van, kö­zeledik a tavasz. Gondol­hatnánk, hogy a derék föld­művesek, a parasztemberek kinyújtják elzsibbadt lá­baikat, kiegyenesítik dere­kukat és munkába állnak. Előkerül a vetőmag és ... De ne folytassuk. A falu most tétova, maga elé me­red. Pedig tudja, tudná, mit kell, kellene tennie. Mégis kiábrándult, várakozik. Az elkeseredettebbek törvényt szegnek ...” Kapjanak most bővebb teret a gödöllői deákok! Először arról kérdeztem őket, miért született a le­velük? — Ügy látjuk, hogy a Parlamentben a földkérdés­sel kapcsolatban nem az­zal foglalkoznak, amivel kéne. A földügyet az ellen­zéki és a kormánypártok is politikai célokra használják fel. Az az érzésünk — mondta Durkó Károly —, hogy a parasztot sokadran- gú állampolgárként keze­lik, nem hagyják, hogy el­döntse, gazdálkodni akar-e, vagy sem. A képviselők jó része képtelen józan pa­raszti ésszel gondolkodni! — Ha nem voltak képe­sek majdnem egy év alatt földtörvényt alkotni, akkor legalább foglalkoztak volna a mezőgazdaságot övező megoldható kérdésekkel — folytatta Varga Péter. — Megelőzve n bojt Például a kereskedelem maffiajellegének megszün­tetésével, az élelmiszeripar trösztjeinek felszámolásá­val. Aki nem lenne báb Aki eddig is foglalkozott kistermeléssel, annak fon­tos a földkérdés, de első­sorban az, hogy a mostani termelését tudja úgy irá­nyítani, hogy megéljen be­lőle, sőt valamit fel is hal­mozzon. A földtulajdon rendezése helyett egyelőre ezeket a parasztokat is megszorították. — Mi lehet a kilábalás útja? — A kárpótlási törvény- javaslat humbug, mert ki­adnak majd egy csomó fe­dezet nélküli értékpapírt —- vette vissza a szót Durkó Károly. — Először a kabá­tot kell felvenni, utána rávarrni a gombot. A föld a szatócsbolttól abban is különbözik, hogy az előbbi megvan, itt van. A földtu­lajdon rendezése során el­sőbbséget kell adni azok­nak, akik 47 alapján visz- szakérhetik a földjüket, most is ott laknak, ahol a föld van, s a mezőgazda­ságból élnek. A statiszti­kákból kiderül, hogy a mai tsz-tagoknak is bőven lesz földjük. Ma a kárpótlási törvény- tervezetből, a kormány me­zőgazdasági politikájából az tűnik ki, hogy az Antall- kabinet vissza akarja fej­leszteni a mezőgazdaságot, vagy pedig egyáltalán nin­csen koncepciója. Ezzel több millió, a mezőgazdaság­ból közvetlenül, vagy köz­vetve élő ember munkáját teszi kétségessé. A hallgatók szerint a pa­raszt sok terhet elbír, de máris érzékelhető, hogy ha így megy tovább, önellátás­ra rendezkednek be, és ve­szélybe kerül a városban élők ellátása. Hagyni kelle­ne az embereket, hogy szövetkezzenek, tulajdo­nosként dönthessenek. Var­ga Péter már arra gondol, hogy a magyar ember nem képes belátni, hogy saját sorsának az irányítója is lehet. Sokadrangú állampolgár Zsiros Gézához egyéb­ként azért fordultak, mert neki vannak elképzelései a földről, s ebben a tekintet­ben nem pártpolitikában gondolkodik elsősorban. Nem lenne báb, ha á tár­ca élére állna. Csak úgy lenne miniszter, ha vihet- né a saját embereit, mert ott is tisztújításra van szükség. Balázs Gusztáv Nem elég akkor rendbe hozni a vezetékeket, amikor már nagy baj van. A megelőző munkálatok fontosak, sőt mi több, fokozott biztonságot jelentenek — vallják a MÁV dolgozói, akik nap mint nap ellenőrzik, karbantartják a zúzmarás felső vezetékeket Budapesttől Hatvanig azért, hogy műszaki hiba ne okozzon fennakadást a közleke­désben (Erdősi Ágnes felvétele) Harckocsi melleit ne szerelmeskedj! FIGYELNEK AZ ŰRBŐL Egyes források szerint több ezer, mások szerint több száz az olyan mes­terséges holdak száma, melyek az űrből „rálát­nak” Magyarországra. Azoké, amelyek légte­rünk fölött, a kozmosz­ban rendszeresen vagy időnként áthúznak Ma­gyarország felett. A jól ismert űrhatalmak mel­lett már olyan országok­nak is vannak szput- nyikjai, mint Pakisztán, Izrael, Bulgária vagy Csehszlovákia. Egy részük kifejezet­ten hasznunkra van — tudtuk meg a penci Koz­mikus Geodéziai Intézet munkatársától, Szent- péteri Lászlótól. Ilye­nek például a meteoro­lógiai adatokat szolgál­tatók, az erőforráskuta­tók, a televíziós vagy telefonj eleket továbbí­tók, vagy azok, ame­lyekből a kozmikus geo­déták is élnek, amelyek segítségével nagy pon­tossággal lehet távolsá­gokat mérni. Bár a nagyhatalmak természetesen nem pub­likálják, de pontosan tudjuk azt is, hogy kato­nai rendeltetésű, más­képpen fogalmazva kém­holdak is vannak ha­zánk világűrterében. Az persze, hogy van-e hazánknak világűrtere, vita tárgyát képezheti. Ellentétben a légtérrel, mely minden országnak saját felségterületét ké­pezi, a világűrre nem vonatkozik a szuvereni­tás. Nemcsak azért, mert immár nemzetközi szerződések garantálják a világűr szabadságát, hanem azért is, mert a kis országok eszközökkel sem rendelkeznek ahhoz, hogy megtisztítsák a fe­lettük levő teret a sze­rintük oda nem való mesterséges égitestek­től. Nem kétséges például, hogy Magyarország fe­lett is rendszeresen fényképeznek a műhol­dak. Elsősorban persze katonai objektumokra, hadgyakorlatokra s ha­sonlókra kíváncsiak. Ha valami számukra érde­keset észlelnek, akár egészen nagy felbontású képeket is képesek ké­szíteni. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? A szak­ember szerint például azt, hogy a Duna-parton meztelenül napfürdőző hölgyek számíthatnak rá, hogy esetleg valahol Amerikában vagy a Szovjetunióban gusztál- ja valaki az alakjukat. Lakással nem rendelke­ző, tilosban járó szerel­mespárok pedig arra, hogy bár látszólag senki sem zavarja légyottukat, akkor se mindig vannak egyedül. Mindazonáltal a lelep­leződés nem túl valószí­nű. Az ilyenfajta aktfo­tózás meglehetősen drá­ga, a kémholdak a harc­kocsikra sokkal kíván­csibbak, mint a szenve­délyes fiatalokra. Bár ... Biztos, ami biztos. A szakember tanácsa: harckocsi mellett ne meztelenkedj, ne szerel­meskedj, mert esetleg meglátnak. (Csillák)

Next

/
Oldalképek
Tartalom