Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-19 / 42. szám

Kényszerpályán a miklósi költségvetés A fantázia nem szárnyalhat N A napirend fontosságára való tekintettel Szl- % getszentmiklóson az önkormányzati képviselő- ^ te t ilet délelőtt kezdte tárgyalni a város 1991-es ^ költségvetését. Ennek ellenére tulajdonképpen ^ senki sem lepődött meg túlságosan azon, hogy ez ^ lett a testület eddigi talán legrövidebb értekezlete. SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZENT­MIKLÓS • FÓT • GOD Politikai fórum Pomázon Falugazda, több segítség, vállalkozás Szó sincs arról, hogy a képviselők közömbössége lett volna a rövid vita Oka. Éppen ellenkezőleg, az ön- kormányzat bizottságai éj­szakába nyúló értekezletei­ken töviről hegyire átrág­ták magukat a tervezeten. Nem bizalmatlanságból, egyszerűen csak nem hit­ték, hogy olyan súlyos mil­liókat emészt fel például a gyermekintézmények mű­ködtetése. Ha lehetett vol­na valamit is megtakaríta­ni, felesleges kiadásnak bé­lyegezni, bizonyosan meg­tették volna. Mitagadás, ne­héz volt elképzelni, hogy a több mint négyszázhetven- millió forintos éves költ­ségvetésből mindössze há­rom-négy milliónyi tarta­lékot lehet képezni. Most, amikor vágtáznak az árak, amikor egy kisebb várat­lan kiadás is százezrekre, milliókra rúghat. Már annak is örülni kel­lett, hogy a riépességnyil- vántartás új adatai szerint nem 19 ezer 831, hanem 19 ezer 930 állandó lakója van Szigetszentmiklósnak, így az utánuk járó fejkvóta egy része talált pénz, s a mini­mális tartalékot gyarapít­ja. Ugyanakkor utolsó pil­lanatban derült ki, hogy a társadalombiztosítás csak­nem egymillió-hétszázezer forinttal kevesebbet utal át Pénz és pénz, amelyből a sok is kevés. Csakhogy az önkormányzatoknak éppen- hogy nincs sok, sőt a fi­nanszírozandó és pénzfaló, de immár halaszthatatlan fejlesztésekhez képest alig van valamijük. Honnan hát a kiadások fedezete? De felvetődik a kérdés imi­gyen is: melyik legyen az a tervezett kiadási költség, amit végérvényesen el kell felejteni. Nagyon úgy tű­nik, hogy Budakalászon egy művelődési ház meg­vásárlását kell törölni — nincs ugyanis a kasszában a hozzávetőlegesen szüksé­ges. 20 millió forint. A tényállás, amelynek távlatait latolgatva igen paprikás indulat kereke­dett a képviselő-testület tagjaiban, a következő. A Budakalászi Textil Rt., vál­ságos anyagi helyzete sta­bilitását remélvén, eladja művelődési házát, munkás- szállóját, illetve óvodáját. Kalásznak a kultúrház len- nexlétfontosságú, nagy lét­számú rendezvényeit ugyan­is — például a falugyűlé­seket, a hagyományos bá­lokat — lebonyolíthatná itt, mint ahogyan ezt ed­dig is tette. Ä nagyterem abszolút kielégíti a falut megmozgató rendezvények­kel szemben felállított kö­vetelményeket; 320 négy­zetméteres, színpada van, kistermek egészítik ki, s tartozik hozzá egy sport­pálya is. Nyilvánvalóan a Textil Rt.-nek ez önkor­mányzat pénze is éppen olyan értékes, mint más ve­vő pénze — e 20 milliós összeg előteremtése azon­ban Reménytelen. Azazhogy lennének lehe­tőségek. n-Idául, ha elad­8 az egészségügyre, mint azt eredetileg számolták. S hogy mire költi a vá­ros ezt a rengeteg pénzt? Elsősorban az intézmények működtetésére, a hitelek törlesztésére. Épül az 1. számú általános iskola új szárnya. Ez az idén 68 mil­lió forintot visz el a költ­ségvetésből. Igaz, pályázati úton 13 milliót nyerhet a város, ám ezt nem lehetett tervezni. Ha elnyerik, a pénz a tartalékot növeli majd. Kényszerpálya ez a költ­ségvetés, hangsúlyozta Kö- vesdi László, a gazdasági bizottság vezetője. Sokszor megvitatták, de annyira ki- centizett minden, hogy a fantázia aligha szárnyal­hatott. Amit elkezdtek, be kell fejezni, ami megépült, azt üzemeltetni kell. így érthető, hogy a hozzászóló képviselők is inkább kí­vánságaikat fogalmazták meg, s nem módosításokat tettek. Például szó esett ar­ról, hogy milyen arcpirí­tóan alacsonyak a város­ban a pedagógusbérek. Az­zal valamennyien egyet ér­tettek, mennyire fontos rendezni, legalább az ér­telmiségi jövedelmek kö­zelébe hozni a tanárok, óvónők bérét. Ám pénz er­re aligha lesz. Mint dr. Úri nák a méreteiben kisebb és szerényebb községi művelő­dési házat — volt pártépü­let —, ahol jelenleg a a könyvtár üzemel; úgy felajánlhatnák ennek az árát. Vagy az eladás elha­lasztására vehetnék rá a Textil Rt.-t, illetve segíte­nék a másik két létesítmé­nye, a munkásszállója és az óvodája értékesítésében, melyek árából — némi­képpen — egyenesbe jut­hatna a cég. De az is egy megoldás, hogy nem törté­nik semmi. Ahogyan dr. Vámos Attila polgármes­ter fogalmazott, nézni, hogy elúszik a hajó. A jelek szerint ez lesz. A Textil Rt.-nek február 25-ig választ kellene adni — az idő tehát rövid és sürget. Ugyanakkor a kép­viselő-testület tagjai sem mutatnak hajlandóságot az ügy megvitatására, csak ab­ban az esetben tűzik a kér­dést napirendre, ha is­mertek a számok: az el­adási és a vételárak, az anyagi háttér, az üzletkö­tés finanszírozási feltételei. Azt is a polgármester sze­mére vetik, hogy a téma nem volt — és nincs — előkészítve. Mire a válasz: hogyan lehet előkészíteni azt, ami ebben a pillanat­ban a lehetőség szintjén létezik. Mert hát ugye ár­ról és egyéb kiadásról csak partnerekkel lehet tárgyal­ni, akiknek komoly a vá­sárlási vagy eladási szán­dékuk. Ehhez azonban a képviselő-testület — elvi! — állásfoglalása, illetve felhatalmazása kell. A labda tehát gurul. A képviselő-testület tagjaitól a polgármesterig — és vissza. Miközben az a bi­zonyos hajó egyre távolabb kerül a szilárd talajú par­toktól. —i. —a. József polgármester el­mondta, már a szeptembe­ri bérfejlesztésnél is a vá­ros egészítette ki a pedagó­gusoknak szánt összeget, és a normatívánál többet alig­ha tud nekik adni most az önkormányzat. Szó esett a Bercsényi ut­ca tervezett megnyitásáról is. Ismeretes, hogy a kö­zelmúltban népszavazást rendeztek a városban ar­ról, hogy megnyissák-e ezt az utcát. Ez esetben az egyetlen olyan főútvonala lenne a városnak, amely kanyarok nélkül szelné át Szigetszentmiklóst. Amikor még a közúti igazgatóság finanszírozta volna a meg­nyitást, rendkívül erős volt az ellenállás, mert attól féltek: a két lakótelep kö­zött az MO-s autóút Cse­pel-szigeti forgalmát ve­zetnék át. Most van ugyan négymillió forint a költ­ségvetésben az útnyitás miatti kisajátítás fedezésé­re, ám lehet, hogy ez az összeg is a tartalékot gya­rapítja majd. A képviselő-testület je­lenlevő tagjai egyhangúlag fogadták el az 1991-es pénz­ügyi tervet. A testület teljes egyetér­téssel döntött arról, hogy a körzeti orvosi ellátás a szakrendelőtől a városhoz kerüljön. Határoztak a vá­rosi közművelődési intéz­mény megalakításáról is. M. K. Erdélyi családok Új otthonban Hatvanhét, Erdélyből át­települt család jutott épí­tési telekhez Tahitótfalun az elmúlt két év alatt. A parcellákon felépült első tíz otthonba tavasszal köl­töznek be a falu új polgá­rai. Szóval csak lassabban annak a tíz forint néhány filléres víznek a dicséreté­vel! — így dörcögnek ve­lem a tahitútfalui busz­megállóban, s azt vetik el­len a Szentendrei-sziget fal­vaiban az emberek: annak ellenére, hogy az országos átlaghoz képest majdnem a feléért adja köbméterét a Fővárosi Vízművek, jól tud­ja, miért teszi. Egyáltalán nem olcsó ez a vásár, ha például azt nézzük, hogy az igen nedvességigényes tala­jú kiskertek öntözéséhez is ezt a drága ivóvizet kell kilocsolni, ezen az áron fizetni. Mert, mint azt már többször felpanaszolták: az ásott kutak kiszáradtak, kiszívták a vízmű szivattyúi a tartalmukat. m KíFCLYIK Szigetmonostor lakói te­nyésztenek ugyan sertést, baromfit a háznál, ám na­gyobb farmot sem állami, sem magáncég nem telepít­hetne, éppen a kutak tisz­tasága érdekében. Ez már gazdasági veszteség. Persze, volt itt nyereség is, ha azt vesszük figyelem­be, hogy a harmincas évek­ben jó árat fizetett Buda­pest a falu kisajátított ter­mőföldjei ellenében. Ügy 1946—47 táján, ami­kor mindinkább terjesz­kedni kezdett a sziget vizét elszívó nagyvállalat, a falu törvénybírója azt mondta nekik: — Addig egy tapodtat Konstruktív, a közös ér­dekek érvényesítésére tö­rekvő politikai fórumot rendeztek a pomázi köz­ségháza tanácstermében a napokban. A téma az ön- kormányzat 1991. évi pénz­ügyi tervének előkészítése volt, amely során a veze­tők — a szakemberek s a pártok helyi szervezetéinek képviselői — kifejthették véleményüket a költségve­téssel kapcsolatos elvárá­saikról és fenntartásaikról. Három kérdéscsoportba sorolhatók az elhangzott felvetések. Egyrészt az egészségüggyel, a szociális problémákkal és feszültsé­gekkel kapcsolatosan, más­részt az önkormányzat pénzteremtő, vállalkozói, il­letve a vállalkozásokat ser­kentő tevékenységéről kér­tek tájékoztatást a részve­vők. Végül: a helyi adók rendszerét, a kivetés felté­teleit, illetve az ez évi kilá­tásokat vitatták meg. Valamennyi észrevételből kicsengett: aggódás, fele­lősségérzet s jobbító szán­dék motiválja a jelenlevő­ket. Ismerik a gazdasági körülmények feszítő hatá­sait, tisztában vannak a korlátokkal is — egyértel­műen a kiutat igyekeznek megtalálni. Természetesen sem mehettek előre, amíg nem gondoskodtok a mi központi vízszolgáltatásunk­ról. Ennek köszönhető, hogy ma tiszta, egészséges inni­való csordogál á csapokból. A legtöbb ház fürdőszobás, csak éppen ami onnét ki­folyik, azt nincs hová elve­zetni. Csupán a szokványos, olykor nem is szabályos de­rítők, no meg itt-ott a ki­száradt kutak nyelik egy darabig a szappanlevet, s minden mást, amihez drága, szivattyús kocsik kellenek egy idő után. — Ha mertem volna, ak­kor beleszóltam volna apám dolgába, ajánlva, hogy a csatornázást is követelje — említi a falu mostani pol­gármestere. Ű még arra is emlékszik, hogy azelőtt a tavaszi esők idején a pin­cékben is feljött a talajvíz, most meg az erek is szára­zon maradnak. A Szentendrei- és Csepel- sziget szövetkezeti elnökei az öntözés gondjaival hoza­kodnak elő gyakran, mert ahhoz nincs honnét elég vi­zet nyerniük. CSATORNA NÉLKÜL Kisorosziban ugyanazt a panaszt és véleményt hall­hatjuk, amit a többi helyen. Itt már nem dicsérik a víz minőségét, s mint máshol, inkább féltik. Sok a mező- gazdaságban használt vegy­szer, száraz a talaj, hiány­zik a csatorna. Itt Vemes- né dr. Killár Györgyi jegy­ző úgy véli, nem lenne sza­a pénz minden lépést be­határol, ezért sokan sokszor kérdezték: miből és honnan lesznek előteremthetők a szükséges források. A ke­reszténydemokraták alap­kérdéséhez, ■ nevezetesen, hogy milyen konkrét el­képzelése van az önkor­mányzatnak a bevételiek gyarapítására, a többi párt képviselői is csatlakoztak, sőt — például az SZDSZ részéről — felvetésekkel is szolgáltak; eszerint az ön­kormányzati telkek értéke­sítési lehetőségeiről is szól­tak. A pomázi önkormányzat — nehézségei ellenére — nincs kilátástalan anyagi helyzetben, tavalyról ma­radt meg pénzük, amelyet hat hónapra elhelyeznének az OTP-ben, ennek ka­mata is bevétel lenne. Ugyanakkor igényelni fog­nak céltámogatásokat, s el­vileg nem zárkóznak el a telekértékesítésektől sem, csakhogy várják a törvé­nyi kereteket. Vagyis: amíg földtörvény nincs, addig érdemben nem lehet a kérdésről tárgyalni. Általában sok szó esett a vállalkozásokról is, s az a vélemény alakult ki, hogy az önkormányzatnak első­sorban a vállalkozások tá­mogatása az igazi hivatá­bad addig közművesítehi egy településen, amíg ezzel párhuzamban nem épül ki a csatornarendszer. A víz­díj jogosságát ugyan elis­merik az emberek, de leg­alább egyharmaddal ala­csonyabbat tartanának mél­tányosnak. TÖBBE KERÜL A vélemények és állás­pontok azt tükrözik, hogy ez a téma még előkerül a pestiek és helybeliek talál­kozásai alkalmával. Ha nem is most, amikor az ön- kormányzati testületek előtt számos gyors döntésre vá­ró kérdés tornyosul. Egye­lőre működésük, települé­sük gondjainak alapkérdé­seit kell megoldaniuk. A csápos kutak pedig ad­dig is dolgoznak. Aszály a következő években is szik­kaszthatja az amúgy is vízszegény, hordalékos ter­mőtalajt. Ha a mezőgazda­ság drágábban öntözi az ültetvényeit, többe kerül az élelmiszerünk. Veszít rajta, aki termeli, esetleg az ára miatt mond le róla az, aki fogyasztaná. Ezekkel az érvekkel bi­zonygatják a Szentendrei­szigeten lakó emberek; ne­kik bizony nem olcsó az újonnan megállapított víz­díj. Az újkori kisajátítások idején meg már nem is kérdezte senki: mit szól­nak a központi döntéshez? Ezt egyszerűen csak közöl­ték velük. Kovács T. István sa, nem pedig az önálló vállalkozói tevékenység gyakorlása. A keresztény­demokraták egy pénzalap létrehozását sürgették a vállalkozók támogatására, különböző finanszírozási célokra — s ezt a többi párt is támogatta. A Kis­gazdapárt jelenlevői szin­tén a támogatások fontos­ságára hívták fel a figyel­met, ők azonban a rend­kívül súlyos szociális hely­zetre, bizonyos rétegek gyor3 elszegényedésére utaltak. Azt hangsúlyozták, hogy a szociálpolitika egész rendszerét új alapokra kell helyezni, s meg kell terem­teni a segítségnyújtás vál­tozatos formáit Példákat is említettek, így a raktárhá­zaik kialakítását, ahol ol­csóbban lehet megvenni miniden portékát, illetve olyan természetbeni jutta­tásokat, amelyek azonnali segítséget biztosítanak. S hogy mennyire a jö­vőformálás szándéka ve­zette a megjelenteket, azt bizonyítja a sok értékes ja­vaslat. Az SZDSZ felvetet­te, hogy legyen egy falu­gazda, aki az építészeti egy­ség, s az esztétikai igény szószólója és őrzője; a ke­reszténydemokraták ka­matmentes kölcsönt szor­galmaztak a Fő úton élő in­gatlantulajdonosoknak — az épületek homlokzatának renoválására. Az MDF a láthatatlan jövedelmek képződésének megakadá­lyozására az ipartestülettel történő kapcsolatfelvételt sürgette, az SZDSZ pedig a munkanélküliek foglal­koztatásának . kérdéseit érintette. Általában az adókkal kapcsolatban azt a véleményt képviselik a pártok, hogy jelenleg —eb­ben az évben — többe ke­rülne ennek az adminiszt­ratív megszervezése, 'mint amennyi adó behajtható lenne. A téma nincs még le­zárva. A költségvetés vi­tája a képviselő-testület február 26-i ülésén folyta­tódik, s majd végleges for­mát kap. Az azonban bi­zonyos: mindig lesz lehe­tőség arra, hogy az érté­kes és megvalósítható, Po- máz életét jó irányban be­folyásoló ötletek helyet kapjanak. Va. É. TAHITÓTFALU bvajci teológus vendég Svájci teológus vendéget vár március 2-ára Tahitót- falu református egyházköz­sége. A vendég német nyelvű prédikációt tart, s a kereszténység és Izrael kapcsolatával foglalkozik. DUNATA.) HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. @ Fogadónap: min den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 138-10€7. És a bajó elment Kultúrházvásár — elvileg Vizáüáspont Száraz erek, kiapadt kutak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom