Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-18 / 41. szám

Az esztergályos nem adminisztrátor Közös otthon a híd előtt A dunakeszi iparosok modern székhazát néhány évvel ezelőtt vásárolták meg. Akkor még a KIOSZ- nak, amelybe kötelező volt a belépés. Ettől függött az iparengedély kiadása. A város körzetében még Főt, Göd mesterei tartoztak a szervezethez. Mióta önkéntes a tagság, megtörténtek az országos változások, nehéz megmondani, hányán, miféle ipart müveinek errefelé. A lakosság örömére vál­na a kis családi magáncé­gek elszaporodása, mert javulnának a szolgáltatások. Csakhogy az önállósághoz szerszám, anyag szükséges. Így aztán máris ott va­gyunk a pénz fogalmánál, s ez okoz legtöbb fejtörést ma, kis országunkban. A Uj névtáblával Oj tábla olvasható a vasúti híd előtt. Duna Men­ti Vállalkozók és Iparosok Ipartestülete. Horváth Jó­zsef esztergályos kisiparos, az elnök, aki szerint az át­alakulás után van ebben az elnevezésben egy kis nosz­talgia is. Mármint a régi iparoskörök emléke iránt. Az elegánsan berendezett klubhelyiségekben néha összejövetelt rendeznek, páran rendszeres kártya- partira gyülekeznek. Ko­moly szerepük van itt a megvásárolt számítógépek­nek is. Kedvező áron köny­velnek a tagoknak, segíte­nek eligazodni a rendele­tek között. Felmentik a szakembereket attól, hogy az érdemi munkájuk he­lyett nyomtatványok be­szerzésével járó utazgatá­sokkal töltsék az időt. Át­vállalják tőlük az ügyinté­zés egy részét. Ez fontos, mert még maga az elnök is így fakad ki néha: — Hát mi vagyok én? Eszter­gályos vagy adminisztrá­tor? Persze tekinthetné még magát a mester sofőrnek, anyagbeszerzőnek, önmaga főnökének. Akár önmaga felmondólevelét is meg­írhatja, ha nem jól men­nek a dolgok. Saját vagyon — Azt ugyanis tudni kell — jegyzi meg beszélgetés közben —, hogy aki ma la­zán fogja fel az önállóságot, az hamar fel is adhatja. A testület, amely termé­szetesen a helyi KIOSZ jogutódjának tekinti magát, A terhek megoszlanak Szennyvízelvezetés közös erőből Nemrégiben Dunaharasz- ti önkormányzatának kép- viselő-testülete Közép-Cse- pel regionális szennyvízel­vezető rendszerének tervét vitatta meg — egyelőre az alternatív koncepció szint­jén. Több település érde­kelt a témában: a Pest­terv által kidolgozott el­képzelések mindegyike Du- - naharaszti mellett Halász­telek, Szigetszentmiklós, Szigethalom, Taksony és Tököl közös társulásával megvalósuló rendszerben gondolkodik. S értelemsze­rűen a belterületek csa­tornarendszerével csak vázlatosan, ám a térségi főművek variációs lehető­ségeivel részletesen foglal­kozik. A legkritikusabb telepü­lés egyértelműen Dunaha- raszti. Sem a csapadékvíz elvezetése, sem a szennyvíz elhelyezése nincs megold­va, ugyanakkor a talajvíz- szint emelkedik, a házi szikkasztók és a talaj ál­lapota romlik — mindez komor következményekre enged következtetni. Ügy tűnik — s ezt a Köjál is megerősíti —, hogy immár elodázhatatlan a csatorná­zás. A település számára — de valamennyinek is — a regionális rendszerhez va­ló csatlakozás a legkézen­fekvőbb; e mellett érvel az is, hogy ez lenne a legki­fizetődőbb. A tervváltozatok három ütemben képzelik el a ki­vitelezést: elsőként a szennyvízelvezető rend­szer, a csővezetékek és az átemelők épülnének meg — kisebb hatásfokú és telje- sí tményű tisztítóberende­zéssel. A második szakasz­ban a mechanikai tisztítást oldanák meg, s kisebb bio­lógiai tisztítókat hoznának létre, végül pedig a teljes kapacitást alakítanák ki, ennek során már biológiai úton tisztított szennyvizet bocsátanának a Dunába — naponta 20 ezer köbméter mennyiségben. A költségek megoszlása a települések között a ter­melődő szennyvíz arányá­ban történik majd — Du- naharasztira 60 millió fo­rint jutna. Lehet azonban a főművek kiépítésére ál­lami céltámogatást igényel­ni, s számolni kell a vál­lalkozókkal is, akik — mint nagy szennyvízkibocsátók — részt vállalnának az anyagiakból. Mozi Dunakeszi, Rákóczi: Feb­ruár 21-én és 22-én há­romnegyed 6-kor és esite 8 órakor: Arachnophobia (szí­nes am. horror), február 23-án és 24-én este három­negyed 6-kor és 8 órakor: Top Gun (színes am. ka­land), február 25-én este háromnegyed . 6-kor és 8 órakor: ölve vagy halva (színes mb. am. krimi), feb­ruár 26-án és 27-én este háromnegyed 6-kor és 8 órakor: Cadillac Man (szín. mb. am. vígjáték). 8 **srsmiissmse iwmi'i" iiiiiwl Szigetszentmiklós. Kos­suth: Február 22-én este 6 órakor és 8 órakor: Élve vagy halva (szín. mb. am. western), február 23-án es­te 6 órakor és 8 órakor: Halálos nyugalom (szín. am. krimi), február 25-én este 6 órakor és 8 órakor: Papa, én nő vagyok (szín. mb. am. vígjáték), február 26-án este 6 órakor: Nincs kiút (szín. mb. am. krimi). Szentendre. Dunakorzó: Február 22-én este 6 óra­kor és 8 órakor: Halálos nyugalom (szín. mb. am. krimi), február 23-án és 24-én délután 5 óx'akor és este 7 órakor: Egyenesen át (szín. mb. am. krimi). nem kényszerül majd va­gyonjogi vitákba. A ház, a berendezések, mind a vá­rosban és környékén lakó iparosság kétkezi munká­jából, adományokból lett a sajátjuk. Adott támogatást a KlOSZ-központ is, amit egyfajta visszafizetésnek tekintenek, a befolyt tag­díjakból. Az itt kiszínesedő szervezeti élet lehet majd a kulcsa a többiek vissza­térésének hisz ez közös érdek. Még szerencse, hogy ez utóbbit az önkormány­zatban is képviseli néhány bekerült kisiparos. Kár, hogy nincs közülük egy sem az ipartestület vezetőségé­ben. A bank előtt Horváth József szerint nem kevés a ma felismer­hető érdek, valamint a ten­nivaló. Az adószabályok komplikáltak. A sok fizetni­való nem serkenti a vál­lalkozókedvet. Az elvégzett munka ellenértékéért pedig a kismesterek is kénytele­nek a bank előtt sorban állni. Ügy gondolják, a hitelpolitika formálóinak tudniuk kellene, hogyha a mester munkát ad, akkor a munkanélküliségen eny­hít. A munkahelyteremtés viszont neki ugyanúgy pénzébe kerül, mint a nagy vállalkozóknak. Az ő fele­lősségérzete még azokénál is nagyobb, mert a munka­társai közt él, velük dolgo­zik. Konkrét példaként s nem, mint panaszt említi Horváth József: — Az én jövedelmem felét is elvitte az adó. A másik feléből szépen meg lehet még ma élni. No de fejleszteni? Azt nem. K. T. I. D U N AJÁ J ^aíito; SZENTENDREI-SZIGET 9 CSEPEL-SZIGET MIKLÓS | 9 DUNAKESZI FÓT • GÖD RÁCKEVE • SZIGETSZENT­Hátrányban a bejárók? Akik rádöbbennek a valóságra „Nagyon tudok örülni, amikor csak úgy, váratla­nul érkeznek.” A mondat szemrehányásként hangzik a szűk kis irodában, ahol hárman hajolnak az iratok fölé. Érkezésem láttán vi­szont magunkra hagy a két munkatárs Hóiba Lászlómé­val, a Pest Megyei Munka­ügyi Központ Szentendrei Kirendeltségének vezetőjé­vel. Eleinte nagyon hivatalo­san fogad, igazolványt kér, mert sohasem lehet tudni, de azért sem sértődöm meg. Nem is tehetem, mert beje­lentés nélkül érkeztem, na­pi tennivalói közepette, amikor nincs ügyfélfogadás. Munka nélkül Érdeklődésem tárgya a munkalehetőségek alakulá­sa a Duna jobb partján. Azt gondolva, hogy errefelé tán több remény kecsegtet azok számára, akiknek sem ro­konuk, sem boldog ősük, sem saját maguk nem tud­tak tőkét gyűjtögetni, koc- káztatnivalójuk még vál­lalkozási segélyből sincs. Egyetlen létalapjuk a fizi­kai erejük, szaktudásuk. Ebből pedig, köztudott, Ma­DUNAHARASZTI ANYAKÖNYVI HÍREK Január hónapban egyetlen pár kötött házasságot: 12-én Busa János és Velezdl Ju­lianna Katalin. Újszülött­ről nincs tudomása a hi­vatalnak — a kismamák többsége valamely buda-, pesti kórházban hozza vi­lágra gyermekét, s a szü­lés eseményéről az illető kerület állít ki anyakönyvi kivonatot. Tíz haláleset történt: Sárközy István 74., Felföl­di Sándor 44., Farkas Fe­renc 86., Morvái Mária 61., Borhi József 76., Gersten- brein József 80., Güsztos Géza 62., Pál Andrásné, sz.: Halász Anna 70., Novák György Pál 62., Zsákai Já- nosné, sz.: Molnos Mária Karolin 97. életévében hunyt el. Tél a Dunakanyarban (Cs. Kovács László grafikája) gyararszágon mindig csak megélni, éldegélni lehetett. Vagyont képezni, tartalékot gyarapítani? Azt nem. A számítógép gyorsan el­végzi a munkát. Hozzák a január 15-éig megismerhe­tő pontos adatokat. Mond­hatna frissebbeket is a ki- rendeltség vezetője, de azt csak hozzávetőleg, ami szá­mára viszont ismeretlen fo­galom. Csak a pontos, pre­cíz munkát szereti, amint azt megsejthettem. Ezért tér ki a kérdés elől is; tulaj­donképpen melyek a vál­ságban lévő cégek itt a vá­rosban és körzetében? — Nem dőlt el. Nincs be­jelentés — közli, de a hang­súlyból azért megsejthetek valamit. Az viszont konkrét információként jut a tudo­másomra, hogy főleg a Bu­dapesten megszűnő helyek munkavállalói keresik fel a hivatalt. Az ingázóik kerül­nek leginkább úgy haza, hogy legfeljebb bevásárló­ként, de semmiképpen sem dolgozni utaznak ezután a HÉV vonalán. Hivatal Szentendrén A kft.-vé alakuló cégek­nél legtöbbször létszám- csökkentéssel kezdik az át­szervezést. A múlt év vé­gén így alakult át a PEFÉM, ahol 38-an vesztették él az állandó, keresetüket. Ki­sebb elbocsátásokra került sor az üdítőital-palackozó Márka Kft.-né1. Ennél na­gyobbak az általános, itt nyilvántartott, 13 telepü­lésre vonatkozó adatok. Ja­nuár 15-ig 101 szakmunkás, 86 betanított, 47 segédmun­kás, öt felső szintű vezető, 14 vezető beosztású, 3 irá­nyító munkakörben dolgo­zó, 29 ügyintéző, 24 alkal­mazott vált munkanélküli­vé. Sovány vigaszként mond­hatnám; ez még mindig sokkal jobb arány, mint ami a bal parton kialakult. Alig százzal több az állás­kereső, mint például odaát a Dunakeszi Házgyár, azaz a Makett Kft. válságba ke­rült, egyetlen üzemében. Csakhogy Holbáné aggo­dalmai a számok növeke­désével egyenes arányban erősödnek. Erre az elmúlt két hét is éppen elég okot adott. Olyannyira, hogy ma már kevés is vele együtt az a három személy, aki alig győzi a munkát, s a nyilvántartáshoz, ügyinté­zéshez az irodagépesítés sem elég. Nem beszélve a telefonról, amiből egy van, s tárgyalás közben állandó­an kapcsolgatják egymás­hoz, ha hívás érkezik. Ké­rik egymástól a vonalat, ha intézkedni akarnak. Már­pedig a külkapcsolat ijt az emberi sorsok miatt na­gyon lényeges. Ismeretlen perspektíva — Sikerül-e munkát ta­lálni a rászorulóknak? — Nem nagyon — mond­ja ki csendesen a kérde­zett. — A régi tapasztalat is az, hogy február végéig, míg a cégek gazdasági ter­vei ki nem alakulnak, nin­csenek felvételek. Az, hogy ezután lesznek-e, bi­zonytalan. Aggasztó a nagy csend. Több kérdés tornyo­sul előttünk. Hogy alakul­nak a hazai és nemzetközi piacok? Tudnak-e a válla­latok munkát adni? Győ­zik-e fizetni dolgozóiknak a felemelt közlekedési bér­letárakat? Fogadja-e a fő­város az agglomerációból bejáró dolgozókat? — Van-e, aki új munka­helyek teremtésén munkál­kodik? Segít-e az idegen- forgalom? Hogy viselik az emberek ezt az állapotot? — Két ügyfelünk már be­jelentette, hogy vállalkozó lett, s pár embert ők alkal­maznak is. Az idegenfor­galmat főleg a vendéglátás jelenti, s itt családi vállal­kozások alakultak ki. Ma­rad a segély, s ha ennek az időszaknak vége, akkor még nem tudjuk, mi következik. Sokan még mindig nem fogták fel, mi történt ve­lük. Csak amikor már a ti­zedik munkahelyen jelent­keznek, s azt látják, hogy az ötvenedikek a sorban, akkor döbbennek rá a nyers valóságra. Kovács T. István Fomázi tervek Feléledő tűzoltóság A megszűnés fenyegetett­ségében vegetáló Pomázi Tűzoltó Egyesület jobb na­pok elé néz a jövőben: az önkormányzat egymillió fo­rinttal támogatja működé­sét. Az összegnek már meg­van a helye is; jó kapcso­lataik révén, jutányosán ennyiért kapják meg azt a DAF típusú, alig használt tűzoltóautót, amely új álla­potában 16 milliót ér. A géppark ezenkívül még bő­vül egy Opel Blitzzel is — ez a tűzoltókocsi ajándék­ként érkezett Németország­ból. A tervek szerint bővítik majd a létszámot is, szeret­nének felvenni híradó- ügyeletesi státusba öt hiva­tásos tűzoltót. Mivel azon­ban bérüket — fejenként évi 120 ezer forint — nem tudja fedezni az önkor­mányzat, így Csobánka, Budakalász, Pilisszentke- reszt és Pilisszántó önkor­mányzatainak közreműkö­dését kérik a pomáziak. Lévén évente — települé­senként — hat-nyolc tűz­eset történik, így vélhetően a tűzoltás korszerű feltéte­leinek megteremtéséhez ezek a községek is hozzá­járulnak, mert érdekeltek. Remélhetőleg mielőbb lét­rejön az egyezség, s meg­történhetnek a konkrét lé­pések. DUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. @ Munkatársaké Vasvári Éva és Kovács T. István. $ Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Op. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 138-1067.

Next

/
Oldalképek
Tartalom