Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-18 / 41. szám

DABAM ^Siina MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON A nyomda nem küld e! embereket (I.) Menekülés előre Előbb volt a megtorpanás, aztán jött a zuhanás. A megtorpa­nást sokan nem fogták fel, csak a zuhanás elején kezdtek el aggódni. Mára már a bizonytalanság érzetén is túl vagyunk, már félünk. Mindenekelőtt a munkanélküliségtől. Mert már az az alkotmányos köldökzsinór is rég elszakadt, amivel a munkához való joghoz kötődtünk. A jog ugyan ma is léte­zik — papíron —, csak munkáltató nincs már, altit kötelezni lehetne a létszámdús, veszteséges gazdálkodásra. A munkanélküliség réme mindenütt kísért, ám vidé­ken még felfokozottabb. Dabason is, noha Dabas Úgymond város, ráadásul szomszéd a fővárossal. Ez utóbbi mind kevésbé előny, a pesti vállalatok zöme csak úgy alkalmaz már vidékit, ha nem tart igényt az utazás térítésére. A Dabas— Budapest havi vonatbér­let és a BKV-bérlet — 7000 forintos nettóbérekkel szá­molva — megfizethetetlen, azaz nem éri meg az in­gázás. Maradni tehát hely­ben, amíg van hol. De hol? Dabason pillanatnyilag a nyomda tűnik a legstabi­labbnak. Viszonylag stabil­nak. Az a nyomda, melyet két-három évvel ezelőtt so­kan csak ugródeszkának tekintettek. Mert — ez volt a fő ok — kevesebbet fi­zetett, mint a pesti nyom­dák, noha a vállalat nyere­séges volt, lett volna miből többet fizetni. Hogy miért nem fizetett? Ma már vilá­gos: nem fösvénységből bánt csínján a vezetőség a bérekkel, nem oktalanul tartott vissza a nyereségből mind többet. A vezetők időben meg­érezték a csúszás veszélyét, a krízis közeledtét. Fel­mérték, hogy egyetlen mód van a túlélésre: az előre menekülés. Az utolsó pil­lanatban milliós nagyság­rendű beruházásokat eszkö­zöltek, olyan technikai hát­teret teremtettek, mellyel ma időben, minőségben el tudnak bármilyen igé­nyes munkát vállalni. És még is is „telt ház” van gondokból, a kapacitás egy része nincs lefedve. Igaz, közben nagy hírű nyomda­vállalatok jutottak csődbe, s százszámra kerültek nyomdászok az utcára. A Dabasi Nyomdából még sen­kit nem küldtek el, hacsak- nem fegyelmi vétségért. — Emiatt a tartozásaink összege 30—50 millió forint között mozog. Ám 1990 vé­géig ez senkit sem érdekelt, nem vett igénybe bank­kölcsönt, hogy kiegyenlítse. Mert a késedelmi kamat csekély volt, jóval keve­sebb, mint a bankhiteleké. Január 1-jétől fordított a helyzet. Ez majd serkenti a fizetökészséget. A fizetésképtelenség ke­zelésének ismert egy vi­szonylag biztos módja; sok megrendelővel kell együtt­működni. Ha az egyik nem fizet, még mindig ott van a többi. Ráadásul — kis megrendelőkről lévén szó — a kintlevőség sem rúg túl magasra. Ezt a straté­giát alkalmazzák ma Daba­son. SLÁGERKÖNYVEK — Évekkel előbb négy-öt megrendelőnk volt. Ma át­lag nyolcvan. Kis meg­rendelők, de jól megnézik, hogy mibe vágják a fejszét. Csak slágerkönyveket je­lentetnek meg, amiben ke­vés a rizikó. Nálunk ké­szülnek például az oly nép­szerű Claire Kenneth-köny- vek, vagy a Glatz Ferenc nevével fémjelzett Magya­rok Európában sorozat. Ki­léptünk az egysíkú könyv­készítés keretei közül. Igé­nyes, drága folyóiratok megjelentetését is vállaljuk. Dabason készül a Sakkélet és a Galaktika, állandó partnerünk a Rokker club és a Tambo kiadója (két népszerű holland képes­lap). VERSENYEZNEK A megmaradást célozza az a két kft. is, ami daba­si inspirációra jött létre a közelmúltban. Az egyik magyar partnerrel a ha­zai, a másik belga társak­kal a belga és angol piacok­ra igyekszik betörni. — A megrendelő-szállító kapcsolatában lényeges elem a számlakiegyenlítés módja. A magyar joggya­korlat nyolc napot ír elő. Ez egy piacgazdálkodási fikció- Meg kell teremtenünk az áru- és pénzügyi folya­matok összhangját. Ezért, megbízható, leinformált megrendelőknél hosszabb távú számlakiegyenlítési feltételeket adunk. Ez is egyik formája a sikeres piacépítésnek. 1VIatula Gy. Oszkár (Folytatjuk) TARTOZNAK — Tavaly nyár végén be­szélgettünk utoljára. Nem volt túl optimista. Ma de­rűlátóbb? — kérdezem Bá­lint Csaba igazgatótól. — örökös pesszimizmus­ban nem lehet élni, főleg nem vállalatot vezetni. De­rűlátásra sincs sok okom. A helyzet nem javul, csak romlik. Közben megtanul­tam együtt élni a gondok­kal. ) A gondok egyike az álta­lános fizetésképtelenség. A Dabasi Nyomda kintlevősé­ge 60 millió forint. Ez az éves összforgalomnak 10 százalék-’ Márciusban próbarendelés Mint már előzetesen hírt adtunk róla, Béky László természertgyógyász előadást tartott az újhartyáni kul- túrházban. Röviden bemu­tatta a különféle termé­szetes gyógymódokat, hang­súlyozta a mozgás és a kor­szerű táplálkozás jelentő­ségét. Néhány példát említett a gyógynövények használa­táról, például a cukorbe­tegséget gyógyító gyermek­láncfűről, valamint az aku- presszűrás pontokról — utóbbit azonban kevesen értették. Nem kell azon­ban sokáig várniuk a rész­letesebb információkra, mert a természetgyógyász március elején próbaren­delést tart, ahol a gyógyí­tás mellett személyre szóló tanácsokat is ad majd az otthon végezhető öngyógyí­tással kapcsolatban. Táborfalva rendet akar Megye széle, világ vége Száz év nem idő, kivált akkor nem, ha a szomszéd 1424-ből datálja az alapító kutyabőrt. Persze az nem kizárt, hogy az a 394 személy is Örkényi volt eredetileg, akik 1880-ban, a Pálóczi-birtok fel parcellázása során kerültek Táborfalvára, amit akkor nem így hívtak, és még sokáig nem is volt önálló település. 1936-ban, amikor vasútállomást kapott, az indóház homlokzatára még azt írták: Örkénytábor-Csurgai major. Je­lenlegi nevén 1949-ben lett önálló település, formáját tekintve az ország egyik leghosszabb községe. Tíz kilométer az össz- hossza, mely 139 tanya jellegi külterületet foglal magába. Ebből is könnyű következtetni, közigazgatásilag meglehetősen bo­nyolult ekkor*, terület és 3600 ember ügyes-bajos dolgát intézni. Tavaly január 1-jéig kényszerházasságban élt Örkénnyel, ami sok szem­pontból nem volt előnyös. Utólag kiderült, volt en­nek a mostohagyereki stá­tusnak előnye is. Egyesek részére. Mert nem ült a nyakukon tanácsi hajcsár, nem volt rendőrőrs, szóval nyugodtabban lehetett hor­gászni a zavarosban, mint manapság. — Sokan mondták már: minek jöttetek, kinek volt rátok szüksége — mesé­li Faragóné Kundra Eri­ka, a község jegyzője. — Azelőtt nem volt itt gazda, mindenki azt csinált, amit a kedve diktált. Nem vol­tak hozzászokva az olyan ultimátumokhoz, amit a napokban adtunk ki: feb­ruár 15-ig köteles minden­ki rendbe tenni a háza előtti útszakaszt. Évtizedes sóderrakások, korhadó fa­rönkök, limlom „ékesíti” az utcákat. Most majd el­takarítják, vagy ha nem, bírságot fizetnek. — közelebb vigyék Euró­pához. A „magasabb szintre” jele­lemző eset, mely Faragóné­val történt meg 1984-ben. Mint friss diplomás Tábor­falván kívánt munkát kap­ni, lévén, hogy ide jött férjhez. — A megyei tanács sze­mélyzeti osztályán leálltak velem vitatkozni, azt sem tudták, hogy Táborfalva Pest megyéhez tartozik. Eb­ből könnyű lemérni, meny­nyire a szívükön viselhet­ték más vonatkozásban is a község sorsát. Á&jk w két vál- gyerekek W. Persze nem mindenki tartozik a morgolódó tábor­ba, a többség méltányolja az új önkormányzat rend­csináló igyekezetét. Amibe nemcsak az utca rendezése tartozik bele, hanem más urbanizációs törekvések is. Például az, hogy legyenek végre Táborfalva telefonjai is bekapcsolva az országos crossbarhálózatba. — Mindössze öt kilométer­re vagyunk a megyehatár­tól, az első Bács-Kiskun megyei település Felsölajos. Jóval kisebb mint mink, mégis van telefonja. Fia valakihez mentőt kell hív­ni, hamarabb elérünk a felsőlajosi fülkéhez, mint amíg telefonösszeköttetést teremtünk Dabassal. Ezért viszont nem Örkény a hibás, időben messzebb és magasabb szinten kelle­ne a vétkeseket keresni, akik évtizedekig nem tettek semmit, hogy a térséget — legalább a telefon szintjén — Évtizedekig tásban jártak a iskolába. Egy zárt telepü­lésen ez nem gond. De kép­zelje el egy itteni hét-nyolc éves gyerek helyzetét, aki télen, este botorkál haza valamelyik külterületi ta­nyára. 1989-ben végre kap­tunk pénzt egy új szárny megépítésére, amiben 1990. szeptember elsején meg­kezdték a tanítást. Meg­győződésem, hogy társköz­ségi viszonyban még most sem lenne kész. Ahhoz kel­lett egy Jani bácsi, aki kézben tartja a dolgokat. (Laczkó János polgármes­terről van szó) Mellesleg nyolc és fél millió forintos beruházása nem tudom, mi­kor volt utoljára a község­nek. Az önkormányzat nem tétlenkedik, közbenjárásuk­ra rövidesen lesz rendőr­őrs is a községben, a Pest Megyei Rendőr-főkapitány­ság pénzzel járult hozzá a szolgálati lakáshoz. Meg­hirdették a védőnői stá­tust, melyhez egy szép, há­romszobás lakás is tartozik. A 13 563 ember egészségügyi ellátásához — a körzeti or­vos mellett — feltétlen szükség van egy állandó jelleggel Táborfalván lakó védőnőre is. m, w Vonaton Táborfalvától Pestig másfél óra az út. Kecskemétig kevesebb. Túl a helyi önkormányzat igye­kezetén, a megyeiek is töb­bet kell törődjenek az itt lakók sorsával, mint az elő­dök tették. Különben Tá­borfalva könnyen átpártol­hat Bács-Kiskun megyé­hez. Matula Gy. Oszkár Februárban Fogadónapok Dr. Fodor István, Pest megye 14. sz. választókerü­letének országgyűlési kép­viselője ezúton hívja meg ócsai és Örkényi választóit a február havi fogadóna­pokra. Ócsán február 20-án 17 órától a szabadidőköz­pontban, Örkényben feb­ruár 27-én 17 órától a mű­velődési házban várja váj* lasztóit. Figyelmesség Születésnap Ócsán Megint egy esemény, melyről lekéstünk! Még­hozzá rendhagyó esemény. Helszín az ócsai égetőhe­gyi Espereskert utca, itt építkezett és itt él a Pus­kás család. Puskásék Er­délyből, Sepsiszentgyörgy- ről települtek át 1987 nya­rán. Tévedés ne essék, nem az az esemény, hogy Pus­kásék itt laknak. Hanem a kislányuk születésnapja. DABASI HÍRLAP Verető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. ® Munkatárs: Pachner Edit. @ Fogadónap mindea hétfőn 14-íö! 17 őráig a szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. VII!. kér.. Somo­gyi B. u. fi. sz. Ff.: 311. ír. sz. M4G. Telefon: 138-2399/283 OMMWBaiarew Az ócsai váróterem és forgalmi iroda 3 éve ideig­lenesen egy faházban mű­ködik. Víz, WC nincs bent Tíz-egynéhány méterrel ar­rébb van két emésztőgód- rös illemhely. Nyáron a kinti falikút is használható, télen azonban rendszerint befagy. Az utasok és a vas­utasok alig várják, hogy végre felépüljön a jelen piilanatban félig kész ál­lomásépület. A vasutasok valószínűleg egy fokkal jobban, mert egész napju­kat itt töltik. — Mikorra ígérték az új épület átadását? — kérde­zem az ügyeletes forgalmi szolgálattevőtől, Barizs Já­nostól. — Az eredeti határidő 1990 vége volt. Az el(*- irá nyzott pénz azonban már nem elegendő, meg­emelkedtek az anyagárak, némelyik építőanyag hiány­cikk. A többletköltséget a vasútnak kéne előteremte­nie, de egyelőre még a ja­nuár 1-jére ígért 25-30 szá­zalékos bérfejlesztésre sem tellett. — Ez tény vagy csak fel­tevés? Várják az új állomásépületet Létszámstop és túlóra — Nézze, lehet, hogy me­gint márciusig várnak — a korábbi évek gyakorlatát követve —, és visszamenő­leg fizetnek. Ezt azonban tisztességtelen eljárásnak tartom. — Miért? — Mert csak az alapbé­rünk különbözetit kapjuk meg. A mi jövedelmünk alapbérből, műszakpót­lékból és túlórából tevő­dik össze, utóbbi kettő az alapbér bizonyos százaléka. Januárban és februárban, amikor pedig már érvé­nyes a béremelés, a ko­rábbi alapfizetésükre szá­molják. a túlóráit is, a mű­szakpótlékot is. — Milyen sűrűn túlóráz­nak? — A túlóra itt minden­napos kötelesség. Az én munkakörömben négy em­bernek kéne lennie, he­lyette hárman vagyunk. A kollégámnak a raktári teen­dőket is el kell látnia, mert ott is eggyel kevesebben dolgoznak. Ugyanakkor több embert nem lehet föl­venni, mert létszámstop van. Ügy gondolom, a le­építést nem itt kéne elkez­deni, nálunk bőven akad­na munka — Hány éve dolgozik a vasútnál és mennyi a ke­resete? — Huszonhat éves mun­kaviszonyom van. Az ala­pom 11 ezer forint, ha eh­hez hozzászámolom a túl­órát és a műszakpótlékát, nettóban kapok 12-13 ezer forintot. — És ön? — fordulok a pénztároshoz, Szágos Gá- bornéhoz. — Nekem 12 éves mun­kaviszonyom van, 7 éve dol­gozom' itt. Az alapfizeté­sem 8350 forint, erre én csak délutánospótlékot kapok. Mindennel együtt a nettó fizetésem 7 ezer fo­rint. — Tapasztaltak a benzin­áremelés és a vonatjegy­árak emelése után forga­lomingadozást? — Nem. Benzináreme­lés után nem utaztak töb­ben vonattal, most pedig hogy drágább lett a vas­út, nem csökkent a forgal­munk. Akinek muszáj utaz­nia, utazik, a körülmé­nyektől függetlenül. — Mennyi lett a bérlet ára? — Most 2110 forint a ha­vijegy Kőbánya-Kispestig. A vállal a tok ebből 1815 fo­rintot térítenek. De ki tud­ja, meddig? (pachncr) Csenge, a harmadik gye­rek már itt látott napvilá­got, Öcsán, 1990 február elején. A születésnapi ünnepsé­gen képviseltette magát az önkormányzat is, maga dr. Búza Attila polgármester gratulált a szülőknek, a jó­kívánságokat megtoldva egy 3000 forintos takarékbetét­könyvvel. Lingvai Pál, aki levélben tudósított az ese­ményről, azt is leírta, a polgármester közvetlen, ba­ráti szavai példaként mél­tatlak a Puskás családot, akik átlagon felüli szorga­lommal és erőfeszítéssel te­remtettek maguknak ott­honit egy idegen közegben. Az érdem közös a köz­séggel, melytől jutányos áron kaptak telket, áz épít­kezéshez pedig a katolikus egyház járult hozzá, a sze­gedi püspökség jelentős, hosszú lejáratú kölcsönt utalt ki a részükre. Az önkormányzat figyel­mességéhez az Ócsai Kul­turális Egyesület is társult. Az ő ajándékaikat és vi­rágjukat is dr. Búza Attila adta át. Ezt követően a kollégák nevében Pintérné Szabados Éva tanítónő kö­szöntötte az édesanyát és kislányát. Puskás Il'oria is a helyi általános iskola tantestületéhez tartozik, ré­gi álma vált valóra: sza­badon taníthat magyarul egy magyar osztályban. Pintérné sem csak szép szavakkal érkezett, aján­dékot is hozott. Kiegészít­ve mindezt egy verssel, Jó­zsef Attila Altatójával amit ő tanított be, és Bejó Pisti III. osztályos tanuló mondott el az ünnepelt- nek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom