Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-18 / 41. szám
Se béke, se szabadság Bizony nem. Miért? Mert nem kell. Legalábbis Nagykovácsiban nem — ha jól értem. Azt olvasom ugyanis saját lapunkban, a híroldalon (Segített a Polgár Egylet; Űj címre megy a levél), hogy Nagykovácsiban is kikérték a lakosság véleményét az utcanevek megváltoztatásával kapcsolatban. Lett tehát a közvéleménykutatás után a Marx közből Nagyszénás utca. az Úttörő közből Diófa köz, a Gorkij útból Szent Anna utca, a Lenin térből Kolozsvár tér. Eddig — józan ésszel — követhető a dolog, érthetők az indítékok. Hanem ezután! Megáll az ész... Értetlenül áll. Miért nem kell a Béke utca? S az új neve miért éppen Száva utca? A Béke dobva, ide nekünk a Szávát? Aztán még ácsorog kicsit az ész, és ámul. Merthogy nem kell a Szabadság sem. A Szabadság tér ezután Templom tér lesz. Semmi bajom a hit házával. De azért a szabadság eszméjét még hiba lenne tán sutba dobni... Megfejthetetlen rejtély. Tán nem is érdemes a gordiuszi csomó kibogozásával bajmolódni. Elvégre Nagykovácsi polgárai tudják, milyen nevű utcákban szeretnének lakni. S lehet, a történelem őket igazolja majd: tovább folyik medrében a Száva, s tovább áll a templom, mint ameddig béke lesz és szabadság. Ne adja az ég! (vasvári) Megszűnnek a gyakorlat helyszínei Hová lesznek a szakmunkások? A most végző nyolcadikosok jelentkezési lapjának legkésőbb február 16-ig kell beérkeznie a szakmunkásképző iskolákba. Mivel idén körülbelül ezerrel kevesebb nyolcadikos végez, mint tavaly, várhatóan részben emiatt csökken a jelentkezők száma. A jövő szakképzett munkásainak kineveless elé mégsem ez gördít igazán akadályt, hanem az, hogy a szakmunkástanulóknak hovatovább nem lesz módjuk a tanévek során az üzemi termelési gyakor a- tet hol megszerezniük. Mind kevesebb gyár, üzem, vállalat köt szerződést szakmunkásképző intésetek kék Láncon lóg a finomság A jó bornak nem kell cégér, tartja a régi közmondás, a hamburgernek viszont kimondottan előnyös. Mert aki Cegléd belvárosaA híd elválaszt? A határainkon túl, a szomszédos országokban élő magyar ajkú kisebbség és az anyaország között, mint azt mostanság oly gyakran emlegetjük, a közös anyanyelv az összekötő híd. E híd pillérei az újságok, folyóiratok, könyvek. Ha ezt a híd szerepet komolyain vesszük, és azt is komolyan vesszük, hogy a nemzeti kisebbségeknek jogúit van az anyanyelvűk ápolására, az anyaországnak meg kötelessége ezt elősegíteni, akkor nyilvánvalóra határ egyik oldalán som közömbös, mennyi magyar nyelvű sajtótermék és könyv jut el a nemzetiségekhez, hogyan jut el, és mennyiért. Az.t gondolhatnánk, a megváltozott körülmények ezekben a kapcsolatokban ugrásszerű javulást hoztak. Ha így gondoljuk (s ez lenne a normális), akkor sajnos óriásit csalódunk. A Szlovákiába, Kárpát-Uk- rajnába, Erdélybe vagy a Vajdaságba irányuló hazai újságforgalom a töredékeire esett vissza, úgyszintén a könyv- és folyó- lratforgalom is. És nem azért, mert a szomszédos államok illetékes szervei akadályozzák a rendes és erőteljes forgalmat. A drámai visszaesés okai mi vagyunk, anyaországiak. Mégpedig roppant egyszerű módszer révén. A külföldre megrendelhető (előfizethető) lapok ára ugyanis olyan mértékben növekedett, hogy azt egyszerűen nem lehet odakint megfizetni, illetve ráadásul még kemény valutában kellene leszurkolni az előfizetési díjat. A folyamat már tavaly elindult, s most tetőzött. Ennek köszönhető, hogy például a napilapok összesen közel húszezres előfizetői létszáma mostanra mindösze pár százra esett vissza, hogy a két éve még majdnem huszonnégyezer MET Üjság előfizetőiből kevesebb mint hatszáz máradt, s hogy kiürültek a magyar könyvesboltok polcai Pozsonyban, Beregszászon, Kassán, Újvidéken. Az árak drasztikus emelkedését jól érzékelteti, hogy a Magyar Posta Szlovákiába 17, Romániába vagy Kárpát-Ukrajnába pedig 22 forintot kér egyetlen napilappéldány szállításáért, egy folyóirat szállítása pedig 45 forintba kerül. Ezt természetesen meg kell valakinek fizetni, s ez a valaki a kinti vásárló. Jelenleg ott tartunk, hogy egy napilap kinti éves előfizetése megfelel egy, az átlagnál lényegesen jobban kereső értelmiségi havi fizetésének. Ha erre van valutája. Az összekötő szerepre hivatott híd, az anyanyelv tehát e pillanatban inkább elválaszt, semmint utat nyit. A helyzet (feltehetőleg) nem tudatos lépések eredménye. Talán még csak nem is a lassan már megszokott hozzá nem értés következménye. Leginkább talán az gyanítható, hogy itt is egy kihatásaiban végig nem gondolt, szemellenzősen, szűklátókörűén létrehozott intézkedésről van szó. Bizonyos (eleve nem vitathatatlan) financiális elveket automatikusan átvittek nagyon érzékeny és igen bonyolult ösz- szeíüggéseket magukba foglaló területekre. Ezek után nem csodálható, ha pozsonyi, nagyváradi, újvidéki magyar ajkú ismerőseim azt mondják: — Csak a szátok jár, de ténylegesen bizony magunkra hagytok bennünket. (takács) ban megpillantja a hatalmas, szezámmagos, ke- tchuppal, salátával és uborkával díszített óriáshamburgert, biztos, hogy éhes lesz, és úgy fogja szájába tömni a Burger Kingben vásárolt étket, mint ahogy azt a falból kikönyöklő úriember teszi. Cegléden divatba jöttek ezek a szellemes cégérek. Amelyek — valljuk be — sokkal szim- patikusabbatk, mint a neonbetűk, amelyek amúgy is egy idő után foghíjasán hirdetnek. (Erdősi Ágnes felvételé) Az aggasztó országos jelenség Pest megyét sem kíméli. A legnagyobb szakmunkásképzőket, a gödöllői 202-es, a váci 204-es, a ceglédi 203 as és az érdi 220-as iskolát igen komoly gondok terhelik emiatt. A helyzet súlyosságát növeli, hogy az üzemek és gyárak sokszor tanév közben bontják föl az iskolával kötött szerződést, ezért félbemarad a szakmunkástanulók képzése. Például Vácott fordult elő, hogy a három évre tervezett képzést a mostani tanév közben kellett félbeszakítani, mert az iskolához kapcsolódó selyemipari vállalat váci bélésszövő gyára megszűnt. Ezzel nemcsak az ott dolgozók, hanem a diákok is képtelen helyzetbe kerültek, méghozzá önhibájukon kívül. Ugyan mihez kezdjen hirtelen-hamarjában az a harmadéves diák, akinek mindössze fél év hiányzik a szakmunkás-bizonyítványa megszerzéséhez? A legkilát ás talanabb helyzetben lévőket áthidaló megoldásként, tűzoltásként most a megyei polgármesteri hivatal gyorsított szakmunkásvizsgára javasolta. Ez a hercehurca a fiatalok boldogulási esélyeit rontja, a szülőkre pedig nyilván új anyagi terheket ró az utazási és az egyéb taníttaiási költségek növekedésével. A szakmai gyakorlatszerzés veszélybe kerülésével most ezek az esélyek tovább romlanak. Mind kétségesebbé válik, hogy az iskolaváltás miatt megmaradnak-e eredetileg választott szakmájukban, és elsajátíthatják-e a szakmai fogásokat, de nem kontár-, hanem mesterfokon. Ha a kormányzat rövidesen nem szab gátat a szakmunkás- tanulók képzését gátló tényezőknek, akkor hamarosan kivesznek Magyarországról a szakmájukat értő fiatal munJcások. — kk — Vak fegyverek Trójában kezdődött. Amikor a szövetséges görög hadak tízévi ostrom után végre (a csavaros eszű Odüsszeusz fatló- trükkje segítségével) bevették Tróját, kardélre hányták a város lakóit. Ártatlan polgárok haltak meg az ádáz és számukra értelmetlen görög— trójai viszályban. És folytatták a Biblia népei, elfoglalt városok lakóinak leöldöklésével. Folytatták a rómaiak Karthágó elpusztításával. Folytatták a középkor háborúiban a zsoldosok szabad prédájára adott városok semmiben sem vétkes civil lakosságának gvötrésével-gyilkolásával. Görög dárdáik, kétélű kardok, nyilak, alabárdok, buzogányok, nyílpuskák, törökök, s aztán puskák, pisztolyok — e vak fegyverek irtották a magatehetetlen, vétlen polgárokat, háborúk ezreiben, az emberiség történelmének évezredein át. Cortez Indiánokat öldökölt, a törökök fegyvertelen magyar parasztokat. A fegyvereknek mindegy volt, martalócok vagy csecsemők vérében mártóznak. Mindegy volt azoknak a gránátoknak, melyeket százhúsz kilométerről lőttek Párizsra a németek az első világháborúban, hogy hány békés polgári lakóházat döntenek romba. Mindagy volt a német zeppelinekről Londonra ledobott bombáknak, hánv civil életet oltanak ki. A második világháborúban Londonra zúdított német bombák, majd a V—1-ek és V—2-k sem válogattak. Polgári életek ezrei estek áldozatul. Értelmetlenül bombázták romhalmazzá a németek Coventryt, s jóval később az angolok Drezdát, ahol egyetlen éjszakán talán kétszázezret is elért a civil halottak száma. Budapest 1944—45-ös ostromakor közel húszezer civil halt meg. Varsó a háború előtt egymilliós lakosú város volt. A háború után ICO ezren maradtak. Leningrádban kiléncszázezren pusztultak el a blokád alatt. 1956-ban Magyarországon ösz- szesen körülbelül 2500 halottja volt a harcoknak. Most pedig Bagdadra és más városokra hullanak a bombák, rakéták. Ezek is éppoly vakok, mint a görög dárdák voltak. De ezek a bombák csak következmények. Az iszlám hőse számára nem sokat jelent az emberélet. Irak messianiszti- kus szerepben tetszelgő ura szemrebbenés nélkül telepít polgári lakosokat katonai objektumok mellé, fölé. Ha emiatt az élő pajzs miatt esetleg nem bombázzák ezeket az objektumokat, az jó. De még jobb, ha mégis bombázzák, mert akikor álszent propagandát lehet űzni az ártatlan (és semmi ellen védekezni nem képes) civilek hoítttastei- vel. Ezenközben pedig nyíltan lehet rakétákkal támadni izraeli és szaúd-arábiai városok polgári lakosságát — merthogy a Scudok eddig még sosem irányultak katonai célpontok ellen. A vak fegyverek mostanra sóikat fejlődtek, és lézerszemet kaptak. De a lézerszemr.ek is mindegy, civil vagy katona. A fegyver vak — de aki lesújt vele, aki kilövi, s útjára küldi általa a halált, az nem vak. Nem voltak vakok a Tróját feldúló görögök. Nem vak Szaddam Husszein. Nem vakok a szövetséges erők parancsnokai. De ez a vak fegyverek ártatlan civil áldozatainak kiszolgáltatottságán semmit nem segít. (takács) Sajnos hozzáedzödt&nk o brutális bűncselekményekhez, de még ilyen körülmények között is megdöbbentünk múlt év utolsó hónapjában a postakoc&irab- lás hallatán. Az egész ország sajnálattal és aggodalommal vette tudomásul, hogy súlyos sérülésekkel fekszik egy kórház intenzív osztályán a megtámadott gépkocsivezető, akit felkészületlenül és védtelenül értek a lövések. Hiszen a pénzszállító kocsit nem kísérték fegyveres őrök. Fegyveres kíséret Éppen azokban a napokban, mikor megtörtént a rablás, született meg a bíróságon egy új cégbejegyzés: megalakult a Szolid elnevezésű Vagyon és Tűzvédelmi Kft. Ebben a társaságban alapító tagként vesz részt a Pest Megyei Rendőr-főkapitány ság, további tagjai pedig: a Dunatours, a Duna élelmiszer KV., a Fogyasztási Szövetkezetek Pest Megyei Szövetsége, a Pest Megyei Ipari Szövetkezetek Szövetsége, a Skála Coop, a Szentendrei ÁFÉSZ és a Texgráf. Januárban kezdte meg tevékenységét á szervezet a fővárosi Csengeri utca 45. szám alatti helyiségben, melyet a Pest Megyei Ren- őr-főkapitányság bocsátott a rendelkezésükre. — Milyen szolgáltatást vállalnak? — kérdeztük Ringhoffer Zsolt alezredest, a kft. ügyvezető igazgatóját, a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság bűnmegelőzési alosztályának a vezetőjét. pV#> «t /*<'»! z«*.**'/» 1H-SÍ! Mit tud a Szolid V — Az ilyesfajta tevékenységnek nálunk nem volt semmiféle előzménye, a társaságot nyugati mintára terveztük. A Szolid szervezet jogi személyek kft.-je, és teljesen nyitott. A társaság tagjai adták össze a több mint egymillió forintos alaptőkét, de vállalunk szolgáltatást olyan cégek vagy személyek számára is, akik alkalmi megbízatással fordulnak hozzánk. Fegyveres kíséretet adunk a pénzszállítmányokhoz, s így nyilvánvaló, hogy a rossz szándékú emberek nagyon meggondolják érdemes-e megkísérelni bármiféle támadást? Nyilvánvaló ugyanis, hogy számításba kell venniük; Ha támadnak, vissza is lőhetnek rájuk. •— Kik adják a fegyveres őrséget? Pisztoly a szájúba — Elsősorban a még nem túl idős és akcióképes nyugdíjasaink, másodsorban szabadidős aktív rendőrök. Ez esetben azonban természetesen vigyázunk arra, hogy ne szolgálatot követően, fáradtan vállalják, illetve kapják a különmegbízatást. Jelenleg már több mint száz emberre számíthatunk ilyen formában, de szükség esetén bővíteni is tudjuk a kört. — Mit jelent a cég neve a Szolid Kft.? — Kétféle értelmezésre is gondoltunk. Módszereink szolidak, csak végszükség esetén kerülhet sor fegyverhasználatra. Másrészt az áraink is mérsékeltek. Egy fegyveres őr óradíjaként 200-220 forintot számítunk. Ügy véljük, ennyit mindenképpen megér a biztonság. Londoni munkára — Mif nem vállalnak? — Például azt nem, hogy behajtsuk bármelyik ügyfélnek a kívánságára az adósságokat. Ez esetben ugyanis könnyen kerülhetne sor jogszabályba ütköző cselekedetekre. Gondolok itt például arra az esztergomi ügyre, amikor valakik úgy akartak tariozás-visz- szafizetést kikövetelni, hogy pisztolycsövet dugtak az adós szájába, mondván: fizetsz. vagy lövünk! Nem vállalunk továbbá magán- nyomozói tevékenységet sem, bár ilyen igények lennének, nemcsak magánügyekben, hanem a gazdasági életben is. — Tervezik-e a szolgáltatások körének a kibővítését? — A pénzkíséret mellett jelenleg, is megbízás alapján védünk objektumokat és személyeket. Kiképezünk embereket speciális feladatok ellátására, hiszen ennél a szolgálatnál semmin sem szabad meglepődni. A közlekedésben vállalunk olyan megbízatást, hogy elszállítjuk a tilosban parkoló járműveket. Nyugati mintára tervezzük annak kivitelezését is. hogy lebilincseljük a tilosban parkoló autókat, melyeket azután csak a bírság kifizetése után lehet újra használni. Londonban például ezt a módszert már régen alkalmazzák. Előnye az elszállítással szemben, hogy nem sérülhet meg a gépjármű. Foglalkozunk speciális zárak, jelző- és riasz- tószerkezetek, berendezések felszerelésével és elterjesztésével is, már a közeljövőben. Tervezzük továbbá az úgynevezett trezorszolgáltatás megtervezését is. Gyakorlatilag ez azt jelenti majd, hogy ha valaki hosszabb-rövidebb időre, akár csak hétvégére elutazik, eltávozik az otthonából nálunk biztonságba helyezheti az értékeit. Ga. J.
