Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-16 / 40. szám

így télidőben természe­tes látvány, amint vastag füstcsíkok szállnak a ta­nyai épületek kéményeiből. Érdekessé akkor válik a dolog, ha tudjuk, az illető tanyát történetesen nem lakja senki. Érthető tehát, ha a nyársapáti Daru-dűlő­nek nevezett tanyarészen kí­sértetiesen hatott a D. S. nyársapáti polgár télen le­zárva tartott portájáról bo­dorodó füst. Pontosabban, az már akkor nem volt lezárva. A gyanús mozzanat tisztázásá­ra helyszínre érkező rend­őrök, Szűcs Balázs törzs­zászlós és a körzeti megbí­zott Tóth Sándor zászlós megviselt állapotban, kife­szítve találták a főbejárat ajtaját. Valakik szemmel láthatóan berendezkedtek az épületben a gazda meg­kérdezése nélkül. Mást nem tehettek, lezárták a tanyát. Két nap múlva Cs. A. he­lyi lakos telefonált a kör­zeti megbízottnak, jöjjön, mert a kémény ugyancsak füstöl ám. A zászlós éppen tojásrántotta reggeli köze­pette toppant be. Nők és férfiak falatoztak jóízűen a konyhaasztalnál. Kettejük fizimiskája már ismerős volt a rendőrnek, az előző napok egyikén igazoltatta a község vasútállomásán az elhanyagolt külsejű idege­neket. — Tartson velünk a zászlós úr — invitálták az asztalhoz, cseppet sem za­vartatva magukat. — Arra válaszoljanak, hogy merészelték feltörni valakinek a tulajdonát! A tél örömei Túl az első ijedségen (Varga Irén felvétele) — Csak beköltöztünk. No és? A zászlós úr talán tud jobbat, mitévő legyen a hajléktalan? 0 Hegedűs Ernő, Sebők Zoltán, Csermák Jánosné. Kiss Cáborné és Petneházi László, a tanyafoglalók alig ismerik egymást. Az ország különböző vidékeiről származnak. A véletlen folytán a ceglédi vasútállo­máson jöttek össze, és mint hasonló sorsú, nincstelen, otthontalan emberek, együtt is maradtak. Kiss Gáborné- ról például kiderült, hogy az utóbbi 7 évben a Keleti pályaudvar volt a „lakása”, pádon, a fal tövében töl­tötte éjszakáit. A társaság több tagja büntetve is volt. Nyársapáti tartózkodásuk sem volt ve­szélytelen a falubeliekre, túl a jogtalan behatoláson. A bútorozott tanya beren­dezéseinek éppen kezdett Iáira kelni, eladták már az étkészletet. Bérfűrészelőnek adva ki magukat, meglátogatták a szomszédot is. Vizet kértek nem létező lerobbant jár­művük hűtőjébe. A gazda megsajnálta a szegény „fű- részeseket” és még borral is megkínálta őket. Petne­házi pedig hálából magához vette a hűtőszekrény tete­jéről az idős ember nyug­díját. öt egyébként ezért a cselekedetéért őrizetbe vet­ték, a többiek szabadlábra kerültek. M. J. Húshagyókedden A tanítóképző előadóter­mében február 19-én, hús­hagyókedden, Farsangi nép­szokások címmel előadást rendeznek. Dr. IJjváry Zol­tán professzor, a KLTE Néprajzi Tanszékének ve­zető tanára tartja. A zsebünk bánja Hol az; alagút vége? Nincs egyszerű helyzet­ben a Lénia Kft., a kábel­tévé-hálózat fejlesztése so­rán. Mint azt Batíz Tamás­tól megtudtuk, bizonyos félreértés is okozza ezt, hi­szen szórólapjaikat a város olyan területein is terjesz­tették, amerre ők csak a későbbiek folyamán akar­tak terjeszkedni. Ugyanak­kor a jeleljuttatás — pél­dául a bevárosban — leg­célszerűbben a postai al­építményeket felhasználva lenne megvalósítható. A te­lefonhálózat fejlesztésére azonban nagyszabású ter­vek készülnek, ezért min­denképpen célszerűnek tűnt egy olyan egyeztető fórum megrendezése, amelyen az érdekeltek elmondták ál­láspontjukat. A tanácskozáson részt vevő Répáczky Dezső, a Budapest Vidéki Távköz­lési Igazgatóság üzemviteli osztályának képviselője el­mondta, hogy nem zárkóz­nak el egy esetleges közös építkezéstől. Ugyanakkor a jelenlegi körülmények között nem valószínű az engedmény, hiszen sem a tervezés, sem a kivitelezés nem fejeződött be. Ez jelentős többletköltsé­geket jelent. Ugyanis egy már megépített, kész pos­tai alagútrendszerben egy kilométer alagút bérleti díja 600 ezer forint, s en­nek 20 százalékát kell egy összegben letenni, míg a többit évtizedek alatt kell megfizetni. Ha viszont az építés költségét kell megfi­zetni, akkor az egy ösz- szegben fizetendő 700 ezer forintot jelent (jelenleg be­csült összegként) kilométe­renként. A jelen lévő távközlési szakemberek véleménye szerint az összes postai alépítmény postai tulajdon, azokhoz az azt építtető nagykőrösi embereknek jo­gilag már nincs közük, hi­szen ők — a 30 ezer forin­tokkal — csak építési hoz­zájárulást, de nem a teljes beruházási értéket fizették meg. B. O. Piacon Nyugdíj mellé jól jön a piacon keresett pénzecske (Erdősi Ágnes felvétele) Balanyi Béla nyolcvanéves Városunk kétszeres díszpolgára A kecskeméti, a Pest és Bács-Kiskun megyei le­véltárak, helyi, valamint országos intézmények képviselői köszöntötték 80. születésnapján dr. Balanyi Béla nyugalma­zott levéltárigazgatót. Az ünnepelt neve halla­tán elsősorban a nagy­kőrösi múzeumra gon­dolunk, hiszen nagyrészt az ő érdeme az intéz­mény anyagának több évtizeden át való gaz­dagítása, tudományos feldolgozása. — Kezdetben bíztak rám olyan feladatokat is, amik­nek aztán semmi köze nem volt a tudományos mun­kához. Kecskeméten a vá­rosházán kisegítőként in­dult a pályám 1938-ban, NAGYKŐRÖSI Hegedűs Balázs tíz év óta nem állt szóba Sza­bói Ambrussal. Azon kaptak hajba, hogy mi­ből lehet jobb pálinkát főzni: cseresznyéből vagy barackból, s azóta meg sem látták egy­mást. Mostanában, hogy a politika a tanyákon is mindennapivá lett, He­gedűs Balázs is elkez­dett politizálni. Ö is akarta a régi földet, s mivel a kormány nem adta, hát szembefordult a kormánnyal. — No, akkor úgy lá­tom, kibékülsz Szabó Ambrussal — fordult hozzá egyik nap a szom­szédja. Hegedűs Balázs csak nézett. — Hát nem hallottad? — folytatta a szomszéd. — Szabó Ambrus gyű­lést akar szervezni a dűlőben. Mármint a föl­dek miatt, hogy adják vissza. Hegedűs Balázs nem szólt. Otthon is hallga­tott egész este, s amikor a felesége megkérdezte, Pártharc mi a baja, csak ennyit mondott: — Lehet, hogy a kor­mánynak igaza van. Szabó Ambrus épp a gyűlés, ügyében járta a tanyákat, mikor az egyik régi komája megjegyez­te: — Csak tudnám, me- lyiktek megy a másik után. — Miért, he? — Mert a Balázs ko­mád is ugyanezt a nótát fújja. Szabó Ambrusnak a szíve szakadt meg a földek miatt, de két nap vívódás után úgy dön­tött, hogy lemond az ősi jussáról. — A föld sem kell, ha Hegedűs Balázs is azt akarja — mondta ma­gának. A földeket követelő gyűlést megtartották, de sem Hegedűs Balázs, sem Szabó Ambrus nem volt ott. — Ügy látom, a bará­tod is kormánypárti lett — jegyezte meg a szom­széd Hegedűs Balázsnak. Szabó Ambrust is megkérdezte a komája: — Oszt melyiktek ta­lálta el, hogy visszalép­tek? ö vagy te? Aztán fejcsóválva hozzátette: — Azt mondják, ti ellenségek vagytok. Hát én még soha nem láttam két ilyen egyformán gondolkodó embert. Vagy egy hét telt el. A dolog úgy hozta, hogy mind a ketten hazafelé jöttek a városból, s a vasúti sorompó egyszer­re tartóztatta fel őket. Sötét volt már, csak ak­kor ismerték meg egy­mást, amikor Hegedűs Balázs megállt kerék­párjával Szabó Ambrus mellett. Az előbbi vissza akart fordulni, de aztán csak azért is maradt. A vonat nem jött, ők vártak. Aztán egyszer csak Szabó Ambrus megszó­lalt. — Osztán jó lenne, ha eldöntenéd, melyik ol­dalon állsz. Hegedűs Balázsba be­lebújt az ördög. — Én-e? Hat a sorom­pó innenső oldalán. Szabó Ambrusból ki- buffant a nevetés. — ’Sz én is! — Pedig átmennél a másik oldalra, mi? — Mért, te nem? — Hisz ott lakok! — Hát én is! Egymásra néztek. Annyira nem volt még sötét, hogy ne látták volna egymás arcát. A vonat elment, a so­rompót fölengedték, ám ők nem indultak. — Te! — szólalt meg Hegedűs Balázs. — No? — Tudod, mekkora marhák vagyunk? — Nagyobbak, mint gondolod! Azzal lassan elindul­tak egymás mellett, har­sogva, nevetve hazafelé. Tóth Tibor változatos feladatkörrel. Még krumplikereskedőnek is átképeztek. Három év múlva tovább folytattam tanulmányaimat, s 1942- ben Kolozsvárott avattak doktorrá. Csak ezt köve­tően kerültem — pályázat útján — Nagykőrösre mint közigazgatási gyakornok. — És a háború? — A harctér szerencsére kimaradt az életemből. De­zső Kázmér polgármester közbenjárására felmentet­tek. Rengeteg munka volt, nem tudta nélkülözni hiva­talnokait. Mint közműve­lődési előadó dolgoztam, de közellátási feladatokat is elláttam. A háború után az árvaszékhez kerültem, két évig kihágási bíró voltam, mellette levéltáros. — A városi levéltár húsz-egynéhány ládányi anyaga a szőlőhegyen egy présházban vészelte át a háborút, de amikor a front ideért, tovább kellett men­teni, miután a présházat többször is feltörték. Majd­nem az életünkbe került ez az akció. — A körösi múzeummal mikor került kapcsolatba? — A levéltárosi munka neheze 1950-ben kezdődött, amikor a kecskeméti állami levéltárhoz kerültem, öt munkatársammal felosz­tottuk Bács-Kiskunt, s jár­tuk a megye MÉH-telepeit. Az oda összehordott renge­teg iratból mentettük ki a történelmileg értékeset. Ezzel egy időben a körösi múzeum vezetését is rám bízták. 1950-ben képzőmű­vészeti kiállítással nyitot­tunk. — A múzeum mai anya­ga milyen kutatásoknak a gyümölcse? — Hatalmas munka van benne, különösen a kezdeti időkből. A mi vidékünkkel nemigen foglalkozott annak idején a szakirodalom, ma­gunknak kellett a régészeti, néprajzi kutatások sziszté­máját megalapozni. A Fa­ragó Észter-féle népművé­szeti gyűjtemény alkotta a legbecsesebb értéket. Ása­tásokat folytattunk Kőrös környékén, ennek köszön­hetően a késő kőkortól a XV. századig tudjuk pre­zentálni tárgyi emlékekkel a környék történelmét. — Ezután következtek a város által bérelt puszták — Manor, Öcsa, Vezseny, Alpár vidéke. Szombaton­ként, vasárnaponként ju­tott csak időnk az ásatá­sokra. És mondanom sem kell, akkor még a kerékpár volt az egyedüli közlekedé­si eszköz, azzal jártuk ezt a hatalmas területet. — A családról hallhat­nánk néhány szót? — Felneveltünk három gyereket, lányunk óvónő, egyik fiunk fizikus, a má­sik mezőgazdasági pályára került. Negyvenhárom évi szolgálat után mentem nyugdíjba, már az is na­gyon régen volt... Dr. Balanyi Bélának több alkalommal ismer­ték el kitüntetéssel szakmai tevékenységét. A város pedig kétszer is kifejezte, hogy díszpol­gárának tekinti a jeles kutatót. My. J. Nyerni is lehet Érdemes kitölteni Az Országos Közlekedés- biztonsági Tanács helyi szervezete játékos formá­ban is ösztönöz a közleke­dési ismeretek elsajátításá­ra. Ezt leginkább az isko­lások tudják, akiknek rend­szeresen küldik a KRESZ- totót. Ám nemcsak a gyere­kek, hanem a felnőttek is hasznát vennék e játéknak — vélik a KBT munkatár­sai. Szeretnék, ha a mun­kahelyekre eljuttatott szel­több vényekből is minél érkezne vissza. Érdemes azokat kitölteni, hiszen a legjobbak sorso­láson vesznek részt, s érté­kes nyeremények várnak gazdára. A feladó nevével, címével ellátott KRESZ-to- tókat minden hónap 20-ig lehet beküldeni a rendőr­kapitányságra. Gyanús volt a füstölgő kemény Hajléktalan lányaíojpa lék

Next

/
Oldalképek
Tartalom