Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-15 / 39. szám

Fő fegyver: képsor a pusztításról Szeédam ff ússzék csapdája A bagdadi óvóhely, il­letve bunker lebombázásá­val újabb szakaszához ér­kezett Irak és az Irak-elle- nes koalíció harca a világ közvéleményének megnye­réséért. Irak a bagdadi pusztításról készített kép­sorokat vetette be fő fegy­verként, Washington Szad- dam Husszeinre hárította a felelősséget, mondván, hogy katonai objektumot támad­tak, amelyekben az irakiak polgári személyeket helyez­tek el. Az Irak-ellenes koalíció fővárosaiban az áldozatok miatti sajnálkozás mellett Szaddam Husszein elnök bűnösségét hangsúlyozzák. A „Sivatagi Vihar” had­műveletet ellenző — el­sősorban arab — országok­ban az eddigi, háborút el­utasító álláspontot látják megerősítve a történtek ál­tal. Jordániában, az Izrael által megszállt arab terü­leteken, a Maghreb orszá­gokban, Szudánban, J e- menben hivatalos állásfog­lalások, nemzeti gyász, ut­cai tüntetések jelzik a fel­háborodást. Csütörtök kora estig egy bagdadi közlemény szerint hatvannégy holttestet emel­tek ki annak az építmény­nek a romjai alól, amit Irak óvóhelynek, az Egye­sült Államok katonai ob­jektumnak, nevezetesen ve­zetési pontnak nevez. A Jane’s című katonai lap egyik szakértője szerint valószínűleg egy többszin­tes építményről van szó, amilyenből húsz-huszonöt épült Bagdadban, és másutt az országban, és amelynek alsó szintjét katonák fog­lalják el, a fölsőt pedig a polgárok rendelkezésére, bocsátják. A bagdadi rádió csütörtö­ki jelentése szerint a szö­vetséges légierő az elmúlt huszonnégy órában a siíta szent városok, Kér Béla és Nedzsef ellen intézett tá­madásokat. Cheney amerikai védelmi miniszter előző esti közlése szerint viszont az irakiak szándékosan helyeznek el katonai eszközöket felbe­csülhetetlen értékű kultu­rális helyeken, mint ami­lyen az Ábrahám városa­ként számon tartott Ur vá­rosa. Ide Mig—21 mintájú harci gépeket raktak. A The New York Times csütörtökön azt jelentette, hogy a külföldi újságírók, de a hivatalos vendégek számára is fenntartott bag­dadi Rasid Szálloda ugyan­csak katonai . távközlési központként szolgál. Vcki&ti Moszkvában Intenzív tírgyaíűsok Pénteken Moszkvába vár­ják Ali Akbár Velajati iráni külügyminisztert — jelentette be csütörtökön a szovjet külügyi szóvivő. Az iráni politikus láto­gatása Vitalij Csurkin sze­rint az öbölválság ügyében folytatott intenzív szovjet tárgyalások sorába illeszke­dik. Megjegyezte, hogy Te­herán fontos szerepet ját­szik a rendezésre irányuló nemzetközi erőfeszítések­ben. A szovjet elnök külön- megbízottja, Jevgenyij Pri­makov e heti bagdadi tár­gyalásai előtt és után is tárgyalt az iráni főváros­ban. Velajati moszkvai lá­togatására nem soklcal az iraki külügyminiszter moszkvai útja előtt kerül sor. Jelenleg Moszkvában tárgyal a kuvaiti diplomá­cia vezetője, akit a nap fo­lyamán fogadott Mihail Gorbacsov is. Szovjet—izlandi feszültség Reykjavíkuuk felszólítás A Szovjetunió ideiglene­sen hazarendelte izlandi nagykövetét — jelentette be csütörtökön a szovjet kül­ügyminisztérium szóvivő­je. Moszkva ezzel párhuza­mosan diplomáciai jegy­zékben tiltakozott amiatt, hogy lzland független ál­Kwlföidl események egy mandatban' Mintegy 300 ezer afgán menekült tért vissza hazájába azóta, hogy négy évvel ezelőtt meghirdették a nem­zeti megbékélés politikáját, át John Galvin tábornok, a NATO európai erőinek főparancsnoka tegnap há­romnapos hivatalos látogatásra Ankarába érkezett. A Üjabb mezőgazdasági válság körvonalazódik a Szovjet­unióban az ipar tavalyi súlyos nehézségei miatt — je­lezték a Pravda tegnapi számában. A Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter csütörtök este Da- maszkuszból Ammánba érkezett. A Irak arra kérte a japán szakembereket, hogy adjanak segélyt Bagdad­nak. A Albániában tovább terjed a diákok kilenc nap­pal ezelőtt kezdődött sztrájkja — jelentették albán la­pok tegnap. A A német kormány úgy döntött, hogy további 150 millió márka pénzügyi segélyt folyósít Jordániának — jelentette Baszel Dzsárdane jordán pénzügyminiszter. A Borisz Jelcin orosz elnök a köz­társaság parlamentjében mondott beszédében azzal vá­dolta Mihail Gorbacsovot, hogy megszegte ígéretét, mert nem egyeztette küszöbön álló, nagyszabású árre­formját a néppel. A H. János Pál pápa csütörtökön felhívást intézett valamennyi keresztény egyházhoz, hogy dolgozzanak ki közös üzenetet a békéért az öböl­háború kiváltotta tragikus helyzetben. Az emtmek címzett moszkvai meghívó Kuvcitet fel kell szabadítani A szovjet államfő a kö­zeljövőben esedékes hiva­talos látogatásra hívta meg a kuvaiti emírt. A meghí­vást Mihail Gorbacsov a Moszkvában tárgyaló ku­vaiti külügyminiszternek adta át. Gorbacsov és Esz-Szabah csütörtöki találkozóján a szovjet elnök ismételten megerősítette, hogy a Szov­jetunió kitart az ENSZ BT- nek az iraki agresszióval kapcsolatos döntései mel­lett, s valótlannak nevezte azokat a vélekedéseket, amelyek szerint veszély fe­nyegetné az agresszióval szembeni nemzetközi egysé­get. — Az ENSZ határoza­tait végre kell hajtani, Ku- vaitot fel kell szabadítani, s helyre kell állítani a füg­&£írlan getlen államokat megillető jogait — hangsúlyozta Gorbacsov. Arra is rámuta­tott azonban, hogy az ENSZ nem adott felhatalmazást Irak lerombolására, mint­hogy nem az iraki népet terheli a felelősség a Ku- vait elleni agresszióért. A Szovjetunió mindezek tükrében továbbra is a konfliktus politikai meg­oldását szorgalmazza, s minden eszköz igénybevé­telét szükségesnek tartja a tűzszünet mielőbbi elérése érdekében. A megbeszélésen, mint Alekszandr Besszmertmh újságírókkal közölte, a két fél lényegében azonos módon közelítette meg az öbölválsággal összefüggő alapvető kérdéseket. A szovjet külügyminiszter sze­rint kuvaiti kollégájának moszkvai útjára, és Gorba- csowal folytatott megbe­szélésére az öbölháború kri­tikus időszakában került sor. lamnak ismerte el Litvá­niát, s diplomáciai kapcso­latokat kíván létesíteni a balti köztársasággal. Vitalij Csurkin a szov­jet álláspontot ismertetve leszögezte: a Litván SZSZK a Szovjetunió részét képező tagköztársaság, ezért — szavai szerint — tárgytalan az izlandi törvényhozásnak az izlandi—litván diplo­máciai kapcsolatok fel­vételéről szóló döntése. A szovjet vezetés egyút­tal felszólította Reykjavi­ks, hogy a szovjet alkot­mánnyal összhangban ala­kítsa kapcsolatait a balti­kumi szovjetköztársasá­gokkal. Ennek figyelmen kívül hagyását a Szovjet­unió a belügyeibe való be­avatkozásként értékeli. Az egy crossbéros városban A válás talpra állít? Manapság sajnos már egyáltalán nem számít rit­kaságnak, hogy egy-egy gyár, vagy vállalat hosz- szabb-rövidebb időre kény­szerszabadságra küldi dol­gozóit. A végzet utolérte Nagykátán a Telefongyárat is. Dr. Vas Imre igazgató elmondta, hogy a hatszázas gyári létszámnak közel fele január közepe óta otthon tartózkodik, mialatt bérük nyolcvan százalékát kap­hatják kézhez. A termelés csökkentett ütemű, mivel megrendeléseik az utóbbi időben alaposan megfogyat­koztak. Az igazgató azt is hozzátette, ezt csak átme­neti időszaknak tartják, ugyanis hamarosan az ön­állósodás útjára lépnek. A budapesti Telefongyártól való elválást dokumentáló papírokat már eljuttatták az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumba. Mielőtt bárki azt hihetné, hogy az önálló élet minden gondot és problémát meg­old, gyorsan hozzá kell ten­ni, ez a választás is csak amolyan kényszerlépésnek tűnik. A munkáskollektíva mégis emellett tette le a voksát, azon egyszerű ok­nál fogva, mert nem akar­nak a sárospataki, kiskőrö­si, illetve a bugyi telefon­gyárak sorsára jutni, ame­lyeknél már becsukták a gyárkapukat. Az igazgató úgy indokolta a döntésü­ket : az előremenekülést választották. A nagykátaiak az elmúlt két évtized alatt a buda­pesti Telefongyárnak készí­tettek alkatrészeket. A Sie­mensszel kooperáló Telefon­gyárral a jövőben sem sze­retnék megszakítani a kap­csolatukat, de vannak már saját gyártmányaik is — TMT-sornyomtató, tápegy­ségek. fénymásoló gép —, s ezekre szeretnének bél­és külföldön vevőt találni. Ez azonban cseppet sem látszik könnyű feladatnak, hiszen nem kell különöseb­ben hangsúlyozni, hogy a magyar technikai felké­szültséggel a nyugati piacra betörni szinte lehetetlen. Kilátásban van egy több mint 7 millió dolláros szov­jet üzlet, de keleti szomszé­daink fizetőképessége — lásd Ikarus — megkérdője­lezhető. A nagykátaiak úgy vélik, március végére talán már önállóak lesznek, s akkorra elképzelhető, hogy a kény­szerszabadságot is felold­hatják. Probléma az is, hogy a városban amúgy is kevés a munkalehetőség, s a Tele­fongyár mellett a termelő- szövetkezet szénája sem áll valami jól. Bodrogi György- né polgármester elmondta, most kezd visszaütni az a húszéves kormányrendelet, amely kimondta, Pest me­gye településein nem kell ipart fejleszteni, az ott élők majd a fővárosban találnak maguknak megélhetést. Mostanság azonban már a budapesti cégeknél is egy- re-másra küldik el az em­bereket, s a leépítésnél az ingázók elöl állnak a sor­ban. A nagykátai önkor­mányzat is tesz erőfeszíté­seket, hogy a munkahelyte­remtő beruházókat a város­ba csalogassák. Az esélyei­ket azonban csökkenti, hogy az infrastruktúra rendkívül elmaradott, hiányzik a csatornázás, a gáz, s a főváros közeli vá­rosban a huszadik század vége felé — írd és mondd — mindössze egy crossbar­vonal található. H. É. Zárszánwdó küMöítgyíilésah megysszerSo Hűtőben az ígéretes jövő Javában folynak a megye mezőgazdasági nagyüzemei­ben a zárszámadó küldött- gyűlések. A héten egyebek között a nyársapáti Hala­dás, a jászkarajenői Árpád, a lórévi Dunamenti, a gal- gamácsái Galgapurli össze­fogás, valamint a ráckevei Aranykalász Téesznéi tart­ják meg ezeket a számadá­sokat. A már említett ráckevei közös gazdaság az elmúlt évben 1 milliárd 150 millió forintos árbevételt könyvel­hetett el, s ez 20 milliós nye­reséget eredményezett a szövetkezetnek. Amint azt Berki István, az Aranyka­lász közgazdasági igazgató­ja elmondta, sikerült 100 milliós tőkés exportot is le­bonyolítaniuk, alapvetően friss gyümölcsből, mirelit áruból és oltóollóból. Je­lentősek a tsz banki tarto­zásai, de százmillió forintra rúgnak a szövetkezet kint­lévőségei is. Az Aranyka­lásznál tavaly ingyen ki­osztottak 200 millió forint értékben vagyonrészt is. Ráckevén is megkezdő­dött a belső gazdasági kor­szerűsödés, s ennek ered­ményeként magánszemé­lyek egy-két millió forintos törzstőkével létesítettek különböző társaságokat, köztük például asztalosipari tevékenységre. Egyre inkább meghatáro­zó gazdasági erőforrássá válik az élelmiszer- és hűtő­ipar. Arra a kérdésre, hogy milyen a tagság, a helybé­liek földéhsége, a közgaz­dasági igazgató azt a vá­laszt adta, hogy minimális az érdeklődés. Az elmúlt évben is alig 300 hektárnyi volt az a földterület, amelyre igényt tartottak a jelentkezők. Idén még óva­tosabbak a gazdák, várják a tulajdonviszonyokat ren­dező törvényt. Gy. L. BQTR1WYKŐ BWMMMESZm ä imsterángeffektns is kozkszól Aki azt hiszi, hogy a magyar építőipar — magánvállalko­zásban persze — nem képes csodákra, az téved. Mert Buda­keszin egy építőközösség megalakulásától 22 lakás, s ugyan­ennyi üzlethelyiség szerkezetkész kivitelezéséig nem telt el több idő, mint három hónap. Csakhogy a Szamuely utcai épít­kezést azonnal leállították, mert az egyik munkást baleset érte. Igaz ugyan, hogy még csak az alapozásnál tartottak, ami­kor az önkormányzat két képviselője is interpellált a beruhá­zással kapcsolatosan, különösebb intézkedés mégsem történt. Bizonyíték erre, hogy a következő testületi ülésen a képviselők nem is fogadták el az interpellációra adott polgármesteri vá­laszt. Magam február 1-jén kértem információt az ügyről a műszaki és településfejlesztési bizottság elnökétől, dr. Draskó- czy Andrástól, aki azzal hárította el, hogy érdemben nem tud nyilatkozni, mert a bizottság még nem foglalkozott a Sza­muely utcai építkezéssel. Csakhogy egy sor prob­lémát már az interpellációt követően, tehát november­ben rövidre' lehetett volna zárni, akkor ma nem a kompromisszum talajáról kénytelen tárgyalni az ön- kormányzat az építtetők­kel, de legalábbis kölcsönö­sen nincsenek ennyire kész helyzet elé állítva. Persze a felelősség megállapítása akkor sem maradhatott volna el, legfeljebb mára erről is tudnánk valamit, s nem pusztán a vélelmek­re alapoznánk. De lássuk sorjában e kacifántos s nem minden tanulság nél­küli ügy egyes mozzanatait. A Szamuely utcai telek Molnár Ferencné tulajdona. A 70-es évek elejétől azon­ban — amikor megkezdő­dött a HM tiszti lakótelep kivitelezése — állami föld­ként kezelte e magántulaj­dont a Bobály Mihály ve­zette tanács. A telken a tiszti lakótelep építőinek felvonulási barakkjai dísze­legtek, keresztülvezették rajta a nagyfeszültségű vil­lamosvezetéket (ezt azóta háromszor helyezték át), a posta telefonkábeleit, a csa­padékvíz-csatornát, a telek szélére pedig gyalogjárda épült. Történt mindez a tu­lajdonos megkérdezése nélkül, a vezetékek szolgal­mi joga bejegyzésének el­mulasztásával. Bobály Mi­hály többször ki akarta sa­játítani a jókora telket (csak pénz sosem volt rá), s e szándék annyira beépült a köztudatba, hogy min­denki úgy hitte, meg is valósult. Ezt a vélelmet erősítette a vezetékek épí­tésének látványa. Dr. Varga Miklós képvi­selő, aki 18 évig tanácstag is volt, most azt állítja, hogy a területre épí­tési tilalmat rendeltek el, csak azt nem képes megvá­laszolni neki senki, hogy ezt utólag ki oldotta föl. Senki, ugyanis tilalomra vonatkozó határozat soha nem született. Molnárék tehát vártak a kisajátításra, aztán 1988- ban, amikor már Farkas Gyula volt a tanács elnöke, bekopogtatott hozzá Molnár úr ügyének rendezését kér­ve. A kisajátításról ekkor már szó sem eshetett, hi­szen erre a tanácsnak ,nem volt pénze, mert az akkor épülő tornateremre is úgy kaparták össze a forintokat. — A kisajátításnak egyébként sem voltam híve, mert az Országh-féle telket is így vette el 1974-ben elő­döm, s adta oda jelképes összegért három közéleti személynek. társadalmi munkája elismerésekért. — Ezt a békát azóta se tudják lenyelni az emberek — mondja a volt tanácsel­nök. — Ráadásul a Molnár úrral folytatott szóbeli megbeszélést nem követte írásos kérelem, tehát az ügy nem is kerülhetett a testület elé. Molnár Ferenc ezzel szemben azt állítja, hogy a vb-titkárnak nyújtotta be az írásos kérelmét. Major- né Stahácz Éva viszont ezt nem terjesztette a testület elé. A tulajdonos ismétel- ten 1990 áprilisában jelent­kezett, akkor viszont plá­ne nem lehetett már téma a kisajátítás, hiszen élén­ken forszírozták már a kis­gazdák a földek visszaadá­sát. Ez ezért fontos, mert Molnárék a szóban forgó területet juttatásban kap­ták, az valaha az őslakoso­ké volt. Mi több, ez idő tájt az MDF minden jelentős kérdés eldöntésében mora­tóriumot hirdetett a taná­csoknak. Márpedig itt 10 milliós nagyságrendű tétel­ről lett volna szó. Időközben a szomszédos állami területre készült egy fejlesztési koncepció, lakások és üzletek épültek volna. Ezt. a tervet megtár­gyalta a tanács műszaki bizottsága, de nem fogadta el. pontosabban javaslatok­kal ellátva továbbgondolás­ra bocsátotta, hiszen ez az állami terület beletartozott a temető környékének ren­dezési tervébe, s ez.utóbbi­ra nem volt komplexen ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom