Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-13 / 37. szám

Szülőhelye Albertina Kalán néni testet ölt Azok az Igazán jómó­dúak, akik az átlag sokszo­rosát keresik meg havonta, gyermekeiknek méregdrá­ga import játékcsodákat, elektronikus újdonságokat vehetnek, de hajsza és sor­ban állás ezekért sincsen. Keresettek lennének az ol­csó textilbabák és állatfi­gurák is. A kicsinyek öröm­mel játszanak házi készíté­sű rongybabákkal. Egy-egy sikerült példány akár fel­nőttkorukig elkíséri őket, őrzi álmukat a gyerekszoba polcán. S ha nincsen időnk ilyesfélék elkészítésére, szívesen megvásárolnánk a puha, bumfordi kedvenc­jelölteket. Az albertirsal Textiljá- ték- készítő Kisszövetkezet nehéz esztendő elé néz. Pesten megtervezik, kiszab­ják, majd ideszállítják a kelmét, az irsaiak pedig géppel összeállítják, mos­ható, nem gyúlékony poli­propilén vattával kitömik, vidám arcocskákat, mo­solygós szemet, orrot, szájat hímeznelc-öltögetnek rájuk. A hajdani néhány forintos termékárak azonban mos­tanra igencsak megugrot­tak. A Csip-csup csodák rettenthetetlen főhőse, Ka­lán néni harminccentis ki­vitelben hétszázegynéhány forint. Mielőtt szívünkhöz kapnánk, nézzünk itt jól kö­rül, akad azért olcsóbb por­téka is bőven. így például a hasaló bébinek titulált ba­ba 280 forint, a dundi ele­fánt csudás színekben pe­Befejezéséhez közeledik a szövetkezeti pávakörök és népzenei együttesek V. or­szágos találkozója, amely­nek területi bemutatója ja­nuár 19—20-án kezdődött Kiskőrösön, majd Csornán és Dombóváron folytató­dott, s február 16—17-én fejeződik be Nádudvaron. Ezeken a rendezvényeken a mezőgazdasági és fogyasz­tási szövetkezetek által, illetve közösen fenntartott pávakörök, népzenei együt­tesek vehettek részt, Az or­szágos találkozókra több mint százan jelentkeztek. A bemutatkozási lehetőségen túl az együttesek részére megteremtették a minősí­tésükhöz szükséges felté­teleket is. Az eddig lezajlott bemu­tatókról kértünk rövid ér­tékelést Varga Edittől, az ÁFÉSZ-ek Országos Szö­vetségének kultúrtanácso- sától. Elmondta, hogy a kiskőrösi csoportban in­dultak a Pest megyeiek, s közülük kirobbanó sikert arattak a táborfalvaialc. Az egykoron a Dabasi ÁFÉSZ által patronált, de újabban már az Örkényi Takarék- szövetkezet színeiben indu­ló hagyományőrző férfi és női népdalkor, valamint a fiatal, képzett hangszeres zenészek elnyerték nem­csak a zsűri, hanem a kö­zönség tetszését is. A tá- borfalvaiak által felkészí­tett péceli ifjúsági citeraze- nckar. 12 leány és fiú már a felnőtteket meghazudtoló virtuóz játékot produkált. Szólt a 'kultúrtanácsosnő a tápiószecsői jó hírű ha­gyományőrző asszonykórus produkciójáról is, amely is­mét kiérdemelte a legjob­baknak járó minősítést. A szecsői menyecskekoszorú mellett szintén szép sikert 4 Np^trJqp dig 180-ba kerül — ez ma már nem számít drágának. A kisszövetkezetnek ta­valyig nem is volt semmi gondja. Hajdanában bővel­kedtek megrendelésben, Franciaországba, Svédor­szágba, Ausztriába Is szál­lítottak. Sajnos annak a jó világnak — talán csak egyelőre — vége. Küldtek ugyan egy vidám és népes babacsalád mintakollekció­jából Angliába, a kis tár­saság apraja-nagyja pufók, vigyori és kedves. Hiába szívet melengető még rájuk nézni Is, a megrendelés, úgy látszik, késik. Némi re­ménysugár a biztosító, amely a többféle méretű kék kenguruból tavaly két­ezret vitt el, s idén is kér. A bedolgozás nem lélek­emelő. Ebből sem lehet meggazdagodni. Az üzem­ben a legnagyobb tudo­mány eltalálni, miből, mennyit készítsenek. A mostani szezonban elfo­gyott a Mikulás az utolsó szálig, de ez egyáltalán nem jellemző. Tucatnyian dolgoznak Homoki András- né részlegvezető irányítá­sával. A foglalkoztatottak többsége kismama meg nyugdíjas, vannak fogyaté­kosok is. Nemigen találnak másfajta munkát. Buda­pest ugyan nincs messze, ötvenöt kilométerre van, azonban a nap nap utáni bejárás sokuknál megold­hatatlan. ITa hazaviszik a munkát, akkor a háztartás és az egyéb feladatok mel­arattak a zsámbéki népdal­körösök is. Varga Edit megjegyezte, hogy a pénztelenség, a szű­kös anyagi lehetőségek az utóbbi egy-két évben igen­csak megnehezítették a ha­gyományőrző együttesek munkáját s felkészülésüket a különböző vetélkedőkre. Reményét fejezte ki, hogy talán sikerül a területi be­mutatókon kimagaslóan szerepeltek számára au­gusztus 20-án, Szent István és a mesterségek ünnepén a budai várban gálaműsort összehozni. Ez adna továb­bi erkölcsi elismerést és biztatást a szövetkezeti kul- túrmozgalom fennmaradá­sához, a magyar népzenei hagyományok ápolásához. (gyócsi) lett kell a normát teljesíte­ni, sokszor nem is egészsé­gesen. Aki pedig bejár a munkahelyre, arra este vár sok-sok ház körüli teendő. A játékfigurák elkészítése kívülről talán nem tűnik monoton munkának, ám akiknek százával kell min­den áldott nap ugyanazo­kat a műveleteket elvégez­nie, az bizonyára másként fogja fel az egyhangúsá­got. A napjainkban oly sűrűn emlegetett szociális védő­háló lyukjai mostanra már jókorára nőttek. Talán a pókfonál sem a régi, a háló, a rászorulókat, véd­teleneket óvó, bizony, sza- kadékony. F.I. MITŐL BŰN? Pornó vagy művészet Mi a sztriptízt A szex­lexikon magyar kiadása szerint: „Nők vetkőzőszáma éjszakai mulatóhelyen; ez a jó hasznot húzó mutat­vány igen elterjedt a kap. országokban”. Az Egyesült Államokba nyilván még nem jutott el a kötet, mert New Yorkban a közelmúlt­ban ült össze a legfelsőbb bíróság kilenc tagja, hogy további kilenc jogtudóssal együtt végül is eldöntse „az alkotmányjogilag szoron­gató kérdést”: mi is a sztrip­tíz? A gondolat szabad ki­fejezése? Vagy csak mezte­lenkedés? Ha az előbbi, akkor az alkotmány is vé­di. Ha az utóbbi, akkor igazat kell adni Indiana ál­lam felháborodott közönsé­gének. Például azoknak, akik a Kitty Kat Lounge mulató ellen indítottak ke­resztes hadjáratot. A vád: a hölgyek oly kö­zel táncolnak a whisky- és sörfogyasztó urakhoz, hogy azok a tetszésnyilvánító hálapénzt játszi könnyed­séggel fűzhetik a művész­nők egyetlen ruhadarab­jába, a harisnyakötőbe. In­diana állam jogászai sze­rint ugyanis ez nem tánc, kiváltképpen nem művé­szet. A tulajdonos véde­kezését így idézi a Stampa: „Mondják meg, mitől mű­vészet az, ha egy balerina meztelenül fejezi be a fá­tyoltáncot, és mitől bűn, ha valaki ugyanígy keresi a kenyerét?” A bölcs jogá­szok tehát eldöntik a nagy kérdést: csakugyan mit kö­zöl közönségével a sztrip­tíztáncosnő ... Ceausescu jogéira Rejtekhelyét keresik Hol van a szocialista köz­társaság elnökének feje­delmi szimbóluma, a kor­látlan hatalom drágakö­vekkel és gyémántokkal ki­rakott arany jelképe, me­lyet a diktátor oly dölyfösen emelgetett a televízió ka­merái előtt? Az olasz Pano­rama keresni kezdte — szá­mos aranytárggyal együtt —, de csak azt állapíthatta meg a Bukarestbe küldött tudósító, hogy „egy eszten­dővel a conducator elleni felkelés, valamint Nicolae és Elena Ceausescu kivég­zése után mind a jogarnak, mind a többi aranytárgy­nak nyoma veszett”. Megta­lálták viszont az ékszerek­ről, különféle aranyedé­nyekröl készített diafelvé­teleket, „mintha csak egy ékszerkatalógus számára készítették volna őket”. A bordó, mohazöld és kék háttér előtt hivalkodóan csillog az arany, s hogy lé­tezett, erről csupán így ér­tesült az ország. De hol és ki rejti? A Panorama ro­mán újságírókat idézve an­nak a véleményének ad hangot, hogy Iliescu erős embere, Victor Stanculescu tábornok, hadügyminiszter ismeri a rejtekhelyei, Ro­mániában is, Svájcban is. A lap Bukarestben járt tudó­sítója egyébként úgy' érte­sült, hogy a tábornok no­vember végén Valentin Ceausescu kíséi etében ti­tokban Svájcban járt. Élre jutottak a Pest megyeiek Hagyományőrzők sikere '@S¥Ä^@Wfħ I VARJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: 6UHAÜEST, PF.: 311 -Í44Ó Szemét­domb esz erdőbe sí A budai hegyvidéknek nemcsak szépsége, hanem csúfsága is van. A fasorok mentén, a bokrok alól, a vízelvezető árokból elő­bukkanó szemét nem szép látvány. A szétszórt holmi, konyhai hulladék, a házi limlom és szemét, az eldo­bott használati tárgy nem ide való. Bizonyos, hogy ezeket gépkocsiból, teher­autóról dobálják le. Ért­hetetlen csak az, hogy most, amikor intézményes szemétszállítás van, váro­son és falun, miért nem rakják a konténerekbe a felesleges szemetet. Jó len­ne, ha ezek az ismeretlenek tekintettel lennének mind­annyiunk egészségére, és örülnének a tiszta erdőnek. A környezetvédők, a vá­ros- és faluszépítők, a ter­mészetjárók és a sportszer­vezetek összefogással, eréllyel léphetnének fel a szemetelők ellen. Padányi Lajos Budakeszi Borsos büféártsk A Pest Megyei Hírlap január 28-i számában je­lent meg a Büfékben le- gatyásodott betegek válo­gatnak című cikkünk. Az írásra Rusvayné Hl in ka Margit, a váci Szőnyi Ti­bor Kórház büféjének üz­letvezetője reagált. A cikk­ben leírtakkal részben egyetértett, néhány dolgot viszont hiányolt. Terjedel­mi korlátok miatt ez utób­biakat adjuk közre. „Bőséges a választék” — említi meg a szerző, de az árukínálat megnevezésére mindössze négy tétel ere­jéig terjed ki a figyelme. A kórházi tartózkodásban nélkülözhetetlen eszleözként a szappant, sprayt említi, ám a valóban szükséges egészségügyi áruféleségek­ről (tampon, vatta, WC-pa- pír, fogkefe stb.) nem esik egyetlen szó sem. „A pult előtt ámuldozó" cukorbete­gek említése csak az ér­zelmekre ható, az olvasót félrevezető eszköz. Az új­ságíró említést sem tesz az általa — a leírtak alapján — sohasem látott diétás készítményekről, befőttek­ről, üdítőkről. Megdöbbe­nünk, hogy ilyen kevés in­formáció is elegendő egy nagy terjedelmű írás meg­jelenéséhez ... ★ Mint ahogyan a eiíck tar- talmából is kitűnik: köztu­dott, hogy a kórházi koszt minősége és mennyisége ellen rengeteg panasz ér­kezik az intézmények veze­tőihez. Természetesen azért vannak kivételek. Az vi­szont tény, hogy az árhul­lám a kórházak büféit is elérte. Akkor, amikor az újságíró felsorol néhány árat, csak helyzetképet pró­bál felvázolni: mire szá­míthatnak a betegek, és mire a látogatók egy-egy vásárlás előtt. Alapos, min­den termékre kiterjedő ár­listát nem áll módunkban lapunkban közzétenni. Er­re csak hirdetés keretében van lehetőség. Süketek párbeszéde Az 1991. évi állami költ­ségvetésről az utóbbi he­tekben sokat olvashattunk, sokat hallhattunk. Főként sok szó esett „süketek pár­beszéde” módjára olyanok között, akik közlönyt sem olvashattak — a televízió Ablak, Napzárta, Szám­adás stb. című műsoraiban a lakáscélú kölcsönök ka­matairól. Történt mindez a Magyar Közlöny megjele­nése előtt. Végül már ja­nuár 14—15-én meg is je­lent a közlöny. így már tá­jékozódhattunk, hogy mit is ír az 19Ö0. évi CIV. tör­vény 64—67 paragrafusa az ominózus kérdésről, a 15 százalékos kamatról, az 1500 forintról. Az adós a kölcsönt nyúj­tó pénzintézet felszólítását követő 30 napon belül nyi­latkozhat. A rendelet sze­rint az 1991. január 1-jéig fennálló tőketartozás felét az állam elengedi. De sehol- tem szerepel a január 31-i nyilatkozattétel határide­je, sem a február 28-i befi­zetési határidő. Ez utóbbi két időpont, határnap csak a hírközlő szervek útján közreadott pénzügyminisz­teri közleményből vált is­mertté, amely csak tájékoz­tatás lehet, de nem állam- polgári jogot és kötelezett­séget kinyilvánító jogsza­bály; vagyis joghátrányok nem fűződhetnek hozzá. Az ésszerűség azt diktál­ja, hogy a jogszabály és a ténylegesen fennálló tarto­zás ismeretében legyen az állampolgárnak 30 napja a nyilatkozattételre (még ma sem tudhatta meg minden érdekelt, hogy miként zár­ták december 31-én szám­láját.) Ettől számítva lega­lább 30 nap álljon rendel­kezésére, hogy tőketartozá­sának felét kiegyenlíthesse, hisz a költségvetési törvény befizetési határidőt ez éven belül nem állapított meg. Végső soron jó lenne az állampolgárok tízezreivel egy nyelven beszélni. Dr. Bíró Gábor Dömsöd ic Olvasónknak teljesen Iga­za van, hogy a kapkodva meghozott törvény milyen lavinát indított cl, amely­nek sajnos az állampolgá­rok isszák meg a levét. Az OTP késve tájékoztatta adós ügyfeleit. Azóta már két héttel meghosszabbították a nyilatkozattétel határide­jét. Aki tartozása felét ren­dezni kívánja, február 15-ig Jelentheti be személvesen, az OTP kijelölt fiókjainál. Már semmit sem értek Évek óta töprengek azon, hogy megdönthetetlennek, legtökéletesebbnek tartott társadalmi rendszerünk ve­zetőinek miért kellett köl­csönöket kérni attól a ka­pitalista rendszertől, amely állítólag az utolsókat rúgja. Mialatt Kádár János szün­telen azt hangoztatta, hogy hazánkban munkáshata­lom van, az értelmiség ezt feltétlenül elhitte. Az ér­telmiség hosszú időn át ta­pasztalta azt, hogy tudását, szakmai hozzáértését nem igazán becsüli meg a társa­dalom. No és a munkásság? Hát az bizony hitetlenke­dett, mert tudta azt, hogy a nyolcszáznegyvenezres párttagságnak csak 29 szá­zaléka munkás, 6 százaléka pedig mezőgazdasági dol­gozó, a többi értelmiségi. A munkás is úgy érezte, hogy ha ő keveset keres, akkor bizonyára az értelmiség jobban megfizetett. Tudjuk, hogy a pártállam a teljes foglalkoztatottsá­got hangoztatta. De hogy lehetett azt megvalósítani? Kialakult az intézményen belüli munkanélküliség. Három alkalmazott közül egy, jó esetben kettő tudott igazán hasznot hajtó mun­kát végezni. A fizetések is ehhez igazodtak, háromfe­lé osztották azt, ami egy embernek nyújtott volna reális munkabért. A bekövetkezett változá­sokkal megjelent a mun­kanélküliség problémája. Sokak számára ez nem ért­hető. A máról holnapra lét­bizonytalanságba kerülő embereknek valamiféle tár­sadalmi segítséget kéne nyújtani. Egyed Lajos Vác ★ Az évek óta fenyegetett munkanélküliség veszélye ni Ara szomorú valósággá vált. Sajnos, a kormány eb- ben a kérdésben sem tette meg időben a megfelelő lé­péseket. Nem alakított ki közép- és hosszútávú prog­ramot a munkanélküliség kérdésének megoldására, ■cm a munkaerő átképző­iére. Az utcára került embe­reknek járó munkanélküli* isegéTy, tudjuk, hogy milyen kevés. Az érvényben lévő rendeletek szerint a mun­kanélküli, amíg a segélyt folyósítják neki, nem dol­gozhat, csak feketén. Meg­szűnt az újrakezdési köl­csön is, amely nagyon ke­mény feltételek között, de lehetőséget adott egy új eg­zisztencia alapjainak meg­teremtésére. A munkanél­külieket gyakorlatilag semmilyen érdekvédelmi szervezet nem védi és nem képviseli. Mdfpssiráh fass Pomá- zon is? Figyelemreméltó cikket olvastam a minap arról, hogy a főváros főpolgár­mestere a hivatal mellett tevékenykedő tanácsadó testületet, magisztrátust hozott létre. E testületnek közigazgatási hatásköre nincs, nem alárendeltje az önkormányzatnak, de nem is felettese semmilyen ön- kormányzati, szakigazgatá­si szervnek sem. A ma­gisztrátus szoros kapcsola­tot tart a település lakóival, rendszeresen (egyénileg) megbeszélik a közélet gond­jait, problémáit, a telepü­lést érintő kérdéseket, a fej­lődés elősegítésére tett ja­vaslatokat, elképzeléseket, és ezek alapján tanácsaik­kal segítik az önkormány­zat munkáját. A magisztrátus már az ókori Rómában komoly köz­jogi testület volt, de nap­jainkban is fontos szerepet tölthet be közéletünkben. Milyen jó lenne, ha ki­sebb településeink követnék a főváros példáját. Csak­nem minden városban, köz­ségben (így nálunk, Pomá- zon is) élnek olyan köztisz­teletben álló, közismert, magas képzettségű szemé­lyek, akik a választási har­coktól elkülönültek, de mégis készségesen segíte­nék lakóterületük fejlődé­sét, és akiknek a tudását, tapasztalatát, lakossági kapcsolatait nem nélkülöz­heti egyetlen önkormány­zat és polgármester sem. A magisztrátus tagjai fizetést, tiszteletdíjat nem kapnak, munkájukat az önzetlen tenni akarás serkenti. Füg­getlenek a pártérdekektől, kizárólag a település és la­kóinak érdekeit szolgálják. Azt hiszem, hogy az újon­nan megválasztott polgár- mesterek — akiknek nagy része most teszi meg első lé­péseit a közigazgatásban — élhetnének ezzel az önzet­len segítőkészséggel. Sze­retném, ha a közeljövőben nálunk, Pomázon is köszönt- hetnénk a községi magiszt­rátust. Balogh Gyula Pomáz ★ * Megkérdeztük a pomázt polgármestert, hogy lesz-c a közeljövőben községi ma­gisztrátus. Ügy látszik, ol­vasónkkal azonosan gondol­kozik. A közsé.g életét ele­venebbé kívánja tenni, s el­ső lépésként február 14-ére tanácskozásra hívta össze_a Klubok és társadalmi testü­letek vezetőit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom