Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-13 / 37. szám

A VSZ kiszámolása április íjéig Moszkva válaszlépést vár Szovjet tanácsadók Irakban ? Az éterbssi oroszul A szövetséges haderők rádiófigyelői az elmúlt 4S órában több orosz nyelvű üzenetváltást hallgattak le az iraki hadsereg által használt hullámhosszokon — közölte kedden a Li­beration című francia na­pilap. A lap rijádi tudósí­tója cikkében azt írta, hogy n hírt katonai és diplomá­ciai források megerősítet­ték. Miután az említett for­rások kételkednek abban, hogy irakiak beszéltek vol­na egymással oroszul, így feltételezhető, hogy szov­jet katonai tanácsadók ma­radtak Irakban — állapí­totta meg a francia új­ságíró. A Szovjetunió korábban hivatalosan közölte, hogy hazarendelte Irakból ösz- szes katonai tanácsadóját. Ugyanakkor elhangzottak olyan feltételezések is, hogy a 4000 tanácsadóból 155 Irakban maradt. El­képzelhető, hogy ezek a katonai szakértők magas fizetés fejében nem enge­delmeskedtek a távozásról szóló parancsnak. A Liberation más forrá­sokra hivatkozva ugyan­csak keddi számában azt írta, hogy a szövetségesek Iránból sugárzott orosz nyelvű katonai adásokat is lehallgattak. HABOM HÓNAPJA, hogy a közös Európa Ház alap­jait megvető párizsi charta elfogadását megelőzően, a francia fővárosban aláírták azt a szerződést, amely öt kategóriában egyenlő szint­re csökkenti az Észak-atlan­ti Szerződés Szervezetének és a Varsói Szerződésnek hagyományos fegyverarze­nálját, s intézkedik bizo­nyos csapatcsökkentésekről is kontinensünkön. Akkor egyértelműen történelmi je­lentőségűnek értékelték ezt az egyezményt, amely 20 hónapi kemény tárgyalás után jött létre, s az erről szóló bécsi megbeszélése­ket nemegyszer fenyegette súlyos válság, mivel a gya­nakvás és a bizalmatlan­ság volt eleinte az ural­kodó. Csak később, amikor földindulásszerűén bekö­vetkeztek azok a változá­sok, amelyek Németország egyesüléséhez és a kelet­európai fordulatokhoz ve­zettek, jött létre a szerző­dés megkötéséhez oly nél­külözhetetlen kedvező lég­kör. Néhány nappal később Egon Bahr szociáldemokra­ta parlamenti képviselőként elmondta búcsúbeszédét a törvényhozásban. A bonni parlamentben 18 évet a köz szolgálatában eltöltött poli­tikusnak nagy szerepe volt abban, hogy ez a szerző­dés, amely radikálisan csökkenti a hagyományos fegyverzetet kontinensün­kön, valósággá váljon. Az általános örömmámorban Bahr így beszélt: „A Szov­jetuniónak, biztonsági part­nerünknek nem kell zavar­tatnia magát az új fejle­ménytől: a fegyverek és fegyverzetek darabszámát illetően fennálló fölénynek és elmaradásnak immár nincs politikai jelentősége Európában... Az eddig 2 A tagállamok április 1-jéig. közös megegyezéssel fel­számolják a Varsói Szer­ződés katonai szervezetét. Erről a tagországok kül- ügy-, illetve védelmi mi­niszterei Budapesten írnak alá megállapodást — je­lentette be kedden a szov­jet államfő szóvivője. Hoz­zátette: Moszkva ezzel kapcsolatban válaszlépést remél a NATO részéről. A lépést kommentálva Vitalij Ignatyenko megje­gyezte: a tagállamok az Romániában a jelek sze­rint bizonyos erőknek ka­póra jött a magyar fegy­verexport ügye. A szená­tus keddi ülésén többen is csatlakoztak a jugoszlá­viai fegyverüzletet magyar­ellenes hangulatkeltés cél­jából meglovagoló egyik frontpárti szenátor inter­pellációjához, amely a Rompres hírügynökség megfogalmazása szerint „rendkívüli . érdeklődést váltott ki”. Mihail Jurcu dimbovi- tai szenátor kijelentette, hogy a magyar külügymi­niszter ellentmondásos nyilatkozatai nemkívána­tosak, és súlyos politikai dimenziót kölcsönöztek az illegális fegyverügyletnek. A szenátor ezután leszö­gezte, hogy a „jugoszláv szemben állott két fél egyi­ke éppúgy, mint másika 20 000 páncélost tarthat meg. Kinek van szüksége, ki ellen 40 000 harckocsira, hiszen senkinek sincsen el­lenfele, sem ellensége. Ajánlatos minél hamarabb folytatni a leszerelés to­vábbvitelét célzó tárgyalá­sokat.” Erről egyébként három hónapja Párizsban meg is állapodtak. Így került sor hétfőn a bécsi tárgyalások második szakaszára. Ezen az új megbeszéléssorozaton már arról tanácskoznak, hogy 1994 után, amikor a teljes szovjet haderő saját állami határai mögött lesz, s a jelenlegi háromszáz- ezernél is nagyobb ameri­kai csapatok harmadukra csökkennek, s a franciák is kivonulnak Németország­ból, miként hajtsanak végre további leszerelést. Bahr, a már említett búcsúbeszédé­ben, megkérdőjelezte, hogy 1994 után miért tartanának fegyverben 370 ezer főnyi német katonaságot, amikor addigra Csehszlovákia 60 ezerre, Lengyelország pedig 130 ezer főre kívánja mérsékelni hadseregét? Három hónap alatt azon­ban sok minden megválto­zott. A Kuvait elleni iraki agressziót már nemcsak a Biztonsági Tanácsban ki­mondott embargó-határoza­tokkal kívánják megszün­tetni, mint a tavaly no­vemberi párizsi csúcs ide­jén, hanem több mint há­rom hete hullanak a bom­bák, repülnek a rakéták a térségben, dúl az öbölhá­ború első szakasza a leve­gőből. A 31 nemzet katonai lépésére a Biztonsági Ta­nács határozata alapján ke­rült sor. de a világhatal­mak közül a Szovjetunió és Kína, amelyek a Tanács ál­landó tagjai, katonai erők­kel nem vesznek részt az akcióban. Sőt Moszkvában és Pekingben, egyes véle­mények szerint, a hadmű­utóbbi időben folytatott konzultációkon arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy elérkezett az ideje a VSZ katonai szervezete fel­számolásának. Ezt a folya­matot április 1-jéig befeje­zik. A katonai szervezet felszámolásától Moszkvá­ban az európai katonai' szembenállás csökkentését, a nem katonai tömbökön alapuló európai biztonsági rendszer létrejöttét remé­lik. köztársaságokban élő ma­gyarok problémája azonos a romániai magyarokéval”, majd az 1989. decemberi fordulat után Magyaror­szágról küldött segélyek természetét megkérdőjelez­ve és a jelenlegi nemzet­közi helyzetre hivatkozva a következő két kérdést intézte a miniszterelnök­höz. „A belügyminisztérium­nak és a román hírszerző szolgálatnak van-e értesü­lése arról, hogy Romániá­ba homályos utakon fegy­verek juthattak be? Mi­lyen intézkedéseket szán­dékozik tenni a kormány, hogy elejét vegye a jugo­szláv történéseknek, vala­mint kinyomozza és felku­tassa az esetleges fegyver- rejtegetőket?” veletek túllépik azt a fel­hatalmazást, amelyet a szövetségesek a világszer­vezettől kaptak. Aggodal­mak fogalmazódnak amiatt is, hogy a háború kiterjed, ellenőrizhetetlenné válik. Túl ezen a nyugati főváro­sokban olyan nézetek ter­jednek el, hogy Gorbacsov, — aki az új gondolkodás- módot meghirdette a nem­zetközi kapcsolatokban, s akinek fellépése lehetővé tette, hogy Moszkva ily je­lentős leszerelési megálla­podásokat írjon alá — a Szovjetunió szétesése miatt érzett jogos aggodalmában, fokról fokra a hadsereg túszává változott. Ez a gyanú erősítette meg Baker külügyminisztert abban a feltételezésében, hogy a moszkvai tábornokok meg­szegve a már aláírt párizsi egyezményt, ki akarnak vonni annak hatálya alól jelentős mennyiségű hadi­eszközöket. Ezért azt java­solta az amerikai törvény- hozásnak, hogy egyelőre te­gye félre a párizsi szerző­dés ratifikálását. Vajon ez a megállapodás ugyanarra a sorsra jut majd, mint a SALT-2 egyezmény, amely azért nem léphetett életbe, mert a washingtoni tör­vényhozás soha sem hagyta jóvá? MEGISMÉTLÖDIK-E a bécsi tárgyalás második szakaszában a húsz hónap előtti negatív forgatókönyv, s vajon mennyi időre lesz szükség, amíg helyreáll a novemberi kölcsönös bi­zalom? Szerencsére a hely­zetek sohasem azonosak. Ha Gorbacsov valóban a katonai megoldásokban gondolkodó tábornokok fog­lya volna, nem intézhetett volna levelet a Varsói Szerződés tagállamainak vezetőihöz azzal az aján­lással, hogy áprilisra ves­senek véget a VSZ katonai szervezetének. Ez a lépés, amelynek kezdeményezői között hazánk oly úttörő szerepet töltött be, kétség­telenül hozzájárul majd ah­hoz, hogy a gyanakvás el­oszoljon, s ismét helyreáll­jon a biztonsághoz oly nél­külözhetetlen kölcsönös bi­zalom légköre. Árkus István Magyar hgyverexport Kapóra jött a szomszédnak 'Jegyzet AZ ISMÉTLÉSEK FOR Ellenőrző vizsgálatok üzemi konyhákon Sokadíkán is m az ebéd A gyakorló háziasszo­nyok tapasztalatból tudják, amióta az élelmiszerárak egyre emelkednek, milyen nehéz úgy beosztani a kosztpénzt, hogy Ízletes és változatos étkek kerüljenek az asztalra. Nincsenek jobb helyzetben a közintézmé­nyek konyháinak gazdaasz- szonyai sem, a normák lát­tán az ember arra gondol, valóságos bűvészmutatvány kell ahhoz, hogy ne lépjék túl a forinthatárokat. Ezt bizonyítják azok a vizsgálatok is, amelyeket nemrégiben folytatott a Pest Megyei Kereskedelmi és Piacfelügyelőség, vala­mint a Köjál a munkahe­lyek konyháin, a nevelő- és szociális otthonokban. Általános tapasztalat, hogy ahol saját konyhával rendelkeznek, ott olcsóbb az étkezés, a cégnek is ke­vesebb térítéssel kell be- szállnia a finanszírozásba. A Pest Vidéki és Duna Vi­déki Vendéglátó Vállalat üzemei drágábban szállíta­nak, s azokon a helyekén, ahol nincs saját konyha, ott a térítési díj átlagban 20 forinttal magasabb. Bár az üzemi konyhákon az ár­emelkedések ellenére is igyekeznek változatosan főzni, s mindennap húsos ételt az asztalra tenni, a statisztikai adatok azt mu­tatják, csökken azoknak a száma, akik még a közét­keztetést igénybe veszik. Persze akadnak olyan he­lyek is, ahol a dolgozók egy része, ha akarna, sem tudna az üzemi konyhán enni. A három műszakos vállala­toknál a konyha csak egy műszakban üzemel, máshol csak az adminisztrátorok ehetnek bent, míg a fizi­kai munkások — az ingá­zók — már csak otthon költhetik el ebédjüket, mert különben lekésik az autó­buszt, a vonatot. A szűkös keretek miatt a konyhák előre tisztított, vagy mirelit, félkész ter­méket nemigen használ­hatnak fel. A tapasztalat az, hogy ahol tudnak, spó­rolnak, s igyekeznek onnan beszerezni az árut — pél­dául őstermelőktől — ahol olcsóbban kapják. A Duna­keszi Konzervgyár konyhá­ja például a gyárból terme­lői áron vásárolhat jó né­hány árucikket, s ezzel a napi költségük hét forinttal csökkent. Az abonyi, a szobi és a vácdukai nevelőotthonok­ban négyszáz, 3—17 éves korú gyermek étkezési szo­kásait vizsgálták meg. A számok mindennél többet mondanak. Reggelire 10,20 Ft, ebédre 22,40 Ft, vacso­rára 18,60, míg tízóraira és uzsonnára 6,40 forint jut személyenként. Ezt úgy igyekeznek pótolni, hogy részt vesznek a gyümölcs- szedési akciókban, a kony- hások saját maguk gyúrják a tésztát, készítik télire a befőtteket, savanyúságot, s az abonyiak már saját konyhakertet is művelnek. Nagybani áron vásárolják a lisztet, cukrot, de még így is általános, hogy az előírt normát átlagban 15 százalékkal túllépik. A vizsgált szociális ott­honokban — Pécelen, Érd­ligeten, Piliscsabán, Ceglé­den és Pilisvörösváron — is csak a dolgozók ügyességén múlik, hogy az egy személy­re jutó 53 forintos nyers­anyagnormából még napi Veszélyes hulladékok el­helyezésére terveznek tá­rolót kialakítani Újszilvás községben, az Agromen svéd—magyar részvénytár­saság kezdeményezésére. Talán érthető, hogy a la­kosság és a környező tele­pülések nem fogadják ki­törő örömmel a kezdemé­nyezést, hiszen ismereteik szerint arzénnal, ólommal, cinkkel, higannyal és egyéb nehézfémsók által átitatott hulladékok kerülnének itt elhelyezésre. A környékbe­liek nemcsak a környezet­szennyezéstől, hanem a régió jó hírnevének elvesz­tésétől is tartanak. Az újszilvási önkormány­zat ezért falugyűlésre hív­ta össze a lakosságot, bizo­nyítandóI. hogy a tervezett beruházás nem jelent ve­szélyt az ott élők számára, ugyanakkor az önkormány­zat kasszáját 60 millió fo­rinttal gyarapítaná, ha be­leegyeznek a tároló kialakí­tásába. Ezentúl évi 15 mil­lió forint bevételhez jutná­nak még harminc éven ke­resztül — amíg a tároló működne — azért az évi 10 ezer köbméter veszélyes háromszori étkezést tudnak produkálni. Így aztán nem csoda, hogy az otthonok lassan önellátásra rendez­kednek be, disznót Hizlal­nak, baromfit tartanak, kertészkednek. Mindezt az ott dolgozók pluszmunká­ban, nem munkaköri köte­lességként végzik. A szűkös anyagi lehető­ségek miatt még az is job­ban megbocsátható, hogy néhány helyen kisebb-na- gyobb higiénés hiányossá­gokat is találtak. Gyakori, hogy ezek hátterében is pénzhiány húzódik meg. Az sem csoda, ha olykor a korszerű táplálkozás szem­pontjait is kénytelenek szem elől téveszteni, például disznózsírral főznek olaj helyett. A muszáj ugyanis nagy úr, s az üzemi kony­hákon, nevelő- és szociális otthonokban sokadikén is meleg ételt kell tenni az asztalra. H. É. hulladékért cserébe; ame- lyet itt helyeznének el. A falugyűlésen több mint 200 ember vett részt, ám a hozzászólásokból az derült ki, hogy a helybéliek nem­igen támogatják — még ilyen kedvező feltételek mellett sem — az ötletet. A környékbeli települések közül néhány pedig levél­ben tiltakozott a hulladék- temető megvalósítása ellen. A kérdés eldöntése érde­kében feltehetően népsza­vazást írnak majd ki, ám az eddigi véleményeket is­merve, ennek eredménye valószínűleg nemleges lesz. Mivel az újszilvási ön- kormányzat úgy véli, a ter­vezett beruházás nem lesz környezetszennyező, illetve a lakosság egészségét sem­miképpen nem veszélyezte­ti majd, Fehér Tibor pol­gármester urat kértük, oszlassa el a környéken lakók félelmeit és kétsé­geit. A polgármester úr vállalkozott rá, hogy a kö­zeljövőben egy kimerítő interjúban mondja el vé­leményét a kérdésről ol­vasóink számára. Sz. K. M fí®s$3 o##@# Népszavazás dönt? HE LYSZINRAJZ A vaspor illata Megemelj a viseltes vá­szontáskát. Ügy áll ott a satupad, a köszörűgép, a szerszámtartó állvány há­romszögében, mint a mennybéli szólításra váró hívő a sacrosanctumban. „Na, akkor most pakolni kell." Ha beavatatlan hallaná a mondatot, nem tulajdonítana annak külö­nösebb jelentőséget. Ha pa­kolni kell, akkor pakolni kell. Kész. Csakhogy azért kell pakolni, mert holnap­tól ide már nem jön senki. Vége a műhelynek, mert vége a gyárnak. „Tizennégy esztendős vol­tam, amikor beálltam ide tanoncnak. Most meg öt­venkilenc vagyok. Kiszá­míthatja. Azt mondták, azt az egy évet nekem ad­ják. Mehetek nyugdíjba. Megyek hát. Korenged­mény. Így hívják. Némely szaktárs azt mondta, de szerencsés vagy Pizsukám.” Hatan kaptak korenged­ményt a műhelyből. A töb­biek? Neki a világnak! Ta­lán lesz valami... A ki­ürült műhelyben köpenyes férfi siet át, int, szól, „ak­kor holnap a papírokért a Jucihoz menjél Pizsukámt”, csattan mögötte a vasajtó. (Illés Endre: „A történelem nem ismer érzelmes meg­oldásokat.” És a kistörté- n elmek?) Szerszámokat rak el. „A legutolsó időben már a ma­gunkéval dolgoztunk. Nem panaszként mondom, ha­nem már nehogy azt gon­dolja, viszem-lopom." Már szerszámra se volt pénz. Étkeztetésre sem. Ügy bé­nult meg a gyár, ahogyan az arthritis kapja marokra az ember ízületeit. Tudot­tan és mégis váratlanul. Három hét alatt összerop­pant minden. A nagydarab férfi kezében úgy pihen a vászontáska, mintha iszo­nyú súly lenne benne. Pe­dig ... pedig csak néhány szerszám van benne, mérő- léc, újságpapírba csomagol­va a bakancs. Mi akkor az ennyire nehéz? Az itt ma­radó évek? A ki tudja, hová kerülő köszörűgép, menet­vágó, csőpermetező? A hű­tőolajtól, vasportól masza- tos, feltisztíthatatlan pado­zat? A mocskos ablakok? Az üres falitábla, rajta fel­irat: brigádhíradó, ez len­ne a nehezen itthagyható? Nagy keblű démon aktja a falon. Valaki ráírta „meg­ennélek”. Hunyorgó fény­csövek. Fémforgács marta ládák. A bennük összegyűlt hulladékot most majd ki önti ki? Jönnek a takarí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom