Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-11 / 35. szám
Ő MONDTA Pozíció Az alapító tagok egyike, egyben a névadója is a Magyar Demokrata Fórumnak: Kiss Gy. Csaba. Vele készített interjút (91/6.) A Világ. Lefegyverző őszinteséggel felel a megkérdezett — ahogyan azt a kezdetekkor megszokta — mindarra, ami és ahogyan történt/ik az MDF- en belül a hatalomra kerülés óta. Ügy látja, elillant „az a hihetetlen nagy autonómia”, amelyet az „MDF belső szerveződése ... biztosított a helyi szervezeteknek”. Ennél is elgondolkoztatóbb az, ami így hangzott el: „... egyre erősebb lesz az egyszemélyi vezetés, és kialakulnak azok a csoportok, amelyek érdekeltek ebben”. A képlet sajnálatosan ismerős a közelmúlt hazai történelméből ... s még inkább ismerős a folytatás. Az előbb citáltakat ugyanis így folytatta K. Gy. Cs.: „Sokan nem választott személyként, nem kiválasztódás vagy verseny útján, hanem személyi kijelölés alapján jutottak pozícióhoz. Amikor ez a réteg bekerült az államigazgatási vagy párthivatali pozícióba, mindent megtett azért, hogy erősödjön az egyszemélyi vezetés.” Ahogyan mondani szokták: ismerős az ábra! Az 1945-öt követő években — az egymást váltó hatalmasságok holdudvarában — sokan megfordultak így. Ilyen tekintetben tehát gazdag a hagyomány, s mi természetesnek tartjuk — bár persze dicséretesnek nem —, ha napjainkban is érvényesülnek ilyen, a hatalmi mechanizmuson belüli, már-már automatikus igazodások. A baj az lenne, ha a dolgoknak a menete továbbra is a korábbi sémát követné. Azaz a személyi hűség és nem az ügyhöz való hűség fejezné ki a következetességet. A következetességet abban, hogy nem valakitől, hanem valakiktől kapott a pozíció, s mi végre adták. KLIENS A vásárló a kárvallott Tudatos manipuláció Három hete kezdődött, s egész februárban tart még a kereskedelmi és piaci felügyelőségek ellenőrzési akciója: országszerte azt vizsgálják, hogy az üzletekben feltüntetik-e az árakat, kellőképpen tájékoztatják-e a vásárlókat. A tapasztalatok rendkívül kedvezőtlenek: minden második üzletben megsértik az ezzel kapcsolatos törvényes előírásokat. Szűcs András, az OKPF csoportvezetője elmondotta, hogy a legtöbb probléma az úgynevezett listás árfeltüntetésből adódók. A listákat ugyanis a legtöbb helyen feltűnő módon kifüggesztik ugyan, ám, hogy a felsorolt árukhoz a pulton lévő termékek közül tulajdonképpen melyik tartozik, nem lehet egyértelműen eldönteni. Ezt különösen o kenyérféléknél és péksüteményeknél, a tejtermékeknél, a hentesáruknál és a tőkehúsoknál tapasztalták. A vendéglátásban sem jobb a helyzet. A presszókban és cukrászdákban nincsenek étel- és itallapok, a meglepetés akkor éri a fogyasztót, amikor fizetnie kell. Szűcs András úgy véli, hogy az esetek legalább felében tudatos manipuláció az árak eltitkolása, s a kereskedők ezen az úton igyekeznek megszerezni azt a pénzt, amivel a szállítókat megvesztegetik, erre ugyanis még manapság is szükség van. A legtöbb termékből ugyanis még nincs kínálati pozícióban sem az ipar, sem a kereskedelem. A vizsgálatot mindig folytatják, s a kereskedelmi felügyelőségek a továbbiakban sem fogadják el jóindulatú tévedésként az árak fel nem tüntetéséből származó többletszámolásokat, még akkor sem, ha történetesen egy-egy üzletben — főként az élelmiszerboltokban — akár 8 ezer féle árucikk van. Azt tapasztalják ugyanis, hogy még azokon a termékeken sem szerepel az új ár. amelyeknek az ára két hónappal korábban változott. Eddig mintegy kétezer helyen jártak a kereskedelmi felügyelőségek munkatársai, s körülbelül ezer alkalommal róttak ki helyszíni bírságot. Ennek legmagasabb összege a szabálysértési törvény értelmében még mindig 3000 forint, a felügyelőknek azonban módjában áll határozati úton akár 10 ezer forintos bírságot is kiszabni. A tapasztalatok szerint a bírságoknak nincs visszatartó ereje, noha a felügyelők utóellenőrzéseket is végeznek azokon a helyeken, ahol korábban szabálytalanságokat tapasztaltak. Teljes képet körülbelül február végén tudnak arról összeállítani, hogy az amúgy is radikális év eleji áremelésekre a kereskedők hibájából mennyit fizettek rá pluszban a vásárlók. Ingyen nem adják Munkásrésztulajdon A privatizációs folyamat állal kínált egyik lehetőségről, a munkavállalói résztulajdoni programról tájékoztatta a Munkás-érdekvédelmi Tanács hét végi ülésének résztvevőit, munkástanácsi vezetőket az MDF Bem téri központjában Vidovszky Ferenc privatizációs szakember. Az MDF országos elnökségének szervezésében létrejött találkozón Vidovszky Ferenc elmondta, hogy Magyarországon már megkezdődött a résztulajdoni programmal kapcsolatos törvény-előkészítő munka. A szakember valószínűsítette, hogy abból egy-két hónapon belül valóság lesz. A résztvevők figyelmét felhívta arra, hogy a dolgozók bármennyire is kiszolgáltatottak voltak az elmúlt évtizedekben, ingyen nincs joguk tulajdonhoz jutni. A vállalatok megvásárlásakor egy tisztességes árból kell kiindulni, s inkább a hitel- törlesztés feltételeiben, a kamat mértékében, illetve a lefutási időben lehetne engedményt tenni a dolgozói társaságoknak. Mivel a hitelt a kereskedelmi bankoknak kell elbírálniuk, a privatizációs szakember azon a véleményen volt, hogy a munkavállalókon kívül azok a bankok is kapjanak adókedvezményt, amelyek elbírálják a hitel- felvétel lehetőségét, illetve a hitelt megadva kockázatot vállalnak. Nyitás előtt diszkontáruház Az albertirsai Szabadság Termelőszövetkezetben egyre-másra alakultak meg a különböző gazdasági vállalkozások. A tsz az éveken át eredményesen működő ipari üzemágait adta magánszem él yek tulajdonába. A szövetkezet egykori textiles részlegében három műszakos foglalkoztatásban bel- és külföldi cégek számára orsózzák a fonalat. Az elmúlt év novemberében elindult magán- vállalkozás húsz egykori tsz-dolgozó számára ad biztos munkát. A másfél évtizedes múltra visszatekintő faüzemet, annak egykori vezetője vette át, s működteti ez év januárjától. Raklapokat, konténert és gyümölcsösládákat állítanak elő az üzem munkásai. A tsz éveken át partneri kapcsolatban állt osztrák és német vállalkozókkal, akik az elmúlt évben már olyannyira visszahúzódtak, hogy rájuk idén biztonsággal nem tudtak volna építeni a szövetkezetnél. A tsz erdeiből és az ország különböző részeiből odaszállított anyagokból készülnek az említett termékek, amelyekre sikerült a vállalkozónak vevőket találnia. A textil- és faipari üzem használatáért a vállalkozók bérleti díjat fizetnek a Szabadságnak. Lényegesen hasznot hajtóbb viszont, a tsz egyik gépszerelő műhelyéből kialakítandó üzlet- helyiség, amelyben a hazánkban jól ismert Duna- lánc Kereskedelmi Vállalat belga partnerével ez év márciusától diszkontáruházát működtet majd. A belgák 51 százalékos részesedése azt jelzi, hogy jelentős tőkével szálltak be ebbe az üzletbe. Déli gyümölcsök, konzer- vek, a legkülönbözőbb élelmiszeripari termékek mind megtalálhatók lesznek ebben az áruházban, ahol a tsz dolgozói csoportos vásárlásoknál előnyöket élvezhetnek. Az albertirsai diszkontban előreláthatóan március 15-én már fogadhatják az első érdeklődő vásárlókat. Az üzemeltetéshez a tsz-nél is nagy reményeket fűznek, mert a Dunalánctól évente egymillió forintot kapnak a terület bérleteként. (gyócsi) MINDSZENTY BÍBOROS UTOLSÓ TITKÁRA Megjárta a poklok poklát Hét végére, a reggeli mise után kéretett magához, illetve ezt az időpontot jelölte meg az interjúhoz. Telefonon beszélgettünk, a hangjából ítélve szikár, szigorú üregúrnak képzeltem, már a címe is olyan tiszteletet parancsoló: protonotárius őrkanonok. Utánérdeklódtem, e cím viselője majd egyenrangú a megyés püspökkel. A reggeli misén alig né- hányan vagyunk, s néhány Istenhez fohászkodás jól elfér a hatalmas templomban. Az oltár előtt egy középtermetű, gyermekien szelíd tekintetű pap, aki fiatal korában megjárta a poklok poklát, majd minden börtönben, internálótáborban megfordult. S mindezt azért, mert 1948. november 19. és december 23. közt — összesen hat hétig — ő volt Mindszenty bíboros utolsó titkára. — Ugye ön nem katolikus? — kérdezi tőlem már bent, a vártemplom sekresty é j ében. • Református vagyok. De mi „árulta” el? — A szentség felmutatásakor csak felállt, de nem vetett keresztet. A leghátsó padban ültem, félhomályban. Később, a beszélgetés során meggyőződhettem róla, dr. Fábián Jánosnak nemcsak a szeme, a megfigyelőképessége kitűnő, de a szelleme is friss, sziporkázó. A négy évtizeddel előbbi eseményeket olyan pontosan idéKi akar itt gazdálkodni ? Politikai jelszóvá vált, hogy a mezőgazdaság jövőjét a magángazdálkodás jelenti. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vállalatgazdálkodási Üzemmérnöki Intézetének felmérése nem ezt bizonyítja — olvashattuk a Figyelő február 7-i számában dr. Magda Sándor tollából. Ma a mezőgazdasági szak- képzettséggel rendelkezők — mint potenciális vállalkozók — döntő többsége termelőszövetkezetekben dolgozik. Mindezek alapján érdemesnek tűnt megvizsgálni, vajon ezek az emberek hogyan képzelik el jövőjüket, milyen a vállalkozási kedvük, rendelkeznek-e tőkével. A négy termelőszövetkezetben megkérdezettek 69 százaléka feltétlenül jelenlegi munkahelyén akar maradni, és a többség (56 százalék) csak a jelenlegi munkája mellett kíván gazdálkodni. Főként a szellemi foglalkozásúak és a szakképzetlen 40 év feletti fizikai dolgozók ragaszkodnak munkahelyükhöz. A megkérdezettek 22 százaléka igényelné a termelő- szövetkezeten belüli egyéni vagy csoportos vállalkozás kialakítását, amely mellett a jelenlegi vagy annál nagyobb méretű családi gazdaságot is működtetni kívánnák. Magángazdálkodást a megkérdezettek 4 százaléka szeretne folytatni, döntő többségben szakképzett fizikai dolgozó férfiak. A vizsgálatba vont téesz- tagok 65 százaléka valamilyen formában gazdálkodni kíván. Közülük 62 százalék vegyes gazdaságot, 30 százalékuk szakosított gazdaságot akar létrehozni. Ez utóbbiak kizárólag állattenyésztéssel foglalkoznának. A leendő gazdaságokban a munkát a gazdák általában a családtagokra alapoznák. Mindössze 3 százalékuk jelezte, hogy időszaki vagy állandó alkalmazottat — napszámost — is foglalkoztatna. Ez egyben kimondva, kimondatlanul azt is jelenti, hogy a munka- nélküliség megoldásában a mezőgazdaságnak a várakozásokkal ellentétben, úgyszólván semmilyen szerepe sem lesz. A termeléshez szükséges eszközökkel a megkérdezett gazdák egyáltalán nem, vagy csak részben rendelkeznek. A meglevő eszközök legfeljebb a kiegészítő jövedelemhez, mintsem az önálló megélhetéshez elegendőek. A hiányzó eszközöket az emberek bérlet és vásárlás kombinációjaként kívánják megszerezni, de általában a bérletet részesítik előnyben. A bérleti rendszer létjogosultságát indokolja, hogy a megkérdezettek közül a gazdálkodni kívánók 63 százaléka nem, 33 százaléka pedig csak részben rendelkezik a gazdálkodáshoz minimálisan szükséges pénzzel. A saját tőke, valamint a támogatás hiánya, illetve a jelenlegi hitellehetőségek azok a korlátok, amelyek az emberek által megfelelőnek tartott gazdasági méret kialakítását akadályozzák. A vizsgálat eredményeit összegezve annyi mindenesetre megállapítható, hogy a megkérdezett dolgozók 91 százaléka továbbra is szövetkezeti keretek között kíván dolgozni. Biztonságra való törekvésüket mutatja, hogy vállalkozásaikat is a termelőszövetkezeteken belül szeretnék megvalósítani. zi, mintha csak tegnap történtek volna. <§ önnek annyi címe, titulusa van. Melyiken szólítsam? — Többnyire atyának hívnak. Ha ez megfelel... Ültömben meghajlok. • Természetesen, sőt megtisztel. Mondana valamit a régi szép időkről? Elérti a szép idők pejoratív kicsengését, s tűnődve néz az asztalra. Pedig ott nincs semmi, csak egy fénypászma, amely benéz az ablakon. — Azok az idők aligha voltak szépek. Sem a nemzetnek, sem az egyháznak nem váltak javára. Szerencsére mindegyik túlélte. Számomra nem a saját meghurcoltatásom a legfájóbb, hanem a néhai bíboros úr kálváriája: a koncepciós per, a börtön, a házi őrizet, az amerikai nagy- követségen való bezártság, és az a gondolat, hogy ő, aki szívvel-lélekkel magyar volt, távol a hazától, száműzetésben kellett meghaljon. Hogy hat hét kevés vagy sok, azt mindig az adott időszak eseményei határozzák meg. Dr. Fábián esetében sok volt, akkori emlékeit, élményeit egy tízrészes memoárban írta meg, mely Mindszenty bíboros szolgálatában címmel, a Jel című folyóiratban jelent meg a közelmúltban. — Memoárvázlat. Most dolgozom a könyv kéziratán. Éppen ezért most nem óhajtok részletkérdésekbe bocsátkozni, sem a bíboros úrral kapcsolatban, sem az engem ért atrocitásokat illetően. Az akkori idők kiismerhetetlen cselszövései: a titkárt december 23-án, Mindszentit, az igazi „bűnöst” csak 26-án hurcolta el az ÁVO. Fábián Jánost, akit soha nem ítéltek el, tehát nincs jogerős büntetése, 1951-ben bocsátották szabadon; három nap híján három évig hányódott zárkák, cellák és internálóbarakkok szalmazsákjain. Fábián Jánost mindezért soha nem követték meg. Sem a múltban, sem most, a rendszerváltozás után. Pedig a nemzet minimum ennyivel adósa. © Mikor találkozott utoljára Mindszenty bíborossal? „— A főtárgyaláson, ahová tanúként idéztek meg. Főhajtással üdvözöltük egymást. Ezt követően többet nem láttam, de mindvégig figyelemmel követtem az életútját. Mint az UNDA európai alelnöke (a katolikus rádió- és tv-adók nemzetközi szervezete), 1975-ben részt vettem egy Angliában megtartott tanácskozáson. Itt szereztem tudomást, rádióból, a bíboros úr haláláról. Soha nem felejtem el, május 5-e volt. Én vittem paptársaimnak a hírt, amely mindannyiunkat mélyen elszomorított. Nyolcvanhárom éves volt, mégis váratlanul halt meg. Másnap megtudtuk, a száműzetés kenyerén élő nagy főpap úgy végrendelkezett. hogy hamvait a ma- riazelli bazilikában helyezzék ideiglenes nyugalomra. © Miért pont a stájerországi Mariazeilt jelöite meg nyugvóhelyéül? — Az ő felfogása szerint ez a templom, amelyet Nagy Lajos királyunk alapított és gazdagított, évszázadokon keresztül a Duna menti magyarok legkedveltebb zarándokhelye volt, ezért valamiképpen magyar földnek tekintette. Itt van eltemetve egyik elődje is, Szelepcsényi György, aki 1666. és ’85. közt volt Esztergom érseke. Szelepcsé- nyit az osztrákok is igen tisztelték, 1683-ban 50 ezer rajnai forinttal járult hozzá a török által ostromolt Bécs felszabadításához. © ön részt vett Mind- szenty bíboros temetésén? — Nem. És hivatalosan senki nem képviseltette magát a magyar püspöki karból. Ott voltam Becsben. ültem a kocsimban, és rádión hallgattam a Stephans dómból a gvászmise közvetítését. Bemenni nem volt tanácsos. Több volt ott a magyar titkosszolgálati ügynök, mint bécsi hívő. Mindszenty bíboros négy évet élt száműzetésben, 16 esztendeje pihen idegen földben. De már nem sokáig. Május 3-án hamvai hazatérnek, s halála évfordulóján, május 5-én az őt megillető helyre kerülnek. A magyar főnanok nyugvóhelyére, a nagy előd, Vitéz János hamvai mellé, Matula Gy. Oszkár