Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-09 / 34. szám
Jéghoki e hideg napokban a Budai úti tervezett strand, szabadidőközpont vízgyűjtőtavának jegén (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Védőszárnyak kutyával Derűlátó a harcművész Tömeges elbocsátás felfüggesztve A békát Ic kell nyelni A Mechanikai Művek abonji gyáregysége 112 dolgozót és 30 bedolgozót bocsátott el a közelmúltban, és újabb, mintegy száz embertől akarnak megválni. Erre felfigyelt a Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége, s az ügyben több irányú vizsgálódást folytatott. Született optimista a ceglédi Plavecz Tamás. Világot látott fiatalember. Angol és német nyelvórákat ad. Egy-egy új ötletért nem kell a szomszédba mennie. Az alábbiakban a legutóbbi kezdeményezéséről lesz szó. — Egy éve álmodtam meg. Fél éve szervezem. A „Védőszárnyak Személy- és Vagyonvédelmi Gmk” készen áll. Mindenféle engedéllyel rendelkezem. Csak éppen nem működik. — Ennek bizonyára oka van. — Természetesen. Abból Indultam ki, hogy Cegléden egy re rosszabb a közrend és a közbiztonság. Napirenden vannak a betörések. A rendőrség egyedül nem tud megbirkózni a nyakába szakadt óriási teherrel. Ezért kezdetben — társadalmi kezdeményezésre — város- védelmi gárdát vagy polgárőrséget akartunk szervezni. Ám a megelőzéshez, a bűnözők fülöncsípéséhez az amatőr módszerek nem elegendőek. Egy kiképzetten embert nem lehet éjszaka kiküldeni az utcára, mert pórul járhat. — Vagyis profi gárda szervezése felé irányult a figyelem? — Igen. Jómagam a harcművészetben és a katonai kiképzésben 16 éves gyakorlattal rendelkezem. Nyolctagú profi gárdára gondoltam. Négy emberrel most is rendelkezem. Szóval egy idő után a tettek mezejére léptem. Felkerestem Afácz István polgár- mester urat. Elmondtam, hogy mit akarok. Az elképzelést hasznosnak ítélte meg. Ismertettem a költségvetést. Gépkocsihasználattal (kerékpárral olcsóbb) nyolc profi személy- és vagyonvédő havi 100-120 ezer forintba került volna. Ügy vélekedett, hogy ha a költségek felét kereskedelmi és egyéb cégek, iparosok és kereskedők állják, akkor a felét a polgármesteri hivatal biztosítja. A tervemet a képviselő-testületből Ecseri Ferenc és Kárteszi István is támogatta. Ám amikor kiderült, hogy semmiféle eszközt nem használhatunk (bot, gázspray, gázpisztoly), akkor az egész dolog „elaludt”. — Mégis. konkrétan hogyan működött volna a szervezet? — Csináltam eev három- öldalas tájékoztatót. leírtam, hogy kivel, mikor, hol, hogyan, mivel járőröz- tünk volna. A szolgálatot este 10-től reggel 6 óráig terveztük. Hat kilométeres kört kerékpárral 40 perc alatt jártunk volna végig. Egy éjszaka tíz kört csináltunk volna. A rendőrség pihenőszobát ígért. Óránként tíz perc pihenőt írtam elő. Egyenruha és igazolvány is került volna. Ä járőrnaplóból bárki figyelemmel kísérhette volna, hogy ki mikor merre járt. A vagyonőr betörőfogás vagy a rendőrség értesítése esetén jutalmat kapott volna. A rendőrség egyébként — főként Koroknál Dezső bűnügyi osztályvezető — maximálisan támogatta az elképzelésünket. — A polgármesteri hivatalban nem járt szerencsével. Más cégek segítségét nem kérte? — Kértem. Az egyik kereskedelmi vállalat igazgatója az utolsó pillanatban nem írta alá a szerződést, bár korábban több tízezer forintot ígértek. Egy szövetkezet elnöke több ezer forintra tett ígéretet, de a szerződés aláírását bizonytalan időre elhalasztotta. NEM SOKÁIG tartózkodik zsebünkben az ezerforintos bankó, jön-megy, mintha űznék, időnk is alig van gyönyörködni benne, oly hamar kifut a kezünkből. Pedig, ha figyelmesen nézegetjük, fölfedezhetjük rajta ceglédi földink, Füle Mihály nevét, az ezerforintos tervezőjét. A Pénzjegynyomda meghívására harminc éven át volt kitüntetett művésze a bankjegytervezésnek. Sikeres hazai munkái közben idegen országoknak is tervezett papírpénzeket, Európa-szerte becsült grafikusművész. A rendkívüli figyelmet és gondosságot igénylő bankjegyek mellett a Magyar Posta százhatvan bé- lvegtervet készíttetett vele. Közülük harmincöt emlék- b^n-prrZhon és a természetvédelmet reprezentáló sogyön^örkörlöc. ‘"uk, rovarai, «vürnölesei, v4ra{ féltett kin- —°i. az albumok büszkesé-—munkái tárTöbb kis bolttal is tárgyaltam, de amit ők fizetnének, az bizony kevés. Mindezek után a Hanga Kft:-vel kötött havi hatezer forintos szerződést nekem kellett visszavonnom. Az ügy tehát holtponton áll. Miért? A cégek túlságosan bíznak a riasztócsengőben, és bizalmatlanok minden újdonsággal szemben. Pedig a jövő bennünket igazol. — Tehát vége mindennek? — No nem. Nem adom fel. Már előkészületben van egy szerződés. Olyan iskolával kötjük, ahová már többször is betörtek. Két emberem kutyával őrzi. Bízom újabb megrendelésekben. Egy született optimista ember mi mást tehet? (r. L) gyuknak megfelelően szigorúan valósághűek. Főként ennek tudható be, hogy időnként a külföldiek megrendelésére is metsz bélyegeket, gyarapítva a magyar képzőművészet hírnevét. A rajzot vési, „metszi” a sima rézlemezbe. A nyomaton látható fekete vonalakat mélyíti, hogy a mélyedésekbe dörzsölhesse a festéket. Ex librisei is a rézmetszés technikájával készülnek. Rézlemezeinek száma meghaladja az ezret. Füle Mihály Cegléden született 1914. február elsején, itt kezdte iskoláit, majd Debrecenben és Budapesten folytatta, az Ipar- művészeti Főiskolán a grafika szakot végezte, ott szerezte diplomáját. Professzorai, Kacziány Aladár, Haranghy Jenő és Domanovszky Endre közül a kétszeres Kossuth-díjas Domanovszky csendéletei erőteljes fény-árnyék kontrasztjaival. színellentétiei- vel voltak elsősorban hatással Füle Mihályra, a — Mi a vizsgálat eredménye, mik az eddigi tapasztalatok? — tettük fel az első kérdést Raub Jánosnak, a szövetség helyszínen járt titkárának. — Most egy közbülső szakaszban vagyunk. Jó egy éve ismerem a vállalat vezetőségének tevékenységét, az átalakulásra vonatkozó elképzeléseket, a divíziók létrehozatalát. A gondot abban látom: a vállalat vezetése nem ébredt fel időben, hogy piacot kell váltani. Hiszen egy német egyesítés nyilvánvalóvá teszi, a német posta saját berendezéseit fogja egész Németországban alkalmazni, vagy hogy a Magyar Távközlési Vállalat monopóliumának megszűnése versenyhelyzetbe hozza a vállalatot. Változtatni szükséges a szemléleten. Nem lehet belenyugodni a körülöttünk zajló változásokba, hanem azokat elemezve — erre a szellemi kapacitás még mindig megvan — fontos dönteni a technológia fejlesztéséről és a dolgozók képzéséről. Nem az a megoldás: bocsássuk el a dolgozókat, mert bajban vagyunk. — ön szerint a gyáregységeknél is alacsony a műszaki színvonal? Ez mennyiben járult hoyzá a mostanra kialakult állapothoz? — A műszaki színvonal relatív dolog. Ahhoz, amit eddig csináltak, ahhoz megfelelt, hogy a dolgozók 80 százaléka szakképzetlen. Ide vezethető vissza, hogy a szakszervezet bármely erőfeszítése ellenére jelentősebb jövedelmezést nem tudott elérni. Mert egészen egyszerűen ennek — szak- képzettséget tekintve — nem volt meg az alapja. festőre. Friss diplomásként kizárólag piktúrával foglalkozott. Impresszionista olajportréi és tájképei oldottak, a látvány természethű visszaadásával a pillanatnyi benyomás gyors és eleven reprodukciói. Témáiban és motívumaiban nem tartja fontosnak a kép élethű tartalmát, a természetet csupán színélménynek tekinti. Ez a színszűrés a műteremben nem érvényesül, ezért művészünk festményeit a szabadban készítette. Színei egymásba folynak, nála még az árnyék is színes, mozgalmas. FESTMÉNYEIBŐL, huszonöt évvel ezelőtt a ceglédi Kossuth Múzeum kiállítást rendezett. Azóta kiállításain az olajfestmények mellett grafikái is szerepelnek. A Budapesten és vidéken egyaránt számon tartott művészünk számos kiállításon vett már részt. Ismét jó lenne itthon is látni alkotásait. Hídvégi Lajos Az alacsony bérszínvonal tette lehetővé, hogy alacsony költségekkel dolgozzanak, és azon a piacon, ahová az itt készült berendezéseket szállították, értékesíthető volt. Ebbő) eredően egy tisztességes nyereség született, ami jelentős mértékben hozzájárult a tavalyi jövedelmezőséghez. A probléma az, hogy ebből a jövedelemből nem került vissza technológiai fejlesztésre, és nem született intézkedés, hogy a szakképzetlen dolgozókat tervszerűen továbbképezzék. — Hol kell keresni a hibát, az abonyi gyáregységnél vagy a törzsgyárnál? — Is, is. A hibákat csak azért kelesem, hogy tudjam, min kell változtatni, és milyen irányban, nem pedig azért, hogy ki a felelős. Személyes véleményem: az átalakulást, amit elkezdett a vállalat, fel kell gyorsítani, fontos rendezni a stratégiát, és ehhez megtalálni azokat a vezetőket — itt, helyileg is —, akik egy újabb típusú, lendületesebb, rugalmasabb és a dolgozókat szociális partnerként kezelő gondoskodást tudnak megvalósítani. Ez utóbbit nagyon fontosnak tartom. A dolgozók nem alárendelt tulajdonok, akikkel kényre-kedv- re azt lehet csinálni, amit akai’nak. Ök állítják elő azt a jövedelmet, amiből többek között egy igazgatót fizetnek, vagy éppen a szakszervezeti tagdíjból engem is fizetnek. — Létrejött valamiféle megállapodás? — Az elmúlt hetek sorozatos tárgyalásai során a gyáregységbeli szakszervezetek fél évre szóló megállapodást kötöttek, amit, ha végrehajtanak, garanciát Széles a választék Cegléden a Felszegi úti Katalin autóbazárban. Zaporozsec — működésképtelen — már hétezer forintért is kapható. De lehet vásárolni üzemképes Skoda S 100-ast is, potom tizennégyezer forintos áron. A vásárlók zöme azonban a tíz év körüli szocialista típusokat kei’e- si, melyek ára hetven- és százötvenezer forint között mozog. (1500-as Polski, ’92- ig érvényes műszakival hetvemkétezer, tízéves Lada, ’92-ig vizsgáztatva, százhúszon nyolcezer íoVégre leakaszthatják a korcsolyát a szögről az abonyi Gyulai Gaál Miklós Általános Iskola diákjai. Kedvükre száguldhatnak kipirult arccal az udvaron elkészített jégpályán.* Korábban a jászberényi jégpályára szerveztek utakat a pedagógusok, alkalmanként száz forintért. Hol a József Attila Tsz, hol magánbusz szállította a kis nebulókat. Ez az abonyi jégpálya kedvezőbb anyagilag, és időben is. B. Zs. ad arra, hogy ezek a rossz irányú folyamatok megálljának és elinduljanak a kibontakozás felé. Ittlétem alatt áttekintettük ennek a feltételeit, megállapodtunk nevekben, munkamegosztásban és határidőkben. Valamint abban is, hogy erről a dolgozókat rendszeresen tájékoztatni kell. A szakszervezet értékelni fogja, hogy a gazdasági vezetők megtették-e azt, amit elvállaltak. Ha megtették, akkor a szociális partnerség jegyében támogatni fogjuk őket, ha nem, vagy eredménytelenül zárul, akkor fel kell tenni a kérdést: ezek az emberek alkalmasak-e arra. hogy saját és a dolgozók érdekében a vállalatot vezessék. — Gondolom, a dolgozókat most leginkább az foglalkoztatja: további elbocsátásokra sor kerül-e? — A megállapodás, amit itt a helyi szakszervezetek kötöttek — s ez nagyon helyes, csak ők köthetik — tartalmazza azokat a konkrét tennivalókat, amiket a vállalat vezetésének kell tenni, amit a vezetés elvállalt. Többek között azt, hogy ennek a félévnek a végéig csak az alkalmazotti állományban lesz egy felülvizsgálat, s ez valószínű, körülbelül 30 kollégát érint. Ez is fáj nekünk, de úgy tűnik, ezt a békát még le kell nyelnünk. Amennyiben viszont menet közben azt tapasztaljuk, hogy a vezetés ezt a megállapodást nem úgy tekinti, mint egy kötelező érvényű dolgot — amit nem feltételezek —. s más, illetve több területre ki akarja terjeszteni ezeket a kemény intézkedéseket, akkor felrúgják azokat a lehetőségeket, hogy továbbra is szociális partnerként kezelhessük őket. Ebben az esetben egészen más dolog fog következni. rint). A módosabbaknaik persze van 4—5 millió körüli áron 480-as Mercedes, 732-es BMW is. Mint a cég tulajdonosa — Lédeczi Gusztáv — elmondta, mostanában jóval többen szeretnék eladni gépkocsijukat, mint ahányan vásárlási szándékkal jelentkeznek. Az év első hónapjai — főleg a január, február — egyébként is mindig csendesek. Hozzájárul mindehhez a benzinárak növekedése. Akik csak hét végén vették elő kocsijukat, ma már nem mondhatják azt, ami még nemrégen is szállóige volt az autósok körében. „Enni nem kér, az értékét pedig így is megőrzi.” Az új gépkocsik árának emelkedésével a használtaik piaci árai eddig még nemigen tartottak lépést. Többen kivárásra játszanak. Meg hát végre a kereslet is belép mint piaci tényező. Felmerül a kérdés azonban — s ez nemcsak az autópiacra vonatkozik —, milyen (szociális?) piacgazdaság az olyan, ahol a vásárlók száma egyre csökken, miközben az árak folyamatosan emelkednek? J. F. (gyuráki) CE^>Di Füle Mihály grafikusművész Az illanó „Bartók” tervezője Több az eladó Ha nem megy, csak hétezer forint Jéghoki e hideg napokban
