Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-09 / 34. szám

na FW, 'ifbj iä'öis.l n Hol van már a tavalyi hó? Vagyis amikor még tömegek tolongtak egy-egy szezonkiárusításnál. Vácott a február idén is téli vásárral kezdődött a Revue ruházati boltban, de a konfekciókon a számjegyek változatlanul négyje­gyűek (Vimola Károly felvétele) Húsz évig hallgattak Ki a ludas a száraz kutak miatt? Talán emlékeznek még arra a magabiztosságra, amit még tavaly, a környe­zetvédelmi napokon Pin­tér Sándor, a DCM igazga­tója mutatóit a hevesen számon kérő környezetvé­delmi főelőadóval szem­ben a kútvölgyi vízhiány­nyal kapcsolatban. A vá­dakat, miszerint az agyag­bánya léte, illetve a kibá­nyászott vízzáró anyag okozza az utóbbi időben megfigyelhető kóros víz­hiányt a területen, akkor esak azzal állta, várják meg a szakvéleményt. Mint a gyár gazdája, már nyil­ván tudott valamit. iimnlMiu >iih ! iiMiit' Azóta megtörtént a vizs­gálat. a szakvéleményt pártatlan megbízott átlítot­Töhb száz gyerek hoppon maradt Néni jöttek a Pál utcaiak A váci Madách Imre Művelődési Központ ja­nuári műsorfüzete első ol­dalán „Nemecseki vallo­mást” közöl (Mikola) alá­írással : „Mielőtt bekonferálnám a Tízen Túliak Színháza legújabb darabját — A Pál utcai fiúkat (B. J.) —, egy nemecseki vallomással tartozom: elnézést kell kérnem azoktól a gyere­kektől, kísérő tanáraiktól, akik december 19-én a Képmutogatók játékát tál- szervezés miatt csak nehe­zen vagy egyáltalán nem láthatták ...” „S most hadd ajánljam a fentiek szelle­mében A Pál utcai fiú­kat .. ”, Ezer kérdés Nos, A Pál utcai fiúk ja­nuár 31-i, a Tízen Túliak Színháza bérletsorozatának harmadik előadása elma­radt, csalódást okozva sok tucat helyi és vidékről be­utazó diáknak és tanárnak. Erről az esetről juttatott el levelet szerkesztősé­günkbe Péter Pál váci pe­dagógus. Ebből idézünk: „Minél nagyobb a vára­kozás, annál nagyobb a csalódás. Az előadás kezdé­si időpontja előtt egy ne­gyedórával a ház előcsar­nokában több száz gyerek zsibong. Elmarad az előadás — mondják. Miért? — Ki tudja? Va­lamikor megtartják majd. — Biztosan. Mikor? — Nem tudom . .. Ezer kérdés. Van, akinek legörbül a szája. Menjetek szépen haza, mást nem te­hetünk. Van köztük, aki indula­tosan szitkozódik. Szid va­lakit, akit — akiket? — nem ismer, nem ismerünk, aki talán felelős (bocsá­nat! felelőtlen) a helyze­tért. Csitítom. Nézd! Ennek semmi értelme. Biztosan váratlan dolog jött közbe, majd máskor megtartják az előadást. Két gyerek futva, kicsit késve érkezik. Elkéstünk? — lihegik. Sajnos nem. Néznek nagy szemekkel, a »sajnos«-t nem értik. Indulunk hazafelé. Sze­rencsére nem messzire, hi­szen mi a szomszédból jöt­tünk. De sajnálom azokat, akik százával jöttek a kör­nyező községekből, elpo­csékolva útiköltséget, több­órányi időt. A Madách Hírhozó ja­nuári számában olvasha­tunk néhány sort előzetes­ként az előadásról. A sorok vén egy S. W.-idézet: »Az embernek meleg csend kell, és jeges tumul­tust adnak mki.« Gyerekeinknek ebből ki­jutott.” Értesüléseink szerint az előadás elmaradása megle­hetősen nagy vihart váltott ki, s állítólag van olyan Vác környéki iskola, amely egyenesen perelni akarja a művelődési központot az utazás költségeinek megté­rítéséért. — Mit szándékozik tenni a művelődési ház vezetője? — kérdeztük Varga Zoltán igazgatót. — Az ezzel foglalkozó munkatársamtól, Németh Péter Mikolátál írásban kértem jelentést, magyará­zatot. Ebben tájékoztatnia kell az előadás elmaradásá­nak okáról, és be kell szá­molnia arról, hogyan áll a többi bérleti és nem bér­leti előadás előkészítése. Azt is közöltem vele, mi­vel tagja az önkormány­zat művelődési bizottságá­nak, kikérem a bizottság véleményét is, és majd en­nek ismeretében hozom meg fegyelmi döntésemet. Az ügy további fejlemé­nyeiről is szerettünk vol­na beszámolni az olvasók­nak, eddig nem sok siker­rel. Varga Zoltán igazgató szabadságra ment, Németh Péter Mikolát is nehezen, de végül is a már emlege­tett önkormányzati bizott­sági ülésen sikerült elér­nünk. Levélben is Elmondta, felelősnek érzi magát, hiszen nincs olyan szerződés a kezében, ami alapján felelősségre lehet­ne vonni a Harlekin gyer­mekszínpadot az elmaradt előadásért. Úgy érzi, még­sem járt el felelőtlenül, hi­szen szabadságon volt, előtte pedig felhívta a szín­házat: jelezzék, ha valami akadálya volna az előadás­nak. Az előadás elmaradt, de az összegyűlt gyerekek szórakozásáról gondoskod­tak, dramatikus játékot, videót vetítettek nekik, hogy mentsék, ami ment­hető. Arra a kérdésemre, hogy a történtekért kapott-e va­lamiféle fegyelmi bünte­tést, a következőket vála­szolta: „Főnököm, a művelődési központ igazgatója azt hoz­ta tudomásomra, hogy — legalábbis egyelőre — gya­korlatilag eltilt a színházi előadások szervezésétől. A nekem átadott levélben is szerepel, hogy az ügy el­bírálása az önkormányzat kulturális bizottságának véleményétől is függ.” Súlyos viiáh A történtekhez mindösz- sze annyit kívánunk hoz­zátenni, hogy az ügy sze­replői, Németh Péter Mi- kóla és Varga Zoltán igaz­gató között — mint erről lapunkban is beszámoltunk — súlyos szakmai és embe­ri ellentétek feszülnek. Né­meth Péter Mikola pályáz­ni kíván a váci Madách Imre Művelődési Központ igazgatói posztjára. B. J. ta össze, a Miskolci Műsza­ki Egyetem Földtani Inté­zetének hidrogeológiai tan­széke. A legfőbb megvála­szolandó kérdés az volt: miért tűnt el a víz az agyagbánya közelében lé­vő ásott kutakból? Ezen belül természetesen külön érdekelte a várost, vajon ezért is a DCM-et terheli-e a felelősség. Nos, a válasz lehet egy tömör nem is, ha az utób­bi évekre gondolunk, de ha arra a folyamatra, ami év­tizedekkel ezelőtt kezdő­dött el, válaszolhatnának a szakemberek igennel is. Kútvölgy a csapadéktáro­lás szempontjából nagyon kedvezőtlen adottságú hely. Nincsenek olyan vízzáró rétegei, amelyek megtarta­nák az esővizet, vagy az esetleges karsztvízutánpót­lást. Ezt dr. Juhász József professzor a helyszínen végzett megfigyelések és mérések alapján állapítot­ta meg. Hasonlóképpen azt is, hogy hozzávetőleg egy- egy napra elegendő víz- mennyiséget tud megtarta­ni a talaj. Ilyen adottság (hiányosság) mellett telje­sen törvényszerű, ha aszá­lyos nyarakon, mint pél­dául legutóbb is, a kutak vize vészesen lecsökken. iiiiiiiiniiiiiiiiiiimiii Ahogyan tanulmányában leírja, nem volt mindig így. 1966-ot jelölte meg annak az esztendőnek, amikor egyszerre jelentős mérté­kű vízszintcsökkenés tör­tént. Ez pedig az agyagbá­nya nyitása után volt. A professzor vizsgálatai az1 mutatják, hogy a bánya akkor megsértette, átvágta az úgynevezett pleisztocén rétegeket, amelyek alsóbb, durvább részeit is szétrom­bolták a munkagépek a meddő kitakarítása során. A vízszintcsökkenés a bányához közeli kutakban 9 méter lett, míg a távolab­bi részeken mindössze 1,5 méter. Ezek szerint nem a jelenlegi bányaművelés, hanem a hatvanas évekbeli történt erőszakos beavat­kozás következménye is le­het a mai állapot. Akkor húsz éve ezt senki nem tette szóvá vagy legalábbis nem került nyilvánosságra. En nek magyarázatáért nem kell a szomszédba men­nünk. Ezt persze már nem a professzor írja a tanul­mányban. csupán keserű megjegyzés. liHiiiimimimtmmu A jelenlegi panaszosok­nál az apadás 1988-bankez- dődött, ezért őket „meg­nyugtathatja” a szakvéle­mény, pusztán a száraz, aszályos nyár számlájára kell írniuk a víztelenséget. Amiben annyi vigasztaló, hogy jó reményekkel vár­hatják az égi áldást idén. (dudás) Ahol mindenki számit Reménység-bál A rendezők úgy vélik, esemény lesz a város éle­tében a mai Reménység-bál. Azt mondják, mindenki ott lesz, aki számít, így adják meg a kötelező vidámságot a farsangnak, amely tud­juk, idén meglehetősen rö­vid, csupán február 13-ig tart. Természetesen ezen a szombaton mindenki szá­mít, hiszen minél több rész­vevőt várnak a rendezők február 9-én, 19 óraikor, a Madách Imre Művelődési Központban. A farsangnak otthont adó intézménnyel karöltve rendezi ezt az es­tet a Váci Reménység Egye­sület, amelynek sikerült a fővédnökségre megnyernie városunk országgyűlési kép­viselőjét, Katona Tamást, valamint Bartos Ferenc pol­gármestert. Vacsoráról a Halászkert étterem konyhája, talpalá- valóról pedig a Reménység szalon- és tánczenekar és Balogh Pipi cigányzenekara gondoskodik. VÁCI Tragor Ignácra emlékezve Okulhatunk Holnap, február 10-én lesz öt ven éve, hogy Tra­gor Ignác életének 72. évében meghalt. Az az em­ber, akinél többet senki sem tett azért, hogy Vác fel­emelkedjék kisvárosi szín­vonaláról és méltóan fog­lalhasson helyet a történel­mi városok sorában. Eddig is sokat írtam Tra- gorról, s mindig azt hittem, a halhatatlanok mások, mint a halandók. Elhanya­golt és többször kirabolt sírja igazolja — se?iici sem halhatatlan! Az évfordulóhoz kapcso­lódik a Váci Múzeumi Egyesület felhívása: keresi a Bán Márton által terve­zett Tragor-életrajzot. Azt hiszem, nem található az már sehol, hiszen soha sem készült el, nem jelent meg nyomtatásban. Bán Márton — nekem már csak örökké Marci bácsi marad! — ha­gyatékának egy szerény ré­sze birtokomban van. Azok a lapok féltett kincseim je­les darabjai. Közöttük ti­zenöt oldalnyi kéziratot si­került megmentenem, me­lyek a leendő életrajz tö­redékéhez tartoznak. .. Tragor Ignác, ki hin­né a nem éppen feszes tar­A ieges Dunán is átkelnek Csak Vác és a Szentendrei-sziget között közlekedik ezekben a napokban a teherkomp. Az erős jégzajlás miatt ugyanis a többi dunai átkelőhajót leállították, illetve csak sze­mélyszállítást végeznek (Vimola Károly felvétele) tású emberről, még katona is volt. Még pedig honvéd­huszár ... bő vörös nadrág­jában, a nagy sarlcantyús csizmájában és a hosszú, lovassági karddal nem volt a leghódítóbb alak. ö ma­ga ezt a párhetes katonás­kodást élete mulatságos epizódjának tartotta ... egy időben a többször meg­ismétlődő polgármester-vá­lasztás (az 1920-as években Cs. L.) alkalmával több ba­rátja váltig unszolta, pá­lyázzék a polgármesterség­re ... az idea tetszett neki, végül úgy döntött, nem ad­ja fel függetlenségét. Tud­ta, legtöbbet két kedvtelé­sének, a váci múzeum meg­teremtésének és szeretett városa múltja legteljesebb felkutatásának, annak nép­szerűsítése érdekében tehe­ti! Az előzővel joggal büsz­kélkedhetett, a másodikat mindig szerényen említette csak, pedig nincs olyan magyar város, melyről iga­zabban, teljesebben írt vol­na bármely történész...” Bán Márton jegyzeteiben találtam ezt a részt. Sokat nem tehetek hozzá, csak a mai utód elismerését: Tragor Ignác olyan ma­gasságra nőtt az elmúlt öt- ven év alatt, ami elérhetet­len lett követői számárai Mérhetetlen szorgalma megközelíthetetlen, tudását nem lehet megismételni. Csak a nyomát követhetjük, s okulhatunk példájából. Vác szeretetében talán mel­lé nőhetünk... Holnap, vasárnap délelőtt 11 órakor tisztelegnek sír­jánál Vác város polgárai. — csankó — Hétvége Amolyan noszialgiakub kél életre ma este Nagyma­roson, a művelődési ház­ban: este nyolc órától a negyvenes korosztály egy­kori kedvence, a Polaris együttes ad műsort. Hol­nap, vasárnap délután négy órától a nagycsaládosoké lesz a művelődési ház: itt kerül sor klubjuk farsangi mulatságára. »"Cffiirlap 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom