Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-09 / 34. szám

mHÉT VÉGI VIlÁtPOLiriKAI KMKIMÉSii^. Újra döntés előtt Sivatagi haditanács a bombázások hatásának felmérésére Reménytelennek tartják a közvetítési kísérleteket Ma: népszavazást Litvániában a függetlenségről ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP A londoni rádió szer­kesztősége panaszkodik ar­ról, hogy a katonai cenzo­rok mind nagyobb szigo­rúságot tanúsítanak a szaú- di sivatagban, s a „ráme­nősebb tudósítókat” — akik mindenáron maximális tá­jékoztatást akarnak adni a közvéleménynek — azzal fenyegetik, hogy hazakül- dik őket. A feszültség most Cheney amerikai védelmi miniszter és Powell vezér­kari főnök utazása nyomán tovább éleződött az újság­írók és a katonai hatósá­gok között. Az utazás ugyanis nyilvánvalóan egy sivatagi hadi tanácskozást jelent a helyszínen levő szövetséges erők főparancs­nokaival, s azt hivatott el­dönteni, hogy milyen aján­lást adjanak a washingtoni Fehér Háznak a szárazföldi hadműveletek kezdési idő­pontjára. Az újságíró, hivatásának megfelelően, versenyt fut azért, hogy elsőnek közölje a hírt, de a katonai veze­tésnek viszont figyelembe kell vennie, hogy egy hábo­rúban — amelyben em­beréletek sokaságát jelenti, ha az ellenség tudomására jut egy-egy értesülés — bi­zony ködösítenie kell. Ezért Cheney és Powell misszió­ját Washingtonban csupán így jellemezték: ez arra hi­vatott, hogy felmérje az ed­digi szövetséges bombázá­sok hatásfokát; s egyálta­lán megállapítsa, hogy a légi háború után következ­zen-e szárazföldi offenzíva, s a levegőből folytatott hadműveletek intenzív foly­tatása nem kényszeríti-e majd térdre Irakot, s nem teljesíti-e az elszenvedett károk nyomán a bagdadi kormányzat a Biztonsági Tanács határozatát, s nem vonul-e ki Kuvaitból? Mitterrand francia elnök azonban — aki mindig ak­kor szólal meg, amikor a francia közvéleményt új fordulatra kell felkészíteni — ezúttal, Irak kuvaiti ag­ressziója utáni tizenegyedik megnyilatkozásában is ker­telés nélkül elmondta: a légitámadások után küszö­bön áll a második szakasz, a szárazföldi hadjárat. Ez már a közeli napokban, de valószínűleg még a hónap végéig bekövetkezik. Pá­rizs, amely eddig még nem szenvedett emberveszteséget a légi bombázások szaka­szában, melyben pedig a francia repülők is részt vettek, arra számít, hogy a földi offenzívában sok ka­tonája hal meg. Az elnöki megnyilatkozás ezt kívánta előre jelezni. De túl ezen, Mitterrand nagy teret szen­telt beszédében a háború megvívása utáni közel-ke­leti rendezésnek. Ez némi­leg eltér az amerikai és an­gol forgatókönyvektől, amelyek a bagdadi rend­szer megdöntésének szük­ségességéről mind kendő- zetlenebbül beszélnek, s olyan új hatalmi viszonyo­kat jeleznek előre, amely­ben Teheránnak, Damasz- kusznak és Kairónak jutna a főszerep az arab világ­ban. LEHETSÉGES-E TŰZSZÜNET? Ahhoz azonban, hogy meg­rajzolják az öbölbeli hábo­rú utáni közel-keleti erő­vonalat, előbb persze az szükséges, hogy véget ér­jen a mostani vérontás. Bármennyire is pontosak ugyanis a szövetséges hadi- technika célzóeszközei, az elkerülhetetlen, hogy a stratégiailag fontos intéz­mények, létesítmények el­pusztítása ártatlan polgári lakosok életébe is kerüljön. A bagdadi televízió film­tudósítások egész sorában számolt be gyerekek, nők, idős emberek haláláról, sú­lyos sebesüléséről a bom­bázások nyomán, s ez fel­kavarja e filmkockák né­zőit. Az ártatlan áldozatok látványa ugyanis elhomá­lyosította hosszabb-rövi- debb időre bennük azt, hogy Szaddam Husszein kommandói mint puszítot­tak, gyilkoltak, miután ag­ressziót követtek el a szom­szédos Kuvait ellen, s ami­kor pedig Scud rakétáikat kilőtték, nem rajtuk, ha­nem a Patriot védelmi esz­közök hatékonyságán múlt, hogy nem okoztak tömeg- puszítást izraeli és szaúdi városok lakónegyedeiben. Viszont az is bizonyos, hogy ha a háború újabb szárazföldi szakasza bekö­szönt, ez az eddigieknél tömegesebb, tízezreket pusztító vérontást jelent majd. Éppen ezért kerül sor most újabb békekezde­ményezések, közvetítések, diplomáciai tárgyalások egész sorára. Teherán, amely semlegességét hir­dette meg, most közvetítői szerepre is vállalkozott, és úgy nyilatkozott, hogy egy tűzszünet esetén, diplomá­ciája esetleg eredményesen léphetne fel Bagdadban, hogy Szaddam Husszein kormányzatát Kuvait elha­gyására bírja. Az iráni ajánlatot üdvözölte Moszk­va, amely azonnal külügy­miniszter-helyettesét küldte Rafszandzsani elnökhöz. A Szovjetunió — amely tá­mogatja a koalíciós erőket, de katonailag nem yesz részt az akcióban — a há­ború kiterjedésétől tart, s ezért híve egy tűzszünet­nek, amely lehetőséget ad­na Bagdadnak, hogy a szá­razföldi hadműveletek előtt kivonuljon Kuvaitból. Sajnos, Bagdad erre egy­általán nem mutat hajlan­dóságot, s továbbra is 19. tartományának tekinti a szomszédos országot... AMMAN! PÁLFOIÍDIJLÁS Ebben a helyzetben saj­nos Szaddam Husszein rendszerét támogatja Husszein jordán király leg­újabb megnyilatkozása. Az ammani uralkodó országa szomszédos Irakkal, s ed­dig, bár a koalícióban nem vett részt, de helyeselte a Biztonsági Tanács Bagdadot elítélő nyilatkozatait. Jor­dánia, mint a Nyugat régi szövetségese, ma is 85 mil­lió dollár évi segélyt kap Washingtontól. Más kérdés, hogy Amman eddig, ki­használva a Biztonsági Ta­nácsnak azt a döntését, hogy humanitárius alapon gyógyszerek és bizonyos élelmiszerek szállíthatók az embargó ellenére Irakba, bőven élt ezzel a lehető­séggel. Jordánia Iraktól olajat kapott cserébe „humanitárius szállítmá­nyaiért”. Amikor a szövetséges lé­gierő bombatámadásokat intézett jordániai olajszállí­tó teherautók ellen, Am­man tiltakozott, s Husszein királyra a mohamedán fundamentalisták rendkí­vüli nyomást gyakoroltak, sőt, az uralkodó tanácsadói attól tartottak, hogy a fel­korbácsolt Nyugat-ellenes érzelmek megbuktathatják a királyi palota lakóját is. Ezért. sugalmazásukra Husszein éles támadást in­tézett a szövetségesek el­len. Kijelentette, hogy a háború valóságos célja Irak elpusztítása, és idegen ér­dekeket szolgáló rend meg­teremtése a térségben. A hadműveletek az ammani uralkodó szerint valameny- nyi arab nép ellen irányul­nak, s Washingtont pedig tűzszünetre szólította fel. Bush elnök a reá nehezedő nyomással magyarázta Husszein pálfordulását, és elutasította a fegyverszü­neti felhívást. Washington igyekszik „megértést” tanú­sítani, bár — mint megje­gyezték — annak ellenére, hogy nem szüntetik meg azonnal a Jordániának ko­rábban megszavazott segé­lyeket, de felülvizsgálják, ha az új ammani politikai irányvonal folytatódik. TÖBB MINT DÁTUMZAVAR Március 17-re rendelték el a Szovjetunió Legfelső Tanácsának döntése alap­ján azt a Gorbacsov által sürgetett népszavazást, ame­lyen a birodalom 15 tagálla­mában az állampolgárok­nak dönteniük kell arról, hogy elfogadják-e az új össz-szövetségi törvényt, s vele a „szocialista utat”. Az elnök nagy hadjáratot folytat azért, hogy e véle­ménynyilvánítás pozitív eredményt hozzon, s a Szovjetunió megőrizhesse egységét. Litvánia azonban kihívást intézett ez ellen, s ma népszavazás lesz arról, hogy polgárai akarják-e vagy sem, hogy az ország független és demokratikus állam legyen. Gorbacsov törvénytelennek nyilvání­totta a voksolást, és a va­sárnapi szavazatszámlálás idejére hadgyakorlatok tar­tását rendelték el Moszk­vából a három balti állam­ban. Egyébként március 3-án Észtországban járulnak az urnákhoz a litvániaihoz ha­sonló függetlenség ügyé­ben. Ukrajna még nem foglalt állást, Örményor­szág, Grúzia és Moldávia pedig elutasította a már­cius 17-i szavazást a Gor- bacsov-tervezetről. Nem egyszerű dátumzavarról van tehát szó, hanem arról, amit Cheney védelmi mi­niszter egy, a napokban egy washingtoni kongresz- szusi meghallgatáson mon­dott a reális szovjet polgár- háborús veszélyről, amelyet az Egyesült Államoknak jö­vendő védelmi politikájá­nak tervezésénél messze­menően figyelembe kell vennie. Árkus István NEHAMYAN ROSSZAT SEJTETTEK Az önkormányzat ragaszkodik a jelenlegi főkapitányhoz (Folytatás az 1. oldalról) és az önkormányzatok kép­viselői foglaltak helyet. Pest megye bizottságában dr. Bencze József farmosi polgármester képviselte az önkormányzatot. A bizott­ság bírálata és ajánlása után az országos főkapitány kinevezi a megyei főkapi­tányokat, ám a végleges döntés előtt még egyszer véleményt kér a megyei önkormányzatoktól. Az utóbbi napokban a sajtó egyre többet foglalkozott a témával, mivel nyilvánvaló­vá vált, hogy az országos főkapitány rendre — az esetek kétharmadában — nem azokat a pályázókat tervezte kinevezni, akiket a bizottságok javasoltak. Ezzel egyrészt a bírálók szakmai kompetenciáját, másrészt a megyei önkor­mányzatok beleszólási jogát kérdőjelezte meg. Napok óta folynak tehát a találga­tások, vajon ő milyen szempontok alapján dön­tött egyik vagy másik je­lölt mellett. Hasonlóképpen alakult a helyzet Pest megyében is. A bírálóbizottság és a megyé­ben dolgozó állomány dr. Németh Ferenc rendőr ezre­dest — a jelenlegi kapitányt — találta e posztra a legal­kalmasabbnak, ezzel szem­ben dr. Szabó Győző, az ORFK vezetője dr. Komá­romi Istvánt, a budafoki rendőrkapitányság veze­tőjét tervezte kinevezni, és ehhez kérte a megyei ön- kormányzat állásfoglalását. A közgyűlés mindkét pá­lyázót meghallgatta, szak­mailag és emberileg mind­kettőjüket megfelelőnek ta­lálta. Figyelembe vették azonban, hogy az utóbbi évek romló közbiztonsága ellenére nálunk növekedett a felderített esetek száma. Pest megye közbiztonsága az országos statisztikában a 17. helyről a 9.-re jött fel; az egyetlen megye az or­szágban, ahol javulni tu­dott a helyzet. E tények azt bizonyítják, hogy dr. Né­meth Ferenc jól végzi mun­káját. így a megyegyűlés Dr. Erdélyi László, Pest megye újonnan kinevezett fő­jegyzője líJú-ban született Szentesen. Budapesten érett­ségizett, majd jogi diplomát szerzett. Szakvizsgája után jogtanácskosként működött, amig Esztergom Város Ta­nácsa kezdeményezésére a közigazgatás területére nem került. Korábban a volt megyei tanács szervezési és jo­gi osztályát vezette. Kinevezése után elmondta: — Igen jólesett a közgyűlés döntése, hiszen tudjuk jól, mekkora dilemma előtt állt a testület. A másik jelölt szintén alkalmas volt, nem lehetett könnyű a választás. A tét számomra az volt, folytathatom-e eddigi mun­kámat, ezért örülök az eredménynek, és annak, hogy a küldöttek nagy része mellettem foglalt állást. Ugyanak­kor igyekezni fogok, hogy megnyerjem majd azoknak a bizalmát is, akik nem rám szavaztak. résztvevői egyértelműen mellette voksoltak, és ál­lásfoglalásukban határozot­tan kérték dr. Szabó Győző főkapitányt, hogy korábbi álláspontját vizs­gálja felül, és a megyei rendőr-főkapitányi posztra dr. Németh Ferencet nevez­ze ki. Talán a leghosszabb időt a megyei önkormányzat ideiglenes szervezeti és mű­ködési szabályzatának meg­tárgyalásával töltötték el az egybegyűltek. Rengeteg módosító és kiegészítő ja­vaslat érkezett, amelyet alaposan mérlegelni kellett. Ugyanakkor megszavazták a képviselők, a bizottsági tagok és elnökök költségté­rítését, megválasztották a bizottságok tagjait és elriö- keit. Nyolc bizottság ala­kult: ügyrendi, pénzügyi, gazdasági, népjóléti, műve­lődési-oktatási, területfej. les ztés i -k örny ezet védel mi, nemzetiségi és társadalom- politikai, valamint külügyi. A bizottságok tagjainak végleges létszáma — az utó­lagos ajánlások nyomán — 78 lett. Ez talán annyiban érdekes, hogy a közgyűlés — elnököt és alelnököt le­számítva — 95 tagú, tehát majdnem mindenki részt vehet valamelyik bizottság munkájában. Sz. K. Titkos paktum a Valutaalappal Egyre több és egyre nyil­vánvalóbb jel mutatja, hogy a magyar kormányzat titkos paktumot köthetett a Valutaalappal. A paktum lényege, hogy a még most is nagyjából egymilliárd dollár nettó exportbevételt hozó mezőgazdaságot úgy kell átalakítani, hogy a fo­lyamat végén a támogatás nélküli magyar termék ver­senyezzen a támogatott kö­zös piacival — így ugyanis előre biztos, ki a nyerő. Ezt a meglepőnek ma már nem is igazán mondható megállapítást Géczi József, az MSZP országos elnök­ségének tagja tette azon a megyei agrárfórumon, ame­lyet pénteken Nagykőrösön rendeztek meg, számos ér­deklődő jelenlétében. Dr. Lakos László ország- gyűlési képviselő szerint úgy látszik, a kormányzat lemond a mezőgazdasági termelés egyharmadáról, aki a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számára egyértelmű jelzés: sokuk munkájára nincs, nem lesz szükség, ugyanakkor a kis­gazdák által szorgalmazott farmergazdaságokhoz meg nincs tőke. B. O. Távol-Keleti barangolások (6.) Ahol hátán fekszik a Hold Saigon, a mai Ho Si Minh-város, Vietnam legnagyobb lakott települése a fővárostól, Hanoitól 1738 kilométer­re délre található. A Saigon-folyó partján húzódik. A nagy város valójában nem tükrözi Vietnam képét, a bel­város különösen amerikanizált, hiszen a háború idején itt állomásoztak az amerikaiak, s ennek bélyege a mai napig látható. Felfedezhető még számtalan francia és kínai vonás is, amely a vietnami jelleget nagyrészt el­vette. Ho Si Minh-város nem világváros, de nem is falu­sias, tarka. Ugyanakkor za­varos, lármás és rendezetlen. Közbiztonsága irigylésre méltó, az emberek barátsá­gosak és nyugodtak. Sok­szor eszünkbe jutott sé­táink során a thai intelem, amelyet egy múzeumban kalauzoló fiatalember mon­dott: ne menjünk Saigon­ba, mert ott bolondok az emberek és lőnek. Bár a lakosság nagy ré­sze a vietnami nagyváros­ban is buddhista, itt már láttunk katolikus székes- egyházat, hasonlót, mint az Európában épült gót stílusúak. A szüntelen há­borúzás elvette a város jel­legét, megfosztotta legszebb részeitől, megritkította fa­sorait, elcsúfította parkjait. Számunkra a legérdeke­sebb és megunhatatlan a Nguyen Hűé és a Pasteur utca között elterülő zsibvá­sár volt, ahol gyalorlatilag minden kapható, a régi pénzektől kezdve az ameri­kaiak által hátrahagyott iránytűkig és fegyverekig. Érdeklődéssel szagolgattuk a kínai kereskedők által kínált 100 napos tojást, igaz, megkóstolni nem mertük. A Ho Si Minh-városba utazó turistának érdemes megnéznie a város piacát, amelyet Ben Thanbnak ne­veznek, és bejáratánál egy hatalmas óra áll. Az állat­kert gazdag állatvilága és érdekes, a trópusokra jel­lemző növénygyűjteménye felejthetetlen látványt nyújt. A kikötőben 10 ezer tonnás hajók állnak, hisz ez fontos kereskedelmi központ A városnak van kínai negyede, mint a Távol-Ke­leten bármely más város­nak, s mi, a Közép-Euró- pa kis országából utazók, úgy látjuk, van mit tanul­nunk a kínai kereskedők­től. Minden vásárlót behív­nak, leültetnek, teával kí­nálnak, nem sajnálják az időt portékájuk mutogatá­sára, s beszélgetésre sem. Megtapogathattunk 5-6 méteres kígyóbőröket, ele­fántbőrt, kiváló minőségű kínai porcelánokat a keres­kedőknél. Vannak öreg kí­naiak, akik kicsit beszél­nek magyarul, s üdvözlik a náluk 10 ezres tételben óraszíjat vásárló, ott élő magvar feleségeket, az úgynevezett Missis Iloná­kat Budapestről. A belvárosban az apró üzletekre jellemző, hogy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom