Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-09 / 7. szám

T991. JANUAR 9., SZERDA

5

Tíí-5<«l_S,I.Í

bLÍ-L»,, Mivel az utóbbi két évbem több kórházi lűz-IUZÖ I2S evaKor at kqs nazoanesct pusztítotí- összehangoló tűzoltási gyanwmufcMUii korlatot kezdtek Vas megyében — elsőként a szombathelyi kórházban. A gyakorlat során az ápolószemélyzet biztonságba helyezte a 37 közvetlenül veszélyeztetett beteget és az értékeket. A tűzoltók egy inkubátort úgy emeltek le az emeletről, hogy a gyógyítás folyamata nem szakadt meg. A délutáni csúcsforgalomban vcgehajtott tűzoltási gyakorlat bizonyította: orvosok, ápolók és tűzoltók tudják, mi a teendő hí' szett helyzetben. Emelőkosaras tűzoltóautóval emelik le az inkubátorban a csecsemőt a kór-z III. emeletéről. Az inkubátor áramellátásét a tűzoltóautóról biztosították.

Keressük a háromszöget

Azt a bizonyos — a minőséget, a kiváló árut garantáló

— háromszöget sokan ismerjük. És mint vevők keressük, mert tapasztalataink alapján megtanultuk: bízhatunk a jelzésben. S persze nemcsak a fogyasztónak, hanem a gyártónak is érdeke a háromszög elnyerést?: számára minőségi érv a piaci versenyben. Az 1967 óta ismert minősítő jel mellett később a QUALIFORUM — az Országos Piac- Kutató Intézet leányvállalata

— emblémájával is megismerkedhettünk: ennek több mint harminc országban 1982-ben történt meg a bejegyeztetése. S hogy mindezt miért érdemes emlékezetünkbe idézni? Mert a QUALIFORUM, illetve a vele együttműködő angol marketingkutató, Tom Hegedűs, sajtótájékoztatón számolt be egy szeptemberben végzett kutatásról: a marketingmunka aktualitásairól.

A téma — lévén ötven magyar vállalat vezetőinek megkérdezésével készült a felmérés — kiváltképp érdekes és izgalmas, hiszen olyan kérdésekre keres és ad választ, mint hogy milyennek ítéljük

önmagunk lehetőségeit és korlátáit a piacon, milyennek látjuk egyes nyugati partnerek piaci arcát, egyáltalán tudjuk-e, mit jelent a piac jelenségeinek marketingszemléletű megközelítése. Nos, az eredményeket sejteni lehet. Kiderül ugyanis, hogy bár képesek vagyunk definiálni a marketingtevékenység lényegét, valójában a vállalatok nem élnek lehetőségeivel, gyakorlata közel sincs birtokunkban. Beszélünk ugyan az áhított-piaci pozíciókról,, de.igencsak döcögve ballagunk , az. úton, s nem élünk a Nyugaton teljesen természetesen alkalmazott módszerekkel.

A magyar cégek ma még kizárólag minőségben gondolkodnak — ha egyáltalán képesek ehhez is felzárkózni —, s nem fordítanak gondot a piaci szereplés egyéb összetevőire, így a szavahihetőség, az elvárás, az összkép, vagy ahogyan ma divatosan mondják, az image kérdésére. Pedig egy termék mögött fel kell zárkózzon a hitelesség, a stabil, hosszú távon garantált tartós minőség, az abszolút megbízható szolgáltatás — vevőszolgálat, információcsere, kommunikációs készség —, egyszóval mindaz, ami nálunk hiányzik. Ennek ellenére, s ezt jó volt egy idegen országban élő szakembertől hallani, a magyar vállalatok nincsenek vesztett pozícióban, megvan a készség a megújulásra. S ez még akkor is így van, ha a vállalatok vezetői nem rendelkeznek a kellő önbizalommal, ha mindig a dolgok pesszimista vonásairól is szólnak, ha önmaguk értékeit a kelleténél jobban alábecsülik.

Mindezt igazolandó* értékes tapasztalatokról számolt be az újságíróknak Schleicher Éva. a Zwack Unicum Budapest Kft. ügyvezető igazgatója is. aki a vegyes vállalat másfél éves tevékenységéről szólva, s gyakorlati tapasztalatokkal példázva a marketingmunka létjogosultoígára és fontosságára hívta fel a figyelmet. A Zwack Unicum — bár rendkívül elismert és a piacon kedvelt márka — mégsem teheti meg a marketing eszközeinek mellőzését: kiemelkedni az átlagból, kitörni a versenytársak sorából csak ezen eszközök tudatos alkalmazásával képes.

Va. É.

AMI A KRIMIKBŐL KIMARADT

Milyen jogosítványokkal bír, ha vidéki és zsaru?

Jó volna egyszer felmérni, hány nyomozónk választotta hivatásául a bűnüldözést Maigret, Derrick, az Öreg s a többi mesterdetektív hatására, akik — akárcsak Agatha Christie vagy Georges Simenon hősei — örökké jól fésültek, s Colombo kivételével többnyire elegánsak. Nyilván, hogy voltak ilyenek, s nem is kevesen, hisz a tv jóvoltából egy egész nemzedék nőtt fel a folytatásos krimik bűvöletében. Hogy hányán csalódtak, arra megint csak egy felmérés adhatna választ. Tapasztalataim szerint az álomhajótöröttek nagy többsége a testület vidéki állományából kerül ki. Mert vidéki zsarunak lenni — Magyarországon — közei sem a beérkezettség Csomolungmája, de még csak nem is karriercsúcsa.

— Valamennyi technikánk elavult. Kezdve a gépkocsiparktól a mikronyomok rögzítésére szolgáló eszközökig. Egyegy Lada kilométerórája háromszor átpergett, 250-300 ezer kilométert futottak. A rádióinkat recseg-ropognak „becézzük”, ugyanakkor egy gyáli zsebmetsző vagy szerencsejátékos Vaki-Taki oda-vissza játszó japán rádióval van ellátva. Hol van egy vidéki rendőrségen olyan műszer, berendezés, mely kimutatja a mikrotárgyakat; egy hajszálat vagy egy textíliamorzsalék jelenlétét a gyanúsított ruháján? Nincs, és ahogy elnézem, az elkövetkező időkben sem lesz.

— A testületből sokan távoztak, nap mint nap leszerel valaki. Hogy miért? Nem elsősorban anyagi meggondolásból, bár ez is az egyik ok. A fő motiváció a demokrácia „megszaladása”. Az eljárás alá vont személynek európai jogállamisághoz méltó jogokat adtak, ezzel szemben a bűnüldöző szerveknek nincsenek meg az .ezzel párhuzamos, azonos jogaik. A rendőrt lekopik, provokálják, a rendőrt büntetlenül fel lehet jelenteni, meg lehet rágalmazni, a rendőrnek sem tekintélye, sem becsülete a mai társadalomban.

Végül szót értettünk

A fentiekhez hadd tegyem hozzá, amit Nagyváradi főhadnagy nem mondott ki: a rendőr fél. Főleg a vezető poszton levők. Féltik egzisztenciájukat. Ezt személyes tapasztalataim alapján írom, sőt példát is mondok rá. Az egyik vidéki kapitányságtól rendszeresen

kaptam a „primőr értékű” tájékoztatást, mígnem egy szép nap bezárulkoztak, a vizsgálati osztály parancsnoka őszintén elmondta, a rendőrkapitány hallgatólagos hírzárlatot rendelt el, mert ráijesztettek. Az egyik előzetes letartóztatásban levő gyanúsított — akit én „kiírtam” — az ügyvédjén keresztül pert helyezett kilátásba személyiségi jogainak megsértése címén. Megkerestem a kapitányt, s végül is szót értettünk. A jövőben is kapok „füleseket”, ha a bűnelkövető neve elé odabiggyesztem: alaposan gyanúsítható. Ugyanis a magyar joggyakorlat előírja — átvettük a nyugati joggyakorlatból —, hogy X. Y. mindaddig csak alaposan gyanúsítható, amíg a bíróság el nem ítéli. Még akkor is, ha tíz tanú igazolja, hogy ő lőtte le a szomszédot.

Sport a heccelés

A parttalan demokrácia „gyümölcsei” az előzetes letartóztatásban fogva tartottak jogai, hovatovább egy gyanúsítottnak több jogot biztosít a törvény, mint a nyomozást lefolytatónak. A fogva tartottnak európai mértékkel mért „bentlakást” kell biztosítani. Az alaposan gyanúsítható megtagadhatja a vallomást, ötször is módosíthatja, s a hatodik változatot is visszavonhatja. Ha úri kedve úgy tartja, vagy az ügyvédje így sugallja. Ügyvédjét, hozátartozóit felügyelet nélkül fogadhatja, konzultálhat, levelezhet, s igényt tarthat személyes használati tárgy címén két kofferre való holmira.

— Válni? Nagyon helyes. Én is ezt szeretném. Tősgyökeres gödi vagyok.

— Alá is tetszett írni az ívet, hogy legyen erről népszavazás ?

— Ilyet még nem láttam. No de, akkor is.

— Bemutatkozna?

A válasz egy legyintés és félmosoly. A negyvenes korú hölgy otthagy a fehőgödi Ady Endre utcán. Továbbhaladtában egyszer még visszaszól: — Maga simlis!

Közvetített házasság

Lapunk január 7-i számában megírtuk, hogy Felsőgödön azaz ma még Göd felsőn megalakult egy bizottság, amely húszéves házasság után ismét külön akarja választani Göd nagyközség e területét. Igaz, hogy az egyesítés óta szinte elmosódtak már a település határai, de mint azt sokan mondják, ez a frigy nem szerelemből jött létre.

Éppen az a baj vele, hogy nem kötötték, hanem köttették a korabeli módszerek szerint. Mintha csak ifjú párokat boronáit volna össze a házasságközvetítő szerepét betöltő központi hatalom. Jártak is arról szájról szájra az anekdoták, hogy miféle ellentétek alakultak ki például a Göd alsói, meg a Göd felsői kertbarátok közt. Mennyi diplomáciára volt szükségük a rendezőknek, ha netán egy közös kiállítást akartak rendezni.

Bólyáczki János, az MSZDP megyei ale'öke is Gödön la-P&Bgármester a kertek alatt ?

Elmaradhat az ezüstlakodalom

kik, művezető a Tungsram váci fényforrásüzemében. A műszaki ember pontosságával fogalmazva mondja: — Ha két vállalkozó van egy üzletben, az egyik mindig kivesz a kaszszából. Ezt úgy kell értenem, hogy a tanácsi korszakban főként a Göd alsói területet fejlesztették, nekik pedig a sok kilométernyi sáros utcák maradtak. Volt mozijuk, ma már az sincs. Megszűnt az Önálló sportélet, nincs hol szórakozniuk a fiataloknak, mig alsón milliókért épült újjá a művelődéin ház. Ámbár meg lehet nézni, hogy mi történik abban is. Mint a bizottság tagja úgy véli: durva hiba lenne ugyan, az üzlethálózat fejletlenségét, az említett hibákat a mostani önkormányzatnak felróni. Ám azt elvárhatták volna, hogy bemutatkozzanak a képviselők, hogy jelét adják, ezután másként mennek a dolgok. Kilencszáz aláírás gyűlt össze eddig, ez elegendő arra, hogy átadják a polgármesternek és kérjék a népszavazás kiírását.

5s vek, se nélküle

— Budapestről kerültünk ide. Ebbe a sárfésizekbe, mert itt volt a telek — mérgelődik egy kismama az utcán. — Nekem mindegy, hová tartozunk. Egyformán falun vagyunk. közli, és elköszön, aztán tolni kezdi a babakocsit.

Szeles József, aki komótosan gereblyézi az udvarán frissen felásott földet, a körötte kapirgáló pulykák közt fejti ki a véleményét. Azok meg, mintha az ellenzéket képviselnék, időnként nagyot rikácsolnak, berzenkednek, míg csak el nem kékül a fejük.

A nyugdíjas vasutas Békéscsabáról került egykor a községbe. Volt tanácstag, ezért ismeri megküzdött értékét a háza előtt futó víz- és gázvezetéknek, az idén beköthető szennycsatornának. Az alföldi ember megállapodott nyugalmával jelenti ki: — Így se lesz több pénz, meg úgy se. Mondhatják, hogy messze van innét a községháza, de van ahhoz busz, megy a vonat. Itt meg orvosi rendelő működik a régi helyén. Ha mi is, meg a középső Göd is kiválna, akkor már három községháza lenne? — teszi fel a szónoki kérdést.

— Miért? Középső Göd is önállósulna?

— Mondják. Mert. most mindenki tollászkodik.

Juhász Imre, nyugdíjas minisztériumi dolgozóról azt

mondták; mint a bizottság alelnöke, tulajdonképpen értelmi szerzője az újabb kezdeményezésnek.

Népszavazás várható

Neki az a kifogása, hogy eddig minden fejlesztés Alsógödön történt. Megyei első osztályban játszott Felsőgöd csapata, azóta meg nincs sportélet. Nincsenek jó utak, nincs kulturális élet, bár ő is elismeri: ezért nem az új polgármester a hibás. De hát nincs rendszerváltást, mert a községházán mindenki a helyén maradt, tehát tőlük semmit sem várhatnak.

—! No de talán türelmi időt kellene adni az új testületnek.

— Ugyanazoknak, akik húsz éve nem bizonyítottak semmit?

— összegyűltek a szükséges aláírások. Annyi, amennyit nem nagyon kellett erőltetni. Ezt mi leadjuk a polgármesternek, és kérjük a népszavazás kiírását. A bizottságunk ma már húsztagú. Legtöbben nyugdíjasok és helybeli születésűek. Ez a falu 1900-tól kezdve önálló volt és minden intézménye a rendelkezésünkre

áll. Meglennének a működés anyagi feltételei. Mi szeretnénk olyan önkormányzatot kialakítani, amelyik felsőgödiekből áll.

— Ha válnak, akkor mi hová kerülünk?

Ezt Bócsán, azaz Göd-újtelepen kérdezik. Ez a település határában szigetként álló házcsoport volt már Sződújtelep, megért sok gazdát. Kovács Gáborné Hypo-tisztítószer kereskedő szerint amiről most hall, az arra lenne jó, hogy még egy hivatalt hoznak létre. Ezt megint a lakosságnak kellene eltartania. Csorba Sándor, az élelmiszerbolt-tulajdonos férje azt mondja: neki mindegy. A gyermekotthonban dolgozó munkások hallottak valamit, de a válásnak nem látnák értelmét. Horányi Lehel helybeli farmer úgy gondolja, hogy egy kisebb községet könnyebb vezetni, ö alsógödi, s ebből a nézőpontból tartaná jónak a szakítást, hisz ott van a téesz is, mint gazdasági bázis.

A polgármester lapunkban már kifejtette a véleményét. Februárban népszavazás várható. Van, aki azt sejti a történések mögött, hogy önjelölt polgármester leselkedik a kertek alján.

Ezt viszont nem tudja bizonyítani. A törvény pedig joqot ad arra, hogy a Felsőgödön lakók határozzanak a maguk dolgáról. Akár érzelmi, akár racionális indítékok alapján, így aztán, elmaradhat a két telep ezüstlakodalma.

Kovács T. István

Egyes csirkefogók sportot űznek a nyomozók hecceléséből oly módon, hogy márkás kocsikon jelennek meg a beidézésre, a legflancosabb cuccokban, fél kiló arannyal felékszerezve. Meg merem kockáztatni a feltevést: van ebben egy jó adag tudatos kisebbségi komplexuskeltési szándék is. Még a félanalfabéta svihák is ráérez, nehéz lehet a helyzet magaslatán maradni egy ötéves dzsekiben, egy ócska íróasztal mellől rámordulni a bűnösre — s mindezt havi tíz-tizenkétezer nettóért.

Derrick és munkatársai futólag megnézik az áldozatot a helyszínen, legrosszabb esetben fellebbentik a lepedőt a morgue-ban. Hogyan fest ez nálunk, milyen jogosítványokkal bír egy vidéki nyomozó hullaügyben?

— Látott már maga egy háromhetes hullát augusztus közepén? Borzalmas látvány, a szagról nem is beszélve. Kihívnak mondjuk Kakucsra, ahol az egyedül élő Mari néni álmában megtér az ősökhöz, de csak hetek múlva tűnik fel valakinek, hogy nem látni mozgást a ház körül. Jelentik a rendőrnek, az jelenti nekünk. Kimegyek, felnyitom a lakást, és rögtön utána, ha az ösztöneimre hallgatnék, seggel jönnék ki. Márki Ildi ilyenkor előbb nagyon rosszul lesz, és csak utána nyúl a hullához. Akit kötelezően nekünk kell levetkőztetni, azt megállapítandó: természetes halállal Kárt-e, vagy átsegítették az öröklétbe. A ruhával együtt jön le a bőr... S a vége: az asszony nem enged be a lakásba.

— A napokban egy akasztott emberhez hívtak ki — meséli Ildi. — A padláson nekem kellett egymagám levágnom és lecipelnem a létrán. Senki nem jött, hogy segítsen, a rokonok, szomszédok hatfelé szaladtak. En ötvenöt kiló vagyok, a hulla volt vagy nyolcvan. Főnök, mondd már el te is a szánkós esetet — biztatja Kocsis Györgyöt a szoknyás nyomozó.

— Nem nagy ügy, volt annál sokkal rázósabb Egy tavacska jegéből kellett kiszabadítsam a hullát mínusz húszfokos hidegben. Aztán elballagtam a közeli faluba, kértem egy szánkót, s azon húztam be a megboldogultat a halottasházig.

A nyáron tanúja voltam egy vasúti balesetnek, valaki megunta az életét, s a mozdony elé vetette magát. A vezető fékezett. de már nem tudott megállni, az összeroncsolt testet a postakocsi alól szedték ki. Akkor még nem tudtam, hogy ezt nem akárki teheti, illetve kinek a kötelessége.

Karácsony és szolgálat

— Ki másé? Vidéken ez is a miénk. Bemászunk a mozdony alá a halottért, kihúzzuk, átvizsgáljuk, lefotózzuk, és berakjuk a tepsibe. A halottszállítók csak betolják a kocsiba. Megszokni soha nem lehet.

Nagyváradi Tibor nyomozó főhadnagy a két ünnep közt ügyeletes volt. Kétszer kerestem, egyszer a rendőrségen — akkor egy öngyilkoshoz hívták ki —, másodjára otthon, a lakásán, akkor meg egy fagyhalálban nyomozott. — Hogy mikor jön haza? Ilyet ne kérdezzen egy rendőrfeleségtől — mondta a szép, szőke fiatalasszony kedves mosollyal. A nyitott ajtóból ráláttam a fenyőfára. melynél a családfő nem állt ott, amikor a szentestén a gyertyák kigyúltak. Szolgálatban volt. Havi tizenháromezer forint nettóért, amiben a családi pótlék is benne van.

Matula Gy. Oszkár