Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-09 / 7. szám

4 1991. JANUAR 9., SZERDA rrsr mh. i f iW MS JF KÖLCSÖNKENYÉR VISSZAJÁR Kultúra kontra kultúra ■ Postabontás» 9 VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜMK: BUDAPEST, PL: 311 -1446 » — Bármelyik ujjúnkat ha­rapjuk, mindegyik fáj. — így összegezte véleményét az ön­­kormányzat kulturális költség­­vetésének várható nehézségei­ről a Dunakanyar patinás tör­ténelmi múltú településének írissen megválasztott polgár­­mestere. Nem nehéz kitalálni, mire gondolt Ha megkésve is, úgyszólván az utolsó utáni pillanatban, is­meretessé váltak az 1991. évi költségvetés elvei és számada­tai. Hogy ez az országos pénz­ügyi alapelképzelés milyen, s főként, hogy milyen lesz majd a gyakorlatban, arról sok szó esik még, bár az elfogadott tényeken aligha változtat ér­demben a mégoly sok szó is. Ezúttal csak arra utalnánk: az úgynevezett központi támo­gatások körében a kulturális kiadásokra most még keve­sebb pénzt biztosít a költség-A Drámapedagógusok Pest Megyei Közössége 1991. január 12-én Foton, a gyermekváros­ban tartja legközelebbi szakmai találkozóját. Bevezetésként bu­dakeszi és fóti gyermekszínját­szók azonos témára készített improvizációs játékukat mu­tatják be Lukács László, illet­ve Kis Tibor vezetésével. Ez­után a közösség tagjai jövő évi gyermekszínjátszó- és drá­mapedagógiai programokról, a hajdani Üttörő Kulturális Szemlék gyakorlatát elvető, új Ugyanaz és mégis más — a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának januári és februári programismertetőjét lapozva ez a megállapítás tűnik jel­lemzőnek. Az eddigiekhez ha­sonlóan ugyanis sokrétű és gazdag a választék, ugyanak­kor a hagyományos formákat is megtalálják az érdeklődő látogatók. A januári kiállítá­sok sorában érdemes megem­líteni a január 14-ig látható Tadzsik iparművészet című tárlatot, s érdekesnek ígérke­zik az a most megtekinthető kiállítás, amely J. Kaver ne­ves fotóművész munkáiból ad válogatást. A nemzetek kultú­rája sorozat keretében pedig február 5. és 20. között Kár­pátaljával ismerkedhetnek a látogatók. Lesznek koncertek, irodalmi estek és színházi előadások is: január 22-én a Prokofjev- és a Mozort-jubileum alkalmából Néprajzi múzeum Szellemi A Néprajzi Múzeum janu­árban és februárban is kiállí­tásokra s gyermekek számára szervezett foglalkozásokra, programokra várja az érdek­lődőket. Az állandó kiállítás címe . az östársadalmaktól a civilizációkig, az időszaki tár­lat pedig január 25-én nyí lik: A parasztház öltözete, il­letve Hímzéstechnikák a Kár pát-medencéből címmel. A meseszoba az óvodások­nak és a kisiskolásoknak ígér kellemes, de sok ismerettel is vetés, mint eddig. Tehát, kis­sé leegyszerűsítetten fogal­mazva: folytatódik az állam kivonulása a kultúra támoga­tásából, mecenatúrájából. Hogy a könyvkiadók, a szín­házak, a kulturális folyóira­tok e tendencia miatt már ed­dig is milyen súlyos gondok­kal kényszerültek szembenéz­ni, az köztudott. E gondok oly­kor a létezést tették kétséges­sé. A megszűnt vagy megszű­nőben lévő irodalmi, művé­szeti lapok ügye szomorú pél­da e kivonulás hatásainak be­mutatására. A gondok 1991-ben bizonyo­san tovább szaporodnak. A csökkenő központi támogatást nyilvánvalóan a helyi önkor­mányzati pénzforrásokból kell (kellene) kiegészíteni. Azaz: az új adókból. És itt van a bökkenő. Ha ugyanis feltesszük, hogy az önkormányzatok a falvak­ban. községekben, városokban határozottan és keményen ki­szakmai, közösségi alkalmakról döntenek. Debreczeni Tibor, a Magyar Drámapedagógusok Társaságá­nak elnöke bemutató jellegű „osztályfőnöki óra” keretén belül reprezentálja a drámape­dagógiai módszer mindenna­pos iskolai felhasználásának lehetőségeit. A Drámapedagógus Közösség szeretettel vár a találkozóra minden érdeklődőt és munká­jához csatlakozni kívánó peda­gógust, gyermekszínjátszással foglalkozó szakembert. született pályaművek bemuta­tására kerül sor, január 25-én fúvósmuzsikát hallhatnak az érdeklődők, január 29-én pe­dig — tanulóknak — A szov­jet tájakról címmel tartanak előadást. Hasonlóan gazdag­nak ígérkezik a február is: lesz zenei est, kórushangver­seny, illetve népművészeti elő­adás. A nyelvtanulók is értékes munkát végezhetnek az inté­zet falain belül: sor kerül kon­zultációkra, módszertani ta­nácskozásra, illetve február­ban a középiskolásak orosz nyelvi versenyének második fordulójára. S persze — a szo­kásokhoz híven — minden hétfőn és csütörtökön közép­iskolai orosz szakikörön gyara­píthatják tudásukat a diákok. A ház mindenki előtt nyitva áll — játékfilmekkel és rajz­filmekkel is várják a szóra­kozni vágyó látogatókat. kincsek szolgáló szórakozást: a gyere­kek e programok keretében megismerkedhetnek a múze­um kiállításaival, a népszoká­sokkal; népi játékokat, mon­­dókákat, dalokat tanulnak, bábok segítségével népmesé­ket elevenítenek meg. A fog­lalkozások minden alkalom­mal délelőtt fél tizenegykor kezdődnek: január 12-én A három királyok napkeletről, január 26-án Tél szele hóval, faggyal jő, február 9-én Itt a farsang, február 23-án Kisze, kisze, villő címmel. vetik a helyi adókat, és azo­kat pontosan be is hajtják mindenkitől, az így befolyó pénzeknek ezernyi helye lesz. Természetes, hogy csak égy részük jut kulturális kiadá­sokra. S itt már belép az első döntéskényszer: szociális és kommunális kiadásokra vagy kulturális célokra költsenek-e több pénzt? Az önkormányza­tok máris két vagy három ujjúkat harapdálhatják. Csa­tornázás kontra iskola, vízve­zeték-építés kontra könyvtár — megint csak leegyszerűsítve, ez lesz az alternatíva. De hasonló szembenállásra lehet számítani a szükebb kul­turális területen is. Egy átla­gos településen ide sorolhatók az iskolák, a könyvtárak, a művelődési ház, a múzeum, a képtár, a helytörténeti kuta­tás, az öntevékeny művészeti csoportok s még tucatnyi más tevékenység. Már most a fennmaradó kevés pénzből me­lyiket támogassa az önkor­mányzat? Hogy valamennyit, arra semmi remény. Tehát kö­vetkezik ismét a vagy-vagy, a könyvtár kontra múzeum, az iskola kontra művelődési ház, végső soron a kultúra kontra kultúra. Annyi ujjunk már nincs is, amennyit harapnunk kellene, s egyik jobban fáj, mint a másik. És ismételten hangsúlyozzuk, mindez csak abban az esetben következhet be, ha az önkormányzatok ki­vetik valamennyi lehetséges helyi adót a lehetséges maxi­mális mértékben, és ezek az adók maximálisan be is foly­nak. Nem azonnal persze, ha­nem mondjuk jövő ilyenkorra. Hogy akkor mi lesz, ha az adókat az állampolgárok nem fizetik be, mert nem lesznek képesek befizetni, vagy ha az önkormányzatok, erre gondol­va, eleve kisebb terheket ró­nak a lakosságra, s így keve­sebb pénzhez jutnak, azt sen­ki nem tudja. Mint ahogyan azt sem, addig mi lesz, míg az új adószisztéma (úgy-ahogy) működni kezd, azaz pénzt hoz. Előfordulhat az is, amit az említett polgármester fel­vetett: az önkormányzat eset­leg kölcsönt vesz fel (óriási, legalább 40 százalékos kamat­ra), hogy finanszírozni tudja magát az átmeneti időszakban. Ami persze újabb zsákutca, mert a kölcsönt s a kamato­kat vissza kell fizetni — de miből? Mártír vaegy áidesaf ? 1990. december 20-án meg­jelent a Pest Megyei Hírlap 8. oldalán „Mi is történt 1945- ben Péteriben?” címszó alatt az, amit Rutkai Ferenc nyug­díjas, Péteri, Széchenyi utca 27. szám alatti lakos falubeli is­merőseitől hallott. Nem látta, csak hallotta, ezt írásban is közölte. A leírtak szerint 1945 tavaszán magukat kommunis­tának valló személyek erőszak­kal elhurcolták Csaba Gyula Péteri evangélikus lelkészt, és a temető közelében kegyetle­nül megkínozták. Rutkai Fe­renc elmondása szerint mind­két szemét kiszúrták, nemi szervét levágták, majd ke­resztre feszítették, és amikor már nem élt, háromszor bele­lőttek, mondván: „Most már mehetsz az Istenhez.” Azt ve­tik fel, hogy Csaba Györgynek miért nincs sehol az országban emlékműve. Mostanában sok minden hallomásokon alapszik. Én ezt a történetet másképpen ismerem: Ügy mondták akkor, hogy Csaba Gyula lelkipásztor a há­ború idején, 1945 táján, igen szoros kapcsolatban volt né­hány olyan asszonnyal, akik­nek férjük a fronton volt. Amikor ezek az emberek ha­zatértek, tudomást szereztek arról, hogy a feleségük a pap­pal hált, közülük ketten bosz­­szúból elcsalták a papot a te­metőbe, és ott előbb levágták nemi szervét, majd megvakí­tották, hogy a szebbik nemet soha többé ne lássa, majd agyonütötték. Én így hallottam ezt a történetet. Eszerint ez a pap sem hős, - sem1-szent‘-nem volt. Hogy állítanak-e neki emlékművet, az a péteriek dolga. Én inkább az előbbi me­sét hiszem el, nem kell min­dent a kommunistákra kenni, ha még ez ma divat is. De ha önöknek volnék, tisztelt szer­kesztőség, ilyen dolgokat nem is közölnék az újságban. Most azonban azt kérem, írásomat úgy, ahogy van, szó szerint te­gyék közzé. 1 Koroknai Gábor Vámosmikola ★ Olvasónk a szabad vélemény­nyilvánítás ,iogára apellálva szólítja fel szerkesztőségünket levele közlésére. Ragaszkodik hozzá — írja —, s ezzel a szer­kesztőségi autonómiát vonja kétségbe. Diktátumot azonban se tőle, se más eszmék híveitől nem fogadunk el. I.eveiét, bár annak több megállapításával nem értünk egyet, azért tesz­­szük közzé mert tanulságos­nak tartjuk. Ahogyan olvasónk, ugyanúgy mi sem tudjuk, mi történt 1945- ben Péteriben. A korábbi fel­hívás megjelentetésével éppen az igazság kiderítését kívánjuk elősegíteni. Távol álljon tőlünk, hogy egy régen történt félté­­kenységi drámából politikai bűntettet kreáljunk, vagy tör­ténelemhamisításhoz nyújtsunk segítséget. Ugyanakkor olvasónk velünk együtt lói tudja, hogy a kom­munista eszmék jegyében is történtek szörnyűségek. Ezen a tényen az sem változtat, ha az egykori péteri lelkipásztor nem volt mártír, hanem csak áldo­zat. Táiékozfafó A politikai üldözöttek kár­pótlásáról szóló legújabb tör­vény a Magyar Közlöny 116-os számában jelent meg. E tör­vény alapján nyugdíj-kiegé­szítést kérhetnek azok a volt hadifoglyok és robotra elhur­coltak, akik katonakönyvvel igazolni tudják a Szovjetunió­ban eltöltött hadifogság ide­jét, vagy megvan a Debrecen­ben kiadott hadifogoly-elbo­­csátó levelűik, vagy az Orszá­gos Honvéd Levéltár igazolá­sát be tudják mutatni. Az iga­zoláshoz szükséges kérelmet 1022 Bp., Feketesas u. 4. sz. alatt kell benyújtani. A hoz­zánk eljuttatott kárpótlási kér­vényekhez az igazolást is csa­tolni kell, címünk: Volt Poli­tikai Üldözöttek Bajtársi Szö­vetsége, Bp. 1091. Üllői út 45— 47 11/32. Akiknek más módja nincs az igazolásra, annak két tanú bizonyíthatja az ott töl­tött- időt. Ha erre sincs lehe­tőség, kivételes esetben a ké­relmező a pontosan beirt ada­tok alapján — büntetőjogi fe­lelőssége tudatában — az ille­tékes polgármesteri hivatalban hitelesíttetheti kérvényét. Azok az özvegyek, akik sé­relmet szenvedtek — s ma is férjük nevét viselik —, kérel­mezhetik a nyugdíj-kiegészí­tést. A had'irok'kantak, hadiár­vák, hadiözvegyek a Hadirok­kantak Szövetségéhez fordul­janak. (Cím: Vajay István, Bp. 119. Pf. 53.) Kérelemmel folyamodhat­nak hozzánk a kitelepítettek. A hadifoglyokhoz hasonlóan igazolhatják a sérelmet szen­vedett időszakot. Ma még csak nyugdíj-kiegészítést kap­hatnak, az ingó és ingatlan vagyon kártalanításáról még nem született törvény. A külföldre kitelepítettek vagy külföldről hazatelepítet­tek sajnos ma még nem sze­repelnek a nyugdíj-kiegészí­tésre jogosultak között. Ezek a személyek csak a hatósági bi­zonyítványt kapják meg egye­lőre, anyagi kárpótlás nélkül. A hazánk területén internál­tak is folyamodhatnak kiegér szításért, de kártalanításukra ma még nincs rendelkezés. Azok, aikik az 56-os esemé­nyekkel kapcsolatban bírói ítélettel szabadságvesztést szenvedtek, nyugdíj-kiegészí­tésre jogosultak. A velük szemben eljárt első fokú ügyészséghez, vagy ítélet ese­tén az első fokú bírósághoz kell fordulniuk. Semmisségi igazolást a XXXVI. törvény alapján kell kérniük. Politikai okból hozott kato­nai ítéletek Vagy lefokozások miatt is hozzánk fordulhat­nak. Akiknél semmiféle bírói íté­let nem született, azok ma még ne forduljanak hozzánk. Mindazok, akik kérelmüket már beadták akár levélben, akár hivatalosan — és legalább fél év eltelt válasz nélkül —. okvetlenül keressenek meg le­vélben bennünket. Az utóbbi időben több esetben fordult elő, hogy a beadványok elkal­lódtak. Ezért, akiknek kérésük még nem teljesült, az elmúlt hat hónapban a feladást iga­zoló ajánlott szelvény fénymá­solatával ismételten küldjék el hozzánk beadványukat. Min­den levélírót arra kérünk, hogy a benyújtott kérvényhez válaszborítékot is mellékeüjen. Kérjük, hogy eredeti iratokat ne küldjenek be, csak a má­solatot. Azok- hozzátartozói, akik 1943 előtt a Szovjetunióban eltűntek, vagy ott haltak meg, a Doni Bajtársi Szövetséget, vagy a Veteránok Bajtársi Szövetségét keressék meg. Berényi L. Gábor. az intézőbizottság elnöke Egymás Nemrég ünnepelte a ma gyarországi restaurátor-társa­dalom a harmincéves születés­napiát, egy országos konferen­cia keretében. Az elhangzott előadások során az egyes me­gyei múzeumi szervezetekben működő restaurátorműhelyek munkáját egy-egy kiemelkedő értékű. egyedi tárgy helyreál­lítását ismerhették meg a je­lenlevők. Restaurátornak lenni hiva­tás. E munka az évszázadok alatt megsérült vagy megron­gálódott műtárgyak, műalko­tások helyreállítását, konzer­válását jelenti. Az évforduló­ra kiállítás is készült, melyen néhány muzeológussal beszél­gettem a szakma szépségeiről. Munkájuk során különböző történelmi korok és a legújabb természettudományi eredmé­nyek ismeretét sem nélkülöz­hetik, a már feledésbe merült kézművestechnikák alkalmazá­sa mellett. Feladatukat csak a tárgyakkal szembeni lelkiis­meretes alázattal lehet végez­niük. örömük akkor lenne tel­jes, ha a helyreállított műtár­gyak megfelelő optimális hő­mérsékletű raktározási körül­mények közé kerülnének. Ha nem jelentene gondot a mun­kájukhoz szükséges szerszá­mok, eszközök és vegyszerek beszerzése sem — pénzhiány miatt. Megengedhetetlen dolognak tartják, hogy a szűkös anyagi feltételek miatt pusztuljanak el történelmünk dokumentu­mai, hiszen ezek a nemzeti va­gyon részei Boros Hedvig Cegléd ★ Lehet, hogy a több évszáza­dot megélt műtárgyak a XX század végén porladnak szét? Érdemes lenne ezt megakadá lyoznl hogy a jövö nemzed«' ke is megcsodálhassa ezeket i szép és míves értékeket. (takács) Iskolaavató Gyálon. Hurráhangulat uralkodott Gyálon, a Kossuth Ut­cai Általános Iskolában. Az intézmény vezetése maga sem gondolt arra, hogy megnyerik pályá­zat útján azt az összeget, amely hozzásegíti a kisdiákokat és a tanári kart ahhoz, hogy kibő­­víthessék iskolájukat. A négy újonnan felszerelt világos, tágas tantermet boldogan vették bir­tokba a diákok. Tanév közepén rendhagyó dolognak minősül ilyen és ehhez hasonló jellegű felújítási, építési munkák befejezéséről hírt adni. Mint ahogy rendhagyó dolog az is, hogy ko­rábban a tanács beruházásaként indult, és a téli szünetet követő első tanítási napon az új pol­gármester vágta át az avatószalagot. Abban, hogy ez az általános iskola január elején újabb tantermekhez juthatott, komoly szerepük volt a helyi egyesületeknek (ipartestület, fa­luvédő egyesület) azzal, hogy a szervezési és a lebonyolítási munkákban részt vettek. Bár igaz, hogy a Renova Kisszövetkezet — a korábbi kivitelező — belerokkant ebbe a vállalkozás­ba, a kisdiákok mégis nyertek azzal, hogy számukra megszűnt a két műszakos tanítás, csak reggel járnak iskolába. (Kép és szöveg: Erdősi Ágnes) A Drdmapedagógus Közösség Fóti találkozó Ugyanaz és mégis más Kárpátalja két hete

Next

/
Oldalképek
Tartalom