Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-09 / 7. szám

mr MK.Yt: 1991. JANUÁR 9., SZERDA Nagy Ferenc József türelmet kér A CORRIERA DELLA SERA című lap tudósítója ott tar­­tózfkodott az egyik olasz repü­lőgépen, amely először Kenyá­ban landolt, mert túl heves harcok dúltak a mogadishui repülőtér környékén. Az új­ságíró később is a gép fedél­zetéin volt, amikor a bátor pi­lóták a szüntelen ágyúdörgés közepette letették a szállítógé­pet a Szomáliái főváros légiki­kötőjének betonjára, hogy ki­mentsék a még ottlevő külföl­dieket. Az újságíró, miközben megírja, hogy a bátor legény­ség minden földi irányítás nélkül volt kénytelen megten­ni a le- és felszálló manővere­ket, nem törődött saját életé­vel sem. Hiszen — mint mond­ták — tudták, hogy ott lenn olyanok várnak kimenekíté­sükre, akiket a vak düh és el­keseredettség, amely a fegy­veres ellenzéki erőket Sziad Barré hívei közötti mészárlá­sokra ösztönzi, borzalmas ese­ményeket robbant ki. S te­kintve, hogy a hidegháború éveiben szovjet, majd ameri­kai tárni’’szoont volt ez az „Af­rika szarvában”, a Vörös-ten­ger déli kijáratát uraló, a fe­kete kontinens egyik legelma­radottabb, legszegényebb or­szága, a felkelők most nem válogatósaik. Mindenkit, aki fehér bőrű, a szorongatott dik­tátor támogatójának tekinte­nek, különösen akkor, ha Sziad Barré utolsó mentsvárá­ban. a nemzetközi repülőtéren találják.. . Ma még nem tudni, hogy ml lesz az afrikai országot 21 éve kormányzó, puccsal hatalomra került és egypárti diktatúrát kiépített elnök sorsa. Amikor a szomszédos Etiópiában an­nak idején felülkerekedtek a sajátos afrikai változatú marxista erők, az Egyesült Ál­lamok azonnal felértékelte az ezzel határos Szomáliát, s Sziad Barrét ogadeni csatájá­ban támogatták e legmoder­nebb harci eszközökkel. Az Ad-disz Abeba-i rendszernek azonban akkor kubai segítség­gel sikerült katonailag patt­helyzetet teremtenie, s így egy ideig minden maradt a régiben. Közben azonban győ­zött az új gondolkodásmód a nemzetközi kapcsolatokban, s a kubai „internacionalisták” elhagyták Etiópiát, amely ma­ga is polgárháborúba és mély válságba zuhant. A Vörös-ten­ger déli kijáratát uraló Szo­mália fokozatOisan elvesztette stratégiai jelentőségét. Külö­nösen ma így van ez, amikor Egyiptom a 26 nemzetiségű, Irak-ellenes koalíció tagja, s a világot az foglalkoztatja első­sorban, hogy lesz-e vagy sem a Perzsa (Arab)-öböl térségé­ben háború? Igen, a hidegháború végével Afrika korábbi stratégiai je­lentősége megszűnőben van. A tábornokok térképem e konti­nens értékét ugyanis elsősor­ban az jelentette, hogy ki bir­tokol itt, milyen támaszponto­kat, s készek voltak a szen­tenciával: ahol nem mi va­gyunk, ott az ellenség hatol be. Ez az „értékcsökkenés” a fe­kete kontinenst, amolyan „hátsó udvarrá” változtatta, Lettországi felhívás Erőszakos sorozás A lett parlament kedden nyilatkozatban helytelenítette a szovjet katonai vezetésnek azt a döntését, amelynek ér­telmében csapatokat vezényel­nek egyes köztársaságokba. A dokumentum szerint ez a lé­pés nagyban aláássa a lettor­szági helyzetet, s feleslegesen tovább erősíti a lakosságnak a hadsereggel szembeni ellen­szenvét. A lett parlament egyben kö­vetelte a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsától, hogy rendkí­vüli ülésen vitassa meg a deszantosok kivezénylését, és „állítsa meg a védelmi mi­nisztérium agresszióját”. Ezzel párhuzamosan a lett törvényhozás elnöksége olyan döntést hozott, amelyben fel­szólítja a köztársaság minden intézményét, hivatalát és vál­lalatát, hogy tartózkodjanak a katonai kiegészítő parancsnok­ságokkal, a szovjet hadsereg egységeivel, valamint az olyan szovjet intézményekkel való együttműködéstől, amelyek részt vesznek az „erőszakos sorozásban". Feltartóztatott szovjet hajó Nem Irakba tartott Az amerikai és a spanyol haditengerészet egységei ja­nuár 4-én feltartóztattak egy szovjet teherhajót a Vörös-ten­geren, bár pótalkatrészekből álló rakományát nem Iraknak, hanem a jordániai hadsereg­nek szánták — jelentette be kedden a moszkvai külügymi­nisztérium. A nyilatkozat sze­rint az Irak elleni embargó betartásán őrködő amerikai és spanyol hadihajók a teher­szállító átkutatása után körül­vették a szovjet hajót, s azóta is megakadályozzák továbbha­ladását Jordánia irányába. „Ez újabb kísérlet arra, hogy kétségbe vonják az ENSZ- határozatok tiszteletben tartá­sát a szovjet fél részéről — ál­lapította meg a szovjet külügyi nyilatkozat. — A szovjet fél ezennel kinyilvánítja, hogy sem a hajó rakománya, sem út­vonala nem sértette meg az ENSZ határozatait, és hogy az incidenst a szovjet kereskedel­mi flotta kereskedelmi tevé­kenysége ellen irányuló csele­kedetként értékeli.” ahol el lehet nézni, hogy a za­varos gondolkodású törzsi! erők kormányokat buktatnak meg, illetve emelnek hatalomra. S legalább két dolgot kell még figyelembe venni: egyrészt azt, hogy ha a fehér bőrű, a NATO államaihoz tartozó állampolgá­rok élete veszélybe kerül, ide­jében kimenekítsék őket, más­részt azt, hogy megmentsék az éhhaláltól azokat a szerencsét­len feketéket, vagy legalábbis egy részüket, akik nem tehet­nek arról, hogy a mostohává vált időjárási viszonyok vagy harci cselekmények miatt nem juthatnak kellő táplálékhoz. így a mogadishuihoz hason­ló „külföldi kiürítési akcióra” került már sor a közelmúltban Csádban, majd később Libé­riában, ahol szinte kísérteties módon hasonló volt a forgató­­könyv, mint ma Szomáliában. Doe, az elnök, ott is puccsal került hatalomra, s szintén a nemzetközi repülőtér környé­kén szervezte meg utolsó had­állásait. A libériái Monroviá­­ban viszont pusztán az Egye­sült Államok látta el a „ki­mentő szerepet” a külföldiek számára. Bár megjegyzendő persze, hogy Mogadishuból a szovjet követség tagjait ame­rikai repülőgépek szállították az Egyesült Államok egyik közelben tartózkodó repülő­­gép-anyaihagóra, hogy így jus­sanak vissza hazájukba. Hétfőn, miként lapunk is beszámolt róla, önkényes föld­­foglalás történt a Pest megyei Alsónémediben. Ezzel kapcso­latban tegnap nyilatkozott Nagy Ferenc József földműve­lésügyi miniszter. Elmondotta, hogy nem ez az első ilyen eset az országban. Korábban Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében történt föld­­foglalás, az ügy az eldöntet­len helyi vita után a megyei bíróság élé került. A bíróság jóváhagyta a föld átvételét, mivel erre — mint kiderült — törvényes lehetőség volt; ugyanis termelőszövetkezeti tag kérte vissza földjét, és er­re az érvényben lévő jogsza­bály lehetőséget ad. A miniszter szerint minden­képpen kívánatos, hogy a föl­dek visszavétele legyen össz­hangban a törvényességgel. A szakértők most dolgoznak a végleges földtörvényterveze­ten és a kártérítési törvény tervezetén; arra lehet számí­tani, hogy ezek két-három hét múlva a Parlament elé kerül­hetnek. Ezek a törvények érin­tik a téeszesítés során „ön-' ként” fölajánlott területek kérdését, intézkednek az el­kobzott területekről és lehető­vé kívánják tenni azt, hogy ebben a kérdésben végre tár­sadalmi konszenzus jöjjön lét­re. A parasztság, mutatott rá a miniszter, igencsak várakozás­teli hangulatban van, és im­már nagy hangsúllyal követeli e függőben lévő kérdés gyors, határozott jogi rendezését. Az addig hátralévő időszakban azonban önmegtartóztatásra és türelemre van szükség, hi­szen végül is négy évtizedes, sok esetben törvénytelenségen alapuló tulajdongyakorlást kell megszüntetni, úgy, hogy a magyar mezőgazdaság általá­nos érdekei se sérüljenek. Nagy a bizonytalanság afelől is, hogy a reprivatizációra szánt kötvényeket miképpen lehet majd fölhasználni. A miniszter ezzel kapcsolatban utalt rá, hogy, aki a föld mű­velésére vállalkozik, a kötvé­nyeket földtulajdonra válthat­ja át, s széles tere lesz a föld­bérletnek, a különféle szerző­déses viszonyok létesítésének. Lehetőség lesz továbbá arra, hogy egyéb privatizációs fej­lesztéseknél is fölhasználhas­sák a kötvényeket. Öreg libák a piacon Az elmúlt év novemberé­ben hazánkban több mint 800 ezer lúd várta, hogy ve­vőkre találjon. Az ideális súly­határt messze meghaladó szár­nyasok teljes tolldíszben, egy­re vénülve még decemberben is megkeserítették a tartók életét. A szentmártonkátai Kossuth Termelőszövetkezetben a gaz­dálkodási átszerveződéssel szinte egy időben, hozzáláttak a tsz libamájfarmjának teljes felszámolásához. A törzsállo­mányon sikerült még tavaly túladniuk. A szentmártonkátai libák korábban nagy keresletnek ör­vendtek az osztrák és NSZK- beli fogyasztók körében. Ka­mionok sokasága vitte, még­hozzá jó áron, az élő szárnya­sokat. Ez volt a múlt. A jelen pe­dig a már vázolt piaci hely­zetkép, amely azért tartogat jó dolgokat is a Kossuth Tsz számára. A közeli napokban, pontosabban január 11-én elin­dul utolsó útjára, a zagyvaré­­kasi vágóhídra is a még hátra­maradt lúdszállítmány. Gy. L. A szovjet államkassza hiánya Oroszország nem fizet többet Több mint háromórás tár­gyalást folytatott kedden Moszkvában Mihail Gorba­csov és Borisz Jelcin. A meg­beszélés központi kérdése az oroszországi föderációnak a központi szovjet költségvetés­hez való hozzájárulása volt. Ruszlan Haszbullatov, Jelcin helyettese, azt közölte a talál­kozó után újságírókkal, hogy a két vezetőnek sikerült egyet­értésre jutni a vitás kérdésben. Ennek mibenlétéről azon­ban nem közölt részleteket. Mindössze annyit fűzött hoz­zá, hogy Jelcin kitartott az oroszországi parlament dönté­se mellett. Ez feltehetőleg azt jelenti, hogy Oroszország nem fog többet befizetni a szovjet államkasszába, mint amennyit — 23,4 milliárd rubelt — a köz­­társasági parlament korábban jóváhagyott. Népszavazás a függetlenségről Lemondott a lit Mihail Gorbacsov szovjet elnök kedden a moszkvai vé­delmi minisztériumhoz utasí­totta Kazimiera Prunskiene litván kormányfőt a litvániai szovjet csapatmozgások kér­déseinek megvitatására. Mint Litvánia állandó moszkvai képviseletén elmondták, az ál­lamfő azt tanácsolta, hogy Dmitrij Jazov védelmi mi­niszter távoliétében Vilnius képviselői kérjenek kihallga­tást Mihail Moiszejev vezérka­ri főnöktől. . A litván szóvivő szerint Gorbacsov és Prunskiene fél­órás megbeszélésén foglalkoz­tak a litván függetlenséggel kapcsolatos tárgyalások meg­kezdésének kérdésével. Az ál­lamfő utalt arra, hogy a szö­vetségi szerződés megvitatásá­ra, illetve az új miniszterta­nács kinevezésére szombaton ül össze a szövetségi tanács, s a testület hivatott a Litvá­niával folytatandó tárgyalások elkezdésének eldöntésére is. Gorbacsov a találkozón „legalább háromszor” emlí­tette, hogy véleménye szerint Litvániában is népszavazást kellene tartani a függetlenség­ről — mondotta a szóvivő, aki szerint a találkozó „a Gor­­bacsovnál megszokott barát­ságos légkörben zajlott le”. Prunskiene asszony, aki a litvániai szovjet csapatmozgá­sok ügyének megvitatására utazott Moszkvába, az állam­fővel folytatott megbeszélés után azonnal visszatért Vil­­niusba. A szovjet tévéhíradó kedd este jelentette, hogy lemon­dott a teljes litván kormány, élén Kazimiera Prunskiene­­vel. A lemondás oka az ár­emelés nyomán a köztársaság­ban kialakult helyzet, a kor­mányellenes hangulat. A TASZSZ jelentése szerint a parlamentben megtartott szavazáson a képviselők döntő többsége a lemondás elfoga­dása mellett dörttött. Külföldi események - egy mondatban juj;'»»... II Ilii. A szovjet hadsereg „katasztrofális helyzetével” indokolta a szovjet elnök szóvivője a deszantos alakulatok kiküldését egyes köztársaságokba. A Á szerbiai Szocialista Párt vajdasági végrehajtó bizottsága kedden elutasította a VDMK javaslatát, hogy január 21-én emlékezzenek meg a II. világháború összes ártatlan áldozatairól. A Szaddam Husszein iraki elnök írásos üzenetet kapott a szovjet vezetéstől, adta hírül kedden az INA hírügynökség, de a jelentés a levél tartalmáról nem szólt. A A szovjet elnök tegnap a Kremlben fogadta Edgár Bronfmant, a Zsidó Világkongresszus elnökét. A Egy nappal az amerikai és az iraki külügyminiszter genfi találkozója előtt Bonnban lázas diplomáciai tevékenység folyt: Baker amerikai külügyminisz­ter találkozott H. D. Genscher külügyminiszterrel, tárgyalt Kohl kancellárral, majd a német vezetők találkoztak Husszein jordániai királlyal. A Rozmaring SehuHott szirmai Hazajöttek az ürömi földek y A Rozmaring hullatja szir­­& mait. Elsőként, a decemberi S közgyűlés jóváhagyásával S üröm—Pilisborosjenö és Vörös-V _í .„tu Ír3 n nsomiiHáocíhnl § Az ürömi—pilisborosjenöi hajdani Rozmaringot január S elsejétől Kevélyvölgyének hív- S .iák, s nem is termelőszövetke- X zet, csak szövetkezet. Persze, X ez az átalakulás nem ment X egyik napról a másikra, s nem V S- —.... 1 — .. mavtIíIt né Aa*ín totéo - -& László, az új vezetőség egyik X tagja, s a fémipari káefté ve­­í zetője. A káefték alakulásával kez­dődött a dolog, még két évvel ezelőtt. A Rozmaringban akkor kezdtek teremni ezek a társa­ságok. Ürömön mindjárt há­rom is alakult: az említett 'Jegyzet DRÁMÁK A „ HÁTSÓ rr Afrika „leértékelődését” jel­zi, hogy 1990-re a kontinens­nek nyújtott amerikai segély az 1985-ös felére, egymilliárd dollárra csökkent. A News­­weék című amerikai magazin ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ha egy személyre vetít­jük ki ezt az összeget, a len­gyelek és a magyarok tízszer, a dél-amerikaiak pedig har­mincnégyszer nagyobb támo­gatást kapnak Nyugat-Európá­­tól, illetve az Egyesült Álla­moktól. Eközben a „fekete kontinensnek” juttatott ma­gánberuházások is az 1982-es 2,3 milliárd dolláros „csúcs­ról ”, 1986-ra 500 millió dollár­ra estek vissza. Jean-Pierre Prouteau, a Fekete Afrika Francia Beruházóinak tanács­elnöke ezt így indokolta talá­lóan: „Ha egy épület lángok­ban áll, ne kérj valakit arra, hogy ott lakást vegyen.. A külföldi beruházókat nyil­ván nem Lelkesítik a követke­ző számok sem: Afrika 450 milliós lakosságával 135 mil­liárd dollárnyi bruttó összter­méket állít elő, vagyis nem többet, mint Belgium 10 mil­liós lélekszámúval. A konti­nens adóssága 1988-ban elérte a 135 milliárd dollárt, vagyis a földrész által megtermelt bruttó összterméket... EZEK UTÁN NEM LEHET csodálni, ha a véres háborúk sora robban ki e nyomorra, éhezésre kényszerített „hátsó udvarban”. Illetve, ha a kon­tinensen kívüliek kormányai­nak nagy részét egyelőre csak az érdekli, hogy állampolgá­raikat, akik az „utolsó pilla­natig ott maradtak” érzelmi vagy üzleti érdekből, kiment­sék, s ne hagyják áldozatul esni a harci cselekmények­nek. Árkus István fémipari, egy bútoripari s egy pulóverkötő-fonalmentesítő. A baj az volt, hogy a társaságok bérelték a helyiséget a téesz­­től, az évi 2,2 millió forintot nem nagyon bírták fizetni. Ugrás a sötétbe Így jött a kiválás gondolata, majd egy egyéves előkészítés, s az egy hónappal ezelőtti köz­gyűlési jóváhagyásra már kész okiratokkal, s a tagok jóváha­gyásával mentek. Mindenki, még a Rozmaring vezetősége is támogatta a kiválást. A neheze persze most jön. A vagyoni dolgokat még rendez­ték az elhagyott központtal, s az ürömieknek körülbelül 16 milliós követelésük van. Akár pénzben, amire nem sok esé­lyük van az előzetes hírek sze­rint, akár részvényekben elfo­gadnák a vagyoni kielégítést. Pénzre, tőkére ugyanis egy in­duló szövetkezetnek is szüksé­ge van, pláne, ha a visszaka­pott földeket is káeftében akar­ják ezentúl megművelni. Mert ilyen terveket forgatnak a fe­jükben, olyannyira, hogy az már csak a cégbíróság jóváha­gyására vár. No és a kezdetek­hez szükséges pénzre: az első bevételig a munkákhoz szük­séges előlegre. Valami tökére van már kilátásuk, hiszen a haj­dani téeszirodák nagy részét bérbe adták — a Kevélyvölgye szövetkezet mindössze két szo­bát tartott meg magának. De ebből a pénzből, amely egy holding alapításának az egyik összetevője lenne, több min­dent szándékoznak finanszíroz­ni. Például a nyugdíjasok tá­mogatását, a háztáji megváltá­sát is. Bár a meglevő káeftékkel nincs baj, ha nem is hoznak elosztható nyereséget, de meg­élnek belőle a szövetkezet tag­jai. A mezőgazdasági káefté viszont ugrás a sötétbe. Az ősszel elvetett téesz-magok sem gondolták, hogy káeftében zsendülnek majd, s az ürömiek, borosjenőiek is látták már a földművelés ezerarcú variációit a magyar—bolgár barátságtól a szocialista megalomániáig, de ez most valami merőben más. Hogy miben? No igen, ez az, amit még senki nem tud. Tizenegy „felderítő" Az elnök azt mondja, nem is a lobogó, az elnevezés a fon­tos. Az a fontos, hogy most az ürömi traktoros nem a nagyko­vácsi határba indul, csak ide helybe. Nyolcszáz hektár körül van a két falu földterülete, eb­ből ötszáznegyven a termelhe­tő, a többi erdő meg legelő. Rozmaring korukban 3500 hek­tárt műveltek az ürömi gépál­lomásról. Ilyen veszteségek ter­helték a mezőgazdasági ágaza­tot, ami valamilyen — ponto­sabban éppen ilyen — ráadá­sok miatt nem tudott kibonta­kozni. A káefté arra lesz jó, hogy feketén-fehéren látszód­­jék, meg lehet-e élni a mező­­gazdaságból. És ezt az a 11 em­ber fogja kideríteni, akik meg­alakítják a mezőgazdasági káeftét — talán elsőként az or­szágban. , S ha meg lehet élni, az már nagy szó. A Szilágyi testvérek azt mondják, ha nincs is nagy nyereség a káeftékben most, a nyolcvankét aktív tagnak biz­tos a megélhetése, a munkahe­lye. Az átalakulással-kiválás­­sal senki szövetkezeti tagot nem kellett elbocsátaniuk, s ha jól választottak az önállóság­gal, ha sikerül a vagyont, a havi jövedelmeket növelni, ta­lán még újabb munkalehető­séget is teremthetnek a falu­ban. Szükség is lesz rá, mond­ja az elnök, hiszen a szomszéd­­asszonya havi kétezer forintot költ arra, hogy eljusson pesti munkahelyére. Ki fogja ezt manapság meg holnapság győz­ni? Ha csak ezer forinttal kap kevesebbet a szövetkezetben, már megéri helyben maradni. Ők is hazajöttek Mármint, ha a falu is befo­gadja a szövetkezetét. Mert igaz, az emberek azt mondták, „na végre”, de az elnök azt mondja, az ürömi polgármes­ter már megfenyegette őket. Hogy a testületnek lesznek ám követelései, kellene egy kis föld. Pedig Ürömön eddig sem voltak állami tulajdonú föl­dek, most sincsenek, mire tart igényt az önkormányzat? Vannak a faluban, 122 hek­tárra jogos tulajdonosok, akik visszakérhetnék a földjüket, s a szövetkezet adna is minden­kinek földet, aki csak kér. Akár tulajdonos, akár nem, csak művelje. Egyelőre azon­ban nem tolonganak a földké­rők, csak a polgármester meg a testület. Azt mondja a szö­vetkezet elnöke, nem is érti, mit akarnak, miért fenyegetőz­nek már előre. Könnyebben szót értenének szépszerével. Hiszen ők is ürömiek. ök is hazajöttek, nemcsak a szövetkezet, ök is ezt a falut akarják építeni, mert azt Roz­­maringos korukban nem tehet­ték. Iskolát, óvodát, utakat, bármit. Ha nem a szövetkezet­nek lesz rajta haszna, akkor a falunak. S az most egy és ugyanaz. J. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom