Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-09 / 7. szám
mr MK.Yt: 1991. JANUÁR 9., SZERDA Nagy Ferenc József türelmet kér A CORRIERA DELLA SERA című lap tudósítója ott tartózfkodott az egyik olasz repülőgépen, amely először Kenyában landolt, mert túl heves harcok dúltak a mogadishui repülőtér környékén. Az újságíró később is a gép fedélzetéin volt, amikor a bátor pilóták a szüntelen ágyúdörgés közepette letették a szállítógépet a Szomáliái főváros légikikötőjének betonjára, hogy kimentsék a még ottlevő külföldieket. Az újságíró, miközben megírja, hogy a bátor legénység minden földi irányítás nélkül volt kénytelen megtenni a le- és felszálló manővereket, nem törődött saját életével sem. Hiszen — mint mondták — tudták, hogy ott lenn olyanok várnak kimenekítésükre, akiket a vak düh és elkeseredettség, amely a fegyveres ellenzéki erőket Sziad Barré hívei közötti mészárlásokra ösztönzi, borzalmas eseményeket robbant ki. S tekintve, hogy a hidegháború éveiben szovjet, majd amerikai tárni’’szoont volt ez az „Afrika szarvában”, a Vörös-tenger déli kijáratát uraló, a fekete kontinens egyik legelmaradottabb, legszegényebb országa, a felkelők most nem válogatósaik. Mindenkit, aki fehér bőrű, a szorongatott diktátor támogatójának tekintenek, különösen akkor, ha Sziad Barré utolsó mentsvárában. a nemzetközi repülőtéren találják.. . Ma még nem tudni, hogy ml lesz az afrikai országot 21 éve kormányzó, puccsal hatalomra került és egypárti diktatúrát kiépített elnök sorsa. Amikor a szomszédos Etiópiában annak idején felülkerekedtek a sajátos afrikai változatú marxista erők, az Egyesült Államok azonnal felértékelte az ezzel határos Szomáliát, s Sziad Barrét ogadeni csatájában támogatták e legmodernebb harci eszközökkel. Az Ad-disz Abeba-i rendszernek azonban akkor kubai segítséggel sikerült katonailag patthelyzetet teremtenie, s így egy ideig minden maradt a régiben. Közben azonban győzött az új gondolkodásmód a nemzetközi kapcsolatokban, s a kubai „internacionalisták” elhagyták Etiópiát, amely maga is polgárháborúba és mély válságba zuhant. A Vörös-tenger déli kijáratát uraló Szomália fokozatOisan elvesztette stratégiai jelentőségét. Különösen ma így van ez, amikor Egyiptom a 26 nemzetiségű, Irak-ellenes koalíció tagja, s a világot az foglalkoztatja elsősorban, hogy lesz-e vagy sem a Perzsa (Arab)-öböl térségében háború? Igen, a hidegháború végével Afrika korábbi stratégiai jelentősége megszűnőben van. A tábornokok térképem e kontinens értékét ugyanis elsősorban az jelentette, hogy ki birtokol itt, milyen támaszpontokat, s készek voltak a szentenciával: ahol nem mi vagyunk, ott az ellenség hatol be. Ez az „értékcsökkenés” a fekete kontinenst, amolyan „hátsó udvarrá” változtatta, Lettországi felhívás Erőszakos sorozás A lett parlament kedden nyilatkozatban helytelenítette a szovjet katonai vezetésnek azt a döntését, amelynek értelmében csapatokat vezényelnek egyes köztársaságokba. A dokumentum szerint ez a lépés nagyban aláássa a lettországi helyzetet, s feleslegesen tovább erősíti a lakosságnak a hadsereggel szembeni ellenszenvét. A lett parlament egyben követelte a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsától, hogy rendkívüli ülésen vitassa meg a deszantosok kivezénylését, és „állítsa meg a védelmi minisztérium agresszióját”. Ezzel párhuzamosan a lett törvényhozás elnöksége olyan döntést hozott, amelyben felszólítja a köztársaság minden intézményét, hivatalát és vállalatát, hogy tartózkodjanak a katonai kiegészítő parancsnokságokkal, a szovjet hadsereg egységeivel, valamint az olyan szovjet intézményekkel való együttműködéstől, amelyek részt vesznek az „erőszakos sorozásban". Feltartóztatott szovjet hajó Nem Irakba tartott Az amerikai és a spanyol haditengerészet egységei január 4-én feltartóztattak egy szovjet teherhajót a Vörös-tengeren, bár pótalkatrészekből álló rakományát nem Iraknak, hanem a jordániai hadseregnek szánták — jelentette be kedden a moszkvai külügyminisztérium. A nyilatkozat szerint az Irak elleni embargó betartásán őrködő amerikai és spanyol hadihajók a teherszállító átkutatása után körülvették a szovjet hajót, s azóta is megakadályozzák továbbhaladását Jordánia irányába. „Ez újabb kísérlet arra, hogy kétségbe vonják az ENSZ- határozatok tiszteletben tartását a szovjet fél részéről — állapította meg a szovjet külügyi nyilatkozat. — A szovjet fél ezennel kinyilvánítja, hogy sem a hajó rakománya, sem útvonala nem sértette meg az ENSZ határozatait, és hogy az incidenst a szovjet kereskedelmi flotta kereskedelmi tevékenysége ellen irányuló cselekedetként értékeli.” ahol el lehet nézni, hogy a zavaros gondolkodású törzsi! erők kormányokat buktatnak meg, illetve emelnek hatalomra. S legalább két dolgot kell még figyelembe venni: egyrészt azt, hogy ha a fehér bőrű, a NATO államaihoz tartozó állampolgárok élete veszélybe kerül, idejében kimenekítsék őket, másrészt azt, hogy megmentsék az éhhaláltól azokat a szerencsétlen feketéket, vagy legalábbis egy részüket, akik nem tehetnek arról, hogy a mostohává vált időjárási viszonyok vagy harci cselekmények miatt nem juthatnak kellő táplálékhoz. így a mogadishuihoz hasonló „külföldi kiürítési akcióra” került már sor a közelmúltban Csádban, majd később Libériában, ahol szinte kísérteties módon hasonló volt a forgatókönyv, mint ma Szomáliában. Doe, az elnök, ott is puccsal került hatalomra, s szintén a nemzetközi repülőtér környékén szervezte meg utolsó hadállásait. A libériái Monroviában viszont pusztán az Egyesült Államok látta el a „kimentő szerepet” a külföldiek számára. Bár megjegyzendő persze, hogy Mogadishuból a szovjet követség tagjait amerikai repülőgépek szállították az Egyesült Államok egyik közelben tartózkodó repülőgép-anyaihagóra, hogy így jussanak vissza hazájukba. Hétfőn, miként lapunk is beszámolt róla, önkényes földfoglalás történt a Pest megyei Alsónémediben. Ezzel kapcsolatban tegnap nyilatkozott Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter. Elmondotta, hogy nem ez az első ilyen eset az országban. Korábban Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében történt földfoglalás, az ügy az eldöntetlen helyi vita után a megyei bíróság élé került. A bíróság jóváhagyta a föld átvételét, mivel erre — mint kiderült — törvényes lehetőség volt; ugyanis termelőszövetkezeti tag kérte vissza földjét, és erre az érvényben lévő jogszabály lehetőséget ad. A miniszter szerint mindenképpen kívánatos, hogy a földek visszavétele legyen összhangban a törvényességgel. A szakértők most dolgoznak a végleges földtörvénytervezeten és a kártérítési törvény tervezetén; arra lehet számítani, hogy ezek két-három hét múlva a Parlament elé kerülhetnek. Ezek a törvények érintik a téeszesítés során „ön-' ként” fölajánlott területek kérdését, intézkednek az elkobzott területekről és lehetővé kívánják tenni azt, hogy ebben a kérdésben végre társadalmi konszenzus jöjjön létre. A parasztság, mutatott rá a miniszter, igencsak várakozásteli hangulatban van, és immár nagy hangsúllyal követeli e függőben lévő kérdés gyors, határozott jogi rendezését. Az addig hátralévő időszakban azonban önmegtartóztatásra és türelemre van szükség, hiszen végül is négy évtizedes, sok esetben törvénytelenségen alapuló tulajdongyakorlást kell megszüntetni, úgy, hogy a magyar mezőgazdaság általános érdekei se sérüljenek. Nagy a bizonytalanság afelől is, hogy a reprivatizációra szánt kötvényeket miképpen lehet majd fölhasználni. A miniszter ezzel kapcsolatban utalt rá, hogy, aki a föld művelésére vállalkozik, a kötvényeket földtulajdonra válthatja át, s széles tere lesz a földbérletnek, a különféle szerződéses viszonyok létesítésének. Lehetőség lesz továbbá arra, hogy egyéb privatizációs fejlesztéseknél is fölhasználhassák a kötvényeket. Öreg libák a piacon Az elmúlt év novemberében hazánkban több mint 800 ezer lúd várta, hogy vevőkre találjon. Az ideális súlyhatárt messze meghaladó szárnyasok teljes tolldíszben, egyre vénülve még decemberben is megkeserítették a tartók életét. A szentmártonkátai Kossuth Termelőszövetkezetben a gazdálkodási átszerveződéssel szinte egy időben, hozzáláttak a tsz libamájfarmjának teljes felszámolásához. A törzsállományon sikerült még tavaly túladniuk. A szentmártonkátai libák korábban nagy keresletnek örvendtek az osztrák és NSZK- beli fogyasztók körében. Kamionok sokasága vitte, méghozzá jó áron, az élő szárnyasokat. Ez volt a múlt. A jelen pedig a már vázolt piaci helyzetkép, amely azért tartogat jó dolgokat is a Kossuth Tsz számára. A közeli napokban, pontosabban január 11-én elindul utolsó útjára, a zagyvarékasi vágóhídra is a még hátramaradt lúdszállítmány. Gy. L. A szovjet államkassza hiánya Oroszország nem fizet többet Több mint háromórás tárgyalást folytatott kedden Moszkvában Mihail Gorbacsov és Borisz Jelcin. A megbeszélés központi kérdése az oroszországi föderációnak a központi szovjet költségvetéshez való hozzájárulása volt. Ruszlan Haszbullatov, Jelcin helyettese, azt közölte a találkozó után újságírókkal, hogy a két vezetőnek sikerült egyetértésre jutni a vitás kérdésben. Ennek mibenlétéről azonban nem közölt részleteket. Mindössze annyit fűzött hozzá, hogy Jelcin kitartott az oroszországi parlament döntése mellett. Ez feltehetőleg azt jelenti, hogy Oroszország nem fog többet befizetni a szovjet államkasszába, mint amennyit — 23,4 milliárd rubelt — a köztársasági parlament korábban jóváhagyott. Népszavazás a függetlenségről Lemondott a lit Mihail Gorbacsov szovjet elnök kedden a moszkvai védelmi minisztériumhoz utasította Kazimiera Prunskiene litván kormányfőt a litvániai szovjet csapatmozgások kérdéseinek megvitatására. Mint Litvánia állandó moszkvai képviseletén elmondták, az államfő azt tanácsolta, hogy Dmitrij Jazov védelmi miniszter távoliétében Vilnius képviselői kérjenek kihallgatást Mihail Moiszejev vezérkari főnöktől. . A litván szóvivő szerint Gorbacsov és Prunskiene félórás megbeszélésén foglalkoztak a litván függetlenséggel kapcsolatos tárgyalások megkezdésének kérdésével. Az államfő utalt arra, hogy a szövetségi szerződés megvitatására, illetve az új minisztertanács kinevezésére szombaton ül össze a szövetségi tanács, s a testület hivatott a Litvániával folytatandó tárgyalások elkezdésének eldöntésére is. Gorbacsov a találkozón „legalább háromszor” említette, hogy véleménye szerint Litvániában is népszavazást kellene tartani a függetlenségről — mondotta a szóvivő, aki szerint a találkozó „a Gorbacsovnál megszokott barátságos légkörben zajlott le”. Prunskiene asszony, aki a litvániai szovjet csapatmozgások ügyének megvitatására utazott Moszkvába, az államfővel folytatott megbeszélés után azonnal visszatért Vilniusba. A szovjet tévéhíradó kedd este jelentette, hogy lemondott a teljes litván kormány, élén Kazimiera Prunskienevel. A lemondás oka az áremelés nyomán a köztársaságban kialakult helyzet, a kormányellenes hangulat. A TASZSZ jelentése szerint a parlamentben megtartott szavazáson a képviselők döntő többsége a lemondás elfogadása mellett dörttött. Külföldi események - egy mondatban juj;'»»... II Ilii. A szovjet hadsereg „katasztrofális helyzetével” indokolta a szovjet elnök szóvivője a deszantos alakulatok kiküldését egyes köztársaságokba. A Á szerbiai Szocialista Párt vajdasági végrehajtó bizottsága kedden elutasította a VDMK javaslatát, hogy január 21-én emlékezzenek meg a II. világháború összes ártatlan áldozatairól. A Szaddam Husszein iraki elnök írásos üzenetet kapott a szovjet vezetéstől, adta hírül kedden az INA hírügynökség, de a jelentés a levél tartalmáról nem szólt. A A szovjet elnök tegnap a Kremlben fogadta Edgár Bronfmant, a Zsidó Világkongresszus elnökét. A Egy nappal az amerikai és az iraki külügyminiszter genfi találkozója előtt Bonnban lázas diplomáciai tevékenység folyt: Baker amerikai külügyminiszter találkozott H. D. Genscher külügyminiszterrel, tárgyalt Kohl kancellárral, majd a német vezetők találkoztak Husszein jordániai királlyal. A Rozmaring SehuHott szirmai Hazajöttek az ürömi földek y A Rozmaring hullatja szir& mait. Elsőként, a decemberi S közgyűlés jóváhagyásával S üröm—Pilisborosjenö és Vörös-V _í .„tu Ír3 n nsomiiHáocíhnl § Az ürömi—pilisborosjenöi hajdani Rozmaringot január S elsejétől Kevélyvölgyének hív- S .iák, s nem is termelőszövetke- X zet, csak szövetkezet. Persze, X ez az átalakulás nem ment X egyik napról a másikra, s nem V S- —.... 1 — .. mavtIíIt né Aa*ín totéo - -& László, az új vezetőség egyik X tagja, s a fémipari káefté veí zetője. A káefték alakulásával kezdődött a dolog, még két évvel ezelőtt. A Rozmaringban akkor kezdtek teremni ezek a társaságok. Ürömön mindjárt három is alakult: az említett 'Jegyzet DRÁMÁK A „ HÁTSÓ rr Afrika „leértékelődését” jelzi, hogy 1990-re a kontinensnek nyújtott amerikai segély az 1985-ös felére, egymilliárd dollárra csökkent. A Newsweék című amerikai magazin ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ha egy személyre vetítjük ki ezt az összeget, a lengyelek és a magyarok tízszer, a dél-amerikaiak pedig harmincnégyszer nagyobb támogatást kapnak Nyugat-Európától, illetve az Egyesült Államoktól. Eközben a „fekete kontinensnek” juttatott magánberuházások is az 1982-es 2,3 milliárd dolláros „csúcsról ”, 1986-ra 500 millió dollárra estek vissza. Jean-Pierre Prouteau, a Fekete Afrika Francia Beruházóinak tanácselnöke ezt így indokolta találóan: „Ha egy épület lángokban áll, ne kérj valakit arra, hogy ott lakást vegyen.. A külföldi beruházókat nyilván nem Lelkesítik a következő számok sem: Afrika 450 milliós lakosságával 135 milliárd dollárnyi bruttó összterméket állít elő, vagyis nem többet, mint Belgium 10 milliós lélekszámúval. A kontinens adóssága 1988-ban elérte a 135 milliárd dollárt, vagyis a földrész által megtermelt bruttó összterméket... EZEK UTÁN NEM LEHET csodálni, ha a véres háborúk sora robban ki e nyomorra, éhezésre kényszerített „hátsó udvarban”. Illetve, ha a kontinensen kívüliek kormányainak nagy részét egyelőre csak az érdekli, hogy állampolgáraikat, akik az „utolsó pillanatig ott maradtak” érzelmi vagy üzleti érdekből, kimentsék, s ne hagyják áldozatul esni a harci cselekményeknek. Árkus István fémipari, egy bútoripari s egy pulóverkötő-fonalmentesítő. A baj az volt, hogy a társaságok bérelték a helyiséget a téesztől, az évi 2,2 millió forintot nem nagyon bírták fizetni. Ugrás a sötétbe Így jött a kiválás gondolata, majd egy egyéves előkészítés, s az egy hónappal ezelőtti közgyűlési jóváhagyásra már kész okiratokkal, s a tagok jóváhagyásával mentek. Mindenki, még a Rozmaring vezetősége is támogatta a kiválást. A neheze persze most jön. A vagyoni dolgokat még rendezték az elhagyott központtal, s az ürömieknek körülbelül 16 milliós követelésük van. Akár pénzben, amire nem sok esélyük van az előzetes hírek szerint, akár részvényekben elfogadnák a vagyoni kielégítést. Pénzre, tőkére ugyanis egy induló szövetkezetnek is szüksége van, pláne, ha a visszakapott földeket is káeftében akarják ezentúl megművelni. Mert ilyen terveket forgatnak a fejükben, olyannyira, hogy az már csak a cégbíróság jóváhagyására vár. No és a kezdetekhez szükséges pénzre: az első bevételig a munkákhoz szükséges előlegre. Valami tökére van már kilátásuk, hiszen a hajdani téeszirodák nagy részét bérbe adták — a Kevélyvölgye szövetkezet mindössze két szobát tartott meg magának. De ebből a pénzből, amely egy holding alapításának az egyik összetevője lenne, több mindent szándékoznak finanszírozni. Például a nyugdíjasok támogatását, a háztáji megváltását is. Bár a meglevő káeftékkel nincs baj, ha nem is hoznak elosztható nyereséget, de megélnek belőle a szövetkezet tagjai. A mezőgazdasági káefté viszont ugrás a sötétbe. Az ősszel elvetett téesz-magok sem gondolták, hogy káeftében zsendülnek majd, s az ürömiek, borosjenőiek is látták már a földművelés ezerarcú variációit a magyar—bolgár barátságtól a szocialista megalomániáig, de ez most valami merőben más. Hogy miben? No igen, ez az, amit még senki nem tud. Tizenegy „felderítő" Az elnök azt mondja, nem is a lobogó, az elnevezés a fontos. Az a fontos, hogy most az ürömi traktoros nem a nagykovácsi határba indul, csak ide helybe. Nyolcszáz hektár körül van a két falu földterülete, ebből ötszáznegyven a termelhető, a többi erdő meg legelő. Rozmaring korukban 3500 hektárt műveltek az ürömi gépállomásról. Ilyen veszteségek terhelték a mezőgazdasági ágazatot, ami valamilyen — pontosabban éppen ilyen — ráadások miatt nem tudott kibontakozni. A káefté arra lesz jó, hogy feketén-fehéren látszódjék, meg lehet-e élni a mezőgazdaságból. És ezt az a 11 ember fogja kideríteni, akik megalakítják a mezőgazdasági káeftét — talán elsőként az országban. , S ha meg lehet élni, az már nagy szó. A Szilágyi testvérek azt mondják, ha nincs is nagy nyereség a káeftékben most, a nyolcvankét aktív tagnak biztos a megélhetése, a munkahelye. Az átalakulással-kiválással senki szövetkezeti tagot nem kellett elbocsátaniuk, s ha jól választottak az önállósággal, ha sikerül a vagyont, a havi jövedelmeket növelni, talán még újabb munkalehetőséget is teremthetnek a faluban. Szükség is lesz rá, mondja az elnök, hiszen a szomszédasszonya havi kétezer forintot költ arra, hogy eljusson pesti munkahelyére. Ki fogja ezt manapság meg holnapság győzni? Ha csak ezer forinttal kap kevesebbet a szövetkezetben, már megéri helyben maradni. Ők is hazajöttek Mármint, ha a falu is befogadja a szövetkezetét. Mert igaz, az emberek azt mondták, „na végre”, de az elnök azt mondja, az ürömi polgármester már megfenyegette őket. Hogy a testületnek lesznek ám követelései, kellene egy kis föld. Pedig Ürömön eddig sem voltak állami tulajdonú földek, most sincsenek, mire tart igényt az önkormányzat? Vannak a faluban, 122 hektárra jogos tulajdonosok, akik visszakérhetnék a földjüket, s a szövetkezet adna is mindenkinek földet, aki csak kér. Akár tulajdonos, akár nem, csak művelje. Egyelőre azonban nem tolonganak a földkérők, csak a polgármester meg a testület. Azt mondja a szövetkezet elnöke, nem is érti, mit akarnak, miért fenyegetőznek már előre. Könnyebben szót értenének szépszerével. Hiszen ők is ürömiek. ök is hazajöttek, nemcsak a szövetkezet, ök is ezt a falut akarják építeni, mert azt Rozmaringos korukban nem tehették. Iskolát, óvodát, utakat, bármit. Ha nem a szövetkezetnek lesz rajta haszna, akkor a falunak. S az most egy és ugyanaz. J. A.
