Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-08 / 6. szám

4 1991. JANUÁR 8., KEDD Bizonytalan az igazgató helyzete A pénz vagy a szakma dönt V örösváron ? Jogi tanácsok Áz illetéktörvény hatálya • Részletfizetés szabályozása • A táppénz alapiát képező átlagkereset • Özvegyi nyugdíj g Van-e olyan település, ahol ne okozna konfliktusokat az ön- 8 kormányzatok első ténykedése? A helyi vezetés próbálgatja, S meddig terjed a hatalma. A sokszor jó szándékú, a régi be- S idegzódéseket elvető, a „régi rendszer katonáit” száműző in­­^. tézkedések azonban nem mindig népszerűek. Alapkérdés, hogy ^ a művelődési-oktatási intézmények esetében például az ön­­b kormányzatok az anyagi támogatás fejében jogot formálnak-e S a kormányzásra vagy csak lehetőséget adnak arra, hogy ezek 8 az intézmények kormányozzák magukat. Pilisvörösváron az önkor­mányzat az eddigitől eltérő oktatási struktúrát szeretne kialakítani, a középiskola — amelyet szintén érintene az átalakítás — pedig egy más koncepciót szeretne már évek óta megvalósítani. Ez az oka annak, hogy az önkormányzat habozik kinevezni azt az igaz­gatót, akit pedig a tantestület egyértelműen megszavazott, nem is akármilyen szavazati aránnyal, hiszen a 23 tagú tantestületből 21-en a megbí­zott igazgató, Kotlár Irén véglegesítésére voksoltak. Botzheim István, Pilisvörös­­vár polgármestere szeretné minél későbbre halasztani az igazgató kinevezését: — Az igazgatói állást a ko­rábbi tanács hirdette meg. Hárman pályáztak, s igaz a megbízott igazgató mellett szavazott a tantestület,' mi várni szeretnénk, ameddig csak lehet. Az oktatás szerkezetét szeretnénk megváltoztatni és Margó MAGYAR Pedagóguscsaládból szár­mazik az az országgyűlési képviselő, aki a Parlament költségvetési vitájában nagy megütközést keltett a hon­védség kiadásaira vonatkozó támogató szavaival. Ezek szerint hazánk helyzete ha­sonlatos Izraeléhez, mert el­lenséges környezetben élő ország... A képviselőt, akit a Kisgazdapárt Pest megyei listája juttatott be a Parla­mentbe, lényegében értem, mert hiszen bár pedagógus­családból indult, 1944-ben a Ludovika Akadémián avat­ták hadnaggyá. A kettős kö­tésből ez utóbbi bizonyult erősebbnek. Ami nem baj, személyes joga bárkinek. A nagyobb baj az, hogy bár a képviselői felszólalástól töb­ben elhatárolták magukat — a kisgazdapárti frakció is —, a költségvetés maradt úgy, ahogyan volt, az eredeti téte­lekkel a védelmi kiadások­nál ... Ezek a tételek végül is 54,6 milliárd. forinttá sűrűsödnek össze, ami meggyőződésem szerint, meg az ország álta­lános helyzete tükrében is el­­' képesztöen és elviselhetetle­nül nagy összeg. Nem most kifogásolom először a védel­mi kiadásokat. Megtettem 1986-ban is, a legális sajtóban elsőként, következményeit nem nehéz kitalálni... Most tehát már csak ismétlem: ez az ország elviselhetetlenül so-, kát költ (például) védelemre (mert ugyanezt teszi az igaz­gatási kiadások esetében is), ugyanakkor elviselhetetlenül keveset fordít a legfontosabb­ra, a szellemi tőke gyarapí­­tására, a kultúra, a művészet folyó kiadásaira. Az idei költségvetés 54,5 milliárd forintot szán a véde­lem ráfordításainak a fede­zésére, ugyanakkor 1990-ben a kultúra, a művészet folyó kiadásait. 14-15 milliárd fo­rint közötti összeg szolgálta. Ez az állami költségvetésnek (609 milliárd forint) a két és fél százalékát tette ki. Nem tévedés, 2,5 százalékát...! Magyar morzsa. S a jámbor madár, amelynek kiszórják évtizedek óta ezt a lealázó eleséget, a szellem birodal­ma. Mit tehet ez a „madár"? Elpusztulni nem akar, beéri tehát a morzsákkal... Beéri, holott — és csak például — az ország legnépesebb me­gyéjében, azaz szűkebb pát­ehhez partner kell. Kotlár Irén személye ellen nincs kifogá­sunk, csak egyszerűen egy ilyen felelősségteljes döntést nem szeretnénk elkapkodni. Január 31-ig kapjuk meg a középiskolai oktatással kapcso­latos elképzeléseiket, majd csak utána döntünk. A pályá­zat eredményét mi azért nem tartjuk végérvényesnek, mert a korábbi helyi vezetés hagy­ta azt ránk. Szeretnénk a sa­ját álláspontunkat érvényesí­teni. — Jelenleg nem vagyok megbízott igazgató — mondta Kotlár Irén —, megbízatásom november elsején lejárt, s nem történt meg a meghosszabbí­tás, bár a fizetésemet kapom. A munkámat természetesen ugyanúgy végzem, de a hely­zetem, a tantestületével együtt, bizonytalan. Már februárban meg kellene hirdetnünk, hogy a mi középiskolánkban milyen osztályokba lehet jelentkezni. Az idén volt egy gimnáziumi MORZSA fiánkban a művelődési há­zaknak az egyharmada telje­sen elhasználódott állapot­ban van, a könyvtáraknak a fele elemi napi gondokkal küzd, s az egy pedagógusra jutó általános iskolai tanulók száma alapján a tizenkilenc megye rangsorában a tizen­nyolcadikak vagyunk... Csipetnyi csupán a sorol­ható, tapasztalható jellem­zőkből. Mégis érzékeltetik azt a képtelen helyzetet, amely­ben (váltakozó) ellenségké­pek felfestésével mindenkor megindokolható a védelmi kiadásoknak a mértéke, de indokolatlan (mert indokol­hatatlan) marad a magyar morzsa: a kultúra, a művé­szet számára vetett alamizs­na. Ma a megyében élő kere­sők tetemes részének az a ba­ja, hogy nincsen kellő kép­zettségi alapja a szakma-, munkakörváltáshoz, azaz el­sősorban tudásbeli hiányok miatt kényszerül (ha átmene­tileg is) a munkanélküliek táborába. A megyében a munkanélküli-segély beveze­tése (1989. január) óta az igénybe vevők tábora hatvan­­szorosára(l) nőtt, s aligha most van a keserves nótának vége ...Az ilyen és a hason­ló tények, tapasztalatok bir­tokában joggal megkérdezhe­tő: mi végre ülnek ott a megyei választók bizalmából a parlamenti padsorokban a képviselők? Mikor és miként adnak hangot annak, ami választóiknak szó szerint a bőrére megy?! Tragikus lenne, ha törté­nelmünk ellenségkép-gyártá­sa ma is folytatódna, holott sokféle jel van erre. Éppen most érkeztünk el oda, ahol tág tere nyílik baráti szándé­kaink bizonyításának, ahol éppen a kultúra, a művészet „fegyvere" lehetne a leghatá­sosabb eszköze a más né­pekhez való közeledésnek, ahol a fenyegetettség már­­már gyermeteg bizonyítgatá­­sa helyett a világ szemében a mindenre nyitottság, a ba­rátság híveiként jelenhetnénk meg. Tartok tőle, elszalaszt­­juk ezt a történelmi pillana­tot, lehetőséget. A magyar morzsa: egy gondolkodásmód kifejezője. Kérdés azonban, egy nemzet gondolkodik-e így, avagy csak azok, akik (bármikor) a nevében ágál­nak?! Mészáros Ottó osztályunk, ami a tantestület tapasztalata szerint vegetál, igaz, német nyelven történik több tantárgy oktatása, ami fontos a német nemzetiségűek szempontjából. Mi a közgaz­dasági szakközépiskola igazga­tás-ügyviteli ágazat mellett szeretnénk egy külkereskedel­mi ágazatot is beindítani, és ezzel a profilváltással eleget tenni a német nemzetiségűek igényeinek is. Ezt az elképze­lésünket már több éve hangoz­tatjuk. a minisztériumban, a megyei tanácson is akadtak támogatóink. Tavaly decem­berben a helyi lapban is leír­tuk elképzeléseinket, az egész tanári karral egyetértésben és a szülök visszajelzései alapján úgy gondolhatjuk, szívesen fo­gadnák. — Ügy tudom, az önkor­mányzat többször jelezte, hogy szeretne egy 12 évfolyamos né­met nemzetiségi iskolát kiala­kítani Pilisvörösváron. — Igen, ez az elképzelés va­lóban jó szándékú és nemes, de számtalan nehézséggel, bonyo­dalommal járna, nem beszélve a beiskolázás nehézségeiről. A vörösvári három általános is­kola sem fogadná szívesen, a mi intézményünk pedig ért­hető módon tiltakozik az ide­telepítés ellen. Ez a döntés az­zal járna, hogy a tanári kar 70 százalékának fel kellene mon­dani. Mi természetesen méltá­nyoljuk a nemzeti kisebbség érdekeit, és koncepciónkkal, a súlyozott német nyelvű okta­tással kívánjuk az igényeket kielégíteni. Nem hiszem el, hogy ne lehetne értelmes kompromisszumot kötni, és azt sem, hogy a nemzetiségi szem­pontok csak akkor érvénye­sülhetnek, ha a jó hírű köz­­gazdasági szakközépiskolai ok­tatást megszüntetik. A bizonytalanság, a döntés hiánya nem segíti egyik kon­cepció sikerre vitelét sem. Ér­­demes-e, lehet-e egy össze­szokott tantestületet szélnek ereszteni? Az újító szándék tiszteletre méltó, de hogy mek­kora árat kell fizetni érte, s mennyi áldozata lesz a meg­valósulásának — megfontolást érdemel. Üjj írisz Az új illetéktörvény 1991. január 1. napjával lépett ha­tályba, cs jelentős mértékben egyszerűsítette az öröklési il­leték fizetésének szabályait. Az egyszerűsítésen túl a fizetendő illeték mértéke is jelentősen csökkent. A gyermek, a há­zastárs, a szülő (és a nagyszü­lő háztartásában eltartott uno­ka) csupán 5 százalék öröklé­si illetéket fizet. Az unoka, a nagyszülő, illetve a testvér 8 százalékot köteles leróni, vé­gül az egyéb jogcímen öröklők is 10 százalék megfizetésére kötelezettek. Lakástulajdon öröklése esetén még kedve­zőbb a helyzet, mert az egyéb­ként járó illeték felét kell meg­fizetni. Ilyen nagymértékű vál­tozás esetén nem közömbös, hogy a folyamatban levő ügyekben az új vagy a régi szabályokat kell alkalmazni: Az általános szabály szerint az új törvény rendelkezett az 1991. január 1-jét követően il­letékkiszabásra bejelentett, vagy más módon az illetékhi­vatal tudomására jutott va­gyonszerzési ügyekben, illető­leg kezdeményezett eljárások esetében kell alkalmazni. Ki­vételt csupán a törvényben meghatározott exportilletékek esetében enged a jogszabály. Az állampolgárok széles kö­rére csak a lakóházépítés cél­ját szolgáló telektulajdon szer­zése esetén lehet alkalmazni az új törvényt. Aki ugyanis ilyen telket örököl, vásárol vagy kap ajándékba, illetékmentesen szerez tulajdont, ha 4 éven be­lül felépíti a lakóházat. Ha ezt a türelmi időt nem teljesíti, nem a korábbi,, hanem az új jogszabály alapján kell illeté­ket fizetni. A házasságának felbontása­kor abban állapodott meg volt férjével egy ráckevei fiatal­­asszony, hogy távozása ellené­ben részletben fizeti ki a kö­zös tulajdon értékét. Sajnos anyagi körülményei rosszul ala­kultak. igy a részleteket nem tudta teljesíteni. Követelheti-e most volt férjem egy összegben a teljes összeget? A szerződés megkötésekor a felek tetszőlegesen állapodhat­nak meg abban, hogy az eladót megillető vételárat a vevő mi­lyen módon és ütemezésben egyenlíti ki. A feleknek lehe­tőségük van arra is, hogy írás­beli megállapodásukban a rész­letfizetési kedvezmény elvesz­téséről rendelkezzenek arra az esetre, ha a kötelezett a részletfizetési kötelezettségé­nek nem tesz eleget. Ha ilyen rendelkezést nem tartalmaz olvasónk megállapodása, volt házastársa a lejárt részletek megfizetését kérheti. Kamatot erre a hátralékra csak akkor igényelhet, ha a szerződésben a felek rendelkeztek arról, ha ezt elmulasztották vagy tuda­tosan mellőzték, csak a kése­delem időpontjától lehet ka­matot igényelni. B. Q. olvasónk betegállo­mányba került, és ez várha­tóan igen hosszú idejű lesz, ezért arra szeretne választ kap­ni, hogyan számítják ki a táp­pénzét. 1990. október 31. napjával módosultak a táppénzszámítás szabályai, ezek szerint a táp­pénz összegét a betegség első napját megelőző naptári évben (tehát 1990. XII. 31. kezdődő megbetegedés esetén az 1989.1. 1.—XII. 31. közötti időszak) elért kereset napi átlaga alap­ján kell megállapítani. Előfordulhat, hogy ebben az időszakban a beteg nem dol­gozott, ilyen esetre a törvény úgy rendelkezik, hogy ameny­­nyiben legalább 20 munkana­pi keresete nincs, a táppénz összegét a betegség évének el­ső napjától a megbetegedést közvetlenül megelőző hónap utolsó napjáig elért kereset alapján kell megállapitáni. Ab­ban az esetben, ha a kereső­­képtelen személy munkáltató­ja ebben az időszakban meg­változik, a táppénzt az új munkahelyen eltöltött Időszak­ban elért kereset alapján kell megállapítani. Ha a beteg még 20 munkanapi keresettel sem rendelkezik a betegségét m eg­előző időszakban, a naptári napi átlagkeresetként azt az összeget kell figyelembe ven­ni, amelyet a betegség hónap­jában munkavégzés esetén egy nap alatt elérhetett volna. Ilyenkor az év végi részese­dést és a jutalmat nem lehet figyelembe venni. Teljesítmény bérrendszerben foglalkoztatottnál a naptári napi átlagkeresetet a betegség első napján hasonló vagy azo­nos munkakörben dolgozók megelőző átlagkeresete alap­ján kell kiszámítani a havi át­lagkeresetet. Amennyiben a betegség a biztosítás megszű­nését követően keletkezik, a naptári átlagkereset megálla­pításánál az utolsó munkában töltött munkakör az irányadó. A kereset napi átlagának megállapításánál — az év végi részesedés, a jutalom, valamint a prémium és a jutalék kivé­telével — azt az elért kerese­tet (a havi munkabér szerves részét képező prémiumot és jutalékot) kell figyelembe ven­ni, amely a betegnek a megbe­tegedés első napját közvetle­nül megelőző naptári évben végzett munkájáért jár. Az év végi részesedést, jutalmat, pré­miumot és jutalékot csak 'a 31. naptól kifizetett táppénznél kell figyelembe venni. Nemrég tragédia érte egy ráckevei olvasónkat. Felesége hirtelen meghalt. Azt Szeretné megtudni, mikor kaphat özve­gyi nyugdijat? 1990. január I-ig a megöz­vegyült férjek csak igen szűk körben voltak jogosultak öz­vegyi nyugdíjra. Ez a társa­dalmi igazságtalanság nemrég bizonyos mértékben mérséklő­dött, ugyanis ideiglenes Özve­gyi nyugdíj jár a feleség jogán árvaellátásra jogosult, ellátás­ra jogosult gyermeket eltartó férjnek is. Az ideiglenes Öz­vegyi nyugdíj azt jelenti, hogy azt a halál bekövetkezésétől számított egy évig folyósítják. Az árvaellátáson felül azonban az is szükséges a nyugdíj meg­állapításához, hogy a fele­ség halálakor a házastársak együttéljenek, és a feleség ha­láláig az öregségi (rokkant­sági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi (rokkantsági, baleseti rokkantsági) nyugdí­jasként halt meg. Az ideigle­nes özvegyi nyugdijat igénybe­jelentés alapján akkor is meg kell állapítani, ha a feleség 1990. január 1-je előtt hunyt el. Ilyen esetben a feleség 1989- ben bekövetkezett halálától számított egy év 1990. január 1. napjától még hátralévő ré­szére is folyósítják az ideigle­nes özvegyi nyugdijat. Az özvegyi nyugdíjra vonat­kozó szabály a közeljövőben még kedvezőbben változik. Az Alkotmánybíróság ugyanis al­kotmányellenesnek minősítet­te a férfiak és a nők társada­lombiztosítási ellátásának ne­mek szerinti megkülönbözteté­sét, és erre tekintettel, azokaf 1990. december 31. napjával megsemmisítette. Az így ke­letkező hiányosságokra az Or­szággyűlésnek még ez évben törvényt keli alkotnia. Dr. Sínka Imre Ajkai bányászati múzeum Száz arany ütötte a markát A feljegyzések szerint Mária Terézia 1766-ban rendeletileg 100 arany jutalmat engedélye­zett annak, aki fa helyett sze­net használ a vasolvasztás­hoz, s ha valaki kutatás közben vagy véletlenül széntelepre lelt, 24 arany ütötte a markát. Lett is foganatja, hiszen né­hány év alatt 17 bejelentést regisztráltak. Ennek ellenére majd száz év telt el a magyar­­országi vasútépítések kezdeté­ig, amíg az ipari célú szénter­melés és felhasználás erőtelje­sebben megindult. Ajka köze­lében a Csinger-patak völgyé­ben 1865-ben bukkantak ió minőségű kréta kori szénkép­ződményre, s mivel a buda­­pest—grázi vasútvonal egyik leágazása ezt a területet is érintette, no meg Ajkán léte­sült a már szénfűtésú üveg­gyár, a felvevőpiac szinte ki­elégíthetetlennek tűnt. Aknák sorát mélyítették, köztük 1990- ben az Ármin aknát, amely az itteni bányászkodásnak emlé­ket állító múzeum alapkőle­tételeként is felfogható. A kellemes kirándulókör­nyezetben megbúvó bányászati múzeum egyik kalauza Vidits János nyugdíjas villanyszere­lő, akinek a nagyapja német ajkú bányászként, messze földről települt erre a vidék­re, hogy később a fia, majd az unokája is e máig sem könnyű és veszélytelen föld alatti munkával keresse meg a kenyérrevalót. Az Ármin ak­nát valószínűleg nemcsak 90 éves kora miatt hagyták meg eredeti állapotában, hanem az 1909-ben bekövetkezett tragé­dia mementójaként is; akkor 55 bányász lelte halálát egyet­len nap alatt. Az akna fölé emelt épület­ben látható az 1904—1959-ig működött Schlick-féle ikerdu­gattyús aknaszállító gőzgép, s egy másik egyhengeres gőzgép, amely 1300 méter hosszú kül­színi kötélpályát hajtott, még kenderkötéllel. A múzeum azonban nem csak a helyi bá­nyászkodás emlékeit őrzi, a falivitrinekben megismerhet­jük a bányavilágítás, a bánya­mentő felszerelések sok év­százados történetét Is. A szom­szédos kovácsműhelyben lévő szerszámok viszont azt az időt jelzik, amikor még az Ármin aknában is lóvóntatássa) szál­lították a szenet és a különbö­ző anyagokat. A fehérre meszelt épületek között az elmúlt évtizedek ki­szolgált bányagépei láthatók szigorúan szakosított rendben, A mélyfúró és aknamélyítő eszközök után a nagy teljesít­ményű, a föld alatti munkához elengedhetetlen vízemelő szi­vattyúk, majd a szállítóeszkö­zök. jövesztő-rakodó gépek, maróhengerek, széngyahik al­kotják e mozdulatlan gépskan­zent. A több mint százdarabos gyűjtemény egy része az úr­kúti, várpalotai, nógrádi, tata­bányai bányákban töltötte le szolgálati idejét. A bányászati múzeumba lá­togató évi 15-20 ezer érdeklődő szívesen sétál végig a mester­ségesen kialakított 53 méter hosszú bemutató táron, ahol „élethűen” szimulálva mutat­ják be a különböző vágatbiz­tosító anyagokat, eszközöket, a bányabeli fúrás, robbantás ré­gi és újabb módszereit. ‘Ez utóbbiakat természetesen csak modellezve. Különleges élményt kínál a kirándulóknak a múzeum kö­zelében, az egykori bányamen­tő épületében létrehozott, az ajkai bányák első éveiben itt dolgozó Hantken Miksa geoló­gus emlékének tisztelgő ás­vány- és őslénytár. Egykori bányászok, magán gyűjtők ad­ták össze azt a páratlanul gaz­dag, a természettudományos ismeretterjesztést szolgáló kő­zet- és krlstáíyvilágot. amely a földtörténet évmillióinak le­nyomatait tárja elénk. A mozdulatlan gépek, az el­múlt korok dokumentumai csak közvetetten szólnak a bányászok mindennapos, a ter­mészet nehezen kiszámítható erőivel vívott küzdelméről. Ta­lán ezért is vált hagyománnyá, hogy évtizedek óta ez az el­csendesedett völgy a bányász­napi találkozók színhelye, ahol egy kívülállónak talán szokat­lan. sötétre pácolt tölgyfából készült emlékmű utal az ajkai bányaszerencsétlenségek áldo­zatira. A sokáig vitatott em­lékmű ősi bányászati tárgyak, az olajmécses és a trapezácso­­lat stilizált és torzított ele­meinek aszimmetrikus halma­zából áll. Szomorú felkiáltójel­ként figveimeztetve arra. hogv a föld és az ember harcából nem mindig ez utóbbi kerül ki győztesen. Juhász Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom