Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-07 / 5. szám
K z P C ítiu A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM. 5. SZÁM 1991. JANUÁR 30., SZERDA Február elsejétől Drágábban utazhatunk A kellemetlen hír — melyet lapunk január 23-i számában közreadtunk, az utazási költségek emeléséről — nem kis vihart kavart. Pedig a java még hátravan, hiszen a bérleteket emelt áron még csak azután vesszük meg. Sajnos minden bizonnyal akad közöttünk olyan is. ki vérmérsékletének engedve, a bérletet kiadót jó, ha csak panaszával árasztja majd el. Bennünket viszont kérdésekkel ostromoltak: többek között azzal is, mién az önkormányzati testület döntött? Miért nem kérdezték meg a lakosságot? Pedig már az első híradásban is egyértelműen megírtuk, nem jókedvében, hanem a törvényesség jegyeben került az önkormányzat asztalára a tarifaemelés. A hátteréről e zsebbe vágó intézkedésnek — ahogy megígértük —, T. Mészáros Andrást, a város alpolgármesterét kérdeztük: — Jókedvről itt szó sem volt. Meg arról sem. hogy az önkort mányzati testületnek nem lenne mivel foglalkoznia. Ahogy már az első híradásban szerepelt, az 1990. évi 87. törvény úgy rendelkezik: a helyi közlekedés tekintetében a hatósági ár megállapitója az önkormányzat képviselő-testülete. Ezért keresett meg számításaival bennünket a Volánbusz, az árvariációs táblázatával. Hivatkozván arra, hogy távoli/ még az állam az üzemanyagár emelkedését kompenzálta, január elsejétől viszont már nem. A rendelkezésükre álló eszközök karbantartásához szükséges anyagok árának 32, új autóbuszok beszerzési költségének harminchárom százalékos emelkedésére hivatkoztak. S arra is, hogy a buszvezetők bérfejlesztése évek óta elmarad az országos átlagtól, s legkevesebb harmincszázalékos bérfejlesztést kell végrehajtaniuk. A soron kívüli elbírálást pedig azért kérték, mert egy hónap késes önmagában 0,1 növelési igényt jelent. • Tehát kényszerhelyzetben voltak? — Így is fogalmazhatunk, de fény. hogy törvény adta joga a Volánbusznak kérni ■ a helyi autóbusz-közlekedés díjának felülvizsgálatát, annak emelését. Ami sajnálatos, hogy a monopol helyzetben levő vállalatnál a helyi és a helyközi közlekedés elválik egymástól. A helyközit ma is támogatja az állam, míg a helyitől megvonták az anyagi segítséget. Ezt persze ellensúlyozhatná az önkormányzat, ha lenne miből. De hát pénz híján csak egyfajta egy ességet, kompromisszumot lehet kötni. • Vita nélkül belementek a díjak emelésébe? Hiszen kész tények elé állították önöket. Mert például, ha csökkentik a járatszámot, annak is az utas, a helybeli lakosság látja kárát. — Érvek, ellenérvek csaptak össze. Élesbe ment a vita. Jó magam máig sem értem, az önköltséget miért ne lehetne csökkenteni. Például ésszerűbb gazdálkodással, a vállalati tevékenység keresztfinanszírozásával. Mert nem az az egyesegyedüli megoldás, hogy a terheket áthárítsák. Hiszen például" a kisebb buszok''libállít’áf sával a fogyasztást, a költséget némiképpen csökkenthetnék. Keresztfinanszírozástól a vállalat elzárkózik, mondván: minden gazdasági tevékenység tartsa el magát. Ebből az alapelvükből nem engedtek. Kompromisszumot kellett kötni, hiszen a közlekedés nem állhat le. A közlekedés vérkeringéséből nem iktathatok ki városrészek. • Mi lesz akkor, ha a benzin, a gázolaj ára újra emelkedik? Üjabb tarifaemelés? — Semmiféle biztosítékunk nincs arra. hogy később újabb tarifaemelési igénnyel ne állna elő a Volánbusz. Mint ahogy hinni kell az ígéretükben is, hogy a helyközi közlekedés veszteségét nem írják rá a helyire! Csak hihetünk abban, hogy így lesz ... Monopolhelyzetben levő vállalatról van szó. Nem értem pédául azt az állami döntést sem, miért kapott koncessziót a helyközi közlekedés lebonyolítására? Akkor, amikor a konkurenciát ezzel eleve kizárták. 0 Milyen tarifát hagytak jóvá a város közlekedésében? Helyit vagy helyközit? — A Volánbusz a helyközi tarifát akarta érvényesíteni a helyi, városi közlekedésben is. Ez jóval magasabb, mint amiben végül megegyeztünk. Hiszen a helyközi járatokon 0- tól 5 kilométerig 14, 5-10 kilométer között az utazási díjtétel 20 forint. A bérlet pedig 0-5 kilométer között 600 forint; 5-10 kilométer közötti távra 880 forint. Ha ezeket az összegeket visszaosztom a napi jeggyel 42-44 utazást fizettetnek meg. Míg az elfogadott: a menetjegy 12, az egyvonalas dolgozóbérlet 300, az összvonalas 420, az ugyancsak összvonalas tanuló- és nyugdíjasbérlet 95 forintba kerül havonta. Az utóbbiból az érdi Volánbusz húsz forint üzletpolitikai kedvezményt ad. 0 Jól járták az érdiek? — Jól nem jártak, relatíve jobban, ebben a pillanatban. De hangsúlyozom, nem értek egyet azzal, hogy a költségek növekedését csak úgy egyszerűen áthárítsák. Nem tudja nekem senki sem bebizonyítani, hogy egy vállalatnál ez az egyetlen megoldás, hogy a többletköltséget újra és újra áthárítsák a lakosságra. Neotcnék húzták a talpalávalót. ban. Pedig a fellépők nem voltak akárkik, az új Neoton szolgáltatta a zenét, a táncot pedig az intézményben működő dzsesszbalettcsoport pro dukálta. Az apró lánykák, Kiinda Dénes tanít-Nem hirdette plakát, amolyan szűk családi koncert volt szombaton a művelődési központványai éltek a felkínált lehetőséggel, hiszen nem mindennap hogy a Neoton húzza a talpalávalót. adatik meg egy tinitáncosnak. Az adóból leírható Vállalkozóknak „Vállalkozások a 90-es években Magyarországon" — címmel indítottak képzést az ipartestületben Érden, elsősorban vállalkozóknak. A program februártól márciusig tart. Nem annyira az eseményszerűség fontos, mint inkább a képzés tematikája, hiszen a vállalkozó munkájához egy sor információt biztosítanak. s egyúttal a felkészülés lehetőségét adják elméleti é» gyakorlati szempontból. Így aztán a kisvállalkozások jogi szabályozása, az üzletalapítás ugyancsak jogi feltételei is szerepelnek a „tantervben”. Aztán az adózás, a vállalkozásban a marketing fontossága, a hitelfelvétel lehetőségei ugyancsak helyet kaptak a március 6-ig, illetve 26-ig tartó kurzusokon. Pernze mint ahogy mindig, ebben az esetben is ára van a tudásnak. Bár a „tanulók" nem nélkülözik a vállalkozásfejlesztési alapítvány támogatását sem a képzés, a továbbképzés ideje alatt. Ami viszont biztos: az ipartestüiet „megmozdulása” hasznukra válik. Nemcsak a tanulóknak, hanem a vállalkozók szolgáltatásait igénybe vevőknek is. Kiskertben, ház körül A gombainvázió ellen A kertben ilyenkor kevés a tennivaló. Van azonban néhány olyan fontos munka, amelyet télen célszerűbb elvégezni, mert néhány hét múlva a fontosabb munkák miatt már nem jut rá idő. Az elhalt vagy pusztulófélben lévő gyümölcsfát vagy díszfát a kertből el kell távolítani és meg kell semmisíteni, mert a száradásnak indult fákban kártevő rovarok szoktak elszaporodni, és az ilyen fa a gombáknak is jó telephelye. A levegő felmelegedésével a beteg. pusztuló fáról azonnal megindul a rovar- és gombainvázió a kert egészséges fáira. Előfordul, hogy a fáknak csak egy-egy része (kisebb-nagyobb ágak) pusztul el. Ezeket az ágakat is távolítsuk el az előbb említett okok miatt. Az ágak levágásánál gondosan kell eljárni, hogy a levágott ág után maradt csonk nehogy újabb fertőzés kiindulópontja legyen. Az ágat tövénél vagy elágazásánál vágjuk le úgy. hogv utána legfeljebb 1-2 centiméteres csonk maradjon Hogy minél simább Az oldalt Irta: Varga Edit Fotó: Hancsovszki lános ISSN 0209—5467 (Érdi Hírlap) vágási lap máradjon, a csonkolásnál ne használjunk baltát vagy fejszét, fűrésszel dolgozzunk. Vastagabb ágat vagy alá kell támasztani vágás előtt. — hogy le ne zuhanjon, mert a lezuhanó ág az alatta lévő törzs kérgéből egy darabot magával szokott rántani —, vagy két részletben kell az agat levágni. Előbb az ágtö fölött 30-40 centiméteres csonkot hagyva, majd ezt a megmaradt csonkot vágjuk le, ez már kézzel alátámasztva is simán, a fatörzs sérülése nélkül leválasztható. A levágott ágak után maradt vágási felületeket fase bkenőccsel be kell kenni. A gyümölcsfák nagy része a szú miatt pusztul el. A fák törzsén vagy agán lévő apró lyukak, a lyukak alatt. — vagy körül — tinóm fűrészporhoz hasonló ürülék elárulja a szú behatolási helyét. Ha ilyen lyukakat találunk a fákon, a kártevőt minél előbb el kell pusztítani, mert ha későn fogunk hozzá, a szú olyan mélyre behatol, hogy sem mechanikus úton. sem vegyszeres permetezéssel nem tudjuk elpusztítani. Ha Unifosz permetezőszerbe mártott vattát teszünk a lyukba, és utána azonnal eldugaszoljuk, az Un if őszből fejlődő gáz megöli a szút. Ha nincs kéznél Unifosz, a benzin vagy petróleum is megteszi. Széli László Parkváros ■ B ■ * » r | n Elhanyagolt sírkermi marad utánunk ? tek kegyeieu ■ in műi wiw ■ Akárhogy is szépjt. jük a dolgot, az utóbbi huszon-egynéhány évben megfeledkeztünk sírkert.jeinkről, elődeink kegyeleti helyeiről. Az Ófaluban lévő zsidó temetőben sem lehet megtalálni a gaz között egyetlen síremléket sem. Pedig a messzi földre szakadt hazánkfiai megfogalmaznak olyan kéréseket, ugyan keresné meg az önkormányzat eleik síremlékét. Lehetetlen feladatra vállalkozik. ki a messziről jött levélnek eleget szeretne tenni. Ebben a gyomverte, elhanyagolt sírkertben? A lekopott kőtáblák sorában? Pedig a sors, mit eleink emlékeinek szántunk — majdan az illet bennünket is ... Újabb hírekkel, s gyakrabban Nem kell egy hétig várnia Maga az élet kényszerít rá bennünket, hogy időről időre a megszokott dolgoknak hátat fordítsunk. Ráadásul nem is olyan biztos, hogy azok igazán jól beváltak. Ilyen megszokott dolog volt eddig, hogy szerdánként, ha a Pest Megyei Hírlapot kinyitotta az ötödik oldalon, az Érdi Hírlapot kapta meg. Hetente egyszer, különkiadásként. Szolgáltatásszámba ment ez mifelénk, mégpedig olyan szolgáltatás volt, amelyet soha senki sem szponzorált. Tévhit, hogy esetleg a pártállam korában akár a tanács, akár a helyi pártbizottság pénzzel támogatta volna az Érdi Hírlap létét. Bennünket csak az_ olvasók, az érdi előfizetők „szponzoráltak”, amikor vették, megvették a lapot. S ahogy eddig, ezután is szeretnénk, ha szponzoraink maradnának. Most, amikor elodázhatatlan a váltás, a változtatás. Mert az árak áradata bennünket is utolért. Emelkedik a papírköltség — mégpedig zsebbevágóan — és a nyomdai előállítás ára is. S ha már arra kényszerülünk, hogy a lap példányonkénti árát emeljük, akkor a tisztességes üzlet szellemében a több pénzért többet is kell nyújtanunk. A nyolc oldal helyett hétköznaponként tizenkettőt, mig szombaton tizenhatot. S nemcsak vastagabb lesz az újság, hanem a világot is • „kitágítjuk". Mert hiszen február elsejétől mindarról információt, tájékoztatást kapnak olvasóink, ami a Buda vidéken történik. Tehát Szentendréről, a szigetről, Visegrádról, Gödöllőről, VáCról — hogy csak példákat említsek — éppúgy naponta olvashatnak, mint az Érden történtekről. Nyitott, kérdés lesz, hogy mi foglalkoztatja a „szomszédvárat”, hogyan oldják meg ott a helyi közlekedés gondjait, milyen díjazást hagy jóvá önmaga számára a képviselő-testület... Egyfajta összehasonlításra is mód nyílik. Megszűnnek lapon belül a zárt világok — melyet egy-egy oldal jelentett. Hiszen a váciak még véletlenül sem láttak, láthattak eddig érdi oldalt, a ráckeveiek sem, hiszen ez a bizonyos ötödik oldal, ahol eddig Érdnek helye volt — naponta változott. A megyében lévő városoknak, településeknek megfelelően — az előfizetőkhöz juttatva csak a helyi híreket. Márpedig nincs olyan tisztségviselő, közéleti ember, akit ne érdekelne: mi újság a megye másik csücskében ... Egy kitágított világ jegyében szűnik meg a hetente egyszer, szerdán megjelenő érdi oldalunk. S nem kell a jövőben egy hétig várnia arra, hogy az érdi sikerekrőlkudarcokról, polgárbosszantó napi eseményekről olvashasson. Többször és gyakrabban foglalkozunk ezután hetente az érdi aktuális eseményekkel, témákkal. Nem leszünk időhöz kötve — a hét egyetlen napjához. Nagyobb terjedelemben jelentkezünk február elsejétől. Előbb győződjön meg arról, mit kínálunk, a szemének higgyen, ne tántorítsa eil a változtatás. Hiszen, ha olvas bennünket, rájön, ajánlatunk, kínálatunk lényegesen több, mint amit eddig ezen az egyetlen oldalon nyújthattunk. Meri gyakrabban kopogtanunk be az újabb és újabb hírekkel, információkkal, az érdi eseményekkel. A szemének higygyen — s meglátja, megéri! Új tagokat vár a Szirmok együttes Viva, viva la musical Még 1934-et mutatott a naptár, amikor a város pedagógusaiból megalakult az érdi női kar. Az azóta eltelt időszak alatt sikerrel szerepeltek úgy a helyi rendezvényeken, mint az országos kórushangversenyeken. Elég, ha csak emlékeztetőként villantjuk fel a siker egy-egy állomását: Miskolc, Csurgó, Szolnok, Budapest. Minősítő hangversenyen például már 1985-ben arany oklevéllel ismerték el teljesítményüket. A kórusok között kialakult jó kapcsolatok révén Finnországban is felléptek már — öregbítve hírnevüket —, s 1986-ban vendégül is láttak finn kórustagokat. A női kar legutóbb a Zeneakadémián szerepelt „Pedagógusok a békéért” mozgalom kongresszusa keretében rendezett hangversenyen. Nem érik be az elért eredményekkel. konkrét terveik között például most az szerepel, hogy a létszámot növelik, s ugyanakkor teljesítményük minőségét fejlesztik. Mert a műsorra tűzött műveket még színvonalasabban kívánják előadni. Igaz, hogy a tervek valóra váltásához odaadásra, rendszeres gyakorlásra van szükség. Mert Bárdos Lajossal együtt vallják „Dallal élni jó” — azaz a helyenkénti közös éneklés könnyebbé teszi a hétköznapok megannyi gondjának elviselését. Mindazokat, akik szeretnek énekelni — nemcsak pedagógusokat! —. kedvelik a jó hangulatú közösséget, a kórusmuzsikát, szívesen látják soraikban, körükben. Aki erre vágyik, keresse a kapcsolatot a kórus vezetőjével, Szabóné Bozóki Flórával, akár a Hetes Számú Általános Iskolában, akár hétfőnként 5—7 óra között a pártok házában, a próbán. Már csak azért is, mint ahogy mondják, minél többen zenghessék együtt: „Viva, viva. la musica”. Azaz éljen, éljen, a muzsika.
