Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-07 / 5. szám
1991. JANUAR 1., HÉTFŐ Haialmas memóriaadagokai eszik Kényelmesen befészkelte magát Négyezer éves a Pifag®ressz~téfet ? Matematikai üzenetek komputer ellenőrzi és az ettől való eltérés esetén riaszt. E technika legfőbb hátránya, hogy- a felhasználó a számítógép egyik legfontosabb tulajdonságát, a sebességet áldozza fel. NEM TÖKÉLETES A vírusellenes stratégiák közül, mivel bármilyen detektívprogram manipulálható, egyik sem tökéletes. A vírusjelenség azt sugallja, hiTgy a számítógépeknek nagyobb a kockázata, mint eleve hitték. A több évtizedes munka árán hozzáférhetetlennek hitt kényes elektronikus adatok, katonai, üzleti, pénzügyi információk összezavarhatok, mi több, megsemmisíthetők — kétségbe vonva a komputerek adatainak biztonságosságát. R. Zs. A hó, a só meg a bor Folt hátán folt Nem kisebb szenzációt jelentettek be a New York-i Columbia egyetem tulajdonában levő ókori babiloni agyagtáblával kapcsolatban, mint azt, hogy a benne foglalt adatok négyezer évesek. És mik ezek az adatok? A rovásírási jelek mintegy 60 jelcsoportja 15 derékszögű háromszög adatait rejti. A megfejtés kulcsát Lucio Giadorou- Astori olasz tudománytörténész, az ókori dokumentumok kutatója fedezte fel. Az agyagtábla tanúsága szerint a mezopotámiai kultúrában ekkor már ismertek egy olyan számítási szabályt, amely logikai alapokon nyugszik és általános jellegű. Ha az agyagtáblán fellelhető számokkal kapcsolatban eívégzünk néhány műveletet, olyan arányokat kapunk, melyek segítségével végtelen sok, de mindig derékszögű háromszöget kapunk. Az agyagtábla emellett olyan matematikai tételekről is megemlékezik, amely bizonyítja az ókori geometria magas fejlettségét. A geometriáról szóló legrégebbi ismert feljegyzéseket tartalmazó agyagtábla megfejtett szövege az olasz kutató szerint a jelentős elvi fel ismerések mellett gyakorlati (számítási, építészeti, csillagászati) alkalmazást is említ. Embernek tekinthető vagy sem ? Az élethez való jog éppen ez a cél, mert egyrészt a hó és a jég csúszik, ami veszélyes autósra és gyalogosra egyaránt, másrészt a szilárd havat el kell szállítani, a folyadék viszont lecsurog a csatornákban. A homoknak, amit kiszórnak, kettős szerepe van: egyrészt súlyával segít a sót a hóba belekeverni, azonkívül a homok felülete durva, tehát növeli a csúszósurlódást, így ember vagy kerék kevésbé csúszik meg rajta. Ezeket a fizikai törvényeket alkalmazzák a köztisztaság szakemberei. Az ötvenes évek közepéig, amíg a cipők többségének a talpa bőrből készült, sokan hajlottak arra a magyarázatra, hogy a talpak nehezítésére használt keserűsó az, ami a megolvadt hóban oldódva a cipőfelsőrészbe vándorol. De ma, amikor már a műanyag talpak uralkodnak. tudjuk, hogy nem ez a magyarázat, A cipőtalp és a felsőrész találkozásánál, ahol ezeket öszszeerősítik, a bőr felülete repedés vagy kopás következtében megsérülhet, és ott behatol a sóoldat, lévén a bőr lyukacsos, porózus anyag. Az oldat azután felvándorol a bőr felsőrészébe, majd igyekszik kilépni. Befelé, a láb felé nem tud, mert ott nagyobb a levegő nedvességtartalma. Marad a másik irány: kifelé. A bőrből annak felülete felé szivárgó sóoldat a bőrt fedő műanyag fedőréteg alatt szétterül, a víz elpárolog belőle. A só azonban ott marad, és szétterülve csúnya, nagy fehér foltokat idéz elő, amelyek — lévén a fedőréteg •*— eltávolíthatatlanok. Régebben ez.a panasz legalább három okból volt ritkább. A sószórás kisebb mértékű volt. A bőr felsőrészek nagyobb részben készültek borjúbőrből. Végül: régebbeti kazein volt a fedőréteg, amellyel együtt a sót letörölhettük. A változások szükségszerüek és elkerülhetetlenek, a sófoltok megjelenésével tehát a jövőben is számolnunk kell, ez nem hibák következménye, amelyeken segíteni lehetne. B. I. T&hb név agyam tsz A megjelenés alapján A természet világa iránt nem túl sok érdeklődést mutatók bizonyára elcsodálkoznak, ha megtudják, hány faj él a földön. Lám, még ezt sem tudjuk, miközben tőlünk sok fényévnyi távolságban lévő bolygórendszereket keresgélünk milliárdokért, s rajta az élet valamiféle jelét. Talán ez io serkenti a rendszertan szakembereit, hogy részletesebben is megismerjük a bennünket közvetlenül körülvevő élővilágot. Kutatók nemzedékei már régóta, évről évre újabb és újabb állat-' és növényfajok ezreit fedezik fel és írják le, de több jel is arra mutat, hogy jó darabig nem érnek a végére. Becslések persze szép számmal születtek, ám — mint látni fogjuk — ezek számtalan okból esetlegesek, pontatlanok. De miért van egyáltalán szükségünk a fajok számának ismeretére? Például azért, mert az emberiség közismerten káros tevékenységei révén fajok sokaságát sodorja nap mint nap a pusztulás szélére, vagy irt ki szinte nyomtalanul. Egy amerikai biológus számításai szerint évente a föld erdőállományának 0,2-0,3 százaléka tűnik el. Ha feltételezzük, hogy a fajokban nyilvánvalóan leggazdagabb trópusi őserdő szenvedi el a legnagyobb veszteségeket, 2-3000-re tehető Az évente kipusztuló fajok száma. Márpedig megvédeni csak azt lehet, amit ismerünk. A másik ok, amiért jó volna többet tudni a fajok számáról, az, hogy a kutatóknak jobban sikerüljön megismerni a földi élet sokféleségét. Szakemberek megállapítása szerint a földi életről alkotott ismereteinket meglepően, sőt siralmasan kevés faj vizsgálata alapján alkották meg. Valószínűleg nem lennénk ilyen magabiztosak tudományunkat iletően, ha valóban tisztában lennénk az élet elképzelhetetlen változatosságával. A természettudósok a 17. századtól egyre sürgetőbben érezték a fajok rendszerezésének, leírásának szükségességét. A rendszerezés elve és a ma is használatos kettős latin nyelvű elnevezés a svéd Linnétől ered. Munkájának kezdete óta az utóbbi 230 évben eddig mintegy másfél millió magasabb rendű fajt írtak le, és neveztek el. (Nem tartoznak ide a baktériumok és a vírusok, amelyeknek más a besorolása, és a róluk szerze'1 ismeretek is elég szűkösek.) E fajok mintegy 80 százaléka szárazföldi. Tehát nemcsak azt nem tudjuk, mennyi az összes faj száma, de azt sem, pontosan mennyit írtak le eddig: 1, esetleg 1,8 milliót? E tudományhoz méltatlan nagyságrendű eltérésnek több oka is van. Némely fajnak ugyanis több neve is van. Előfordul, hogy több kutató is leírja ugyanazt a fajt, s egymás munkájáról nem tudván, különféleképpen nevezik el őket. Az sem ritka eset, hogy ugyanazon fajhoz tartozó, de nagyon eltérő megjelenésű egyedeket rosszul rendszereznek. Mindezek legfőképpen a hihetetlenül gazdag rovarvilágban jelentenek gondot. Közülük is a legváltozatosabb a bogarak rendje. Körülbelül minden negyedik földi faj valamilyen bogár. A gerincesek viszont csupán 2 százalékát képviselik az ismert fajoknak. Az újonnan felfedezett fajok listáját általában 3 madár- és 15 emlősfaj gyarapítja évente, ami annak ellenére, hogy leginkább ezek után folyik a kutatás, csekély mennyiség. Az igazi újdonságok és meglepetések valószínűleg a trópusi őserdők lombkoronái közt és a tengerek mélyén várják a kutatókat. Mindkét közegről igen keveset tudunk, minthogy megközelítésük és az ottani munkavégzés szinte lehetetlen. Az őserőkben még napjainkban is évente több ezer új rovarfajt fedeznek fel, de a tengerbiológusok szerint is ezernyi, eddig ismeretlen faj megjelenése várható a mélytengeri üledékek élővilágának behatóbb vizsgálata nyomán. A ma ismert növény- és állatfajok rendszerezésének egyik legnagyobb baja az, hogy jórészt morfológiájuk, azaz, egyszerűen fogalmazva, külső megjelenésük alapján írták le őket. E leírások is gyakran csak néhány egyed alapján készültek, amelyek esetleg nem is képviselik az illető faj legjellegzetesebb vonásait. Ilyen morfológiai különbségekre alapozva jócskán el is túlozhatjuk a fajok becsült számát. A legbátrabb becslők szerint körülbelül 3-5 millió faj élhet a Földön, beleértve növényt, állatot, embert. Egy londoni múzeumban gyerekeket kérdeztek meg, hogy szerintük hány rovarfaj él a földön. Szinte kivétel nélkül tíz alatti számot jelöltek meg., Egy másik végletet képvisel egy amerikai. biológus, aki a panamai őserdőkben végzett kutatásai nyomán csupán a meleg égöv ízeltlábú állatfajainak számát 30 millióra tette. Ha ennek csak a tizedrészét fogadjuk el, s figyelembe ve$zszük, hogy a Linné óta eltelt 230 év alatt csak másfél milliót sikerült rendszerbe foglalni, úgy tűnik, jó darabig lesz még elfoglaltságuk a kutatók nak. Németh Géza „Isten hozta a dutyiban. Vigyázat, vírus! Keressen fel minket oltásért!” Ez az üzenet jelent meg alig két évvel ezelőtt annak az amerikai újságírónak a számítógépén, aki hónapokig gyűjtött információiból összeállított cikkét a képernyőre akarta íratni. A pótolhatatlan anyag és a cikk Vázlata egyszeriben semmivé foszlott. A szakemberek értetlenül álltak a jelenséggel szemben, majd rábukkantak a programban egy pakisztáni testvérpár nevére és címére. Ugyanez a kód, ugyanezzel az üzenettel, legalább tízezer számítógépbe fészkelte be magát világszerte. A fivérek azt állították, hogy az üzenetet csak figyelmeztetésnek szánták bárki számára, aki illetéktelenül kívánná lemásolni programjaikat. Ez az eset még ártalmatlannak bizonyult, ám hasonló esetek igen komoly következménnyel járhatnak. Az ilyen elektronikus „kórokozókat” nevezik komputervírusoknak. A biológiából kölcsönzött elnevezés igen találó, mivel ezek olyan élősködők, amelyek önmaguktól szétterjednek, a számítógépprogramokban, elszaporodnak a komputerek működését irányító elektronikusan tárolt információkban. TÖMEGESEN TÖRÖL A számítógépvírusok legegyszerűbb fajtái rövid, önismétlő utasításlistákból állnak, melyeket becsempésznek a programokba. Egyikük-másikuk teljesen ártalmatlan lehet, némelyek azonban rendkívül kártékonyak: hatalmas memóriaadagokat „esznek meg”, szükségtelen műveletek elvégzésére adnak utasítást, vagy tömegesen törlik ki az információkat — gyakran csak jóval a fertőzés után, semmivé téve több százezer dolgozó munkáját vállalatoknál, egyetemeken, szerte a világon. Valaki 1987-ben „fertőzött” karácsonyi üdvözletét küldött egy nemzetközi hálózaton keresztül. Az egyik címzett parancsot adott gépének az üdvözlet kijelzésére. Ez az egyszerű utasítás arra késztette a komputert, hogy továbbítsa mindenkinek, aki címjegyzékén , fel volt tüntetve. Ez ismétlődött mindaddig, amíg számuk néhány százezerre rúgott. Az elektronikus bűnözők a karácsonyi vírusnál sokkal vesze, delmesebb bajokat, sőt ka. tasztrófát is képesek előidézni. Egy katonai számítógépben , megbúvó vírus váratlanul leállíthatja a nukleárisrakéta-silók műholdas megfigyelését . vezérlő programokat. A társadalom szempontjából döntő fontosságú intézmények (bankok, atomerőművek, repülésirányító tornyok) számítógépe: mind ki vannak szolgáltatva, mivel mindegyikük nagy menynyiségű adatot fogad különféle forrásokból, és minden beérkező anyag fertőződhet. E félelmetes kilátások azért fenyegetnek, mert a vírusok átvitele rendkívül könnyű. Abszolút védelmet csak az jelenthetne, ha a gépek nem közlekedhetnének egymással, és a parancsok nem lennének módosíthatók. Mivel egyik megoldás sem igazán praktikus, a programozók, matematikusok és a mérnökök erőfeszítéseiket célravezető, ám kevésbé hatékony módszerekre összpontosítják. Bár egyes vírusokat azonosító vagy elhárító eljárásokat kidolgoztak, de azok semlegesítése szinte reménytelen feladat. A fertőzések nemritkán a komputernek azt a tulajdonságát használják ki, hogy a gép többféle számítógépnyelvet ért és használ. Ez lehetőséget teremt arra, hogy néhány utasítást és rutinműveletet ismerő ember előre meghatározott módon manipulálja a beprogramozott információkat. Mivel a számítógépek egyes részei csupán bizonyos nyelveken beszélnek, a gépnek mechanikusan át kell fordítania az egyik nyelvet valamely másikba, akár a legegyszerűbb feladat elvégzésére is. Csakhogy ezeket az automatikus fordításokat a virus úgyszintén elrontja, akárcsak a rendes programokat, tehát az egyik nyelven írt vírus a más nyelven készített szoftvert megfertőzi. Mivel a vírusok úgy programozhatok be, hogy tetszőleges időpontban kezdjék kifejteni károsításukat, Csipkerózsikaként viselkednek, a biológiai vírusok módjára: jóvátehetetlenül elszaporodnak, mielőtt még felfednék őket. Azaz sokszor lemásolhatják önmagukat, mielőtt kitörne a járvány. ÁLDOZAT. A SEBESSÉG A legkínálkozóbb megoldás a vírusfertőzéssel fenyegetett információk megoltalmazására a tartaléklemezekre történő időnkénti átmásolás, feltéve, ha a fertőződés nem következett be a kópiák elkészítése előtt. Akadnak olyan vállalatok, amelyek riasztják a felhasználót, ha egy nem módosítandó adathoz hozzátesznek valamit. Ezeket a „vakcinákat” olyan ötletesen kell megtervezni, nehogy megfejthetők legyenek. A leghatékonyabb módja a vírusok kiiktatásának az ellenőrző összeget számító programok alkalmazása, amelyek a rendszer összes adatát számsorokká formálják, majd matematikai képletté alakítva a gép ellenőrző összeget számol. Ezt minden felhasználáskor a A legtöbb ember csodálkozva és mérgelődve nézi, hogyan keletkeznek a cipőjén téli latyakban, hóban járva eltávolíthatatlan fehér foltok. Sokan a havat okolják, mások a köztisztasági hivatalt, amely sót szór a hóba, megint mások a bőr-, illetve a cipőgyárakat. Mit mond a tudomány és a technika minderre? Minek kell a sót kiszórni, hogyan és miért olvasztja meg a havat; miért nem bírják ezt a cipők? A só nem magasabb hőmérséklete miatt olvaszt; ez legfeljebb hozzájárul a folyamat gyorsabb megindulásához. A megolvadást az idézi elő, hogy a kiszórt só magasabb hőmérsékletétől a hó kissé megolvad, és az így keletkezett vízből sóoldat jön létre. Ismert törvény, hogy a tiszta oldószer olvadás- vagy fagypontja (a kettő ugyanaz) mindig magasabb, mint az oldaté. A tiszta víz, illetve a jég 0 e'en olvad (és fagy) meg, míg a vizes konyhasóoldat még ala csonyabb hőmérsékleten is fo lyékony: hogy hány fokig, a az oldat töménységétől is függ A telített oldat — vagyis az amelyben az illető anyagba több már nem oldódhat fel - úgynevezett fagyáspontcsökke nése ismert: konyhasónál pé] dául —21 Celsius-fok, az újab ban szétpermetezett magnézí umklorid-oldatnál pedig —3 Celsius-fok. Ha a hőmérséklí az oldat fagyáspontja fölöt van, akkor az oldat nem fag meg, sőt a megfagyott álla pótból is felolvad. A só kiszórásával tehát köztisztaság emberei voltakép pen egy oldatot hoznak létn amelyben a korábban jégkris tályok formájában jelen vo hó most víz alakban találhat! viszont ennek a vizes sóoldat nak az olvadáspontja alacso nyabb. Míg hó formájába nulla fokon szilárd volna, a .oldatból még —20 Celsius-fo kön sem kristályosodik ki. £ apró kürtöcske, jól felismerhető. Ha hagyják tovább fejlődni, egy hónap múlva olyan lesz, mint egy karfiol, aztán begöngyölödik a széle is, és Hnyeri végleges formáját. A szív már hosszú ideje ver, i harmadik hónap táján jelennek meg a vörösvértestek, amelyek majd az oxigén szállítását fogiák végezni, valamint a fehér vérsejtek, amelyek képesek felismerni a szervezet saját anyagait. A testidegen anyagokat, illetve más élőlény anyagait lebontják. Ez az úgynevezett immunrendszer. Az életéhez szükséges tápanyagokat és az oxigént természetesen az anyától kapja, a köldökzsinóron keresztül. Körülbelül ennyit tudunk róla elmondani. Döntse el az olvasó, embernek tekinihctő-e. Az Országgyűlés végül is elvetette a javaslatot. • be a kalcium, és válnak egyre • keményebbé. Az agy alsó ré- szétől kiindulva pikkelysze• rűen növekednek a koponya• csontok, amik lassan már be- i borítják az agyat. Teljes záró■ dásuk még a megszületéskor- sem történik meg. A harmadik hónapban alakul ki az agyhártya. Az ujjakban csont he" lyett még porc van. Lassan iz' mok tapadnak a csontokhoz. I A magzat már mozog. Az arca jól felismerhető. Szemei még csukva vannak, de [ sötét foltként már áttűnnek a ’ vékony bőröcskén. Az arc iz^ mai szintén mozognak már. Az , ajkak lassan kinyílnak és be| csukódnak. Mintha csodálkoz, na, vagy nem értene valamit, 1 összeráncolja a homlokát. Képes elfordítani az egész fejét • is jobbra, balra. c A füle még nem igazán hal sonlít a véglegeshez, de mint Az elmúlt hetekben, hónaikban éles vita dúlt az aborusz körül. Egyik országgyűlé- i képviselőnk az alkotmánynódosítás vitája során azt ja'asolta, hogy az élethez való og ne a megszületéstől, hatéin a fogantatástól legyen érvényes. Ma Magyarországon a teriességet a 12. hétig szakítják neg. Milyen is egy ilyen „aborum”? Embernek tekinthető nár? A hossza néhány centiméer, a tömege 4-5 gramm kőül vap. Erre az időre a magúinak megvan már minden zerve. A feje ugyan még iránytalanul nagy, de ez a izületés után is hosszú ideig gy marad. A csontok fejlődéle a második hónaptól folyik, is éppen ez idő tájt a leginenzívebben. Az első csontok nég puhák. fokozatosan épül
